Chapter 21

Heyyoo babák! :3 Tudom, hogy tegnapra ígértem új részt, de sajnos nem tudtam hozni. Sajnálom. Ezért tudok csak ma :D  Nagyon-nagyon köszönöm a komikat és az oldalmegtekeintéseket! Imádlak titeket! Kissé elég kapkodósra sikeredett és megint hosszúra, de remélem ugyanannyira vagy még jobban fog tetszeni mint az előző rész. Hagyjatok nyomot magatok után kérlek. Jó Olvasást! Puszi: Brigii

Úristen! Ha most nem rohanok ki akkor mi majdnem lefekszünk! És..ó te szent ég! - ezek a gondolatok cikáztak a fejemben miközben végig a falnak dőltem és csak bámultam. 
-Hey Benz! Mi van? - vett észre Ya Ou miközben gondolom a szobája felé tartott majd megállt előttem. 
-Semmi. Mi lenne? - kérdeztem tőle és automatikusan hatalmas mosoly kúszott az arcomra.
-Miért állsz itt?
-Miért ne állhatnék itt? - kérdeztem majd felnevettem.
-Furcsa vagy nekem - méregetett szúrósan mire vállat vontam és bementem a szobába. Úgy huppantam az ágyra és temettem mosolyogva a párnába az arcom akár egy tini. Csókolóztunk! De még, hogy! Istenem! Fantasztikus volt! Újra és újra megismételném. Csak nem lehet. Túl sok fájdalmat okozott nekem. Automatikusan beharaptam az ajkam és nem ment ki a fejemből az a csók. Na meg az érintései. Az illata. Egyszóval mindene. Pillangókkal a gyomromban átfordultam a hátamra és aztán csak bámultam a plafont. A fejem búbjáig szerelmes vagyok, de nem jöhetek össze vele. Ha arról lenne szó, hogy járjunk. A telefonom csörgése zavart meg mire felültem az ágyon, felemeltem a kis asztalról a készüléket s felvettem.
-Haló?
-Szia Merci! - szólalt meg egy kedvesen csengő, kissé furcsa akcentussal rendelkező férfi hang. Ami számomra ismeretlen volt. - Márk vagyok.
-Márk! - kaptam észbe, hisz az általános iskola óta Ő volt a legjobb fiú barátom.-Szia! Ne haragudj nem ismertem meg a hangodat.
-Valószínűleg az akcentusom miatt. Hogy vagy?
-Jól köszönöm. És te? Akcentus? Külföldön vagy? - kérdeztem döbbenten hisz emlékszem amikor főiskolán (ugyanoda mentünk tovább tanulni) azt tervezte, hogy kimegy külföldre és ott fog lakni.
-Igen viszont pár napra Magyarországra utazom. Pontosabban Budapestre. És nem tudom, hogy ott laksz-e még, mert ha igen találkozhatnánk.
-Igen persze itt lakom. Benne vagyok. Mikor jössz?
-Holnapra leszek ott. 
-Rendben. Figyelj lediktálom a címet ahol lakom. Van nálad toll meg papír? - kérdeztem kedvesen.
-Persze várj egy picit - mondtam majd halk kotorászást hallottam. Lediktáltam neki a címet majd letettük. Ez tök jó. Úgyis régen találkoztunk. Gyorsan kimentem a többiekhez, hogy elmeséljem nekik a remek hírt és persze megkérdezzem, hogy nem baj-e ha Márk idejön.
-Ya Ou! - pattantam be mellé a fotelbe mire rám nézett. - Kérdezhetek?
-Kérdezz - bólintott fáradtan.
-Most hívott egy ismerősöm külföldről, hogy jön ide Budapestre pár napra és ugye nem baj ha ide hívtam? Mármint nem arra a pár napra csak, hogy találkozunk - kérdeztem tőle.
-Ha normális akkor nem baj.
-Normális hát - nevettem fel közben pedig csak az járt a fejemben, hogy mekkora egy őrült fazon. Főleg amikor olyan hülye fejeket vág. 
-Akkor igen - mondta majd bólintott.
-Fáradt vagy? - kérdeztem tőle.
-Nagyon. 
-Akkor aludj. 
-Dehogy alszom. Próbálnunk kell a nagy koncertünkre. Tudod amit mondtam. 22-én.
-Ja persze. Uhh akkor sok sikert a próbához - mosolyodtam el halványan majd az órára néztem. Lassan készülődnöm kellett hisz nemsoká megyünk Bettyvel futni. Besiettem a szobába, az ajtót becsuktam magam mögött és a szekrényemhez mentem. Előkotortam egy leggings-et, egy pullóvert és egy Air Max-et. Magamra kaptak a ruhákat és épp a fejemen húztam át a pulcsi nyakát amikor megszólalt a telefonom. SMS-em jött Bettytől:
,,Szia! Nem tudok ma menni futni, mert Ya Ou-t kísérem próbára. Ne haragudj :c <3"
Ajjj. De nemár. Pedig most annyira szerettem volna menni. Nem mintha máskor nem szeretnék csak most még nagyobb kedvem van hozzá mint eddig.
,,Ezt most komoly?" - írtam vissza sitősen.
,,Ne haragudj tényleg. MHolnap megyek ígérem <3 " - jött a válasz pár perc múlva. Ledobtam az ágyamra a telefonomat majd csalódottan néztem körbe.
Hát ez nagyon jó - gondoltam. Most akkor vagy elmegyek egyedül vagy nem megyek. Na jó egyedül nem szeretek szóval akkor maradok itthon. De annyira szeretnék elmenni! Csak senkit nem tudok hívni magammal. Hát akkor tényleg maradok. Csalódottan és kissé dühösen levettem magamról a rendes ruhámat aztán visszavettem azt amit eddig viseltem. Utána pedig kimentem a nappaliba és lehuppantam a kanapéra.
-Na mi van? - kérdezte Ya Ou hisz gondolom látta rajtam, hogy mérges vagyok.
-Betty lemondta a futást az utolsó pillanatban, mert, hogy téged kísér próbára. 
-És az a baj, hogy eljön velem? - kérdezte és arcáról megbántságot olvastam le.
-Nem vagyis kicsit, de mert ha ez többet ér neki a barátságunknál akkor legyen, de legalább ne az utolsó pillanatban közölje velem.
-Először is ez nem igaz - mondta miközben szembe fordult velem. - Csak szeretne egy kicsit velem lenni. Szerelmes és tudod, hogy ilyenkor milyen az ember - mondta olyan hangsúllyal mint aki mindent tud majd rám kacsintott én meg elpirultam. Tudtam, hogy mire gondol. - Az meg, hogy az utolsó pillanatban mondta le a legkevesebb gond lehet szerintem. Ne mérgelődj emiatt.
-Jó igazad van. Csak egy kicsit rosszul esik. Soha nem szokta lemondani, még akkor sem amikor beteg volt vagy volt valami baja. Mindig eljött. Na mindegy. Köszönöm - mondtam majd megöleltem.
-Nincs mit. Na nekünk meg indulni kéne. Lehet kicsit későn érünk haza. 
-Oké én valószínűleg aludni fogok.
-Rendben. Srácok! - kiáltotta el magát. - Indulás van! 
-Jövünk! - hallottuk a válaszokat és sorban megjelentek a többiek. Amint Olivér belépett a nappaliba felpattantam a helyemről és a konyhába siettem, hogy elbújjak előle. Nem tudom miért. Egyszerűen csak furcsa és kellemetlen nekem ez a helyzet akármennyire is jó volt köztünk az ami történt. Töltöttem magamnak egy pohár innivalót és szép lassan kortyolgatni kezdtem. A fiúk összeszedték a cuccikat meg amit kellett vinniük majd elhagyták a házat.
Hát egyedül maradtál Merci - gondoltam magamban ismét. Unalmamban megéheztem így csináltam magamnak valami ennivalót és úgy döntöttem, hogy egy jó film mellett fogyasztom el. Bekapcsoltam a laptopomat és a Spring Beakers-t indítottam el. Úgyis régen láttam és szeretem ezt a filmet. Mire vége lett kezdtem elálmosodni pedig nagyjából csak fél kilenc lehetett. Mivel ma szabadnapos vagyok elmentem letusolni, felvettem a pizsimet majd hamarabb feküdtem le. Sajnos egy ideig nem jött álom a szemere, de órák múlva el tudtam aludni. 

*Másnap reggel*

Fáradtan nyitottam ki a szemet, de vissza is csuktam, mert a hatalmas nagy világosság ami az ablakomon besütött bántotta őket. Persze ha éjszaka nem húzod be a függönyt akkor ne csodálkozz ha reggel megvakulsz! - korholtam magamat majd hunyorogva kikeltem az ágyból. Kibámultam az ablakon és megnéztem magamnak a gyönyörű táját. A ragyogóan szép, kék Dunát, a hídat, a vakítóan (szó szerint) fényes napot és az emberek tömkelegét amint autóval, gyalog, kettesével, csoportokban sétálgatnak. Kisétáltam a konyhába ahonnan a hangokat a folyosóról is hallottam majd köszöntem nekik:
-Jó Reggelt!
-Neked is - mosolyogtak elég furcsán rám.
-Mi van? - kérdeztem.
-Semmi semmi - röhögtek össze titokzatoskodva.
-Ahha látom - mondtam majd háttal fordultam nekik és töltöttem magamnak innivalót. Mikor visszafordultam épp láttam amint Olivér megrúgja az asztal alatt Sziki lábát, a fájó lábú ember ránéz, a Szöszi pedig komolya arccal megrázza a fejét. Na jó mégis mi folyik itt? Szikiék miért titokzatoskodnak? Olivér miért rugdalja Őt az asztal alatt és rázza meg a fejét dühösen? Na mindegy. Majd én kiderítem ha tudom. Ha meg nem akkor titkolózzanak és röhögjenek csak. A telefonom csengésére mindenki felkapta a fejét én meg a kijelzőn villogó név láttán elmosolyodtam.
-Na szia! - vettem fel mosolyogva közben pedig indultam, hogy elhagyjam a konyhát.
-Szia! Na azért hívlak, mert mondani szeretném, hogy még délelőtt oda érek hozzád. Ha neked az úgy jó? - szólalt bele Márk.
-Persze, hogy jó. Na akkor várlak.
-Rendben. Szia!
-Szia! - mosolyogtam majd bontottam a vonalat.
-Merci! - szólt utánam Olivér mire visszafordultam.- Ma takarítunk.
-Mi? - kérdeztem értetlenül.
-Tudod takarítás beosztás. Te meg én. Délután.
-Ja - esett le. - Oké értem. Köszi, hogy szóltál - mosolyogtam rá majd elindultam a szobám felé. Basszus! Ne már. Pont Olivérrel? Azok után ami történt köztünk? Basszus. Basszus. Basszus. Ahj. Ez nem igaz. Becsuktam magam után a szoba ajtómat majd átvettem a pizsimet egy rendes ruhára. Mivel a combomon még mindig megvoltak a vágások inkább maradtam a hosszú gatyánál akármennyire is meleg volt. Útban az ágyam felé egy nagy kupac ruhába rúgtam. Pontosabban nagy kupac szennyesben. Felkaptam a kezembe majd átvittem a fürdőbe. Na akkor mossunk. Mondjuk akkor el kéne kérni a srácoktól is a mosatlant.
-Fiúk! - mentem be a konyhába. - Van szennyesetek?
-Szennyes kosár - adta az értelmes választ Bence mire megforgattam a szemeimet majd távoztam a helyiségből. Visszamentem a fürdőbe ahol a szennyes kosárban lévő összes ruhát bedobtam a mosógépbe, raktam bele mindent amit kell majd elindítottam. Ott hagytam magában a kis gépezetet és a konyhába mentem hisz nem is reggeliztem.
-Na megjöttem - huppantam le Ya Ou-hoz hiszen a többiek már nem voltak ott.
-Elmondhattad volna - nézett megbántva.
-Mégis mit?
-Tudod te jól. Azt ami tegnap történt - dőlt hátra a székében és összefonta a kezeit a mellkasán. Nekem meg leesett, hogy mire érti.
-Nézd elakartam mondani. Csak...még nem..vagy nem is tudom. Úgyis elmondtam volna csak a megfelelő időpontot vártam. De most haragszol emiatt?
-Nem csak rosszul esik, hogy mástól kell megtudnom.
-Jó na ne haragudj. Várj mástól? Kitől? - kérdeztem döbbenten.
-Szerinted? A Szőke az egész utat végig beszélte rólad - mosolygott sejtelmesen.
-Mert? - nevettem fel.
-Hát arról, hogy majdnem lefeküdtetek meg, hogy milyen jó volt a csók meg minden. Zoknival tömtem be a száját, hogy maradjon csendbe.
-Szegény. De gonosz vagy - sajnáltam meg az említett személyt.
-Nem is. Hát miért te, hogy hallgattattad volna el? Ja várj tudom - mosolygott pimaszul.
-Fejezd be Ferenc! - keltem fel az asztaltól mire Ő is így tett én meg utánarohantam.
-Én csak az igazat mondom - nevetett fel majd a nappaliba rohant.
-Kapjátok el! - szóltam a többieknek mire Ők nem is tettek semmit.- Nemár. Ez most komoly? 
-Hát ez van Benz - nevetett fel kínai barátom mire nekirohantam szándékosan így mindketten a földön kötöttünk ki.
-Aaaa. Te nem normális állat - nyöszörgött alattam mivel pont ráestem. Hangosan felnevettem majd lemásztam róla és segítettem neki felállni.
-Akkor haragszol? - kérdeztem szomorúan.
-Nem, de legközelebb nekem mond el rendben? - kérdezte suttogva mire bólintottam majd megöleltem. Idilli pillanatunkat a csengő szakította meg mire teljes nekifutásból rohantam az ajtó felé.
-Szia! - nyitottam ajtót és reménykedni tudtam, hogy Márk az.
-Szia Merci! - mosolyodott el mire nyakába ugrottam és megöleltem rég nem látott barátomat.
-Jujj, de megváltoztál - néztem végig rajta.
-Te is - mosolyodott el.
-Na gyere beljebb - álltam arrébb az ajtóban mire besétált. 
-Tök jó lakás. Egyedül laksz?
-Nem négy fiú barátommal.
-Jézusom - nézett rám döbbenten mire felnevettem majd bevezettem a nappaliban. Bemutattam Ya Ounak Szikinek és Bencének, viszont Olivér nem volt itt kint így ő most kimaradt ebből. 
-Nos Olivért nem tudom, hogy hol van szóval Őt most nem ismered meg. Amúgy jó fej. Na gyere megmutatom a szobámat - indultam el az én kis odúm felé mire követett. Becsuktam magunk után az ajtót és miközben az ágyra huppantam Márk a képeimet kezdte el nézegetni amik a falon voltak.
-Erre emlékszem - bökött az ujjával arra amin Betty, Ő, Én és még pár ismerősünk vagyunk egy fagyizóban. Épp Márkra fejére nyomtam a fagyimat és valaki épp jókor fényképezett.
-Best picture - nevettem fel mire ő iy így tett majd helyet foglalt mellettem.
-Kész valamit inni?
-Nem köszönöm. Inkább mesélj mi újság veled? 
-Hát hol is kezdjem - túrtam a hajamba és nekiálltam elregélni neki az elmúlt évek történéseit. Egyszóval mindent...

*Patocska Olivér*

Fáradtan huppantam le az ágyamra miután egy hatalmasat reggeliztem. Előszedtem a telefonomat és megnéztem a napi programjaimat. Nagy koncert próba, koncertek, új klipp forgatás, ruha, haj, sminkes.. Na jó én ezt nem bírom tovább. Fáradt vagyok és álmos. Rengeteget kell próbálnunk, koncertekre járnunk és még több ezer dolgot csinálni. Szeretnék már végre egy kis szabadidőt. Tovább nézegettem a naptáramat majd inkább eltettem a telefonom. Végig feküdtem az ágyon és csak Mercire tudtam gondolni. Fantasztikus lány. Szeretem nem kérdés. Amióta megtudtam, hogy Kata az Ő tulajdonságait másolta le és úgy érte el, hogy szeressek belé úgy érzem nem Katába szerettem bele hanem Mercibe. A tulajdonságai, a szavai azok amiket Kata mondott nekem mind Ő voltak. Olyan dolgokról van olyan véleménye ami megegyezik az enyémmel. A zenei ízlése, a tulajdonságai, az élet felfogása. Annyira hasonlítunk és én annyira szeretem, hogy beleőrülök. A tegnapi nap. Istenem! Olyan jó volt vele. Az a csók. Fantasztikus volt. Soha nem szerettem még senkit ennyire mint Őt. Persze egy szakítás után ezt mondom, de ez egy olyan szakítás ami szerelemnek sem nevezhető kapcsolat vége volt. Csak azt bánom amit tegnap mondott. Nagy hiba volt. Mégis miért? Tudtommal szeret és én is szeretem Őt. Bár az utóbbiról nem tud. De nem sokáig. Szeretem ezt a lányt és kell nekem. Nem mint barát hanem barátnő. Ma úgyis együtt takarítunk szóval kihasználom az alkalmat ahhoz, hogy megkérdezzek valamit tőle...
Kimentem a konyhába és kivettem a hűtőből egy fél literes kólát. Utána a nappaliba mentem a többiekhez majd lehuppantam melléjük.
-Na mi van TrOlli? - kérdezték mosolyogva.
-Fáradt vagyok - hunytam le a szemem egy pillanatra majd kibontottam az italomat és belekortyoltam.
-Nem csak te - értett egyet Bence majd egy hangos nevetést hallottunk a szobák felől.
-Ez mi volt? - kérdeztem döbbenten.
-Ja nemrég jött Mercihez egy fiú - rántott vállat Sziki.
-Egy fiú? 
-Ahha egy régi ismerőse. Márknak hívják - helyeselt Bence is.
-Jézusom! - hallottunk egy sikítást mire döbbenten néztünk.
-Már nem azért, de mi folyik ott bent? - kérdezte kínai barátunk a nappaliba belépve.
-Srácok én erre nem vagyok felkészülve - szólt sokkoltan Bence.
-Mire? - kérdezte Sziki.
-Arra, hogy itt legyen egy kisbaba a házban - mondta mire a többiek felnevettek nekem meg elöntötte az agyamat a méreg. Ezer féle kép forgott le a fejemben, hogy mit csinálhatnak ott bent. Hogy az a fiú hozzáér vagy megcsókolja. Hogy merészeli?!
-Hey Oli minden rendben? - kérdezte Ya Ou mire felé kaptam a  fejem.
-Persze mert?
-Üveg - mutatott a kezemben tartott műanyag flakonra ami kissé összenyomva pihent a kezeim közt. Valószínűleg a bennem felgyülemlett dühtől automatikusan ökölbe szorítottam a kezem, de az üveget nyomtam agyon.
-Ja. Csak a műanyagságát teszteltem. Ez jó - mondtam majd felálltam a helyemről és a konyhába mentem. Dühösen letettem az asztalra az üveget majd a pultnak támaszkodtam.
-Hey Oli. Mi van? Féltékeny vagy? - jött be utánam Ya Ou majd megállt előttem.
-Lehet - vallottam be neki őszintén.
-Figyelj szerintem nem az folyik odabent amit Bence mondott. Merci téged szeret nem? Akkor miért feküdne le más fiúval? Ráadásul itt ahol Te is itt vagy? Gondolkodj egy kicsit - ütögette meg finoman a fejem nekem meg be kellett ismernem, hogy igaza van.
-Jó igazad van. Kösz - öleltem meg.
-Nincs mit. Egyébként jobbat is kitalálhattál volna mint azt, hogy műanyagságát - nevetett fel mire én is így tettem.
-----------------------------------------------------------------
Hát ööö..nos mit mondjak? Rohadt hosszú lett szerintem. Soha nem írtam még ennyit, de remélem nem haragszotok emiatt. Kérlek hagyjatok nyomot magatok után! Puszi: Brigii
-----------------------------------------------------------------