Nagyon sajnálom, hogy nem hoztam részt ilyen hosszú ideg, de egyszerűen nem volt időm semmire.
Közbejöttek bizonyos dolgok ami miatt rengeteg időm nagyon hamar elrepült, kárba veszett. Mostanában a napjaim nagyon össze folynak, le is betegedtem eléggé, náthás vagyok és a torkom is iszonyatosan fáj. Emellett elromlott az internetünk szóval részben azért sem tudtam részt hozni. Elnézést a késésért tényleg.:)
De mostanra már itt vagyok és össze dobtam egy új részt.:)
Arra az elhatározásra jutottam, hogy pár rész és befejezem a blogot. Nagyon nehéz döntés volt ez számomra, mert az életemnek egy nagyon fontos részévé vált az írás. Bármi bajom volt azt mindig írásba fektettem és mindig örömmel ültem ide az új részeket írni még akkor is amikor hulla fáradt voltam. Nagyon fontos ez számomra tényleg. De most egy darabig mégis abba kell hagynom.
Max.3 rész lesz még (-;+) és bezárja a blog a kapuit. Sajnos azért lesz ez így, mert nem tudok mit írni, egyszerűen már nem jön több ihlet. Ráadásul nyáron nem lenne rá időm ugyanis rengeteget kell készülnöm az új suliba. Tudom, hogy ezt még meg fogom bánni és bűntudatom lesz emiatt, de jelenleg ezt a döntést látom jónak.:)Többi információról majd hamarosan értesülni fogtok!
Remélem tetszeni fog az új rész. Kérlek hagyjatok nyomot magatok után!
Jó olvasás!
Puszi : Brigii xx
Minden egyes pillanatban az futott át rajtam, hogy feladjam. Hogy abba hagyjam és befejezzem. Rettentően fáj minden egyes nyomásnál, mozdulásnál légvételnél az alsó részem. Úgy érzem minden egyes pillanatban, hogy mindjárt kiszakad a helyéről mindenem. De nem adom fel, mert tudom, hogy ezt magunkért teszem. Amire már 9 teljes hónapja vártunk és most végre eljött, itt van.
Magam előtt látom apró kicsi kis kék szemét. Mosolygós pici kis arcát, melyen lassan folynak végig a könnycseppek. Ijedt tekintettel bámul rám, számára nagyon idegen és új a mostani környezet amibe becsöppent. Tudom, hogy hamar megfogja majd szokni, de most még csak sír és ordít. Ennek ellenére még így is aranyos és így is beleszerettem első látásra. A mi babánk. A kettőnk keveréke. A leszármazottunk. A gyerekünk.
Egyszerűen felfoghatatlan érzés számomra, hogy végre itt van és a karjaim közt tarthatom. Végre megsimíthatom pici kis arcát és megfoghatom apró kis kezét.
Fejem hátra hanyatlik a párnára majd szédülni kezdek. Olivérhez kiáltok segítségért majd a teremben hangos mozgolódás és kiabálás hallatszik. Homályosan látok, de Olivér aggódó és ijedt tekintete tisztán látszik. A szemem lassan-lassan lecsukódik, hiába akarom nyitva tartani, nem megy.
Az egész testem fázik, remegek, nem tudom hol vagyok. Ijedten nyitom ki a szemeimet majd felülök az ágyon. Testem gyenge, homályosan látok. Remegek, mint a nyárfalevél. Rettentően fáj a hasam, nem bírok megmozdulni. Egy kórteremben vagyok, barna és fehér falak vesznek körül. Hideg van és fázom. Percekkel később kinyílik a kórterem ajtaja és belép rajta a doktor nő Én pedig aggódva és kíváncsian fordítom felé a fejemet. Az a doktor nő aki ott volt velem a szülésnél és segített világra hozni a gyermekünket.
-Üdv Mercédesz - mosolyog rám kedvesen. - Hogy érzi magát?
Annyira szeretem ezeket a kérdéseket meghallani amikor olyan állapotomban vagyok, hogy azt se tudom, hogy hányjak vagy sírjak-e.
-Doktor nő mi történt velem? - a fejemben sokkal gyorsabban megy a beszéd ám amikor kimondanám a szavakat azok sokkal nehezebben jönnek ki a számon.
-Ahogy a nőgyógyásza is figyelmeztette kockázatos ha megszüli a gyereket. Összeömlött a vérkeringése, percekre veszítettük el, a szíve is leállt, de valami csoda folytán visszahoztuk. Nagyon nagy szerencséje van Mercédesz - érinti meg finoman a kezem. Csak ülök pár másodpercig és feldolgozom az új információkat. Lehet, hogy akár meg is halhattam volna? Talán csak másodperceken, esetleg perceken múlt az életem?
-Láthatom a gyerekem? - teszem fel az első kérdést ami eszembe jut.
-Persze, de előtte el kell végeznünk pár vizsgálatot - mosolyodik el majd mondata végére bejön egy apró termetű, dundi nővér.
Alapos vérnyomásmérést végeznek rajtam, reflex és érzékelési vizsgálatot meg még sok százat. Egy óra múlva a nővér távozik majd a doktor nő is elhagyja a szobát azzal az ígéretével, hogy értesíti Olivért az állapotomról. Egy ideig senki sem jön be hozzám így hát elfogyasztom az asztalomon lévő kis pohár vizet majd kényelmesen elhelyezkedem és tovább várok. A francba is, látni szeretném végre a gyerekemet! Hirtelen kinyílik az ajtó majd Olivér lép be rajta kezében egy kis csöppséggel.
-Istenem Merci - jelenti ki mikor meglát majd hozzám siet. Hatalmas kő esik le a szívemről és rettentő hálás vagyok. Most kezdem csak felfogni ezt az egészet. Élek. És a pici is életben van. Istenem, ez egyszerűen fantasztikus!
-Olivér annyira örülök, hogy itt vagytok - lábad könnybe a szemem majd magamhoz ölelem Őt is és a kicsit is.
-Tudod mennyire aggódtam érted? - néz rám vér vörös szemekkel, mely azt mutatja, hogy órák óta, megállás nélkül csak sír. Óvatosan leül mellém majd kezembe adja a kicsit. Mosolyogva veszem át a kis csöppséget majd még jobban szemügyre veszem. Sokkal szebb,mint amikor utoljára láttam. Bőre hófehér, szemei olyan kékek, hogy ha belenézek a hideg tél jut eszembe. Apró pici kezeit ujjaim közé veszem majd óvatosan simítok végig rajta. Annyira pici és olyan kis törékeny, félek, hogy kárt okozok benne.
-Túléltem - nézek Olivérre mosolyogva. Túléltük érted? Mind a ketten élünk Olivér - húzom közel magamhoz majd megcsókolom.
-Annyira féltem - rázza meg a fejét szomorúan. - Nagyon szeretlek szívem.
-Én is nagyon-nagyon szeretlek Olivér - csókolom meg újból puha ajkait.
-A többiek is szeretnének látni - mosolyodik el halványan.
-Rendben, bejöhetnek felőlem.
-Szólok nekik - puszit nyom az arcomra majd elhagyja a szobát.
-Milyen kis gyönyörű vagy - szólalok meg a kislányunkra nézve. - Már csak egy gyönyörű név kell neked.
Hatalmas nagy ásítás hagyja el a száját majd szorosabban bújik hozzám. Átölelem apró kis testét s beszívom bársonyos kisbaba illatát.
Ismét kinyílik a hatalmas fehér ajtó és mosolyogva jönnek be rajta a többiek.
-Úristen Merci - rohan előre zokogva Betty majd szorosan karjai közé zár. - Annyira aggódtam érted. Jól vagy? Fáj valamid? Hogy vagy? Hogy érzed magad? Éhes vagy? Hozzunk valami kaját? Mond mit kérsz? Jajj mondj már valamit kérlek - hadarja idegesen.
-Betty kérlek nyugodj már le - nevetek fel finoman miközben leül mellém az ágyra. - Ha szóhoz is hagynál jutni talán megszólalnék - mosolygok rá.
-Ne haragudj csak nagyon aggódtam érted - törli meg karikás szemeit. Vajon mióta lehetnek itt? Merül fel bennem a kérdés mikor végig nézek mindegyikőjükön és felfedezem rajtuk a szemük alatt lévő hatalmas kék-lila karikákat.
-Jól vagy? - kérdi Tőlem Sziki.
-Persze, most, hogy mindenki itt van már minden a legnagyobb rendben - mosolygok rájuk.
A kórházból hazaérve szinte minden megváltozott. Már nem voltam az a felnőtt ám, de mégis gyerekes lány. Teljesen átértékeltem az életemet Angyalka lányunk születésével. Másfél évvel a születése után ismét elkezdtem felépíteni az énekesi karrieremet ami mára már nagy hírnevet szerzett nekem. Felismernek az utcán és nem "Olivér a híres ByTheWay énekes által", hanem, mint Jakab Mercédesz az elhíresedett énekesnő akinek jelenleg két klippel rendelkező száma van fent a Youtube-on, 5670 feliratokozója és több mint 5000 követője van Facebookon és egyéb közösségi oldalakon. A szüleimmel és a testvéremmel nem beszéltem már régóta. Egyszer-kétszer láttuk egymást a boltban, de csak köszöntünk egymásnak és semmi több. A hajamat egy idő után nem festettem tovább barnára. Egyszer volt még vörös, de aztán hagytam, hogy lenőjön és szőke tincsekkel büszkélkedtem tovább.
Olivér és a fiúk tovább vitték a bandát, egészen a csúcsig és most nyáron lesz a negyedik óriás koncertjük Budapesten. Rengeteg rajongójuk van, elképesztő mennyiségű interjúra, dedikálásra és egyéb dolgokra járnak el otthonról. Sokkal fáradtabbak mint valaha, de mindig mosolyognak és kitartóak maradnak, mert tudják, hogy ezt a sok-sok rajongóért teszik, akiknek köszönhetően eljutottak idáig.
Olivér és Én Angyalka születését követően beköltöztünk az új otthonukba és 6 hónappal később menyasszony majd végül feleség lettem. Fantasztikus élmény volt az a másfél hónap ami az esküvőre való készülődéssel, izgulással, félelemmel telt el.
Betty és YaOu egy ideig külön utakon folytatták tovább ám kiderült, hogy e két fantasztikus ember nem bírja egymás társasága nélkül így hamarosan újra egymásra találtak. Ők másfél éve házasok és két gyermekkel, saját lakásukkal büszkélkedhetnek. A csapat nagy részében már mindenki családod alapított egy menyasszony és egy gyerek kíséretében. Hihetetlen, hogy 3 év alatt mennyi minden megváltozott és mennyi minden történt. Hihetetlen, hogy 3 évvel ezelőtt azt gondoltam, hogy senki nem lesz akit úgy fogok szeretni mint Olivért és senki nem tudja majd megtörni a szívem körül a jeget. Hihetetlen, hogy mire képes pár fantasztikus év. Most érzem csak igazán, hogy az életnek értelme van ráadásul nem is akármi.
Angyalka a kislányunk teljesen kinőtte magát, már most úgy viselkedik, mint egy igazi kis hölgy. Külsőleg nagyon is hasonlít rám, de a belső tulajdonságai Olivéré és az Enyém. Már most elhatározta, hogy híres modell szeretne lenni és ki akarja próbálni az énekesi karriert. Annyi mindenen kell még keresztül mennünk, de mi itt vagyunk egymásnak jóban rosszban és mindig is itt leszünk.
Hálás vagyok azért, hogy ilyen fantasztikus családra leltem Bettyékben és Olivérben és a lányunkban.
--------------------------------------------------------------------
