Üdv Drágáim! Sajnálom amiért kissé későn jelentkeztem, de nagyon sok tanulnivalóm volt. De most van egy pár szabad órám és ezalatt az idő alatt összedobok egy új részt. Már csak pár hét és vége a sulinak. Kitartás mindenkinek! Na nem is írok már többet. :D Jó Olvasását! Puszi: Brigii
A konyhába indultam, hogy egyre növekedő éhségemet valamivel csillapítsam. Meg azért mégsem jó üres hassal elmenni futni. Egy gyors melegszendvicset csináltam, jó sok sajttal majd az asztalhoz ülve falatozni kezdtem.
-Jó étvágyat - lépett be Bence mosolyogva.
-Köszönöm - beszéltem félig-meddig tele szájjal.
-Olivér kettő - nevetett fel miközben kinyitotta a szekrény ajtót és kivett belőle egy poharat.
-Mi? - néztem rá értetlenül.
-Úgy eszel mint Olivér - mosolygott majd megtöltötte a műanyag tárgyat a kancsóban lévő teával.
-És ez visszataszító?
-Dehogy. Sőt! Vicces. Folyton Oli Úron röhögünk ahogy eszik, de majd mostantól te sem úszod meg.
-Oli Úr? Miért Úr?
-Ja. Mindent és mindenkit szeret úgy hívni mint például Gitár Úr, Ya Ou Úr, Macska Úr stb. Ezért ő Oli Úr lett.
-Ahha így már világos - töröltem le a számat egy szalvétával majd az üres tányért a mosogatóba raktam.
-Mész valahova? -érdeklődött a pultnak támaszkodva.
-Ja csak futni. Na megyek, mert késésben vagyok. Szia! - indultam kifelé a konyhából a bejárati ajtó felé.
-Jó futást szia! - kiáltott utánam aztán becsuktam az ajtót. Szokás szerint a parkban találkoztunk.
-Szia! - ugrott a nyakamba boldogan.
-Szia te kis szerelmes - mosolyogtam én is.-Na mesélj mi volt. Mondjuk Ya Outól is hallottam ezt-azt, de kíváncsi vagyok, hogy a te szemszögedből milyen.
-Fú fantasztikus volt. Egy csomót beszélgettünk, röhögtünk, egyszer majdnem rám köpte a kóláját annyira röhögött - nevetett fel és úgy beszélt akár egy tini. Nagyon jó volt így látni. Ritkán talál olyan fiút akivel nagy összhangban vannak, de úgy látom Ya Ou kivétel. -Nagyon jó fej. Egy csomót mesélt a családjáról, a gyerekkoráról én is meséltem neki. Aztán valahogy csak így összejöttünk. Nem tudom, hogy. Egy csókkal kezdődött aztán egy kézfogás majd megkérdezte, hogy járnék-e vele és igent mondtam. Olyan boldog vagyok - ugrándozott nevetve mire átkaroltam a vállát és felnevettem.
-Na hát akkor legyetek boldogok.
-Köszi. Na és mesélj veled mi újság? indult el futva mire én is így tettem.
-Semmi extra. Megvagyok. Olivér idegileg kikészít, folyamatosan bőgök, az élet pedig szép - rántottam vállat.
-Jajj, de miatta ne szomorkodj kérlek. Ha ilyen böszme akkor hagyd a francba.
-Jó mindegy nem érdekes inkább beszéljünk másról - tereltem el a témát. Egyáltalán nincs kedvem azt hallgatni, hogy Betty Olivért ócsárolja. Ő most szerelmes, fogalma sincs ilyenkor más dolgokról. Persze örülök neki, hogy összejöttek Ya Ouval, de ha az ember szerelmes akkor az elméjén eluralkodik a rózsaszín köd. Szerencsére Betty egyből elkezdett beszélni másról. Mondjuk nagyobb része Ya Ouról szólt, de nem zavart. Szívesen hallgatom végig a barátnőmet ha arról a dologról/személyről beszél akit kedvel/szeret. Fogalmam sincs mennyi ideig futottunk. Igazából sokáig, de nekem két percnek tűnt. Elbúcsúztunk egymástól majd hazamentem. Egész úton csak az járt az eszemben, hogy mi lett volna ha Kata nem születik meg. Ha nem lesz az ikrem. Ha nem utál meg ennyire. Ha nem ismeri meg Olivért. Ha Olivér nem szeret belé. Ha nem jönnek össze. Ha...
Fáradtan estem be a lakásba majd beköszöntem a fiúknak és egyből a fürdő felé vettem az irányt. Amilyen gyorsan csak tudtam letusoltam majd felvettem egy kényelmes öltözéket és elpihentem az ágyba, hogy este bírjam a melót. Amúgy sincs most kedvem senkivel sem beszélgetni. A telefonomat magam mellé helyeztem majd beállítottam, hogy a megadott idő múlva ébresszen fel.
Elképesztő milyen hamar telik az idő főleg ha alvásról van szó. Órákkal később ébresztett a telefonom mire álmosan kinyomtam a készüléket és a konyhába mentem.
-Sziasztok! - üdvözöltem egy ásítás között a fiúkat.
-Szia! Hát te? Most keltél vagy mi?
-Ahha, de aludnék még - sétáltam a szekrényhez majd kivettem egy poharat és megtöltöttem innivalóval.
-Hát látjuk - nevetett fel Sziki majd halk zörgést és nevetést hallottunk a bejárati ajtó felől.
-Sziasztok! - köszönt a szőkeség majd mellé egy nyávogó vékony hang is. Bárhol, bármikor felismerem ezt a hangot. A francba is. Minek van ez itt megint?
-Na jó megyek öltözködöm - tettem le a poharat majd a szobám felé vettem az irány hisz' hallottam, hogy a konyhába jönnek.
-Szia Merci! - köszönt Oli mikor kézen fogva elmentek mellettem.
-Sziasztok - motyogtam miközben végig az összekulcsolt ujjaikat bámultam. Fájdalomtól sajgó szívvel és összeszorult gyomorral néztem utánuk aztán Kata gonosz vigyorral az arcán hátranézett.
-Gyűlöllek - suttogtam majd megtöröltem a könnyes szememet. Elvánszorogtam a szobámba aztán nekiláttam sminkelni meg öltözködni. A hajamat egy szoros copfba kötöttem a fejem búbján majd előkerestem egy vékony dzsekit. Amint magamra kaptam, a táskámat is a kezembe vettem, közben pedig gyorsan ellenőriztem, hogy minden benne van-e, aztán kiléptem a helyiségből.
-Srácok elmentem sziasztok! - kiáltottam az ajtónál állva majd átléptem a küszöböt. Fáradt vagyok, éhes, álmos. Munkába nincs kedvem menni, otthon nincs kedvem maradni mégis mi a francot csináljak? Tehetetlenül vártam a zebránál majd mikor zöldre váltott átmentem a járdára. Megszokott tempómban ballagtam amikor épp mellettem sétált el egy ismerős alak.
-Tomi! - mentem utána majd elkaptam a karját.
-Merci szia!
-Szia! Hát te? - kérdeztem szőke tüsis hajú munkatársamat.
-Jövök munkába. Most szóltak, hogy két ember megint beteg aztán én helyettesítek. Ma is hajtás lesz.
-Az biztos. Na jó akkor menjünk együtt úgy is unatkoztam - mosolyodtam el.
-Jól van. Vigyünk a többieknek sütit oké?
-Úú oké. Én marlenkát kérek - vigyorogtam.
-----------------------------------------------------------------
Sziasztok! Amint ígértem egy hét múlva hozok új részt, de mivel most volt egy kis időm előbb hoztam. Sikerült a lehető legjobbat kihoznom belőle főleg, hogy nagyon sok tanulnivalóm van és, hogy nagyon fáradt vagyok és rengeteg dolgom van. Köszönöm a komikat az újabb feliratkozókat és az oldalmegtekintéseket! Nagyon-nagyon jól esnek a komik és annyira imádom ezt a blogot. Imádok blogot írni :D <33 Remélem tetszeni fog az új rész! Jó Olvasást! Puszi: Brigii
A földön ülve, az ajtónak dőlve hagytam, hogy a könnyeim mossák le az arcomon lévő citromos-mentás mosogatóhabot. Fogalmam sincs, hogy miért kezdek el sírni. Egyszerűen csak rám jött és nem tudok ellene mit tenni. Maga a név, hogy Olivér már könnyeket csak a szemembe. A tudat, hogy nem az enyém elszomorít. Az, hogy Katáé sírni késztet. És az, hogy, azért az övé, hogy csak szórakozzon vele bőgni késztet. Erőtlenül felkeltem a földről majd a csaphoz mentem és langyos vízzel laposan lemostam azokat a testrészeimet ahol mosogatóhabos lettem. Szárazra törölköztem az erre a célra kitett pamut darabbal majd ellenőriztem magamat a tükörben. A hajam itt-ott kócos volt, a szemem piros és kissé feldagadt. A lehető leghalkabban nyitottam ki az ajtót és léptem ki a folyosóra. Azonban a többiek épp előttem mentek el kivéve a szőkeséget. Biztos valahol Katával van vagy a szobájába ment. Nem is baj. Nincs kedvem találkozni vele. Beléptem a szobámba majd szembefordultam az ajtóval és úgy csuktam be (elég babonás vagyok és azt mondják, hogy ne háttal csukjuk be az ajtót, mert akkor szerencsétlenség ér minket). Ám amikor megfordultam olyasvalaki ült az ágyamon akt pont, hogy nem láttam volna szívesen ebben a pillanatban.
-Te mit keresel itt? - kérdeztem meglepődve ugyanakkor próbáltam kedves lenni.
-Beszélnem kell veled - mondta komolyan.
-Oké - mondtam kissé bizonytalanul.
-Valami bajod van velem. Valami rosszat mondtam vagy tettem amióta egy ideje kerülsz. Akármi is volt az sajnálom, ne haragudj nem akartam - mondta mire furcsán néztem rá.
-Te miről beszélsz? - kérdeztem hülyén mire felállt majd odajött hozzám. Bűnbánóan rám nézett barnás zöldes íriszeivel mire el kellett kapnom a tekintetemet.
-Arról, hogy kerülsz engem. Először nem tudtam, hogy mi a baj, de aztán egy idő múlva egyből levágtam. Mikor bementem a konyhába te egyből kijöttél. Utána visszamentél a konyhába. Mikor kijöttél és hülyültünk együtt egy kis idő múlva megint elrohantál. Akármit is tettem... - kezdte, de félbeszakítottam.
-Nem tettél semmi rosszat. Egyszerűen csak épp így adja a sors. Ez a véletlen műve. A konyhából, azért mentem ki, mert szeretek tévé előtt enni. A fürdőbe meg lemosni magamról ezt a cuccot mentem be. Nem, azért, mert kerüllek - hazudtam gyorsan majd mellé tettem egy barátságos mosolyt.
-Biztos? - kérdezte összehúzva a szemöldökét.
-Biztos - tettem a kezeimet a két vállára biztatásképp.
-Akkor jó. Nem szeretem ha valaki haragszik rám, vagy ha valakit megbántottam - mosolyodott el mire görcsbe rándult a gyomrom.
-Nincs semmi probléma tényleg.
-Rendben. De ha bármi van szólj.
-Oké - bólintottam komoran.
-Na mi ez a morci arc?
-Semmi. Csak ilyen vagyok.
-Na mosolyogj már - mondta majd mikor nem csináltam semmit megcsikizte az oldalamat mire akaratom ellenére is nevetni kezdtem.
-Hagyd abba! Csikis vagyok és ez nem ér!
-Jó, de akkor mosolyogj! - emelte fel az egyik ujját fenyegetésképpen mire elmosolyodtam.-Na ezt már szeretem. Egyébként jó ez a dal - sétált oda az ágyamhoz majd felvette az egyik lapot mire kikerekedett szemekkel néztem. Ó, basszus!
-Hogy kerül az hozzád? - kaptam ki a kezéből majd magamhoz szorítottam.
-Bocs, nem akartam megnézni csak itt volt az ágyon mikor bejöttem. És hát gondoltam akkor megnézem - mondta közben pedig gyors pillantást vetettem a dal címére. Szerencsére ez egy kissé béna dal, és nem az amit róla írtam.
-Legközelebb ne - mondtam kissé dühösen majd elraktam az egyik fiókba.
-Jó ne haragudj. Egyébként nem értem miért vagy most ilyen. Nagyon jó ez a dal. Tökre tetszik. Kifejezi, hogy milyen hangulatod volt amikor írtad.
-Miért milyen hangulatom volt? - kérdeztem érdeklődve.
-Hát nekem boldognak tűntél aközben miközben írtad ezt a dalt. Minden a legnagyobb rendben ment és nem volt semmi baj - mondta. Teljesen igaza volt. A dalt még akkor írtam amikor először jártam külföldön Bettyvel és minden jó volt. Minden tökéletes volt arra a kis időre. Mosolyogva gondoltam az emlékre aztán mikor eszembe jutott, az ami utána történt elkomorodtam és elhessegetem magamból azt az emléket.
-Hát én erre még soha nem gondoltam, hogy a dal hangulata jellemzi az író hangulatát. De egyébként igazad van.
-Pedig ez így van. Ezt régóta tudom - mosolyodott el halványan mire nekem is mosolyognom kellett. Egy pillanatra elővettem a zsebemből a telefonom aztán mikor az órára pillantottam ijedten kaptam fel a fejem.
-Basszus! Mennem kell futni! Betty már vár! - indultam el a szekrényemhez majd keresni kezdtem a futó cuccomat.
-Egy kérdés - mondta miközben leült az ágyra.-Miért jársz futni?
-Ezt, hogy érted? - néztem rá egy pillanatra.
-Hát úgy, hogy neked a futás az sportod vagy, azért futsz, hogy jó alakod legyen?
-Ja. Hát sportom. Imádok futni és nagyon sokat sportolok. Már általános iskolában 6 féle sportot űztem. De egyébként engem nem nagyon izgat, hogy milyen alakom van. Persze, azért azt nem várom meg, hogy elhízzak és 200 kilós ember legyek, de nem fogok fogyókúrázni, azért, hogy ilyen egy szél bél legyek és, hogy lemondjak a finom falatokról - simogattam meg a hasam.
-Ahha - bólintott mosolyogva.-Imádsz enni.
-Ahogy te is - mosolyodtam el.-Na, de ki kéne menned, mert öltözni szeretnék.
-Ó persze! Oké! - állt fel majd kiment. Gyorsan levetettem magamról a rendes ruháimat és felvettem azt amit minden nap futáshoz szoktam. A hajamat kifésültem majd a fejem búbjára gumiztam össze. Gyorsan felvettem egy Nike feliratú cipőt, a kezembe vettem a telefonomat majd kimentem a konyhába, hogy indulás előtt egyek valamit. Azért mégsem üres hassal kéne nekikezdeni a futásnak.
-----------------------------------------------------------------
Sziasztok! Ahogy ígértem hét közepe felé részt hoztam. Nagyon nehéz hetem volt főleg, mert tegnap a másik blogomba hoztam részt most meg ebbe, de ráadásul nem is nagyon tudtam, hogy miről szóljon ez a rész, ugyanis nem írtam füzetbe egy árva szót sem az új részről. Na mindegy. Általában ha eltervezünk valamit az soha nem úgy alakul ahogy kell. Mindig kell rögtönözni vagy improvizálni. Most én is ezt teszem. Remélem tetszeni fog az új rész és jönnek a komik. Puszi mindenkinek! Új rész egy hét múlva.
U.i.: midig hetente fogok részt hozni, de ha engedi időm akkor egy héten kétszer. Brigii
Leültünk az ágyra aztán beszélgetni kezdtünk. Elmondtam neki, hogy tudom, hogy Kata csak kihasználja és, hogy ha megunja el fogja dobni és akkor Olivér össze fog törni. Ismerem a nővéremet, hisz több éven keresztül néztem végig, hogy miket csinál a fiúkkal, kivéve akkor amikor Bettyvel külföldre utaztunk. Elmondta, hogy neki sem stimmel valami Katával és, hogy furcsa lánynak tűnik neki. Próbálta Olivért figyelmeztetni, de ha valaki szerelmes annak nincs megállj. Órákon keresztül beszélgettünk, vigasztalt és mindig azt mondta, hogy ne adjam föl a reményt. Talán lehet, hogy egyszer nem Kata lesz ott mellette hanem én. Talán. De ez a talán még megváltozhat. Hosszas beszélgetések közepette megéheztünk -főleg én mivel nem is reggeliztem- így kimentünk egy kis ennivalóért a konyhába.
-Ne lógasd már ennyire az orrod - súgta oda mikor még mindig "depi" állapotban voltam. - A többiek majd arról fognak kérdezősködni, hogy mi a baj.
-Nem baj - vontam vállát.
-Hát látom téged semmi nem vidít fel. Még a kaja sem - bökött a kezemben lévő szalámis kenyérre amin lassan nyammogtam.-Pedig úgy hallottam, hogy imádsz enni. Első közös vonásotok - mosolygott mire nekem is egy apró mosoly kúszott az arcomra, de hamar el is tűnt.
-Sziasztok! - toppantak be a többiek mögöttük Olival aki épp telefonált.
-Igen kicsim.Nem - mosolyodott el.-Én is Szeretlek. Persze - magyarázott tovább a telefonba mire inkább felvettem a tányéromat és kimentem a nappaliba. Helyet foglaltam a kanapén és váltogattam a csatornák között.
-Szia! - jött ki Sziki mire felvettem egy álmosolyt.
-Hali.
-Minden oké veled? - kérdezte mikor leült mellém.
-Ööö...persze..miért kérded? - kezdtem el babrálni a pólóm széléből kilógó cérnaszálat.
-Csak, mert elég furcsának tűntél mikor bejöttünk. Aztán ki is mentél. Remélem nincs velünk semmi bajod.
-Jajj dehogyis! Nincs semmi baj csak egy kicsit fáradt vagyok meg inkább kijöttem tévézni.
-Oké. De remélem tényleg csak ennyi a baj.
-Persze - nyugtattam meg.- Nincs semmi gond - mosolyogtam rá.
-Rendben ha te mondod.
-Megjöttem - pattant be közénk Oli mire megéreztem finom babaillatát. - Miről beszéltetek.
-Csak megkérdeztem Mercit, hogy minden rendben van-e vele, mert olyan furcsának tűnt.
Oli lassan elgondolkodott majd mintha neki is rémlene valami bólintott.-Tényleg mostanában elég furcsa vagy. Talán menstruálsz? - kérdezte mire döbbenten néztem.-Jajj, nyugi csak ugratlak - pánikolt be mikor látta, hogy nem szólok semmit csak döbbenten nézek.
-Nagyon vicces - bokszoltam bele a vállába majd felálltam, hogy kivigyem a konyhába a tányéromat.
-Na? - kérdezte Ya Ou mikor beléptem. Épp mosogatott mire adtam neki egy plusz tányért.
-Mi na? - értetlenkedtem.
-Láttam, hogy kiment hozzád. Mit mondott?
-Megkérdezte, hogy mi a bajom. És, hogy nem-e menstruálok. Tök vicces kedvében van. Hát én meg nem - rántottam vállat.
-Ne legyél már ilyen. Csak próbál felvidítani.
-Jó ez rendes tőle meg minden. De ne próbálkozzon. Miatta vagyok ilyen. Na megyek a szobámba.
-Jól van szia Depi! - szólt mire visszafordultam.
-Mit mondtál?
-Depi. Depis vagy nem? - kérdezte mosolyogva.
-Na jól van Ferenc! - nyúltam bele a habok közé majd ráfröcsköltem.
-Na megállj! - rohant utánam mire sikítva a nappaliba futottam.
-Jesszus ti mit csináltok? - védte a kezével a haját a szőkeség.
-Ferenc fejezd be! - szóltam rá a kanapé túloldaláról nevetve.
-Van rendes nevem is - indult el jobbra mire én is arra mentem, hogy elkerüljem.
-Olivér kapd el! - szólt neki oda.
-Nehogy...! - emeltem fel a kezemet fenyegetően mire az említett személy huncut mosollyal rám nézett aztán egy pillanat alatt elkapta a kezem és átrántott a kanapén.
-Ne! - sikítottam. - Ya Ou ne bánts! Én csak vicceltem nem gondoltam komolyan! - kapálóztam össze vissza mire egy nagy adag hab landolt a képemben a többiek meg csak röhögtek.
-Kösz. Na Olivér - húztam le az arcomról a fehér cuccot majd a szőkeségre kentem.
-Hé! - nézett döbbenten.
-Megkaptad! - nevettem fel. - Máskor ne adj át az ellenségnek.
-Milyen ellenség? - kérdezte Ya Ou kikérve magának.
-Te te hülye - böktem bele az oldalába. - Most nézzétek meg tiszta víz meg ragacs lett a hajam.
-Nézd a jó oldalát. Legalább nem kell este hajat mosnod - nevetett Bence.
-Vavra! - fenyegettem őt is aztán egyszerre felnevettünk. Ezt tartott úgy fél percig utána meg elkomorultam.
-Mi az? - kérdezték.
-Semmi. Bemegyek a fürdőbe lemosom magamról ezt a valamit - indultam el az említett helyiségbe könnyes szemekkel. Most mi van? Miért akarok sírni? Amint becsuktam az ajtót a könnyeim szüntelenül folyni kezdtek. Nem zokogtam csak könnyeztem. Eszembe jutott az a kis pillanat amikor erős kezeivel elkapta a kezemet majd a derekam köré fonta és felemelt. Milyen jó illata volt. És milyen óvatosan tartott.
-Ó a francba is! - suttogtam majd az ajtónak dőlve a földre csúsztam és hagytam, hogy a könnyeim a szememből folyjanak.
-----------------------------------------------------------------
Sziasztok! Végre elérkeztünk egy újabb részhez! Egyszerűen le vagyok nyűgözve a sok oldalmegtekintésektől és a komiktól. Nagyon örülök nekik, köszönöm szépen! Így hét közepe felé újabb résszel érkeztem. Hoznék én majdnem minden nap, de sajna alig van időm, mert tanulnom kell meg tök sokáig is van suli. Viszont mindig megpróbálok új,hosszú és izgalmas részeket hozni. Remélem ez most sincs másképp! ;) Jó Olvasást és komizzatok! Puszi: Brigii
U.i.: Új rész jövőhéten!
Minden egyes erőmmel a filmre koncentráltam, de minden második dologról Olivér jutott az eszembe. Mikor a fiú megszólalt egyből ijesztő volt a hangja, de egyből eszembe is jutott Olivér hangja. Az, hogy az Övé mennyire kellemesen csilingelő, lágy mégis férfias. És bumm! Vagy fél órát ezen gondolkodtam. Ezzel még nagyon nem is volt baj. De amikor már a fiú kezéről Oli keze jutott az eszembe, hogy vajon milyen puha lehet, vagy a fiú ajkairól az, hogy Oli ajkai milyenek lehetnek, vagy a hajáról az, hogy milyen lehet ha Oliéba túrok akkor már baj van. A film minden egyes képkockájáról Ő jutott eszembe.
*Reggel*
Valahol a film kellős közepén aludhattam el miközben nem is arra koncentráltam amire kellett volna. Csak Olivéren járt az eszem. És persze ez most sincs másképp! - gondoltam magamban kissé dühösen hiszen ez olyan mintha apró pici bogarak költöztek volna a fejedbe és soha nem akarnának kijönni onnét. Forgolódtam párat aztán észrevettem, hogy a laptopom bekapcsolva maradt így konkrétan csutkáig le van merülve. Felkászálódtam az ágyról aztán előkerestem a fiókból majd feltettem töltőre. Felvettem az egyik kedvenc amerikai zászlómintájú Converse-met, egy sima farmert, meg egy szintén amerikai zászló mintájú pulovert. Átslattyogtam a fürdőbe majd arcot mostam jó hideg vízzel ahogy szoktam aztán a konyha felé vettem az irányt.
-Jó Reggelt! - köszöntem Ya Ounak aki a hűtőből pakolt elő.
-Neked is! - mosolygott mint egy vadalma.
-Na mi ez a nagy mosoly?
-Hát jól sikerült az este - titokzatoskodott.
-Mert'? Na mond már el! - pattogtam kíváncsian.
-Összejöttünk - pirult el kissé mire a nyakába ugrottam.
-Úristen! De jó!
-Na jó azért ne fojts meg.
-Bocsi - engedtem el mosolyogva.-Vigyázz rá! - emlékeztettem.
-Jó nyugi. Értem - bólogatott.
-Többiek? - jutottak eszembe.
-Ja hát ők a szobájukban vagy valamerre. Én későn keltem aztán ők már előbb megreggeliztek. Reggelizel velem?
-Ahha. De várj mennyi az idő?
-Délután fél egy.
-Basszus. Sokáig aludtam. Na mindegy. Kensz nekem is egy olyat? - mutattam a félig kész nutellás kenyérre.
-Persze - mondta majd befejezte és a kezembe adta.
-Sziasztok! - toppant be Olivér.
-Na itt a másik szerelmes - nevetett fel Ya Ou.
-Mi? - kérdeztem egyből döbbenten.
-Ja tényleg még nem is mondtam. Kata meg én összejöttünk - mondta mire egy köhintéssel kellett elfojtanom a belőlem feltörő sírást.
-Uhh. Ez nagyon jó tényleg. Ööö..viszont nekem mennem kéne a szobába elfelejtettem, hogy..izé.. Betty hívni fog...-indultam kifelé miközben leraktam a kezemből a finom reggelimet.
-Várj nem eszel? - kérdezte Ya Ou mire csak megráztam a fejemet majd kifordultam a konyhából és berohantam a szobámba. Olyan gyorsasággal zártam be az ajtót, borultam az ágyra és kezdtek el folyni a könnyeim, hogy azt hittem a többiek meghallják. Szorosan a párnába nyomtam az arcomat és teljes torkomból sikítottam. Nem lehet igaz! Ez nem lehetséges! Miért?! Mégis miért?! Számtalan képkocka zajlott le az elmémben másodpercek alatt, hogy miképp vágnám el a torkát a nővéremnek. Végül egyiket sem választottam, mert kopogtak.
-Merci! - hallottam meg Ya Ou hangját.
-Kérlek hagyj békén - próbáltam úgy beszélni, hogy ne hallja a hangomon azt, hogy sírok, de nem nagyon sikerült.
-Minden rendben van?
-Persze - nyökögtem.
-Ahha hallom. Kérlek engedj be. Tudom, hogy mi a baj... - suttogta mire ijedten kaptam fel a fejem.
-Mi? - rohantam oda az ajtóhoz aztán felrántottam a fa szerkezetet a küszöbön álló fiút berántottam és újból bezártam.
-Mi az, hogy tudod? Mit tudsz? - kérdeztem ijedtem, de mégis valahol keményen.
-Betty véletlenül elmondta. De ne mond neki vissza kérlek - könyörgött.
-Mi van? Ez most komoly? Elmondom neki a titkaimat ő meg elmondja másnak? - hisztiztem mire a számra tapasztotta a nagy mancsát.
-Shh. Kérlek. Csak, azért mondta el, mert egész este rajtad rágódott. Mindig kérdeztem, hogy mi a baj, mert láttam rajta, hogy nem minden oké vele aztán elmondta, hogy mi a helyzet - mondta mire tudatosult bennem egy dolog; annyira foglalkozott az én gondommal, hogy nem is érezte jól magát azon az estén amin egy olyan fiúval volt mint Ya Ou. Ez nagyon rendes tőle.
-Basszus. Én vagyok a világ legrosszabb barátnője - hajtottam le a fejem szégyenemben.
-Dehogy. Szóval most ezért rohantál be? - kérdezte mire bólintottam.
-Üljünk le oké? - invitáltam az ágy felé mire ráültünk majd kényelmesen elhelyezkedtünk.
-----------------------------------------------------------------
Sziasztok! Ahogy ígértem a hét közepe felé új résszel érkezem! Elértük a több mint 5000 oldalmegtekintést amire csak annyit tudok mondani, hogy "WOW" és, hogy köszönöm szépen. Az új résszel kapcsolatban annyit, hogy hosszúra sikeredett, de hát gondolom van időtök olvasni. :D Jó Olvasást! Új rész jövőhéten! Puszi: Brigii
Ruhával a kezében elindult a kasszához majd én is követtem. Fizettünk majd távoztunk az üzletből.
-Jajj istenem! Olyan szép - rázta meg a kezében lévő szatyrot.-Nem? - kérdezte mikor nem válaszoltam.
-De az - motyogtam.
-Na jó mi a baj? - fordult velem szembe.
-Semmi - vakargattam a tarkómat.
-Na persze én meg akkor Voldemort vagyok. Na ki vele látom, hogy van valami - simította meg a kezemet.
-Jó. De ne akadj ki - nyugtattam meg előre.
-Nem fogok - türelmetlenkedett.
-Lehet, hogy szerelmes vagyok Olivérbe - haraptam be az ajkam.
-Mi van?
-Igen hallottad. De nem is biztos, hogy szerelmes vagyok belé. Csak úgy egyszerűen amikor rám mosolyog egyből mosolyognom kell, ha rá gondolok kiráz a hideg és amikor énekel. Na arról ne is beszéljünk. És tök jó társaság. Nagyon vicces meg tényleg figyelmes - áradoztam.
-Merci! Te belezúgtál! Amit itt elmondtál az itt mind arra utal, hogy szereted! Na hát mosolyogj már te szerelmeske! - rázogatott meg.
-Nem ezen nincs mit mosolyogni. Ha Kata megtudja első dolga lesz, hogy rá vesse magát és elvegye tőlem. Amúgy is Olinak tetszik Kata. Olyanokat mondott róla, hogy szép meg vicces, jószívű, jó társaság stb. Csak az a baj, hogy nem látja a fától az erdőt.
-Ez mondjuk igaz - húzta el a száját.-Figyelj üljünk be valahova kávézni és megbeszéljük oké?
-Bocsi, de most inkább egyedül lennék. Amúgy is gondolom még lenne intézni valód a ma estével kapcsolatban.
-Biztos vagy benne? Jó társaság vagyok - mosolyodott el.
-Tudom és köszönöm, de most inkább egyedül lennék - öleltem meg.
-Oké akkor majd este írok. Szia!
-Szia! - intettem majd elindultam. Komótosan ballagtam hazafelé miközben egy papírgalacsint rugdostam. Fogalmam sincs mit érzek. Legszívesebben sírnék és ordítanék. Szeretem vagy nem? Betty azt mondta, hogy igen szóval ha ő azt mondja, hogy igen akkor az igen. Csak az a legrosszabb, hogy már nem tehetek semmit. Boldogan sétál Kata karjai közé aztán összetörten jön ki onnét. Ehhez hasonló gondolatok voltak a fejemben aztán azt vettem észre, hogy haza értem. Lassan beléptem az ajtón majd a kabátomat a fogasra dobtam.
-Ne csukd be! - sietett felém a szőkeség.
-Hova ez a nagy sietség? - kérdeztem.
-Megyek találkozok Katával. Úgy érzem annyira szeretem, hogy mindjárt felrobbanok. Megkérdezem lenne - e a barátnőm. Szerinted nem túl korai: - hadarta bezsongva miközben magára ráncigálta a kabátját.
-Fogalmam sincs. Nála semmit sem túl korai - mondtam könnyes szemekkel.
-Oké mindegy. Azért drukkolj kérlek. Szia! - lépett ki az ajtón én meg csak álltam ott és folytak a könnyeim. Megkérdi, hogy legyen a barátnője? Vége. Mindennek vége. Elkéstem. Persze, hogy is gondolhattam volna, hogy majd pont rám fog felfigyelni. Kata szép, jó alakja van, gyönyörű az arca, hosszú szőke haja van egyszerűen tökéletes még ha nehéz is bevallani. Sietősen a szobám felé indultam majd becsuktam magam mögött az ajtót. Teljes erővel vágtam neki a lábbelimet a földnek miután levettem a lábamról majd az ágyra huppantam és sírni kezdtem. Éreztem ahogy a sós könnyeim végigmarják a arcomat majd a párnára huppannak. Hangos zokogással és szaggatott levegővétellel telt meg a szoba. A telefonom egy pittyegéssel jelezte, hogy üzenetem jött. Könnyektől ázott kézzel húzkodtam a kezem a képernyőn és olvastam a Betty által küldött üzenetet:
,,Szia! <3 Akkor ma sajna nem futunk, de holnap ígérem, hogy bepótoljuk. Majd este írok! Légy jó és fel a fejjel!:)"
Csak eldobtam a párnára a telefont és visszadőltem a fekete festéktől és könnyektől átázott lila párnára. Aztán ismét felkeltem és előkerestem a szekrényfiókomból a kis papírba csomagolt pengét. Kivettem a kezembe a kis tárgyat és többször is végig húztam a kezemen ezzel felhasítva a bőrt. Megjelent a hasadásokból a vörös vér majd lassan végigfolyt a kezemen. Akármennyire is fáj nem érdekel. Fogalmam sincs miért csinálom ezt. Régebben én is tudtam, hogy nem jó megoldás az, hogy a kezünket vagdossuk, de egy idő múlva valahogy rá szoktam és amikor sírtam -minden nap- akkor ez tűnt a jó megoldásnak. A pengét letöröltem a kezembe majd visszacsomagoltam és elraktam a fiókba. Visszakullogtam az ágyhoz majd újból elfeküdtem rajta magzatpózban. A könnyeim órákon keresztül folytak az arcomból és nem akartam szűnni. Nem is baj - gondoltam magamban. Kiadom legalább magamból minden egyes gondomat. Tényleg ezért jöttem el otthonról? Hogy ugyanúgy teljenek a napjaim ahogy eddig is? Minden nap ágyban fekve sírva, kezet vagdosva? Nem. Azért, hogy egy új életet kezdjek. Hogy eljöjjek abból a "nyomorból" ami otthon volt. Ehhez képest szerelmes lettem és most itt sírok. Igaza van Bettynek amikor azt mondja, hogy túl hamar leszek szerelmes. Túl hamar. Pont Olivérbe! Ezt nem hiszem el! Lehunytam a szemem majd úgy sírtam tovább aztán egyszer csak elnyomott az álom. Arra keltem fel ijedten, hogy valaki kopog a szobám ajtaján.
-Egy pillanat! - kiáltottam kissé álmosan majd gyorsan felkeltem az ágyból és megtöröltem az arcomat. A tükörhöz sietve letörölgettem az elmosódott sminkemet, a hajamat pedig kifésültem. Gyorsa ajtót nyitottam mire nagy meglepetésemre Ya Ou állt a küszöbön két pólóval a kezében tehetetlenül.
-Szia! Segítenél? - kérdezte megrökönyödve.
-Szia! Persze gyere be - álltam arrább mire besietett.
-Nos. Melyik színt szereti Betty? - mutogatta a kezében a pólót.
-Hát utálja a csíkokat és a kéket. Ha sárgát vagy fehéret veszel föl akkor jó kedve lesz, ha lilát akkor eszébe jut a halott kutyusa és sírni fog, ha feketét akkor komor hangulata lesz, ha pirosat akkor eszébe jutnak azok a szegény gyerekek akik éheznek és akkor is rossz kedvű lesz. Persze ez csak akkor van így hogyha ünnepségre vagy randira mentek. Ha rendesen napközben lát így akkor semmi gond. Tehát akkor szerintem, sárga vagy fehér - soroltam.
-Hű - döbbent meg.-Akkor sárga, mert azt szeretem - mosolyodott el.-Köszi, hogy segítettél. Milyen virágot szeret vagy milyen csokit? - kérdezgetett tovább mire mondtam, hogy foglaljon helyet. Leültünk az ágyra aztán elmondtam neki mindazt amit tudok a legjobb barátnőmről:
-A Milka csokit szereti a legjobban, és kedvenc virága a fehér rózsa. Szereti ha egy fiú figyelmes és udvarias, de nem szereti ha túlzásba van víve. Az olyan fiúkat szereti akikkel jól lehet beszélgetni, nevetni és nem szereti ha ki van használva vagy ha a haverok előtt le van szarva, de ha kettesben vagytok akkor meg csak rá figyelnek. Ha randizni viszed akkor ne valami puccos éterembe inkább egy elkülönített részhez ahol csak ketten vagytok. Nagyjából ennyi - rántottam vállat.
-Hú oké. Köszönöm még egyszer.
-Nincs mit - mosolyodtam el halványan majd magam elé bámultam.
-Minden oké? - méregetett gyanúsan.
-Persze minden a legnagyobb rendben - vakargattam a tarkómat.
-Ha te mondod. Na jó én viszont megyek, mert nemsokára mennem kell.
-Nincs mit tényleg. Na, de aztán sok sikert! - mosolyogtam rá biztatóan.
-Köszi. Na szia! - indult kifelé majd becsukta maga után az ajtót. Tehetetlenül ültem az ágyon aztán elővettem a gitáromat meg pár papírt. Csak lassan, halkan pengettem a húrokat a szavak jöttek a számból a kezem pedig írt. A dal csak arról szólt, hogy mit szeretek Olivérben. Csak rá gondoltam és csak úgy jött belőlem minden. Fogalma sincs mennyi ideig írogattam a dalt vagy, hogy mennyi ideig énekeltem, de kezdtem elfáradni. Előkerestem a laptopomat, hogy nem e tudnék nézni valami filmet aztán gyorsan elmentem letusolni. Mikor végeztem a fürdéssel a fogmosással és a hajamat is megszárítottam, megmostam beültem az ágyba betakaróztam aztán felmentem movie.cc-re. Keresgéltem aztán végül a Sose Hátrálj Meg!-nél maradtam. Biztos nem fogok most valami nyálas romantikus cuccot nézni. A telefonomat lenémítottam, hogy senki ne tudjon megzavarni a villanyokat leoltottam és elindítottam a filmet. Tök jó, hogy alig figyeltem rá, mert csak Olivéren járt az eszem.
-----------------------------------------------------------------
Nagyon - nagyon Boldog Születésnapot Oli!! Eljött ez a nap is! :D Az új résszel kapcsolatban annyit szeretnék mondani, hogy jövőhét közepe felé érkezik. Addig is kitartás! Hátfőn suli és hét (!!) órám lesz. Meg fogok halni!! Puszi mindenkinek! Brigii
