Chapter 7

Sziasztok! Egy újabb részhez érkeztünk el! Az oldal megtekintéseknek meg a feliratkozóknak nagyon örülök! Remélem ez a rész is tetszeni fog!  Jó Olvasását! Brigii


*Reggel*

Jó lenne úgy felkelni, hogy azt higgyük álmodtuk az előző nap történéseit. Sajnos ez nem mindig van így. És ezt most természetesen nem volt így. Átfordultam a másik oldalamra, de meg is bántam, mert bár a szemem csukva volt így is éreztem ahogy süt a nap. Persze hiszen tegnap nem húztam be a függönyt és hát a nap meg besüt az ablakon. Nagyokat ásítva (akár egy krokodil) kikeltem az ágyból majd az ablakhoz mentem és kinyitottam, hogy hadd jöjjön be a friss levegő. Csak néztem ahogy a hídon átmegy a kocsik tömege, a járdán az emberek sétálnak miközben a lágy szellő összekuszálja a hajukat és az jutott eszembe, hogy ma szabadnaposak vagyunk. Tehát enyém az egész nap Betty randizni megy én meg majd itthon punnyadok egész nap. Majd megnézek egy-két filmet meg elmegyek sétálni, meg futni - tervezgettem magamban. Gyorsan belebújtam a mamuszomba aztán átcsoszogtam a fürdőbe. Hideg vízzel arcot mostam így egy kicsivel több élet ment belém. Visszacsoszogtam - min a nagymamik - a szobámba és leültem a szekrényem elé azon tanakodva, hogy mit vegyek fel. Végül egy babarózsaszín Minnie egeres pólónál, egy hasonló színű nadrágnál egy a pink COnverse "csukámnál" maradtam. Persze simán lehet rólam hinni, hogy egy pink megszállott Barbie vagyok, de ez nem így van. Egyszerűen csak ez tetszett meg és ezek mennek egymáshoz. Nem fogok rózsaszínhez pirosat felvenni. A hajamat kifésültem majd átdobtam a bal oldalamra és mikor kész lettem kimentem a konyhába.
-Jó Reggelt! - köszöntem nekik.
-Neked is! - köszöntek beleértve Olivért is. Jé hozzám tud szólni azok után, hogy mindenféle hazugnak elmondott?
-Merci beszélhetnénk? - kelt fel a szőkeség mire kérdőn felvontam a szemöldököm.
-Persze - rántottam vállat mire elindult én meg követtem. A szobája felé vettük az irányt. Az ajtót udvariasan kinyitotta mire előre mentem majd míg az ajtót becsukta szemügyre vettem a kis helyiséget. Egy normális francia ágy, a falak barnás-fehérek, rajtuk pár poszter bandákról, az ágyon egy gitár, a falon fényképek, egy nagy ablak a jobb oldali falban amin besüt a fény.
-Ülj csak le - mutatott a kezével mögém azaz az ágyra.
-Kösz inkább állok - válaszoltam olyan semleges hangnemben. 
-Oké - sóhajtott egyet aztán beszélni kezdett: -Figyelj. Szeretnék bocsánatot kérni amiért úgy viselkedtem. Csak tudod Kata egy nagyon szép, és elbűvölő lány. Ő az aki megért engem, aki úgy működik mint én és nagyon szeretem. És hát az ahogy beszéltél róla elég hihetetlennek tűnt és dühös lettem. Nem akartam veled úgy beszélni, de nagyon szeretem és az amiket mondtál felháborított.
-Hát nem a legkedvesebben beszéltél velem...- kezdtem, de félbe szakított.
-Tudom és sajnálom tényleg. Nem akartam. 
-Fiú még soha nem beszélt így velem... - néztem rá dühösen mire elhúzta a száját. - Konkrétan mindenféle hazug libának elmondtál! - emeltem fel egy kicsit a hangom.
-Tudom - hajtotta le a fejét bűnbánóan. A francba is! Nem volt szép, hogy lekiabáltam a fejét. Persze tényleg igazam van, mert olyanokat mondott, de ezt így nem kellett volna. Az viszont lesokkolt, hogy miket mondott Katáról. Bárcsak rólam beszélne így. Biztos, hogy Kata újabb hazugságot talált ki amivel magába bolondíthatja Olivért. Ezt viszont nem szabad hagynom! Vagy elérem azt, hogy belém szeressen úgy ahogy - valószínűleg - én is szeretem vagy pedig Kata karjai közt köt ki, de akkor össze is fog törni, mert az a perszóna csak kihasználja. 
-Tényleg nem akartam. Megbocsájtasz? - kérdezte félve. Meg kéne bocsájtanom neki? Hát ahhoz, hogy úgy szeressen mint Én Őt igen.
-Megbocsájtok, de nem felejtek - feleltem mire egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a száját. 
-Köszönöm - ölelt meg.
-Jesszus összeroppantasz - nevettem fel mire Ő is elmosolyodott.
-Bocsi. Na menjünk reggelizni.
-Oké - indultam el előre.
-Na szent a béke?  - kérdezte Sziki amikor beléptünk a konyhába.
-Ahha - mosolyodtam el majd elővettem magamnak egy tányért meg kést és helyet foglaltam. Jól tettem, hogy megbocsájtottam neki vagy sem? Mert persze előbb-utóbb megbocsájtottam volna neki, de mi van ha még nem jött el ennek az ideje? Ahj. Annyira nem értem. Most szeretem Olit vagy nem? Jó, hogy megbocsájtottam neki vagy nem? Összezavarodottan felálltam a székemről a tányért ott hagyva aztán a bejárathoz mentem.
-Hé Merci hova mész? - kérdezte Ya Ou.
-Majd jövök - mondtam aztán magamra vettem a kabátom és kimentem az ajtón. Lerohantam a lépcsőn egészen a bejáratig majd sétálni kezdtem. Gondolatok ezrei forognak a fejemben. Egy biztos. Tetszik. Szeretem, de nem szerelemből. Vagy mi. Mármint nem érzem azt amikor rám néz, hogy a pillangók a gyomromban vadul csapkodnak meg ilyenek. Egyszerűen csak tetszik a mosolya, a szeme, a hangja, meg ahogy rám néz. És eléggé bánt, hogy egy olyan lány tetszik neki mint Kata. Mert ugyebár Kata csak kihasználja még ha ez elég érdekesen hangzik egy lányról. De ez az igazság. Én nem bántanám meg. Sietősen átmentem a zebrán aztán sétálni kezdtem a butikok mellett. Istenem miért olyan bonyolult ez az egész?! Miért nincs egy olyan szerkezet amivel meg lehet állapítani, hogy szerelmesek vagyunk-e vagy sem? Bárcsak ilyen könnyű lenne. Gondolkozásomból egy ismerős hang zökkentett ki.
-Merci! - hallottam meg újra majd valaki megragadta a karomat.
-Betty! Szia! Hát te? - lepődtem meg.
-Szia neked is. Itt kiáltozok mint egy hülye - puffogott.
-Bocsi elgondolkoztam. Mit csinálsz erre? 
-Jó, hogy összefutottunk, mert kéne a segítséged. Itt van ebben az üzletben két ruha és nem tudom, hogy melyiket vegyem meg estére - szomorkodott miközben karon ragadott és az üzlet felé vonszolt.
-Mondjuk mindkettőt? - kérdezte olyan "mi ebben a nagy gond" fejjel.
-Úgy ahogy te szoktad? - nevetett fel. -Inkább nem. Nagyon drágák.
Odavezetett azokhoz a kör alakú micsodákhoz amik forognak és rajtuk van a ruha aztán keresgélt majd leakasztott két darabot.
-Hű ezek nagyon szépek - ámultam aztán megnéztem az árcédulát. Ööö...szerintem "pár" nullával többet írtak oda.-Betty... - suttogtam sokkoltan majd ránéztem.
-Tudom, tudom, de olyan szépek! - rázta a fejét csalódottan.
-Oké próbál fel megnézem, hogy áll rajtad - lökdöstem az egyik fülke felé majd behúztam a függönyt. Pár perc múlva a fehér ruhában jött ki ami elég jól nézett ki rajta és szépen kiemelte az alakját.
-Azta! Ez nagyon jó! Fordulj - mutattam a kezemmel mire megpördült a tengelye körül. -Oké most a másikat! - mondtam mire mosolyogva visszament. Aztán később kijött a narancssárgában.
Egyszerűen tökéletesen állt rajta. Gyönyörű volt benne. 
-Ezaz!! Ezt kell megvenned! - kiáltottam kicsit hangosan mire páran felénk fordultak.
-Nekem is tetszik, de a másik is olyan jó - szomorkodott tovább. 
-Figyi kövi fizukor megveszed a fehéret. Most vedd meg ezt - tanácsoltam.
-Nem is tudom... - nyöszörgött.
-Na gyorsan dönts! - sürgettem.
-Oké. Legyen ez - mutatott magára aztán bement a fülkébe. Hamar átöltözött a fehér ruhát visszarakta a helyére a sárgát pedig a kezében hagyta. 
-----------------------------------------------------------------

Chapter 6 : Betty pasizik...Én meg lehet, hogy szerelmes vagyok?

Halihóó mindenki! Végre  a suliban nekem már szünet van! Alig vártam már! Akinek még nincs szünet annak kitartás! És sok locsolkodót! ;) Na az új résszel kapcsolatban annyit, hogy mostanában nagyon kibuktam. Volt egy másik blogom és kértem az olvasóim véleményét, hogy mondják meg szerintük folytassam-e a blogom vagy sem. Olyanokat írtak, hogy az nem igaz. Végül is a vége az lett, hogy kitöröltem. Nem nagyon lett frappáns ez a rész, de beleadtam mindent. A komikat és a több mint 400 (!!) oldalmegtekintést nagyon köszönöm! Imádlak titeket! Jó olvasását! Puszi: Brigii :*



-Ez mindig ilyen? - fordultam feléjük.
-Hát nem. Soha nem volt még ilyen. Nem tudom mi ütött belé... - mondta Benny.
-Várj. Akkor amikor ott voltunk a munkahelyeden bulizni azért volt olyan goromba veled a tesód, mert...? - kezdte Ya Ou mire félbevágtam a mondandóját.
-Mert utál, igen - bólintottam.
-Na jó szerintem most inkább ezt a témát hanyagoljuk. Nekem mennem kell haza. Most akkor a futás így elmarad. Este a munkában találkozunk - ölelt meg Betty majd adott két puszit.-Srácok örülök, hogy találkoztunk. Sziasztok! 
-Kikísérlek! - pattantam fel, de Ya Ou megelőzött.
-Hagyd csak majd én te biztos fáradt vagy pihenj csak - sietett Betty után mire furcsán néztem.
-Oké - nevettem fel furcsán majd mikor kiléptek a többiekre néztem.-Ez mi?
-Szerintem Ya Ou-nak tetszik Betty - gondolkodott Sziki.
-Na majd én kiderítem - huppantam vissza mosolyogva az ágyamra amikor belépett Ya Ou.
-Mit derítesz te ki? - kérdezte mikor leült a többiekhez.
-Mi volt ez az előbbi kis dolog? 
-Ja semmi - jött kissé zavarba. Hm ez érdekes. Azt hiszem dúl a "lamour" - szórakoztam magamban amikor a telefonom jelzett, hogy SMS-em jött. Gyorsan beírtam a telefonjelszót amitől megjelent a háttérképem rajta a kis szöveggel miszerint üzenetem jött. Betty írt és gyorsan megnyitottam.
„Jesszus! Merci!!! Ya Ou elkérte a számom és elhívott moziba!!! Olyan aranyos! Tökre tetszik!"
Amint elolvastam az üzenetet a szemem kikerekedett hangosan Ya Ou-ra néztem és sikítani kezdtem.
-Jesszusom!! - ugráltam örömömben!
-Hallod beléd mi ütött? - kérdezte én meg nem is foglalkoztam velük csak gyorsan visszaírtam.
„OMG! OMG! OMG! Na, de Bettyke! Enyje bejnye! Pasizunk pasizunk? ;)"
Gyorsan elküldtem majd Ya Ou felé fordultam.
-Egyet kérek; ne bántsd meg! - mondtam neki komolyan.
Először furcsán nézett majd észbe kapott. - Rendben. 
-Na fiúk kimennek Ya Ou meg én itt maradunk! - szögeztem le mosolyogva mire Sziki és Benny kimentek Ya Ou pedig bent maradt velem.
-Na jó. Betty tényleg érzékeny lélek. Ha megbántod kiheréllek! - néztem rá szúrósan.
-Na jó kezdek kicsit félni - ijedt meg.
-Nincs miért félned. Csak tényleg vigyázz rá. Olyan lányt mint Ő nem mindenhol találsz.
-Tudom. Azért is tetszett meg első pillanatra.
-Jesszus! Amúgy nagyon cukik lennétek együtt - merengtem a távolba és magam elé képzeltem a két párt több év múlva. Két-három kisgyerekkel maguk mellett amint mosolyogva nézik egymást. Házasok, van egy kutyájuk egy szép nagy kertes házban élnek...
-Hahó Merci! - lengette meg előttem a kezét Ya Ou.
-Jah, bocsi elkalandoztam  - nevetgéltem.
-Látom. Ne aggódj nem fogom megbántani. Nekem tényleg nagyon tetszik. Ezért is hívtam el randira. 
-Na jó remélem jól sikerül - kacsintottam rá.
-Én is. Na megyek megnézem mit csinálnak a többiek. Te nem jössz?
-Ha Olivér kint van nem - ráztam meg a fejem.
-Hát rendben - indult el kifelé majd becsukta az ajtót. Gyorsan hanyatt feküdtem az ágyon és csak bámultam a plafont miközben a telefonomon bekapcsoltam az egyik kedvenc  COD számomat. Betty és Yaou. Ya Ou és Betty. Szerintem nagyon aranyosak lennének együtt. De vajon most mi baja lehet Olivérnek? Á franc érti a férfiakat! Egyáltalán miért gondolkodok én ezen az egészen? Elég rosszul esett amiket mondott. És szerelmes Katába! Istenem! Ugyanúgy fog járni mint a többi fiú aki eddig ezzel a bosnyák nyakúval kavart. Nem akarom, hogy megbántsa őt. Annyira törékenynek tűnik. Azok a szép szemei, a kisfiús arca, a szőke haja, a szép hangja ahogy énekel és az a mosolya! Basszus! Lehet, hogy szerelmes vagyok? Na ne! Jó tényleg helyes meg minden, meg azért kicsit tetszik is, de...Ahj. Ez nem igaz! Franc tudja szerelmes vagy-e vagy sem! Dühösen keltem fel az ágyamról és előkerestem a ruhámat a melóba. Hamar magamra kaptam és úgy döntöttem inkább itt a szobámban sminkelek. Elég lassan, de kész lettem. A hajamat átvasaltam párszor aztán végeztem is. Rohadtul nincs kedvem dolgozni menni. Nincs is hozzá kedvem meg tök furcsán érzem magam. Ez az egész szeretem Olivért vagy nem dolog folyton az agyamban jár. Sietősen felkaptam a táskám amiben zsepi, telefon, pénztárca, smink, váltócipő, váltó fehérnemű foglalt helyet. Hát igen. Az én táskám sok mindent rejt. 
-Srácok elmentem! - szóltam be a nappaliba a többieknek mire kórusosan köszöntek egyet. A bejárathoz érve felvettem a sálam meg a kabátom és kiléptem az ajtón. Sietősen lerobogtam a lépcsőn aztán elindultam a kis járdán. 15 perc gyaloglás után oda értem a munkába ahol az ajtónál lévő biztonsági őrökön és a klub helyiségben lévő alkalmazottakon kívül nem volt senki. Bementem az öltöző helyiségbe és letettem a cuccaimat a szekrényembe. Épp mentem ki amikor szó szerint belém jött Betty. Sikítoztunk "pár" sort erről az egész randi dologról majd nagy nehezen nekiálltunk pakolni. Mindenki a saját dolgát csinálta a székek lekerültek a kis asztalokhoz, a poharak, italok, gyümölcsök ott voltak az asztalnál, a Dj érkezett és a vendégek is kezdtek megérkezni. A lila-kék-pin-zöld fények villogtak az emberek pedig egyre jobban szaporodtak. Jöttek már a pulthoz kérték az italokat mi meg ide-oda ugráltunk, hogy kiszolgálhassuk őket. Fogalmam sincs, de teljesen le voltam lassulva. Folyton csak Olivér járt az eszemben. Tök jó. Betty pasizik én meg lehet, hogy szerelmes vagyok. Nagyon elbambultam, mert arra lettem figyelmes, hogy sürgetnek az emberek, mert mihamarabb vedelni szerettek volna. Órákon keresztül szolgáltuk ki őket, csináltuk az italokat, töltöttük fel a raktárból az italokat/gyümölcsöket; egy perc nyugtunk sem volt. Mikor végre hajnal öthöz értünk megkönnyebbülten huppantam le a székre Betty mellé. Nem sokat beszélgettünk, mindketten fáradtak voltunk. Csak gyorsan felvettük a cuccainkat, elbúcsúztunk mindenkitől majd egymástól és egyedül mentem haza. Ahhoz képest, hogy milyen lassú voltam percek alatt hazaértem és megkönnyebbülten vetettem le az ajtóban a magassarkúmat, hogy ne verjem fel a kopogó hanggal a többieket.
A kabátomat és sálamat a fogasra akasztottam és besiettem a szobámba. A nappaliban Olivér szintén ott ült mint tegnap, de nem nagyon érdekelt. Csak sietősen mentem a szobám felé majd felkaptam a törölközőmet és bementem a fürdőbe. Hamar letusoltam aztán felkaptam a pizsimet és bedőltem az ágyba. Percek alatt aludtam el és folyton Olivérre gondoltam.
-----------------------------------------------------------------

Chapter 5 : Te mit keresel itt?

Sziasztok! Megkaptam az első díjamat aminek nagyon nagyon örülök. Kirakom ide is, de a "Díjaim" oldalra kattintva is megtekinthetitek. 

              Nagyon szépen köszönöm a díjat Sz.Fanny -nak. 

Szabályok:
1. Írj 11 dolgot magadról.
2. Válaszolj 11 kérdésre.
3. Tegyél fel 11 kérdést.
4. Küld tovább 11 embernek.


11 dolog magamról:

    1. Hatalmas nagy Directioner és Wayer vagyok.
    2. Az egyik legjobb barátnőm Belieber.
    3. Szőke vállig érő hajam van.
    4. Egyszerre három blogot vezetek és szenvedélyemmé vált.
    5. Imádom képeket szerkeszteni.
    6. A szobámban a két falam és a plafonom is tele van poszterekkel.
    7. Nagyon szeretek lovagolni.
    8. Imádok énekelni és zenét hallgatni.
    9. Szeretnék majd egy gitárt, mert megakarok tanulni gitározni. 
   10. Kedvenc lány együttesem a Little Mix.
   11. Példaképem: Perrie Ewards.

11 válaszom:

   1. Kik a legjobb barátnőid?
   Paizs Kitti, Fekete Kitti, Fülöp Emese, László Betti, Horváth Nikol <33
   2. Szereted Krewella-t?
   Igen <33
   3. Szeretsz suliba járni? 
   Hát a szerelmem, a tánc, és a rajz óra miatt igen, de amúgy nem nagyon.
   4. Szereted Justin Biebert?
   Szeretni nem mondanám, hogy szeretem. Inkább csak elviselem úgy mintha egy átlagos ember lenne viszont a számait szeretem.
   5. Szereted a horrort?
    Hát elmegy :))
   6. Mit gondolsz azokról akik az alapján ítélkeznek, hogy nem is ismernek?
   ,,Soha ne keverd össze a személyiségemet a viselkedésemmel, mert a személyiségem én vagyok a viselkedésem meg attól függ te ki vagy!"
    7. Hány blogot olvasol?
    Nagyjából 20. :)
    8. Mi a kedvenc sütid?
    Hú hát nagyon szeretem a zserbót meg a marlenkát.
    9. Ki a kedvenced a ByTheWayből és a One Directionből?
    Oli és Zayn <3 
    10. Mióta írsz blogot?
    Tavaly nyár óta.
    11 . Miért döntöttél úgy, hogy elkezdesz blogot írni?
    Mert kipattant a fejemből egy jó sztori és gondoltam megírom.

11 kérdés:

    1. Mi a kedvenc színed?
    2. Szereted a One Directiont?
    3. Olvasol blogot?
    4. Szeretsz énekelni?
    5. Voltál már ByTheWay koncerten?
    6. Mit gondolsz a szőkékről?
    7. Szerinted mi a jó abban ha valaki úgy néz ki mint egy szál bél?
    8. Van barátod?
    9. Hosszú vagy rövid hajat szeretnél?
   10. Mi a kedvenc dalod?
   11. Szeretsz rajzolni?

11 ember akinek küldöm: (szerintem nem lesz meg a 11)

Betti
Sz.Fanny
Benczi Dórika
Fanni Kmett
Nikol  
Yuko
Szabina Molnár

Na hát és akkor az új részhez csak annyit szeretnék fűzni, hogy szerintem elég jóra sikerült ahhoz képest, hogy alig jön az ihlet. Na, de a lényeg, hogy köszönöm a komikat és az oldal megtekintéseket. Remélem tetszeni fog ez a rész is és lesz még több feliratkozó. Puszi: Brigii

*Reggel*

A takaró a két lábam között nyomorogva a testem köré tekeredve volt rajtam amikor felkeltem. A hajam tiszta kóc, a nyakam a feltornyosult párna miatt kitekeredve, a kezem valahol a hátam alatt és az egész testem megtekeredve pihent az ágyon. Mintha nem is több mint 8 órát dolgoztam volna. Gyorsan kiszedtem magam alól a kezemet, a takarót is a lábaim közül majd nyújtózkodtam egy nagyot. Ásítva felültem aztán lekászálódtam az ágyról és belebújtam a mamuszkámba. A tükörben gyorsan leellenőriztem a kinézetemet és meglepően tapasztaltam, hogy nagyjából olyan vagyok mint a 21. századi zombi. Gyorsan kifésültem a hajamat, felkaptam a telefonom és kimentem a konyhába.
-Jó Reggelt! - köszöntem a többieknek be a nappaliba.
-Neked is. Már azt hittük fel sem kelsz Csipkerózsika - nevetett fel Beny. 
-Miért mennyi az idő? - kérdeztem.
-Fél kettő - mosolygott Oli mire elkerekedtek a szemeim.
-Hőőő. Höhöhö. Eddig még soha nem aludtam - ámultam.
-Hát biztos valami jót álmodtál és nem akartál felkelni...- nevettek fel.
-Hahaha - mosolyodtam el.
-De komolyan? Hogy tudsz ennyit aludni? - csodálkozott Sziki.
-Hát könnyen - rántottam vállat. -Reggeliztetek már?
-Ahha. Te egyél nyugodtan.
-Oké - mentem be a konyhába. Kivettem a felső szekrényből egy tányérkát, a fiókból egy kést és letettem az asztalra a telefonom mellé. Gyorsan bemásztam a hűtőbe előszedtem egy kis zöldséget, meg valami szalámit, kerestem kenyeret és leültem falatozni. Nagyban ettem a finom hamimat amikor jelzett a telefonom, hogy SMS-em jött. Gyorsan megnyitottam amikor láttam, hogy Betty írt:
,,Jóreggelt! Fáradt vagyok, de nem tudok aludni. Beszélgessünk! :D"

,,Neked is. Én most eszek, de egyébként én is. Miről beszéljünk?:D -

írtam vissza mosolyogva.

Tovább eszegettem az ennivalómat amikor megszomjaztam. Odaslattyogtam a hűtőhöz és kerestem valami innivalót. Találtam egy kis narancslevet aztán kerestem hozzá egy poharat majd kitöltöttem a finomságot. Leültem az asztalhoz és gyorsan beléptem Messengerbe. Ott írtam Bettynek. Egész jól elbeszélgettünk. Már a reggelem jól indul amikor olyan idiótaságokat ír mint pl.: "kinyúlt az ekg-m élessz újra" vagy "azt olvastam a folytasd még helyett, hogy döngess meg xxxd". Hát igen. Néha van baja szegénykémnek, de én így szeretem. Mikor befejeztem a reggelit elraktam a tányérom a mosogatóba majd visszamentem a szobámba. Felvettem egy superman jeles kék pólót, egy fekete gatyát, egy fekete bakancsot, a kedvenc karkötőimet, a hajamat megfésültem még egyszer majd amikor elkészültem kimentem a többiekhez.

- Hali - huppantam le melléjük  a fotelba. Ya Ou és Sziki kezében gitár volt, Oli és Beny meg velük szemben ültek.

- Halika - villantott felém egy vámpírfogas mosolyt Oli. Jesszus remélem nem szívja ki a vérem! - gondoltam magamban viccesen.

-Mit csináltok? 

-Hát most kezdünk neki próbálni. Meghallgatod? -kérdezte Sziki.

-Hűűű- Élő koncert itt helyben és még ingyen is van. Naná - nevettem fel mire a többiek is így tettek. Szikiék elkezdtek belejátszani egy dalba aztán Oli elkezdett énekelni. 

-You"ve got the words a change a nation. But your biting your tongue... - énekelte én meg...egyszerűen elbűvölődtem. Ahogy énekelt azon a fantasztikus hangján és miközben mélyen a szemembe nézett, egyszerűen nem  tudtam, hogy reagálni. Csak bámultam őt miközben sorjában mindenki  bekapcsolódott a gyomrom meg kezdett összeszorulni. Ennek az egész varázslatos dolognak a csengő hangja vetett véget.

-Ó nyitom - pattant fel a szőkeség majd kirohant.- Szia! -köszönt az ajtóban állónak. Kíváncsi vagyok ki az.

-Sziasztok! - lépett be Oli oldalán Kata mire teljesen lefagytam. A gyomromban most sokkal másabb érzés lett mint ami az előbb volt és ugyanolyan arccal néztem az ikertesómra mit ahogy ő rám.

-Te mit keresel itt? - kérdeztem döbbenten.

-Ezt én is kérdezhetném tőled. - vett fel egy gúnyos vigyort. - A fiúk hívtak. És te?

-Mi közöd van hozzá? - vakkantottam oda neki. 

-Hát azért van jogom tudni...

-Hát szerintem meg nincs!

-Itt lakik - mondta Olivér mire azt hittem rosszul hallok.

-Tcch. Ez komoly?

-És ha igen akkor m van? - álltam fel majd odasétáltam elé. Kezeimet keresztbe fontam magam előtt és mélyen a szemébe néztem.

-Jó mindegy. Úgyis megakartalak keresni a szobáddal kapcsolatban.

-Mert'?

-Csak érdekelne, hogy a bútorokkal mit csináljak. Mert lebontom a szobánk közti falat, mert kell nekem  hely, hogy nagyobb legyen a szobám.

-Mi van? - döbbentem le totálisan.

-Ja hallottad. Holnap jönnek a munkások átalakítani. Most, hogy már nem vagy ott sokkal jobb lesz minden - nevetett fel gúnyosan.

-Ezt nem hiszem el. Mekkora egy bunkó vagy - gyűltek könnyek a szemembe aztán elindultam a bejárat felé. 

-Persze Mercike fuss csak el a gondok elől. Úgy ahogy azt mindig is szoktad tenni! - kiáltotta utánam én meg csak kirohantam az ajtón. Elrohantam végig a folyosón és száguldottam lefelé a lépcsőn. Igaza van. Minden elől csak menekülök. De semmivel nem tudok szembenézni. A könnyeim szüntelenül folytak, a lábaim remegtek így kénytelen voltam leülni a kanyarba. Felhúztam a lábamat átkulcsoltam a kezeimmel és fejemet a térdemre hajtva sírtam. Miért kellett idejönnie? Miért kellett így megaláznia? 

-Hé Merci! - hallottam meg a lábdobogásokat a lépcsőn majd éreztem, hogy valaki megfogja a karomat. - Miért sírsz?

-Te ezt nem értheted Ya Ou - zokogtam rázkódó vállakkal.

-Hát ha nem is mondod el akkor nem is fogom megérteni.

-Nem szeretnék róla beszélni... - csuklott el a hangom.

-Nekem bármit elmondhatsz - simította meg a hátamat.

-Tudom és köszönöm, de nem szeretnék erről beszélni - néztem rá.

-Jó, de akkor ne sírj kérlek.

-Megpróbálok - feleltem mire csak magához húzott és szorosan megölelt.

-Vissza jössz? - kérdezte mikor eltávolodtam tőle.
-Nem... figyelj semmi erőm nincs egy légkörben lenni Katával.
-Tudom, de nem maradhatsz itt. Na gyere - bök meg finoman.

-Nem tudom. Lehet, de akkor csak a szobámban leszek - kötöttem ki.

-Ha gondolod ott maradhatok veled - ajánlotta fel.

-Nem kell. Maradj csak a többiekkel - mosolyogtam rá.

-Ha te mondod. Na gyere - állt fel majd lenyújtotta a kezét amit elfogadtam és felhúzott a földről. Néma csendben egymás mellett visszasétáltunk a lakásba. Már az ajtóból hallottam ahogy hangosan nevetnek. Végigsétáltunk a folyosón Ya Ou bement a nappaliba én meg mentem volna tovább a szobámba ha az a kurva nem szól oda.

-Na mi van Mercike visszajöttél? - nyávogott.

-Akarod, hogy átrendezzem a képed a következő beszólásnál? - kérdeztem ökölbe szorult kézzel.

-Hú, de megijedtem - nyávogott tovább mire odamentem volna és úgy, de úgy megvertem volna, hogy az nem igaz. Tudom most ez úgy hangzik mintha egy verekedős rossz "kislány" lennék aki lányokat ver, de ez egyáltalán nem így van. Nem ütök meg lányokat. Kivétel amikor gimnáziumban, általánosban és főiskolában verekedtem össze a kurvákkal akik szokás szerint provokáltak, meg Katánál. De persze van úgy amikor Katácska kezdeményez én meg megvédem magam. Persze megvédem magam, csak kézzel, de szavakkal nem vágok neki vissza. Nem próbálom meg sértegetni úgy ahogy ő is engem. Vagyis próbáltam, de mindig ő nyert. Ő a szavak nagy mestere. Azzal tud a legjobban sértegetni és bántani. Csak dühösen, kisírt szemekkel bementem a szobámba és becsuktam az ajtót. Hanyatt feküdtem az ágyamon a takarót a fejemre és az egész testemre húztam majd kitört belőlem a zokogás. Betty és sok más is mondta már, hogy ne sírjak emiatt, de nem olyan könnyű amikor azzal a gyűlölettel, és alázattal néz a szemembe az egyszerűen annyira szívfacsaró és rossz érzés, mintha kést vájnának a szívembe. Az, hogy anyám apám és a testvérem így utálnak, megvetnek és kitagadnak (amit a mai napig nem tudom, hogy miért) a legrosszabb dolog a világon. Hiszen mondani is lehetne, hogy nincs családom. Sőt igaz, mert tényleg nincs igazi családom. Egy másik van ami Bettyből és a szüleiből Enikőből és Ádámból állnak, de nem olyan mint az igazi család. A könnyeim leáztatták a sminkem, a szempilláim összeragadtak a könnyeimtől, a arcomra rászáradt a sós víz, a lepő anyaga vizes volt. Kintről nevetéseket hallottam aminek nagy része Katácskából jött. Az egészet csak a telefonom csörgése zavarta meg mire előhalásztam a zsebemből és felvettem. 
-Szia Betty! - szipogtam.
-Merci te sírsz? - hallottam meg aggódó hangját a vonal túlsó végéről.
-Hát igen.
-De mi történt?
-Kata...
-Mit csinált? Na jó figyelj felmegyek hozzád és beszélünk jó? Csak diktáld le a címet.
-Oké mondom - szipogtam még egy sort majd gyorsan lediktáltam a címet és letettük. Nem tudom, hogy baj lesz-e ha feljön Betty, de mindenesetre jól jönne most a társasága. Nem tudom, hogy mennyi ideig sírtam, de egyszer csak azt vettem észre, hogy valaki bejön az ajtómon.
-Szia! - köszönt Betty mikor lehuppant mellém és lehúzta a takarót. 
-Szia! - szipogtam.
-Jajj ne sírj már. Figyelj gyere ide - tárta szét a kezeit mire hozzábújta.- Figyelj tudod milyen. Direkt ezt csinálja. Abból táplálkozik, hogy téged sírni lát. Olyan mint egy rossz zombi. Csak nem az agyaddal táplálkozik hanem azzal, hogy megbánt és látja ahogy szenvedsz. Ne sírj. Inkább nézd mit hoztam - tolt el magától egy biztató mosoly kíséretében majd a táskájában kezdett el matatni és előhúzott egy tábla Milka karamellás csokit.
-Aaa, de szeretlek - öleltem meg mire csak felnevetett. Kibontottuk a csokit aztán falatozni kezdtünk miközben végig beszélgettünk. Mondjuk tényleg igaza van. Nem kéne emiatt sírnom csak a szavai. Annyira bántanak. Annyira rosszul esnek. A csokit elfogyasztottuk az idő meg csak repült. Nem tudom mennyi idő múlva már nem hallottuk a többiek nevetését és egyszer csak kopogást hallottam az ajtón mire kiáltottam egy "gyere"-t és bejöttek a fiúk.
-Hé Merci minden rendben veled? - huppant le az ágyamra Benny majd a többiek is így tettek.
-Persze... - motyogtam miközben megrántottam a vállam.
-Mi volt ez az előbbi kis dolog közted meg Kata közt? - kérdezte Sziki.
-Semmi. Nem jövünk ki egymással ennyi - vakargattam a tarkómat.
-Ahha azért rohantál el sírva, jöttél vissza és akartad beverni a képét.. - mondta Oli mire csak ránéztem. Arcán semmi érzés nem volt egy sima tekintettel bámult rám. Olyan furcsa volt. Mintha dühös lenne vagy nem tudom. De mégis mi a baja? Elkaptam a fejem és nem nézte rájuk.
-Elmondod nekik? - kérdezte Betty mire csak sóhajtottam egyet.
-Mint tudjátok Kata az én egypetéjű ikrem. Amikor megszülettünk minden rendben volt. Aztán egyszer az idők elteltével a szüleim és Kata elkezdtek utálni. Nagyon rossz dolgokat tettek velem. Minden nap a fejemhez vágták, hogy gyűlölnek és, hogy nem érdeklem őket. Felőlük ott rohadhatok meg ahol akarok. Kiskorunkban mindig az ő szülinapja volt megtartva miközben én meg egyedül ültem a szobámban és sírtam. Soha nem adtak nekem egy csepp szeretete. Kata az összes fiú barátomat elvette. Ha megtudta, hogy tetszik nekem valaki ráhajtott aztán csak kihasználta. Gyermek korunkban nem vittek el az oviba, a suliba, nem akartak nekem venni vagy megadni semmit sem abból amit Kata kapott. Aztán mikor nagyobbak lettünk kénytelen voltam a saját lábamra állni. Persze itt volt nekem Betty is és a szülei akik mindenben segítettek. Hogy ne hasonlítsunk egymásra Katával, befestettem a hajam és igyekeztem minél jobban megváltozni. Nagy nehezen sikerült. És azért költöztem ide hozzátok, mert már elegem lett az otthoni dolgokból. Nem tudok velük élni többé - fejeztem be és mondandóm végére folytak a könnyeim. A többiek csak csöndben, döbbenten ültek majd Oli szólalt meg elsőként:
-Ez elképesztő...
-Az. Mégis milyen ember az ilyen? - bólogatott Ya Ou.
-Én nem arról beszélek. Hogy tudsz ilyet kitalálni? - kérdezte Olivér döbbenten mire kikerekedett szemekkel néztünk rá.
-Mivan?! 
-Nehogy bedőljetek neki srácok. Kata egyáltalán nem ilyen! - állt fel dühösen. Mivan? Miért mondja ezt? Lehet, hogy beleszeretett?
-Olivér! - kiáltott rá Sziki.
-Ne Sziki hagyd. Tudom miért mondja ezeket. Beleszeretett Katába. 
-De hülye vagy nevetett fel kínosan.
-Én csak tapasztalatból beszélek. De egy jó tanács; ne szűrd vele össze a levet. Ugyanúgy fogsz járni mint a többi exei. Csak a kelléke vagy te is.
-Nem tudom mit képzelsz magadról, de nem kéne itt össze vissza hazudnod.
-Egyáltalán nem hazudok. Itt a tanú rá. Betty is igazolni tudja, hogy ezek megtörtént dolgok.
-Persze. Biztos őt is belevetted a hazudozásba.
-Jó ha ennyire nem hiszel nekem akkor ki is mehetsz.. - mutattam az ajtó felé mire csak fogta magát dühösen megpördült is már ki is ment.
-Ez mindig ilyen? - fordultam feléjük.
-Hát nem. Soha nem volt még ilyen. Nem tudom mi ütött belé.. - mondta Benny.
-----------------------------------------------------------------