Chapter 7

Sziasztok! Egy újabb részhez érkeztünk el! Az oldal megtekintéseknek meg a feliratkozóknak nagyon örülök! Remélem ez a rész is tetszeni fog!  Jó Olvasását! Brigii


*Reggel*

Jó lenne úgy felkelni, hogy azt higgyük álmodtuk az előző nap történéseit. Sajnos ez nem mindig van így. És ezt most természetesen nem volt így. Átfordultam a másik oldalamra, de meg is bántam, mert bár a szemem csukva volt így is éreztem ahogy süt a nap. Persze hiszen tegnap nem húztam be a függönyt és hát a nap meg besüt az ablakon. Nagyokat ásítva (akár egy krokodil) kikeltem az ágyból majd az ablakhoz mentem és kinyitottam, hogy hadd jöjjön be a friss levegő. Csak néztem ahogy a hídon átmegy a kocsik tömege, a járdán az emberek sétálnak miközben a lágy szellő összekuszálja a hajukat és az jutott eszembe, hogy ma szabadnaposak vagyunk. Tehát enyém az egész nap Betty randizni megy én meg majd itthon punnyadok egész nap. Majd megnézek egy-két filmet meg elmegyek sétálni, meg futni - tervezgettem magamban. Gyorsan belebújtam a mamuszomba aztán átcsoszogtam a fürdőbe. Hideg vízzel arcot mostam így egy kicsivel több élet ment belém. Visszacsoszogtam - min a nagymamik - a szobámba és leültem a szekrényem elé azon tanakodva, hogy mit vegyek fel. Végül egy babarózsaszín Minnie egeres pólónál, egy hasonló színű nadrágnál egy a pink COnverse "csukámnál" maradtam. Persze simán lehet rólam hinni, hogy egy pink megszállott Barbie vagyok, de ez nem így van. Egyszerűen csak ez tetszett meg és ezek mennek egymáshoz. Nem fogok rózsaszínhez pirosat felvenni. A hajamat kifésültem majd átdobtam a bal oldalamra és mikor kész lettem kimentem a konyhába.
-Jó Reggelt! - köszöntem nekik.
-Neked is! - köszöntek beleértve Olivért is. Jé hozzám tud szólni azok után, hogy mindenféle hazugnak elmondott?
-Merci beszélhetnénk? - kelt fel a szőkeség mire kérdőn felvontam a szemöldököm.
-Persze - rántottam vállat mire elindult én meg követtem. A szobája felé vettük az irányt. Az ajtót udvariasan kinyitotta mire előre mentem majd míg az ajtót becsukta szemügyre vettem a kis helyiséget. Egy normális francia ágy, a falak barnás-fehérek, rajtuk pár poszter bandákról, az ágyon egy gitár, a falon fényképek, egy nagy ablak a jobb oldali falban amin besüt a fény.
-Ülj csak le - mutatott a kezével mögém azaz az ágyra.
-Kösz inkább állok - válaszoltam olyan semleges hangnemben. 
-Oké - sóhajtott egyet aztán beszélni kezdett: -Figyelj. Szeretnék bocsánatot kérni amiért úgy viselkedtem. Csak tudod Kata egy nagyon szép, és elbűvölő lány. Ő az aki megért engem, aki úgy működik mint én és nagyon szeretem. És hát az ahogy beszéltél róla elég hihetetlennek tűnt és dühös lettem. Nem akartam veled úgy beszélni, de nagyon szeretem és az amiket mondtál felháborított.
-Hát nem a legkedvesebben beszéltél velem...- kezdtem, de félbe szakított.
-Tudom és sajnálom tényleg. Nem akartam. 
-Fiú még soha nem beszélt így velem... - néztem rá dühösen mire elhúzta a száját. - Konkrétan mindenféle hazug libának elmondtál! - emeltem fel egy kicsit a hangom.
-Tudom - hajtotta le a fejét bűnbánóan. A francba is! Nem volt szép, hogy lekiabáltam a fejét. Persze tényleg igazam van, mert olyanokat mondott, de ezt így nem kellett volna. Az viszont lesokkolt, hogy miket mondott Katáról. Bárcsak rólam beszélne így. Biztos, hogy Kata újabb hazugságot talált ki amivel magába bolondíthatja Olivért. Ezt viszont nem szabad hagynom! Vagy elérem azt, hogy belém szeressen úgy ahogy - valószínűleg - én is szeretem vagy pedig Kata karjai közt köt ki, de akkor össze is fog törni, mert az a perszóna csak kihasználja. 
-Tényleg nem akartam. Megbocsájtasz? - kérdezte félve. Meg kéne bocsájtanom neki? Hát ahhoz, hogy úgy szeressen mint Én Őt igen.
-Megbocsájtok, de nem felejtek - feleltem mire egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a száját. 
-Köszönöm - ölelt meg.
-Jesszus összeroppantasz - nevettem fel mire Ő is elmosolyodott.
-Bocsi. Na menjünk reggelizni.
-Oké - indultam el előre.
-Na szent a béke?  - kérdezte Sziki amikor beléptünk a konyhába.
-Ahha - mosolyodtam el majd elővettem magamnak egy tányért meg kést és helyet foglaltam. Jól tettem, hogy megbocsájtottam neki vagy sem? Mert persze előbb-utóbb megbocsájtottam volna neki, de mi van ha még nem jött el ennek az ideje? Ahj. Annyira nem értem. Most szeretem Olit vagy nem? Jó, hogy megbocsájtottam neki vagy nem? Összezavarodottan felálltam a székemről a tányért ott hagyva aztán a bejárathoz mentem.
-Hé Merci hova mész? - kérdezte Ya Ou.
-Majd jövök - mondtam aztán magamra vettem a kabátom és kimentem az ajtón. Lerohantam a lépcsőn egészen a bejáratig majd sétálni kezdtem. Gondolatok ezrei forognak a fejemben. Egy biztos. Tetszik. Szeretem, de nem szerelemből. Vagy mi. Mármint nem érzem azt amikor rám néz, hogy a pillangók a gyomromban vadul csapkodnak meg ilyenek. Egyszerűen csak tetszik a mosolya, a szeme, a hangja, meg ahogy rám néz. És eléggé bánt, hogy egy olyan lány tetszik neki mint Kata. Mert ugyebár Kata csak kihasználja még ha ez elég érdekesen hangzik egy lányról. De ez az igazság. Én nem bántanám meg. Sietősen átmentem a zebrán aztán sétálni kezdtem a butikok mellett. Istenem miért olyan bonyolult ez az egész?! Miért nincs egy olyan szerkezet amivel meg lehet állapítani, hogy szerelmesek vagyunk-e vagy sem? Bárcsak ilyen könnyű lenne. Gondolkozásomból egy ismerős hang zökkentett ki.
-Merci! - hallottam meg újra majd valaki megragadta a karomat.
-Betty! Szia! Hát te? - lepődtem meg.
-Szia neked is. Itt kiáltozok mint egy hülye - puffogott.
-Bocsi elgondolkoztam. Mit csinálsz erre? 
-Jó, hogy összefutottunk, mert kéne a segítséged. Itt van ebben az üzletben két ruha és nem tudom, hogy melyiket vegyem meg estére - szomorkodott miközben karon ragadott és az üzlet felé vonszolt.
-Mondjuk mindkettőt? - kérdezte olyan "mi ebben a nagy gond" fejjel.
-Úgy ahogy te szoktad? - nevetett fel. -Inkább nem. Nagyon drágák.
Odavezetett azokhoz a kör alakú micsodákhoz amik forognak és rajtuk van a ruha aztán keresgélt majd leakasztott két darabot.
-Hű ezek nagyon szépek - ámultam aztán megnéztem az árcédulát. Ööö...szerintem "pár" nullával többet írtak oda.-Betty... - suttogtam sokkoltan majd ránéztem.
-Tudom, tudom, de olyan szépek! - rázta a fejét csalódottan.
-Oké próbál fel megnézem, hogy áll rajtad - lökdöstem az egyik fülke felé majd behúztam a függönyt. Pár perc múlva a fehér ruhában jött ki ami elég jól nézett ki rajta és szépen kiemelte az alakját.
-Azta! Ez nagyon jó! Fordulj - mutattam a kezemmel mire megpördült a tengelye körül. -Oké most a másikat! - mondtam mire mosolyogva visszament. Aztán később kijött a narancssárgában.
Egyszerűen tökéletesen állt rajta. Gyönyörű volt benne. 
-Ezaz!! Ezt kell megvenned! - kiáltottam kicsit hangosan mire páran felénk fordultak.
-Nekem is tetszik, de a másik is olyan jó - szomorkodott tovább. 
-Figyi kövi fizukor megveszed a fehéret. Most vedd meg ezt - tanácsoltam.
-Nem is tudom... - nyöszörgött.
-Na gyorsan dönts! - sürgettem.
-Oké. Legyen ez - mutatott magára aztán bement a fülkébe. Hamar átöltözött a fehér ruhát visszarakta a helyére a sárgát pedig a kezében hagyta. 
-----------------------------------------------------------------