Chapter 5 : Te mit keresel itt?

Sziasztok! Megkaptam az első díjamat aminek nagyon nagyon örülök. Kirakom ide is, de a "Díjaim" oldalra kattintva is megtekinthetitek. 

              Nagyon szépen köszönöm a díjat Sz.Fanny -nak. 

Szabályok:
1. Írj 11 dolgot magadról.
2. Válaszolj 11 kérdésre.
3. Tegyél fel 11 kérdést.
4. Küld tovább 11 embernek.


11 dolog magamról:

    1. Hatalmas nagy Directioner és Wayer vagyok.
    2. Az egyik legjobb barátnőm Belieber.
    3. Szőke vállig érő hajam van.
    4. Egyszerre három blogot vezetek és szenvedélyemmé vált.
    5. Imádom képeket szerkeszteni.
    6. A szobámban a két falam és a plafonom is tele van poszterekkel.
    7. Nagyon szeretek lovagolni.
    8. Imádok énekelni és zenét hallgatni.
    9. Szeretnék majd egy gitárt, mert megakarok tanulni gitározni. 
   10. Kedvenc lány együttesem a Little Mix.
   11. Példaképem: Perrie Ewards.

11 válaszom:

   1. Kik a legjobb barátnőid?
   Paizs Kitti, Fekete Kitti, Fülöp Emese, László Betti, Horváth Nikol <33
   2. Szereted Krewella-t?
   Igen <33
   3. Szeretsz suliba járni? 
   Hát a szerelmem, a tánc, és a rajz óra miatt igen, de amúgy nem nagyon.
   4. Szereted Justin Biebert?
   Szeretni nem mondanám, hogy szeretem. Inkább csak elviselem úgy mintha egy átlagos ember lenne viszont a számait szeretem.
   5. Szereted a horrort?
    Hát elmegy :))
   6. Mit gondolsz azokról akik az alapján ítélkeznek, hogy nem is ismernek?
   ,,Soha ne keverd össze a személyiségemet a viselkedésemmel, mert a személyiségem én vagyok a viselkedésem meg attól függ te ki vagy!"
    7. Hány blogot olvasol?
    Nagyjából 20. :)
    8. Mi a kedvenc sütid?
    Hú hát nagyon szeretem a zserbót meg a marlenkát.
    9. Ki a kedvenced a ByTheWayből és a One Directionből?
    Oli és Zayn <3 
    10. Mióta írsz blogot?
    Tavaly nyár óta.
    11 . Miért döntöttél úgy, hogy elkezdesz blogot írni?
    Mert kipattant a fejemből egy jó sztori és gondoltam megírom.

11 kérdés:

    1. Mi a kedvenc színed?
    2. Szereted a One Directiont?
    3. Olvasol blogot?
    4. Szeretsz énekelni?
    5. Voltál már ByTheWay koncerten?
    6. Mit gondolsz a szőkékről?
    7. Szerinted mi a jó abban ha valaki úgy néz ki mint egy szál bél?
    8. Van barátod?
    9. Hosszú vagy rövid hajat szeretnél?
   10. Mi a kedvenc dalod?
   11. Szeretsz rajzolni?

11 ember akinek küldöm: (szerintem nem lesz meg a 11)

Betti
Sz.Fanny
Benczi Dórika
Fanni Kmett
Nikol  
Yuko
Szabina Molnár

Na hát és akkor az új részhez csak annyit szeretnék fűzni, hogy szerintem elég jóra sikerült ahhoz képest, hogy alig jön az ihlet. Na, de a lényeg, hogy köszönöm a komikat és az oldal megtekintéseket. Remélem tetszeni fog ez a rész is és lesz még több feliratkozó. Puszi: Brigii

*Reggel*

A takaró a két lábam között nyomorogva a testem köré tekeredve volt rajtam amikor felkeltem. A hajam tiszta kóc, a nyakam a feltornyosult párna miatt kitekeredve, a kezem valahol a hátam alatt és az egész testem megtekeredve pihent az ágyon. Mintha nem is több mint 8 órát dolgoztam volna. Gyorsan kiszedtem magam alól a kezemet, a takarót is a lábaim közül majd nyújtózkodtam egy nagyot. Ásítva felültem aztán lekászálódtam az ágyról és belebújtam a mamuszkámba. A tükörben gyorsan leellenőriztem a kinézetemet és meglepően tapasztaltam, hogy nagyjából olyan vagyok mint a 21. századi zombi. Gyorsan kifésültem a hajamat, felkaptam a telefonom és kimentem a konyhába.
-Jó Reggelt! - köszöntem a többieknek be a nappaliba.
-Neked is. Már azt hittük fel sem kelsz Csipkerózsika - nevetett fel Beny. 
-Miért mennyi az idő? - kérdeztem.
-Fél kettő - mosolygott Oli mire elkerekedtek a szemeim.
-Hőőő. Höhöhö. Eddig még soha nem aludtam - ámultam.
-Hát biztos valami jót álmodtál és nem akartál felkelni...- nevettek fel.
-Hahaha - mosolyodtam el.
-De komolyan? Hogy tudsz ennyit aludni? - csodálkozott Sziki.
-Hát könnyen - rántottam vállat. -Reggeliztetek már?
-Ahha. Te egyél nyugodtan.
-Oké - mentem be a konyhába. Kivettem a felső szekrényből egy tányérkát, a fiókból egy kést és letettem az asztalra a telefonom mellé. Gyorsan bemásztam a hűtőbe előszedtem egy kis zöldséget, meg valami szalámit, kerestem kenyeret és leültem falatozni. Nagyban ettem a finom hamimat amikor jelzett a telefonom, hogy SMS-em jött. Gyorsan megnyitottam amikor láttam, hogy Betty írt:
,,Jóreggelt! Fáradt vagyok, de nem tudok aludni. Beszélgessünk! :D"

,,Neked is. Én most eszek, de egyébként én is. Miről beszéljünk?:D -

írtam vissza mosolyogva.

Tovább eszegettem az ennivalómat amikor megszomjaztam. Odaslattyogtam a hűtőhöz és kerestem valami innivalót. Találtam egy kis narancslevet aztán kerestem hozzá egy poharat majd kitöltöttem a finomságot. Leültem az asztalhoz és gyorsan beléptem Messengerbe. Ott írtam Bettynek. Egész jól elbeszélgettünk. Már a reggelem jól indul amikor olyan idiótaságokat ír mint pl.: "kinyúlt az ekg-m élessz újra" vagy "azt olvastam a folytasd még helyett, hogy döngess meg xxxd". Hát igen. Néha van baja szegénykémnek, de én így szeretem. Mikor befejeztem a reggelit elraktam a tányérom a mosogatóba majd visszamentem a szobámba. Felvettem egy superman jeles kék pólót, egy fekete gatyát, egy fekete bakancsot, a kedvenc karkötőimet, a hajamat megfésültem még egyszer majd amikor elkészültem kimentem a többiekhez.

- Hali - huppantam le melléjük  a fotelba. Ya Ou és Sziki kezében gitár volt, Oli és Beny meg velük szemben ültek.

- Halika - villantott felém egy vámpírfogas mosolyt Oli. Jesszus remélem nem szívja ki a vérem! - gondoltam magamban viccesen.

-Mit csináltok? 

-Hát most kezdünk neki próbálni. Meghallgatod? -kérdezte Sziki.

-Hűűű- Élő koncert itt helyben és még ingyen is van. Naná - nevettem fel mire a többiek is így tettek. Szikiék elkezdtek belejátszani egy dalba aztán Oli elkezdett énekelni. 

-You"ve got the words a change a nation. But your biting your tongue... - énekelte én meg...egyszerűen elbűvölődtem. Ahogy énekelt azon a fantasztikus hangján és miközben mélyen a szemembe nézett, egyszerűen nem  tudtam, hogy reagálni. Csak bámultam őt miközben sorjában mindenki  bekapcsolódott a gyomrom meg kezdett összeszorulni. Ennek az egész varázslatos dolognak a csengő hangja vetett véget.

-Ó nyitom - pattant fel a szőkeség majd kirohant.- Szia! -köszönt az ajtóban állónak. Kíváncsi vagyok ki az.

-Sziasztok! - lépett be Oli oldalán Kata mire teljesen lefagytam. A gyomromban most sokkal másabb érzés lett mint ami az előbb volt és ugyanolyan arccal néztem az ikertesómra mit ahogy ő rám.

-Te mit keresel itt? - kérdeztem döbbenten.

-Ezt én is kérdezhetném tőled. - vett fel egy gúnyos vigyort. - A fiúk hívtak. És te?

-Mi közöd van hozzá? - vakkantottam oda neki. 

-Hát azért van jogom tudni...

-Hát szerintem meg nincs!

-Itt lakik - mondta Olivér mire azt hittem rosszul hallok.

-Tcch. Ez komoly?

-És ha igen akkor m van? - álltam fel majd odasétáltam elé. Kezeimet keresztbe fontam magam előtt és mélyen a szemébe néztem.

-Jó mindegy. Úgyis megakartalak keresni a szobáddal kapcsolatban.

-Mert'?

-Csak érdekelne, hogy a bútorokkal mit csináljak. Mert lebontom a szobánk közti falat, mert kell nekem  hely, hogy nagyobb legyen a szobám.

-Mi van? - döbbentem le totálisan.

-Ja hallottad. Holnap jönnek a munkások átalakítani. Most, hogy már nem vagy ott sokkal jobb lesz minden - nevetett fel gúnyosan.

-Ezt nem hiszem el. Mekkora egy bunkó vagy - gyűltek könnyek a szemembe aztán elindultam a bejárat felé. 

-Persze Mercike fuss csak el a gondok elől. Úgy ahogy azt mindig is szoktad tenni! - kiáltotta utánam én meg csak kirohantam az ajtón. Elrohantam végig a folyosón és száguldottam lefelé a lépcsőn. Igaza van. Minden elől csak menekülök. De semmivel nem tudok szembenézni. A könnyeim szüntelenül folytak, a lábaim remegtek így kénytelen voltam leülni a kanyarba. Felhúztam a lábamat átkulcsoltam a kezeimmel és fejemet a térdemre hajtva sírtam. Miért kellett idejönnie? Miért kellett így megaláznia? 

-Hé Merci! - hallottam meg a lábdobogásokat a lépcsőn majd éreztem, hogy valaki megfogja a karomat. - Miért sírsz?

-Te ezt nem értheted Ya Ou - zokogtam rázkódó vállakkal.

-Hát ha nem is mondod el akkor nem is fogom megérteni.

-Nem szeretnék róla beszélni... - csuklott el a hangom.

-Nekem bármit elmondhatsz - simította meg a hátamat.

-Tudom és köszönöm, de nem szeretnék erről beszélni - néztem rá.

-Jó, de akkor ne sírj kérlek.

-Megpróbálok - feleltem mire csak magához húzott és szorosan megölelt.

-Vissza jössz? - kérdezte mikor eltávolodtam tőle.
-Nem... figyelj semmi erőm nincs egy légkörben lenni Katával.
-Tudom, de nem maradhatsz itt. Na gyere - bök meg finoman.

-Nem tudom. Lehet, de akkor csak a szobámban leszek - kötöttem ki.

-Ha gondolod ott maradhatok veled - ajánlotta fel.

-Nem kell. Maradj csak a többiekkel - mosolyogtam rá.

-Ha te mondod. Na gyere - állt fel majd lenyújtotta a kezét amit elfogadtam és felhúzott a földről. Néma csendben egymás mellett visszasétáltunk a lakásba. Már az ajtóból hallottam ahogy hangosan nevetnek. Végigsétáltunk a folyosón Ya Ou bement a nappaliba én meg mentem volna tovább a szobámba ha az a kurva nem szól oda.

-Na mi van Mercike visszajöttél? - nyávogott.

-Akarod, hogy átrendezzem a képed a következő beszólásnál? - kérdeztem ökölbe szorult kézzel.

-Hú, de megijedtem - nyávogott tovább mire odamentem volna és úgy, de úgy megvertem volna, hogy az nem igaz. Tudom most ez úgy hangzik mintha egy verekedős rossz "kislány" lennék aki lányokat ver, de ez egyáltalán nem így van. Nem ütök meg lányokat. Kivétel amikor gimnáziumban, általánosban és főiskolában verekedtem össze a kurvákkal akik szokás szerint provokáltak, meg Katánál. De persze van úgy amikor Katácska kezdeményez én meg megvédem magam. Persze megvédem magam, csak kézzel, de szavakkal nem vágok neki vissza. Nem próbálom meg sértegetni úgy ahogy ő is engem. Vagyis próbáltam, de mindig ő nyert. Ő a szavak nagy mestere. Azzal tud a legjobban sértegetni és bántani. Csak dühösen, kisírt szemekkel bementem a szobámba és becsuktam az ajtót. Hanyatt feküdtem az ágyamon a takarót a fejemre és az egész testemre húztam majd kitört belőlem a zokogás. Betty és sok más is mondta már, hogy ne sírjak emiatt, de nem olyan könnyű amikor azzal a gyűlölettel, és alázattal néz a szemembe az egyszerűen annyira szívfacsaró és rossz érzés, mintha kést vájnának a szívembe. Az, hogy anyám apám és a testvérem így utálnak, megvetnek és kitagadnak (amit a mai napig nem tudom, hogy miért) a legrosszabb dolog a világon. Hiszen mondani is lehetne, hogy nincs családom. Sőt igaz, mert tényleg nincs igazi családom. Egy másik van ami Bettyből és a szüleiből Enikőből és Ádámból állnak, de nem olyan mint az igazi család. A könnyeim leáztatták a sminkem, a szempilláim összeragadtak a könnyeimtől, a arcomra rászáradt a sós víz, a lepő anyaga vizes volt. Kintről nevetéseket hallottam aminek nagy része Katácskából jött. Az egészet csak a telefonom csörgése zavarta meg mire előhalásztam a zsebemből és felvettem. 
-Szia Betty! - szipogtam.
-Merci te sírsz? - hallottam meg aggódó hangját a vonal túlsó végéről.
-Hát igen.
-De mi történt?
-Kata...
-Mit csinált? Na jó figyelj felmegyek hozzád és beszélünk jó? Csak diktáld le a címet.
-Oké mondom - szipogtam még egy sort majd gyorsan lediktáltam a címet és letettük. Nem tudom, hogy baj lesz-e ha feljön Betty, de mindenesetre jól jönne most a társasága. Nem tudom, hogy mennyi ideig sírtam, de egyszer csak azt vettem észre, hogy valaki bejön az ajtómon.
-Szia! - köszönt Betty mikor lehuppant mellém és lehúzta a takarót. 
-Szia! - szipogtam.
-Jajj ne sírj már. Figyelj gyere ide - tárta szét a kezeit mire hozzábújta.- Figyelj tudod milyen. Direkt ezt csinálja. Abból táplálkozik, hogy téged sírni lát. Olyan mint egy rossz zombi. Csak nem az agyaddal táplálkozik hanem azzal, hogy megbánt és látja ahogy szenvedsz. Ne sírj. Inkább nézd mit hoztam - tolt el magától egy biztató mosoly kíséretében majd a táskájában kezdett el matatni és előhúzott egy tábla Milka karamellás csokit.
-Aaa, de szeretlek - öleltem meg mire csak felnevetett. Kibontottuk a csokit aztán falatozni kezdtünk miközben végig beszélgettünk. Mondjuk tényleg igaza van. Nem kéne emiatt sírnom csak a szavai. Annyira bántanak. Annyira rosszul esnek. A csokit elfogyasztottuk az idő meg csak repült. Nem tudom mennyi idő múlva már nem hallottuk a többiek nevetését és egyszer csak kopogást hallottam az ajtón mire kiáltottam egy "gyere"-t és bejöttek a fiúk.
-Hé Merci minden rendben veled? - huppant le az ágyamra Benny majd a többiek is így tettek.
-Persze... - motyogtam miközben megrántottam a vállam.
-Mi volt ez az előbbi kis dolog közted meg Kata közt? - kérdezte Sziki.
-Semmi. Nem jövünk ki egymással ennyi - vakargattam a tarkómat.
-Ahha azért rohantál el sírva, jöttél vissza és akartad beverni a képét.. - mondta Oli mire csak ránéztem. Arcán semmi érzés nem volt egy sima tekintettel bámult rám. Olyan furcsa volt. Mintha dühös lenne vagy nem tudom. De mégis mi a baja? Elkaptam a fejem és nem nézte rájuk.
-Elmondod nekik? - kérdezte Betty mire csak sóhajtottam egyet.
-Mint tudjátok Kata az én egypetéjű ikrem. Amikor megszülettünk minden rendben volt. Aztán egyszer az idők elteltével a szüleim és Kata elkezdtek utálni. Nagyon rossz dolgokat tettek velem. Minden nap a fejemhez vágták, hogy gyűlölnek és, hogy nem érdeklem őket. Felőlük ott rohadhatok meg ahol akarok. Kiskorunkban mindig az ő szülinapja volt megtartva miközben én meg egyedül ültem a szobámban és sírtam. Soha nem adtak nekem egy csepp szeretete. Kata az összes fiú barátomat elvette. Ha megtudta, hogy tetszik nekem valaki ráhajtott aztán csak kihasználta. Gyermek korunkban nem vittek el az oviba, a suliba, nem akartak nekem venni vagy megadni semmit sem abból amit Kata kapott. Aztán mikor nagyobbak lettünk kénytelen voltam a saját lábamra állni. Persze itt volt nekem Betty is és a szülei akik mindenben segítettek. Hogy ne hasonlítsunk egymásra Katával, befestettem a hajam és igyekeztem minél jobban megváltozni. Nagy nehezen sikerült. És azért költöztem ide hozzátok, mert már elegem lett az otthoni dolgokból. Nem tudok velük élni többé - fejeztem be és mondandóm végére folytak a könnyeim. A többiek csak csöndben, döbbenten ültek majd Oli szólalt meg elsőként:
-Ez elképesztő...
-Az. Mégis milyen ember az ilyen? - bólogatott Ya Ou.
-Én nem arról beszélek. Hogy tudsz ilyet kitalálni? - kérdezte Olivér döbbenten mire kikerekedett szemekkel néztünk rá.
-Mivan?! 
-Nehogy bedőljetek neki srácok. Kata egyáltalán nem ilyen! - állt fel dühösen. Mivan? Miért mondja ezt? Lehet, hogy beleszeretett?
-Olivér! - kiáltott rá Sziki.
-Ne Sziki hagyd. Tudom miért mondja ezeket. Beleszeretett Katába. 
-De hülye vagy nevetett fel kínosan.
-Én csak tapasztalatból beszélek. De egy jó tanács; ne szűrd vele össze a levet. Ugyanúgy fogsz járni mint a többi exei. Csak a kelléke vagy te is.
-Nem tudom mit képzelsz magadról, de nem kéne itt össze vissza hazudnod.
-Egyáltalán nem hazudok. Itt a tanú rá. Betty is igazolni tudja, hogy ezek megtörtént dolgok.
-Persze. Biztos őt is belevetted a hazudozásba.
-Jó ha ennyire nem hiszel nekem akkor ki is mehetsz.. - mutattam az ajtó felé mire csak fogta magát dühösen megpördült is már ki is ment.
-Ez mindig ilyen? - fordultam feléjük.
-Hát nem. Soha nem volt még ilyen. Nem tudom mi ütött belé.. - mondta Benny.
-----------------------------------------------------------------