Chapter 54

Sziasztok Drágák! :) 
Remélem mindenkinek fantasztikus hete volt és még fantasztikusabb hétvégéje lesz! Igaz ott van a sok tanulnivaló, de élvezzétek ki ezt a két napot és csináljatok valami jót! :3 
Nos, mivel ma péntek van, gondoltam felrakom az újabb részt. A héten voltam tesi felvételin amin -kevésbé sikeresen-, de túl vagyok! :D 
Most már mindenen túl van mindenki úgyhogy végre lehet lazítani és már csak 4 hónapot kell kibírni!
Nem "beszélek" sokáig úgyhogy ideje leírnom a szokásos szöveget. :D 
Jó olvasást drágák és kérlek hagyjatok nyomot magatok után! 
Puszi : Brigi xx

-Jujj mire készülünk? - kérdezem izgatottan suttogva.
-Váljunk ketté. Te arra Én erre. Ijesszük meg őket.
-Mire jó ez? - kérdezem értelmetlen fejet vágva.
-Nem tudom - ránt vállat nevetve. - Na hess! - csap a fenekemre majd kislisszol a konyhából. A másik úton haladva a nappaliba érek ahol még nagyobb csönd van mint a ház eddig részeiben. Alaposan körbe nézek majd a szememet szúrni kezdi, hogy erkély ajtó két oldalán elhelyezkedő fekete függöny egyike nagyobb mint a mások. Halkan ám mégis hirtelen lopózok oda majd gyorsan felrántom.
-YaOu? - nevetek fel döbbent arcát látva. Te mégis mit.. - kezdem, de a számra tapasztja hatalmas medve mancsait mire elhallgatok.
-Sh. Bujócskázunk. Sziki a hunyó - mondja halál komoly arccal viszont Én nem bírom röhögés nélkül. Automatikusan is hahotázni kezdek mire kínai barátom csak egy szemforgatással egy egy "sh"-vel reagál.
-Bocsi - suttogom miközben még mindig nevetek. - Akkor Én is beszállhatok? - kérdezem úgy mintha óvodások lennénk.
-Hát nem tudom. Akik kinevetik a játékot jobb ha nem is játszanak - fordítja el a fejét sértetten.
-Igen? Jól van, akkor ne csodálkozz ha Sziki elsőként talál meg - fordítok neki hátat majd elindulok a szobák felé.
-Várj - hallom meg kétségbeesett hangját mire megállok majd ravaszul elmosolyodok.
-Igen? - kérdezem semleges arccal ismét felé fordulva.
-Legyen - adja be a derekát mire hangosan felnevetek majd keresek egy jó búvóhelyet. Végül a tévé mögötti asztal mögé bújok el majd kényelmesen elhelyezkedem a hideg fal mellett ami a meleg bőrömet kellően lehűti.
-Egyébként - szólalok meg csak úgy hogy a függöny mögött lapuló személy hallja - nem köptelek volna be.
-Hú hallod Merci. Csak legyen vége a játéknak - csóválja meg a fejét mérgesen, de szemébe nézve látom, hogy csak viccel.
Halk nevetés szakad fel torkomból ismét aztán hirtelen elhallgatok. Közeledő lépteket hallok. Jobban összehúzom magam a tévé mögött és lapítok mint a sült galamb. 
-Ahha. Nos Te ott a függönynél már meg is vagy - hallom Sziki komoly hangját aztán YaOu-ét is amint káromkodva felkiált.
-A francba Sziki - neveti el magát. Óvatosan kikukucskálok a szekrény és a kis álcám közötti résen. A nappaliban senki sincs ami jót jelent.
-Hoppá hoppá - hallok meg egy hangot. - Mercike Te is előjöhetsz - nevet fel mire bosszankodva, kutya módra kimászok eddigi rejtekhelyemről. 
-A manó vigyen el Kuvukiföldre - nézek rá mérgesen mire mindketten felnevetnek.
-Na jó. Ki van még hátra? - szólal meg YaOu. 
-Szőke herceg és Betty. Bence már az elején megvolt - dörzsöli össze a tenyerét szórakozottan.
-Oké. Segítsünk? - ajánlom fel.
-A-a. Itt csak egy hunyó van. És az Én vagyok. Úgyhogy megyek is és megkeresem a többieket - indul el nagy büszkén a konyha felé.
-Hát oké - rántok vállat. - Én most megyek - húzom el a csíkot kínai barátom elől mielőtt eszébe jutna neki az előbbi kis dolog.
-Ácsi,ácsi. Azt hiszed nem feledkeztem el arról a kis "amúgy se köptelek volna be" dologról? Á-á-á. Tévedsz kisanyám.
-Feri ne csináld már - nevetek fel majd megölelem. 
-Hallod Merci. Ha nem szeretnélek... - kezdi, de nem fejezi be a mondandóját. Elhallgat majd eltol magától. - Tudod örülök nektek és a picinek is. Remélem egyszer Én is apa lehetek - mosolyodik el halványan.
-Jajj Feri ne csináld már - ölelem meg ismét biztatóan. -Hidd el eljön az az időszak is egyszer - kacsintok rá mosolyogva.
-Kösz. Rendes Tőled - boxolja meg finoman a vállamat.
-Na fel a fejjel. Én most megyek a szobámba. Majd még beszélünk - mosolygok rá majd elindulok a célom felé. A szobámba érve megkönnyebbülten fekszem le az ágyamra majd veszem magam elé a laptopomat. Hirtelen kinyitódik a gardróbom ajtaja majd Olivér pattan ki belőle ezzel a szívrohamot hozva rám.
-Olivér, Te hülye vagy?! - sipákolok rá ijedten.
-Ne haragudj szerelmem - kapja a szája elé a kezét majd az ajtóhoz fut s bezárja azt. - Nagyon sajnálom. Nem akartalak megijeszteni - fekszik be mellém az ágyra.
-Nem haragszom, de légyszíves ne. Fiatal vagyok még a halálhoz - csóválom meg a fejem.
-Jó tudom. Nem volt szándékos - biggyeszti le formás ajkait szomorúan.
-Nem haragszom Te dilis - nevetek fel majd finoman megcsókolom. - Komoly a gardróbba bújtál el? 

-Miért? Te tudsz ennél jobbat?

-Bolond szőke - nevetek fel.

-Mert Te aztán nem vagy az kis festett szőkém - dob nekem egy párnát mire fájdalmasan felkiáltok. 

-Te bolond vagy Olivér - nevetek majd egy puszit nyomok az arcára.

*8 hónappal később*

Az idő nagyon hamar elrepül. Észre sem venné az ember, hogy milyen gyorsan telnek a napok, hogy mi minden történik körülöttünk. Egyszer csak arra leszünk figyelmesek, hogy alig van már vissza időnk.
Hiába is bármennyire nem akarjuk épp akkor telik sebesen az idő amikor nem szeretnénk. Így van ez mindig. Így van ez Velünk is.

Az elmúlt hónapok alatt rengeteg minden történt. A kicsi mához egy hónapra van kiírva. Mindenki annyira boldog és örül neki. Főleg Olivér és Én. 
Beköszöntött az új év, január huszonharmadik napja van. Olivér és a többiek szerveztek nekem augusztus elejére egy születésnapi bulit. Igaz utálom a meglepetés bulikat, a saját születésnapomat is mivel nekem nem volt soha olyanom, hogy szülinapi buli. A szüleim mindig csak az ikertestvéremét tartották meg. Mindenesetre ennek a kedves gesztusnak örültem és nem borultam ki. 
Szeptemberben Olivér anyukájának Edinának volt születésnapja így mi fogtunk össze és rendeztünk neki egy meglepetés bulit. Aminagyon jól sikerült. Rengeteg embert ismertem meg, Olivér rokonai nagyon kedvesek és szinte már családtagnak érzem magamat. Örülök, hogy befogadtak és nem voltak Ellenem és a kapcsolatunk ellen. Decemberben karácson és szilveszter volt amit egy kis baráti és családi körrel ünnepeltünk a mi kis albérletünkben. Örülök, hogy megismerhettem ezt a fantasztikus társaságot. Nagyon sokat köszönhetek nekik. Legfőképp YaOu-nak és Bettynek akiknek hamarosan esküvőjük lesz ugyanis YaOu egy héttel ezelőtt egy randin megkérte Betty kezét. Nagyon jó látni, hogy a legjobb barátnőm aki rengeteget szenvedett különböző férfiak miatt akik átverték, kihasználták, semmibe vették és meggyalázták, most boldog és megtalálta azt a férfit akivel szeretné leélni az életét. Nagyon jó Őket boldognak látni. 
Nálunk is beköszöntött a tél, a rövid nadrágokat mindenki hosszú gatyára, bundás csizmára cserélte. Az ablakon már nem süt be a nap vakító fénye, helyette apró deres foltok vannak az üvegen, jégcsapok lógnak mindenhol.
Az elmúlt hónapokban híztam valamennyit és a hasam is megnőtt, melynek következtében kiderült a hír, hogy Patocska Olivér apa lett. Volt aki örült neki, volt aki nem. Nem kötelező mindenkinek elfogadnia nemde?
Az utóbbi három hónap folyamatosan nőgyógyászhoz és egyéb kivizsgálásokra való mászkálással telt. A baba nemét illetően abban állapodtunk meg, hogy majd a szülésnél szeretnénk megtudni. Mindenesetre a neveket már kitaláltuk. Ha lány lesz akkor Zoé vagy Abigél lesz a nevem. Ha fiú lesz akkor Krisztián vagy Márk lesz a neve. Én mindenesetre kislánynak örülnék jobban míg Olivér épp az ellenkezőjének, de hát ízlések és pofonok. A babának ruha, bútor és egyéb bevásárlásra még nem nagyon volt időnk ugyanis a fiúknak rengeteget kellett dolgozniuk, Én pedig nem akartam egyedül elmenni mondván, hogy jobb ha együtt választunk ki mindent. A hétvégén remélhetőleg sor kerül erre is. Ami pedig a házat illeti -ugyanis Olivér kikötötte, hogy veszünk egy normális házat nem pedig egy ócska albérletet- még nem találtunk semmi megfelelőt. Mindenesetre ez is a hétvégére tolódik. Az énekesi karrierem pár hónapja beindult. Rengeteget stúdióztam majd egy idő után rengeteg meghallgatáson voltam, ajánlásokat kaptam és a végén leszerződtettek. Eddig két számom jelent meg és YouTube nézettségem alapján 30.000 embernek tetszik amit csinálok. Mindenesetre nagyon boldog vagyok, hogy végre valóra válhatott az egyik álmom. 
-Szívem - hallom meg Olivér nyavalygását, mely kizökkent a gondolataimból.
-Igen Élet? - állok fel a kávéscsészémmel a kezemben az ágyamról majd a hang irányába indulok. Amint kilépek azt ajtón Mr.Nyifi-Nyafiba ütközöm aki vadul mosolyog rám.
-Ráérsz Szépségem? - karolja át a derekamat majd magához húz.
-Rád mindig van időm - mosolyodok el miközben kortyolok egyet a kávémból.
-Eljönnél velem valahova? - pillant le rám boci szemekkel.
-Olivér - hajtom hátra a nyakamat fáradtan. 
-Na kérlek. Van számodra egy meglepim. Légyszíves - könyörög. Látva az arcán a komolyságot beadom a derekam.
-A város melyik részére megyünk? - kérdezem.
-Az titok. A lényeg, hogy öltözz fel melegen és öt perc múlva találkozunk a bejáratnál. Szeretlek Drágám - csókol meg majd finoman vissza taszigál a szobámba és becsukja az ajtót. Hát jó.
Felkapom az asztal alatt trehány módon szétdobott fekete csizmámat majd felveszek egy vastagabb, melegebb pullóvert.
Miután gondosan és melegen felöltöztem a konyhába indulok ahol a mosogatóba rakom az üres bögrét aztán a bejáratnál várva a Szöszire felveszem a kabátom és a sapkám.
-Olivér Én már kész vagyok! - kiabálok hangosan, hogy megsürgessem a totojázó Szöszit.
-Jövök már - nevet fel hangosan majd pillanatokon belül meg is érkezik. - Szívem, kint hideg van. Húzd össze, nem akarom, hogy megfázz - babrálja a kabátom cipzárját majd össze húzza rajtam a meleg anyagot. - Na induljunk.
-Elárulod hová megyünk? - kérdezem Tőle kíváncsian.
-Majd megtudod Cicám. Mindenesetre remélem, hogy tetszeni fog.
Egy tíz perces kocsiút után bekanyarodunk egy első látásra szimpatikus utcába, ahol őszintén megmondom még soha nem jártam majd Olivér leparkol.
-Na most, ezt szépen rákötjük a szemedre és innentől gyalogolunk - húz elő egy kendőt a zsebéből majd az ölembe dobja.
-Mi? Megvagy te húzatva Olivér? - sipákolok döbbenten.
-Szerelmem bízz bennem kérlek - száll ki a kocsiból majd udvariasan kinyitja nekem az ajtót és segít kiszállni.
-De ha neki vezetsz valaminek. Én levágom a csimbók méretű kukidat - fenyegetem mikor háttal állok neki és várom, hogy bekösse a kendőt.
-Így most látsz? - kérdi Tőlem. 
-Igen nagy feketeséget - grimaszolok rá majd megkeresem a kezét és megfogom.
-Jó akkor gyere vezetlek. Egyébként pedig Te magad is tudod, hogy nem csimbók méretű - suttogja a fülembe perverz hangon mire elpirulok.
-Megverlek esküszöm - nevetek fel miközben óvatosan lépkedek. Ez így nem fer.
Fogalmam sincs mennyit gyalogolunk így. Egy idő után Olivér megállít majd kulcsok zörgését hallom.
-Jesszus te hova hoztál? Ugye nem akarsz megerőszakolni? - kérdezem ijedten.
-Jajj, Merci maradj már - nevet fel. - Inkább gyere - fogja meg a kezem majd tovább sétálunk. Egy ajtó csukódást hallok magam mögött majd a Szöszi ismét megszólal:
-Oké, vedd le a kendőt - jelenti ki mire egy rántással lekapom a fejemről a piros ruhadarabot ezzel össze kócolva a hajamat. De e most nem érdekel. Inkább a látvány ami előttem áll. 
-Olivér hol vagyunk? - fordulok hátra hozzá?
-Előbb nézz körül utána kérdezz - mosolyodik el halványan majd fejével a ház középpontja felé int. Csodálkozva járom végig a barna mintás kövekkel rakott padlót majd legelső utam a konyhába vezet. Nagyobb mint az albérletben lévő konyha, de nem sokkal. Kávébarna és fehér színek borítják, a pult márványból van rajta kerámia lapos tűzhely. Mosogatógép, egy kis mellékhelyiség a hűtőnek. Hatalmas szekrények, melyeknek egy részeit a falból lehet kihúzni a többi pedig a márványpultba van beépítve. A következő helyiség a konyhából kikanyarodva a folyosó végén a nappali. Bal oldalon a falon egy hatalmas tévé, vele szemben bézs színű kanapék és fotelek. Előttük a kis dohányzóasztal. A fehér-barna fal csupasz ami nekem nem nagyon tetszik, de egyébként aranyos helyiség. A következő helyiség amit szemügyre veszek az a fürdőszoba. Hatalmas baracksárgás helyiség ahol van fürdőkád és zuhanykabin is, ami meglehetősen tetszik. A csempére nézve a nagymamám jut az eszembe.
A hatalmas, fekete korlátos csiga lépcsőn az emeletre érve benyitok a legelső szobába. Üres kis szoba, a falak is színmentesek. A második szoba már kissé jobb hangulatú. Fehér falak, szekrény, tetőablak és egy franciaágy és erkély. A kilátás gyönyörű, látni az egész várost. Aranyos...A legutolsó szoba is hasonló kinézetű csak kisebb. Itt viszont az erkélyről a város másik részét látni.
-Nos, hogy tetszik? - hallom meg Olivér hangját magam mögött.
-Nagyon jó - fordulok meg mosolyogva. Ez a ház rettentően tetszik.
-Csak nagyon jó? - nevet fel nagyravágyóan miközben magához húz.
-Akkor azt mondom, hogy imádom - nevetek fel majd egy puszit nyomok a szájára. 
-És még nem láttad az udvart - fogja meg a kezem majd lesétálunk a lépcsőn. A nappaliban egy üveg ajtót elhúzva egy hátsó teraszra érkezünk amit hófedte füves terület vesz körül. 
-Olivér ez a ház fantasztikus - jelentek ki döbbenten. Ó, bárcsak megvehetnénk! 
-Szerintem is aranyos - ölel át hátulról.
-Gondolom, nagyon drága - húzom el a számat. 
-Szerintem ilyenkor nem ezt kell nézni. Ha neked tetszik és nekem is akkor költözzünk be - suttogja a fülembe.
-Mi? - nevetek fel meglepetten majd szembe fordulok vele.
-Mondom költözzünk be akár most - ismétli meg mosolyogva.
-Olivér ez..most..mit jelentsen? - kérdem s a szívem egy hatalmasat dobban. Egy fehér papírt húz elő a zsebéből majd mosolyogva a kezembe adja. Értelmetlenül széthajtogatom majd olvasni kezdem a fekete szöveget. Tág pupillákkal bámulok rá majd egy hangos sikítás közben a nyakába ugrok.
-Úristen! Tudod Te, hogy mennyire szeretlek? - kérdem Tőle már-már sírva.
-El tudom képzelni - nevet fel majd megcsókolom.
--------------------------------------------------------------------

Visszatértem! Chapter 53

Ismét itt vagyok! :) 
Sziasztok Drágáim! 
Tudom nagyon régen írtam, jelentkeztem és hoztam részt. Nem is tudom igazából hol kezdjem. Nehéz időszak volt ez számomra. Rengeteg tanulás, készülődés a központi írásbelire, megírni azt, várni az eredményre és tovább készülni a tesi felvételire, mely hamarosan itt van.
Nos a felvételi, hogy is mondjam? Nagyon stresszes volt. És bármennyire nem akartam lassan telt el az a két óra amit arra kaptunk, hogy megírjuk. Amilyen izgulós típus vagyok nagyon féltem, sőt rettegtem attól a naptól. De aztán eljött és azt vettem észre, hogy ott ülök bent az osztályteremben. A magyar egész jól ment,38 pontra sikeredett. Viszont a matek már kicsikét húzósabb volt sajnos 13 pontot értem el (emiatt haragszom is magamra), de gondolom ezzel nem vagyok egyedül. 
A lényeg, hogy optimisták legyünk! Túl vagyunk ezen az egészen, most már csak az eredményre kell várni. Ne izguljatok sikerülni fog nektek is, akik központit írtak!:)
Rengeteg minden történt ezalatt a pár hónap alatt. Sok segítséget kaptam, új ismerősöket szereztem, ugyanakkor sok mindenkit elveszítettem. Volt egy nagyon zűrös időszakom. Talán azt is lehetne mondani, hogy elkezdtem valamit érezni egy bizonyos személy iránt. És épp emiatt és sok más dolog miatt sokszor voltam szomorú, rosszkedvű, mélyponton ami lehet meg fog látszódni az elkövetkezendő részeken, ugyanis ha volt valami bajom azt mindig blogolással próbáltam elfeledni. :') Na de mindegy. A lényeg, hogy visszatértem! 
Elnézést e hosszú monológért, de szerintem ennyi rész után ez Tőlem már megszokható, tartozom ennyivel és egy alap dolog, hogy több heti blog szünet után ennyi mindent közlök veletek. :)
Köszönöm a türelmeteket, azt, hogy ennyi ideig vártatok, hogy hűséges olvasói maradtatok a blognak. Egyszóval mindent. És köszönöm, hogy vagytok és olvassátok a blogot és biztattok. Nagyon szeretlek titeket! :) <3
Kérlek hagyjatok nyomot magatok után. Új rész hamarosan! :) 
Puszi : Brigii

Az ebéd közben megdiskiráljuk Betty társaságában Merci meglepetés buliját. Hamarosan itt a szülinapja és szeretnénk neki szervezni egy meglepetésbulit.
-De Merci utálja a meglepetéseket - ismétli el Betty vagy ezredszerre.
-Jó, de ennek biztos örülni fog - érvelek ellene ismét.
-Hát jó. Remélem így lesz - mosolyodik el. - Akkor ki mit intéz?
-Anya süti a tortát a helyszín pedig szerintem itthon lesz. A többit majd kitaláljuk - mosolyodok el.
Miután elfogyasztjuk az Isteni ebédet és elpakolunk magunk után Merci keresésére indulok. Reménykedve indulok el a saját szobámba ám amikor benyitok a barna-fehér helyiségbe az ágyon nincs semmi csak az összegyúrt takaróm. Abban reménykedve,hogy esetleg a saját szobájában van elindulok oda ám ott is sikertelenül járok. Utolsó reményemként a fürdőszobába megyek ahol a meglepetésemre az ajtó félig nyitva van hagyva. Ahogy közelebb érek megpillantom a tükör előtt az én gyönyörű szerelmemet amint magát nézegeti és bosszankodik amiatt, hogy hízott a terhessége alatt. Neki dőlök az ajtófélfának és keresztbe font kezekkel a mellkasom előtt, félredöntött fejjel nézem Őt. Nem tudom,hogy mégis mit hisz. Azt gondolja,hogy ha terhes lesz nem hízik egy dekát sem? Dehogynem. De ez van, ezt el kell fogadni. Én elfogadtam, de Ő mégsem. Nem tudom miért aggasztja ez az egész. Talán fél,hogy nem fogom szeretni akkor ha pár kilóval nehezebb lesz? Dehogynem!

-Ezt nem hiszem el - morog egyet a mérlegen állva ami hangosan csipogni kezd amikor megméri,hogy hány kiló is pontosan.
-Hát Én sem - rázom meg a fejem majd ellököm magam a félfától és bemegyek a kék, csempével borított helyiségbe.
-Olivér, nem mondták még neked, hogy nem szabad leskelődni mások után?! - tölti ki rajtam a testalkatának nem megfelelő mérete által keletkezett haragját.
Ügyet sem vetve haragjára elmosolyodok majd derekánál fogva magamhoz rántom húzom

.

-Lehet, hogy mondták már, de tudod nehéz ellenállni az olyan jó nőknek mint amilyen te vagy - suttogom mély hangon.
-Vicces vagy mondták már? - nevet fel cinikusan.
-Nem viccelek. Te vagy bolond. Hidd el, hogy jó alakod van és nem vagy dagadt - rágom a szájába úgy mintha valami szellemi fogyatékossal beszélnék.
-Pff. Ez egyáltalán nem igaz. Kibontakozik ölelő karjaim közül majd felkap a szekrény fiókjából egy haj gumit és felkötözi vele a haját.
-Merci ne csináld már. Nem érted, hogy én így szeretlek ahogy vagy?
-Most ezt mondod, de előre szólok, hogy hónapok múlva már más lányok társaságát keresed - jelenti ki a szavakat, melyek a szívemig hatolnak és rettentően megbántanak. Egyszerűen nem értem, hogy mégis hogy gondolhat ilyet.
-Köszönöm, hogy ennyire bízol bennem - ülök le csalódottan a kád szélére. Megáll az ajtóban kifelé menet majd visszafordul.
-Ne haragudj Szerelmem Én nem akartam... - jön oda hozzám megbánva a dolgot. - Csak tudod annyira félek, hogy... - kezénél fogva az ölembe rántom és megcsókolom. Valahogy tudatnom kell vele, hogy Én csakis Őt szeretem és senki mást. Ujjaival hajamba túr amit annyira szeretek, testem megremeg és közelebb húzom magamhoz. Ujjaim gerincén futkároznak föl-le, érzem amint megremeg karjaim között.
Az egész testemet forróság önti el. Ő az a nő aki ilyet tud kiváltani belőlem.
Finoman beleharapok alsó ajkába mire válaszul egy halk nyögés szalad fel belőle. Mohón közelebb csúszik hozzám amin csak mosolyogni tudok.
Mikor levegőnk elfogy pihegve húzódik el tőlem majd homlokát az enyémnek dönti.
-Akkor ez azt jelenti, hogy nem haragszol? - kérdezi majd beharapja az alsó ajkát.
-Nem. Igaz megbántott, de nem - húzódik halvány mosolyra a szám. Szemében a csillogás átvált bűntudatba majd harapdálni kezdi az eddig fogai által rabul ejtett ajkát.
-Hé Merci. Nincs semmi gond oké? Hagyd abba - utalok a száj harapdálásra amit akkor csinál ha bűntudata van vagy ideges.
-Sajnálom tényleg - lábad könnybe a szeme hirtelen. Egy hónapja terhes, de néha még mindig meglepődöm a hangulat ingadozásain és az érzelmi hullámain. És még nyolc hónap van előttünk..
-Nem haragszom érted? Csak könyörgöm ne sírj.
-Oké - csókol meg halvány mosoly kíséretében. A pillanatot YaOu fürdőszobába való benyitása zavarja meg.
-Bocs srácok, de most hívtak, hogy be kéne menni, mert egy kis gond van.. - szólal meg kínai barátunk.
-Jó. Mindjárt megyek - bólintok majd elmosolyodik ám érzem, hogy ez egy hamis mosoly.
-Itt hagysz? - szomorodik el.
-Sajnálom, de mennem kell.
-A tanfolyamra vissza érsz? - néz rám reménykedve. Megbeszéltük, hogy egy alkalmat sem hagyunk ki, mivel van még mit tanulnunk,

-Nem tudom még. Majd írok - egy csókot nyomok a szájára majd feláll az ölemből. - Szeretlek.
-Én is - mosolyodik el majd a szemembe néz.
A konyhában hagyott táskát felkapom a földről majd elköszönünk a lányoktól és ki megyünk a több mint harminc fokos hőségbe. Fekete pólómat egyből sütni kezdi a nap.
-Valami nagy gáz van igaz? - támadom le egyből Őket.
-Csúsztatják az album megjelenésének időpontját - sóhajt idegesen Bence.
-Mi? - döbbenek le totálisan. - De mégis miért?
-Nem tudjuk. Gondolom most akarják közölni velünk.
-Nem akartam Merci előtt mondani, mert felidegesítette volna magát vagy valami. De most mát tudod - néz rám YaOu amikor beülünk a kocsiba.
-Kösz haver - nézek rá hálásan majd elindítja a motort ami hangosan felbőg.
Hát ez remek. Már csak ez hiányzott.

*Jakab Mercédesz*

-Betty! - kiabálok barátnőmet keresve miután Olivér és a többiek itt hagytak minket.
-Mi az? Baj van? - lép ki ijedten a nappaliból.
-Jajj dehogyis. Mi van veletek mostanában? Oké, hogy babát várok, de ne aggódjatok már ennyire - nevetek fel majd leülök a kanapéra ahova csatlakozik Ő is.
-Bocs csak tudod amióta terhes vagy mindenki aggódik érted meg a piciért.
-Tudom és aranyos Tőletek, de n szükséges. Minden oké - mosolyodok el.
Halvány mosoly jelenik meg az arcán majd a hasamra néz.
-Milyen érzés? - teszi fel a kérdést amire igazság szerint nem is tudom a választ. - Mármint az, hogy kilenc hónap múlva egy kis emberkének adsz életet?
-Nos, igazából nem tudom elmagyarázni mivel még Én magam sem tudom és nem is nagyon fogtam még fel a dolgot. Egyszerűen felfoghatatlan. Az elején és talán még most is úgy érzem, hogy nem állok készen az anyaságra, de ennek ellenére akarom ezt a picit. Átakarom élni azt amit minden anya. Azt a kilenc boldogsággal teli hónapot minden rossz ellenére. És az utána következő egy évet. Nem érdekel mennyit fog nyavalyogni, kakilni, pisilni a pici, mennyit tudunk és nem tudunk mellette aludni. Én akkor is akarom ezt a picit, ha készen állok rá ha nem. És lehet, hogy most nem tudom megmondani, hogy milyen érzés, de talán majd akkor amikor megszültem ezt a csöppséget el fogom tudni mondani neked - elmosolyodik amikor a mondandóm végére érek majd megtörli a szemét. 
-Mindig is csodáltalak - hatalmas mosollyal az arcán megölel. Szorosan tartom magamhoz és soha nem akarom elengedni. Imádom Bettyt. A pillanatnak a hasam hatalmas korgása vet véget mire nevetve válunk el egymástól.
-Bakker - nevet fel hangosan. - Úgy látom éhes vagy.
-Ne is mond. Már kezd elegem lenni. Tudod Te, hogy fogok Én kilenc hónap múlva kinézni? 
-Hát a terhesség ezzel jár - kacsint majd felnevet. - Figyelj egyél popcornt. Az nulla kalóriás, nem hízlal, de finom.
-Hm. Igazad van - nevetek fel jóízűen majd felállunk és a konyhába indulunk.


Hosszú órák elteltével mikor már elfogyasztottuk az összes popcornt és kivégeztük az összes romantikus, vígjátékos filmet ajtó csapódásokra leszünk figyelmesek amiket mérgelődő férfi hangok követnek. Homlokráncolva, kérdőn nézünk össze Bettyvel majd felállunk a kanapéról és a fiúkhoz megyünk. 
-Mi a baj srácok? - kérdezzük a konyhába belépve, fanyar arcukat meglátva. Egyből feltűnik, hogy csak hárman vannak. - Hol van Olivér? - kérdezem ijedten.
-Kint van - biccent az ajtó felé Sziki. Egyből az ajtó felé veszem az irányt majd kissé túlreagálva a helyzetet állat módjára tépem fel és megyek ki a Szöszimhez.
-Szerelmem baj? - lépek ki hozzá aggódva majd átölelem.

-Ne aggódj Szívem. Csak egy kis baj van a lemez kiadás - fogja meg a kezem miközben felvesz egy "minden rendben" mosolyt. Ám tudom, hogy ez nem valódi.
-És? - kérdezem mélyen a szemébe nézve arra ösztönözve, hogy elmondja mi bántja Őt. 
-Nos, tudod lehet, hogy hülyén hangzik, de félek. Hogy a késés miatt a rajongók megutálnak minket. Vagy csak nem bírnak tovább és azt mondják köszönjük szépen elég volt. Nem ilyennek ismerem Őket, de mi van ha mégis ez lesz? 
-Figyelj ide Olivér. Ezt most rögtön fejezd be ugyanis ez irtó nagy hülyeség. Ha a rajongók képesek arra, hogy órákon keresztül sorban álljanak egy koncert jegyért, hogy végig várjanak Rátok nyolc órákat akkor most ki bírnak pár hét késést. Ha igazán szeretnek titeket tudnak várni. És igazad van ez tényleg hülyeség. Felejtsd el ezt az egészet. Tudom, hogy milyen vagy, mivel ismerlek. És tudom, hogy rengeteget fogsz még rágódni ezen, de nézd meg a fiúkat - bökök az ablak felé ahol belátni a konyhába. A kissé koszos üvegen keresztül látni ahogy YaOu és Betty hangosan nevetve csapkodják egymást konyharuhával, eközben Bence videózza őket. - Ők nem reagálják túl. Te se tedd ezt világos? - emelem fel a mutatóujjam fenyegetően.
-Igazad van. Tényleg hülyeség. Hiszen ahogy te mondtad tudnak várni egy kicsit.
-Na látod - mosolyodok el majd finoman a vállába boxolok.
-Nem is tudom mi lenne Velem Nélküled - rázza meg a fejét mosolyogva majd magához húz.
-Hát remélem nem is lesz rá alkalom, hogy megtudd.
-Azt garantálom - nevet fel lágyan majd megcsókol.
-Gyere, menjünk be, mert itt kint nagyon meleg van - fogja meg a kezemet majd az ajtó felé húz.
-Húha ez már jelent valamit - húzogatom meg a szemöldökömet majd felnevetek.
-Nagyon vicces - grimaszol egyet majd becsukja magunk mögött az ajtót.
A kis folyosón végig haladva feltűnik a nagy csönd ami a házat uralja. Itt valami nincs rendben. Ez nem jellemző a mi társaságunkra.
-Mi ez a csönd? - kérdezem halkan Olivér felé fordulva.
-Nekem is feltűnt. Te ezek készülnek valamire - vonja össze a szemöldökét majd beránt a konyhába.
--------------------------------------------------------------------