Sziasztok! :D Nos szeretném ezt az egész monológot azzal kezdeni, hogy tegnap chatbe jött egy olyan komment miszerint valaki, bizonyos "R" azt írta, hogy imádja a blogom, de jobban szerette akkor olvasni amikor Oli és Merci nem voltak együtt. Nos ami azt illeti ezzel Én is hasonlókép vagyok. Amikor elkezdtem ezt a blogot úgy gondoltam, hogy egy romantikus blogot fogok írni, de ahogy jöttek az ötletek a bonyadalmakkal, vitákkal kapcsolatban egyre jobban kezdtem élvezni a blog írást. Aztán miután össze jöttek rájöttem, hogy nem nagyon megy ez a romantikus része a blognak. Mármint, hogy nem nagyon tudok romantikus részt írni, csak magamban kigondolni. De hát ízlések és pofonok. A lényeg, hogy amíg vannak olvasók és kommentezők addig akár megy a romantikus írás akár nem imádok blogot írni, fogom is írni, és próbálok bele vinni a romantikába egy kis bonyodalmat is a történet során. Na meg egy kis veszekedést és egyebeket, de erről többet nem mondok majd ti megtudjátok idővel. ;) Nagyon köszönöm a komikat és az oldalmegtekintéseket és Jó Olvasást a hosszú monológom után az új részhez! A kövi rész hétfőn jön :D Puszi: Brigii
Olivérrel való beszélgetésünk után fekeltem a kanapéról és a konyhába mentem. A telefonomat ami már elég jó állapotban volt ahhoz képest, hogy 3 órája tejben ázott az asztalra tettem és
és amíg vártam, hogy betöltse rajta a Facebookot a hűtőhöz mentem. Valami finomság után kutatva turkáltam bene, de nagy szomorúságomra kongott az ürességtől. Felkaptam az asztalról a fehér iPhone-t majd tárcsáztam Olit.
-Szia Cica! Gyorsan mond, mert mindjárt jelenésünk van - hadarta izgatottan.
-Szia Muki! Csak azt akarom kérni, hogy mikor jöttök hazafelé ugorjatok már be Tescoba vagy Auchanba és hozzatok kaját, mert üres a hűtő.
-Üres? - kérdezte döbbenten.
-Igen üres sajnos. Akkor hoztok kaját?
-Persze. Na mennem kell ne haragudj. Szeretlek szia! - hadarta aztán hatalmas sikítást hallottam a háttérből.
-Jól van én is Szeretlek szia! - mondtam aztán kinyomtam. Átmentem a nappliba és beültem a tévé elé. Kapcsolgattam a csatornák közt aztán találtam valami természet filmet és azt néztem. Az idő lassan eltetl és ideje voltkészülődnöm a futáshoz. Magamra vettem aszokásos ruhámat, a hajamat lófarokba kötöttem a fejem búbjára. Bezárva magam mögött az ajtót futni kezdtemegészen a park felé ahol Betty már a padnál várt.
-Szia! Na kitakarítottál? - köszöntöttem mosolyogva.
-Szia! Igen képzeld - vicsorgott mire felnevettem.
-Hallod nincs otthon kaja - meséltem neki szomorúan.
-Te jó ég! Most mi lesz? - drámázott nevetve.
-Az, hogy éhen halok! - tártam szét a kezem. - 2 órája nem ettem.
-Te szegény - csóválta meg a fejét aztán neki lódult a futásnak. Én is hasonlóan tettem aztán a zöld füvön át rohantunk. A tűző napon pillanatokon belül izzadni kezdten, a felsőm a hátamon a bőrömhöz tapadt, a nadrágom feszült rajtam, a lábam csúszkált a cipőben. Holnap biztos, hogy rövid nadrágban és topban jövök futni... Futás közben beszélgettünk Oliról és Ya Ouról, a banga melegről, és még sok másról. Mint mindig most is igen jó eredménnyel végeztünk amiért büszke voltam magunkra. Fáradtan búcsúztunk el egymástól aztán sietősen hazamentem. Minnél hamarabb megszabadultam a rám ragadt ruháimtól és a fürdőbe mentem. Mivel bőven volt időm teleengedtem a kádat forró vízzel, beleöntötem egy nagy adag tusfürdőt, a telefonomon bekapcsoltam valami jó zenét és beleültem a meleg, habos vízbe. Engedtem, hogy a hajam a vízet ért bőrfelületemhez tapadjon, hátradöntöttem a fejem és lehunytam a szemem. Kezdtem álmos lenni, és lehet, hogy kéne párórát aludnom mielőtt elmegyek a munkába. Egy hatalmas ásítás közeoette lejebb csúsztam a kádban és oldalra fordítottam a fejem.
Ijedten pattantak ki a szemeim aztán kezeimmel a kád szélébe kapaszkodtam és felültem. A telefonomon megnézve az időt rájöttem, hogy másfél órán keresztül áztam a vízben. Úristen! Mi lett volna ha belecsúszok és megfulladok?! Felálltam a kádban, a telefonomon a zenét kikapcsoltam, a testemről a habot lesöpörtem aztán magamköré csavartam a törölközőmet. Kihúztam a dugót a kádból aztán elhagytam a fürdőszobát. Előkotortam a szekrényemből a munkaruhámat majd miutn szárazra töröltem mindenemet felöltöztem. Egy füstös mégis finom sminket tettem fel, a hajamat kivasaltam majd magamra kaptam a magassarkúmat. Amint kiegyenesedtem a hasam megkordult. Enni kéne valamit... Csak sajnos semmi nincs itthon. Viszoont! A munkahelyem fölött van egy étterem, onnan tudnék rendelni kaját magamnak és ott este meg tudnám enni. Na ez jó ötlet...
Táskámat a vállamra véve, bezártam a lakás ajtót és elindultam a Rio-ba. Hogy ne teljen unalmasan az utam, neki álltam fél füllel zenét hallgatni. Halkan szólt Jennifer Lopez nekem pedig kezdett hiányozni Olivér. Ajj csak legyen vége a ma esti műszaknak...
-Szia Merci! - köszöntött Tomi mikor megállt előttem. - Gyere, mert Ákos beszélni szeretne velünk valamiről.
-Szia! Jövök már - indultunk meg egyszerre majd lesétátunka lépcsőn az alsó szintre.
-Éljen Merci is megérkezett végre! - csapta össze a tenyerét Ákos a főnökünk. Kissé idegesnek tűnt. - Szóval, azért hívtam ösze mindenkit, mert szeretném bejelenteni, hogy egy új munkatársatok lesz. Bencének hívják, nemsokára megérkezik. Ki vállalja, hogy betanítja? - kérdezte körbenézve. Senki nem jelentkezett mire megint öszecsapta a tenyerét.
-Oké akkor én választom ki - mondta majd kezdett körbe nézni ismét. Csak ne engem, csak ne engem, csak ne engem...
-Merci vállalja - nézett rám anélkül, hogy megkérdezett volna és Én beleeggyeztem volna.
-Rendben főnök - mondtam.
-Na ezt mászeretem. Jó munkát az estéhez, húzzatok bele, Merci Tepedig gyere ide - emelte fel a mutatóujját majd hívogatni kezdett vele. Odasiettem hozzá majd félrevonultunk.
-Szóval ha Bence megérkezik szólok neked. Te pedig megmutatod neki a dolgokat és a felettese leszel - dirigált.
-Oké rendben - bólintottam. - Lepakolok és neki állok dolgozni. Ha megérkezik betanítom - mondtam.
-Rendben van. Ezt már szeretem - pakolgatta meg a vállam mire az öltző felé siettem. A szekrényemhez érve kivettem a táskámból, a telefonomat, rendeltem magamnak kaját, és a fontos dolgaimat zsebre tettem. Bedobtam a táskát a szekrénybe aztán bezártam és a kulcsot a zsebembe tettem. Mikor kimentem a pulthoz köszöntem Bettynek és sietősen a kezembe kaptam a seprűt. A padlóról összesöpörtem a szemetet aztán a kukába ürítettem a lapátról. A törölgetésel folytattam aztán áttértem a kis asztalok letisztításához. Mikor végeztem ezekkel,kipakoltam az Én pultrészemhez a kellékeimet, elmosogattam a poharakat, kipakoltam a keverő poharakat, szívószálaat, gyümölcsöket, jeget.
-Merci! - kiabált Ákos mellette egy másik emberrel mire feléjük indultam. Ahogy egyre közeledtem kezdtem teljesen látni afiút. Magas (jó magas), felállított fekete hajú, kigyúrt, teletetovált test, fekete szerkó. A beállása pedig széttárt lábak, keresztbe font karok, méregető tekintet. Akár Hulk Hogan fiatalon bajusz nélkül.
-Szóval, MerciŐ itt Bence, Bence Ő itt Merci - mutogatott köztünk.
-Szia Jakab Mercédesz! - nyújtottam felé a kezem.
-Szia Takács Bence - fogta meg finoman majd megrázta egy mosoly kíséretében.
-Bence, ő lesz a felettesed. Merci ahogy megebszéltük - biccentettmajd távozott.
-Szóval ez itt az Én részem a pulton - mondtam mikor az említett részhez értünk. - A sör csapolás ilyenek megy ugye?
-Persze - bólintott.
-Koktél keverés?
Újabb bólintás.
-Oké a raktár az itt van - indultam meg azzal a szándékkal, hogy kövessen. Benyitottam a hatalmas nagy fehér ajtón ahol kissé hidegebb volt mint kint, majd a polcok felé igyekeztem. - Minden sor fel van cimkézve - húztam végig a kezemet a polcokon majd megfordultam. Bence arcával találtam szembe magam, meglehetősen közel állt hozzám. Tekintetévelpárszor végig mért mire kezdtem kínosan érezni magam.
-Ööö menjünk ki a többiekhez, ismerkedj meg velük is - indultam a bejárat felé éssietősen kimentem.
-Srácok Ő itt Bence! - mentem oda a pult végéhez mögöttem az említett személlyel.
-Sziasztok! - köszönt nekik mosolyogva.
-Hali Kinga vagyok - hajolt át a pulton barna hajú munkatársam majd kezet ráztak. Mindenki váltott vele pár szót aztán befogtuk Őt is a takarításba. Iszonyat gyorsak voltunk ahhoz képest, hogy máskor mindig el vagyunk hazava. A kajám megérkezett amit hamar be is lapátoltam és már csak arra eszméltem fel, hogy a pult mögött állok, szolgálom ki a vendégeket és közben a raktárban történteken rágódom. Mégis mi volt ez az egész?
Sorban szolgáltam ki a vendégeket és most sokkal lassabban telt az idő mint ahogy szokott. Mindeb egyes pillanatban az órára pillantottam, de a mutatók nem mozdultak. Kicsattanó örömmel tettem a mosogatóba az utolsó poharat és indultam az öltző felé. Előtte viszont elbúcsúztam Bettytől és a többiektől aztán villám gyorsasággal hagytam el a Riot. Akármilyen fáradt is voltam percek alatt értem haza. Az ajtóhoz érve a magassarkúmat levettem a lábamról, bezártam a fa szerkezetet és úgy mentem a szobámhoz. Az ajtón keresztül halvány fény szűrődött ki mire egy mosoly telepedett az arcomra. Óvatosan nyitottam be majd a táskámat a székre tettem. Az ágyamon lévő púphoz mentem amiből csak egy szőke fej látszódott. Leguggoltam a parkettára és egy aprócska puszit adtam az arcára. Egy halvány mosoly jelent meg az arcán majd fészkelődni kezdett. Lassan nyitotta ki a szemeit majd amint meglátott derekamnál fogva magára rántott.
-Szia Kicsim! - mosolygott aranyosan majd megcsókolt.
-Szia Muki. Nem akartalak felkelteni csak egy puszit akartam adni - simítottam meg az arcát.
-Nem baj. A lényeg, hogy itt vagy végre
-Mindjárt jövök csak le fürdök, mert tiszta büdös vagyok - szagoltam meg magam fintorogva.
-Neee - nyafogott. - Ne menj el!
-Muszáj Muki. Nagyon büdös vagyok. Igyekszem oké? - pusziltam meg az arcát.
-Jó, de siess - csapott a fenekemre.
-Hé - hőköltem fel mire csak elmosolyodott.
-Na menj - hessegetett mire mosolyogva felpattantam és pizsimmel a kezemben a fürdőbe mentem. Magamra zártam az ajtót és gyorsan a tus tálcába pattantam. Villám sebességgel mostam meg magam, mindenhol, fogat mostam majd felkaptam magamra a fehérneműt és a pizsit. A törölközőt kiterítettem, a villanyt leoltottam és visszamentem a szobámba. A sminkasztalom előtt megállva kifésültem a hajam és egyből az ágyba feküdtem.
-Milyen napod volt? - kérdezte miközben magához húzott.
-Unalmas, fárasztó. Neked?
-Fáraszto, de jó - mosolyodott el majd megcsókolt. Ajkai úgy falták az enyémet mint kisgyerek a csokit Nekem kezdett valami furcsa érzésem lenni.
-Mi az? - kérdezte mikor ajkaink elváltak.
-Semmi, csak tudod olyan furcsa ez az egész - mondtam lassan és felültem. - Ez az egész. Nem gondoltam volna, hogy egyszer eljön ez a pillanat. Az, hogy így együtt vagyunk, hogy megcsókolsz, Én is téged, fogjuk egymás kezét, ölelkezünk meg ilyenek.
-Figyelj nekem is furcsa, mert pár napja még veszekedtünk, meg történtek dolgok, de ez nekem most tetszik - ült fel az ágyon. - Neked talán nem? - kérdezte csalódottan. Mégis miket beszél?
-Dehogyis. Szó sincs ilyesimről csak tényleg az, hogy furcsa ez az egész. De tetszik - mosolyodtam el majd megfogtam a kezét.
-De ugye nem bántad meg azt, hogy igent mondtál nekem? - kérdezte mire döbbenten néztem.
-Dehogy! Életem legjobb döntése volt - húztam magamhoz és megcsókoltam.
-Akkor jó - mosolygott majd kezeit szorosan derekam köré fonta és végig fektetett az ágyon.
-Szeretlek - suttogta majd belepuszilt a nyakamba.
-Én is szeretlek - mosolyogtam mire mellém feküdt és szorosan magához húzott.
-Jó éjszakát! - adtam neki egy utolsó csókot.
-Jó éjszakát - kapcsolta le a lámpát és kényelembe helyezte magát. Lehunytam a szemem és percek alatt nyomott el az álom.
-------------------------------------
Sziasztok Mukik! :3 Húú hát nemis tudom mit mondhatnék. Igyekeztem minnél hamarabb gyorsabban megírni és hozni a részt, de ez nem volt valami könnyű. Na mindegy. Ismét csak megköszönni tudom a feliratkozókat (lassan elérjük a 60 feliratkozót!!) a komikat és az oldal megtekintéseket. Fantasztikusak vagytok. Sőt! Elképesztőek, lenyűgözőek, fenomenálisak és még sorolhatnám még :D Egyszóval nagyon-nagyon köszönök mindent! Jó Olvasást! Új rész: csütörtökön! Puszi: Brigii
*Jakab Mercédesz*
Iszonyatosan boldog vagyok. Végre együtt vagyunk, és minden tökéletes. Igaz mióta elmentek a fiúk csak Olivérre tudok gondolni - nagyon hiáynzik. Ya Ouval a napokban kibékültem, bocsánatot kért és elmondta, hogy nem úgy értette azt amit mondott, Én meg bocsánatot kértem, azért, mert túlreagáltam a dolgot. Szerencsétlenségemre a telefonom beleesett a pohár tejembe így muszáj voltam Facebookon írni Bettynek ugyanis megfogadtam Olivér tanácsát és áthívom. Úgyis lenne mit modanom neki Olivérről és Rólam ha csak Ya Ou el nem mondta neki mivel mindig mindent elmondanak a másinak. Miuán elküldtem az üzenetet egyből visszaírt, hogy 10 percmúlva itt van. Megörültem neki és mondtam, hogy keresek egyjó filmet meg valami nassolnivalót. A kedvenc filmünket a Felhők fölött 3 méterrel elsőésmásodik részét választottam, rágcsálnivalónak pedig találtam popcornt, chipset, tortilla chipset, ropit. Hát lehet, hogy kevés lesz... - gondoltam miközben a hasamra néztem.
Kiöntöttem mindet külön tányérokba majd melllé innivalóval és poharakkal a kezemben a nappaliba vittem. A függönyöket behúztam, zsepit és párnát készítettem az asztalra és a fotelra majd leültem az előbb emlíetett berendezési tárgyra. Vártam és vártam majd mikor Betty belépett az ajtón - otthon érzi magát ahogy Én is náluk - egyből hozzá rohantam és erősen, hirtelen zártam karjaim közé legjobb barátnőmet.
-Húha. Mi ez a nagy szeretet? - kérdezte megtántorodva majd Ő is megölelt.
-Csak boldog vagyok - mosolyogtam vadul miközben a nappaliba mentünk. Táskáját kényelmesen az egyik székre dobta, cipőjét levetette a lábáról majd a kanapéra ült.
-És mire föl ez a nagy boldogság? - kiváncsiskodott.
-Hát találgáss - ültem le Én is és kezemmel megtámaszkodtam a támlán.
-Dehogy találgatok - horkantott fel. - Na mond - kapott maga elé egy párnát és kiváncsian nézett rám - akár egy kislány.
-Na csak egy kicsikét barkóbázz - mutattam az ujjammal nagyjából egy centit.
-Nem találgatok. Na mondjad már - vágta hozzám nevetve a kezében tartott négyszögletű pamut anyagot.
-Najó elmondom - húztam ki magam és a hatás kedvéért direkt lassan beszéltem: - Olivér és Én összejöttünk - mondtam mirefelsikított.
-Úristen! Ez komoly? Jézusom! Szent szar - nézett döbbenten kulönböző arcokat vágva mire felnevettem. - Úú lehetek majd koszorúslány?
-De hülye vagy - nevettem fel majd visszadobtam ez előbb hozzám vágott párnát. Kényelmesen hátradőltem a kanapén és minden figyelmemet a filmnek szenteltem. Az ölembe vettem egy chipses tálat majd falatozni kezdtem.
-Te menniy kaját kerestél elő? Ez konkrétan egy hadseregnek is elég lenne - hüledezett döbbenten barátnőm mire felnevetem.
-Shh. Tömd a majmot aztán jól van az - mondtam neki röhögve.
-Tömöm én - vett a kezébe egy tálat majd törökülésbe tornázta magát és falatozni kezdett. A filmet ezerszer láttuk már, de élvezet mindig megnézni. Régen mikor rossz kedvem volt, vagy szerelmi bánatom Betty az erkélyen felmászva egy doboz fagyival és a film két részvel jött hozzám, de Én se tettem másképp ha vele volt ez. Minden egyes szót halkan suttogva motyogtunk el, könnyeinkkel küszködve. A világon a legjobb film és csak ajánlani tudom mindenkinek. Betty már a legelső rossz résznél sírt Én viszont próbáltam erősebb maradni. Aztán beugrott egy kérdés: Minek?! Bőgd ki magad aztán kész, nem kell itt picsáskodni. Síros film nem? Akkor sírjál és ne mosolyogjál rajta! - mondtam magamban aztán az Én könnyeim is eleredtek. Hiába, akármilyen erős is vagyok sokszor, a filmeken mindig sírok. De hát nők vagyunk nem? Mindig sírunk. Mikor vége lett az első résznek egyből következett a második. Azon is nagyon sokat sírtunk Bettyvel. Elképesztő, hogy akárhányszor láttuk mégis képesek vagyunk minden egyes alkalommal sírni és átérezni mindkét fél helyzetét. A kaja lassan elfogyott és a filmnek is vége volt.
-Olyan szomorú - törölte meg a szemét Betty mire csak bólintottam. Felálltam eddigi, átmelegedett helyemről majd az ablakokhoz sétáltam és mindegyiknél kihúztam a függönyt. Hatalmas világosság tört a szobára és akkor láttuk csak, hogy néz ki a nappali. Az asztalon kiürült, egymásba rakott tányérok, a földön, asztalon és a kanapén szétszórt könnyes és taknyos papír zsepik.
-Hupsz. Kicsit kupi van - néztem körbe nevetve.
-Nem mi voltunk - kelt fel a helyéről Betty. - Elmegyünk itthonról és megjövünk a fiúk után. Aztán azt mondjuk betörtek.
-Hogyne te hülye - dobtam hozzá egypárnátmajd felnevettünk. A tányérokat kivittük a mosogatóba, azsepiket kidobtuk a kukába, megigazítottuk a kanapén a párnákat és nagyjából rend is volt.
-Na jó mit csináljunk? - kérdeztem.
-Nem tudom. Szerintem én lassan megyek, mert otthon ki kell takarítanom a szobámat aztán amjd futásnál találkozunk - mondta fáradtan.
-Ne már. Itt hagysz? Mehetek veled? - kérdeztem tőle mivel nem akartam itthon maradni egyedül.
-Persze, de ha segítesz - emelte fel a mutatóujját.
-Szia Betty! - ültem vissza a fotelbe majd intettem egyet.
-Na gondoltam - nevetett fel mire Én is így tettem. Nincs kevem takarítani, de itthon maradni sem.
-Na megyek. Akkor majd futásnál találkozunk - búcsúzott két puszival majd kikísértem és elment. Magatehetetlenül ültem le a fotelba aztán kapcsoltam egy kis zenét. Ugrálni kezdtem a kanapén, de a kedvenc szórakozásom hamar is véget ért mivel csörgött a telefonom.Egyből felvettem mikor megláttam, hogy Olivér hív.
-Szia Muki! - vettem fel majd mosolyogva végig feküdtem a kanpén.
-Szia Cica - mondta lágy hangon mire azt hittem elolvadok. Merci, Te aztán szerelmes vagy...
-Cica? Ez töccik - mosolyogtam. - Na mi újság?
-Semmi épp úton vagyunk aztán gondoltam felhívlak. Veled mi a helyzet?
-Semmi, nemrég ment el Betty bőgtünk vagy ezerrel, mert... - magyaráztam volna meg, de félbeszakított.
-Bőgtetek? Miért mi történt? - kérdezte aggódva.
-Tudod meg kéne várnod amíg befejezem a mondatod - mosolyogtam. - Felhők felett 3 méterrel-t néztünk és hát ugye azon mindig sírunk - meséltem.
-Ja. Már azt hittem, hogy van valami baj. Ti komolyan azon bőgtök? - kérdezte nevetve.
-Mint minden lány igen. És ne nevess ki, mert kapsz! - fenyegettem, de nem gondoltam komolyan.
-Húha, kezdek félni - mondta pimasz hangon és tudtam, hogy egy levakarhatatlan mosoly van az arcán. - Alszol ma este velem? Nyugi nem gondolok semmi rosszra...
-Dolgozok - juttattam eszébe.
-Oké akkor átmegyek a Te ágyadba és mikor megjössz akkor ott fogok várni rád - mondta édesen mire mosolyognom kellett.
-Jól van ha így akarod akkor legyen. De semmi fehérnemű szaglászás vagy valami! - mondtam neki fegyelmezően.
-Én? - kérdezte amolyan "hogy gondolhatod ezt rólam?" hangnemben. - Én soha - nevetett.
-Jól van. És mesélj valamit - javasoltam miközben magam elé vettem a párnát és az abból kilógó rojtot kezdtem el piszkálni.
-Mit?
-Hát mondjuk, hogy milyen volt a koncert meg ilyenek.
-Jó volt. Fárasztó, de jó. Rengetegen voltak és nagyon jó volt a hangulat. De tényleg - áradozott. - Igaz nagyon fáradtak vagyunk, denem érdekes.
-Na az jó. Igyekezzetek haza és mielőbb pihenjetek! - parancsoltam neki.
-Dehogy. Megvárlak téged - mondta megint édesen.
-Dehogy vársz! Tudod mikor érek Én haza? Hajnalban! Addignem fogsz fent maradni, mert szépen csicsikálni fogsz az ágyamban - parancsoltam neki.
-Jó rendben - búsult.
-Na ne szomorkodj. Csak a Te érdekedben mondom - beszéltem hozzá lágyan.
-Oké értem. Köszönöm és aranyos vagy. Szeretlek.
-Én is Szeretlek - hajtottam a fejem a párnára miközben azt ölelgettem. - Olyan jó lenne ha itt lennél - suttogtam aztán eszembe jutott egy ötlet, felkeltem a kanapéről és az Ő szobájába mentem. Becsuktam magam mögött az ajtót és az ágyra feküdtem ahol párnáiba fúrtam az arcom és beszívtam bódító, különleges illatát.
-Tudom. De sajnos nem lehetséges. Viszont este találkozunk.
-Hajnalban, de mindegy Drágám. Addig meg kibírom a párnáid szagolgatásával.
-Miért? A szobámban vagy? - kérdezte majd felnevetett.
-Ne nevess ki. És igen ot vagyok. Most jöttem be, mert a párnáidon a Te szagod van. És ez így jó - mosolyogtam.
-De aranyos vagy - kuncogott fel mire egy mosoly jelent meg az arcomon.
-Mennem kell. Majd még hívlak.
-Jól van. Vigyázz magadra.
-Te is. Szeretlek.
-Én is Szeretlek. Szia Muki - mondtam aztán bontottam a vonalat. Mosolyogva feküdtem végig az ágyon és úgy éreztem mindjárt szétrobbanok a boldogságtól és a szerelemtől. Alig várom már, hogy végre ismét láthassam az én Szőke Hercegemet.
------------------------------------------------------------------
Sziasztok Manók! Köszönöm a sok komit az előző részhez! Nagyon megleptetek vele:D Sikeresen megérkeztem Kecskemétre a rokonokhoz ahol van laptop és tudok új részt hozni:D Nagyon nagyon köszönöm a komikat és az oldal megtekintéseket. Nagyon szeretlek titeket <3 Remélem mindenkinek jól megy a nyár. Kicsit rövid lett a rész, de ígérem a következő hosszabb lesz. Na Jó Olvasást! Puszi: Brigii
* Patocska Olivér*
Az elmúlt percek voltak életem legboldogabb pillanatai. Soha nem éreztem még magam ilyen boldognak és felszabadultnak. Már majdnem kezdtem feladni a reményt, hogy talán soha nem kapok választ a kérdésre, de tartotta bennem a lelket az, hogy az utóbbi napokban ilyen jóban lettünk. A bűntudatom és a önmagam okolás a történtek miatt Merci segítségével elmúlt. Mindig mondta nekem, hogy ne okoljam magamat és, hogy nem az Én hibám. Nos szerintem ez még mindig nem igaz. Akármikor eszembe jut az az egész görcsbe rándul a gyomrom. A lehető legrosszabb érzés amit senkinek nem kívánok. De nem is szeretnék erre gondolni. Csak a jelenre akarok koncentrálni és a karjaim közt fekvő gyönyörűségre. Leírhatatlan és elmondhatatlan az amit érzek. Pontosabban egy szó van rá, de ez több mint boldogság. Fülig szerelmes vagyok, az arcomon folyamatosan levakarhatatlan mosoly ül és a szívem vadul kalapál. Soha nem éreztem még ilyet. De ez az érzés nagyon jó. És nem szeretném ha véget érne vagy elmúlna.
Fáradtan hunytam le a szemem és csúsztam lejjebb a kanapén.
-Álmos vagy? - nézett rám a gyönyörű kék szemeivel, melyekből aggodalom tükröződött. - Ha akarod hagylak pihenni - ajánlotta fel majd felült.
-Csak úgy tudok aludni hogyha itt vagy velem - húztam vissza magamhoz.
-Jól van. Akkor maradok - mosolygott rám. - Lehalkítom a tévét - nyúlt a távirányítóért aztán pár fokozattal lejjebb vette a hangerőt. Szorosan magamhoz öleltem majd lehunytam a szemem.
-Oli gyere indulunk - jött be a nappaliba Ya Ou. Ezt nem hiszem el! - bosszankodtam fáradtan.
-Nemár - nyögtem fel álmosan.
-Muszáj. Majd a kocsiban alszol - mondta majd kiment.
-Mindjárt jövök cica - nyomtam egy puszit az arcára majd feltápászkodtam és a szobámba mentem. A fontos dolgaimat a táskámba raktam majd lazán a hátamra vettem és kimentem a többiekhez. Az ajtóhoz érve azt láttam, hogy Ya Ou és Merci ölelgetik egymást. Na akkor vicceljük meg őket - gondoltam mosolyogva magamban.
-Na vedd le a kezedet a csajomról! Mégis mit gondolsz? - mentem oda hozzá dühösen majd arrébb löktem. Döbbenten néztek rám mindketten mire kitört belőlem a röhögés. Értetlenül néztek rám mire megszólaltam:
-Csak viccelek nyugi. Láttátok volna a képeteket - nevettem.
-Hülye gyerek, de köcsög vagy - csapott a fejemre Szerelmem mire döbbenten néztem. Elkaptam a kezét a levegőben majd szorosan magamhoz húztam.
-Mit mondtál? - kérdeztem tőle.
-Azt, hogy hülye vagy - mosolyodott el ezzel kimutatva gyönyörű fehér fogait.
-Oli gyere már - sürgetett Bence. - Elhiszem, hogy szerelmes vagy, de a rajongók nem várhatnak.
-Szeretlek - mondtam neki majd ajkaimat az övére tapasztottam.
-Én is Szeretlek Muki - mosolyodott el mikor elváltunk egymástól.
-Muki? - kérdeztem nevetve.
-Miért? Ez tök aranyos - mondta továbbra is mosolyogva.
-Jól van. Ez töccik - mondtam mire felnevetett.
-Olivééér - szólt idegesen Sziki. - Értjük és látjuk, hogy szerelmes vagy, de induljunk.
-Jól van megyek már - mondtam majd egy utolsó csókot adtam mire szorosan magához húzott. Tetszett a mohósága. Elváltak ajkaink aztán kirobogtam hozzájuk. Becsuktuk magunk mögött az ajtót és lementünk a kocsihoz.
-Te atán szerelmes vagy - fordult hátra modolyogva Ya Ou mire akaratlanul is egy vigyor jelentmeg az arcomon. De még mennyire...
-Hát mi tagadás... - mondtam mire felnevettek. - Hiányzik - biggyesztettem le az ajkam.
Amint beszálttunk a kocsiba kényelmesen levetettem magamról a cipőmet, a táskámat a földre dobtam a Nike-m mellé majd Bece oldalának dőlve elfeküdtem az autóban. Azonnal a telefonomat vettem elő és feléééptem Facebookra. Mivel láttam, hogy Merci is fent van egyből ráírtam.
,,Mar most hianyzol:( <3 "
,,Te is nekem Majom <3 " - jött a válasz mire akaratlanul is felnevettem.
,,Majom? Tudod ki a majom tee :D "
,,Hát Te :D Ures nelkuletek a haz" - írta mire eszomorodtam. Elég rossz lehet neki, hogy majdnem minden nap egyedül van itthon.
,,Hivd at Bettyt :D " - javasoltam.
,,Lehet az lesz csak elobb eszek :D "
,,Jo etvagyat :D " - írtam mire nem jött válasz. Percekig nem látta és nem írt vissza mire kezdtem aggódni. Vajon miért nem ír? Talán történt valami baj?
,,Azt a szerencsetlen formamat xD " - írtam nagyjáól negyed óra múlva.
,,?? "
,,Beleejtettem a telefonom a tejbe xdd :(( - írta mire akkorát röhögtem amekkorát csak tudtam.
-Mi van veled ember? - szólalt mg melletem Bence mire megráztam a fejem.
,,Gratu :D "
,,Te most csufolodol velem? :((Ez nem vicces :( Majdnem meghalt:(( - írta.
,,Jo ne hari <3 Mi van vele? "
,,Hat gyors kikaptam a tejbol, megtoroltem aztan most egy tal rizsbe pihen. Remelem tuleli :(( "
,,Rememelem:) <3 " - írtam. Az egész utat végig beszéltük aztán el kellett búcsúznom, mert megérkeztünk. Fradtan szálltam ki az autóbol kezemben a táskámmal és a cipőmmel.
------------------------------------------------------------------
Sziasztok! Most nem egy új résszel érkezem hanem egy közleménnyeel. Eléggé kiment a fejemből és nemrég kapcsoltam ugyanis ma van 07.25 és a blogot 01.25-én kezdtem. Tehát a blog ma fél éves! Úrisen annyira örülök ennek. Fél év alat elértem 53 feliratkozót a részekhez minimum 5, maximum 12 kommentet éstöbb mint 32.000 oldalmegtekintést. Egyszerűen le vagyok nyűgözve, döbbenve és nem is tudom, hogy hálálhatnám ezt meg nektek. Nagyon szépen köszönök mindent! A bíztató szavaktól kezdve a feliratkozókig egyszóval mindent. Nagyon nagyon hálás vagyok nektek és nagyon jó érzés. Egy egyszerű kis ötletnek tűnt fél évvel ezelőtt, hogy na itt van a ByTheWay a kedvencem belőle Oli akkor írjunk egy blogot. Aztán írtam a részeket, csináltam a kinézetet a fejlécet segítséggel és elérkeztünk ide. Nagyon lesokkolt ez az egész csak hálálkodni tudok nektek. Tényleg. Nagyon szépen köszönök mindent. <3
Puszi és Ölelés : Brigii
U.i.: Az új részt hétfőn hozom addig is kitartás! :D
Sziasztok! Elértük az 51 feliratkozót aminek nagyon nagyon örülök! Soha nem gondoltam volna, hogy lesz egy olyan blogom ami elér ennyi olvasót és nézettséget. Nagyon szépen köszönöm imádlak titeket! Nos remélem az új rész tetszeni fog, kicsit sokat vesződtem vele és késtem is pár órát. De a lényeg, hogy új résszel jöttem! Jó Olvasást és kérlek hagyjatok nyomot magatok után! Puszi: Brigii
*4 nappal később*
Az elmúlt négy napban nem sok minden történt. A fiúk alig vannak itthon, folyton a klip forgatáson vannak. Ha meg nem ott akkor koncertezni mennek. Ma például 16:00-kor Mosonmagyaróvárra mennek, aztán 19:30 - kor Kádártára és 21:30-kor Szegedre. Fogalmam sincs, hogy bírják ennyi erővel ezt az egészet. Minden nap hulla fáradtan érnek haza, esznek aztán mennek aludni. Olivér kivételével, aki néha bejön hozzám és beszélgetünk, de mindig elküldöm aludni, mert látom rajta, hogy nagyon fáradt. A múlt esti beszélgetésünk óta más lett. A köztünk lévő kapcsolat sokkal szorosabb lett mint eddig volt. Nagyon sok időt töltünk együtt (már amennyit tudunk a koncertjeik, a klip forgatás és a pihenés közt) és ezalatt az idő alatt percről.percre látszik rajta, hogy a bűntudat ami eddig majdnem felemésztette teljesen elhagyta. Az elején még nagyon bezárkózott volt, nehezen tudtam vele beszélgetni, sőt nem csak Én hanem a többiek is, de aztán végre újra a régi önmaga lett. Mindig mosolyog, még ha fáradt is és teljesen felszabadult. Túlléptünk a múlton, lezártuk ezt az egészet és Én megbocsájtottam neki. Azt hittem, hogy több idő kell ehhez, de tévedtem. Sokat voltam itthon egyedül és átgondoltam a dolgokat. Szeretem és úgy érzem, hogy itt az ideje annak, hogy igen-t mondjak neki. Igaz Ő ezt nem tudja, de ez nem sokáig lesz így. Ma közlöm vele azt amire már egy ideje várt. Nem érdekel, hogy ki mit mond vagy gondol, szeretem és Vele akarok lenni. Biztos vagyok benne és igen-t tudok neki mondani.
Az egész együtt töltött idők nagy részét hol az Én hol pedig Olivér szobájában töltöttük. Most kivételesen sehol, mert még mindig a klip forgatáson vannak. Valamikor reggel 9 óra felé mentek el és most lassan egy fél tizenegy lesz. Én jelenleg az ágyamon ugrálok unaloműzés képen és üvöltetem a zenét, mert a lakás a fiúk nélkül nagyon csendes. Az ágyon ugrálást tegnap fedeztem fel, mert nagyon unatkoztam és hát gondoltam az ágyon ugrálás jó.
-Benz megjöttünk! - kiabáltak a srácok mire egyből lepattantam az ágyról és a bejárathoz rohantam. Az utolsó métereket az általános iskolában szerzett gimnasztikai tudásommal akartam megtenni így hát cigány kereket vetettem. Arra viszont egyáltalán nem számítottam, hogy mikor ismét talpra állok Olivérbe botlok. Pontosabban esek.
-Basszus Merci - nyögött fel alattam a fájdalomtól mire ijedten néztem rá.
-Hoppácska. Ne hari, nem akartam - keltem fel majd kezemet nyújtva felsegítettem. - Nagyon fájt?
-Nem fáj annyira. Csak egy kicsit. Meg hirtelen jött - mondta miközben leporolta magát.
-Amúgy sziasztok! - mosolyogtam a többiekre mire felnevettek. - Na és milyen volt a forgatás? - követtem őket a konyhába aztán felültem a pultra. Kíváncsian néztem rájuk miközben lábamat előre-hátra lóbáltam.
-Tök jó. Ma csináltunk egy videót a klippel kapcsolatos információkkal. Megmutattam benne a házat, csináltam Lilláékkal interjút meg ilyenek - mosolygott Olivér miközben kipakolta a kajákat a hűtőből.
-Várj ki az a Lilla? - akadtam fenn az előbb említett neven.
-Ja. Ő az egyik lány a Miss International Hungary 2014 képviselői közül. Három lányt választottunk ki Lilla, Bianka és Kitti és közülük az egyik Lilla. Miért? - magyarázta miközben leült a megterített asztalhoz.
-Jaa. Csak érdekelt - vakargattam meg a tarkómat majd lepattantam a pultról és a szobámba siettem. Behajtottam magam mögött az ajtót és az ágyra huppantam a laptopom elé. Míg bekapcsolt a szerkezet csak az járt a fejemben, hogy ki ez a Lilla? Amint bekapcsolt beléptem Facebookra és keresgélni kezdtem Olivér ismerősei között. Mivel nála a keresőbe nem tudtam beírni Szikinél tettem meg. Kiadott egy Juhász Lilla nevű lányt mire egyből rákattintottam. Végig néztem a képeit, a bejegyzéseit. A profilképéről is látszik már, hogy szépségversenyzős vagy micsoda. Gyönyörű mosoly, szép szőke haj, tökéletes testalkat, hosszú vékony lábak. Ahhj. Persze megértem ha ezek után Olivér minden nap róla fog beszélni, a klip forgatáson és beszélgetnek aztán flörtölgetnek, összejönnek, összeházasodnak, lesz két gyerekük, Olivér feladja miatta a bandát, elköltöznek, lesz egy szép házuk és még több gyerekük. Elképzeltem ezeket a dolgokat, ahogy egymáshoz érnek, megcsókolják egymást. A hideg végig futott a hátamon, ezerszer borzongtam meg és a gyomrom összeszorult.
-Hey! - nyitott be hirtelen Olivér egy hangos kiáltással mire egyszerre ijedtem meg és csaptam le a laptopom fedelét. - Mi az? - jött oda sunyin mosolyogva.
-Semmi - szorítottam magamhoz a fehér készüléket.
-Merci - mondta majd az ágyra mászott.
-Semmi - hátráltam ijedten, féltve tőle, nehogy meglássa.
-Te akartad - mondta majd rám vetette magát. Még mielőtt rajtam landolt volna eldobtam a laptopot az ágy másik végébe és próbáltam Őt lefogni, nehogy utána menjen. Hangosan sikonyáltam közben pedig azt kiabáltam, hogy "eressz el!" vagy pedig "szállj le rólam!". Egy hirtelen pillanatban felemelt majd arrébb dobott mint egy zsákot aztán a laptopért sietett. Lába után nyúlva elrántottam onnét majd húzni kezdtem lefelé. Amint a földre huppant rohantam vissza, de elkapta a lábamat és magára húzott. Egy hangos sikítás hagyta el a számat majd arra kaptam észbe, hogy maga alá gyűrt. Diadalittas mosoly ült ki arcára majd felkelt és az ágy végébe rohant. Hangos kacagással nyitotta fel a laptop fedelét én meg durcásan ültem vissza az ágy szélére.
-Tudtam! Tudtam! - kiáltott fel boldogan mikor meglátta Lilla adatlapját. - Féltékeny vagy? - mosolygott.
-Nem nem vagyok féltékeny. Csak megnéztem, hogy mennyi esélye van ennek a lánynak nálad és mint kiderült igen sok - mondtam neki dühösen majd kikaptam a kezéből a készüléket és bezártam a chrome-ot. Lecsaptam a fedelet aztán az dühösen arrébb dobtam.
-Te bolond vagy - mondta, de rá se hederítettem. Fogalmam sincs miért, de szemeim könnybe lábadtak és úgy éreztem, hogy elveszíthetem Őt. Igaz még az enyém se volt úgymond, de már el is veszíthetem. - Merci nézz rám - mondta, de nem tettem. Kezével óvatosan az államhoz nyúlt majd fejemet felé fordította. - Lilla szép, kedves és okos lány. Jól lehet vele beszélgetni és nevetni. De akit Én szeretek az Te vagy. És egyáltalán nincs nálam több esélye mint neked. Sőt nincs semennyi esélye. Mert csak barátok vagyunk és Én téged szeretlek. És ez így is marad - mondta mire halványan elmosolyodtam.
-Ez aranyos volt - mondtam. Nem tudom mi ütött belém. Az előbb még azt hittem, hogy simán elveszíthettem vagy, hogy másnap már Ő róla fog áradozni és Ő neki fogja azt mondani, hogy szeretlek. Most meg megakarom csókolni. Kezemmel óvatosan arcához nyúltam majd ajkaimat az övére tapasztottam. Egy pillanatra éreztem, hogy váratlanul érte és meglepődött, de aztán átadta magát ennek az egésznek. Még mielőtt bármi más vagy több történt volna elhúzódtam és beharaptam az alsó ajkam.
-Hoppácska - mondta lassan, meglepetten. - Ez mi volt? - kérdezte. Na akkor ennek is eljött az ideje - gondoltam.
-Te csókoltál meg engem. És nem húzódtál el egyből. És nem kezdtél bele a "sajnálom, ezt nem kellett volna" szövegbe. És... - mutogatott tovább, de félbeszakítottam.
-Olivér! Elmondhatom amit szeretnék vagy beszélsz még egy ideig? - kérdeztem tőle halványan mosolyogva.
-Mond - hallgatott el majd a hajába túrt.
-Szóval amíg nem voltatok itthon a napokban, gondolkodtam. Átgondoltam dolgokat, letisztáztam magamban és úgy döntöttem, hogy eljött az ideje annak, hogy igen-t mondjak. Persze csak ha áll még a dolog és Te is szeretnéd - mosolyodtam el halványan majd rá néztem. Arcára meglepettség majd öröm ült ki aztán felkiáltott.
-Akkor ez most azt jelenti, hogy leszel a barátnőm? - kérdezte ujjongva.
-Igen - mosolyodtam el mire szó szerint nekem rontott és megcsókolt. A hirtelen jött lökettől hátra estem Ő pedig rám, de nem érdekelt. Egyik kezemmel hajába túrtam másikkal pedig a tarkóját simogattam.
-Ez most tényleg igaz vagy csak álmodom? - kérdezte mikor elhúzódott tőlem.
-Tényleg igaz - mondtam mire megfogta a kezem majd ajkait ismét az enyémre tapasztotta. Nyelve bejutást követelt a számba amit meg is adtam neki majd nyelveink vad táncot jártak. Kezét bevezette a pólóm alá majd a hasamat kezdte el simogatni. Felkuncogtam a hirtelen jött érzéstől mire elhúzódott.
-Mi az? - kérdezte mosolyogva.
-Csikis a hasam - suttogtam mire fejével a hasamhoz hajolt, száját az érzékeny testrészemre tapasztotta és belefújt. Hatalmas nevetés tört ki belőlem a csikiző érzés miatt és próbáltam arrébb lökni.
-Olivér hagyd abba ez nagyon csikiz! - nevettem tovább mire folytatta. - Hallod te bolond? - szóltam rá megint majd felemeltem a fejét. - Tiszta bolond vagy - mosolyogtam.
-Én? - kérdezte. - Én bolond soha. Maximum szerelmes.
-Az - mosolyodtam el majd felültem.
-Örülök, hogy igen-t mondtál. Nagyon vártam már ezt a pillanatot - mondta mire elmosolyodtam.
-Elhiszem. És sajnálom, hogy ilyen későn, adtam választ, de idő kellett.
-Először is; soha nincs késő. Másodszor is; ezért ne kérj bocsánatot, mert Te kértél időt. Ez a Te döntésed volt és akkor válaszolsz amikor Te akarsz. Én pedig nem sürgettelek - mondta.
-Köszönöm - öleltem meg mire magára húzott és végig feküdtünk az ágyon.
-Szeretlek - szólalt meg kis idő múlva.
-Én is szeretlek - néztem rá mire megcsókolt. Most éreztem azt amit eddig talán soha. A gyomrom fel-le liftezett, a szívem vadul kalapált és ha álltunk volna biztos, hogy a földre esem vagy netalántán elolvadtam volna. Megszabadultam a szüleimtől, Katától, összejöttem azzal a férfivel akit igazán szeretek, aki számomra mindennél fontosabb és az életemet adnám érte. Boldogabb nem is lehetnék. Jó döntés volt, hogy elköltöztem ide. És azt hiszem azt, hogy el kellett költöznöm Katának és a szüleimnek köszönhetem. És talán mégis tettek valamit értem az életben. Amit csináltak és tettek velem/ellenem elérte azt, hogy fogjam magam és végre ott hagyjam őket. Azt hiszem köszönettel tartozom nekik ezért. Soha nem gondoltam volna erre, hogy köszönhetek nekik valamit, de úgy tűnik mégis.
-Éhes vagyok - szólalt meg pár perc múlva mire felemeltem a fejemet mellkasáról és kékes-zöldes szemeibe néztem melyek csak úgy ragyogtak.
-Akkor menjünk ki enni - javasoltam miközben letápászkodtam róla.
-----------------------------------------------------------------
Szabályok:
-Írd ki kitől van!
-Írj magadról 10 dolgot!
-Válaszolj 10 kérdésre!
-Tegyél fel 10 kérdést!
-Küld tovább 10 embernek!
10 dolog magamról:
1. Izéé..Szeretek sokat beszélni :D Néha talán túl sok belőlem.
2. Amióta az eszemet tudom a blog írás az életem.
3. 14 éves lettem a nagy koncert után 3 nappal.
4. Június 28 -án kaptam meg életem első telefonját amit utálok :D
5. Imádok perverzkedni *-*
6. Nagyon hülyén tudok röhögni.
7. Fhuu kifogytam a szóból pedig ez nálam ritka :D
8. Szeretem a sárgarépát és a marlenkát, mondjuk az utóbbit még soha nem kóstoltam. xD
9. Nem tudom mit írhatnék még :D
10. Meleg van :DDDD xd
Válasz a 10 kérdésre.
Milyen könyveket szoktál olvasni?
-Mindenfélét :D
Kedvenc film?
-Pitch Perfect - Tökéletes Hang. <3
Milka vagy Boci csoki?
-Naná, hogy a Milka *-*
Mivel szoktad biztatni a legjobb barátnődet?
-Hát nem nagyon szoktam biztatni xd nincs rá szüksége :D
Milyen blogokat szoktál olvasni?
-Mindenfélét :D
Van kedvenc könyved?
-Van :D
Ha igen akkor mi a címe?
-Leiner Laura - Szent Johanna Gimi összes része <3
Hiszel a fiú lány barátságban?
-Szerintem olyan nincs. Vagy ha van akkor az barátság extrákkal :D
Van legjobb fiú barátod?
-Van a cicám *-* <3 Amúgy nincs :/
Hány blogot írsz vagy írtál eddig összesen?
-Most jelenleg kettőt írok, de ezt rendszeresebben. Amúgy összesen 5 blogot írtam egész eddigi életemben :D
10 kérdés:
1. Mi a kedvenc állatod?
2. Hány éve írsz blogot ha írsz?
3. Van tesód? Ha igen hány és milyen neműek?
4. Converse vagy Nike?
5. Milyen zenéket szeretsz?
6. Olvasol blogot? Ha igen mennyit és milyet?
7. Mi a kedvenc filmed? Ha van?
8. Mi szeretnél lenni ha nagy leszel?
9. Van LB-d?
10. Van házi állatod?
10 ember akinek küldöm: (Szerintem nem lesz meg annyi)
Sz. Fanny
Amelia S.
Betti
Sziasztok Mukik! :3 Sajnálom, hogy csak most hoztam részt, de ellettem tiltva a géptől telefonról meg tök lassan tudtam írni. Na, de mindegy a lényeg, hogy a tiltás fel lett oldva, aztán most ismét tudtam írni. :DD Nemsokára elérjük az 50 feliratkozót! *-* Amúgy lehet, hogy 10 napig nem fogok tudni részt hozni, mert utazunk el itthonról 25-én, de lehet, hogy tudok. Nem biztos. Azt biztos viszont, hogy előre meg kell írnom, hogy csak ennyi legyen a dolgom, hogy fellépek és közzé teszem. Na mindegy :D Köszönöm a komikat és a plusz feliratkozókat. Jó Olvasást! Puszi: Brigii
Berántott a szobájába, az ajtót ismét vissza zárta majd rám nézett.
-Ne haragudj csak tudod nem vagyok valami jól - mondta savanyúan majd leült az ágyra mire én is így tettem.
-De miért? Mi a baj? Talán velem kapcsolatos? - jutott eszembe hirtelen. Talán ez lehet a baja. Valami rosszat tettem. Néma csöndben nézett előre majd beharapta az ajkát.
-Szóval Én. Figyelj akármit is tettem vagy mondtam amivel megbántottalak sajnálom. Oké? Nem akartam - mondtam mire döbbenten kapta rám a tekintetét.
-Dehogyis. Merci ne mond ezt. Nem te vagy a baj csak - kezdte majd elhallgatott.
-Csak? Csak mégis Én ha nem mondod el - mondtam és kezdtem dühös lenni. Mivel nem válaszolt felálltam a helyemről és készültem elhagyni a szobát.
-Várj - rántott vissza. - Nem te vagy a baj. Én magam vagyok a baj.
-Ezt nem értem - néztem rá értetlenül.
-Nem is baj. A lényeg, hogy Én magam vagyok a baj és kész.
-De magon belül mi? Kérlek mond már el. Nem bízol bennem vagy mi? - kérdeztem csalódottan.
-Dehogynem bízom benned csak nem akarom elmondani. Nem nagyon szeretnék erről beszélni - mondta lassan minden egyes szót megfontolva. Egyáltalán nem értettem, hogy miért nem szeretné nekem elmondani, de ha nem akarja akkor nem. Nem kell mindenről tudnom, de valahogy mégis erről szerettem volna a legjobban tudni.
-Oké értem. De akkor legalább ne vágj ilyen savanyú képet - böktem oldalba mire halványan elmosolyodott. - Amúgy jó lett a hajad - mondtam és ránéztem.
-Köszi - mosolyodott el büszkén. - Tetszik?
-Ahha. Beletúrhatok? - kérdeztem reménykedve.
-No - mondta komolyan.
-Na légysziiii - könyörögtem úgy mint egy kisgyerek az anyukájának.
-Jól van legyen - egyezett bele mire egyből belevezettem az ujjaimat és élvezettel kócoltam össze az újonnan készített frizuráját.
-Tessék új frizkót csináltam neked - mosolyogtam mire Ő is elmosolyodott. Tekintetemmel végig pásztáztam a szobát majd rápillantottam az órára.
-Basszus! - pattantam fel. - Mennem kell. El kell készülnöm. Mindjárt megyek futni. Na mennem kell bocsi szia - mondtam majd kiakartam menni az ajtón, de zárva volt. - Ööö kiengednél? - nevettem fel.
-Ja persze - tett Ő is így majd az ajtóhoz lépett, belehelyezte a kulcsot és elfordította.
-Köszi na szia! - mosolyogtam rá majd kimentem. Besiettem a szobámba ahol előszedtem a szokásos futó cuccomat majd magamra kaptam hozzá pedig az Air Max-emet felvéve és a telefont a kezembe véve kimentem a konyhába ahol ittam egy pohár vizet.
-Srácok elmentem sziasztok! - kiáltottam nekik majd kiléptem az ajtón. Lesiettem a lépcsőn amilyen gyorsan csak tudtam bemelegítés képp aztán a parkba siettem. Nagyjából 10 perc alatt oda értem ahol Betty már a padnál várt és nyújtott.
-Szia! - mosolyogtam rá.
-Hali - kapta rám a tekintetét majd elmosolyodott.
-Na mizu? - kérdeztem mosolyogva.
-Semmi. Na hányat terveztél mára ennyi szünet után?
-Semennyit inkább fussunk úgy, hogy ameddig bírjuk és kész.
-Oké - mondta majd előkapva a telefonját elindította azt a programot amit a futáshoz szoktunk használni (méri, hogy hány percet futunk, hány kilométert, percenként hány kilométert stb.) aztán neki iramodtunk.
-Amúgy nem tudod mi baja volt Olinak? - kérdezte pár perc csend után Betty. - Egész úton csöndben volt a kocsiban és amikor a többiek megkérdezték, hogy mi a baja akkor egyszerűen csak bedugta a fülhallgatóját és zenét hallgatott.
-Hát képzeld, mikor te kimentél Ya Ou-hoz Én gondoltam, hogy bemegyek Olihoz. Azt képzeld mikor bementem a szobájába sírt. Az ágyon ült és sírt. Rákérdeztem, hogy mi a baj vagy mi történt, de nem mondott semmit csak arra kért, hogy hagyjam magára. Oké akkor utána elmentetek. Akkor utána hazajöttek, bementem hozzá és annyit mondott, hogy Ő maga a baja. Nem tudom, hogy ezt, hogy értette, de nem is mondott többet. Azt mondta nem szeretne beszélni róla így hát eltereltem a témát. De ez az egész nagyon furcsa volt - meséltem el neki a történteket.
-Mi? Azt mondta, hogy Ő maga a baja? - kérdezte értetlenül.
-Én se tudom, hogy hogy értette - vontam vállat tehetetlenül.
-Hát ez furcsa.
-Majd mondom Ferinek, hogy beszéljen vele hátha Ő tud valamit kiszedni belőle - mondtam.
-Te is Ferinek hívod? - nevetett fel.
-Ahha. Miért te is? - kérdeztem nevetve.
-Ahha, igaz utálja, de nem érdekel - nevetett tovább szórakozottan.
-Én a múltkor mosogatóhabot kaptam a képembe amiért így hívtam - meséltem neki mire még jobban nevetni kezdett.
-Úgy van. És azt, hogy?
-Hát nagyon cuki kis történet - vakargattam a fejem aztán egyszerre nevettünk fel. - Te! Mosogatóhabbal még nem smack cam-eztünk ugye? - kérdeztem tőle. A smack cam egy olyan játék amit valami fiúk találtak ki. Magcon ha jól tudom a nevüket. És a lényege az az, hogy a kezedbe nyomsz, testápolót, fogkrémet, hajzselét vagy bármi ilyen folyékony, ragadós cuccot aztán lekeversz valakinek egy pofont. Az egész arca tiszta trutyi lesz és tök jó móka.
-Nem, de ez nem sokáig lesz így - mosolyogtam sunnyogva. Ahhoz képest, hogy elég rég futottunk 11,34 kilométer lett a vége. A lábunk elzsibbadt, a torkunk kiszáradt, minden egyes porcikánk izzadt. Büszke vagyok magunkra.
-Fuu te - guggoltam le lihegve.
-Ahha kábé - lihegett Ő is.
-Asszem' nekem ennyi elég volt - álltam fel majd leráztam a lábaimat aztán sétálni kezdtünk.
-Na Én most hazamegyek, lefürdök aztán eszek és elindulok a munkába - soroltam a teendőimet.- Te akkor ma nem leszel ugye?
-A-a hál' Isten - mosolygott.
-Na jól van. Akkor majd holnap valamikor találkozunk - indultam el balra.
-Jól van szia! - intett Ő pedig jobbra ment. Lassú léptekben hazafelé indultam aztán hirtelen eszembe jutott Tomi és az, hogy megígértem neki, hogy átmegyek másnap este Timihez. Úristen tökre kiment a fejemből! Azonnal előkaptam a telefonom majd tárcsáztam Tomi számát.
-Szia - vette fel és hallatszott a hangján, hogy haragszik.
-Szia Tomi. Figyelj nagyon-nagyon sajnálom, hogy nem mentem át Timihez, de elfelejtettem aztán sok minden történt. Megjelent egy régi fiú ismerősöm Márk, Olivér a lakótársam akibe szerelmes vagyok féltékeny volt, majdnem megverte, nekem elegem lett belőlük, elrohantam, elütött egy autó, kórházba kerültem és...ahj nagyon sajnálom tényleg.
-Várj micsoda? - kérdezte döbbenten. - Elütött egy autó? Jézusom! Jól vagy?
-Persze, de most nem én vagyok a lényeg. Haragszol?
-Nem - sóhajtott.
-És Timi?
-Dehogy. Ő nem is tudott róla, meglepetésnek szántam volna.
-Ohh - haraptam be az ajkam idegesen. - Figyelj ha gondolod holnap átmehetek - ajánlottam fel.
-Oké majd ma este munkában megbeszéljük. Most ne haragudj, de mennem kell.
-Oké rendben. Szia! - mondtam majd bontotta a vonalat.
-Sziasztok! - kiáltottam a srácoknak amikor beléptem az ajtón.
-Szia! - jött a válasz Ya Ou-tól aki épp felém közeledett. Megállt előttem, kezeit keresztbe fonta a mellkasán majd rám nézett.
-Mi az?
-Beszélgessünk oké? - kérdezte majd behúzott a konyhába.
-Baj van? - kérdeztem ijedten hisz' nagyon furcsa volt.
-Szóval. Ma útközben Oli nagyon furcsa volt. Bezárkózott, nem szólt hozzánk. Nem tudod mi baja volt? Mondtál esetleg neki valamit? - kérdezte úgy mintha megakarna vádolni.
-Te most azt hiszed, hogy Én bántottam meg valamivel? - kérdeztem döbbenten miközben magamra mutattam. - Na jó figyelj. Már Betty is mondta és most elmondom neked is azt amit neki mondtam. Nem tudom, hogy mi baja van Olinak oké? Ma bementem hozzá a szobájába és ott ült az ágyon sírva. Megkérdeztem tőle, hogy mi a baja, de nem mondott semmit. Azt mondta, hogy hagyjam magára. Aztán mikor hazajöttetek ismét beszéltem vele és csak annyit mondott, hogy Ő maga a baja. Ennyi. Nem tudom, hogy mi a baja, de nem Én mondtam neki valamit oké? - mondtam el neki felháborodva amiért megvádolt azzal, hogy Én mondtam neki valamit. Dühösen kicsörtettem volna a konyhából, de visszarántott.
-Várj már. Nem úgy értettem, hogy miattad lett olyan vagy valami, csak kérdeztem, hogy nem-e te mondtál neki valami olyat.
-Nem nem Én mondta - mondtam ingerülten.
-Jó, de most miért vagy ilyen feldúlt? Megbántottalak?
-Nem. Mindegy nem érdekes. Megyek megfürdök aztán készülődök a munkába - mentem ki a konyhából aztán a szobámba vettem az irányt. Kihalásztam a szekrényből a munkaruhámat meg tiszta fehérneműt majd a fürdőbe mentem. Becsuktam az ajtót majd megnyitottam a csapot. A ruhákat a wc tetejére tettem és levettem a futó ruhát. Beálltam a tus alá, beállítottam a vizet, hogy olyan meleg legyen amilyet elvisel a bőröm majd áztatni kezdtem a testemet. A hajamat is bevizeztem hisz' ideje volt már megmosni. Bekentem a hajamat samponnal a testemet meg tusfürdővel aztán lemostam. Elzártam a csapot majd magam köré csavartam a törölközőmet és kiszálltam. A mosdókagylóba kicsavartam a hajamból a vizet majd arra is tettem egy törölközőt. Áttöröltem a testemet majd felvettem a fehérneműmet aztán a polcon lévő testápoló után nyúltam. Egyik lábamat feltettem a wc tetejére majd a kezembe nyomva egy kis adagot egyenletesen kenegetni kezdtem a bőrömön. A combomon a vágások még mindig látszódnak, de nem olyan vészesek mint pár napja. Halkan dúdolni kezdtem egy kedvenc dalomat Demitől és úgy kenegettem tovább magamat.
-Mik azok a vágások a combodon? - nyitott be Olivér mire döbbenten néztem. Először mérges voltam amiért leskelődött és benyitott aztán kezdtem zavarba jönni. Gyorsan felkaptam a törölközőt a földről majd magam köré tekertem közben pedig szidni kezdtem:
-Olivér te mi a francot képzelsz? Nem volt elég a reggeli kórházas dolog?!
-Válaszolj kérlek - jött be mit sem törődve a kirohanásommal s becsukta maga mögött az ajtót. Nem tudtam mit mondhatnék.
-Tudom, hogy miattam van - mondta Én meg nem értettem, hogy ezt, hogy érti.
-Ezt, hogy érted? - kérdeztem tőle gombóccal a torkomban.
-Hallottam mit beszéltetek Bettyvel - mondta mire döbbenten néztem.
-Te hallgatóztál? - sipítottam.
-Igen - ismerte be szemrebbenés nélkül. - Nem szándékosan csak hallottam valamit amit Betty mondott és kénytelen voltam tovább hallgatózni, mert érdekel, hogy mi van a véres zsebkendővel - mondta Én meg úgy éreztem, hogy mindjárt elbőgöm magam.
-Tényleg miattam van? - szólalt meg kis idő múlva könnyes szemekkel mire beharaptam az alsó ajkam. Felkaptam a földön lévő cuccaimat és mielőbb távozni szeretem volna.
-Merci - fogta meg a karom amikor elmentem mellette ezzel megállásra késztetve. Könnyeim végig folytak az arcomon és kénytelen voltam a szemébe nézni. -Sajnálom - mondta mire megráztam a fejem és kitört belőlem a zokogás. Kezeivel megakart ölelni, de finoman eltoltam magamtól.
-Ne..kérlek ne.. - mondtam halkan majd kimentem a fürdőből. Egyenesen a szobámba siettem és amint becsuktam az ajtót, neki dőlve a földre csúsztam. Átöleltem a lábaimat és hangosan felzokogtam. Mi volt ez az egész? Olivér mindent tud. Hogy miatta vagdostam magam. Miatta csináltam mindent. Pontosabban nem is miatta hanem Kata miatt. Vagy, azért, mert szeretem. Nem tudom. Egyszerűen nem tudom. Felkeltem a földről és még mindig könnyezve előkerestem a hajszárítómat. Gyorsan megszárítottam a hajamat aztán kifésültem és felöltöztem. Felvettem a fekete magassarkúmat, az ingem ujját pedig szokás szerint háromnegyedig felhajtottam. A szemeim vörösek voltak így egy kicsivel erősebb sminket tettem fel, hogy elfedjem őket. Előszedtem a fekete Louis Vuitton táskámat és minden fontos dolgomat bele dobáltam. Felkaptam a vállamra aztán a bejárat felé mentem remélve, hogy nem találkozom senkivel.
-Elmentem sziasztok! - kiáltottam majd kiléptem az ajtón. Semmi kedvem és energiám nem volt ehhez az egészhez, de muszáj, mert kell a pénz. A munkahelyre megérkezve leraktam az öltözőszekrényembe a táskámat, a telefonomat zsebre tettem és kimentem a többiekhez.
-Sziasztok! - köszöntem egy halvány mosoly kíséretében majd bementem a pult mögé. Előszedtem a tiszta poharakat kipakoltam sorban egymás mellé, friss gyümölcsöket hoztam a raktárból, letöröltem a pultot. A kis asztalokhoz mentem, hogy leszedjem a székeket amikor láttam, hogy azok már készen vannak. Inkább visszasiettem a pulthoz ahol összesöpörtem a földön. Annyira a munkára figyeltem, hogy véletlenül neki mentem valakinek.
-Bocs - mondtam majd ránéztem.
-Minden oké? - kérdezte Tomi.
-Szia! Ööö..persze minden oké. Figyelj ne haragudj tényleg - kezdtem bele a mondanivalómba, de közbeszólt.
-Semmi baj tényleg. De akkor holnap számíthatok rád?
-Persze - mosolyodtam el. Nem beszélgettünk tovább. Mindenki ment a saját helyére csináltak amit kellett. A főnökünk Ákos benézett hozzánk, elmondta a szokásos mondanivalóit majd távozott. Mivel ma Betty nem jött nem beszéltem senkivel hisz' legtöbbször vele szoktam. Amikor Ildi az egyik munkatársam megjött hozott kaját mindenkinek (szokás szerint), de én valahogy nem voltam éhes. Egy falat sem ment le a torkomon. Csináltam a munkát, de máshol jártam. A fejemben ezer Olivérrel kapcsolatos dolog és gondolat volt amit nem tudtam elhessegetni akárhogy is akartam. A Dj ismét megérkezett, ezúttal egy új ember akit még soha nem láttam aztán lassan a bulizni vágyó fiatalok is befelé szállingóztak. Először mindenki iszogatni kezdett majd lassan a táncparkettre vonultak. Órákon keresztül pattogtam ide-oda a lábam elfáradt, a torkom kiszáradt, a fejem kezdett fájni a hangos zenétől, az izzadt testszag zavarta az orromat és akkor ne beszéljünk a cigi füstről. Fáradtan indultam hazafelé miután nagyjából rendet tettünk hajnali fél négy fele és elköszöntem a többiektől. Amint hazaértem és beléptem az ajtón levettem a magassarkúmat, hogy ne keltsem fel a többieket a kopogással. Megkönnyebbülés futott át rajtam amint csupasz lábam szétterült a hideg kövön és nem volt többé beszorítva abba a fránya lábbelibe. Halkan mentem végig a folyosón és utam egyből a konyhába vezetett. Ittam egy pohár vizet ami sokat segített a kiszáradt, kaparó érzéstől szenvedő torkomnak majd a szobám felé mentem.
-Szia - hallottam meg magam mögött egy hangom mire ijedten fordultam hátra.
-Szia - fújtam ki a levegőt amikor megláttam Olivér arcát és nem valami szörnnyel találkoztam szembe. Szörnnyel? Úgy van Merci okos vagy - beszélgettem magamban aztán az előttem álló személyre figyeltem, mert beszélni kezdett.
-Figyelj Merci Én sajnálom. Mindent. Én nem tudtam, hogy ennyi fájdalmat okoztam neked. Minden ami történt azt hittem, hogy hamar túl léptél rajta, de tévedtem. Hidd el Én soha nem akartam neked fájdalmat okozni. Nagyon szeretlek és nem akarok neked még több fájdalmat okozni. Hatalmas nagy bűntudatom volt egész nap emiatt az egész miatt - jött közelebb meggyötörten majd megfogta a kezem.
-Figyelj ami történt megtörtént. Tudod, hogy mit teszek magammal, de ez van. Nem tudok vele mit csinálni. És nyugodj meg nem haragszom rád, mert nem vagy hibás. Nem tudhattad, hogy szeretlek. És, azért reagáltam úgy nemrég, mert rosszul érintett ez az egész - ráztam meg a fejem könnyes szemekkel. Aztán minden egyszerre ugrott be. Amit mondott. Hatalmas nagy bűntudatom volt egész nap emiatt az egész miatt. Hát persze. Akkor ezért volt ilyen.
-Várj akkor ezért voltál olyan ma amilyen? - kérdeztem Tőle.
-Igen - válaszolta majd megtörölte a szemét. - Minden miattam van érted? Miattam bántottad magad és miattam szenvedtél - mondta Én meg döbbenten néztem.
-Olivér ezt most fejezd be, mert seggbe rúglak! - emeltem fel a mutatóujjam. - Nem a Te hibád érted? Kata és a szüleim miatt csináltam ismét ezt az egészet. Aztán a végén Kata miatt csináltam. Azért, mert elcsavarta a fejed és kihasznált amit Én nem tettem volna. De felejtsük el ezt az egészet. Ez már a múlt - mondtam s egyre közelebb mentem hozzá.
-Nem tudom elfelejteni érted? Fogalmad sincs milyen érzés együtt élni a tudatta, hogy életed szerelmének megkeserítetted a minden napjait és miattad fájdalmat okozott magának. Hogy miattad sírt át éjszakákat - mondta és könnyei végig folytak az arcán le az álláig. Sajnáltam szegényt és nem bírtam tovább nézni. Kezemből leejtve a cuccaimat szorosan hozzá bújtam. Ujjaim felvándoroltak a nyakához majd tarkóját kezdtem el simogatni.
-Nem miattad van értsd meg kérlek. És felejtsd el ezt az egészet - mondtam neki majd rá néztem.
-Nem akarok neked több fájdalmat okozni - nézett rám szomorúan.
-Nem fogsz hidd el - simítottam meg az arcát majd egy puszit adtam rá.
-Remélem. Megpróbálom elfelejteni. Vagy legalábbis túllépni rajta - mondta.
-Rendben. Ha kell segítek - ajánlottam fel, de nem válaszolt semmit. - Jó éjt - mosolyodtam el majd felvettem a cuccaimat a földről és bementem a szobába.
-----------------------------------------------------------------
Sziasztok Drágák! :3 Na most nagyon jó a kedvem van! :D Miért? Na vajon miért? Hát a 47 feliratkozó, a 6 komment, az előző rész 370 oldalmegtekintése és a blog 26404 oldalmegtekintése miatt! :D Fantasztikusak vagytok nagyon! Köszönöm mindenkinek! Nos ahogy ugye ígértem új rész hoztam és nagyon mást nem is mondanék. Csak annyit, hogy elég borongós hangulatú és hosszú rész lett. De remélem tetszeni fog. Amúgy meg sajnálom, hogy már a 27. résznél járunk és még nem jöttek össze Oli és Merci, de mivel ez egy romantikus blog, idővel ennek is eljön az ideje. Na bocsánat tényleg és a szövegelésért is bocsánat. Jó Olvasást és kérlek hagyjatok nyomot magatok után! :D Puszi: Brigii
*Patocska Olivér*
Hatalmas nagy bűntudatom volt egész éjjel és egész nap. Sőt most is az van. Minden egyes pillanatban.Mikor Merci a karjaim közt feküdt az éjjel két dolog volt a fejemben; az egyik, hogy életem értelme és szerelmes a karjaim közt fekszik, átölelt, puszit ad az arcomra ami egyszerűen felfoghatatlan. A másik viszont az, hogy ez az egész dolog, hogy kórházba került miattam van. Hatalmas nagy idióta vagyok és a féltékenységemnek egy jó nagy hülyeség lett az oka. Bocsánatot kértem tőle, meg is bocsájtott, de ezzel nincs semmi megoldva. Ezerszer felmerült a fejemben az a gondoltat, hogy mi lett volna ha valami súlyosabb baja lesz. Ha mondjuk kómába kerül. Lehet, hogy soha többé nem láthattam volna a gyönyörű mosolyát, szép szemeit, tökéletes testét és Őt magát. Biztos, hogy beleőrültem volna a tudatba, hogy mindez miattam van és azért, mert féltékeny voltam. Szerencsére ez nem történt meg na, de ha mégis megtörtént volna Én belehaltam volna a fájdalomba. A legkevesebb volt amit megtehettem Érte, hogy bemegyek hozzá és mellette leszek az éjjel. Reggel sajnos el kellett mennem, de ismét láthattam. Mondjuk nem arra a fogadtatásra számítottam, de tetszett a látvány. Főleg az, hogy ennyire és ilyen hamar zavarba jött. Nagyon tetszett. Látni azt, hogy eltakarja tökéletes idomait, ahogy bepirosodik az arca majd dühös lesz. Fantasztikus élmény volt. Soha nem felejtem el. A srácoknak kikötöttem, hogy csakis Én mehetek érte. Ha tetszik nekik ha nem. Ők addig csak főzzenek otthon. Tudtam, hogy nem fog nekik menni női segítség nélkül úgyhogy Betty részben, ezért van itt. Részben pedig Merci miatt.
A kaja fantasztikus volt. Mikor mindenki végzett az evéssel mi fiúk elvonultunk a konyhába a lányok meg bementek Merci szobájába. Egy kis idő múlva megindultam a saját szobám felé, hogy összeszedjem a cuccaimat mivel nem sokára megyünk a klip forgatásra. Merci szobája előtt elsétálva hirtelen megtorpantam majd visszasiettem, mert olyat hallottam amire azt hittem, hogy hallucinálok és kezdek megőrülni és akár szabad akár nem hallgatózni kezdtem.
-Amikor tegnap bejöttem ide, hogy összeszedjem a cuccaidat egy véres zsepit találtam az ágy alatt és ezt a a földön a kis szekrényed mellett - mondta Betty majd kis szünetet tartott. Ismét megszólalt, hangja akár egy számon kérő anyukáé. - Mit jelentsen ez Merci? Még mindig vagdosod magad? - kérdezte mire ledöbbenten. Merci vagdossa magát? És mi az, hogy "még mindig"? Régebben is ezt csinálta? De mégis miért?
-Betty ez nem rendszeres dolog. Nemrég csináltam, de csak, azért mert nagyon ki voltam...
-És miért csináltad hm? Olivér miatt? - kérdezte dühösen mire nekem még nagyobb bűntudatom lett.
-Igen, de csak, azért, mert nagyon kibuktam - mondta Merci és hallottam a hangján, hogy sír.
-És nem azt beszélük meg annak idején, hogy ilyenkor felhívsz?
-Már nem, azért, de, hogy hívtalak volna, ha minden egyes percedet Ya Ou-val töltötted és nem voltál elérhető? Hm? Van fogalmad róla milyen szükségem lett volna rád? - emelte fel a hangját majd elsírta magát. Halkan zokogni kezdett mire nekem meg kezdett összeszorulni a szívem. Csönd állt be közéjük, csak Merci szipogását lehetett hallani.
-Sajnálom. Nem tudtam, hogy ez történt - mondta Betty megtörve a csendet.
-Nem érdekes - mondta csalódottan Merci.
-Mióta csinálod ezt? Úgy volt, hogy középiskolában abbahagytad. Vagy akkor csak hazudtál?
-Nem dehogyis. Akkor abbahagytam, de aztán ismét elkezdtem a szüleim és Kata miatt. Csak nem akartam mondani. Ez olyan mint annak idején kettőnknek a drog. Nem tudom vele leállni. Jól érzem magam ha ezt csinálom és úgy érzem, hogy minden gondom megszűnik - Várjunk csak. "Mi az, hogy annak idején a drog"?
-De ne csináld. Mi van ha úgy jársz mint Én amikor túladagoltam a cuccot és majdnem meghaltam? Nem akarlak elveszíteni. Mi lenne veled nélkülem? - kérdezte Betty szomorúan és ijedten. Mi van? Régen drogoztak? És Betty majdnem meghalt? És Merci középiskola óta vagdossa magát? De hisz' nekem fel sem tűnt. Nem is láttam rajta, hogy depressziós lenne vagy valami. Meg nem is láttam rajta a sebeket sem. De mégis miért csinálná ezt magával? Tényleg miattam?
-De nem végződik úgy. Ez csak pár vágás a karomon meg a combomon, Ennyi. És hiába is akarsz róla lebeszélni nem fog menni. Nem tudok vele leállni. Muszáj ezt csinálnom - mondta Én meg azt hittem, hogy a szívem szakad meg. Merci miattam csinálta magával azt amit. Én vagyok miatta a hibás. Rengeteg fájdalmat okozok neki. És ez nagyon rossz érzés. Tudni, hogy életed értelmének megkeseríted a mindennapjait és miattad olyat tesz magával ami nem helyes és amit nem szabad, mert veszélyes. Nem érdekelt, hogy mit beszélnek tovább eleget hallottam. Még nagyobb bűntudattal a szobámba mentem ahol leültem az ágyamra, kezemet arcomba temettem majd hagytam, hogy könnyeim végig folyjanak az arcomon. Minden miattam van. Szenvedett miattam és fájdalmat okozott magának. Az egész miattam van. Halkan zokogtam, életemben először lány miatt. Vagyis nem is miatta hanem érte. Vagy hogy is mondjam...
-Olivér - jött be a szobámba Merci ijedten majd leguggolt elém. - Te sírsz? Mi a baj? - kérdezte aggódva majd megfogta a kezem.
-Dehogy csak valami bele ment a szemembe. Nincsen semmi baj - hazudtam gyorsan valamit miközben letöröltem a könnyeimet. Na jó ez nem sikerült szerintem.
-Persze látom. Mond el kérlek. Hadd segítsek - fogta meg az államat majd fejemet szembe fordította az övével. Ismét megfogta a kezem majd aggódó tekintettel rám nézett. Az az aggodalom és törődés ami a szemeiből sugárzott még jobban összefacsarta a szívemet. Nem érdemelem meg ezt a törődést.
-Semmi tényleg. Csak kérlek hagyj magamra. Szeretnék egyedül lenni, egy kicsit gondolkodni - mondtam mire halványan bólintott. Feltérdelt majd szorosan átölelt és egy puszit adott az arcomra. Mélyen beszívtam bőrének és hajának illatát majd én is szorosan tartottam kezeim között.
-Én mindig itt vagyok. Bármi van rám számíthatsz. Nekem mindent elmondhatsz rendben? - kérdezte majd rám nézett. Halványan bólintottam mire ujjaival letörölte arcomról a könnyeimet.
-Csak kérlek ne szomorkodj már. Olyan rossz ezt látni - mondta keserűen.
-Köszönöm, hogy segíteni akarsz, de ebben nem tudsz. Magamra hagynál kérlek? - kérdeztem s tudom, hogy nem vagyok valami kedves ismét. Ahogy, hogy azt láttam volna a szemeiben amit akkor szoktam amikor valamivel nagyon megbántom megértés foglalt helyet.
-Persze - kelt fel miután megsimította a kezem. Biztató mosoly telepedett arcára majd kiment. Annak ellenére, hogy Én ennyit ártottam neki Ő mégis egyből segíteni akar és törődik velem. Hatalmas szíve van az már biztos.
*Jakab Mercédesz*
Tudtam, hogy van valami baja Bettynek, de azt nem gondoltam volna, hogy rájön a titkomra. Végül is egyszer ki kellett derülnie. Megbeszéltük a dolgokat, igaz az elején haragudott rám, de azt mondta, hogy már nem haragszik csak rosszul esett neki, hogy nem mondtam el, hogy mi van. Elmondta, hogy sajnálja amiért eldobta a barátságunkat a szerelem miatt és, hogy nem volt ott mellettem amikor szüksége volt rám. Tényleg jó lett volna ha több időt töltünk együtt akkor amikor nekem "szerelmi bántom" volt, de mindegy. Sírtunk mindketten sőt úgy beszéltük végig ezt az egészet, de csak, azért, mert Ő aggódott én meg szarul éreztem magam. Visszagondoltam arra, hogy mit éreztem akkor amikor Olivér és Kata jártak. A gyomrom görcsbe rándult, a szemem könnybe lábadt, a szívem meg mintha ezer darabra tört volna.
Mivel átbeszéltük a dolgokat Betty kiment egy kicsit Ya Ou-hoz Én meg addig gondoltam benézek Olivérhez. A szoba ajtajához érve hallottam amint valaki sír. Pontosabban Ő, mert más biztos nem sírna az Ő szobájában. Mivel az ajtó nem volt kilincsre becsukva gondoltam bemegyek, de nem számítottam arra a látványra ami ott fogadott. Olivér az ágyon ült, arcát a kezeibe temette és sírt. Igen sírt. Nem tudom, hogy mi történhetett vele, de kezdtem megijedni. Azonnal odamentem hozzá és megkérdeztem Tőle, hogy mi a baj mire először próbált hazudni valami olyasfélét, hogy belement valami a szemébe, de nem hittem neki. Nem tud jól hazudni és amúgy is ha tényleg "belement volna valami a szemébe" nem az ágyon, kézbe temetett arccal ült és sírt volna hanem a tükör előtt állt volna és próbálta volna kiszedni. Nagyon aggasztott, hogy nem mondott semmit, inkább csak tovább szomorkodott és üres tekintettel bámult. Azt megtanultam ha valakit sírni látunk nem egyből le kell támadni kérdésekkel, hogy "mi történt?" "mond már el" meg ehhez hasonlók hanem oda kell hozzá menni, át kell ölelni és meg kell nyugtatni, hogy minden rendben lesz. Mondjuk az elején Én is így tettem, de aztán csak átöleltem, megpusziltam és mondtam neki, hogy bármi van rám számíthat. Szűkszavú volt és elküldött ami egyáltalán nem esett rosszul, de mégis aggasztott a viselkedése, de főleg az amit a szemében láttam. Szomorúság, bűntudat és őrlődés keveredése. Nagyon sajnáltam és mellette szerettem volna lenni, de ha azt kérte, hogy hagyjam békén akkor azt teszem.
Az agyam vadul kattogott miközben bementem a konyhába valami innivaló után. Egy pohár víz mellett döntöttem amit a pultnak dőlve kortyolgatni is kezdtem közben pedig csak azon gondolkodtam, hogy mi baja lehet Olivérnek. Valami családi dolog? Meghalt valakije? Vagy talán más történt? De mi?
-Hey Benz! - jött be Ya Ou mosolyogva. - Elmentünk klip forgatásra majd jövünk.
-Oké - mondtam halkan.
-Minden rendben van? - kérdezte aggódva.
-Ahha hogyne.
-Merci megyek a fiúkkal haza visznek. Na akkor majd ma futáskor találkozunk - jött be Betty majd adott két puszit.
-Oké sziasztok - mondtam majd letettem a kezemben lévő poharat.
Ya Ou még furcsán nézegetett, mintha titkolnék valamit aztán mivel a többiek szóltak neki, hogy menjen már kiment. Hallottam egy "Szia Benz!"-et majd egy ajtócsapódás és egyedül maradtam. Először nem tudtam, hogy mit csináljak így hát a nappaliba mentem, bekapcsoltam a tévét majd bevágódtam elé. Szokás szerint unalmasan kapcsolgattam a csatornák között, de semmi nem kötötte le a figyelmemet, mert csak az járt a fejemben, hogy mi történhetett Olival. De egyszerűen nem tudtam rájönni. Egészen délig gondolkodtam ezen, az interneten is rákerestem, hogy nem-e érte Őt valami, de nem jártam sikerrel. Már az is felmerült a fejemben, hogy felhívom Eriket a testvérét, mert úgy tudom, hogy vele jóban van és mindent elmondanak egymásnak, de aztán mégsem tettem. Két dolog miatt. Az egyik az az, hogy nem tudom Erik telefonszámát a másik pedig az, hogyha nemrég történt vele ez a dolog biztos, hogy még nem beszélt senkinek erről. Így hát kénytelen leszek várni. Addig pedig az agyam vadul kattog. Unatkozom is meg nem is. Unatkozom, mert nem tudok mit csinálni és nem, mert gondolkodok, de ez nem olyan mintha csinálnék valami értelmeset. Na jó ez marha értelmes volt mondhatom - gondoltam magamban miközben a fejemre csaptam. Mindegy. A lényeg, hogy kell valamit csinálnom amivel elterelhetem a gondolataimat a Szösziről. Az ölembe vettem a laptopom és felléptem az össze közösségi oldalra. Facebook, Twitter, Ask.fm, Instagram. Aztán beléptem gmailre. Az előzőeken válaszolgattam a kérdésekre, chateltem pár ismerősömmel az utóbbinál pedig megnéztem a "nagyon érdekes" beérkező leveleket. Mivel mindezt 10 perc alatt elintéztem és még mindig nem tudtam, hogy mi egyéb érdekes csinálhatnék egy ideig csak úgy tétlenül voltam, aztán eszembe jutott valami. Elmehetnék a temetőbe a nagymamámhoz. A múltkor úgy se sikerült és már hiányzik. Gyorsan elpakoltam magam után majd a szobámba mentem ahol a hosszú csőgatyát egy térdnadrágra cseréltem. Kezembe kaptam a lakáskulcsot, a telefonom és a napszemüvegem majd elhagytam a lakást. Bezártam az ajtót, a napszemüveget a szememre tettem majd lelifteztem a földszintre aztán kiléptem a hatalmas nagy melegségbe. Furcsa, hogy tegnap mér vihar volt ma meg hét ágra süt a nap. Egy mélyet szippantottam a kipufogó gáztól és még sok mástól szennyezett levegőből majd elindultam a kis járdán. Végig érve a járdán lekanyarodtam a kis mellék útra majd elkapott a deja vú érzés. Aztán a zebrához érve egy pillanatra beugrott egy villámkép amint elüt az autó. A hátamon és a karomon végig futott a hideg, megborzongtam majd megráztam a fejem. Ne törődj vele - gondoltam. Átértem a kapun és egyenes ahhoz a sírhoz mentem amit már egy ideje nem láttam. Leültem elé a földre aztán köszöntöttem drága nagyimat. Majd elmeséltem neki amiről még nem tudott.
*Órákkal később*
Nagyjából fél öt felé keltem fel eddigi helyemről, elzsibbadt fenékkel és lábakkal. Amint ráálltam a lábamra jött az az érzés amikor ezer apró tűt döfnek a talpadba. Egy kicsit vártam amíg elmúlik ez a fájdalom, leporoltam a fenekemet majd haza indultam.
Éhesen csuktam be magam mögött az ajtót és miután megállapítottam, hogy a srácok még nincsenek itthon a konyhába indultam valami ennivaló után kutatva. Jé én mindig kutatok valami után - állapítottam meg magamban viccelődve. Mivel maradt még jó sok kínai, ezért melegítettem magamnak egy adagot majd azt kezdtem el falatozni a tévé előtt. Miután végeztem a kajálással elvittem a tányéromat a mosogatóba aztán észrevettem, hogy el kéne mosogatni. Mivel mást úgy sem tudtam volna csinálni így hát neki álltam el mosogatni.
-Szia Benz! - hallottam meg a fiúk hangját.
-Sziasztok! - kiáltottam ki nekik.
-Ó a kis háziasszony - jött be Ya Ou poénkodva majd követte őt Bence is.
-Hahaha - néztem rá aztán megakadt a tekintetem az új hajukon. - Ú de jó a hajatok - töröltem le gyors a kezem majd össze kócoltam neki. - Olivér merre van?
-Na kösz - nevetett fel. -Na meglátja az új hajunkat és megy megnézni a Szőke Hercegét - nevetett fel mire hozzá dobtam a konyha ruhát.
-Fujj - dobta le magáról az asztalra. - A kérdésedre a válasz a szobájában - mondta mire az említett helyiség felé mentem. Az ajtó csukva volt így hát kopogtam majd vártam a választ.
-Kérlek hagyj - szólt egy fáradt hang.
-Oli Merci vagyok - mondta kezemet pedig az ajtóra tettem.
-Kérlek hagyj - ismételte el ismét mire csalódottan hátra léptem.
-Oké, csak érdekelt, hogy hogy vagy, de mindegy - mondtam szomorúan majd hátat fordítottam és elindultam az én szobám felé. Nem telt bele három másodperc egy halk kattanást hallottam.
-Merci - mondta Olivér mire megfordultam. Kezét kinyújtotta majd megfogta vele az enyémet és berántott a szobájába.
-----------------------------------------------------------------
