Chapter 26

Hii Guys! Nos amint ígértem ismételten egy új részhez érkeztünk el. Sokan kérdezték már, hogy mikor jön össze Oli meg Merci. Nos nem sokára. Nem ebben a részben, nem is a következőben, de nem sokára. Kitartás! ;) Köszönöm az oldalmegtekintéseket és a plusz 2 feliratkozót. Köszönöm! És itt a várva várt Sose Múló Nyár: https://www.youtube.com/watch?v=FChSyCCaoIw&hd=1 <3 Jó Olvasást és kérlek hagyjatok nyomot magatok után! Puszi: Brigii

Hogy ne unatkozzak felléptem Ask.fm-re meg Facebookra. Láttam, hogy Olivér fent van és nem telt bele fél pár már rám is írt:
,,Nem aludnod kene?"
,,Neked is szia:) And, de but nem tudok.." - írtam vissza egy kis angollal megspékelve.
,,Ja bocsi szia:) Miert nem tudsz aludni? :o"
,,Mert vihar van. And en felek a viharban...kiskorom óta.. :(("
,,Es ilyenkor mit szoktal csinalni?" - jött a kérdés mire elmosolyodtam.
,,Felni:D Amugy En semmit. Betty szokott atjonni hozzam, de most biztos nem tudna jönni."
,,Bemenjek hozzad?:)" - nos erre a kérdésre elég érdekesen reagáltam. Fejemet oldalra döntöttem majd homlok ráncolva néztem.
,,He? O.o"
,,Olvasd el meg egyszer xD :DD"
,,Jol van na :DD Hat ha van hozza kedved..."
,,Van :) Gyere le a portara megyek kocsival. Mindjart indulok"
,,Oke. Nem is tudtam, hogy van jogsid.. O.o"
,,Egy szoval se mondtam h van xDD" - írta mire döbbenten néztem. Há' normális vagy te gyerek!? - gondoltam magamban döbbenten. És ha valami történik? 
,,Mi????Kajak nincs jogsid de ugy jossz vegig a varoson mikozben lehet h rendorok is jarnak erre???
,,Na indulok. Majd talalkozunk szia:))"
,,Oliver!!!! Nehogy lelepj nekem!!!!Hallod?? Te nem vagy norma!!" - olyan idegesen gépeltem, hogy azt hittem eltörnek az ujjaim. A neve mellől a zöld kis pötty eltűnt mire sokkoltan néztem magam elé. Ez hülye. Ez kész - nevettem fel az idiótaságán aztán elmosolyodtam. Nézd a másik oldalát. Érted csinálja, csak a Te kedvedért jön be hozzád ilyen későn. Érted. Miattad. Azért, hogy veled legyen. Ez nagyon cuki. Tovább beszéltem volna még magamnak mint egy idióta és olvadoztam volna még azon, hogy mennyire rendes dolog ez Tőle, de eszembe jutott, hogy le kéne mennem a portára, hogy megvárjam amíg megérkezik az én "megmentőm". Felkaptam a telefonomat, belebújtam a papucsomba majd halkan kiosontam a folyosóra. A telefonom képernyőjével világítottam, hogy lássak valamit és mivel liftet nem akartam használni nehogy meghallják és visszazavarjanak a kórterembe lépcsőztem egy sort. A portán szerencsére nem volt senki így nyugodtan járkáltam fel-alá azon idegeskedve, hogy ne igazoltassák Olivért a rendőrök és ne legyen semmi gond. Minden egyes pillanatban a telefonom képernyőjére pillantottam amit görcsösen szorítottam az ujjaimmal és közben az ajkamat piszkáltam. Negyed óra elteltével fényszórók világítottak be az üvegajtón keresztül mire sietősen odamentem és néztem amint leparkol a kocsival, kiszáll belőle és a szakadó esőben befelé rohan.
-Szia! - mosolyodott el mikor belépett majd megölelt. Egyből megéreztem dzsekijén a hideg levegőt ahogy hozzáért az arcom és finom illatát.
-Ne mosolyogj itt nekem! - kaptam észbe majd eltávolodtam tőle.- Belegondoltál abba, hogy mi lesz ha a rendőrök igazoltatnak, nem lesz nálad forgalmi és megbüntetnek? Ha a pletykalapok megtudják és másnap már te leszel a címlapsztori? Már látom is magam előtt az ütős kis szöveget: Patocska Olivér a ByTheWay helyes, szőkéje e tegnap este folyamán, jogosítvány engedély nélkül ült a kocsiba és vezetett vele a kórházig - mondtam dühösen neki úgy mint egy anyuka aki a kisfiát szidja, mert valami nagyon rosszat tett.
-Helyes szőke vagyok? - kérdezte és felvett egy gyerekes mégis férfias mosolyt az arcára.
-Hrggg - morogtam rá dühösen.
-Nyugi nem lett semmi baj. Amúgy is nem először csinálom ezt - mondta mire még dühösebb lettem. - Csak vicc volt - emelte fel a kezét védekezően.
-Olivér ne idegesíts tovább - emeltem fel  mutatóujjam fenyegetően.
-De most mit izélsz? Nem örülsz neki, hogy itt vagyok? - tárta szét a kezét csalódottan.
-Dehogynem örülök te hülye - váltottam át gyengédebb hangnemre. - Csak aggódtam miattad - ismertem be.
-Ez aranyos tőled. Na gyere menjünk - karolta át a derekamat majd elindultunk. Érintésére végig futott a karomon a hideg, libabőrös lettem. A sima csöndet egy hatalmas nagy villámlás hozzá pedig egy dörgés zavarta meg mire a hozzám legközelebb eső dolgot szorítottam meg azaz Olivér kezét. 
-Ööö bocsi nem akartam csak izé..megijedtem... - dadogtam idegesen majd elhúztam volna a kezdem, de elmosolyodott és összekulcsolta ujjainkat. Az elején zavarba éreztem magam emiatt, de utána úgy ujjongtam magamban akár egy 15 éves szerelmes. Megfogta a kezem! Úristen! Na jó Merci, te hülye vagy. Na meg szerelmes. Szerelmesen hülye. Amíg ezt letudtam magamban már majdnem a lépcsőpiramis tetején jártunk. Örömmel nyugtáztam, hogy bírtam a lépcsőzést és nem fulladtam ki már az elején. Becsuktam magam után a kórterem ajtaját majd az ágyra másztam. Olivér levette magáról a dzsekijét a székre dobta, és cipőjével is így tett csak azt az ágy alá tette. Leült velem szemben, török ülésben az ágyra majd rám nézett. Aztán egy csábos mosoly kíséretében a hajába túrt mire azt hittem fejbe csapom.
-Direkt csinálod mi? - kérdeztem tőle.
-Talán nem tetszik?
-Azt nem mondtam - böktem az ujjam a hasába mire gyerekesen felnevetett.
-Egy hirtelen mozdulattal elkapta a csuklómat majd a kezembe akart harapni.
-Meg ne merd! - mondtam neki és próbáltam onnan elhúzni, de hiába. Egy hirtelen mozdulattal magára rántott mire találkozott tekintetünk. Csak bámult gyönyörűen ragyogó szemeivel, de nem tudtam mit vagy minek.
-Mi az? - kérdeztem meg mire elmosolyodott.
-Gyönyörű szemeid vannak - mondta mire elpirultam, ezért lehajtottam a fejem.
-Neked se rondák - mondtam majd ismét ránéztem.
-Kösz - nevetett fel. 
-Na jó viccet félre téve nagyon szép szemeid vannak. Tudod pont úgy szerettem beléd amikor itt voltam már és a Read All About It-ot énekeltétek és közben végig engem néztél. Vagyis nem akkor szerettem beléd csak az tök furcsa volt meg minden és valahogy utána alakult ki a szerelem - ismertem be elpirulva, ezért ismételten lehajtottam a fejem.
-Ez aranyos. Meg az is, hogy elpirulsz - emelte fel a fejem. Először azt hittem, hogy megakar csókolni. De aztán nem csinált semmit. Nem csókolt meg aminek részben örültem, mert ha megcsókolna akkor ki tudja mit teszünk hisz csak ketten vagyunk egy ágyon és nem örültem, mert nem éreztem azt amit az eddigi összes csókjánál. Hogy a tüdőm majd kiugrik a helyéről, hogy a gyomrom fel-le liftezik, hogy a lábaim megremegnek és, hogy azt hiszem ott helyben olvadok el. Lemásztam róla majd mellé feküdtem és szorosan átöleltem. Az ég egy hatalmasat villámlott a ma este folyamán ki tudja hanyadszorra mire kezeit körém fonta és szorosan ölelt. 
-Köszönöm, hogy bejöttél tényleg - néztem rá egy pillanatra.
-Nincs mit - mosolyodott el. Hajnali fél négyig beszéltünk egészen 1 óra óta. Minden dologról. Szinte pár percnek tűnt az egész közben pedig órák teltek el. A vihar kezdett abbamaradni Én pedig kezdtem álmos lenni.
-Jó éjt Olivér - mondtam s felemeltem a fejem és adtam egy puszit a baba popsi puha arcára.
-Ezt miért kaptam? - kérdezte meglepetten. 
-Köszönetképpen amiért bejöttél hozzám - mondtam egy ásítás közben. Szerintem nem sokat értett belőle.
-Ez a legkevesebb amit tehetek azok után ami történt Miattam - tekintete komor hangja mégis lágy.
-Nem a te hibád - néztem rá.
-Persze - mondta savanyú képpel.
-Na jó ezt fejezd be. Nem a Te hibád és kész - mondtam. Kínos csend állt be közénk. Hosszú percekig nem szólt egyikőnk se aztán gondoltam oldom kicsit a feszültséget. 
-Oli? - néztem rá és először szólítottam a becenevén.
-Hm? - kérdeztem aztán ledöbbent. - Várj te Olinak hívtál? Eddig mindig Olivérnek neveztél.
-Jó na. Most így hívtalak. Olyan nagy szám ez?
-Igen. Amúgy miért hívsz mindig Olivérnek?
-Nem tudom. Mert jobban ez tetszik. De ha zavar akkor ezúttal Olinak hívlak - javasoltam.
-Nem kell. Úgy hívsz ahogy akarsz csak meglepődtem. Szóval mit szerettél volna? - tért vissza az eredeti témához.
-Énekelsz nekem? - kérdeztem mosolyogva majd hozzá bújtam.
-Jajj, de hízeleg valaki - nevetett fel. - Persze - puszilt bele a hajamba aztán elkezdte énekelni a Homokba Írva című számot. Szorosan lehunytam a szemem és hallgattam a csodálatos, kristálytiszta hangját és pillanatok alatt merültem álomba. 

*Másnap Reggel*

Kinyitottam a szemem, nyújtóztam egy nagyot és körbenéztem. Ne már. Most akkor csak álmodtam vagy mi? Akkor nem is volt itt Olivér? Csalódottan szedtem a kezembe a telefonom és oldottam fel a billentyűzárat. Meglepetésemre nem a szokásos háttérképemet adta ki hanem a jegyzetekben egy friss szövegnél volt. 
,,Jo Reggelt Merci!:) Te meg aludtal amikor felkeltem es elmentem. Muszaj volt, mert eled erdekes lett volna, ha bejon reggel egy noverke es meglat minket:DD De ne busulj, nemsokara latni fogsz, mert en megyek erted ugyanis megbeszeltem a fiukkal. Amugy aranyos vagy amikor alszol es jo a hattered. Nagyon helyes gyerek van rajta;) Na sziaa!:DD" 
Amint elolvastam a szöveget elmentettem a jegyzetek közé és elmosolyodtam. A hátterem Olivé szóval egy kicsit ciki, hogy pont látta, de nem érdekel. Boldogan dőltem vissza a nem puha párnára és úgy éreztem magamat már sokadszorra mint egy tini. Tök cuki tőle. Oké mondjuk még jobban érezném magam ha ezt úgy olvashattam volna végig, hogy együtt vagyunk, de így is nagyon aranyos. Tovább olvadoztam volna, de kopogtak az ajtómon.
-Szabad! - kiáltottam ki majd gyorsan felültem. 
-Jó Reggelt! - jött be Attila egy mosoly kíséretében. Mindig mosolyog? - Hogy vagy?
-Jó Reggelt. Köszönöm jól.
-Nem volt az éjszaka folyamán semmi baj? Nem fájt a fejed?
-Nem teljesen tökéletes volt minden - mondhatnám úgy is, hogy fantasztikus éjszakám volt.
-Rendben. annak örülök. Megírom a zárójelentést és ha gondolod mehetsz is. Vagy nem tudom, hogy esetleg jönnek-e érted?
-Ööö nemsokára jönnek értem. 
-Rendben. Akkor mielőtt még elmész a portán találkozunk - indult kifelé.
-Rendben. Szia! - mosolyogtam rá majd kiment. Kedves hapsi. Amint becsukta az ajtót neki álltam átöltözni a pizsamámból. Keresni kezdtem egy nadrágot és reménykedtem benne, hogy Betty rakott be hosszú gatyát. Szerencsémre pont a kedvenc csőgatyámat rakta be aminek nagyon örültem. Gyorsan lecseréltem a pizsigatyámat a farmerra majd egy póló után túrtam át ismét a táskámat. Egy sima piros pólót választottam a megfelelőnek majd le is kaptam a pizsama felsőmet amikor kinyílt az ajtó és Olivér lépett be rajta. 
-Hoppácska. Látom jókor jöttem - jelent meg az arcán egy perverz vigyor. Basszus! Ilyen nincs! - gondoltam kínosan közben pedig gyorsan magam elé kaptam a kezemben tartott ruhadarabot, hogy eltakarjam vele az egy szál melltartót ami rajtam volt. 
-Olivér kopogni luxus? - kérdeztem tőle dühösen és azt hittem, hogy ott helyben süllyedek el. De ciki..
-Bocsánat - mondta, de szerintem cseppet sem bánta. Már az arckifejezését látva...
-Bocsi hát. Na most szépen elfordulsz és nem leskelődsz! - mondtam neki mérgesen.
-Oké oké. De nem érte, miért vagy így kibukva? Jó tested van nem kell szégyellned - mondta miközben háttal állt nekem.
-Jól van - motyogtam mérgesen majd magamra kaptam a pólómat. Odamentem az ágyon lévő táskámhoz, kikotortam a benne lévő fésűmet. Átfésültem vele a hosszú hajamat majd visszasüllyesztettem a táskámba. Behúztam a cipzárt majd felkaptam az utazótáskát és a kis táskámat is.
-Haragszol? - állta el az utamat az ajtónál kifelé menet mire hátrébb álltam tőle.
-Nem, de tudod illik ám kopogni.
-Jó sajnálom. De nem legyél már ilyen morci. Nem láttam semmit.
-Ahha persze - mondta mire kisfiúsan elmosolyodott. - Na látod!
-Jó na, de most mit vagy úgy oda? Nem egy kövér ember vagy akinek takargatnia kéne magát vagy szégyellnie vagy valami.
-Jó nem mehetnénk? - kérdeztem a kilincshez nyúlva.
-Csak akkor ha nem haragszol.
-Nem haragszom, de ha még egy ilyen lesz én felképellek esküszöm - fenyegettem meg, de nem gondoltam komolyan. Nem tudnám megütni. -Jól van Benz - nevetett fel majd kinyitotta az ajtót és előreengedett.
-Adj valamit amit vihetek - nyújtotta ki a kezét mire megráztam a fejem.
-Nem kell bírom Én - makacskodtam mire kivette a kezemből a nagyobbik táskát. Beszálltunk a liftbe majd egyenesen a földszintre mentünk. A portánál épp ott volt Attila mire odasétáltam hozzá. Odaadta a papírjaimat, elmondott pár fontos dolgot mint például, hogyha annyira fáj a fejem, hogy gyógyszert kell bevennem akkor jöjjek vissza, de ha elviselhető a fájdalom akkor nem kell. Elbúcsúztam tőle pár kedves szóval meg egy öleléssel, megköszöntem neki mindent majd visszamentem Olivérhez és kimentünk a kocsihoz. Úriember módjára kinyitotta nekem az ajtót mire beszálltam, a táskámat berakta hátra majd beszállt a kormányhoz.
-Ma egyedül leszel otthon - mondta miközben elindította a motort.
-Miért?
-Mert megyünk klipforgatásra.
-Klipforgatás? 
-Ahha, a Sose műló nyáré. 22-én a nagy koncerten mutatjuk be a Barba Negra Track-ben.
-Ahha értem - világosodtam fel. - Hallottam, hogy lesz valami nagy koncertetek.
-Ahha na ez az - mondta majd hirtelen felkiáltott mire összerezzentem. - Van egy fantasztikus ötletem. Gyere el Te is a koncertre - mondta mire a válaszom egy határozott nem lett volna. Minek menjek Én oda? Nem kellek Én oda. Csak rontanám a levegőt.
-Én? Pff. Minek? - kérdeztem majd szánalmasan felröhögtem.
-Most mi volt ez? És miért ne? Tök jó lenne.
-Miért kellenék Én oda?
-Mert. Na légysziii - nézett rám mire kezdtem megrémülni.
-Olivér az utat nézd ne engem - mondtam neki rémültem, de nem tette semmit. Kezemmel az arcához nyúltam majd visszafordítottam fejét az eredeti pózba.
-De légysziiii - könyörgött úgy mint egy kis ötéves.
-Majd meglátom. 
-Ohh..oké - szomorodott el.
-Na most ne szomorkodjál. Mondtam, hogy majd meglátom oké?
-Jó értem - mosolyodott el halványan miközben bekanyarodott. Keresett egy megfelelő parkolóhelyet majd beállt oda. Kiszálltunk a kocsiból, kiszedtem a táskámat a csomagtartóból majd fellifteztünk a harmadikra.
-Sziasztok! - kiáltottam el magam mikor beléptünk a lakásba.
-Szia Merci! - jött oda hozzám Ya Ou majd megölelt. - Hogy vagy?
-Jól szerencsére minden oké - mondtam majd kijöttek a többiek is. Itt volt Betty is aminek nagyon örültem. Mindegyikőjüket üdvözöltem majd kiderült, hogy a fiúk főztek aminek nagyon örültem. Kínait csináltak ami a kedvencem. Neked milyen kaja nem a kedvenced? - mondaná Betty. Bedobtam a táskámat a szobámba majd leültünk az asztalhoz és falatozni kezdtünk. Betty egész idő alatt furcsa volt. Nem tudom miért, de láttam rajta, hogy van valami baj. Na majd kaja után megkérdezem - gondoltam.
-----------------------------------------------------------------