Chapter 23

Hi Guys! Nos amint ígértem új részt hoztam. Először is nagyon-nagyon köszönöm a plusz feliratkozókat és az oldalmegtekintéseket! Nemsokára 22000-t is elérjük! *-* Nagyon nagyon köszönöm a komikat is! Másodszor pedig, a kövi részt leghamarabb csak csütörtökön hozom, mert csak addigra lesz időm! De lehet, hogy szerdán is tudom nem biztos még. Na mindegy, Jó Olvasást és kérlek hagyjatok nyomot magatok után! Puszi: Brigii

A takarítást nagyjából két óra alatt fejeztük be. Az egész ház csillogott-villogott és akármennyire is elfáradtunk megérte. Igaz nem sokat beszéltünk egymással hisz nekem végig a nemrég lezajlott beszélgetésünk volt a fejemben és az agyam kattogott. Oly' annyira, hogy amikor Olivér hozzám szólt többször is ellegyezgette a kezét előttem, hogy figyeljek rá.
-Hát ez szép munka volt - emeltem fel mosolyogva a tenyerem.
-Az - mosolyodott el Ő is majd belecsapott.
-Na én megyek átöltözöm. Aztán utána eszek, mert az a takarítás kifárasztott - mondtam megjátszva azt, hogy mennyire elfáradtam majd felkeltem a helyemről és a szobámba mentem. Ledobtam magamról a koszos, samponos és még ki tudja milyen ruháimat majd felvettem a futóruhámat hisz úgyis nem sokára megyünk futni Bettyvel. Miután felöltöztem a hajamat alaposan kifésültem és miközben összegumiztam arra gondoltam, hogy ma meg kéne mosnom. Leellenőriztem a tükörben, hogy jól csináltam-e meg aztán mikor megállapítottam, hogy elviselhető átmentem a konyhába. Előszedtem a hűtőből egy kis nézelődés után a Nutellát majd kenyeret is kerestem. Jó vastagon ahogy szoktam megkentem a finom mogyorókrémmel majd neki álltam falatozni. Közben pedig eszembe jutott az ami nemrég történt a fürdőben. Automatikusan elmosolyodtam aztán a kérdésén kezdtem el gondolkodni. Eddig nem is volt még időm úgymond rágódni rajta. Vagyis, de. Hisz egész takarítás közben ezen rágódtam. Fantasztikus lett volna igent mondani, de nem tudtam. Amint azt neki is mondtam rengeteg fájdalmat okozott nekem amit nem tudok feldolgozni ilyen hamar. Fogalmam sincs mikor fog ez megtörténni.
-Hahóóó! - legyezte meg Ya Ou a kezét előttem mire megijedtem.
-Jézus! 
-Mi az nem tiszta a lelkiismereted? Annyira elbambultál - nevetett fel.
-Ja hát gondolkodtam - mondtam savanyúan.
-Mi ez a fej? Mi van? Baj van? - jött oda mellém aggódva.
-Baj? Dehogy. Csak én vagyok hülye. Ugye ma takarítottunk Olivérrel. Aztán valahogy úgy jött ki a helyzet, hogy elkezdtük egymást összefröcskölni ezekkel a tisztítószerekkel meg minden aztán egyszer csak megkérdezte, hogy lennék-e a barátnője - mondtam majd összezártam a számat.
-Óó. Akkor együtt vagytok? Na ez fantasztikus! Gratulálok! Sokáig! - örvendezett.
-Nem - mondtam mire lehervadt az arcáról a mosoly és döbbenten nézett. - Megmondtam neki, hogy nekem ez nem megy. Nem tudok neki megbocsájtani. Annyi fájdalmat okozott, hogy nem tudok simán igent mondani. Szeretnék, de nem megy.
-Ahj. Pedig olyan jók lennétek együtt. 
-Elhiszem, de ha valami nem megy akkor nem megy - mondtam kicsit ingerülten.
-Jó na nem kell leharapni a fejem - emelte fel a kezét védekezően.
-Jó ne haragudj csak ideges vagyok meg minden.
-Megértem. Na nekem viszont mennem kell, mert Bettyvel megyünk moziba - indult kifelé a konyhából.
-Mit mondtál? - kérdeztem döbbenten.
-Hogy Bettyvel mindjárt megyünk moziba - fordult vissza és elismételte amit az előbb is mondott.
-Az nem lehet. Most mennénk futni.
-Hát... - vakargatta meg a tarkóját én meg kezdtem dühös lenni.
Azonnal tárcsáztam Betty számát mire egy jó pár csöngés után vette fel.
-Mond mégis mikor akartad elmondani, hogy ma sem megyünk futni? - kérdeztem tőle dühösen amint beleköszönt a készülékbe.
-Ne haragudj kiment a fejemből.
-Ahha úgy mint tegnap?
-Ne haragudj... - mondta szomorúan.
-Dehogynem haragszom - mondtam dühösen majd kinyomtam. - Ezt nem hiszem el! Nem lehet ezt más időpontra tenni vagy mi? Komolyan mondom felkötöm magam! - mondtam dühösen majd ott hagytam Ya Ou-t a konyhába és a szobámba mentem. Hatalmas erővel csaptam be magam után az ajtót és akármilyen babonás is vagyok nem érdekelt, hogy most nem fordultam vele szembe amikor becsuktam. Lehuppantam az ágyamra aztán felálltam és idegesen járkálni kezdtem. 
-Merci! - hallottam meg az ajtómon túl egy hangot utána pedig egy kopogást. - Bejöhetek?
-Gyere! - mondtam dühösen mire a Szöszi belépett.
-Mi volt ez a nagy zaj? Mi a baj? - bombázott kérdésekkel. Kicsit furcsa ez, hogy pont neki mondom el, hogy mi a bajom azok után ami történt köztünk nemrég.
-Semmi nem érdekes - tettem le a telefont idegesen az asztalomra és nekidőltem.
-Ahha látom. Na tényleg mond már mi van? - ült le az ágyamra.
-Betty. Az, hogy tegnap ugye nem tudtam menni vele futni, mert Ya Ou-val ment valahova. És ma is Ya Ou-tól tudtam meg, hogy mennek valahova. És megint lemondta volna ha nem hívom fel én dühösen. Nem tudják ezt más időpontra tenni? Eddig soha nem mondta le akár beteg volt vagy bármi más. Csak akkor ha elutaztak valahova és több napra mentek. Most meg szerelmes és egyből eldobja a barátságunkat - ültem le mellé csalódottan. 
-Na jó. Először is nem a barátságotokat dobja el csak most egy kicsit szeretne Ya Ou-val lenni. Jó tényleg, az gáz, hogy az utolsó pillanatban szól, de nem örökké lesz ez így. 
-Jó, de akkor is. Neked milyen lenne ha a legjobb haverod minden egyes pillanatban egy csaj miatt passzolna? - kérdeztem és ránéztem.
-Nem valami jó mondjuk. De ne mérgelődj emiatt. Ha úgy van akkor meg elmegyek veled futni.
-Nem kell lehet, hogy elhívom Márkot - jutott eszembe egy ötlet. -De még nem biztos. Nem tudom. Viszont köszi, hogy tanácsot adtál - mosolyodtam el.
-Nincs mit - tett Ő is így, de nekem valami gyanús volt. Valószínűleg Márk miatt lett olyan amilyen. Lehet igaza van és tényleg féltékeny. Épp mondtam volna valamit amikor megcsörrent a telefonom. Amint megláttam a gondolatomban emlegetett szamár nevét a kijelzőn egyből elmosolyodtam.
-Na szia! - vettem fel.
-Szia! Nincs kedved valamihez? Rájöttem, hogy unatkozom - mondtam majd felnevetett.
-Na akkor gyere el velem futni. Úgyis akartam menni csak Betty lemondta és ha akarsz akkor gyere el - mondtam neki közben pedig megcsörrent a Szőkeség telefonja majd felpattant a helyéről, intett egyet és kiment. 
-Oké. Akkor elmegyek, de nem nagyon ismerek itt semmit szóval hozzád megyek és onnan indulunk rendben?
-Rendben - bólintottam.
-Oké. Akkor egy 20 perc és ott vagyok. Na szia! - mondta majd bontotta is a vonalat. Eltettem a zsebembe a telefonomat majd kimentem a nappaliba tévézni. Kapcsolgattam a csatornák között majd valami természet filmet kezdtem el arról, hogy a Medúzák. Nemsokkal később csatlakozott hozzám Bence is és ezután beszélgetni kezdtünk. 
-Amúgy hallottam, hogy Olivér megkérdezte, hogy lennél-e a barátnője. És azt is hallottam, hogy mit válaszoltál rá - szólalt meg pár perc csend után. 
-Figyelj. Lehet, hogy most emiatt megfogsz utálni, de kérlek gondold bele magad az én helyzetembe. Annyi fájdalmat okozott, hogy nem tudok ilyen hamar igent mondani neki. És ezt neki is mondtam - magyaráztam el neki.
-Én nem mondtam, hogy haragszom rád - mosolyodott el. - Megértelek. És szerintem meg Olivér tud várni. Ha nagyon szeret és fontos vagy neki már pedig ez így van, mert a kocsiban annyit beszél rólad, akkor várni fog arra amíg igent nem mondasz.
-Hát remélem - húztam el a számat aztán csöngettek. Felpattantam a kanapéról majd az ajtóhoz siettem amit már kinyitott Olivér. 
-Szia! Márk vagyok te meg gondolom Olivér.
-Ahha - mondta a Szöszi bunkón.
-Merci? - kérdezte.
-Itthon van - flegmázott tovább majd elállta az útját szándékosan. Mégis miért csinálja ezt? Ennyire féltékeny vagy mi? De hisz Márk nem is akar tőlem semmit. 
-Beengednél? - lépett egyet előre Márk.
-Nincs kedvem - rántott vállat olyan leszarom módban.
-Figyu haver tudom, hogy nem csípsz, de.. - kezdte mire Olivér félbeszakította.
-Az nem kifejezés, hogy nem csíplek. Rühellek - nevetett fel cinikusan.
-Oké értem, hogy rühellsz, de attól még beengedhetnél - kezdte Márk nyugtatgatni.
-Dehogy engedlek. És azt ajánlom, hogy szállj le Merciről különben megbánod - mondta dühösen majd meglökte a vállánál fogva.
-Na jó ide figyelj. Te velem nem beszélsz így. Mégis mit képzelsz magadról ki vagy te? Attól, hogy még egy híres banda tagja vagy nem jelenti azt, hogy neked mindent szabad! - szólt vissza Márk kissé dühösen majd visszalökte. Addig-addig lökdösték egymást míg végül majdnem összeverekedtek. Olivér a falnak nyomta Márkot és készült arra, hogy megüsse. Nem bírtam tovább nézni. Hogy lehetnek ennyire gyerekesek és önfejűek?
-Elég legyen! - kiáltottam el magam dühösen, torkom szakadtából mire mindketten rám figyeltek. - Hogy lehetek ilyen önfejűek? Komolyan mondom elegem van belőletek! Minek kell féltékenykedni? - kérdeztem és úgy éreztem hirtelen mindenből elegem van és csak egy valakihez szeretnék menni. Ahhoz az emberhez akihez az utóbbi napokban elmentem párszor. Dühösen kirohantam az ajtón és meg sem álltam. Szaladtam le a lépcsőn, át a zebrán (az sem érdekelt ha épp piros van és elütnek az autók), végig a járdán. Egy kis mellékutcába leérve ismételten egy zebrán futottam át közben pedig egy autó közeledett hatalmas erővel. Reménykedtem volna, hogy megáll, de nem így történt. Amikor a zebra közepén volt akkor fékezett le, de túl későn. Átgurultam a motorháztetőn, éreztem amint betörik alattam az üveg, majd leesek a járdára. A fejem hatalmasat koppant a földön, hallottam amint körülöttünk pár ember ijedten sikongat. A szemeim ólom nehezek voltak, minden homályos lett majd forogni kezdett és úgy láttam jónak ha lecsukom őket. Majd ezután következett a hatalmas nagy feketeség.
-----------------------------------------------------------------