Chapter 3 Ismerkedés

Üdv drága olvasóim!Hát nagyon örülök a komiknak és az újabb feliratkozóknak. Nagyon szépen köszönöm! Nem gondoltam volna, hogy olyan hamar beindul az "ipar". Remélem az új rész tetszeni fog igaz nem szállt meg annyira az ihlet, de valami összedobtam. Jó olvasást! Brigii

Boldogan bámultam végig a szobámban amikor kopogtak.

-Gyere! -kiáltottam.

-Szia! -dugta be a fejét mosolyogva Oli -Hú, de jó lett a szobád.

-Köszönöm -ültem fel és megengedtem felé egy mosolyt.

-Tükrözi, hogy kié -kezdte el nézegetni a falon a képeimet. -Igaz alig ismerlek -nevetett fel mire én is elmosolyodtam.

-Hát ha gondolod ezen változtathatunk -paskoltam meg az ágyat magam mellett mire engedelmesen leült.

-Szóval mesélj magadról -kezdtem.

-Hát mit meséljek? Mondjuk hölgyeké az elsőbbség szóval... -nézett rám mosolyogva.

-Oké. Hát kérdezgess.

-Hány éves vagy?

-Lányoktól nem illik ilyet kérdezni -emeltem fel az ujjam majd megráztam mire felnevettünk.-De egyébként 21.

-Hát öregebbnek tűnsz -mondta.

-Hé -ütöttem vállba finoman, felháborodásomban.

-Nyugi csak viccelek -mondta mosolyogva.

-Jó megnyugodtam.

-Kedvenc étel? -tért rá a gyengémre. Imádok enni.

-Huhú rengeteg van. Somlói, lasagne, pizza, rengeteg édesség, kérdezd csak Bettyt. Ő mindig tudja, hogy mikor mit szeretnék.

-Például?

-Ha szomorú vagyok eper turmix, ha nagyon hisztis vagyok akkor mindig hoz nekem islert.

-Hát én is vagyok néha így. Szeretsz enni gondolom.

-Naná. És te is -állapítom meg mosolyogva mire csak bólint.

-Te Mercédesz...-kezdte, de félbeszakítottam.

-Bocsi, de hívj Mercinek jó? A teljes nevemen csak akkor hívnak ha haragszanak rám.

-Oké. Szóval Merci. Mondtad, hogy szeretsz énekelni.

-Bizony.

-És szoktál dalt írni?
-Hát...öö..izé -vakargattam a tarkómat. Most mit mondjak? Oliék tök híresek, nagyon zenészek és nagyon jó dalokat írnak. Az én dalaim meg mások...nem olyanok mint az övéké.
-Na ne csináld már. Aki az utcán futva Demi Lovatot énekel az csak nem lehet ilyen rossz zeneszerző -bökött oldalba úgy mint aki valami nagy titkot rejteget.
-Mi? -ijedtem meg. Honnan tudja?
Jóízűen felnevetett majd megszólalt:-Tudod amikor tegnap futni voltatok egy másik lánnyal aki gondolom Betty énekeltél. És volt ott négy kapucnis alak. Azok mi voltunk -mondta ki mire azt hittem elsüllyedek.
-Ne ne ne ne! -fogtam a fejem kínosan és eldőltem az ágyon.
-Nyugi már. Nagyon jó hangod van -mondta mire kicsit zavarba jöttem.
-Hát köszi. Na, de most te jössz -tereltem el a témát igaz legbelül örültem amiért azt mondta, hogy jó hangom van. Mert ha Ő azt mondja akkor az biztos úgy van mivel ért ehhez a témához. 
-Hát mit is mondhatnék -kezdte kissé bizonytalanul aztán folytatta. Elmesélte a gyermekkorát, hogy milyen volt, hogy hol élt aztán , hogy volt külföldön igaz a legelején nagyon nehéz volt neki anyagilag, de aztán egy idő után egyenesbe jött. Elmesélte, hogy mikor és, hogy jött létre a ByTheWay aztán áttért az X-Faktoros élményeikre. Rengeteg vicces történetet mesélt az idő meg csak repült. Oli nagyon jó fej és ahhoz képest, hogy milyen kis bohócnak tűnik nagyon komoly és olyan lelkesen hajt a célja felé hogy le a kalappal előtte. Épp egy vicces történet közepén voltunk nagy nevetés közepette amikor felmordult a hasunk. Tök egyszerre. Ami elég vicces volt így ezen is röhögtünk egy sort.
-Ahogy hallom elég éhesek vagyunk -nevetett.
-Ahha kéne valamit kajálni.
-Nem jó ha üres a pocak -simogatta meg a hasát mire felnevettem. Felkászálódtam az ágyról ahol már egymás mellett fetrengtünk -szó szerint- a röhögéstől majd kiindultunk a konyhába.
-Mit együnk? -mászott be a hűtőbe.
-Nekem mindegy. Tányérok? -kérdeztem tanácstalanul hiszen nem ismerek még semmit ebben a lakásban.
-Itt -nyitott ki egy szekrényt.-Amúgy szeretsz csocsózni? -kérdezte.
-Naná. Egy csocsóbajnok áll előtted. Miért?
-Jah csak, mert a srácok ma vesznek meg egy csocsóasztalt. Pontosabban elmentek nézni aztán majd hozzák valamikor kocsival.
-Hú de jó -virultam.-És te?
-Mi én? Ja persze szeretek -mosolygott rám miközben letette az asztalra a hűtőből kivett kajákat. A tányért letettem az asztalra kerestem mellé két kést majd leültünk.
-És mi van a családoddal? Kata a tesód gondolom eddig vele laktál, hogy hogy eljöttél onnan? -hozta fel azt a témát amiről nem nagyon szerettem volna beszélni. Kifejezéstelen arccal bámultam előre aztán egy kis idő után megszólaltam:
-Ez egy olyan téma amiről nem szeretnék beszélni. Ne haragudj.
-Nem te ne haragudj. Nem akartam ilyen személyeskedő lenné bocsánat -mentegetőzött. 
-Semmi baj -eresztettem felé egy halvány mosolyt majd tovább ettem keserű ízzel a számban.  Beszéd témánk átterelődött egy másik témára és percről percre kezdtem úgy érezni, hogy megbízhatok Oliban. Soha nem volt még ilyen, hogy valakinek ilyen hamar feloldódtam. Mikor Bettyvel kezdtem barátkozni kiskoromban hónapokig telt míg teljesen megtudtam benne bízni és elmondani neki mindent. Emlékszem akkor csináltunk egymásnak barátság karkötőt. Egy jó ideje befejeztük az evést, de mivel lusták voltunk felállni a sej hajunkról a konyhába beszélgettünk amikor beléptek a fiúk.
-Hali! -köszöntek.
-Sziasztok! kiabáltunk ki a konyhából.
-Na itt van Mercédesz is -örült Benny mikor bejött.
-Kérlek hívjatok Mercinek -mondtam el nekik is azt miat órákkal ezelőtt Olinak. 
-Oké. Na és berendezted a szobád? -kérdezte Sziki. 
-Persze ha akarjátok megnézhetitek -mondtam kedvesen mire szélsebesen rohantak el. Körülbelül két perc múlva vissza is értek.
-Tök jó lett. Látszik, hogy csajszoba -piszkálódott viccesen Ya Ou.
-Köszi -mosolyogtam. Benny elővett még 3 tányért majd leültek és elkezdtek enni.
-Nekem lassan mennem kell úgyhogy megyek öltözködni -álltam fel és gyorsan kiittam a maradék innivalómat.
-Randid lesz? -kérdezte Oli mire a többiek felnevettek én meg majdnem megfulladtam a narancslétől.
-Nekem? -kérdeztem olyan tipikus "egy olyan ronda lánynak mint nekem?" fejjel.-Dehogy csak mindjárt futni kell mennem.
-Áhá oké -nevettek tovább mire csak megráztam a fejem és elmentem a szobába. Bezártam az ajtót aztán előszedtem egy futáshoz alkalmas szettet. Miután gyorsan magamra kaptam összegumiztam a hajam majd elindultam kifelé. 
-Srácok elmentem majd jövök! -kiáltottam mikor már az ajtónál voltam.
-Oké szia! -kiáltottak utánam. Becsuktam az ajtót és elindultam lefelé a lépcsőn kocogva, hogy bemelegítsem az izmaimat. Mikorra leértem már kezdett fájni így hatásos volt a dolog.
-----------------------------------------------------------------

Chapter 2

Sziasztok! Hú hát nagyon örülök ennek a 4 kominak és az 5 feliratkozónak, köszönöm szépen.:) Igazán meglepett. Remélem erre a részre is kapok még több komit és feliratkozót. Sajnos egy héten maximum két részt tudok hozni mivel nagyon sok a tanulnivalóm. A rész végén pipáljatok is! Jó olvasást! Brigii

-Akkor beköltözöl? - kérdezi reménykedve Benny.
-Hát ha nektek megfelelek - mosolygok.
-Kezeket fel aki szerint Mercédesz beköltözhet -mondta Ya Ou. Esőként vadul mosolyogva Olivér tette fel aztán egyszerre Sziki és Ya Ou majd Benny.
-Yeah! Köszönöm - ölelem meg őket vadul örülve. - És mennyi lenne a fizetnivaló?
-Hát havonta 25 meg a rezsi szóval egy olyan harmincezer ami szerintem nem sok - számolta össze Ya Ou.
-Rendben - bólintok.
-Akkor üdv itthon - mosolyog Oli.- Ha gondolod már ma beköltözhetsz.
-Tényleg? - lepődök meg hirtelen aztán átgondolom a dolgokat és beleegyezek. - Akkor szerintem én el is megyek haza a cuccaimért.
-Rendben. Ohh várj itt a kulcs, mert mi lehet, hogy megyünk el. És van pár szabály. Az első, hogy őrült barátokat és pasikat  nem hozunk fel ide. Háziállat nincs. Minden hónap 27-én kell fizetni. A takarítás és bevásárlás beosztást be kell tartani. - nyom a kezembe egy madzagot rajta egy kulccsal. - Ez a sajátod.
-Rendben -veszem el örömmel. - Akkor majd jövök. Sziasztok! -indulok el a bejárati ajtóhoz. Gyorsan felveszem a ruháimat aztán távozok. Ezer örömmel repkedve megyek haza és csak az a tudat jár az eszembe, hogy végre boldog leszek. Vajon miért nem tettem meg ezt a lépést előbb? - jut eszembe a kérdés. Akkor talán nem csináltam volna magammal ennyi rossz dolgot. Gondolkodásomat a telefonom zörgése zavarja meg.
-Szia Betty! - veszem fel mosolyogva.
-Mi ez a nagy vidámság? - kérdez rá örömöm okára.
-Képzeld. Költözök - válaszolok ugrálva.
-Mi? Mégis miért? Itt hagysz? Ne! - pánikol be mire felnevetek.
-Jaj nyugi itt maradok Budapesten csak egy albérletbe megyek. Nincs messze a lakásomtól és képzeld tudod kik laknak ott?
-Barack Obamáék?
-Nem. A ByTheWay.
-Mi van?! 
-Ahha. És már ma beköltözhetek. Úgyhogy most úton vagyok hazafelé -örülök miközben megállok a zebránál.
-Azta. Az nagyon jó.
-Aha - mosolygok miközben megállok a pirosnál.
-Na majd még beszélünk, de most mennem kell. Akkor 5-kor futunk. Szia  - nyomja ki. Elteszem a készüléket aztán mikor zöldre vált a lámpa átmegyek a zebrán. Annyira boldog vagyok, hogy azt nem tudom szavakba önteni. Bal kezemmel eltűröm a hajamat és mosolyogva nézek végig a HOPE feliratú tetoválásomon. Szép emlék őrzője. Akkor csináltattam leérettségiztem és az első fiúmmal voltam együtt. Persze a szüleim egyiknek sem örültek. 
Lassan megérkezek az erdőbe onnét pedig az udvarunkba. Felmászok a fán egyenesen az erkélyemre. Belépek a szobámba, orromat megcsapja a szokásos édes és egyben friss illat. leveszem a kabátomat és előkeresem a bőröndjeimet meg az utazótáskáimat, sebesen pakolni kezdek. Szép sorjában elkezdem leszedni a posztereimet és a képeket, melyeken Betty és én vagy Betty, én és pár barátaink ökörködünk. Az íróasztalom fiókjából kiszedem a félig-,teljesen kész dalaim kottáit és egyéb papírokat. Ezek mind belemennek egy táskába. Mellé kerülnek még egyéb apró dolgok és ezzel be is telik. A másik táskába mennek a kozmetikai cuccok, kiegészítők, sminkek, ruhák egy része. Mivel beteltek a táskás a bőröndbe rakom a takaróm párnám és a ruháim maradékát. Aztán jöhetek a fürdéshez használatos cuccok, a cipőim és a maradék dolgok. Nagyjából háromnegyed óra alatt pakolok be mindent és boldogan nézek végig az üres narancs sárga szobámon. Igaz ez minden vágyam, hogy végre elköltözhessek innen, mégis furcsa lesz itt hagyni ezt a szobát. Annyi emlék őrzője..
Miután leellenőrzöm, hogy minden meg van-e, cuccaimat magamhoz véve, gitáromat a hátamra kapva lemegyek a nappaliba. A konyha asztalra lerakom a lakáskulcsomat és indulok kifelé ám belép anya. 
-Nocsak végre megkönnyíted az életünket? - kérdi gúnyosan. 
-Igen. További boldogságot - vágom hozzá aztán kimegyek. Átmegyek a nappalin majd ki az ajtón. 
Megkönnyebbülve szívom be a szabadság friss illatát és megyek le a kis lépcsőn át a kapun az új otthonomba. Tudom, hogy innentől kezdve minden más lesz.
Igaz a mai napig bánt a tudat, hogy a szüleim kitagadtak, de úgy fogom fel, hogy ennek valószínűleg így kellett lennie. Mások úgy elkényeztetik a gyereküket, hogy amikor ajándékot kell nekik venni abba a nagy letargiába esnek bele, hogy iPhone4-et vagy 5-öt vegyenek neki míg más szülők -mint az enyémek- utálják a gyereküket és legszívesebben ott hagyták volna 5 évesen az áruházban. Igaz emiatt nagyon sokat sírtam, hogy hogy lehetnek velem ilyenek és bántottam magam pengével és sok mással, de lehet, hogy valahol ennek az egésznek van valami jelentősége. De most már semmi nem érdekel. Ha ezután bármi gond jön nem hátrálok meg. Mindig a saját lábamra állok és elérem amit akarok. És így teszek most is. És elértem azt amit akartam. Egy olyan életet ahol nem bánnak velem úgy mint egy darab ronggyal. Ahol tudok magamnak biztosítani élelmet és jók az élet körülmények. ÉS ez az élet most kezdődik el. Egy olyan társaságba kerülök -remélhetőleg- nem úgy fognak velem bánni mint ezelőtt. Feleszmélve a gondolkodásból elcsodálkozom azon, hogy ilyen hamar megérkezek. Előkeresem a kulcsot, de meglepetésemre az ajtó nincs bezárva. Talán betörtek? - sápadok le totálisan miközben lassan bemegyek. Leteszem a cuccaimat és a konyhába megyek ahol legnagyobb meglepetésemre Olivér tevékenykedik.
-Á szia! Gyors voltál - mosolyog.
-Szia! Jó Étvágyat! - köszönök neki miközben megkönnyebbülve fújom ki a levegőt.
-Minden oké? - ráncolja a homlokát aggódóan.
-Persze csak megijedtem, mert úgy volt, hogy elmentek az ajtó meg nyitva volt és azt hittem valaki betört.
-Ja - nevet fel jóízűen. - Csak a többiek mentek. Én pár napja már nem vagyok jól és nem akartam elmenni közösségbe.
-Ja értem - mosolygok rá.       
-Segítsek valamit? - kérdi udvariasan.
-Nem nem kell köszönöm - mondom mikor csörögni kezdett a telefonom. Bocsánatkérően intek neki majd a szobámba vonulok a holmijaimmal együtt.
-Szia! - szólok bele mosolyogva.
-Na elmentél már? - kérdezte Betty.
-Ahha.
-És mit mondtak otthon?
-Hát anyám a fejéhez vágta, hogy örül, hogy megkönnyítem az életüket azzal, hogy elmegyek onnét.
-Hát mondjuk mást nem várhattunk volna tőle - mondja nyers hangon.
-Ja, de nem is érdekel. A lényeg, hogy itt vagyok ebben a paradicsomban - lépek be a szobámba. Odamegyek az ablakhoz és ahogy kinézek rajta tátva maradt a szám. Budapest egyik legszebb látványa tárul elém. 
-Azta - motyogom ámuldozva. 
-Mi az?
-Olyan gyönyörű a kilátás hallod, hogy az nem igaz.
-Ja oké azt hittem valami gond van -nevet fel.
-Dehogy. Na megyek kipakolok. Szia!
-Szia! - mondja majd bontom a vonalat. Nekiállok szépen kipakolni az ágyra a cuccokat aztán felrakom a falra a posztereket. A szekrény fiókokba teszem a ruhákat cipőket és egyéb dolgokat. Az alsó fiókokba dalszövegek papírok és más dolgok mennek. A gitárom csak az ágyra teszem, mellé pedig a takarót és a párnát. Szépen elpakolok mindent és háromnegyed óra alatt kész vagyok. Boldogan fekszem végig az ágyon és mosolyogva nézek végig a szép kis szobámon.
-----------------------------------------------------------------

Chapter 1 : Az első lépések...

Sziasztok! Nem tudom mit mondhatnék, mivel nagyon a blog elején vagyok. Köszönöm az eddigi oldalmegtekintéseket és remélem lesz a blognak néhány feliratkozója. Kérlek hagyjatok nyomot magatok után. Jó olvasást! Puszi: Brigii

*Reggel*
A fejemre húzom a párnát, de úgy sem jobb. A szomszéd szobából áthallatszó maximumon lévő zene már reggel fél tízkor felébreszt. Persze nem véletlenül hangos. Kata mindig ezt csinálja amikor megharagszik rám vagy szimplán csak későn jövök haza a munkából. Szokás szerint kimászok az ágyból majd -nem is értem minek- átmegyek a szomszéd szobához és hangosan bekiabálok:
-Kata halkítsd le! - kiabálás helyett inkább olyan a hangom a reggel miatt mint egy medvének. Másodpercekkel később a zene még hangosabban szól. Végül is nem tudom, hogy mire számítottam. Arra, hogy lehalkítja? Na majd ha piros hó esik lentről felfelé. Bosszúsan lemegyek a konyhába ahol megiszom a szokásos reggeli kávémat aztán nekiállok reggelizni. Békésen falatozok amikor bejön anya és apa.
-Jó reggelt! - köszönök illedelmesen.
-Neked is élősködő - vágja hozzám flegmán anyám. Elég rosszul esik, hogy így beszél velem, de az elmúlt idők alatt már megszoktam, de mégis milyen érzés az amikor a szüleid ennyire utálnak? Mindent megpróbáltam, hogy megszerettessem velük magamat, de nem ment. Befejezem a reggelit, a tányéromat beteszem a mosogatóba és felindulok emeletre. Majdnem felérek amikor utánam szólnak:
-Tányért elmosogatni luxus? - kérdi apa mire visszasétálok. Beállok a mosogatóhoz aztán nekiállok elmosni azt a nyamvadt tányért.
-Hasztalan - morogja az orra alatt.
-Nem vagyok az! - védem meg magam miközben letöröltem a habos kezem.
-Dehogynem! - szól közbe anya.
-Megint kezditek? Mikor hagytok végre békén? - telnek meg a szemeim könnyel.
-Amikor elmész innen - vigyorognak gúnyosan.
-Mit ártottam én nektek?
-Azt, hogy megszülettél - mondják a szemembe mire könnyeim végig folynak az arcomon.
-Akkor miért tartottatok meg?! Miért neveltetek fel?! Miért nem dobtatok a kukába vagy raktatok be az árvaházba?! -kiabálom sírva.
-Hát lehet, hogy az jobb lett volna - mondja anya mire úgy érezem mintha egy hatalmas lepényhal csapódott volna nekem. Soha nem mondták még ezt. Tudom, hogy utálnak, de, hogy ennyire. Azt nem gondoltam volna. Felrohanok a szobámba az ajtót becsukom és sírva dőlök az ágyra. Párnámat szorosan magamhoz ölelve sírok és sírok. Elakarok menni innen! Kisírt fejjel felkelek és előkeresem a laptopom. Miután megnyitom a keresőt albérletek után kutatok. Az első nekem tetszőt fel is hívom, de nagy csalódásomra már betelt. Tovább keresgélve találok még egyet, de az is úgy van mint az előző. Reményeim kezdenek szerte foszlani, de nem adom fel. Egy harmadikat is találok amit azonnal felhívok.
-Haló? -szól bele egy mély hang.
-Szia! Jakab Mercédesz vagyok! Az interneten láttam, hogy van egy kiadó szobátok az albérletben. Érdeklődni szeretnék, hogy érvényes- e még?
-Szia hát persze!
-Komolyan? - örülök meg.
-Persze. Ha gondolod lediktálom a címet és már ma jöhetsz is megnézni.

-De jó. Rendben mondhatod - veszek a kezembe tollat meg papírt aztán lefirkantom a címet. Elbúcsúzok a kedves fiútól és a gardróbomhoz sietek. Egy időhöz megfelelő öltözéket választok a hozzá illő kiegészítőkkel aztán gyorsan magamra kapom. Enyhe sminket teszek fel aztán felveszem a kabátom, magamhoz kapom a táskám és úgy mászok le az udvarra. Sétálva elindulok az erdőn keresztül a megadott címre. 20 perc kellemes séta után odaérek egy nagy panel házhoz. Felliftezem a megadott emeletre és ott a megadott ajtónál csengetek. Egy nagyon ismerős alak nyit ajtót mire egyből rájövök, hogy ki az. A tegnapi buliból Ya Ou.
-Szia! Veled beszéltem telefonon ugye? - furcsán mér végig, úgy csinál mintha valami űrlény lennék.
-Szia igen! Jakab Mercédesz vagyok - nyújtom a kezemet. 
-Szia! Ya Ou! - fogja meg és kezet rázunk. -Gyere be -áll arrébb mire bemegyek a meleg épületbe.
-Kabátot elkérhetem? - nyújtja a kezét mire levetem magamról és a kezébe adom. Felakasztja a fogasra és furcsán méreget.
-Olyan ismerős vagy nekem - húzza össze a szemöldökét.
-Valószínűleg a tegnapi buliból. Ahol Katával voltatok -juttatom eszébe.
-Tényleg. Várj ismered?
-Az ikrem - fintorogtam.
-Ne már! Komolyan? Bakker, de hülye vagyok hisz' olyanok vagytok mint két tojás - döbben le totálisan majd felnevet. - Na jó gyere be - invitál meg kedvesen majd megindul előttem. Követem egy barna fotelekkel, falra szerelt plazmatévével, dohányzóasztallal, hatalmas ablakkal és növényekkel berendezett nappaliba ahol a kanapén ül még 3 fiú. 
-Srácok! Képzeljétek ki jött hozzánk. Nem Ő nem Kata, hanem az ikre a tegnapi buliból, Mercédesz - jelenti ki mire mindenki ledöbben.
-Sziasztok! - intek kissé kellemetlenül.
-Bakker és tényleg mennyire hasonlítotok - reagálja le a szőke.
-Szia! Peti vagyok! - kel föl a barna hajú majd odajön és kezet fogunk. 
-Én meg Benny - mosolyog a fekete hajú.
-Én meg Olivét - mosolyog a szőke is.
-Foglalj helyet - mutat a kanapéra mire leülök.
-Szóval Mercédesz mesélj magadról - hajol előre Benny.
-Hát mire vagytok kíváncsiak?
-Miért szeretnél ideköltözni? - kérdezi Olivér.
-Hát jelenleg ahol lakom nem megfelelő hely és mihamarabb elszeretnék költözni onnét - Na hát ez az amiről nem nagyon akarok beszélni.
-Miért mi a baj vele? - kíváncsiskodik Peti.
-Hát egy pár családi gond - vakargatom meg a tarkómat kényelmetlenül.   
-Oh rendben értjük - bólint YaOu megértően.
-És amúgy Kata mondott valamit rólam? Bármit?  - kérdezem kissé idegesen. Remélem nem.
-Nem. Miért mondott volna? - nevetnek.
-Nos csak úgy érdekelt - mosolyodok el halványan ám legbelül hatalmas kő esik le a szívemről.
-És mivel foglalkozol? - néz rám kíváncsian Olivér.
-Hát jelenleg a Rio-ban dolgozom pultosként meg mixerként.
-Igen mondjuk ez egyértelmű volt, de nem baj Oli - paskolgatja meg a szöszi vállát sziki. - És van valami hobbid?
-Nagyon szeretek sportolni és énekelni. Zeneművészeti gimnáziumban végeztem az egyetemet pedig a tesi szakon  - mosolygok.
-Na kész zenész és sportszakember - nevet fel Bence. - Oké rendben, ha gondolod körbevezetünk - ajánlja fel kedvesen.
-Rendben köszönöm - állok fel majd követem őket. Megmutatják az egész "házat". A konyha elképesztően néz ki. Tetszik a színe a bútorok, minden fantasztikus benne. Nem nagy, de nem is kicsi. Barna és vajkrém színű bútorokkal van berendezve, hatalmas gáztűzhely mosogatógép. Ahhoz képest, hogy albérlet elég jó.                   Ezután megmutatják a fürdőt ami egy paradicsom . Jó igaz kék, de nagyon tetszik.
A fiúk szobáját igaz nem mutatják meg, de gondolom jól néz ki. 
-És ez a te szobád - mondja Olivér mire lélegzet visszafojtva várom, hogy kinyíljon az ajtó. Amint kinyílik a fehér ajtó egy hatalmas helyiség tárul elém. A falak fehér és lila színben pompáznak. Egy kétszemélyes ágy helyezkedik el a szoba egyik falánál, két oldalán szekrény. Hatalmas gardrób foglal helyet az ablak mellett ami csak jó hisz rengeteg ruhám és cipőm van.
-Hű, hát ez fantasztikus - jelentem ki csodálkozva. Eszméletlenül tetszik a szoba.
-Jó egy kicsit csicsás, de ha gondolod átfestheted majd vagy valami - mondja Sziki.
-Nem ez így jó. Nagyon tetszik - mosolygok rájuk.
-Biztos? 
-Persze.
-Akkor? Beköltözöl? - kérdezi reménykedve Benny.
-Hát ha nektek megfelelek - mosolygok kissé idegesen.
-----------------------------------------------------------------