Chapter 1 : Az első lépések...

Sziasztok! Nem tudom mit mondhatnék, mivel nagyon a blog elején vagyok. Köszönöm az eddigi oldalmegtekintéseket és remélem lesz a blognak néhány feliratkozója. Kérlek hagyjatok nyomot magatok után. Jó olvasást! Puszi: Brigii

*Reggel*
A fejemre húzom a párnát, de úgy sem jobb. A szomszéd szobából áthallatszó maximumon lévő zene már reggel fél tízkor felébreszt. Persze nem véletlenül hangos. Kata mindig ezt csinálja amikor megharagszik rám vagy szimplán csak későn jövök haza a munkából. Szokás szerint kimászok az ágyból majd -nem is értem minek- átmegyek a szomszéd szobához és hangosan bekiabálok:
-Kata halkítsd le! - kiabálás helyett inkább olyan a hangom a reggel miatt mint egy medvének. Másodpercekkel később a zene még hangosabban szól. Végül is nem tudom, hogy mire számítottam. Arra, hogy lehalkítja? Na majd ha piros hó esik lentről felfelé. Bosszúsan lemegyek a konyhába ahol megiszom a szokásos reggeli kávémat aztán nekiállok reggelizni. Békésen falatozok amikor bejön anya és apa.
-Jó reggelt! - köszönök illedelmesen.
-Neked is élősködő - vágja hozzám flegmán anyám. Elég rosszul esik, hogy így beszél velem, de az elmúlt idők alatt már megszoktam, de mégis milyen érzés az amikor a szüleid ennyire utálnak? Mindent megpróbáltam, hogy megszerettessem velük magamat, de nem ment. Befejezem a reggelit, a tányéromat beteszem a mosogatóba és felindulok emeletre. Majdnem felérek amikor utánam szólnak:
-Tányért elmosogatni luxus? - kérdi apa mire visszasétálok. Beállok a mosogatóhoz aztán nekiállok elmosni azt a nyamvadt tányért.
-Hasztalan - morogja az orra alatt.
-Nem vagyok az! - védem meg magam miközben letöröltem a habos kezem.
-Dehogynem! - szól közbe anya.
-Megint kezditek? Mikor hagytok végre békén? - telnek meg a szemeim könnyel.
-Amikor elmész innen - vigyorognak gúnyosan.
-Mit ártottam én nektek?
-Azt, hogy megszülettél - mondják a szemembe mire könnyeim végig folynak az arcomon.
-Akkor miért tartottatok meg?! Miért neveltetek fel?! Miért nem dobtatok a kukába vagy raktatok be az árvaházba?! -kiabálom sírva.
-Hát lehet, hogy az jobb lett volna - mondja anya mire úgy érezem mintha egy hatalmas lepényhal csapódott volna nekem. Soha nem mondták még ezt. Tudom, hogy utálnak, de, hogy ennyire. Azt nem gondoltam volna. Felrohanok a szobámba az ajtót becsukom és sírva dőlök az ágyra. Párnámat szorosan magamhoz ölelve sírok és sírok. Elakarok menni innen! Kisírt fejjel felkelek és előkeresem a laptopom. Miután megnyitom a keresőt albérletek után kutatok. Az első nekem tetszőt fel is hívom, de nagy csalódásomra már betelt. Tovább keresgélve találok még egyet, de az is úgy van mint az előző. Reményeim kezdenek szerte foszlani, de nem adom fel. Egy harmadikat is találok amit azonnal felhívok.
-Haló? -szól bele egy mély hang.
-Szia! Jakab Mercédesz vagyok! Az interneten láttam, hogy van egy kiadó szobátok az albérletben. Érdeklődni szeretnék, hogy érvényes- e még?
-Szia hát persze!
-Komolyan? - örülök meg.
-Persze. Ha gondolod lediktálom a címet és már ma jöhetsz is megnézni.

-De jó. Rendben mondhatod - veszek a kezembe tollat meg papírt aztán lefirkantom a címet. Elbúcsúzok a kedves fiútól és a gardróbomhoz sietek. Egy időhöz megfelelő öltözéket választok a hozzá illő kiegészítőkkel aztán gyorsan magamra kapom. Enyhe sminket teszek fel aztán felveszem a kabátom, magamhoz kapom a táskám és úgy mászok le az udvarra. Sétálva elindulok az erdőn keresztül a megadott címre. 20 perc kellemes séta után odaérek egy nagy panel házhoz. Felliftezem a megadott emeletre és ott a megadott ajtónál csengetek. Egy nagyon ismerős alak nyit ajtót mire egyből rájövök, hogy ki az. A tegnapi buliból Ya Ou.
-Szia! Veled beszéltem telefonon ugye? - furcsán mér végig, úgy csinál mintha valami űrlény lennék.
-Szia igen! Jakab Mercédesz vagyok - nyújtom a kezemet. 
-Szia! Ya Ou! - fogja meg és kezet rázunk. -Gyere be -áll arrébb mire bemegyek a meleg épületbe.
-Kabátot elkérhetem? - nyújtja a kezét mire levetem magamról és a kezébe adom. Felakasztja a fogasra és furcsán méreget.
-Olyan ismerős vagy nekem - húzza össze a szemöldökét.
-Valószínűleg a tegnapi buliból. Ahol Katával voltatok -juttatom eszébe.
-Tényleg. Várj ismered?
-Az ikrem - fintorogtam.
-Ne már! Komolyan? Bakker, de hülye vagyok hisz' olyanok vagytok mint két tojás - döbben le totálisan majd felnevet. - Na jó gyere be - invitál meg kedvesen majd megindul előttem. Követem egy barna fotelekkel, falra szerelt plazmatévével, dohányzóasztallal, hatalmas ablakkal és növényekkel berendezett nappaliba ahol a kanapén ül még 3 fiú. 
-Srácok! Képzeljétek ki jött hozzánk. Nem Ő nem Kata, hanem az ikre a tegnapi buliból, Mercédesz - jelenti ki mire mindenki ledöbben.
-Sziasztok! - intek kissé kellemetlenül.
-Bakker és tényleg mennyire hasonlítotok - reagálja le a szőke.
-Szia! Peti vagyok! - kel föl a barna hajú majd odajön és kezet fogunk. 
-Én meg Benny - mosolyog a fekete hajú.
-Én meg Olivét - mosolyog a szőke is.
-Foglalj helyet - mutat a kanapéra mire leülök.
-Szóval Mercédesz mesélj magadról - hajol előre Benny.
-Hát mire vagytok kíváncsiak?
-Miért szeretnél ideköltözni? - kérdezi Olivér.
-Hát jelenleg ahol lakom nem megfelelő hely és mihamarabb elszeretnék költözni onnét - Na hát ez az amiről nem nagyon akarok beszélni.
-Miért mi a baj vele? - kíváncsiskodik Peti.
-Hát egy pár családi gond - vakargatom meg a tarkómat kényelmetlenül.   
-Oh rendben értjük - bólint YaOu megértően.
-És amúgy Kata mondott valamit rólam? Bármit?  - kérdezem kissé idegesen. Remélem nem.
-Nem. Miért mondott volna? - nevetnek.
-Nos csak úgy érdekelt - mosolyodok el halványan ám legbelül hatalmas kő esik le a szívemről.
-És mivel foglalkozol? - néz rám kíváncsian Olivér.
-Hát jelenleg a Rio-ban dolgozom pultosként meg mixerként.
-Igen mondjuk ez egyértelmű volt, de nem baj Oli - paskolgatja meg a szöszi vállát sziki. - És van valami hobbid?
-Nagyon szeretek sportolni és énekelni. Zeneművészeti gimnáziumban végeztem az egyetemet pedig a tesi szakon  - mosolygok.
-Na kész zenész és sportszakember - nevet fel Bence. - Oké rendben, ha gondolod körbevezetünk - ajánlja fel kedvesen.
-Rendben köszönöm - állok fel majd követem őket. Megmutatják az egész "házat". A konyha elképesztően néz ki. Tetszik a színe a bútorok, minden fantasztikus benne. Nem nagy, de nem is kicsi. Barna és vajkrém színű bútorokkal van berendezve, hatalmas gáztűzhely mosogatógép. Ahhoz képest, hogy albérlet elég jó.                   Ezután megmutatják a fürdőt ami egy paradicsom . Jó igaz kék, de nagyon tetszik.
A fiúk szobáját igaz nem mutatják meg, de gondolom jól néz ki. 
-És ez a te szobád - mondja Olivér mire lélegzet visszafojtva várom, hogy kinyíljon az ajtó. Amint kinyílik a fehér ajtó egy hatalmas helyiség tárul elém. A falak fehér és lila színben pompáznak. Egy kétszemélyes ágy helyezkedik el a szoba egyik falánál, két oldalán szekrény. Hatalmas gardrób foglal helyet az ablak mellett ami csak jó hisz rengeteg ruhám és cipőm van.
-Hű, hát ez fantasztikus - jelentem ki csodálkozva. Eszméletlenül tetszik a szoba.
-Jó egy kicsit csicsás, de ha gondolod átfestheted majd vagy valami - mondja Sziki.
-Nem ez így jó. Nagyon tetszik - mosolygok rájuk.
-Biztos? 
-Persze.
-Akkor? Beköltözöl? - kérdezi reménykedve Benny.
-Hát ha nektek megfelelek - mosolygok kissé idegesen.
-----------------------------------------------------------------