Boldogan bámultam végig a szobámban amikor kopogtak.
-Gyere! -kiáltottam.
-Szia! -dugta be a fejét mosolyogva Oli -Hú, de jó lett a szobád.
-Köszönöm -ültem fel és megengedtem felé egy mosolyt.
-Tükrözi, hogy kié -kezdte el nézegetni a falon a képeimet. -Igaz alig ismerlek -nevetett fel mire én is elmosolyodtam.
-Hát ha gondolod ezen változtathatunk -paskoltam meg az ágyat magam mellett mire engedelmesen leült.
-Szóval mesélj magadról -kezdtem.
-Hát mit meséljek? Mondjuk hölgyeké az elsőbbség szóval... -nézett rám mosolyogva.
-Oké. Hát kérdezgess.
-Hány éves vagy?
-Lányoktól nem illik ilyet kérdezni -emeltem fel az ujjam majd megráztam mire felnevettünk.-De egyébként 21.
-Hát öregebbnek tűnsz -mondta.
-Hé -ütöttem vállba finoman, felháborodásomban.
-Nyugi csak viccelek -mondta mosolyogva.
-Jó megnyugodtam.
-Kedvenc étel? -tért rá a gyengémre. Imádok enni.
-Huhú rengeteg van. Somlói, lasagne, pizza, rengeteg édesség, kérdezd csak Bettyt. Ő mindig tudja, hogy mikor mit szeretnék.
-Például?
-Ha szomorú vagyok eper turmix, ha nagyon hisztis vagyok akkor mindig hoz nekem islert.
-Hát én is vagyok néha így. Szeretsz enni gondolom.
-Naná. És te is -állapítom meg mosolyogva mire csak bólint.
-Te Mercédesz...-kezdte, de félbeszakítottam.
-Bocsi, de hívj Mercinek jó? A teljes nevemen csak akkor hívnak ha haragszanak rám.
-Oké. Szóval Merci. Mondtad, hogy szeretsz énekelni.
-Bizony.
-És szoktál dalt írni?
-Hát...öö..izé -vakargattam a tarkómat. Most mit mondjak? Oliék tök híresek, nagyon zenészek és nagyon jó dalokat írnak. Az én dalaim meg mások...nem olyanok mint az övéké.
-Na ne csináld már. Aki az utcán futva Demi Lovatot énekel az csak nem lehet ilyen rossz zeneszerző -bökött oldalba úgy mint aki valami nagy titkot rejteget.
-Mi? -ijedtem meg. Honnan tudja?
Jóízűen felnevetett majd megszólalt:-Tudod amikor tegnap futni voltatok egy másik lánnyal aki gondolom Betty énekeltél. És volt ott négy kapucnis alak. Azok mi voltunk -mondta ki mire azt hittem elsüllyedek.
-Ne ne ne ne! -fogtam a fejem kínosan és eldőltem az ágyon.
-Nyugi már. Nagyon jó hangod van -mondta mire kicsit zavarba jöttem.
-Hát köszi. Na, de most te jössz -tereltem el a témát igaz legbelül örültem amiért azt mondta, hogy jó hangom van. Mert ha Ő azt mondja akkor az biztos úgy van mivel ért ehhez a témához.
-Hát mit is mondhatnék -kezdte kissé bizonytalanul aztán folytatta. Elmesélte a gyermekkorát, hogy milyen volt, hogy hol élt aztán , hogy volt külföldön igaz a legelején nagyon nehéz volt neki anyagilag, de aztán egy idő után egyenesbe jött. Elmesélte, hogy mikor és, hogy jött létre a ByTheWay aztán áttért az X-Faktoros élményeikre. Rengeteg vicces történetet mesélt az idő meg csak repült. Oli nagyon jó fej és ahhoz képest, hogy milyen kis bohócnak tűnik nagyon komoly és olyan lelkesen hajt a célja felé hogy le a kalappal előtte. Épp egy vicces történet közepén voltunk nagy nevetés közepette amikor felmordult a hasunk. Tök egyszerre. Ami elég vicces volt így ezen is röhögtünk egy sort.
-Ahogy hallom elég éhesek vagyunk -nevetett.
-Ahha kéne valamit kajálni.
-Nem jó ha üres a pocak -simogatta meg a hasát mire felnevettem. Felkászálódtam az ágyról ahol már egymás mellett fetrengtünk -szó szerint- a röhögéstől majd kiindultunk a konyhába.
-Mit együnk? -mászott be a hűtőbe.
-Nekem mindegy. Tányérok? -kérdeztem tanácstalanul hiszen nem ismerek még semmit ebben a lakásban.
-Itt -nyitott ki egy szekrényt.-Amúgy szeretsz csocsózni? -kérdezte.
-Naná. Egy csocsóbajnok áll előtted. Miért?
-Jah csak, mert a srácok ma vesznek meg egy csocsóasztalt. Pontosabban elmentek nézni aztán majd hozzák valamikor kocsival.
-Hú de jó -virultam.-És te?
-Mi én? Ja persze szeretek -mosolygott rám miközben letette az asztalra a hűtőből kivett kajákat. A tányért letettem az asztalra kerestem mellé két kést majd leültünk.
-És mi van a családoddal? Kata a tesód gondolom eddig vele laktál, hogy hogy eljöttél onnan? -hozta fel azt a témát amiről nem nagyon szerettem volna beszélni. Kifejezéstelen arccal bámultam előre aztán egy kis idő után megszólaltam:
-Ez egy olyan téma amiről nem szeretnék beszélni. Ne haragudj.
-Nem te ne haragudj. Nem akartam ilyen személyeskedő lenné bocsánat -mentegetőzött.
-Semmi baj -eresztettem felé egy halvány mosolyt majd tovább ettem keserű ízzel a számban. Beszéd témánk átterelődött egy másik témára és percről percre kezdtem úgy érezni, hogy megbízhatok Oliban. Soha nem volt még ilyen, hogy valakinek ilyen hamar feloldódtam. Mikor Bettyvel kezdtem barátkozni kiskoromban hónapokig telt míg teljesen megtudtam benne bízni és elmondani neki mindent. Emlékszem akkor csináltunk egymásnak barátság karkötőt. Egy jó ideje befejeztük az evést, de mivel lusták voltunk felállni a sej hajunkról a konyhába beszélgettünk amikor beléptek a fiúk.
-Hali! -köszöntek.
-Sziasztok! kiabáltunk ki a konyhából.
-Na itt van Mercédesz is -örült Benny mikor bejött.
-Kérlek hívjatok Mercinek -mondtam el nekik is azt miat órákkal ezelőtt Olinak.
-Oké. Na és berendezted a szobád? -kérdezte Sziki.
-Persze ha akarjátok megnézhetitek -mondtam kedvesen mire szélsebesen rohantak el. Körülbelül két perc múlva vissza is értek.
-Tök jó lett. Látszik, hogy csajszoba -piszkálódott viccesen Ya Ou.
-Köszi -mosolyogtam. Benny elővett még 3 tányért majd leültek és elkezdtek enni.
-Nekem lassan mennem kell úgyhogy megyek öltözködni -álltam fel és gyorsan kiittam a maradék innivalómat.
-Randid lesz? -kérdezte Oli mire a többiek felnevettek én meg majdnem megfulladtam a narancslétől.
-Nekem? -kérdeztem olyan tipikus "egy olyan ronda lánynak mint nekem?" fejjel.-Dehogy csak mindjárt futni kell mennem.
-Áhá oké -nevettek tovább mire csak megráztam a fejem és elmentem a szobába. Bezártam az ajtót aztán előszedtem egy futáshoz alkalmas szettet. Miután gyorsan magamra kaptam összegumiztam a hajam majd elindultam kifelé.
-Srácok elmentem majd jövök! -kiáltottam mikor már az ajtónál voltam.
-Oké szia! -kiáltottak utánam. Becsuktam az ajtót és elindultam lefelé a lépcsőn kocogva, hogy bemelegítsem az izmaimat. Mikorra leértem már kezdett fájni így hatásos volt a dolog.
-----------------------------------------------------------------
-Hát...öö..izé -vakargattam a tarkómat. Most mit mondjak? Oliék tök híresek, nagyon zenészek és nagyon jó dalokat írnak. Az én dalaim meg mások...nem olyanok mint az övéké.
-Na ne csináld már. Aki az utcán futva Demi Lovatot énekel az csak nem lehet ilyen rossz zeneszerző -bökött oldalba úgy mint aki valami nagy titkot rejteget.
-Mi? -ijedtem meg. Honnan tudja?
Jóízűen felnevetett majd megszólalt:-Tudod amikor tegnap futni voltatok egy másik lánnyal aki gondolom Betty énekeltél. És volt ott négy kapucnis alak. Azok mi voltunk -mondta ki mire azt hittem elsüllyedek.
-Ne ne ne ne! -fogtam a fejem kínosan és eldőltem az ágyon.
-Nyugi már. Nagyon jó hangod van -mondta mire kicsit zavarba jöttem.
-Hát köszi. Na, de most te jössz -tereltem el a témát igaz legbelül örültem amiért azt mondta, hogy jó hangom van. Mert ha Ő azt mondja akkor az biztos úgy van mivel ért ehhez a témához.
-Hát mit is mondhatnék -kezdte kissé bizonytalanul aztán folytatta. Elmesélte a gyermekkorát, hogy milyen volt, hogy hol élt aztán , hogy volt külföldön igaz a legelején nagyon nehéz volt neki anyagilag, de aztán egy idő után egyenesbe jött. Elmesélte, hogy mikor és, hogy jött létre a ByTheWay aztán áttért az X-Faktoros élményeikre. Rengeteg vicces történetet mesélt az idő meg csak repült. Oli nagyon jó fej és ahhoz képest, hogy milyen kis bohócnak tűnik nagyon komoly és olyan lelkesen hajt a célja felé hogy le a kalappal előtte. Épp egy vicces történet közepén voltunk nagy nevetés közepette amikor felmordult a hasunk. Tök egyszerre. Ami elég vicces volt így ezen is röhögtünk egy sort.
-Ahogy hallom elég éhesek vagyunk -nevetett.
-Ahha kéne valamit kajálni.
-Nem jó ha üres a pocak -simogatta meg a hasát mire felnevettem. Felkászálódtam az ágyról ahol már egymás mellett fetrengtünk -szó szerint- a röhögéstől majd kiindultunk a konyhába.
-Mit együnk? -mászott be a hűtőbe.
-Nekem mindegy. Tányérok? -kérdeztem tanácstalanul hiszen nem ismerek még semmit ebben a lakásban.
-Itt -nyitott ki egy szekrényt.-Amúgy szeretsz csocsózni? -kérdezte.
-Naná. Egy csocsóbajnok áll előtted. Miért?
-Jah csak, mert a srácok ma vesznek meg egy csocsóasztalt. Pontosabban elmentek nézni aztán majd hozzák valamikor kocsival.
-Hú de jó -virultam.-És te?
-Mi én? Ja persze szeretek -mosolygott rám miközben letette az asztalra a hűtőből kivett kajákat. A tányért letettem az asztalra kerestem mellé két kést majd leültünk.
-És mi van a családoddal? Kata a tesód gondolom eddig vele laktál, hogy hogy eljöttél onnan? -hozta fel azt a témát amiről nem nagyon szerettem volna beszélni. Kifejezéstelen arccal bámultam előre aztán egy kis idő után megszólaltam:
-Ez egy olyan téma amiről nem szeretnék beszélni. Ne haragudj.
-Nem te ne haragudj. Nem akartam ilyen személyeskedő lenné bocsánat -mentegetőzött.
-Semmi baj -eresztettem felé egy halvány mosolyt majd tovább ettem keserű ízzel a számban. Beszéd témánk átterelődött egy másik témára és percről percre kezdtem úgy érezni, hogy megbízhatok Oliban. Soha nem volt még ilyen, hogy valakinek ilyen hamar feloldódtam. Mikor Bettyvel kezdtem barátkozni kiskoromban hónapokig telt míg teljesen megtudtam benne bízni és elmondani neki mindent. Emlékszem akkor csináltunk egymásnak barátság karkötőt. Egy jó ideje befejeztük az evést, de mivel lusták voltunk felállni a sej hajunkról a konyhába beszélgettünk amikor beléptek a fiúk.
-Hali! -köszöntek.
-Sziasztok! kiabáltunk ki a konyhából.
-Na itt van Mercédesz is -örült Benny mikor bejött.
-Kérlek hívjatok Mercinek -mondtam el nekik is azt miat órákkal ezelőtt Olinak.
-Oké. Na és berendezted a szobád? -kérdezte Sziki.
-Persze ha akarjátok megnézhetitek -mondtam kedvesen mire szélsebesen rohantak el. Körülbelül két perc múlva vissza is értek.
-Tök jó lett. Látszik, hogy csajszoba -piszkálódott viccesen Ya Ou.
-Köszi -mosolyogtam. Benny elővett még 3 tányért majd leültek és elkezdtek enni.
-Nekem lassan mennem kell úgyhogy megyek öltözködni -álltam fel és gyorsan kiittam a maradék innivalómat.
-Randid lesz? -kérdezte Oli mire a többiek felnevettek én meg majdnem megfulladtam a narancslétől.
-Nekem? -kérdeztem olyan tipikus "egy olyan ronda lánynak mint nekem?" fejjel.-Dehogy csak mindjárt futni kell mennem.
-Áhá oké -nevettek tovább mire csak megráztam a fejem és elmentem a szobába. Bezártam az ajtót aztán előszedtem egy futáshoz alkalmas szettet. Miután gyorsan magamra kaptam összegumiztam a hajam majd elindultam kifelé.
-Srácok elmentem majd jövök! -kiáltottam mikor már az ajtónál voltam.
-Oké szia! -kiáltottak utánam. Becsuktam az ajtót és elindultam lefelé a lépcsőn kocogva, hogy bemelegítsem az izmaimat. Mikorra leértem már kezdett fájni így hatásos volt a dolog.
-----------------------------------------------------------------
Kövit*-*
VálaszTörlésNagyon jooooo! Mikor lesz végre kövi?
VálaszTörlésXD nagyon jó de mikor lesz 4. Rész??:Onagyon várjuk
VálaszTörlés