Chapter 50 : ,,A banda az első."

Sziasztok Ragadós Wattacukorkáim! :3
Nos hamarosan vége a szünetnek (minden szomorú) és elkezdődik a suli amit Én már rettenetesen várok. Nos a gépem jó egy ideje úgyhogy fogtam magam és ideültem részt írni. Remélem mindenkinek lesz ideje elolvasni a Celeb vagyok ments ki innen vagy az X-Faktor reklámideje alatt az új részt. :D 
Ez valamivel hosszabb lett mint a többi és remélem izgalmasabb is. Nem kertelek tovább, kérlek hagyjatok nyomot magatok után.
Sok puszi : Brigii



Mondatára a szívverésem kihagy egy ütemet, a szemem megtelik könnyekkel. 
-Ez biztos? - kérdezem suttogva.
-A teszt pozitív lett - ejti ki lassan a szavakat.
Akkor igaz. Apa leszek! Gyerekünk lesz! 
-Istenem - suttogom majd egy hatalmas öröm kiáltás közben karjaim közé kapom Mercit es megcsókolom. Ez hihetetlen...
-Várj, Te örülsz neki? 
-Ez mégis milyen kérdés? Még szép, hogy örülök neki.
-De nem félsz, hogy tönkre teszi a karriered? - néz rám félénken. Mégis miből gondolja ezt?
-Dehogy. Jézusom Merci. Minden álmom egy pici. Egy közös gyerek. A Mi keverékünk - könnyes szemekkel néz rám majd megkönnyebbült sóhaj hagyja el a száját.
-Akkor ez azt jelenti, hogy megtartjuk? 
-Igen - mosolyodok el majd megcsókolom. - Csak még egyszer meg ne történjen ez. A frászt hoztad Rám. És ha nincs ez a kis macska ki tudja mikor találok rád.
Begondolni is rossz, hogy mi lett volna ha nem találom meg. Lehet, hogy elmegy a pici és akkor...
-Miért? - szakít ki a gondolataim közül érdeklődve.
-Az a kis szőrmók minden áron be akart jutni hozzád. Aztán mikor szóltam neked, hogy mit tegyek nem válaszoltál. Aztán pánikba estem igy berúgtam az ajtót
-Na látod mekkora szerencse, hogy akaratoskodtam ennek a kis drágának a sorsa miatt? - csípi meg az orrom szórakozottan, ám Én ennek ellenére nem vagyok az.
-Merci - fogom meg a kezét ezzel komolyságra késztetve. - Miért nem szóltál erről korábban? Vagy egyáltalán mióta tudod ezt?
-Ma amikor kimentem a konyhába inni rosszul lettem. Berohantam a vécébe ahol Betty később rám talált. Aztán beszélgetni kezdtünk és rajöttem, hogy terhes vagyok. Aztán este a munkába csináltam egy tesztet ami pozitív lett. De egy valamit nem értek. Ha minden egyes alkalommal vedekeztünk akkor mégis hogy lehetek terhes? - tanácstalanul néz rám mire nekem beugrik valami.
-Nos..tudod Cicám...lehet, hogy egyszer elfelejtettem... - vakargatom meg a tarkómat bűnösen.
-Mikor?
-Emlékszel a múltkori bulira? Amikor anya és Erick is ott volt meg a többiek? - kérdezem mire bólint. - Nos akkor a vécében...tudod épp nem volt nálam...meg kissé részegek is voltunk...
-Óó már értem - bólint mikor eszébe jut az aznap este.
Halvány mosoly jelenik meg az arcán majd megcsókol.
-És akkor most hogyan tovább? Úgy értem nem maradhatunk itt mivel egy idő után megnő a hasam, megszületik a pici...- mielőtt végig sorolná az egész kilenc hónapot ajkaimat az övére tapasztom és gyengéden megcsókolom.
-Minden megbeszelünk. Van még kilenc hónapunk. Ráérünk. Először is a többieknek kéne elmondani - ujjaimmal megsimítom puha arcbőrét majd egy puszit nyomok a homlokára.
-Rendben - áll fel eddigi helyéről ám hirtelen megszédül. Reflexeim bekapcsolódnak es karjaim egyből utána kapnak.
-Hoppá hoppá - nevetek fel mikor karjaim között landol.
-Nagyon vicces. Ha a helyemben lennél nem nevetnél - néz rám mérgesen.
-Jól van na. Tudod, hogy szeretlek - egy puszit nyomok a nyakára majd derekát atölelve a konyhába megyünk.
-Szóltunk a mentősöknek, hogy ne jöjjenek. Kérdezték, hogy biztosak vagyunk-e benne és azt mondtuk igen. Remélem nem baj - mondja Bence mikor beérünk a kis helyiségbe.
-Dehogy. Viszont szeretnénk nektek mondani valamit - bátorítóan megszorítom a kezét majd egyszerre megszólalunk.
-Babánk lesz.

A mondat elhangzása után nem tudok nem mosolyogni. Még Én magam is alig hiszem el. Ez egyszerűen fantasztikus. Ugyanakkor ijesztő..
Mindenki álla a padlót súrolja, Betty tapsikolva felugrik majd megölel minket.
-Hűha - szólal meg YaOu. - Akkor ezért ettél mostanában annyit mint egy disznó - állapítja meg nevetve.
-Hé - hőköl fel döbbenten majd elneveti magát a sértett személy.
-Gratulálunk - mosolyodik el Sziki. - De ez veszélyezteti a banda jövőjét?
-Nem. Egyenlőre nem - mosolyodok el. - A banda az első Ti is tudjátok - lepacsizok velük majd ökörködni kezdünk. Fogalmam sincs mennyi ideig vagyunk ott, de egy idő után azt vesszük észre, hogy Merci és Betty eltűntek.
-Ezek meg hova lettek? - nézek körbe.
-Szerintem hagyjuk őket. Biztos elmentek aludni mivel fáradtak. Majd reggel beszélünk velük - mondja YaOu.




*Jakab Mercédesz*

,,A banda az első."
Végig ez a mondat jár a fejemben miközben magamat ölelve a szobámba megyek. Elfordítom a zárban a kulcsot majd összeszorult torokkal az ágyamra dőlök. 
Mégis, hogy gondolta, hogy a banda az első? Egy kapcsolatban az embernek nem a másik fél az első?! Megértem, hogy az éneklés és a rajongók az élete, de nem Én kéne, hogy legyek neki az első?
Lehet úgy tűnik mintha egy nyavalyás picsa lennék, de iszonyatosan rosszul esett amit mondott nemrég a konyhában.
Takarómat magamra húzva fejemet a párnába fúrom és remélem, hogy ezen a kis dolgon nem fogok sírni akármennyire is kiakasztott és rosszul esett. Az órára pillantok ami reggel nyolcat mutat. Egy hatalmas ásítás hagyja el a számat, melynek következtében a szemem könnybe lábad. Letörlöm a sós vízcseppeket majd ledobom magamról a nadrágomat az ajtóra egy post-it cetlire kiírok egy ,,alszok, hagyjatok" szöveget majd vissza fekszek az ágyba és álomba merülök.

Hatalmas alhasi görcsre kelek fel, ki tudja hány órával később. Összegömbölyödök az ágyon miközben legszívesebben sikítanék úgy fáj a hasam, a takarót a lábam közé szorítom és idegesen markolom a lepedőmet. Csak múljon már el. Csak múljon már el.
Idegtépő és fájdalmas percek telnek el majd azt veszem észre, hogy a fájdalom elmúlik. Megkönnyebbülten egyenesedek ki, letörlöm a homlokomról az izzadságcseppeket majd a hajamba túrva felállok az ágyról. Egy hatalmas ásítás hagyja el a számat majd a tükörbe nézve megállapítom, hogy ma reggel se festek a legjobban. Pontosabban fél kettőkor amikor megnézem mennyi az idő. Felhúzom magamra a tegnapi gatyámat majd átsétálok a fürdőbe. 
Fogalmam sincs, hogy mit érzek. Haragszom Olivérre, de nem is. Vagyis ahj..nem tudom, hogy most tényleg komolyan mondta-e ezt vagy csak a fiúk miatt. Ez az egész annyira bonyolult.
-Neked is jó reggelt - szólal meg fogkrémmel teli szájjal YaOu a mosdókagyló fölött állva amikor dühösen berúgom az ajtót. 
-Hoppácska. Bocs YaOu ne haragudj - húzom össze magam majd lehuppanok a kád szélére és egy hatalmasat sóhajtok.
-Baj van? - kérdi miközben kiöblíti a száját majd a helyére rakja a kék fogkefét.
-Dehogy. Minden oké. Csak izé..tudod..a terhesség - bökök ki valami hülyeséget.
-Na jó - mondja majd becsukja az ajtót és helyet foglal a vécén lehajtott tetőn, velem szemben. - Hallgatlak.
-Pff. Ennyire átlátszó? - kérdem majd idegesen elröhögöm magam.
-Ismerlek - mosolyodik el. - Na ki vele.
-Nem is tudom, hogy mondjam. Kurvára szarul esett amit tegnap Olivér mondott. Hogy a banda az első. Nem mondom, hogy ne legyen fontos az életében a zenélés meg a Wayerek, de számomra Ő az első az életemben. És Én akkor miért nem vagyok Neki az? Nem akarok olyannak tűnni, hogy körülöttem forogjon minden, de ez nagyon szarul esett. Ahj..érted mit akarok mondani?
-Persze, hogy értem. Nekem mindig is a banda volt az első. Aztán jött Betty és azóta már Ő az első legfontosabb személy az életemben. - halvány mosoly jelenik meg az arcán majd ismét megszólal. - Hidd el Én is meglepődtem amikor Olivér ezt mondta. Remélem nem gondolta komolyan és csak a mi kedvünkért mondta, de az lenne a legjobb ha ezt megbeszélnétek.
-Tudom, de nem akarok olyan lánynak tűnni mintha azt akarnám, hogy csak Rólam szóljon minden egyes perce. Szeretném ha megtudná, hogy milyen rosszul esik ez nekem, de nem akarom csak úgy a fejéhez vágni ezt az egészet.
-Hát ha viszont ilyen leszel akkor fél órán belül kiderül, hogy mi bajod - nevet fel mire Én is elmosolyodok. - Figyi majd megbeszélitek. 
-Tudom. Kösz - mosolyodok el.
-Rám mindig számíthatsz. Én mindig itt leszek.
-Jól van. Na, de most már hagyjál fürdeni - lökdösöm kifelé.
-Még csak a terhesség elején jársz, de már hangulatingadozásod van - nevet fel. - Sajnálom Olivért.
-Ezzel most azt akarod mondani, hogy idegbeteg vagyok? - kérdezem a poén kedvéért úgy kiabálva mint egy hisztis picsa.
-Ezt egy szóval se mondtam - emeli fel a kezét védekezésképp nevetve.
-Most meg hazugnak nevezel? 
-Szia Merci - megy el nevetve mire Én is elnevetem magam majd becsukom magam mögött az ajtót.
Egy húsz perces fürdés, fogmosás és egyéb fürdőben csinált dolgok után a szobámba megyek. Felkapok magamra egy bugyit és egy melltartót majd egy rövid gatyát és egy toppot. A hajamat hanyag módon átfésülöm majd kiengedve hagyom és a konyhába megyek. 
-Reggelt - köszönök fáradtan majd lehuppanok a székre Bence és Sziki közé.
-Neked is kismama - mosolyodnak el mire Én is így teszek.
-Figyi srácok. Azért ugye ez csapaton belül marad? Mármint nem tudom mi lenne ha a rajongók megtudnák szóval... - kezdem, de Sziki félbeszakít.
-Természetesen lakat a szánkon. Nyugi bennünk bízhatsz.
-Kiben bízhat kicsoda? - jön be Olivér álmos arccal, szembe lógó hajjal. Ó bakker, de szexi. De még mindig haragszom rá.
-Jó Reggelt Szerelmem - nyom egy puszit az arcomra majd leül az asztalhoz. 
-Neked is - dörmögöm majd felkapom a tányéromat és inkább a szobámba megyek, hogy ott megreggelizzek.
-Mi baja van? - hallom Bence hangját.
-Terhes - szólal meg Olivér.
-Kurva vicces! - kiáltom vissza mérgesen majd becsapom magam mögött az ajtót, be is zárom és levágódok az ágyra és neki látok össze csokizni a kezemet a kakaós csigámmal. 

Tudom, hogy nem maradhatok itt. Egy idő után észreveszik, hogy nem jövök ki a szobából és kérdezősködni fognak, hogy mi a bajom, azt pedig nem szeretném. Felkapom a Szürke 5 árnyalata című könyvet a polcomról majd beledobom a táskámba a telefonomon és egyéb dolgaim közé. Lábamra felveszem a fehér Conversemet írok egy cetlit ,,elmentem majd jövök" felirattal amit kirakok az ajtóra majd táskámmal a kezemben kisurranok a lakásból. Fogalmam sincs, hogy merre akarok menni, de kell egy nyugodt hely. És azt hiszem már tudom is, hogy hol van az a bizonyos hely.
--------------------------------------------------------------------

Chapter 49

Sziasztok Drágáim! :) Nos beköszöntött a szünet és ezzel kezdetét vette a kis pihenő. Remélem mindenkinek jól fog telleni a szünete az időjárás ellenére. Nekem eddig fantasztikusan telik, bár akármennyire is szeretem az esőt nagyon elveszi a kedvem. Köszönöm szépen a komikat es az oldal megtekintéseket. Sajnos nem volt rá még időm válaszolni, de amint lesz megteszem. :) Remélem tetszeni fog az uj rész. Kérlek hagyjatok nyomot magatok után. 
Puszi: Brigii




*Patocska Olivér*

Nem tetszik nekem ez a kiscica. Nem azért, mert utálom az állatokat, de ez a macska kifejezetten nem tetszik. Olyan furcsa.
Idegesen bámulom a fehér kis szőrgombócot aki az ágy szélén ülve félrebillentett fejjel Engem néz. Néha-néha elkezd játszani a farkincájával aztán visszatér eddigi cselekedetéhez és csak bámul.
-Mit nézel? - kérdezem Tőle idegesen majd kezemmel megfordítom, hogy bámulja az ajtót. Egy hirtelen pilllanatban leugrik az ágyról majd kirohan. Na végre. 
Perceken belül hangos nyávogás tölti be a lakást.
-Istenem - nyöszörgöm gondterhelten majd hátra dőlök az ágyon. Mikor újra meghallom a vékony kis nyávogó hangot felkelek az ágyról és kimegyek a folyosóra. 
-Hol vagy? - kérdezem össze-vissza nézelődve. A fürdőszoba felől hallom a nyávogást ismét így hát arra megyek. Az ajtónál állva találok a kis fehérségre aki kék szemeivel engem néz.
-Mi van? - nézek rá értetlenül. Felágaskodik majd apró kis körmeit az ajtóba mélyeszti és végig húzza rajta.
-Hé. Rossz macska - korholom meg miközben felkapom az ölembe. Körmeit most az Én karomba mélyeszti bele majd leugrik a földre esismét az ajtóhoz megy. Kapargálja, az orrát az ajtó esa küszöb közti kis résbe dugja. 
-Be akarsz menni? Vagy mi bajod van? 
Egy újabb nyávogás hagyja el a szájat mire bekopogok az ajtón.
-Cicám ez a kis hülye be akar menni. Mit csináljak? - szólok be az ajtón az említett személyhez, de nem jön válasz.
-Merci! - kezem ijedtemben a kilincsre fonódik, de hiába nyomom le az ajtó be van zárva.
-Merci! - kiabálom ismét a nevét, de nem jön válasz.
-Olivér mit kiabálsz már? - jön ki fáradtan YaOu az ajtón.
-Azt, hogy Merci bent van, de nem válaszol - morgom neki idegesen. Remélem nincs semmi baja.
-Mi? - jön oda hozzám értetlenül. 
-Hallottad - idegesen feszegetem az ajtót, dörömbölök rajta, de semmi válasz. 
-Állj hátrébb, berúgom - hátrálok miközben barátomat is magammal húzom. Egy hatalmasat rúgok az ajtóba ami nagy csattanással kiszakad a falból és a földre esik.
-Jézusom Merci! - amint meglátom, hogy életem értelme a földön fekszik mozdulatlanul elfog a pánik. Földön heverő testéhez rohanok majd leguggolok mellé.
-Szerelmem - idegesen pofozgatom az arcát, de nem reagál. 
-Jezusom - guggol le a másik oldalára YaOu majd megnézi a pulzusát.
-Olivér - suttogja elsápadva. - Nagyon gyenge a pulzusa.
-Mi? Ne, ne kérlek ne. Merci hallod kelj fel kérlek - kétségbeesetten, könnyes szemekkel bámulok rá. 
Életem értelme itt hever előttem a földön mozdulatlanul, én pedig nem tudom mit tegyek. Mentők!
-Hívd a mentőket! - mondom YaOunak miközben óvatosan felemelem Mercit a földrőlogx a nappaliba vigyem.
-Úristen! Mi történt? - hallom meg Betty ijedt hangját majd mikor az ajtóhoz fordulok 6 ijedt szempárral találom szembe magam.
-Vigyázzatok! - szólok rájuk idegesen majd a nappaliba megyek. 
Óvatosan teszem le a kanapéra a mozdulatlan testet, nem tudom, hogy jót tettem-e ezzel, hogy megmozdítottam.
-Valaki figyeljen rá amíg a mentők ide nem érnek. Én addig össze pakolom a holmijait - idegesen a szobába rohanok ahol előkapok egy táskát amit az ágyra dobok. Mindenféle ruhát beledobálok majd behúzom a cipzárt és tovább keresgélek, hogy mi az ami még kelleni fpog neki a kórházban.
-Oli - nyit be Betty. - Felébredt.
-Mi van? - kérdezem döbbenten majd meg se várva válaszát a nappaliba rohanok ahol a kanapén Merci YaOu segítségével próbál felülni.
-Merci - rohanok oda hozzá könnyes szemekkel majd karjaim közé szorítom. - Mégis mi volt ez?
-Nem tudom Olivér - suttogja gyengén.
-Mindegy. Nemsokára úgyis kiderül, hogy mi bajod van. És akkor minden rendben lesz - egy óvatos puszit nyomnék a homlokára, de elhúzódik.
-Ezt mégis hogy érted? - néz rám döbbenten fáradt szemeivel.
-A mentők mndjárt itt lesznek - fogom meg a kezét.
-Mi? Ti kihívtátok a mentőket? Mégis miért?
-Merci elájultál. Szerinted minek hívtuk ki a mentőket? - kérdi Sziki.
-Srácok, szerintem hagyjuk magukra őket - szólal meg Betty majd tekintete elidőzik Mercin aki lehajtja a fejét.Na jó. Valami itt bűzlik. Valamit titkol előlem
-Mégis mi folyik itt Merci? Mit nem mondasz el nekem? És mégis miért?- szótlanul, lehajtott fejjel ül majd halkan sírni kezd.
-Szerelmem mi a baj? Mégis miért sírsz? - kérdezem ám nem kapok választ. - Mond már könyörgöm - idegesen sürgetem, nem tudom mit gondoljak. Valami rossz dolog történt? Talán halálos beteg? Ne, ne gondolj ilyenre Oli. De akkor mégi mi történt?
-Terhes vagyok - suttogja halkan szinte alig érthetően. Mondatára a szívem kihagy egy utemet, szemeim könnybe lábadnak.
--------------------------------------------------

Chapter 48

Sziasztok Drágák! :3 Nos azt hittem mára nem tudok hozni részt, de gyors ide ültem és össze dobtam valamit. Nagyon-nagyon köszönöm szépen a komikat és a feliratkozókat és sajnálom amiért nem válaszoltam, de alig van időm mostanság. Azért megpróbálok részeket hozni, de nem mindig sikerül. :) 
Remélem tetszeni fog az új rész. Kitartást mindenkinek a sulihoz már csak pár nap és őszi szünet. Amiben remélem több részt tudok hozni. :) 
Na, de nem is húzom az időt. Jó Olvasást mindenkinek és kérlek hagyjatok nyomot magatok után! :) 
Puszi : Brigii

Amint meglátom a két vonalat a teszten a szívem kihagy egy ütemet és hirtelen megszédülök. A mosdó kagyló szélébe megkapaszkodva megtartom az egyensúlyom.
Oké Merci terhes vagy. Bebizonyosodott. A teszt pozitív lett. Már csak el kell mondani Olivérnek aki remélhetőleg örülni fog neki és minden a legnagyobb rendben lesz. 
Az ing ujjamba tett teszttel vissza sietek az öltözőbe majd a táskám aljára süllyesztem és vissza megyek a pultomhoz.
-Köszi - kiabálok oda halasan a kollégámnak aki mentette helyettem a frontot amíg Én távol voltam.
Vissza rázódok a munkába és ismét a vendégekre koncentrálok. Na jó ez nem igaz. Rengetegszer elbambulok, vissza kérdezek, hogy mi volt a rendelés és eközben végig arra gondolok, hogy gyereket várok. Ám a kérdés még ott van a fejemben: Mégis hogy a fenébe lehetséges?!
Minden egyes alkalommal védekeztünk. Lehet igaza van Bettynek és tényleg lyukas volt a gumi. Vagy nem tudom. 

Fáradtan, de mégis mosolyogva kapom a vállamra a táskám és türelmetlenkedve várok Bettyre.
-Na, végre megvagy - lép be az öltözőbe. - Na mi van?
-Terhes vagyok - suttogom halkan.
-Komoly? - kapja a szája elé a kezét döbbenten.
-A teszt is bebizonyította - paskolom meg a táskámat.
-Húú hát gratulálok. És akkor Olivérnek elmondod? 
-Igen - jelentem ki mikor kilépünk a hűvös utcára. Az arcomat egyből megcsapja a kellemes, meleg szél, amint veszek egy mély levegőt felfrissülök és távozik belőlem az a sok szenny amit 8 órán keresztül magamba szívtam. Igaz az orrom még tele van cigaretta füsttel, de majd alvás közben kitisztul. 
-Igaz még nem tudom, hogy mikor vagy s miként, de szeretném ha megtudná. Igaz félek a reakciójától, de tudnia kell.
Halvány mosoly húzódik az arcára majd megölel. Csendben ballagunk hazafelé, a kulcsomat keresem a táskámban.
-Hallod olyan éhes vagyok - tapasztja a hasára a kezét Betty.
-Nekem mondod? - kérdezem fájdalmas arccal miközben elfordítom a kulcsot a zárban. 
-Na keressünk valami élelmet - sétál be a konyhába a vak sötétben.
Felkapcsolom a villanyt majd ledobom a táskámat a székre. Kikapok a hűtőből két joghurtot mellé két kanállal majd leteszem az asztalra. 
-Ez megfelel nem? 
-Hogyne. Sőt lehet sok - mondja elhúzva a száját.
-Miért?
-Tudod vigyáznunk kell az alakunkra - neveti el magát.
-Ja bocs akkor ezt vissza is rakom - hátrálok meg amikor hirtelen valami puhára lépek és egy hangos nyávogást hallunk. Ijedtemben ugrok egy nagyot és felsikítom a kezemben lévő joghurtokat meg eldobom.
-Ez mi az Isten volt? - kérdi döbbenten Betty majd hangosan felnevet.
-Nem tudom. Valami nyávogott - hajolok be az asztal alá ahol megpillantok egy ijedt szemű, fehér szőrű kis cicát. 
-Jujj Betty. Nézd mi van itt. Egy cicus - húzódik mosolyra a szám a kis cukiság láttán. - Gyere ide cicus. Gyere - szólongatom mosolyogva mire egy halk nyávogás hagyja el a száját majd lassan, bizonytalanul felém indul. Mikor a kinyújtott kezemhez ér megszagolja majd neki dörgöli a pici kis pofiját.
-Ó egyelek meg. De cuki vagy - gügyögök neki miközben elkapom piciny kis testét és az ölembe veszem. 
-De cuki - guggol le mellém Betty majd megsimogatja a kis fehérség fejét.
-Hey ez mit keres itt bent? - hallom meg magunk mögött Bence hangját majd kikapja a kezemből a kis csöppséget és..és kirakja az ajtón.
-Hőő - hördülök fel döbbenten. - Ne már. Most miért kellett ezt csinálni? Hé? Bence! - úgy sipákolok mint egy kis ötéves amikor nem kapja meg azt amit akar.
-Merci. Nyugodj meg. Ez a macska amióta megjöttünk itt van az ajtóban. Már vagy századszorra rakjuk ki, mert mindig beszökött.
-De tök aranyos. Most miért nem engedjük be?
-Mert akkor ide szokik és itt ragad. És azt nem szeretnénk, mert állat nem lehet az albérletben - szólal meg mögöttem Sziki.
-De csak addig amíg találunk neki gazdát? - kérdem szomorúan.
-Merci.. - sóhajt fel YaOu fáradtan.
-Olivér - nézek a barátomra aki álmos fejjel pillant vissza rám szemébe lógó szőke tincsei mögül.
-Srácok. Igazatok van. De Mercinek is. Csak nem hagyhatjuk kint ezt az állatot éjszakára.
-Nem lehettek ilyen szívtelenek - próbálok bennük egy kis bűntudatot ami lehet, hogy sikerül.
-Na jó ebben igazad van - bólint elismerően YaOu. - Akkor éjszakára behozhatod. De holnap már szórólapozol és gazdát keresel neki!
-Éjen! - kiáltok fel örömömben majd megölelem kínai barátomat és hálául egy puszit adok az arcára. Sietve feltépem az ajtót majd elmosolyodok a lábtörlőn kuporgó fehér szőrmók láttán. Óvatosan a kezembe veszem majd a mellkasomhoz szorítom. 
-Ma este bent alszol - gügyögöm neki mosolyogva miközben becsukom magunk mögött az ajtót.
-Na akkor most mindenki boldog? Aludhatunk végre tovább? - kérdi álmosan Bence.
-Miért keltetek fel? - kérdezem félre billentett fejjel.
-Mert mondjuk valaki - pillant rám morcosan Sziki. - sikonyált.
-Nem tudom ki lehetett az - vakargatom a fejem gondolkozva aztán felnevetünk.
-Merci. Egy nap! - emlékeztet YaOu.
-Oké oké - mosolyodok el majd Olivérhez sétálok a kis csöppséggel a kezemben.
-Nézd, de cuki - nyomom az orrába mosolyogva.
-Láttam már messziről is - nevet fel.
-Jól van na. Olyan kis cuki. Vajon fiú vagy lány? - kérdem tanakodva majd megnézem alul. - Kislány.
-És ezt így állapítottad meg? 5 másodperc alatt? - kérdi nevetve.
-Igen - mondom büszkén majd megcsókolom.
-Remélem az ágyba nem akarod behozni - húzza el a száját miközben elindulunk a szobám felé.
-Miért? - kérdezem döbbenten. - Aludjon a földön? 
-Hát abban reménykedtem.
-Dehogy alszik. Ott fog aludni velünk. 
-Nemár Cicám. Ezt Te sem gondoltad komolyan.
-De - jelentem ki határozottan. - Vigyázol rá amíg fürdök? 
-Dehogy vigyázok - rázza meg a fejét.
-De miért? 
-Mert. Megszokja, hogy babusgatjuk és akkor nem akar majd elszakadni Tőlünk. Vagyis úgy látom már késő - rázza meg a fejét annak láttán amikor összedörgölöm az orrunkat.
-Jó akkor fürdök vele. Ő biztos jobb fürdő társ mint Te - mondom sértetten majd az ajtó felé indulok.
-Igen? - kérdi felháborodva.
-Igen - vágom rá.
-Na gyere csak ide - hallod meg a gyors lépteit mögöttem majd mielőtt kilépnék az ajtón elkapja a derekam és magához húzva megcsókol.
-Na add ide azt - veszi ki a kezemből "azt".
-Őt - helyesbítek. - Addig találj ki neki valami nevet. Szeretlek Muki - egy gyors puszit nyomok a szájára majd besietek a fürdőbe. Mosolyogva csukom be magam mögött az ajtót majd a fejem sajogni kezd. 
-Áúú - tapasztom a kezem a homlokomra majd az ajtónak dőlök. Mélyen lehunyom a szemem és úgy próbálok nagy levegőket venni, várni amíg elmúlik a fájdalom. Mindegy. Attól még meg tudok fürdeni. 
Ellököm magam az ajtótól, de azzal a lendülettel a világ forogni kezd velem. A térdeim összerogynak a levegőm elfogy. Négykézlábra ereszkedem és segítségért kiabálok, de nem jön ki hang a torkomon. Lassan dőlök végig a padlón a fejem halkan koppan a kőbe. Próbálok felkelni, de nem megy. A szemeim ólomként csukódnak le és minden elsötétül.
--------------------------------------------------------------------

Chapter 47

Sziasztok Bogárkák! :3 
Nos remélem mindenkinek fantasztikusan telt ez a hete is és örömmel várta az új részt. :D Nagyon jó kedvem van annak ellenére, hogy rettentő fáradt és kimerült vagyok a suli és egyéb dolgok miatt. Köszönöm a komikat, a plusz feliratkozókat és az oldal megtekintéseket! Mivel ma volt időm egy újabb, hosszabb résszel jelentkezem és remélem tetszeni fog nektek! :D Kitartás a sulihoz mindenkinek, nem sokára őszi szünet, amiben remélem nem csak heti 1 részt tudok majd hozni. :) Jó Olvasást és kérlek hagyjatok nyomot magatok után! :) Új rész: nem tudom mikor :D 
Puszi : Brigii

Mégis mi a franc van velem?
Sietve csapom be magam mögött az ajtót majd erőtlenül lerogyok a vécére. Fejem előre hanyatlik, ajkaim automatikusan nyílnak szét és engedem, hogy kijöjjön belőlem a nemrég elfogyasztott ebéd büdös, darabos trutyi formájában.
Fogalmam sincs mi van velem az utóbbi napokban, de akármi is legyen ez remélem hamar elmúlik. 
-Jézusom Merci! - hallom meg magam mögött Betty ijedt hangját. - Mégis mi a franc van veled? - kérdi miközben hátra fogja kiengedett hajamat.
-Fogalmam sincs - nyöszörgöm miközben letépek egy vécé papírból egy darabot. Perceken keresztül öklendezek, könnyezik a szemem és szerintem sokkal több jött ki belőlem mint amit megettem.
-Mondtam, hogy ne egyél annyi sült krumplit - korhol fejcsóválva
-Először is, hogyha éhes vagyok mint a farkas akkor persze, hogy többet eszem. Másodszor pedig nem hinném, hogy a sült krumpli okozta ezt - mondom miközben lehúzom a vécét. A mosdókagylóhoz sietek majd egy hatalmas adag mentolos fogkrémmel megmosom a fogam.
-Akkor mégis mi? - kérdi mire vállat vonok majd visszarakom a lila fogkefét a pohárba. Nézem a tükörben magamat, a beesett falfehér arcomat, a vörös szemeimet majd megrántom a vállam.
Aztán..
Aztán a tekintetünk találkozik majd ijedten kapjuk a szánk elé a kezünket.
-Ez lehetetlen - fordulok meg sokkoltan majd csípőmmel a fehér kagylónak dőlök. 
-Nos ez nem igaz. Mert tudod amikor Ti.. - kezdi magyarázni a gyerek csinálás folyamatát ám félbe szakítom.
-Úgy értettem, hogy lehetetlen, hogy minden alkalommal védekeztünk - mondom idegesen. - Mással pedig nem feküdtem le.
-Azt gondoltam. Figyelj az is lehet, hogy lyukas volt a gumi vagy - kezdi majd elhallgat. 
Terhes vagyok. Nem biztos, de ha mégis az vagyok akkor..akkor az fantasztikus! Mármint rettentően örülök neki, hisz' imádom a gyerekeket. Anya leszek. Olivér pedig apa. Gyerekünk lesz. Egy család leszünk. Ugyanakkor ki tudja, hogy Olivér mit szól majd hozzá? Ezer és ezer gondolat vsn a fejemben, azt sem tudom, hogy mit tegyek.
-Hahó Merci! - legyezgeti előttem a kezét Betty.
-Bocs csak elgondolkodtam, mit is mondtál? - nézek rá.
-Látom. Azt kérdeztem, hogy most mit fogsz tenni? Olivér mit fog hozzá szólni?
-Kell egy teszt. Ha pozitív akkor elmondom Olivérnek. És ha nem akkor kivizsgáltatom, hogy mi a bajom.Régen beszéltünk arról, hogy szeretne gyereket Ő is szóval örülne neki. Vagyis remélem örülne. - mondom halkan. - De Betty erről senkinek se egy szót se! Még YaOunak sem mondhatod el.
-Mit nem mondhat el nekem Betty? - nyit be a szóban forgó személy értetlenül.
-Mit hallgatózol Ferenc? - kérdem Tőle kissé mérgesen.
-Hey Én nem hallgatóztam - kéri ki magának durcásan. - Csak épp ide tartottam és hallottam, hogy miről beszéltek.
-Jó ne haragudj - kérem Tőle bocsánatot amikor Betty rám néz amolyan "nem volt szép" tekintettel.
-Semmi gond. Megjött a mikulás értem én - nevet fel poénkodva mire finoman fejbe ütöm majd elmosolyodok.
-Egyébként mi ez a szag? Mi döglött itt meg?
-Ööö - nézek idegesen Bettyre.
-Édesem menjünk ki a konyhába rendben? Kezdek éhes lenni - karol belé a barna hajó lány majd az ajtó felé vonszolja.
-Furcsák vagytok  - pillant vissza rám gyanúsan méregetve.
Mikor becsukódik az ajtó felkapom a vécé tartályról a légfrissítőt majd a fél flakon kifújása után helyet foglalok a földön.
Ha beigazolódik, hogy terhes vagyok és elmondom Olivérnek aki örülni fog neki akkor megtartjuk a babát. Ha nem vagyok terhes akkor nincs baba. Viszont ha mégis az vagyok, de a Szöszi nem örül neki akkor fogalmam sincs mit teszek. Nem lenne szívem ahhoz, hogy a szívem alatt fejlődő csöppséget csak úgy elvetessem. De ha megtartanám és Olivér nem örülne neki akkor viszont vagy elhagyna emiatt vagy döntésre juttatna. Vagy Ő vagy a baba. Nem tudnék se Olivér nélkül, se a baba nélkül élni. Még csak két perce sejtem, hogy gyereket várok, de máris minden a feje tetejére állt. 
Ó te jó ég! 
-Cica - szólal meg Olivér az ajtóban állva mire ijedten rezzenek össze majd rá pillantok. - Mi az, rosszul vagy? - guggol le mellém aggódva.
-Dehogy Muki - mosolyodok el halványan majd megsimítom az arcát.
-Akkor mégis mit csinálsz itt? - néz rám értetlenül.
-Jaa..öö..izé semmit - pattanok fel hirtelen majd abban a pillanatban úgy megszédülök, hogy a Szőkeség karjai közt landolok.
-Jézusom Merci! Mi van veled? - kérdi ijedten miközben leültet a kád szélére.
-Húú a fejem - hajtom a fejemet a térdemre. Az egész világ forog velem mint amikor kiskoromban azt játszottam, hogy addig pörgök egy helyben amíg össze nem esek.
-Na jó. Mi van veled? Napok óta rosszul vagy, szédülsz, hányingered van és még ki tudja mi. Ha nem kaplak el itt esel össze.
-Csak megszédültem - emelem fel a fejem miközben még mindig szédülök. - Jól vagyok hidd el.
-Ahha persze. Hozd a táskád viszlek az orvoshoz - jelenti határozottan ám amikor a szemébe nézek aggodalmat vélek felfedezni.
-Nem kell. Jól vagyok csak..ez akkor szokott lenni ha..ha megjön - füllentek egyet majd képzeletben a homlokomra csapok. Marha.
-Biztos? - kérdi és látom, hogy egy szavamat sem hiszi el.
-Biztos - adok egy puszit a szájára. 
-Rendben. Esetleg tehetek valamit érted? 
-Nem kell - mosolyodok el halványan. - Na menjünk együnk valamit. Farkas éhes vagyok - állok fel majd kezét megfogva kihúzom a fürdőből.
-Nemrég ettünk Cica - nevet fel mögöttem. - Még a végén elhízol.
-Igen? - fordulok hátra sértettséget megjátszva. - Jól van Patocska - elengedem a kezét majd a konyha felé sietek.
-Cica várj már. Tudod, hogy csak vicceltem - rohan utánam majd hátulról szorosan átölel.
-Tudom Te bolond - mosolyodok el majd megcsókolom.
-Fú Te - rázza meg a fejét mérgesen mire felnevetek.
A hűtőben kajtatva megállapodunk a maradék ebédnél majd a nappaliba sétálva a tévé előtt elfogyasztjuk. Az utóbbi időkben Bettyvel elhanyagoltuk a futást ami kissé meglátszik rajtam. 
-Min gondolkozol? - pillant rám.
-Hogy amióta nem futunk híztam vagy 20 kilót - nevetek fel.
-Ez nem igaz - mosolyodok el. - Még mindig nagyon szexi vagy - csókol meg. - És izgató - suttogja perverz tekintettel.
-Te majom - nevetek fel majd összeborzolom a haját. Hirtelen elkapja a csuklómat majd magára ránt ezzel leborítva az ölünkben lévő tányérokat a földre. 
-Hupsz - pillant le miközben elhúzza a száját. - Na mindegy. Úgy se mi takarítunk.
-De hülye vagy - nevet fel majd megcsókolom. 

*Este nyolc óra*

Idegesen ráncigálom magamra a fekete ingemet és azért imádkozom, hogy elmúljon a hányingerem. Pont most kell megint rosszul lennem! Amikor indulnék a munkába! 
Magamban fortyogva felkapom a táskámat, a kezembe veszek egy dzsekit és ki megyek a konyhába egy pohár vízért. Felhajtom a hideg folyadékot majd megsürgetem Bettyt egy újabb mondattal, hogy igyekezzen már.
-Már itt is vagyok, nyugi - robog be a kis helyiségbe a táskájában matatva. 
A fiúk nincsenek itthon, délután mentek el egy koncertre így mi zárjuk be a házat. Mikor ezzel is kész vagyunk sietve vesszük az irányt a Rio felé. Egy kisebb késésben vagyunk, nekem ráadásul még tesztet is kéne vennem. Szerencsémre épp van esti ügyelet így gyorsan veszek egy tesztet amit a táskám mélyére süllyesztek. Majd ha lesz időm a munkában megcsinálom. Otthon nem merem a többiek miatt. 
Amint beérünk a Rioba lepakolunk az öltözőbe és elfoglaljuk a helyünket a saját pultunkban. A sok rohangálásnak és a tisztítószerek különböző illatának köszönhetően a hányingerem csak még jobban nő és nő. Idegesen szolgálom ki a vendégeket, látom rajtuk, hogy türelmetlenek, de nem tudok mit tenni. A fejem sajog a hangos zenétől, szédülök és úgy érzem mindjárt össze esek. 
-Balázs ki megyek a mosdóba kérlek ugorj be két percre helyettem! - kiáltom oda a magas fiúnak.
-Rendben - bólint.
Idegesen kirohanok az öltözőbe, kikapom a táskámból a tesztet amit az ingem ujjába becsúsztatok majd berohanok a vécébe. Mikor sikerült megcsinálnom idegesen a mosdó kagyló szélére teszem a fehér lázmérőhöz hasonló tárgyat majd vissza rohanok a vécébe, mert elfelejtettem lehúzni.
-Jajj Istenem. Ilyen egy estét - hallom meg Hanna hangját. Sietve behúzom magam előtt a kis ajtót ám eszembe jut, hogy a tesztet kint hagytam. Ó a francba! 
-Te figyelj már. Ez egy terhességi teszt? - kérdi Bianka döbbenten. Halkan leülök a vécére a lábaimat felhúzom és imádkozom, hogy ne vegyenek észre.
-Hát úgy néz ki. Mi az eredmény? - kérdi érdeklődve.
-Azt a kurva - szólal meg ijedten Bianka. - Vajon kié?
-Fogalmam sincs. De van pár tippem. Te figyelj már. Van itt valaki?
-Nézzük meg - mondja Bianka majd hallom ahogy kinyitja az első ajtót. Majd a másodikat. És a harmadikat. Basszus mindjárt ideér!
-Lányok! Légyszíves térjetek vissza a munkátokhoz! - hallom meg Attila a felettesük ideges hangját. Hál' Isten!
-Jól van megyünk már. Két perc nekünk is jár! - sipákolja dühösen.
-Már rég lejárt a két perc. Gyertek! - parancsolja. 
-Rendben - kopogó sarkuk az ajtói elmegy majd vissza fordulnak. Ó a francba! 
-Dugd el a kuka mögé. Később vissza jövünk érte - suttogja Bianka majd végleg elhagyják a helyiséget. 
Leengedem a lábaimat majd megkönnyebbülve fújom ki a levegőt. Felkapom a tesztet a kuka mögül majd mikor meglátom az eredményt döbbenten nézek a tükörképemre.
--------------------------------------------------------------------

Chapter 46

Sziasztok Drágáim! :) Szeretnék bocsánatot kérni e hosszú késés miatt. Egyszerűen az utóbbi időkben annyira lefoglalt az iskola, a tanulás, a délutáni dolgok, hogy egy szabad percem sem maradt. Minden nap négykor érek haza a suliból és utána még állhatok neki tanulni ami négy óra után elég nehéz. Rettentően fáradt vagyok, hétvégente is korán kelek bizonyos dolgok miatt. Nem hagyom abba a blogot, igaz gondoltam rá, de egy bizonyos személy tartotta bennem a lelket és arra ösztönzött, hogy folytassam azt amit szeretek csinálni és azt amiben valamennyire jó is vagyok. :) Szóval tényleg nagyon sajnálom ezt a hosszú késést. Remélem megértitek és továbbra is olvasói lesztek a blogomnak. :) Remélem a suli mindenkinek jól telik, a nyolcadikosoknak (és jó magamnak is) sok sikert és kitartást kívánok a sulihoz! :) Remélem tetszeni fog az új rész és hagytok nyomot magatok után! :) Nem ígérek vasárnapra részt, egyszerűen csak annyit mondok, hogy lesz ami lesz. :) Jó Olvasást mindenkinek! :) 
Puszi : Brigii

-Mi történt? - kérdezem amint a kocsi letekert ablakához érek.
-Jajj Oli nyugi. Nincsen semmi gond csak Mercinek kicsi a hólyagja - nevet fel Betty a mondandója végén. Megkönnyebbülten hunyom le a szemem majd fújom ki az eddig bent tartott levegőt.
-Megijedtél mi? - néz rám mosolyogva Panni. 
-Meg hát. Már azt hittem, hogy valami komolyabb baja történt - csóválom meg a fejem.
-Miféle baj történt? - hallom meg mellettem Merci hangját mire ijedten felugrok.
-Mi van veled Muki? - nevet fel szórakozottan ijedt arcomat látva. 
-Csak megijedtem..azt hittem, hogy történt veled valami.. - ismerem be elpirulva.
-Jajj, de cuki vagy - húzódik hatalmas mosolyra a szája majd hozzám bújik. - Úgy szeretlek. 
-Én is szeretlek Cicám - egy puszit adok a homlokára majd megcsókolom.
-Srácok, sajnálom, hogy félbe szakítom az idilli pillanatot, de ha már itt vagyunk ki használhatnánk az alkalmat és vehetnénk pár dolgot - jelenik meg mellettünk Sziki Zsófival kézen fogva. 
-Hmm. Szerintem menjünk mi is - mosolyodik el Merci majd kikapja a táskáját az autóból és kézen fogva a többiekkel együtt bemegyünk a kis épületbe.
Egy negyed órás vásárlás után mindenki egy kisebb adag elemózsiával a kezében ér a kocsihoz, ahol elbúcsúzunk egymástól majd beszállunk a járművekbe. Az út nagy része nevetgéléssel és hülyüléssel telik.
Nagyjából két óra alatt megérkezünk Szabadifürdőre (Siófoktól kissé messze van)Zsófiék irányításával.
-Biztos, hogy itt szállunk meg? - kérdezem a napszemüvegem mögül amikor kiszállunk a kocsiból.
-Igen.Miért talán nem tetszik? - vonják fel a szemöldöküket egyszerre.
-Egy szóval sem mondtam - mosolyodok el.
-Na akkor szerencséd van - csap a fenekemre Merci miközben elhalad mellettem maga után húzva a bőröndjét.
-Még egy ilyen és.. - kezdem majd elhallgatok ugyanis rájövök, hogy ezt a perverz mondatot nem a parkoló kellős közepén kéne kikiabálni a többiek és más idegenek emberek előtt.
-És? - kérdi felvont szemöldökkel.
Kikapom a bőröndömet a kocsi csomagtartójából majd hozzá sietek.
-Úgy megduglak mint még soha - súgom a fülébe majd megcsapkodom a fenekét. Hatalmas piros folt jelenik meg az arcán majd eltátja a száját. Felnevetek zavarán majd derekát átkarolva a többiekkel együtt elindulunk a bejárat felé. A hatalmas fehér épület bejáratához a kaputól egy híd vezet át. Mikor beérünk megpillantjuk a portát és az egész berendezés olyan mintha egy hajón lennénk. 
-De jó - néz körbe ámulattal Betty.
-Tudtam Én, hogy ide kell jönnünk - húzza ki magát büszke mosollyal Merci.
-Miért Te jártál már itt? - nézek rá.
-Igen még két éve - mosolyodik el. 
Oda sétálunk a pult mögött álló hölgyhöz majd kiveszünk négy,  két személyes egy ágyas, fürdős, egymás melletti szobát két éjszakára.
-Miénk a 269-es - kapja ki Ya Ou kezéből a kulcsot Merci.
-Na, de Benz - vonja fel perverz fejjel a szemöldökét Bence.
-Most miért kell egyből a rosszra gondolni? - kérdi ártatlanul barátnőm ám szemében látom, hogy Ő is arra gondol amire a többiek. Hangosan felnevetünk miközben felsétálunk a lépcsőn. A szobánkba érve egyszerűen elakad a lélegzetem. A falak barna és fehér színben pompáznak, a hatalmas francia ágyon fehér és bézs párnák és takarók, a padló szőnyeg hó fehér, a hatalmas ablak és üveg ajtó ami az erkélyre vezet olyan tiszta mint a gyémánt. A fürdő egy hatalmas káddal és zuhany tálcával, fehér vécével, mosdókagylóval és még ennél jobb dolgokkal teli.
-Azta - néz döbbenten Merci aztán lekapja a lábáról a cipőjét és felugrik az ágyra. Hatalmas mosollyal az arcán ugrálni kezd rajta akárcsak egy kisgyerek. Felnevetek a látványon majd oda sétálok hozzá és lábánál fogva elgáncsolom. Sikítva esik a puha párnák közé mire mosolyogva rá fekszem és megcsókolom.
-Olyan aranyos voltál - suttogom.
-Te meg gonosz, mert elgáncsoltál - biggyeszti le formás ajkait.
-Tudod, hogy szeretlek - simítom meg az arcát.
-Én is szeretlek - csókol meg. - A perverz kijelentésedért meg még kapsz.
-Alig várom - húzódik perverz mosolyra a szám majd kezemet fenekére vezetem és egy csók közben bele markolok.

*Jakab Mercédesz*

Négy órával később már a csapat nagy része fáradtan pihen a fűbe leterített pléden a szerelmével. A nap lemenőben, az idő kissé lehűlve. Mit számít ez annak az embernek a karjai közt akit igazán szeretsz?
A víz a lábunkat nyaldossa, a szél a hajunkat fújja.
-Gyönyörű - suttogom miközben a lemenő naplementét nézem.
-Csodálatos - érzem magamon a tekintetét. Szembe fordulok vele majd mikor látom, hogy engem néz megrázom a fejem.
-Én a naplementére gondoltam - mosolyodok el.
-Az nem érdekel. Te szebb vagy - csókol meg mosolyogva.
-De bolond vagy Te - túrok a hajába nevetve.
-Szeretlek - húz magához közelebb.
-Én is szeretlek Patocska - csókolom meg.

*Egy hónappal később*

A nyaralás végezetével haza térünk és minden vissza áll a régi kerék vágásba. Én késő estétől másnap reggelig dolgozok, a fiúk minden nap koncerteznek, dolgoznak, stúdióznak.
A hazatérés után Betty hozzánk költözött, pontosabban YaOuhoz Én pedig megismerkedtem Olivér anyukájával és a testvérével. Nagyon aranyosak mind a ketten, rettentő jó fejek akárcsak Olivér. Hatalmas örömmel fogadtak engem és egyáltalán nem az volt a véleményük ami miatt órákkal az indulás előtt idegeskedtem. Nagyon megkedveltek Engem ahogy Én is Őket.
Az idő gyorsan halad telnek a napok és már csak azt veszem észre, hogy nem sokára nyár vége. Hamarosan itt a tél, amit nagyon szeretek. Utána pedig a karácsony amit még jobban szeretek. A karácsonyfa díszítés, a forró csóki, diós bejgli, a kanapén való összebújás, a barátokkal való mászkálás karácsony estélyén. Az ajándékozásos részét nem nagyon szeretem, de a többit igen. 
A gondolataim közül hatalmas hasi görcs ránt ki.
-Mi a baj? - néz rám ijedten Olivér mikor összegörnyedek ölelő karjai között a kanapén.
-Nem tudom. Megint fáj a hasam - tapasztom a kezem a fájlalt testrészemre.
-Már megint? - húzza el a száját. - Mi bajod van? Nem lehet, hogy meg fog jönni?
-Nem. Nemrég múlt el - rázom meg a fejem majd lassan felkelek. - Megyek keresek valami gyógyszert a konyhában.
-Rendben, de siess vissza.
-Mindenképp - mosolyodok el halványan majd kimegyek a konyhába. 
A hűtőhöz sétálok valami innivalóért majd megállapodok a narancslénél. Kitöltöm a pohárba és keresek mellé valami gyógyszert. Egyet kortyolok majd a fehér kis kapszulát lenyelve sóhajtok egyet. Amint leér a narancs ízű folyadék hatalmas hányingerem támad és az ebéd kikívánkozik belőlem. Sietve rohanok a vécére és reménykedem, hogy nincs ott senki. Közben csak egy dolog jár a fejemben. Mégis mi a franc van velem?!
--------------------------------------------------------------------