Chapter 48

Sziasztok Drágák! :3 Nos azt hittem mára nem tudok hozni részt, de gyors ide ültem és össze dobtam valamit. Nagyon-nagyon köszönöm szépen a komikat és a feliratkozókat és sajnálom amiért nem válaszoltam, de alig van időm mostanság. Azért megpróbálok részeket hozni, de nem mindig sikerül. :) 
Remélem tetszeni fog az új rész. Kitartást mindenkinek a sulihoz már csak pár nap és őszi szünet. Amiben remélem több részt tudok hozni. :) 
Na, de nem is húzom az időt. Jó Olvasást mindenkinek és kérlek hagyjatok nyomot magatok után! :) 
Puszi : Brigii

Amint meglátom a két vonalat a teszten a szívem kihagy egy ütemet és hirtelen megszédülök. A mosdó kagyló szélébe megkapaszkodva megtartom az egyensúlyom.
Oké Merci terhes vagy. Bebizonyosodott. A teszt pozitív lett. Már csak el kell mondani Olivérnek aki remélhetőleg örülni fog neki és minden a legnagyobb rendben lesz. 
Az ing ujjamba tett teszttel vissza sietek az öltözőbe majd a táskám aljára süllyesztem és vissza megyek a pultomhoz.
-Köszi - kiabálok oda halasan a kollégámnak aki mentette helyettem a frontot amíg Én távol voltam.
Vissza rázódok a munkába és ismét a vendégekre koncentrálok. Na jó ez nem igaz. Rengetegszer elbambulok, vissza kérdezek, hogy mi volt a rendelés és eközben végig arra gondolok, hogy gyereket várok. Ám a kérdés még ott van a fejemben: Mégis hogy a fenébe lehetséges?!
Minden egyes alkalommal védekeztünk. Lehet igaza van Bettynek és tényleg lyukas volt a gumi. Vagy nem tudom. 

Fáradtan, de mégis mosolyogva kapom a vállamra a táskám és türelmetlenkedve várok Bettyre.
-Na, végre megvagy - lép be az öltözőbe. - Na mi van?
-Terhes vagyok - suttogom halkan.
-Komoly? - kapja a szája elé a kezét döbbenten.
-A teszt is bebizonyította - paskolom meg a táskámat.
-Húú hát gratulálok. És akkor Olivérnek elmondod? 
-Igen - jelentem ki mikor kilépünk a hűvös utcára. Az arcomat egyből megcsapja a kellemes, meleg szél, amint veszek egy mély levegőt felfrissülök és távozik belőlem az a sok szenny amit 8 órán keresztül magamba szívtam. Igaz az orrom még tele van cigaretta füsttel, de majd alvás közben kitisztul. 
-Igaz még nem tudom, hogy mikor vagy s miként, de szeretném ha megtudná. Igaz félek a reakciójától, de tudnia kell.
Halvány mosoly húzódik az arcára majd megölel. Csendben ballagunk hazafelé, a kulcsomat keresem a táskámban.
-Hallod olyan éhes vagyok - tapasztja a hasára a kezét Betty.
-Nekem mondod? - kérdezem fájdalmas arccal miközben elfordítom a kulcsot a zárban. 
-Na keressünk valami élelmet - sétál be a konyhába a vak sötétben.
Felkapcsolom a villanyt majd ledobom a táskámat a székre. Kikapok a hűtőből két joghurtot mellé két kanállal majd leteszem az asztalra. 
-Ez megfelel nem? 
-Hogyne. Sőt lehet sok - mondja elhúzva a száját.
-Miért?
-Tudod vigyáznunk kell az alakunkra - neveti el magát.
-Ja bocs akkor ezt vissza is rakom - hátrálok meg amikor hirtelen valami puhára lépek és egy hangos nyávogást hallunk. Ijedtemben ugrok egy nagyot és felsikítom a kezemben lévő joghurtokat meg eldobom.
-Ez mi az Isten volt? - kérdi döbbenten Betty majd hangosan felnevet.
-Nem tudom. Valami nyávogott - hajolok be az asztal alá ahol megpillantok egy ijedt szemű, fehér szőrű kis cicát. 
-Jujj Betty. Nézd mi van itt. Egy cicus - húzódik mosolyra a szám a kis cukiság láttán. - Gyere ide cicus. Gyere - szólongatom mosolyogva mire egy halk nyávogás hagyja el a száját majd lassan, bizonytalanul felém indul. Mikor a kinyújtott kezemhez ér megszagolja majd neki dörgöli a pici kis pofiját.
-Ó egyelek meg. De cuki vagy - gügyögök neki miközben elkapom piciny kis testét és az ölembe veszem. 
-De cuki - guggol le mellém Betty majd megsimogatja a kis fehérség fejét.
-Hey ez mit keres itt bent? - hallom meg magunk mögött Bence hangját majd kikapja a kezemből a kis csöppséget és..és kirakja az ajtón.
-Hőő - hördülök fel döbbenten. - Ne már. Most miért kellett ezt csinálni? Hé? Bence! - úgy sipákolok mint egy kis ötéves amikor nem kapja meg azt amit akar.
-Merci. Nyugodj meg. Ez a macska amióta megjöttünk itt van az ajtóban. Már vagy századszorra rakjuk ki, mert mindig beszökött.
-De tök aranyos. Most miért nem engedjük be?
-Mert akkor ide szokik és itt ragad. És azt nem szeretnénk, mert állat nem lehet az albérletben - szólal meg mögöttem Sziki.
-De csak addig amíg találunk neki gazdát? - kérdem szomorúan.
-Merci.. - sóhajt fel YaOu fáradtan.
-Olivér - nézek a barátomra aki álmos fejjel pillant vissza rám szemébe lógó szőke tincsei mögül.
-Srácok. Igazatok van. De Mercinek is. Csak nem hagyhatjuk kint ezt az állatot éjszakára.
-Nem lehettek ilyen szívtelenek - próbálok bennük egy kis bűntudatot ami lehet, hogy sikerül.
-Na jó ebben igazad van - bólint elismerően YaOu. - Akkor éjszakára behozhatod. De holnap már szórólapozol és gazdát keresel neki!
-Éjen! - kiáltok fel örömömben majd megölelem kínai barátomat és hálául egy puszit adok az arcára. Sietve feltépem az ajtót majd elmosolyodok a lábtörlőn kuporgó fehér szőrmók láttán. Óvatosan a kezembe veszem majd a mellkasomhoz szorítom. 
-Ma este bent alszol - gügyögöm neki mosolyogva miközben becsukom magunk mögött az ajtót.
-Na akkor most mindenki boldog? Aludhatunk végre tovább? - kérdi álmosan Bence.
-Miért keltetek fel? - kérdezem félre billentett fejjel.
-Mert mondjuk valaki - pillant rám morcosan Sziki. - sikonyált.
-Nem tudom ki lehetett az - vakargatom a fejem gondolkozva aztán felnevetünk.
-Merci. Egy nap! - emlékeztet YaOu.
-Oké oké - mosolyodok el majd Olivérhez sétálok a kis csöppséggel a kezemben.
-Nézd, de cuki - nyomom az orrába mosolyogva.
-Láttam már messziről is - nevet fel.
-Jól van na. Olyan kis cuki. Vajon fiú vagy lány? - kérdem tanakodva majd megnézem alul. - Kislány.
-És ezt így állapítottad meg? 5 másodperc alatt? - kérdi nevetve.
-Igen - mondom büszkén majd megcsókolom.
-Remélem az ágyba nem akarod behozni - húzza el a száját miközben elindulunk a szobám felé.
-Miért? - kérdezem döbbenten. - Aludjon a földön? 
-Hát abban reménykedtem.
-Dehogy alszik. Ott fog aludni velünk. 
-Nemár Cicám. Ezt Te sem gondoltad komolyan.
-De - jelentem ki határozottan. - Vigyázol rá amíg fürdök? 
-Dehogy vigyázok - rázza meg a fejét.
-De miért? 
-Mert. Megszokja, hogy babusgatjuk és akkor nem akar majd elszakadni Tőlünk. Vagyis úgy látom már késő - rázza meg a fejét annak láttán amikor összedörgölöm az orrunkat.
-Jó akkor fürdök vele. Ő biztos jobb fürdő társ mint Te - mondom sértetten majd az ajtó felé indulok.
-Igen? - kérdi felháborodva.
-Igen - vágom rá.
-Na gyere csak ide - hallod meg a gyors lépteit mögöttem majd mielőtt kilépnék az ajtón elkapja a derekam és magához húzva megcsókol.
-Na add ide azt - veszi ki a kezemből "azt".
-Őt - helyesbítek. - Addig találj ki neki valami nevet. Szeretlek Muki - egy gyors puszit nyomok a szájára majd besietek a fürdőbe. Mosolyogva csukom be magam mögött az ajtót majd a fejem sajogni kezd. 
-Áúú - tapasztom a kezem a homlokomra majd az ajtónak dőlök. Mélyen lehunyom a szemem és úgy próbálok nagy levegőket venni, várni amíg elmúlik a fájdalom. Mindegy. Attól még meg tudok fürdeni. 
Ellököm magam az ajtótól, de azzal a lendülettel a világ forogni kezd velem. A térdeim összerogynak a levegőm elfogy. Négykézlábra ereszkedem és segítségért kiabálok, de nem jön ki hang a torkomon. Lassan dőlök végig a padlón a fejem halkan koppan a kőbe. Próbálok felkelni, de nem megy. A szemeim ólomként csukódnak le és minden elsötétül.
--------------------------------------------------------------------