Chapter 49

Sziasztok Drágáim! :) Nos beköszöntött a szünet és ezzel kezdetét vette a kis pihenő. Remélem mindenkinek jól fog telleni a szünete az időjárás ellenére. Nekem eddig fantasztikusan telik, bár akármennyire is szeretem az esőt nagyon elveszi a kedvem. Köszönöm szépen a komikat es az oldal megtekintéseket. Sajnos nem volt rá még időm válaszolni, de amint lesz megteszem. :) Remélem tetszeni fog az uj rész. Kérlek hagyjatok nyomot magatok után. 
Puszi: Brigii




*Patocska Olivér*

Nem tetszik nekem ez a kiscica. Nem azért, mert utálom az állatokat, de ez a macska kifejezetten nem tetszik. Olyan furcsa.
Idegesen bámulom a fehér kis szőrgombócot aki az ágy szélén ülve félrebillentett fejjel Engem néz. Néha-néha elkezd játszani a farkincájával aztán visszatér eddigi cselekedetéhez és csak bámul.
-Mit nézel? - kérdezem Tőle idegesen majd kezemmel megfordítom, hogy bámulja az ajtót. Egy hirtelen pilllanatban leugrik az ágyról majd kirohan. Na végre. 
Perceken belül hangos nyávogás tölti be a lakást.
-Istenem - nyöszörgöm gondterhelten majd hátra dőlök az ágyon. Mikor újra meghallom a vékony kis nyávogó hangot felkelek az ágyról és kimegyek a folyosóra. 
-Hol vagy? - kérdezem össze-vissza nézelődve. A fürdőszoba felől hallom a nyávogást ismét így hát arra megyek. Az ajtónál állva találok a kis fehérségre aki kék szemeivel engem néz.
-Mi van? - nézek rá értetlenül. Felágaskodik majd apró kis körmeit az ajtóba mélyeszti és végig húzza rajta.
-Hé. Rossz macska - korholom meg miközben felkapom az ölembe. Körmeit most az Én karomba mélyeszti bele majd leugrik a földre esismét az ajtóhoz megy. Kapargálja, az orrát az ajtó esa küszöb közti kis résbe dugja. 
-Be akarsz menni? Vagy mi bajod van? 
Egy újabb nyávogás hagyja el a szájat mire bekopogok az ajtón.
-Cicám ez a kis hülye be akar menni. Mit csináljak? - szólok be az ajtón az említett személyhez, de nem jön válasz.
-Merci! - kezem ijedtemben a kilincsre fonódik, de hiába nyomom le az ajtó be van zárva.
-Merci! - kiabálom ismét a nevét, de nem jön válasz.
-Olivér mit kiabálsz már? - jön ki fáradtan YaOu az ajtón.
-Azt, hogy Merci bent van, de nem válaszol - morgom neki idegesen. Remélem nincs semmi baja.
-Mi? - jön oda hozzám értetlenül. 
-Hallottad - idegesen feszegetem az ajtót, dörömbölök rajta, de semmi válasz. 
-Állj hátrébb, berúgom - hátrálok miközben barátomat is magammal húzom. Egy hatalmasat rúgok az ajtóba ami nagy csattanással kiszakad a falból és a földre esik.
-Jézusom Merci! - amint meglátom, hogy életem értelme a földön fekszik mozdulatlanul elfog a pánik. Földön heverő testéhez rohanok majd leguggolok mellé.
-Szerelmem - idegesen pofozgatom az arcát, de nem reagál. 
-Jezusom - guggol le a másik oldalára YaOu majd megnézi a pulzusát.
-Olivér - suttogja elsápadva. - Nagyon gyenge a pulzusa.
-Mi? Ne, ne kérlek ne. Merci hallod kelj fel kérlek - kétségbeesetten, könnyes szemekkel bámulok rá. 
Életem értelme itt hever előttem a földön mozdulatlanul, én pedig nem tudom mit tegyek. Mentők!
-Hívd a mentőket! - mondom YaOunak miközben óvatosan felemelem Mercit a földrőlogx a nappaliba vigyem.
-Úristen! Mi történt? - hallom meg Betty ijedt hangját majd mikor az ajtóhoz fordulok 6 ijedt szempárral találom szembe magam.
-Vigyázzatok! - szólok rájuk idegesen majd a nappaliba megyek. 
Óvatosan teszem le a kanapéra a mozdulatlan testet, nem tudom, hogy jót tettem-e ezzel, hogy megmozdítottam.
-Valaki figyeljen rá amíg a mentők ide nem érnek. Én addig össze pakolom a holmijait - idegesen a szobába rohanok ahol előkapok egy táskát amit az ágyra dobok. Mindenféle ruhát beledobálok majd behúzom a cipzárt és tovább keresgélek, hogy mi az ami még kelleni fpog neki a kórházban.
-Oli - nyit be Betty. - Felébredt.
-Mi van? - kérdezem döbbenten majd meg se várva válaszát a nappaliba rohanok ahol a kanapén Merci YaOu segítségével próbál felülni.
-Merci - rohanok oda hozzá könnyes szemekkel majd karjaim közé szorítom. - Mégis mi volt ez?
-Nem tudom Olivér - suttogja gyengén.
-Mindegy. Nemsokára úgyis kiderül, hogy mi bajod van. És akkor minden rendben lesz - egy óvatos puszit nyomnék a homlokára, de elhúzódik.
-Ezt mégis hogy érted? - néz rám döbbenten fáradt szemeivel.
-A mentők mndjárt itt lesznek - fogom meg a kezét.
-Mi? Ti kihívtátok a mentőket? Mégis miért?
-Merci elájultál. Szerinted minek hívtuk ki a mentőket? - kérdi Sziki.
-Srácok, szerintem hagyjuk magukra őket - szólal meg Betty majd tekintete elidőzik Mercin aki lehajtja a fejét.Na jó. Valami itt bűzlik. Valamit titkol előlem
-Mégis mi folyik itt Merci? Mit nem mondasz el nekem? És mégis miért?- szótlanul, lehajtott fejjel ül majd halkan sírni kezd.
-Szerelmem mi a baj? Mégis miért sírsz? - kérdezem ám nem kapok választ. - Mond már könyörgöm - idegesen sürgetem, nem tudom mit gondoljak. Valami rossz dolog történt? Talán halálos beteg? Ne, ne gondolj ilyenre Oli. De akkor mégi mi történt?
-Terhes vagyok - suttogja halkan szinte alig érthetően. Mondatára a szívem kihagy egy utemet, szemeim könnybe lábadnak.
--------------------------------------------------