Chapter 46

Sziasztok Drágáim! :) Szeretnék bocsánatot kérni e hosszú késés miatt. Egyszerűen az utóbbi időkben annyira lefoglalt az iskola, a tanulás, a délutáni dolgok, hogy egy szabad percem sem maradt. Minden nap négykor érek haza a suliból és utána még állhatok neki tanulni ami négy óra után elég nehéz. Rettentően fáradt vagyok, hétvégente is korán kelek bizonyos dolgok miatt. Nem hagyom abba a blogot, igaz gondoltam rá, de egy bizonyos személy tartotta bennem a lelket és arra ösztönzött, hogy folytassam azt amit szeretek csinálni és azt amiben valamennyire jó is vagyok. :) Szóval tényleg nagyon sajnálom ezt a hosszú késést. Remélem megértitek és továbbra is olvasói lesztek a blogomnak. :) Remélem a suli mindenkinek jól telik, a nyolcadikosoknak (és jó magamnak is) sok sikert és kitartást kívánok a sulihoz! :) Remélem tetszeni fog az új rész és hagytok nyomot magatok után! :) Nem ígérek vasárnapra részt, egyszerűen csak annyit mondok, hogy lesz ami lesz. :) Jó Olvasást mindenkinek! :) 
Puszi : Brigii

-Mi történt? - kérdezem amint a kocsi letekert ablakához érek.
-Jajj Oli nyugi. Nincsen semmi gond csak Mercinek kicsi a hólyagja - nevet fel Betty a mondandója végén. Megkönnyebbülten hunyom le a szemem majd fújom ki az eddig bent tartott levegőt.
-Megijedtél mi? - néz rám mosolyogva Panni. 
-Meg hát. Már azt hittem, hogy valami komolyabb baja történt - csóválom meg a fejem.
-Miféle baj történt? - hallom meg mellettem Merci hangját mire ijedten felugrok.
-Mi van veled Muki? - nevet fel szórakozottan ijedt arcomat látva. 
-Csak megijedtem..azt hittem, hogy történt veled valami.. - ismerem be elpirulva.
-Jajj, de cuki vagy - húzódik hatalmas mosolyra a szája majd hozzám bújik. - Úgy szeretlek. 
-Én is szeretlek Cicám - egy puszit adok a homlokára majd megcsókolom.
-Srácok, sajnálom, hogy félbe szakítom az idilli pillanatot, de ha már itt vagyunk ki használhatnánk az alkalmat és vehetnénk pár dolgot - jelenik meg mellettünk Sziki Zsófival kézen fogva. 
-Hmm. Szerintem menjünk mi is - mosolyodik el Merci majd kikapja a táskáját az autóból és kézen fogva a többiekkel együtt bemegyünk a kis épületbe.
Egy negyed órás vásárlás után mindenki egy kisebb adag elemózsiával a kezében ér a kocsihoz, ahol elbúcsúzunk egymástól majd beszállunk a járművekbe. Az út nagy része nevetgéléssel és hülyüléssel telik.
Nagyjából két óra alatt megérkezünk Szabadifürdőre (Siófoktól kissé messze van)Zsófiék irányításával.
-Biztos, hogy itt szállunk meg? - kérdezem a napszemüvegem mögül amikor kiszállunk a kocsiból.
-Igen.Miért talán nem tetszik? - vonják fel a szemöldöküket egyszerre.
-Egy szóval sem mondtam - mosolyodok el.
-Na akkor szerencséd van - csap a fenekemre Merci miközben elhalad mellettem maga után húzva a bőröndjét.
-Még egy ilyen és.. - kezdem majd elhallgatok ugyanis rájövök, hogy ezt a perverz mondatot nem a parkoló kellős közepén kéne kikiabálni a többiek és más idegenek emberek előtt.
-És? - kérdi felvont szemöldökkel.
Kikapom a bőröndömet a kocsi csomagtartójából majd hozzá sietek.
-Úgy megduglak mint még soha - súgom a fülébe majd megcsapkodom a fenekét. Hatalmas piros folt jelenik meg az arcán majd eltátja a száját. Felnevetek zavarán majd derekát átkarolva a többiekkel együtt elindulunk a bejárat felé. A hatalmas fehér épület bejáratához a kaputól egy híd vezet át. Mikor beérünk megpillantjuk a portát és az egész berendezés olyan mintha egy hajón lennénk. 
-De jó - néz körbe ámulattal Betty.
-Tudtam Én, hogy ide kell jönnünk - húzza ki magát büszke mosollyal Merci.
-Miért Te jártál már itt? - nézek rá.
-Igen még két éve - mosolyodik el. 
Oda sétálunk a pult mögött álló hölgyhöz majd kiveszünk négy,  két személyes egy ágyas, fürdős, egymás melletti szobát két éjszakára.
-Miénk a 269-es - kapja ki Ya Ou kezéből a kulcsot Merci.
-Na, de Benz - vonja fel perverz fejjel a szemöldökét Bence.
-Most miért kell egyből a rosszra gondolni? - kérdi ártatlanul barátnőm ám szemében látom, hogy Ő is arra gondol amire a többiek. Hangosan felnevetünk miközben felsétálunk a lépcsőn. A szobánkba érve egyszerűen elakad a lélegzetem. A falak barna és fehér színben pompáznak, a hatalmas francia ágyon fehér és bézs párnák és takarók, a padló szőnyeg hó fehér, a hatalmas ablak és üveg ajtó ami az erkélyre vezet olyan tiszta mint a gyémánt. A fürdő egy hatalmas káddal és zuhany tálcával, fehér vécével, mosdókagylóval és még ennél jobb dolgokkal teli.
-Azta - néz döbbenten Merci aztán lekapja a lábáról a cipőjét és felugrik az ágyra. Hatalmas mosollyal az arcán ugrálni kezd rajta akárcsak egy kisgyerek. Felnevetek a látványon majd oda sétálok hozzá és lábánál fogva elgáncsolom. Sikítva esik a puha párnák közé mire mosolyogva rá fekszem és megcsókolom.
-Olyan aranyos voltál - suttogom.
-Te meg gonosz, mert elgáncsoltál - biggyeszti le formás ajkait.
-Tudod, hogy szeretlek - simítom meg az arcát.
-Én is szeretlek - csókol meg. - A perverz kijelentésedért meg még kapsz.
-Alig várom - húzódik perverz mosolyra a szám majd kezemet fenekére vezetem és egy csók közben bele markolok.

*Jakab Mercédesz*

Négy órával később már a csapat nagy része fáradtan pihen a fűbe leterített pléden a szerelmével. A nap lemenőben, az idő kissé lehűlve. Mit számít ez annak az embernek a karjai közt akit igazán szeretsz?
A víz a lábunkat nyaldossa, a szél a hajunkat fújja.
-Gyönyörű - suttogom miközben a lemenő naplementét nézem.
-Csodálatos - érzem magamon a tekintetét. Szembe fordulok vele majd mikor látom, hogy engem néz megrázom a fejem.
-Én a naplementére gondoltam - mosolyodok el.
-Az nem érdekel. Te szebb vagy - csókol meg mosolyogva.
-De bolond vagy Te - túrok a hajába nevetve.
-Szeretlek - húz magához közelebb.
-Én is szeretlek Patocska - csókolom meg.

*Egy hónappal később*

A nyaralás végezetével haza térünk és minden vissza áll a régi kerék vágásba. Én késő estétől másnap reggelig dolgozok, a fiúk minden nap koncerteznek, dolgoznak, stúdióznak.
A hazatérés után Betty hozzánk költözött, pontosabban YaOuhoz Én pedig megismerkedtem Olivér anyukájával és a testvérével. Nagyon aranyosak mind a ketten, rettentő jó fejek akárcsak Olivér. Hatalmas örömmel fogadtak engem és egyáltalán nem az volt a véleményük ami miatt órákkal az indulás előtt idegeskedtem. Nagyon megkedveltek Engem ahogy Én is Őket.
Az idő gyorsan halad telnek a napok és már csak azt veszem észre, hogy nem sokára nyár vége. Hamarosan itt a tél, amit nagyon szeretek. Utána pedig a karácsony amit még jobban szeretek. A karácsonyfa díszítés, a forró csóki, diós bejgli, a kanapén való összebújás, a barátokkal való mászkálás karácsony estélyén. Az ajándékozásos részét nem nagyon szeretem, de a többit igen. 
A gondolataim közül hatalmas hasi görcs ránt ki.
-Mi a baj? - néz rám ijedten Olivér mikor összegörnyedek ölelő karjai között a kanapén.
-Nem tudom. Megint fáj a hasam - tapasztom a kezem a fájlalt testrészemre.
-Már megint? - húzza el a száját. - Mi bajod van? Nem lehet, hogy meg fog jönni?
-Nem. Nemrég múlt el - rázom meg a fejem majd lassan felkelek. - Megyek keresek valami gyógyszert a konyhában.
-Rendben, de siess vissza.
-Mindenképp - mosolyodok el halványan majd kimegyek a konyhába. 
A hűtőhöz sétálok valami innivalóért majd megállapodok a narancslénél. Kitöltöm a pohárba és keresek mellé valami gyógyszert. Egyet kortyolok majd a fehér kis kapszulát lenyelve sóhajtok egyet. Amint leér a narancs ízű folyadék hatalmas hányingerem támad és az ebéd kikívánkozik belőlem. Sietve rohanok a vécére és reménykedem, hogy nincs ott senki. Közben csak egy dolog jár a fejemben. Mégis mi a franc van velem?!
--------------------------------------------------------------------