Sziasztok Manók! :3 Nos ahogy ígértem új részt hoztam. Köszönöm a komikat és az oldalmegtekintéseket! Egyszerűen le vagyok nyűgözve amiatt, hogy ennyien olvassátok a blogomat és ennyi pozitív visszajelzést kapok! Köszönök mindent! Nos holnap kezdődik a suli amit Én már nagyon várok :D Szóval az első héten még tudok hozni részt, de aztán utána szerintem csak vasárnaponként lesz rá időm mivel most megyek 8-ba és itt a tovább tanulásról fog szólni minden. Szóval a blog nem fog szünetelni csak ritkábban lesznek részek. Na, de erről majd még máskor írok. Jó Olvasást és kérlek hagyjatok nyomot magatok után! Új rész szerdán!
Puszi : Brigii
-Beszélhetnénk? - kérdezi Lilla kissé félénken.
-Persze - bököm ki. A kezem ökölbe szorítva, a gyomrom össze szűkülve a felvillanó emlék láttán amikor csókolóznak Olivérrel.
-Figyelj szeretnék elnézést kérni amiatt a csók dolog miatt. Én nagyon sajnálom, nem tudtam, hogy Olinak barátnője van. Csak tudod nagyon tetszik és azt javasolta, hogy mondjam el a bajomat cselekedettel. És megcsókoltam, de azóta megbántam. Én tényleg nem tudtam, hogy ti együtt vagytok. Sajnálom - néz rám bűnbánóan. Szemeibe nézve elönt az a fájdalom amit hetekkel ezelőtt éreztem amikor Én is hasonló helyzetben voltam. Reménytelenül voltam szerelmes Olivérbe. Vagyis akkor azt gondoltam, hogy reménytelenül.
Legbelül megértem Lillát. Hisz' Én is szenvedtem miatta. Én is sírtam át napokat miatta.
-Megértelek Lilla. Tudod mielőtt Olivér meg én összejöttünk az ikremmel járt Katával. És Én egyszer csak beleszerettem. Napokig sírtam miatta, heteken keresztül szenvedtem aztán valamikor amikor minden igazság kiderült és Olivér és Kata szakítottak egy idő után össze jöttünk. És hidd el Te is megfogod találni az igazit csak ahhoz el kell, hogy engedd Őt. Tudom könnyen beszélek, mert egy olyan férfit elengedni mint Ő nem lesz könnyű, de ahogy körbe nézek itt rengeteg jó pasi van - nevetek fel finoman mire elmosolyodik.
-Akkor nem haragszol rám? - kérdi.
-Nem - mosolyodok el.
-Akkor esetleg kezdjük előről nem? - kérdezi mire bólintok. - szia Juhász Lilla vagyok - nyújtja a kezét.
-Szia Jakab Mercédesz - rázom meg ahogyan ma már ezt sokadszorra teszem. - Van kedved csatlakozni hozzánk? - kérdezem.
-Biztos vagy benne?
-Persze csak előtte benézek a fiúkhoz - mutatok az öltözőjük felé.
-Rendben itt megvárlak - mosolyog. Nos könnyebb volt mint hittem. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar megbocsájtok és ilyen könnyen, de mindenkinek jár egy második esély.
-Sziasztok! - lépek be a többiekhez. - Hú jól néztek ki.
-Az előbb volt Oli alsógatyában - nevet fel Ya Ou mire a Szöszire pillantok.
-Hát bocs, de Lillával beszélgettem - rántok vállát mire Olivér rám kapja a fejét és döbbenten néz.
-Lilla? Az a Lilla aki megcsókolt? - néz döbbenten.
-Ahha. Kibékültünk. Vagyis összeismerkedtünk.
-Komoly? - hüledezik tovább.
-Igen. Na nem maradok sokáig csak benéztem - lépek oda hozzá egy csókért amit meg is kapok aztán a kijárat felé indulok.
-Cica! - szólt utánam mire visszanézek a vállam felett.
-Ezt nagyra értékelem benned - mosolyog és szemében csodálatot vélek felfedezni. Elmosolyodok majd elhagyom az öltözőjüket és vissza megyek Lillához.
-Mehetünk? - mosolygok rá.
-Ahha. De biztos nem gond? - kérdi félénken.
-Dehogy - nevetek fel és a színpad mögé húzom.
-Megjöttünk - jelenten be a többieknek és melléjük ülünk a székekre. A színpadot elhagytuk mivel elküldtek minket onnan mondván, hogy ne zavarjuk az embereket akik előkészítenek mindent. Így hát a színpad mögé mentünk és helyet foglaltunk a székeken. - Ülj le - paskolom meg magam mellett az egyik műanyag fehér széket mire a szőke lány helyet foglal köreinkben.
-Azta - néz Betty döbbenten. - Te Lilla vagy? Itt? Merci közelében? Sértetlenül?
-Igen - nevetek fel. - Kibékültünk.
-Komoly? - kérdi mire bólintok. - Szia Betty vagyok - nyújtja oda a kezét.
-Szia Én meg Lilla - mosolyog rá majd megrázza.
-Helló Én meg Mayke - ment oda mellé a székével felvéve egy csajozós pillantást mire egyszerre tört ki belőlünk a röhögés Bettyvel.
-Mayke jössz? - kiált hozzánk Boti az említett személyre nézve.
-Minek? - értetlenkedik.
-Mert mondjuk mindjárt kezdünk - csapta össze a tenyerét idegesen.
-Ja - kapott észbe. - Hölgyeim, elnézést, de el kell hagynom a társaságukat - hajolt meg előttünk majd távozott. Nevetve néztünk egymásra aztán felálltunk eddigi helyünkről és vártuk, hogy az MDC megjelenjen a színpadon. Pár perc múlva egy teljesen más öltözékben jöttek elő, a hajuk nagyon jól megcsinálva. Cheng tényleg nagyon jó fodrász és nagyon jó fej, ahogy megismertem Őt nemrég. A fiúk felvonultak a színpadra, köszöntették a közönséget. Rengeteg számot eljátszottak amiből a Szabadul El-t és a Te se vagy mást-t ismerem, MDC-s kendőt dobáltak a levegőbe. Maykenak elképesztően jó a hangja. 40 perccel később miután kiugrándozták és kiénekelték magukat fáradtan, de mégis mosolyogva lejöttek a színpadról. A fiúk már rég ott álltak és izgatottan várták, hogy felmehessenek. A kivetítőn elkezdett felvillanni pár képkocka a Sose Múló Nyárból aztán a ByTheWay felrohant a színpadra. Ők is köszöntötték a közönséget, bemutatták a rajongóknak a Gudics testvéreket és Olivért, mármint Magán Olivért, Beszélgettek pár szót majd bejelentették, hogy amire már olyan régóta várnak azt most végre láthatják, tehát következik a Sose Múló Nyár. Amíg a klip leforgott lejöttek a színpadról.
-Na? Hogy tetszik? - karolja át a derekam Olivér.
-Még csak most kezdődik várj egy picit - nevetek fel és megcsípem az orrát. Hátulról alig lehetett valamit látni, de azért elkaptam ezt-azt.
-Látod egyáltalán? - harapdálja a fülcimpámat.
-Valamennyire igen - suttogom elbűvölten. A klip fantasztikus lett. Olivér rapp része, a hatalmas medence, ahogy belelöki Ya Ou-t, a lányok nagyon jól néznek ki benne és nagyon csinosak. Kicsit elszégyellem magamat mellettük. Fantasztikus volt a klip, rengeteg munkájuk van benne és ez meg is látszott az utóbbi napokban. Koncerteztek, klipet forgattak, fáradtan jöttek haza és amellett Olivér mindig mellettem volt. Hiába mondtam neki, hogy menjen aludni, nem tette. Velem akart lenni aminek örültem is, de ahogy láttam rajta, hogy milyen fáradt és kimerült nem tudtam tovább nézni. Néha úgy kellett rákiabálnom, hogy tényleg menjen el aludni, mert nem fogja bírni. Erre a válasz az volt, hogy útközben alszik. A végén már csak úgy volt képes aludni ha Én is ott voltam mellette. Büszke vagyok Rá/Rájuk és nagyon tisztelem emiatt Őt/Őket. Ya Ou és Olivér először egyedül mentek el az X-Faktorba, de nem engedték őket tovább. De nem adták fel, évekkel később egy csapattal ami a ByTheWay nevet viseli ismét megpróbálták amikor tovább jutottak, utána pedig folyamatosan próbáltak és küzdöttek a célig. És elérték a második helyezést ami egyszerűen fantasztikus. Hatalmas kitartás van bennük ami tiszteletre méltó. És épp ezért büszke vagyok rájuk és tisztelem Őket.
-Szuper lett - fordulok hátra hozzá a klip felénél.
-De még ez csak a fele - szabadkozik értetlenül.
-Nem baj - mosolyodok el és megcsókolom. Fejemet nyakhajlatába fúrom és mélyen beszívom az illatát.
-Szeretlek - suttogom a puha bőrébe.
-Én is szeretlek. Mindennél jobban - ölel szorosabban.
-Olivér. Bocs, de mennünk kell - szól Bence.
-Rendben - bólint majd elenged és ismét felfutnak a színpadra. Olivér elmeséli a Mosolynap történetét Magán Olivért használva önmaga helyett amit nem tudunk nevetés nélkül végig nézni. A rajongók nevetnek, sikítoznak. Aztán elénekelnek pár számot, felhívják Csordás Ákost akivel eléneklik a One Way Or Another-t, majd Tóth Gabit később pedig Bigát. Lilla, Betty és Én már elfáradtunk így Szikora Robi előtt elvonulunk a fiúk öltözőjébe kajálni meg inni. Hannah is velünk tart így négyen beszélgetünk meg nevetgélünk. A fiúk lejönnek átöltöznek majd ismét felmennek a színpadra. Csak a rajongók hatalmas sikítozását és az erősítőből szóló zenét lehet hallani. Elképesztő milyen hangulat volt itt egész nap. Ahhoz képest, hogy nemrég meleg volt most kicsit kezd hűvös lenni. A rajongók elkezdik kántálni, hogy "Vissza! Vissza!" majd meghalljuk a fiúk hangját és újból énekelni kezdenek. Nagyon durva, hogy órákon keresztül bírják ezt az egészet energiával. Meghalljuk Olivér hangját amint bejelenti, hogy találkozunk mindenkivel a Track Teraszon majd pár perc múlva megjelennek az öltözőben.
-Szupik voltatok - nézek rájuk mosolyogva.
-Nem is néztetek minket - vágja rá Ya Ou durcásan mire felnevetek.
-Az elejét néztük. Aztán nem akartunk a hidegben álldogálni így bejöttünk - rántottam vállat. - De jók voltatok tényleg.
-Tudjuk - húzza ki magát nagyképűen Olivér az Én reakcióm meg egy szemforgatás.
-Tessék - dob Bence egy fehér törölközőt a kezembe mikor belép.
-Ez mi ez? - teszem fel az értelmesebbnél értelmesebb kérdést és a többiek egy nagyot nevetnek rajtam.
-Olivér izzadságos törölköző. Gondoltam örülnél neki - nevet fel.
-Hahaha, de vicces - rakom arrébb a pamut anyagot.
-Miért nem tetszik? - kérdezi felháborodva a Szöszi.
-Dehogynem te bolond - nevetek fel majd megcsókolom.
A fiúk elmentek dedikálni és mi ismét ott vártunk rájuk. Örülök, hogy eljöttem igaz kicsit fáradt vagyok, de alig várom, hogy végre haza érjünk és bezuhanhassak az ágyba.
Olyan fél egy felé mikor a szemem majd' leragadt megjelentek a fiúk az öltözőben.
-Cica - nyöszörgött fáradtan Olivér mire kitártam a karomat és magamhoz húztam egy csókért.
-Srácok ki jön buliba? - jött be a két Gudics testvér vadul mosolyogva. Bennük aztán van energia.
-Én nem megyek - jelentette ki Olivér nyöszörögve.
-Én sem - ráztam a fejem álmosan.
-Szerintem mi igen - mosolygott Ya Ou végignézve Bettyn és a többieken.
-Jó. Akkor mi indulunk haza - kelt fel Olivér magával húzva. - Kocsit ki viszi?
-Hát mivel mi kis busszal megyünk ti mentek kocsival - mondja Marci.
-Jól van. Akkor majd otthon találkozunk - elköszöntünk mindenkitől majd lassan hazafelé indultunk. Olivér vissza ment a telefonjáért ugyanis mint kiderült ott hagyta az öltözőben. A fa lemezeken állva hallottam, hogy mit beszél a két lány akik elmentek mellettem:
-Mindenkitől kaptam autogrammot kivéve Olitól nem. Az ekkora szívás - hangja szomorú volt és próbáltam volna segíteni rajta, de nem tudtam. Lepillantottam a kezemben lévő törölközőre majd sunyin elmosolyodtam és utánuk siettem.
-Lányok! - rohantam eléjük majd megtorpantam mire Ők is így tettek. Kíváncsian néztek rám és a barna magas úgy méregetett mintha már ismerne csak nem ugrana be neki, hogy ki vagyok.
-Bocsi amiért leszólítalak titeket, de hallottam amint valamelyikőtök azt mondja, hogy nem kapott Olivértől autogrammot.
-Én voltam - bólint a fekete hajú csalódottan.
-Nos ezt a törölközőt Bence adta a kezembe mondván, hogy tele van Olivér izzadsággal és biztos örülnék neki. De mivel nekem nem kell neked adom - nyújtom felé mosolyogva. - Tudom, hogy nem olyan mint egy aláírás, de több mint a semmi.
-Ez komoly? - néz rám kidülledt szemekkel majd bátortalanul elveszi a kis törölközőt.
-Igen - bólintok mosolyogva.
-Úristen! Nagyon-nagyon köszönöm! - ugrik a nyakamba boldogan.
-Ó egyébként Én Horváth Eszter vagyok ő pedig a legjobb barátnőm Kiss Veronika - mutogat kettejük közt majd kinyújtja a kezét.
-Sziasztok Én meg Jakab Mercédesz - rázom meg Eszter majd Veronika kezét.
-Tudtam, hogy ismerlek valahonnan! - dobbant egyet Veronika mosolyogva. - Te Oli barátnője vagy!
-Mi? Te beverted a fejed? - nevet fel a barátnője.
-Igaza van Én tényleg Olivér barátnője vagyok - mosolygok rá neki pedig kikerekednek a szemei.
-Úristen! Ez komoly?!
-Igen - nevetek fel.
-Jajj olyan jó neked. Oli nagyon-nagyon jó pasi. Szerencsés vagy - kacsint.
-Tudom - mosolygok. - Tudjátok soha nem gondoltam volna, hogy valaha mi együtt leszünk.
-Miért? - kérdi Veronika csalódottan.
-Hát tudjátok az egész egy bonyolult dolog. Egy közös albérletben lakunk ahova pár hónapja költöztem be. És van egy ikrem aki mindennél jobban utál, de fogalmam sincs miért és kihasználja a fiúkat. Olival is ezt tette Én meg közben beleszerettem a Szöszibe. Aztán Olivér megtudta az igazságot és rájött, hogy az ikrem Kata az Én személyiségemet ellopva érte el azt, hogy Olivér beleszeressen. És elmondta, hogy szeret, de Én vissza utasítottam mivel nagyon sok fájdalom ért engem azokban a hetekben amíg Katával együtt volt. Aztán egyszer elmondtam neki, hogy készen állok arra, hogy elkezdjem vele ezt az egészet - meséltem el nekik. Alig ismerem őket öt perce mégis olyan vagyok mint egy nyitott könyv, pedig nagyon ritkán viselkedek így.
-Miről van szó? - jelent meg a hátam mögött Olivér kezei pedig derekam köré csavarodtak.
-Úristen! - kapta a szája elé a kezét Eszter.
-Ez az első koncert amin itt vagy? - nevet fel Olivér látva Eszter reakcióját.
-Igen - bólint megszeppenve.
-Adsz neki egy autogrammot? - kérdem Tőle.
-Miért nem kaptál? - néz a fekete hajú lányra.
-Nem - rázza a fejét csalódottan.
-Az, hogy lehet? - kérdi mire vállat ránt. - Elkérhetem a kendőt? - nyújtja az említett ruhaanyag felé a kezét. Eszter oda nyújtja neki majd a Szöszi előkap a zsebéből egy filcet.
-Mi a neved?
-Eszter - feleli mosolyogva.
-Tessék - nyújtja vissza.
-Úristen! Köszönöm szépen - ugrándozik boldogan.
-Nincs mit és sajnálom. Nem tudom, hogy történhetett ez - dörzsöli a homlokát idegesen.
-Semmi baj. Köszönöm még egyszer.
-Nincs mit. Sajnálom lányok, de mennünk kell mivel nagyon elfáradtunk. Örülök, hogy találkoztunk. Sziasztok! - öleli át kezével a derekam és a kijárat felé húz.
-Sziasztok! - integetnek vadul mosolyogva majd mikor jó pár méterre vagyunk Tőlük Eszter hangosan felsikít az örömtől.
-Neki adtad a kendőt? - kérdi mosolyogva.
-Igen mivel meghallottam amint mondja, hogy nem kapott Tőled autoogrammot és megsajnáltam Őt - húzom el a számat egy bólintás közepette.
-Ez nagyon kedves volt tőled - húz magához és egy puszit nyom a fejemre.
-Elfáradtam - hajtja hátra a fejét a kocsihoz érve.
-Majd Én vezetek - veszek ki a kezéből a kocsikulcsot.
-Tudsz vezetni?
-Ahha, de jogsim nincs - mosolygok rá.
-Na és akkor még te mondod nekem, hogy ne vezessek jogsi nélkül. Na jól van - száll be mellém fejcsóválva Én meg csak felnevetek.
-Akkor indulás haza - helyezem be a kulcsot majd elindítom a motort. - Alig várom, hogy lefeküdjünk - ásítok Ő meg perverzen rám néz. - Aludni - egészítem ki nevetve majd megcsóválom a fejem.
Egy 15 perces kocsi út után fáradtan szállunk ki a járműből. Bezárom az autót, összekulcsolom az ujjainkat és felliftezünk a lakáshoz. Amint beérünk a lakásba, visszazárom az ajtót és a konyhába megyek valami ennivaló után kutatva.
-Nem rendelünk valami kaját?
-Fél kettőkor? - néz az órára pillantva. - Egyébként van itthon egy mirelit pizza. Ha gondolod megehetjük.
-Oké - bólintok éhesen. Meggyújtom a sütőt, berakom a pizzát egy tepsin, előszedek két tányért és leülök az asztalhoz.
-Nézünk egy filmet? - kérdezem mosolyogva.
-De Én választok - kel fel a helyéről.
-Rendben. A laptopom a szobában van - kiáltom utána amikor kimegy a konyhából. Percekkel később sem tért vissza, a pizza viszont egy idő után már finom illatokat áraszt szét a konyhában így kiszedem és felvágom szeletekre. Két tányérral a kezemben elindulok a szobámba majd az ágyra huppanok.
-Amúgy tényleg vannak könyveid vagy csak hazudtál? - néz fel a képernyőről mire elmosolyodok.
-Ott vannak - mutatok a polcra mire érdeklődve fel kel eddigi helyéről és odasétál a kis szekrényhez.
-Hú ez jó könyv - fog meg egyet a gerincénél fogva aztán a földre esik egy nagy sárga boríték. - Hoppácska ez mi?
-Jó kérdés - nyújtom ki érte a kezem mire vissza sétál az ágyhoz és a kezembe adja. Felnyitom a sárga nagy borítékot és fényképeket húzok elő belőle. Ó, ezek a kis kori képem.
-Ja, ezek pár képek a gyerekkoromról - mosolyodok el. - Nem készült sok mivel a legtöbben a nagyimmal vagyok, és mivel rólam ritkán csináltak képeket így csak ez a pár darab van.
-És ez mi? - húz elő a fehér borítékot mire kikapom a kezéből.
-Semmi - vágom rá.
-Nemár! Mutii - jön közelebb mosolyogva.
-Nem - csípem meg az orrát.
-Na légyszi. Akkor legalább azt mond, hogy mi van benne.
-Na jó végül is nem dől össze a világ - rántok vállát. - 19 éves koromban sokan mondták, hogy modellkedjek meg mindent, aztán egyszer úgy döntöttem, hogy csináltatok magamról egy akt fotósorozatot - hajtom le a fejem. - Igazából mikor elkészült nem sok mindenkinek mutattam meg, de büszke voltam magamra.
-Büszke is lehetsz, hisz' nagyon jó tested van és kevesen merik bevállalni azt, hogy csináltassanak magukról egy ilyen fotósorozatot - simítja meg az arcom. - Megnézhetem?
-Nem - vágom rá. - Ezeket csak akkor nézheted meg ha láttál már engem meztelenül - jelentem ki határozottan mire perverzen elmosolyodik.
-Most rögtön?
-Hülye! Nem most gondoltam. Hanem amikor egyszer majd lefekszünk - csóválom meg a fejem mosolyogva. Visszarakom a képeket a borítékba majd ismét rá nézek.
-Menj ki amíg eldugom.
-Oké úgyis van egy meglepim - mosolyog rám majd felpattan a helyéről. - Mindjárt jövök.
Amint becsukódik az ajtó felkelek az ágyról és felemelem a matracot a párnánál. Bedobom a fa rácsok és a matrac közé a borítékot majd visszaengedtem a szivacsot ami hangos puffanással a helyére esik. Visszaülök az ágyra közben pedig majszolni kezdek egy még meleg pizzát.
-Itt vagyok - nyit be egy fehér lappal a kezében. Kíváncsian nézem ahogy felemeli a gitáromat majd leül velem szembe. Lenyelem az utolsó falatot és minden figyelmemet rá összpontosítom.
-Írtam neked egy dalt amiben kifejezem az irántad érzett szerelmemet és szeretném ha most meghallgatnád - villantja meg vámpír fogait.
-Írtál nekem egy dalt? - kérdem meghatódva mire bólint. Egy pillanatra mindketten csöndben nézünk aztán elkezdi pengetni a húrokat. Egy kis bejátszást tart majd lassan énekelni kezd. A szavakat csak úgy szívom magamba, a szememet könnyek kezdik mardosni. A dal egyszerűen gyönyörű! Minden egyes szó amit kiejt a száján a szívemig eljut és megragad az agyamban. A hangja fantasztikus és a szöveg lenyűgöző. Szebbnél szebb dolgokat mond Róla, Rólunk, a megismerkedésünkről és arról, hogy mennyire szeret.
-Ez gyönyörű - törlöm le a könnyeimet az arcomról mikor vége a dalnak majd szorosan hozzá bújok. - Köszönöm - suttogom.
-Tényleg tetszik? - néz rám ragyogó szemekkel.
-Nem nem tetszik - mondom mire arcáról lehervad a vigyor és csalódottan néz. - Imádom - teszem hozzá mosolyogva. Megkönnyebbülten fújja ki a levegőt majd megcsóválja a fejét és megcsókol.
-A papírt megtarthatom? - kérdem suttogva pár centire ajkaitól.
-Persze - mosolyodik el.
-És majd egyszer felénekled nekem megint, hogy felvegyem hangrögzítőre? Ha majd hiányozni fogsz mindig meghallgatom - mosolygok mire felnevet.
-Igen. Ha gondolod holnap megint eléneklem.
-Szuper - csókolom meg.
-Kezeit szorosan derekam köré fonja és még közelebb húz magához. A hátamon végig fut a hideg, a gyomrom megremeg és melegség önt el. Ujjaim végig futnak mellkasán majd megállapodnak nadrágja övénél. Egy halk morgás szalad fel belőle aztán kezeit felvezeti a combomon, feltűrve a szoknyámat.
-Akarlak - suttogja.
-Én is téged - húzom magamhoz közelebb. Vágytól csillogó szemeibe nézek aztán mohón az övével babrálok. Mihamarabb kiakarom csatolni. Felkel az ágyról magával húzva engem is. Fenekemnél fogva felemel ajkaimat egy pillanatra sem engedve el és az Ő szobájába visz.
-Nem kényelmes az ágyam? - húzom fel a szemöldököm amikor végig fektet az ágyon. Fordítok helyzetünkön majd nyakához hajolok és finoman végig csókolom puha bőrét. Egy halk, gyenge sóhaj hagyja el a száját, érzem amint megremeg a testem alattam. Imádom amikor így reagál.
-De, csak szeretném ha végre valóra válna az álmom - fogja meg a derekam majd maga alá gyűr.
-Miért miről szól az az álmod? - kérdezem és lekapom róla a pólóját.
-Rólad az ágyamban.
-----------------------------------------------------------------
Sziasztok Mucik! Nagyon-nagyon sajnálom amiért ilyen későn hoztam részt. Úgy terveztem, hogy délután rakom fel, de aztán közbe jöttek dolgok és csak most tudtam. Nagyon sajnálom tényleg. Köszönöm a komikat és a plusz feliratkozókat! És persze a díjakat is köszönöm amiket majd nemsokára kirakok ha lesz időm. Jó Olvasást a részhez és kérlek hagyjatok nyomot magatok után! :D Új rész: vasárnap. Nemsokára elkezdődik a suli és eljön az az idő is amikor kevesebb részt tudok hozni. Már amennyi kevesebb lehet a heti 2-nél. Nem tudom, hogy még mi lesz.
Puszi: Brigii
* Június 22; a nagy koncert napja*
Az elmúlt napokban a fiúk iszonyatosan idegesek voltak, nem tudták hol áll a fejük. Már a hét elején elkezdték a hülyeségüket, de ami ma van az rosszabb mint eddig volt. Pár óra múlva indulniuk kell, idegesek, izgulnak, össze-vissza beszélnek, hülyébbnél hülyébb kérdéseket és dolgokat mondanak.
-Ideges vagy? - ülök le Sziki mellé aki viszonylag nyugodtnak látszik, de muszáj megkérdeznem.
-Nem, de várj hívom anyát - húzogatja a telefonja kijelzőjén az ujját majd a füléhez emeli a készüléket. - Szia Anya! Mi az, hogy Te nem vagy az anyám? És miért van férfi hangod? Mi? Pizzafutár szolgálat? Ó, bocsánat félre nyomtam! Elnézést viszlát! - mentegetőzik majd kinyomja a telefont. - Na jó talán az vagyok - mondja mire felnevetek.
-Na jó nézzük csak mit kell bepakolnom? - jön ki Bence gondolkodva. - Fogkefe, törölköző - sorolja.
-Na a váltó cipő bent van - rohant át a nappalin Ya Ou.
-Cica segíts már - jön ki Olivér fogkefével a szájában és egy fésűben a hajában. A szájában lévő fogkefétől és fogkrémtől csak annyit értettem, hogy Szisza csegítcs már. Nevetve állok fel és oda megyek hozzá majd óvatosan kiszedem a hajából a fésűt. Szembe fordítom magammal majd mosolyogva túrok bele a hajába, hogy megigazítsam.
-Várjunk csak hol a telefonom? - kiált fel ijedten Ya Ou. - Jézusom mondjátok, hogy megvan! - sipákol amit a csengő szakít félbe. - Úristen csengettek! Ki lehet az? Ti vártok valakit? Minek hívtatok vendéget? Hisz' mindjárt megyünk el itthonról - magyaráz idegesen Én meg kezdek megőrülni.
-Na jó talán kéne még váltó ruha - tanakodik Bence közben a csengő folyamatosan cseng.
-Cica nem jó így a hajam. Mit csináljak? - nyafog előttem Olivér.
-Anya? Anya! Szia! - beszélt a telefonba Sziki.
-Fiúk! - kiáltom el magam aztán mindenki ijedten kapja felém a fejét.
-Na jó! nyugodjatok meg! Először is Bence nem kell törölköző, meg pizsama meg nem tudom mi, egy napra mentek nem egy több napos kirándulásra! Csak a fontos dolgaidat vidd magaddal! Másodszor! Ya Ou! A telefonod ott van a kezedben és valószínűleg Betty jött és ki kéne nyitni azt a rohadt ajtót! Sziki Te! Te beszélj anyukáddal nyugodtan! Olivér Te meg! Köpd ki a fogkrémet, öblítsd ki a szád, rakd le a fogkefét és csináld meg magadnak a hajad vagy menj el fodrászhoz! Basszus nyugodjatok már le egy kicsit! Elhiszem, hogy idegesek vagytok meg minden, de fogjátok fel úgy a dolgot mintha ez egy sima koncertetek lenne csak itt épp több a közönség! - kiabálok velük vadul mutogatva.
-Jesszusom levegőt vegyél! - mondja döbbenten Ya Ou aztán az ajtóhoz robog.
-Oké akkor kipakolom a pizsamát, a törölközőt, a köntöst meg a tusfürdőt - sorolja Bence és közben kipakolja az említett dolgokat a táskájából.
-Imádom amikor ilyen vagy - suttogja Olivér magához húzva.
-Na menjél csináld a dolgod! Elfogtok késni - csapok a fenekére mire kisiet a nappaliból.
-Szia Merci - lép be mosolyogva Betty majd megölel.
-Szia, jó, hogy jöttél. Már az agyamra mennek - mondtam fáradtan.
-Hát elhiszem. Négy ilyen bolonddal együtt élni, főleg ezzel itt - kócolja össze mosolyogva barátja haját.
-Mit mondtál asszony? - rikácsol Ya Ou kár egy papagáj mire felnevetünk.
-Nem vagyok az asszonyod - ölt rá nyelvet szórakozottan.
-Még - mosolyog majd megcsókolják egymást. Mosolyogva nézem őket amint felnevetnek, ismét megcsókolják egymást és szemükben a szerelem vad lángja ég. Összeillenek és tiszta szívből szeretik egymást. Gondolatomba egyből befészkelte magát az Én Szőke Hercegem majd a fürdőszoba felé mentem. Az ajtó nyitva volt így mosolyogva dőltem az ajtó fél fának és néztem amint Olivér megmossa a fogát (amit már fél órája sikált), leöblíti a fogkefét és a száját majd megtörli a kéztörlőbe. Hosszú ujjaival hajába túr, elrendezgeti aztán csalódottan felhúzza az orrát és sóhajt. Nem tetszik neki ahogy áll a haja és ez ellen nem tud mit tenni.
Továbbra is mosolyogva besétálok hozzá amikor az ablak felé néz és hátulról átölelem derekát. Fejemet hátába fúróm és mélyen beszívom férfias illatának és a Csokis Axe sprayének keveredését.
-Na mi van? - kérdezem a fülcimpáját harapdálva. - Nem jó a hajad mi?
-Nem - biggyeszti le az ajkait és a tükörből rám néz.
-Segítsek? - kérdezem mire bólint. Előkotrom a szekrényből a hajzselét, letekerem a nagy tégely tetejét, kiveszek a markomba egy kis adagot amit gondosan szétkenek majd a hajába túrok többször is és próbálok egy elviselhető frizurát csinálni neki.
-Na. Hát nem a legjobb, de ez van.
-Jó ez. A fodrászig legalább kibírja - nézegeti a tükörbe. A kezem megáll a levegőben miközben a csaphoz nyúlok és döbbenten pislogok rá. - Mi van?
-Mi az, hogy a fodrászig? - kérdezem.
-Hát még megyünk Yi-Jihez a fodrászunkhoz - pislog rám ártatlanul.
-És akkor addig nem mindegy, hogy nézel ki? - sipákolom.
-Nem. Nekem mindig jól kell kinéznem. Még az utcán is - mondja öntelten.
-Pöcs - csapok a fejére dühösen, de nem gondolom komolyan.
-Most miért? - értetlenkedik.
-Akkor fölöslegesen vesződtem vele? - kérdezem miközben lemosom a kezemről a hajzselét.
-Hát öö igen - ismeri be mire lefröcskölöm vízzel. - Na, de most mit izélsz?
-Á mindegy úgy sem érted meg - legyintek majd megtörlöm a kezem. Dühös vagyok. De csak egy kicsit. Mindig jól akar kinézni? Kis önimádó egoista.
-Na, de most mi van? Mérges vagy? - öleli át a derekam és borjú szemekkel néz rám.
-Önimádó - morgom. - Nem mindegy, hogy arra a fél órára, hogy nézel ki? Most feleslegesen vesződtem a hajaddal ha úgy is kezelésbe veszi egy profi - piszkálom a szőkés barna tincseit.
-Jól van na. De nekem fontos, hogy jól nézzek ki mindig.
-Mindig jól nézel ki. Nem kell ahhoz tökéletese frizura - mondom neki.
-Köszi - mosolyog ám amikor látja, hogy Én nem bűntudatosan néz. - Haragszol?
-Nem - sóhajtok. - Rád úgysem lehet Majom - nevezem egy új becenevén ezzel megsértve az egóját aztán megcsípem az arcát mire felnevet.
-Várj Te majomnak neveztél? - kérdezi döbbenten Én meg megforgatom a szemem.
-Te lemajmoztál? - áll megbántva mire felnevetek.
-Tudod, hogy nem gondolom komolyan - bújok hozzá ártatlanul mire felsóhajt.
-Az a szerencséd, hogy neked ezt megengedem.
-Nem kell ehhez nekem engedély - nézek rá majd megcsókolom. - Na menjetek, mert elfogtok késni - csapok a fenekére.
-És Te mit fogsz csinálni itthon?
-Valószínűleg olvasok és unatkozok.
-Olvasol?
-Ahha könyvet. Van pár könyvem és soha nincs rájuk időm. De majd most lesz. Aztán majd hajnalban találkozunk - kulcsolom össze az ujjainkat és a nappaliba sétálunk.
-Hát jó - mosolyog. - Indulhatunk?
-Hát mi már rátok várunk! Tudod ha nem entyem pentyemeznétek ott akkor nem késnénk el! - morog Ya Ou mire nevetve nézek rá.
-Akkor majd hajnalban találkozunk - fordul felém és átöleli a derekam.
-Rendben. Aztán jók legyetek - fonom a nyaka köré karjaimat. - Szeretlek.
-Én is szeretlek - csókol meg. - Majd néha hívlak.
-Rendben. Na menj Ya Ou már tiszta ideg - pillantok kínai barátunkra.
-Jól van. Szia - nyom egy utolsó csókot az ajkaimra majd a többiekhez megy.
Kikísérem őket az ajtóig aztán elbúcsúzok Tőlük. Elmegyek a konyhába megkajálok, megfürdök majd a szobámba megyek és pakolni kezdek a Louis Vuitton táskámba, aztán átöltözök. Egy gyönyörű, fehér pántos magassarkú veszek fel egy combközépig érő szoknyával és egy egyszerű felsővel. Halvány sminket teszek fel, magamra fújom a kedvenc parfümöm, elrakom a jegyemet, bezárom a lakást és a Barba Negra felé sietek. Pontosabban nem sietek mivel ha Olivér elmondása szerint fodrászhoz megy akkor elég hosszú ideig lesz ott. Felhívom Ya Out és érdeklődök.
-Szia - veszi fel és hallom a hangján, hogy még mindig ideges.
-Szia. Ti már oda értetek? - kérdezem.
-Ahha egy ideje itt vagyunk. Mondjuk még megyünk majd körbe nézni meg ilyenek, de a Szőke Herceg nincs itt. Most beszéltem vele, hogy Ákossal indul a fodrásztól.
-Oké köszi - mondom és készülök lerakni, de vissza szólok. - És Ya Ou? Ne idegeskedj. Minden rendben lesz. Jók lesztek mint mindig.
-Köszi Benz. Na lépek majd találkozunk. Szia.
-Szia - bontom a vonalat majd átsétálok a járdán.
A Barba Negrahoz érve a kis járdán sétálva látom amint méterekkel előttem Olivér sétál, a fehér-kék csíkos pólójában, a kék fenekénél lelógó amolyan beszartam látszatot keltő nadrágjában és táskájával a hátán, a kezében egy üveggel, a haja hátsó része lila, mellette Ákos, a kezében gördeszkával, fekete farmerben, szürke pólóban. Megállnak a rajongók láttán elmosolyodnak majd intenek nekik. Átvágnak a zebrán és Én is követem őket közben tárcsázom Olivér számát. Kis gombóccal a torkomon várom amíg felvegye közben pedig próbálok nem gondolni arra, hogy mi lesz ha a rajongók meglátnak minket együtt.
-Szia - veszi fel és hallom a hangján, hogy mosolyog és látom is.
-Szia. Na mi újság? - kérdezem közben pedig vadul imádkozom, hogy nem néz hátra.
-Semmi most értünk ide - mondja amikor Ákosnak oda suttogja, hogy Merci az. Ákos megfordul majd mikor meglát döbbenten néz és készül szólni Olivérnek ám a szám elé teszem az ujjam és mutatom neki, hogy maradjon csöndben.
-Na az jó. És izgulsz?
-Kicsit. Nem jártam még ezen a helyen és kissé idegen. De jobb lenne ha itt lennél - mondja lágy hangon.
-Nos ezen változtathatunk - mosolygok.
-Ezt, hogy érted? - értetlenkedik.
-Fordulj meg - mondom neki mire értetlen fejjel megfordul majd tekintetünk találkozik. Hatalmas mosoly ül ki az arcára, bontja a vonalat és felém siet. Mosolyogva indulok meg Én is aztán kezeit derekam köré fonja, felkap a levegőbe és megpörget.
-Meggondoltad magad! - kiáltja boldogan majd letesz. Ajkait enyémre tapasztja és szenvedélyesen megcsókol.
-Meglepi - suttogom vadul mosolyogva. - Egy ideje már terveztem.
-Komoly? - néz meglepetten mire bólintok. - Imádlak, imádlak, imádlak - puszilgatja össze-vissza az arcomat aztán megcsókol. - Na gyere - kulcsolja össze az ujjainkat és Ákoshoz sétálunk.
-Szia - mosolygok rá. - Merci vagyok - nyújtok kezet amit mosolyogva elfogad.
-Szia, Csordás Ákos - rázza meg.
-Köszi, hogy nem szóltál neki.
-Nincs mit - ránt vállat.
-Micsoda? Te tudtad? - néz rá Olivér meglepve.
-Most tudtam meg amikor megfordultam és megláttam a hátad mögött. Egyből felismertem mivel amennyit áradozol róla meg a kinézetéről, hogy bárhol felismerném - nevet fel Én meg elmosolyodok.
-Na kösz - hajtja le a fejét. Mosolyogva nyomok puszit az arcára és átölelem a derekát.
-Bemegyünk? - kérdi Ákos mire bólintunk és mögötte sétálva bekéreckedünk, sikítozó rajongók ezrei mellett elsétálva. Mindenkin piros színű póló van rajta fehér ByTheWay felirattal. Hatalmas sor van a vas kerítés mögött, néhányan a földön ülnek. Egy gyors pillantást vetek rájuk, látom, hogy összesúgnak majd rám és Olivérre mutogatnak. És azt kívánom, hogy bárcsak hallanám mit gondolnak rólam.
A fiúkat beengedik ám amikor Én mennék be kérdezősködni kezdenek, hogy ki vagyok? mit akarok?, de Olivér elintézi egy velem van-al és már bent is vagyunk.
-Izgulsz? - kérdezem Tőle ismét, bár tudom, hogy minél jobban kérdezem annál jobban izgul.
-Kicsit. De sokkal jobb most, hogy itt vagy - áll meg és felém fordul. Mosolyogva ölelem át a derekát ami a fenekére kúszik és finoman belé markolok.
-Naa - hördül fel Én meg felnevetek.
-Imádom a feneked - suttogom az ajkaira aztán megcsókol. Vagyis megcsókolna, de finoman eltolom magamtól.
-Na? Most mi az? - kérdezi csalódottan.
-Olivér. Rajongók ezrei állnak itt és ki tudja mit gondolnak ha.. - kezdem aztán belém fojtja a szót. Megcsókol. A rajongók akik minket néznek vadul sikítozni kezdenek.
-Nem érdekelnek a rajongók. Sem most sem holnap. És amint látom egész jól fogadják azt, hogy együtt vagyunk és kedvelnek - öleli szorosabban a derekam mire elmosolyodom és rájuk nézek.
-Oli Oli gyertek ide! - kiabálják páran.
-Na menjünk? - biccent feléjük vigyorogva.
-Mi? - hőkölök hátra. - Nem nem.
-De de - húz oda mosolyogva. - Sziasztok! - kiáltja a rajongóknak akik vadul sikítozni kezdenek és a rácsot lökdösik.
-Oli, Ő a barátnőd? - kéri egy lány egy kisebb csapatból.
-Igen - feleli mosolyogva majd egy puszit nyom az arcomra.
-Mióta vagytok együtt? - kérdi egy másik.
-Egy ideje - válaszolom.
-Mercinek hívnak ugye? - néznek rám.
-Igen - mosolygok. Honnan tudja a nevem?
-Nagyon arik vagytok - nyúlnak át a rácson mire mosolyogva megfogom a kezüket. Megkönnyebbülés és boldogság jár át. Talán Olivérnek igaza van és tényleg kedvelnek.
-Köszönjük. Na mennünk kell. Kitartás csajok, Wayerek örökké - mutat egy W betűt Olivér az ujjaival aztán az ital árushoz megyünk.
-Egyébként nagyon jól áll rajtad ez a szoknya - suttogja a fülemhez hajolva és finoman megharapja a fül cimpámat. Elpirulok.
-Köszi - nyögöm ki.
-Bepirultál - mosolyog. - Imádom amikor bepirulsz. Jól áll - nevet.
-Csá Oli - köszön neki egy szőke hajú, mosolygós gyerek amikor megállunk az italt iszogató többieknél.
-Sziasztok - köszönünk egyszerre még mindig mosolyogva.
-Srácok Ő itt Merci. Merci ő itt a bassz gitárosunk Gudics Martin - mutat a Szőkére.
-Szia. Jakab Mercédesz - rázok vele kezet.
-Hellóka. Gudics Martin. Ő a barátnőd Oli? - kérdi a Szöszire nézve mire csak bólint. - Sokat hallottunk már Rólad - nevet fel mire Én is így teszek.
-Nem Te vagy az első aki mondja.
-Ő pedig a szintis Magán Olivér - mutat a barna hajú férfira figyelmen kívül hagyva a beszélgetésünket.
-Szia Jakab Mercédesz - rázok kezet vele is.
-Szia Magán Olivér - mosolyog rám. - Aranyosak vagytok együtt.
-Köszönjük - szólal meg mosolyogva. - Na megyünk megnézzük a többieket - indul meg velem a színpad felé. Egy kis elzárt részhez megyünk ahol Ákos és Martin hülyéskednek a gördeszkával.
-Az, hogy lehet, hogy Martin ott van? - bökök az említett személyre döbbenten mire felnevet.
-Úgy, hogy az nem Martin hanem az ikre Marcell aki a dobosunk.
-Nemár! Ikrek? - kérdezem döbbenten. - Soha nem találkoztam még ikrekkel.
-De hisz' neked is van egy ikred te hülye - nevet fel.
-Jó, de ez Én magam vagyok. Iker ismerőseim még sosem voltak.
-Hát ez akkor most változik.
-Mi változik? - kérdezi Ákos amikor oda érünk.
-Mercinek pont azt meséltem, hogy változik az, hogy nem találkozott még ikrekkel. Pedig neki is van egy ikre - nevet Marcira nézve aki tök ugyanolyan mint Martin. A szeme, az arca, a testalkata, az állása, a mosolya. Mindene!
-Ja - nevet fel Marci miután leesik neki a dolog majd kezet nyújt. - Szia Gudics Marcell. Tényleg van egy ikred?
-Szia Jakab Mercédesz és igen, de nem vagyunk a lehető legjobb iker viszonyban - rázom meg végig Őt bámulva.
-Á értem. Szóval akkor Ő a barátnőd? - néz Olira mire egyszerre bólintunk. Nem tudom, hogy még hányan kérdezi még ma meg tőle.
-Tudsz gördeszkázni? - néz rám Ákos.
-Hát valamennyire tudok. A fiú barátaim néha mutattak ezt azt - mondom kissé határozatlanul.
-Na az tök jó. Muti - löki oda a deszkát. Megállítom a lábammal, a magassarkúmat levetem, a táskámat a földre rakom majd mutatok pár trükköt. Megyek vele egy kört közben ugrok a levegőben majd megállok előttük.
-Hát ahhoz képest, hogy csaj vagy egész jó volt - néz elismerően Ákos, Olivér pedig büszke mosollyal az arcán magához húz és megpuszilja az arcom.
-Jó voltál - mosolyog.
-Köszi - megyek oda a magassarkúmért majd vissza veszem a lábamra a táskámat pedig a kezembe veszem.
-Á itt van mindenki - jelenik meg Ya Ou mosolyogva. - Látom Merci is megérkezett.
-Mi? Te tudtad? - kérdi döbbenten Olivér.
-Naná. Ő volt az egyetlen aki tudott róla - mondom neki mosolyogva aztán hirtelen akkora bűntudat tört rám mint még soha. Basszus Bettynek is el kellett volna mondanom! Ya Out követi Betty aki meglepve néz aztán Sziki és Bence akik szintúgy megvannak lepve.
-Betty gyere egy kicsit - fogom meg barátnőm karját és arrább húzom. - Haragszol? - kérdem Tőle. Neki is el kellett volna mondanom.
-Mégis miért? - néz értetlenül.
-Hát amiért nem mondtam el. Izé..Én..nem is tudom miért nem mondtam el..csak - magyarázkodni akarok, de nem tudok mit mondnai. Eszembe sem jutott, hogy szóljak erről Bettynek.
-Így utólag, hogy Ya Ou tudott róla és Én nem nem esik valami jól, de ez a Te döntésed és annak mondod el akinek akarod - mosolyodik el majd megölel. - Látom, hogy kezd bűntudatod lenni, de ne legyen oké? Jó, lehet kicsit rosszul esik, de nekem is vannak titkaim - kacsint majd vissza indul a többiekhez.
-Mi? Ezt hogy érted? - kiáltok utána. Felnevet aztán Ya Ouhoz megy és egy puszit ad az arcára. Ezt mégis hogy értette? Mi az, hogy vannak titkai?
-Hé Cica minden rendben? - siet felém Olivér amikor észreveszi, hogy Betty nélkülem megy vissza.
-Persze - mosolyodok el halványan.
-Biztos? - méricskél gyanakodva.
-Persze. Csak kicsit bűntudatom volt amiatt amiért nem avattam be Bettyt ebbe a meglepi dologba, de azt mondta, hogy nem haragszik.
-Na akkor mégis mi a baj? - kérdezi értetlenül és egy mosoly jelenik meg az arcán.
-Semmi csak...szerinted jó ötlet volt, hogy eljöttem? - nézek mélyen a szemébe. A kérdés egy ideje foglalkoztat még ha magamban sem mertem eddig feltenni.
-Az, hogy érdemes volt-e azt csak Te tudhatod. Ahogy te érzed. De nekem nagyon sokat jelent - kulcsolja össze az ujjainkat. - Amíg nem voltál itt úgy izgultam mint amikor az X-Faktor színpadán álltunk. Azóta soha nem éreztem még ilyet. De amint megjelentél ez elmúlt. És Én szeretném ha itt is maradnál.
-Köszönöm - ölelem meg és fejemet a nyakába fúrom.
-Este mikor lesz vége ennek az egésznek? - nézek Rá ismét.
-18:00-kor van kapunyitás utána 19:00-tól 19:40-ig MDC és 20:00-tól 22:00-ig leszünk mi. De lesznek sztárvendégek, Szikora Robi, Tóth Gabi, Heincz Gábor Biga. Utána pedig a Track teraszon a VIP jegyesekkel közös kép meg aláírás szóval olyan éjfél fele - gondolkodik homlok ráncolva. - Miért?
-Csak úgy érdekelt - rántok vállat aztán döbbenten nézek. - Azt mondtad Tóth Gabi? - kérdezem felderülve.
-Igen. Miért? - nevet.
-Imádom Gabit! Tudod mióta akarok vele találkozni? - pattogok vidáman.
-Hát akkor most lesz alkalmad. De amúgy rajta volt a jegyeden is minden.
-Tudod ki nézegeti a jegyet - legyintek mire felnevet.
-Tudod örülök, hogy hozzánk költöztél - öleli szorosabban a derekam.
-Én is. Régebben megfordult az a dolog is a fejemben, hogy ez mind Katának és a szüleimnek köszönhető. Mármint, hogy köszönettel tartozom nekik, mert ha nem lettek volna ilyenek akkor nem költözöm el. És ha nem költözöm el akkor nem ismerlek meg. És ha nem ismerlek meg akkor nem jövünk össze egy idő után. És ha nem jövünk össze akkor nem lennénk most itt - húzódik egy halvány mosoly a számra.
-Örülök, hogy vagy nekem - suttogja.
-Én is örülök, hogy Te vagy nekem - mondom majd megcsókolom.
-Hát ezek már megint kezdik - kiált fel Ya Ou mire nevetve elválunk egymástól.
-Jajj ne már. Mintha Te nem csókolóznál Bettyvel nyilvánosan - nyújtok rá nyelvet.
-Csak szeretik egymást. Hagyd őket - mosolyog mellette Betty aztán megcsókolják egymást.
-Ya Ou mondja Gerlepárnak, hogy ne smároljanak mi? - kérdezem nevetve.
-Jól van na - legyint és ismét megcsókolják egymást.
-Srácok próba! - jelent meg Bence akiről amúgy észre sem vettem, hogy elment valahova.
-Próba? - néz döbbenten Olivér.
-Ahha. egy kis beéneklés meg ilyenek. Csak, hogy megnézzük milyenek a hangbeállítások, alkalmazkodjunk a térhez meg ilyenek.
A fiúkkal elmegyünk a színpad hátsó részéhez majd fel is megyünk rá. Bettyvel a színpad szélén ülve nézzük őket amint énekelgetnek, bohóckodnak és jól érzik magukat. Közben megjelenik Mayke is mindenkit üdvözöl majd csatlakozik a fiúkhoz. Oltári nagy bolondságokat művelnek, mi Bettyvel már majdnem a földön fekszünk a röhögéstől. Megismerkedünk Hannahval a fotósukkal aki nagyon-nagyon kedves, jó fej és vicces. Egy kis idő után elmegyünk innivalóért amiből viszünk mindenkinek. A fiúk befejezik a bolondkodást és egy kicsit komolyabban veszik a dolgot. Eléneklik Miley Cyrus The Climb című számát ami egyszerűen fantasztikus. Mayke csatlakozik hozzánk, egy csomót beszélgetünk az idő pedig csak repül. A fiúk bohóckodnak, Ákos és a többiek is, néha a rajongók közelébe sétálva beszélgetnek velük és még többet bohóckodnak. Mindenki fényképeszkedik mindenkivel, megérkezik, Szikora Robi, Biga, a fiúk klipjében szereplő lányok, azaz Lilla is, egy csomó ember é Tóth Gabi is aminek rettentően megörülök. Sorban bemutatkozik neki mindenki (már akit nem ismer), készülnek a közös képek ismét. Egy csomó új embert ismerünk meg Bettyvel és bezsélgetünk velük.
Már csak 10 perc van a kapu nyitásig, a rajongók sikítoznak, kántálják, hogy "mentes víz" vagy "nyissák ki" vagy "cuki fiú gyere ide" (utóbbit nem értem, hogy kinek szól), de meglehet érteni őket ha türelmetlenek. Van aki már dél óta itt van, lassan 7 órán keresztül álldogál és ez még csak a kezdet. A koncert még csak most kezdődik, még többet kell állniuk.
Felemelik a legelső kaput, elszörnyedve bámulok ahogy a nagy tömeg megindul, mindenki lökdös mindenkit és akik már bejutottak rohannak az első sorba. Percek alatt telik meg a szabad tér és rajongók ezrei álldogálnak ott hatalmas mosollyal az arcukon amiért végre bejuthattak. A fiúk öltözője felé sétálva egy hang a nevemet mondja:
-Merci! - megfordulok, mosolygok ám amikor meglátom, hogy ki az a mosoly lehervad az arcomról.
-----------------------------------------------------------------
Sziasztok! :D Nos nagyon nagyon boldog napom van igaz tegnap nem hozhattam a részt, mert nem értem rá amit nagyon nagyon sajnálok, de ma végre írhattam! Aminek nagyon nagyon örülök! Mindenki tudja, hogy már csak 7 nap a suliig ami mindenkit elszomorít, de engem nem, ugyanis Én már alig várom! Mondjuk kevesebb időm lesz a blog írására azt biztos, de valahogy megoldom! :D Köszönöm a +1 feliratkozót és a komikat! Nagyon nagyon jól esnek amiket írtok! Hálás vagyok mindenért! <3 :D Az új részt szerdán hozom. Addig is kitartás és Jó Olvasást!
Puszi: Brigii
*Jakab Mercédesz*
Nem gondoltam volna, hogy Olivér ilyen hamar tudomást szerez erről az egész dologról. De sokkal jobb így, hogy megtudta az igazságot még ha egész másképp mint ahogy elterveztem. Nagyon fájt, hogy ekkora csalódást okoztam neki és azt hittem, hogy a kapcsolatunknak itt és most vége. Meglepett mikor visszajött és megcsókolt.
-Figyelj - simítja meg az arcom mire lehunyom a szemem és szorosan bújok hozzá. - Tegnap este miért volt rajtad pulcsi?
Nem tudom hogy mondjam el így az bizonyul a legegyszerűbbnek, hogy leveszem a kezemről a vastag karkötő réteget ami a lila foltot takarja. Lassan húzom le mindegyik karkötőt majd mikor mindegyik az ágy matracon pihen felé fordítom a csuklómat.
-Ezt az a rohadék csinálta veled? - ül fel dühösen mire összerezzenek.
-Nyugodj meg kérlek - próbálom nyugtatni.
-Dehogy nyugszom! - kiált fel dühösen felpattanva a helyéről. - Ha Én meglátom azt a barmot esküszöm, hogy szétverem a fejét! Undorító mocskos disznó! Hogy lehet valaki ilyen undorító? Hogy van képe ehhez?! - kiabál tovább. Kezdtek Tőle megijedni, muszáj félbe szakítanom.
-Olivér ne kiabálj, mert félek Tőled! - kérlelem Őt könnyes szemekkel. Megáll a kiabálásban, szembe fordult velem. Eddig megfeszült állkapcsa és izmai most ellazulnak és rám néz.
-Sajnálom - mondja megbánva a dolgot és hozzám sétál. - Ne haragudj, csak a tudat, hogy mit tett volna veled az a szemét, egyszerűen feldühít. Utálom az olyan embereket akik nőket bántanak bármilyen értelemben. Sőt! Nem is ember az aki megüt egy nőt - mondja mérgesen aztán megfogja a kezem. - Sajnálom, nem akartalak megijeszteni - öleliát kezeivel a derekam.
-Semmi baj, csak még sose láttalak ilyennek és ez most megijesztett - törlöm meg a szemem.
-Gyere - kap fel a karjai közé majd az ágyhoz sétál. Kényelmesen helyet foglal rajta, de az öléből nem tesz le. Csönd áll be közénk, de egyáltalán nem kínos. Ujjait csuklóm köré fonja majd lassan ajkához emeli és apró, nedves csókokat hagyo a kékes lilás folton. Erősebben ölel kezei között majd megszólalt:
-Mondhatok valamit?
-Persze - mosolyodok el halványan.
-Megtudtam, hogy 16 évesen megerőszakoltak - böki ki lassan Én meg döbbenten néztek. Mégis honnan tud erről? És mióta?
-H-honnan tudod ezt? - mászok ki az öléből és kérdőn nézek rá.
-Nemrég mondta Betty. Lehurrogta a fejemet amiért az előbb ott hagytalak és akkor mondta, hogy nem tudom, hogy min mész keresztül meg, hogy mi lett volna ha megint megerőszakolnak.
-Szóval csak, emiatt jöttél vissza ide? Mert megsajnáltál? - kérdezem csalódottan.
-Dehogy! - ül fel és közelebb kúszik és ismét megfogja a kezem. Érintésére melegség árad szét a testemben, ellazulok. - Azért, mert szeretlek. Mert mindennél fontosabb vagy nekem - beszél halkan nekem meg könnybe lábadnak a szemeim.
-Nem akartam, hogy tudj róla - kezdem lehajtott fejjel. - Egy nőnek nagyon nehéz erről beszélni - elakadok. Nem tudok megszólalni. Az emlékek sodrásként jönnek elő, minden egyes pillanata újból leforog a fejemben. Könnyeimmel küszködve markolok bele a lepedőbe olyan mintha újból megtörténne. Az emlékek feltámadnak és sikítani tudnék a fájdalmas érzelmektől. Könnyeim patakokban folynak végig az arcomon, a torkom össze szűkül.
-Merci, nyugodj meg, minden rendben van - ölel át és magához húz. - Ne haragudj nem akartam, hogy sírj, de muszáj volt elmondanom. Kérlek ne sírj - apró puszikat hagy az arcomon, nyugtatóan simogatja a hátamat és a fülembe suttog. Könnyeim patakként folynak, eláztatják pólóját, de ez érdekel a legkevésbé.
-Sajnálom. Nem akarok többet veszekedni ilyen dolgok miatt. Akármi van elmondjuk egymásnak ezentúl oké? - néz rám mire bólintok. Letörli arcomról a könnyeimet majd finoman megcsókol.
-Én is sajnálom. El kellett volna mondanom, de csak jót akartam - sütöm le a szemem.
-Mindegy. Felejtsük el és ne sírj kérlek. Tudom, hogy nehéz, de Én itt vagyok melletted leszek és segítek amiben csak tudok - kulcsolja össze az ujjainkat. - Örökre itt leszek neked - mosolyog halványan mire megcsókolom.
-Szeretlek Szöszi - nézek mélyen a szemébe.
-Én is Téged - ölel át szorosan.
Egymáshoz bújva fekszünk tovább. Csak néha-néha szólalunk meg azután pedig mindig csókot váltunk.
-Kérdezhetek valamit? - szólal meg ismét, elmosolyodok és bólintok. - Eljössz a nagy koncertre?
-Olivér ezt egyszer már kérdezted. És a válaszom nem volt - ültök fel és mosolyogva nézek rá.
-Hazug! Azt mondtad, hogy átgondolod - ránt vissza magára.
-De nem megyek el - rázom meg a fejem tiltakozón.
-De miért? Nagyon sokat jelentene nekem ha ott lennél - mondja ragyogó szemekkel.
-Tudom és sajnálom, de csalódást kell okoznom ugyanis a válaszom még mindig nem - simítom meg az arcát aztán elkapja a csuklómat és finoman harapdálni kezdi az ujjam.
-Kérlek - könyörög tovább amikor megszólalt a csengő.
-Valakii! - kiabál Ya Ou én meg felpattanok eddigi helyemről.
-Sajnálom, de nem - szólok neki vissza az ajtóból aztán a bejárathoz sietek.
-Kérlek! - jön utánam.
-Nem - vágom rá miközben kinyitom az ajtót.
-Szia! - mosolyog egy fekete hajú gyerek az ajtóban állva. Haja valamilyen szinten zselével borítva, nyakában egy fekete zsinóron egy medál féle, fehér pólót visel rajta fekete mellénnyel, fekete mellénnyel és egy szintén fekete Converse van a lábán.
-Mayke csá haver! - vidul fel Olivér majd lepacsiznak. Mayke? Miért olyan ismerős nekem ez a név?
-Ja! Maykee Ő itt a barátnőm Merci Merci Ő itt Maykee egy jó haverunk - mutogat köztünk.
-Szia Bátori Miklós - nyújtja a kezét.
-Szia Jakab Mercédesz - fogadom el majd megrázom.
-Szóval Te vagy Oli barátnője akiről már annyit hallottam - mosolyog Mayke.
-Ha rosszat hallottál az nem igaz - nevetek fel mire Ő is így tesz.
-Csak jókat nyugi. Olivér csak rólad beszél mikor találkozunk.
-Kösz - mondja kínosan mellettem az emlegetett személy.
-Miért ez olyan aranyos - ölelem át a derekát és mosolyogva nézek rá.
-Srácok itt van Mayke! - kiabál Olivér aztán könyörögve néz rám. - Légyszi!
-Nem - jelentem ki határozottan. - És hagyd abba különben a kanapén alszol - fenyegetem, de nem gondolom komolyan.
-Miről van szó? - kérdezi nevetve Mayke.
-Ráakarom venni, hogy eljöjjön a nagy koncertre, de nem-et mond.
-Én is ott leszek - mondja önteltségét megjátszva mire felnevetek. - Még most is nemet mondasz?
-Sajnos igen - mondom neki nevetve.
-Hát egy próbát megért - veregeti meg Olivér vállát majd a közeledő többiek felé megy.
-Kösz a semmit - tárja szét a kezét barátom aztán felnevet.
-Gyere te hülye - bököm meg a hasát és előre sietek.
-Mindig lehülyézel - szomorkodik.
-Mert az is vagy - nyújtom rá nyelvet mire egy "na most meghalsz" fejjel közelít felém.
-Nehogy! - emelem fel a kezem hátrálva mire megszaporázza lépteit. Ijedten futásnak eredek és a kanapé túloldalára futok. - Olivér hagyd abba! - szólok rá nevetve.
-Még mindig hülye vagyok? - kérdezi mire csak azért is bólintok. - Na megállj - rohan utánam majd derekamnál fogva elkap és feldob a vállára.
-Nemár! Tegyél le hallod? - dörömbölök a hátán.
-Segítsetek már - sétál oda velem a többiekhez. - Mit csináljunk vele?
-Csikizzük halálra - szólal meg Sziki.
-Dobd egy kád hideg vízbe - javasolja Bence.
-Nemár - szörnyedek el. - Ez egyre rosszabb - nyafogok.
-Áá nem. Valami jobb kell - dörzsöli össze a tenyerét Ya Ou.
-Kösz - csapok a combjára mire felnevetnek.
-Na jó megkegyelmezünk - mondja a Szöszi majd újból megérzem a lábam alatt a talajt.
-Majmok - röhögök rájuk. - Legalább Betty mellettem állt - néztek hálásan az említett személyre.
-Én pont most akartam javasolni, hogy - kezdi, de dühösen rá néztem. - Hát persze, hogy melletted állok - ölel meg a többiek meg felnevetnek.
-Kösz - röhögök Én is.
-Na csináljunk már valamit - pattog Mayke.
-Filmezzünk? - javasolom.
-Mit nézzünk?
-Azt majd kitaláljátok - szólok vissza a konyhába indulva. - Valaki segítsen a kajában! - kiabálom a szekrényt nyitogatva. Kiszedek minden rágcsálnivalót amit találtam aztán beleöntöm tálakba. Betty siet a segítségemre aminek nagyon örülök. Amíg a fiúk filmet választanak addig megbeszéljük a dolgokat, elmesélem neki, hogy mi volt Olivérrel és finoman a tudtára adom, hogy bekaphatja amiért elmondta neki, hogy 16 éves koromban megerőszakoltak.
-Jó na ne haragudj, csak kicsúszott. Mérges voltam rá amiért ilyen szemét volt.
-Nem haragszom - ölelem meg egy mosollyal az arcomon. - Sőt mi több. Hálás vagyok érte. Köszönöm - nézek rá hálásan.
-Nem kell megköszönnöd.
-Na gyere menjünk - karolok belé aztán felkapok pár tálat és a nappaliba megyünk.
-Mit nézünk? - huppanok le Olivér ölébe egy tál chipsel.
-Szemfényvesztők - jelenti ki Bence.
-Úúú az rohadt jó film! - mosolygok.
-Láttad már? - fordulnak felém érdeklődve.
-Nem, de biztos jó - rántok vállat mire felnevetnek.
-Te hülye vagy - nyom puszit az arcomra Olivér aztán elindítják a filmet. Nem hazudtam sokat a film tényleg jó. Igaz még csak 15 perce megy, de nagyon jó.
-Ki kér inni? - kérdezem mire mindannyian felteszik a kezüket Én meg elszörnyedve nézek. - Na akkor valaki jön segíteni, mert ennyit nem tudok ide hozni.
-Megyek - kel fel Mayke majd a konyhába megyünk. Komolyan elhitte, hogy innivalóért jöttünk ki ugyanis már a szekrény ajtót kezdi nyitni amikor rá szólok:
-Nehogy elő vedd a poharakat. Csak hülyültem. Igazából mást akarok - dörzsölöm össze a tenyerem.
-Na mit? - derül fel egyből.
-Hallottál már a Smack Cam-ről?
-Nem - rázza meg a fejét.
-A lényege az az, hogy a kezedbe raksz testápolót fogkrémet vagy bármi más folyékony dolgot és más arcára csapot. Tök buli - mosolygok vadul. - De kéne még hívni Bettyt! Betty gyere segíteni! - kiabálok amolyan "segítség kéne, de sürgősen" stílusban.
-Megyek - hallom barátnőm hangját majd perceken belül megjelenik a konyhában.
-Tudod mit akarok? - kérdem Tőle azzal a bizonyos fejjel majd arckifejezését látva leesik neki a dolog.
-Mayke is benne lesz? - kérdi gonoszan.
-Naná - bólintok. - Oké akkor én leülök Olivér és Ya Ou közé, Mayke te Bence és Sziki közé a kis fotelbe, Betty te Ya Ou mellé. Aztán amikor köhintek akkor lekevertek nekik egy pofont.
-Oké, de mit tegyünk a kezünkbe? - kérdi Mayke.
-Ketchup! - rohanok a hűtőhöz. - Meg van májkrém meg majonéz is!
-Ez nagyon király lesz - pattog levakarhatatlan mosollyal Betty. Mindenki kap a két kezébe valamit aztán ökölbe szorítva visszamegyünk a többiekhez.
-És az inni valók? - kérdezik amint meglátják, hogy üres kézzel térünk vissza.
-Nincs itthon innivaló - húzom el a számat mire vállat rántanak. Egy halk köhintés hagyja el a számat majd mindhárman egyszerre keverünk le a mellettünk ülőknek egy nagy pofont.
-Háháhá ezaz! - röhögök fel győzedelmesen felpattanva a helyemről. - Csapjatok bele! - teszem fel mindkét kezem mire az egyikbe belecsap Mayke a másikba pedig Betty.
-Ti hülyék vagytok? - kérdezik röhögve és kissé döbbenten.
-Ez mi a rákom? - szagolgtja Ya Ou az arcáról leszedett valamit a kezén. - Ez májkrém?
-Az - röhögök rájuk.
-Fúú te - jön oda fejcsóválva Olivér aztán hirtelen egy nagy adag trutyi landol az arcomon. Azt hiszem ketchup.
-Te köcsög! - ugrok rá és finoman püfölni kezdem. Hangos nevetése közben elkapja a csuklómat és maga alá gyűr. Közben a többiek se unatkoznak igyekeznek vissza adni Bettynek és Maykenak azt amit kaptak aminek a vége az lett, hogy a nappali kiürül, mert mindenki sikongatva rohan szanaszét.
-Bolond vagy ugye tudod? - néz rám mosolyogva.
-De Te így szeretsz - rebegtetem meg a szempilláimat.
-Még jobban szeretnélek ha eljönnél - mondja. Dehogy megyek. Aznap dolgozom. Vagy csak félsz, hogy mit szólnak hozzád a rajongók. Csúfolódik a gonosz tudatalattim. NEM! Ez nem igaz! Na meglásd, elmegyek Én a koncertre!
-Ha ennyire akarod - kezdem aztán meggondolom magam. Egy kis meglepetés mindig jó. - Ja mégsem - mondom és gúnyosan elmosolyodok.
-Nemár, pedig kezdtem azt hinni, hogy meggondoltad magad - néz rám csalódottan.
-Nem fogom - rázom a fejem.
-Ha mégis meggondolod magad - mondja aztán a pólójába töröli a kezét és a far zsebébe nyúl. Egy színes papírt vesz elő majd maga elé tartja. - Ez a te jegyed. VIP természetesen - mosolyodik el.
-Köszi, de nem lesz szükségem rá. Ne haragudj - mondom.
-Rendben. Viszont egy kérdés. Miért nem akarsz eljönni?
-Aznap dolgozom - vágom rá, de nem hagyja annyiban.
-Létezik olyan, hogy szabadnap kérés - kocogtatja meg a homlokom.
-Mert nincs kedvem a rajongók képét bámulni amint lesajnálóan néznek amiért egy olyan fiú mint Te egy olyan lánnyal van mint Én - bököm ki már-már csalódva. - Tessék, ezért nem megyek el. Kész - finoman lelököm magamról és a fürdőbe mengyek.
Félek. A rajongóktól. Attól, hogy mit gondolnak majd. Attól, hogy elfogadnak-e vagy sem. Biztos, hogy nem fognak elfogadni. Utálni fognak. Hisz ki vagyok Én? Egy egyszerű kis lány aki 8 órán át mixerkedik egy bárban, semmi tehetsége nincs. Vagyis egy hobbija van amiben jó is az az éneklés, de Ő nem egy elismert énekes. Csak egy hobbi énekes.
Idegesen támaszkodok a mosdókagylón a tükörképemet bámulva. Még csak nem is vagy szép.
-Hogy értetted azt, hogy egy olyan fiú mint Én és egy olyan lány mint Te? - érzem meg derekam körül ölelő karjait.
-Mégis mit nem lehet ezen érteni? - kérdezem és megnyitom a csapot.
-Hát Én nem értem úgyhogy magyarázd el - morogta. Neki állok lesikálni az arcomra kent ragacsot közben pedig beszélni kezdek:
-Egy olyan fiú mint te; jóképű, tehetséges, hatalmas szívű, elismert. Egy olyan lány mint Én; csúnya, nem ismert, tehetségtelen. A rajongók utálnának és soha nem fogadnának el - fejezem be csalódottan és letörlom az utolsó rész ketchup és májkrém kotyvalékot az arcomról. A kéztörlőbe gondosan megtörlöm az arcom közben pedig a tükörből bámulom a Szöszit.
-Először is, Te önbizalom hiányos vagy. Néztél már tükörbe? Csúnya? Te? Na ne nevettess. Gyönyörű arcod van. A szép kék szemeid amikkel olyan szépen és csúnyán tudsz nézni, a gyönyörű ajkaid, amelyeket mindennél jobban imádok és egész nap eljátszadoznék velük. És akkor a többi testrészedről ne is beszéljünk. Formás mellek, vékony csípő, csábító fenék, hosszú, szép lábak. A hajad, a bőröd puhasága és illata. Lehet, hogy nem vagy elismert, de ezen tudnánk változtatni ha a tehetségedet elkezdenéd beindítani. Mert gondolom nem akarsz egy bárban rohadni örök életedig. Merci, hallak énekelni majdnem minden nap a zuhany alatt, telefonozás közben bármikor. Gyönyörű hangod van és tehetséges vagy, csak be kell indítani. És tojok én a rajongókra. Nem érdekel a véleményük. Én se szólok bele abba, hogy kivel vannak és nem mondok véleményt a párjukról akkor Ők se tegyék ezt. Ha meg megteszik akkor ez van. Nem fog érdekelni - tárja szét a karját az áradozása után Nekem pedig a végén folynak a könnyeim oly' annyira meghatott amit mondott. Halvány mosollyal az arcomon fordulok vele szembe és szorosan megölelem.
-Szeretlek - suttogom.
-Te komolyan sírsz? - kérdi felemelve a fejem mire bólintok. - De miért?
-Mert Te vagy az első aki ilyet mondott nekem. Ilyen szépet - csuklik el a hangom.
-Tényleg? - mosolyodik el. Bólintok ismét. - Ezt komolyan is gondolom.
-Köszönöm - simítom meg az arcát és megcsókolom.
-Még mindig nemet mondasz? - kérdi reménykedve.
-Figyelj - kezdem egy fájdalmas sóhaj közben.
-Jó értem. Nem. Mindegy valahogy túl teszem magam rajta - szakít félbe felemelt kézzel.
-Sajnálom. Aranyos volt amit mondtál és jól esett, de ez nem változtat semmin - füllentem.
-Jó - egyezik bele csalódottan.
-Na gyere szedjük le az arcodról ezt a valamit - vizezem be a kezem amit az arcára teszem. Mikor kellőképp letisztítom arcbőrét megtörlöm a kéztörlővel és visszateszem azt a helyére. -Na kész is vagy. Most már csak át kell öltöznünk - mondom neki.
-Előttem is öltözhetsz - mosolyog perverzen.
-Felejtsd el. Túl sok mindent akarsz Édes - mosolygok rá és becsukom magam mögött a szoba ajtómat. Amint pólót cserélek a többiek keresésére indulok közben pedig a fürdőben lévő szennyes kosárba dobom a pamut anyagot.
-Szőke Herceget hol hagytad Hamupipőke? - támad rám hátulról Ya Ou ragadozóként amikor a nappaliban vagyok.
-Nee! Most mostam le az arcom és cseréltem pólót - teszem a kezem az arcom elé védekezés képp.
-Jajj ne az arcomat ne! - nyivákol a hangomat utánozva. - És az Én arcom? Nézd meg mi lett vele! - mutat az említett területre.
-Jó segítek lemosni csak ne bánts kérlek - könyörgök félve.
-Az lesz a legkevesebb - indul meg a fürdő felé.
-Haragszol? - kérdem mikor be csuktam magunk mögött az ajtót majd a csaphoz állok.
-Dehogy - nevet. - Csak ugrattalak. Mondjuk szívesen vissza adtam volna, de van szívem - teszi a kezét a szívére.
-Ami olyan mint a vaj - mondom neki amolyan "te egy Isten vagy" hanggal és pillantással megajándékozva.
-Hahaha - borzolja össze a hajam. - És mi a helyzet? Jössz a nagy koncertre?
-Ne kezd Te is - sóhajtok aztán az Ő arcát is bevizezem.
-Mert? - nevet fel.
-Ne mozogj - korholom. - Mert nem merek. Félek - ismerem be. Ya Ou-nak sokkal könnyebben megy elmondani a dolgokat mint Olivérnek vagy bárki másnak. Ő mindig is megért engem és tanácsot ad amit Olivér is megtesz, de valahogy Ya Ou mégis más. Akár egy báttyus. - A rajongóktól és attól, hogy mit gondolnak. Már látom magam előtt azt a lesajnáló, ölő tekintetet amiért Olivér egy olyan lánnyal van mint Én.
-Sejtettem, hogy ez fog majd egyszer aggasztani. Figyelj Te egy gyönyörű, tehetséges lány vagy. Ha utálnának az nem utálat lenne hanem irigység. Irigyek vagy féltékenyek lennének arra, hogy Olivérrel vagy és arra amiért ilyen szép és elbűvölő vagy. Ne rágódj ezen - mosolyog rám.
-Kösz. Ez majdnem olyan szaftos volt mint amit Oli mondott. Betty gondolom elmegy.
-El - bólint mosolyogva.
-Na jó ha nem mondod el neki akkor beavatlak valamibe - suttogom titokzatos hangon.
-Lakat a számon - mosolyog vadul, kíváncsian.
-Elmegyek titokban a koncertre. De Oli erről nem tud. Amolyan meglepetés félének szánom érted?
-Ahha. Ez tök jó. És, hogy lesz ez az egész?
-Hát azt majd megtudod - harapom be az ajkam.
-Naa mond már - türelmetlenkedik és úgy néz ki mintha öt éves lenne.
-Aki kíváncsi hamar megöregszik - csípem meg az orrát mosolyogva.
-----------------------------------------------------------------
Sziasztok Mukik! :3 Nem a legnagyobb kedvvel írtam meg ezt a részt mivel akadt pá személyes gondom ami miatt nem vagyok toppon. Mindegy, nem akarom sajnáltatni magam. Szokás szerint szeretném megköszönni a komikat és minden pozitív visszajelzést! Tudom elég szűkszavú vagyok, de ez majd változik:) Kérlek hagyjatok nyomot magatok után, Jó Olvasást! Új rész: vasárnap.
Puszi: Brigii
*Másnap reggel*
Rettentően melegem van, a hátamra rátapad a pullóver, a hajam és a homlokom izzadságtól ragad a nap fénye az ablakon keresztül az arcomba süt. Ránézek a mellettem békésen szuszogó Szöszire aki kitakarózva egy szál boxerben pihen. Formás ajkai halvány mosolyba húzódnak, haja kócosan hullik az arcába. Mosolyogva szedem elő a telefonomat majd egy képet készítek róla amit be is állítok a hívó képének és a háttérképemnek. Kikelek az ágyból majd a fürdőbe megyek. Hideg vízzel frissítem fel az arcomat majd megtörlöm a törölközőbe. A telefonomon megnézem az időt: 9:30. Tökéletes. Nem tudom, hogy ki van fent, ezért halkan a konyhába megyek ahol Szikivel találkozok.
-Jó Reggelt! - köszön álmosan.
-Neked is - túrok a hajamba és a szekrényhez sétálok. Kiveszek belőle egy bögrét majd a friss meleg kávéból öntök bele. Pár kanál cukrot rakok hozzá majd annak segítségével gondosan elkeverem aztán felöntöm tejjel.
-Többiek alszanak?
-Ahha - teszi a mosogatóba a bögréjét aztán kimegy a konyhából. Csípőmmel neki dőlök a pultnak majd lassan kortyolgatni kezdem a kávét. Eszembe jut a tegnapi nap és az, hogy hazudtam Ya Ounak és Olivérnek is. De csak érte tettem! Nem akarom, hogy idegeskedjen emiatt az egész miatt. Így is van elég idegeskedni valója a munkával kapcsolatban. Majd valamikor elmondom neki. Csak még nem most...
Miután gondosan kiiszom a barna folyadékot a bögrémből és ismét rágódok a tegnapon a mosogatóba helyezem és a hűtő elé állok. Kezembe veszem a vajat, kenyeret szalámit majd fordulok meg amikor Olivérbe ütközök. A kezemből a cuccok kihullanak és a földön landolnak. Sietősen leguggolok értük, hogy felszedjem őket.
-Mi van veled cica? - kérdi aggódva Olivér aztán Ő is csatlakozik hozzám.
-Semmi csak megijedtem - mondom idegesen és lassan felállok.
-Nem tiszta a lelkiismereted? - nevet. Hát nem...
-Hülye - rázom meg a fejem aztán az asztalra pakolom a kezembe tartott ételeket.
-Még csókot sem kapok? - tettet háborodást mire elmosolyodok.
-Gyere Te bolond - húzom magamhoz és megcsókolom. Kezei fenekemre vándorolnak majd finoman bele markol mire egy nyögés hagyja el a számat.
-Hé! - távolodok el Tőle.
-Mi az? Ezt szabad nekem - vigyorog öntelten mire nevetve megrázom a fejem. Kezei átölelik derekamat, ajkai finoman az enyémhez érnek. Ujjbegyei bőrömet simogatják pulcsim alatt mire forróság önt el. Kezemet csupasz mellkasára teszem majd egy pillanatra lehunyom a szemem. A gyomrom fel-le liftezik a térdeim remegnek. Ajkai hozzá érnek az enyémhez majd elhúzódik Tőlem.
-Most csak szórakozol ugye? - kérdezem kissé felháborodva.
-Nem itt kéne egymásnak esnünk - indul meg lassan a szoba felé engem is magával húzva.
-Miért? Egymásnak fogunk esni? - kérdezem mit sem tudva.
-Lehetséges - nyom a falnak finoman és a nyakamat kezdi puszilgatni. Nedves csókjaira kiráz a hideg, finoman megszívja a bőrömet mire egy remegő sóhaj hagyja el a számat. Halkan belekuncog nyakamba, tudom, hogy élvezi ahogy reagálok. Nem hagyom magam, mutatóujjamat lassan lefelé húzom mellkasán egyenesen boxerének széléig. Pici köröket rajzolok bőrén aztán ujjamat a gumis anyagba akasztom, lassan meghúzom magam felé majd elengedem. Hangosan csattan fehér bőrén ezzel betöltve a konyha csöndjét. Egy halk férfias morgás szakad ki a torkából aztán vadul megcsókol. Tudom, hogy beindítottam, de még mindig azon a véleményen vagyok mint tegnap. Kezei levándorolnak fenekemre, ismét bele markol. Nem tudom mi olyan jó dolog ebben, de Én is kipróbálom az Ő fenekén.
-Hé - hőköl hátra döbbenten. - Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű mi? - kérdi mire beharapom alsó ajkam. Most már tudom miért olyan jó élmény a fiúknak ezt csinálni. Karjaim nyaka köré csavarodnak, közelebb húzom magamhoz, ajkaim pár miliméterre vannak az Övétől, de nem csókolom meg. Szaporán veszi a levegőt, mellkasa gyorsan emelkedik fel-le. Egy fájdalmasan rövid csókot hagyok ajkain majd készülök eltávolodni, de visszahúz magához és megcsókol. Óvatos mozdulattal a fenekem alá nyúl aztán megemel mire lábaim dereka köré fonódnak. Ajkai vadul falják az enyémet még mindig a falnak nyom.
-Krhmm - krákog Bence a konyha ajtóban mire felé kapjuk a fejünket.
-Hoppácska - ugrok vissza a talajra mosolyogva , kipirultan.
-Jó Reggelt nektek is - sétál be fej csóválva. - Megértem, hogy szeretitek egymást, de létezik szoba is.
-Oké oké tudjuk - mondom még mindig kipirulva. - Mindjárt jövök csak elmegyek a fürdőbe - indulok meg az említett helyiség felé.
Behajtom magam mögött az ajtót és sietve a tükörhöz mengyek. Kérlek ne legyen olyan vészes...
Lassan hajtom fel a pullóverem ujját majd elszörnyedve nézem a csuklómon ékesedő kék-lila foltra. Csak van rá valami krém...
Idegesen túrok fel minden fiókot, a krémek használati utasításait átböngészve aranyértől kezdve migrénig mindent találok csak épp azt nem amit keresek. Dühösen lököm be a térdemmel az utolsó fiókot majd tehetetlenül bámulom a tükör képemből a csuklómat.
Az ajtó hirtelen kinyílik és Ya Ou lép be rajta.
-Óóó bocs. Nem tudtam, hogy itt vagy - szabadkozik védekezően aztán a csuklómra pillant.
-Ööö...semmi baj már épp menni készültem - hajtom vissza a pulcsim ujját majd a hátam mögé rejtem.
-Az ott mi a kezeden? - bök a szóban forgó testrészem felé.
-Pullóver - vágom rá az egyértelmű választ. Tudom, hogy nem erre gondol. Biztos, hogy meglátta...
-Úgy értem a bőrödön - jön közelebb.
-Nem tudom miről beszélsz - kerülöm ki idegesen, de visszaránt.
-Merci mit titkolsz?
-Nem titkolok semmit - vágom rá majd megcsóválja a fejét és felemeli a kezem, felrántja a pulcsim ujját.
-Mit csináltál? - nézi a lila foltot döbbenten.
-Ööö...hát az úgy volt, hogy..öö..a munkában izé...ráesett egy..egy szék - hebegem a homlokomon pedig izzadság cseppek gyöngyöznek.
-Tétováztál és dadogsz. Hazudsz - lát át rajta mire lehajtom a fejem. - Mi történt Merci? Az igazat - beszél komoran.
Az ajtóhoz megyek kinézek nem-e jön valaki és miután meggyőződök róla, hogy egy lélek se jár erre becsukom magunk mögött.
-A múltkor jött egy új munkatársunk Bence. Kigyúrt, teletetovált kemény fiú. Tegnap este behívott a raktárba egy ürüggyel, hogy segítsek megkeresni neki a limeot. Bementünk a raktárba aztán erőszakoskodni kezdett velem, többször is megszorította a karomat, a falnak nyomott és..és majdnem megerőszakolt. A-az volt a szerencse, hogy a munkatársam Tomi benyitott és kidobta - sírom el magam a mondandóm végén.
-Micsoda? - emelkedik meg a hangja vagy két fokkal. - Majdnem megerőszakolt?
-Ya Ou! Halkabban már! - tapasztom ijedten a kezem a szájára. - Még csak az kéne, hogy Olivér megtudja - korholom.
-Olivér nem is tudja? - kérdi még két fokkal hangosabban.
-Hát téged aztán sokkolnak az információk - csapok a combomra. - Igen nem tudja. És szeretném ha ez így is maradna.
-Miért nem mondod el neki?
-Szerinted miért? Ismerjük mindketten Olivért, tudjuk milyen. Egyrészt van így is elég gondja ahogy nektek is, másrészt ha megtudná tudod mi lenne? - suttogok halkan.
-Jó ez igaz. De előbb utóbb el kell neki mondanod Merci. Nem hazudhatsz neki örökké.
-Nem is akarok. Elmondom neki csak még nem most, de kérlek tartsd a szádat - könyörögve nézek rá.
-Rendben. És jól vagy? Van még valahol ilyen sebed vagy valami?
-Nincs csak ez, de nehéz elrejteni.
-Undorító disznó - köpi dühösen a szavakat.
-Nyugodj meg nincs semmi baj - nyugtatgatom.
-Szerencsére nincs semmi. De mi van ha az a Tomi nem nyit be? Ha megerőszakolt volna én.. - kezdi aztán elhallgat.
-De cuki vagy - mosolygok rá aztán megölelem.
-Olyan mintha a húgom lennél, ha csak egy hajad szála is meggörbül Én úgy szét verem az illetőt - dühöng mire ismét elmosolyodok.
-Nyugi - teszem a kezem az arcára és barna szemeibe nézek. - Csak kérlek ne mond el neki.
-Lakat a számon - mosolyodik el halványan. - De most gyere menjünk reggelizni - húz ki a konyhába.
-Hey ti mit csináltatok? - kapja fel a fejét Olivér mire felnevetünk.
-Hülye - csóválom a fejem aztán egy puszit nyomok az arcára és leülök mellé reggelizni.
*Patocska Olivér*
Nem gondoltam volna, hogy Mercit ilyen hamar láthatom. Egyáltalán nem számítottam arra, hogy ilyen hamar haza ér. Mindenesetre örültem neki, viszont rettentő furcsa volt. Mikor megtudtam Ya Outól, hogy hazaért a szobájába mentem, de ott nem volt. Láttam, hogy ég a fürdőben a villany így bementem. Gyönyörű szerelmem fal fehéren, fáradtan állt a tükör előtt. Halkan osontam mögé majd kezeimet szorosan dereka köré fontam majd lágy hangon megszólítottam mire összerezzent. Bőre rettentő hideg volt akár a csempe. Elmondta, hogy rosszul van mire egyből aggódni kezdtem. Nem tudtam mi baja lehet, mindent felajánlottam neki, de csak magyarázkodott és le akart tusolni. Biztos voltam benne, hogy valami itt nincs rendjén. Aztán hosszú ujjú pullóverben feküdt be mellém mondván, hogy fázik, mire kezdtem aggódni. Gondosan betakartam és karjaim közé húztam, mert csak ott tudtam Őt biztonságban.
Ma reggel egyedül ébredek, a gyomrom össze rándul és kezdem magam egyedül érezni. Sietve a konyhába megyek ahol szerelmem a hűtőből pakol ki reggelit magának. Ugyanolyan halkan mint tegnap este mögé osonok ám mikor megfordul nekem ütközik és megijed, a kezében lévő dolgok pedig a földön landolnak. Nem tudom, hogy miért reagál így, de ismét előjön a tegnapi aggodalmam. Segítek neki felszedni a földön heverő finomságot majd egy reggeli csókot követelek Tőle amiből az lesz, hogy egymás agyát húzzuk, amit Bence szakít félbe. Merci elmegy a fürdőbe közben pedig megérkezik Sziki. Mi addig neki állunk enni, Merci és Ya Ou nincsenek sehol. Később megjelennek mire megviccelem őket azzal, hogy merre jártak és mit csináltak. Jól a képembe röhögnek majd leülnek reggelizni.
Miután befejezzük az evést mindenki elvonul a szobájába átöltözni. Percek óta szekrényem előtt állok és nem tudom mit vegyek fel. Tiszta ruhát nem akarok bekoszolni koszosat meg nem nagyon akarok felvenni. Felkapom a székről a tegnapi farmerem amikor a földre esik egy fehér lap. Gyorsan felszedem a földről majd valami jó helyet keresek neki, hogy Merci ne találja meg. Ez egy dal lesz Neki amit róla kezdtem el írni tegnap mikor már nem volt itthon. Szeretném majd elénekelni neki hisz' ezzel a dallal fejezem ki az iránta érzett elmondhatatlan szerelmemet. Csak ahhoz előbb be kéne fejeznem.
-Olii - ugrik be az ajtón a gondoltaim közt forgó személy mire a hátam mögé dugom a papírt. Arca felderül majd kíváncsian néz rám. - Mi van nálad?
-Semmi - rázom meg a fejem mosolyogva.
-Mutasd - nyújtja a kezét és továbbra is kíváncsi.
-Nem - rázom meg a fejem mire rám ugrik.
-Olii mutasd - nyafog Én meg csak nevetek.
-Idővel megtudod - nyomok puszit a szájára mire lebiggyeszti formás, telt ajkait.
-Mennyi idő az az idővel? - szomorkodik tovább.
-Pár nap - mosolygok rá.
-Rendben - adja fel egy könnyen.
-Szállj le egy picit, felöltözök - kelek fel mire kipattan az ölemből.
-Nekem így is jó vagy - harapja be az alsó ajkát amivel annyira beindít mire magamhoz húzom és megcsókolom. Kezei ugyanúgy vándorolnak fenekemre ahogy az enyémek szoktak az Övére majd belemarkol mire egy morgás szalad fel a torkomból.
-Naa. Erről most szokj le - emelem fel a mutatóujjam komolya arccal, de elnevetem magam.
-Késő - nevet majd ismét megcsókol.
-Na végre megvagy! - ront be Betty ezzel félbeszakítva a szép pillanatot. Mióta van itt?
-Hey Betty! - kiált fel Merci majd megöleli barátnőjét és kihúzza a szobából. Gyorsan vissza fordul majd rám mosolyog - Mindjárt jövök Kicsim! - dobo egy puszit a levegőbe utána pedig távoznak. Nők.Már csak ilyenek.
A helyzetet kihasználva eldugom a a papírt egy biztonságos helyre majd gyorsan felöltözök. Kisétálok a szobámból majd a konyhába igyekszem innivalóért amikor Merci szobája mellett elhaladva érdekes dolgokat hallok.
-Ákos tegnap kirúgta Bencét ugyanis épp akkor talált rá amikor Kamillát molesztálta - mondja mérgesen Betty.
-Komolyan? - hallom meg Merci döbbent hangját.
-Igen. Hallod az a legnagyobb szerencséd, hogy Tomi benyitott. Ha megerőszakolt volna Én... - kezdi aztán Merci idegesen közbe vág. - Nem lehetne halkabban? Mi van ha Olivér meghallja? - kérdezi ijedten. Mi az, hogy majdnem megerőszakolták? És ezt miért nem mondta el nekem?
-Már késő - léptek be a szobába mire kikerekedett szemekkel bámulnak rám.
-Olivér...Én.. - szólal meg aztán nem találva szavakat elhallgat.
-Mi az, hogy majdnem megerőszakoltak? - kérdem dühösen. Fáj, hogy nem mondta ezt el nekem. Talán nem bízik bennem? Betty csöndben kislisszol a szobából, ketten maradunk.
-A múltkor érkezett egy új munkatársunk, Bence. Elég furcsa fiú, kigyúrt, teletetovált. Tegnap este behívott egy ürüggyel a raktárba aztán erőszakoskodni kezdett velem. Próbáltam elmenekülni, de nem tudtam, kiabáltam, de nem hallottak. Az volt a szerencse, hogy a munkatársam Tomi benyitott - mondja el a végét sírva. Sajnálom Őt, utálom az olyan embereket akik nőket vernek vagy erőszakolnak meg, de akkor sem értem, hogy miért nem mondta el.
-Hazudtam neked, de.. - magyarázkodott volna mire félbeszakítottam.
-Igen hazudtál, és nem esett a legjobban - vetem oda neki csalódottan és tudom, hogy fáj neki amit mondok.
-Olivér kérlek várj - rohan hozzám könyörögve. - Azért nem mondtam el neked, mert tudtam, hogy van elég gondod és nem akartalak ezzel terhelni. És ismerlek és tudom, hogy milyen vagy és nem akartam, hogy bármi hülyeséget csinálj - mentegetőzik sírva.
-Hülyeség az ha szétverem annak a seggfejnek a fejét amiért így bánt veled?! - kérdezem. Egyszerre vagyok dühös és csalódott.
-Nem csak...kérlek érts meg..Én.. - szólalt meg ismét majd tehetetlenül a hajába túrt. Csalódottan megrázom a fejem aztán elhagyom a szobáját. Hallom amint becsapja az ajtót és felzokog. Sajnálom és tudom, hogy hibát követek el ezzel, de egyszerűen nem tudok ott maradni. Hazudott nekem és ez mindennél jobban fáj. Még ha ez Én érdekemből is tette...
-Mit csináltál vele? - ront hozzám Betty felpattanva barátja ölelő karjai közül. - Hallom, hogy sír!
-Én..dühös vagyok rá amiért hazudott és ott hagytam..egyszerűen nem bírtam ott maradni - magyarázkodok zavartan.
-Tudod Te min megy keresztül ez a lány? Tudod mit él át egy nő amikor megerőszakolják? Te nem tudod, de Ő igen. Mi lett volna ha újból át kell élnie neki azt, hogy akarata ellenére magaévá teszi egy vadállat mint annak idején? Igen lehet, hogy egy újabb titkot árultam el, de ideje, hogy megtudd, hogy Mercit 16 éves korában egy buliból hazafelé jövet megerőszakolták. Hónapokon keresztül sírt, nem evett, nem ivott kórházba került és csak Én álltam mellette. Nehogy neked álljon feljebb amiért hazudott! Hazudott, mert a Te érdekeidet nézte, mert tudja, hogy milyen vagy és, mert nem akarta, hogy hülyeséget csinálj és, mert egy nőnek rettentő szar érzés erről beszélni főleg egy férfivel! Én a helyedben vissza mennék amíg nem késő, amíg nem tesz magával valamit és mellette lennék. Ha szereted meg teszed ezt Érte - kiabál velem dühösen. Arca kipirult a benne felgyülemlett haragtól és dühtől majd egy nagy levegőt vesz és lassan kifújja. Döbbenten nézek Én is és Ya Ou is és be kellett látnom, hogy igaza van. Ne magadra gondolj. Persze hazudott, de a Te érdekeidet nézte és ahogy Betty mondta nem merte elmondani, mert félt. Menj vissza hozzá és beszéljétek meg.
A kis hangocskának a fejemben és Bettynek előttem igaza van.
-Sajnálom - bököm ki végül. - Én ezt nem tudtam és igazad van. Mindenben - nyelek nagyot.
-Nem akartam, hogy így tudd meg - szólal meg most már nyugodtabban. - De Ő úgyse mondta volna el és..na mindegy. Menj vissza hozzá és maradj mellette - simít végig a karomon.
-Én nem szólok bele, de szerintem is ezt kéne tenned - szólal meg Ya Ou majd lassan hozzánk sétál és átöleli barátnője derekát. Elmosolyodok látványukon, nagyon összeillenek és mindennél jobban szeretik egymást. És ha Én is szeretem Mercit akkor most vissza megyek a szobájába.
-Kösz mindent - nézek rájuk hálásan majd vissza megyek a nemrég elhagyott helyiséghez. Az ajtó előtt megállok, kezemet a kilincsen pihentetem, nagy levegőt veszek és bekopogok.
-Hagyj békén - szólal meg zokogva mire úgy érezem a szívem ketté hasad.
-Én vagyok az - dőlök neki az ajtónak. - Kérlek engedj be.
-Minek? Azért, hogy megint a fejemhez vágd, hogy mekkorát csalódtál bennem - kérdi sírva. - Kösz, de már tudom.
-Ne beszélj butaságokat. Kérlek engedj be - könyörgök neki. Hallom tompa lépéseit a parkettán aztán fordul a zárban a kulcs és kinyitódik az ajtó. Tehetetlenül áll előttem, arcán könnyei szüntelenül folynak, szemei pirosak. Sietve lépek be mielőtt bármit is mondhatna az ajtót belököm magam mögött, arcát kezeim közé veszem és megcsókolom. Érzem amint meglepődik aztán lassan átöleli a nyakamat és közelebb húz magához. Ajkaink vadul falják a másikét, hátamon feláll a szőr, egész testem felforrósodik.
-E-ez most mit jelentsen? - kérdi megszeppenve mikor lihegve elváltunk egymástól.
-Sajnálom - sütöm le a szemem és átölelem a derekát.
-----------------------------------------------------------------
