Chapter 36

Sziasztok Babák! :3 Akkor így mosoly nap alkalmából megjött az új rész. Boldog Mosolynapot mindenkinek! <3 :D Először is nagyon nagyon köszönöm az újabb feliratkozókat. Összesen 67 feliratkozója van a blognak ami egyszerűen ledöbbentett mikor megláttam. Remélem lesz 70 is. :D Köszönöm a komikat és az oldal megtekintéseket. Nos igyekszem minden időt kihasználni és részeket hozni ugyanis nagyon úgy néz ki, hogy a sulira bezárom a blogot mivel 8-ba megyek, ahol szeptembertől kezdődik a kő kemény tanulás, nyílt napok a sulikban, előkészítők, tanulás a felvételire és felvételi. Talán még szeptember első részében tudok részt hozni onnantól kezdve csak ritkán vagy úgy ha most minden nap írok egy részt előre és akkor csak be kell lépnem és közzé kell tennem. Aztán május és június az sima liba lesz szerintem és akkor ismét rendszeresen tudok részt hozni. A nyár az meg ki tudja, hogy lesz? De nem biztos, hogy bezárom a blogot csak majd szünetelni fog, mindenesetre írni fogom tovább és remélem ti is fogjátok olvasni. Na az újabb hosszú monológom után Jó Olvasást kívánok a részhez és kérlek hagyjatok nyomot magatok után! :D Új rész: szerdán
Puszi: Brigii

A torkom elszorul, a szám kiszárad és nem tudom mit mondjak. Úristen! Egy idióta vagyok! Legszívesebben ezerszer a falba verném a fejem amiért ekkora hülye voltam. Mindent elrontottam!
-Ez komoly? - bököm ki nagy nehezen mire sóhajtva bólint.
-Igen, és tudom könnyen beszélek, mert elhiszem, hogy rossz érzés volt látni, de nekem azt is rossz érzés látni, hogy mindketten így szenvedtek. Tudom, hogy nagyon rossz érzés volt amit láttál, de Olinak nem jelentett semmit az a csók. És Lillát se hibáztasd, nem tudta, hogy van barátnője - beszél tovább nekem meg kezdik könnyek mardosni a szememet.
-Nem hibáztatok senkit nem érted? Egyszerűen össze vagyok zavarodva, ezer gondolat és kérdés van a fejemben és fáj amit láttam! Azt hittem, hogy Olivér, azért csókolózott Lillával, mert tetszik neki vagy nem vagyok neki elég jó és most meg kiderül, hogy nem is erről van szó és mindent elrontottam ezzel az egésszel! - kelek ki magamból aztán elsírom magam. Arcomat tenyerembe temetem, hangosan zokogok és csak az lebeg előttem, hogy elrontottam mindent.
-Merci nyugodj meg kérlek - térdel elém Ya Ou aggódva. Lassan emelem fel a fejem, sírva nézek rá mire megszólal:
-Ne beszélj hülyeségeket. Nincs mit megbocsájtania, mert nem tettél semmi rosszat. Senki nem reagált volna másképp ha meglátja a párját mással csókolózni. Oli téged szeret érted? Minden nap rólad áradozik annyira, hogy néha már úgy kell betömni valamivel a száját, hogy elduguljon. Te vagy neki a tökéletes nő, az a csók nem jelentett neki semmit - simítja meg a karomat.
-És akkor most hogy? - kérdezem tehetetlenül egy sóhaj kíséretében aztán letörlöm az arcomat. Halkan szipogok, a cipőm orrát nézem. Nem tudom mit tegyek.
-Először is nyugodj meg. Össze vagy zavarodva ez természetes, de egyet jegyezz meg; Ő Téged szeret és Te Őt. Ha szeretitek egymást előbb utóbb kibékültök és hidd el amint elhagyom a szobádat Ő fél perc múlva itt lesz. Mondjuk az is lehet, hogy hallgatózik - mosolyodik el mire megölelem.
-Köszönöm - suttogom.
-Erre valók a barátok - mosolyog rám ismét mikor eltávolodunk egymástól. - Na megyek. Beszéljétek meg a dolgokat és béküljetek ki.
-Rendben - bólintok mire feláll és elhagyja a szobámat. Vajon tényleg igazat mondott? Olivér itt lesz mindjárt? Mondjuk ahogy ismerem...
Egy kopogás zavar meg a gondolkozásban, felkapom a fejem és reménykedve pillantok az ajtóra. 
-Gyere - szólok ki. A nagy fehér szerkezet kinyitódik és tényleg a Szöszi lép be rajta.
-Szia - szólal meg halkan. - Beszélhetnénk?
-Persze, ülj le - paskolom meg magam mellett az ágyat Ő pedig úgy tesz. Egy nagy levegőt vetsz, kifújja majd szembe fordul velem.
-Figyelj Merci. Tudom, hogy amit láttál az rosszul esett és össze törtél miatta netalán tán össze vagy zavarodva, de meg kell hallgatnod a dolgot az Én szemszögemből is - egyből félbeszakítom, mert nem szeretném ha elmondja még egyszer feleslegesen.
-Ya Ou már elmesélte - mondom.
-Tényleg?
-Igen - bólintok.
-Figyelj nekem semmit nem jelentett az a csók érted? Én téged szeretlek mindennél jobban. Fájt az amikor láttam, hogy reagálsz arra amit láttál, fájt amit mondtál, de Én soha nem akartam neked rosszat. Mindennél jobban szeretlek és nem jelentett semmit nekem az a csók - utolsó szavára megfogja a kezem aztán bánatos szemeivel rám néz. Hiszek neki, igaz ha pár órával ezelőtt mást gondoltam, de most hittem neki.
-Sajnálom - nézek rá. Én is hibás voltam. 
Arca egy pillanat alatt meglepettségbe borul, harsányan felnevet.
-Te? Mégis mit sajnálsz? 
-Elszúrtam ezt az egészet - sütöm le a fejem.
-Nem szúrtál el semmit - fogja meg az állam aztán finoman felemeli a fejem. - Az egész egy félre értés volt. De nekem nem jelentett semmit - ismétli el újra.
-Tudom.
-Sajnálom - szólal meg halkan.
-Felejtsük el - rázom meg a fejem és a kezéhez nyúlok. Összekulcsolom ujjainkat, pólója nyakánál fogva magamhoz húzom és megcsókolom. 
-Tudod az elején azt hittem, azért csókolóztál Lillával, mert nem vagyok neked elég jó vagy, mert tetszik neked - csúszik ki a számon csak úgy mire döbbenten néz rá.
-Hülyéskedsz? Hisz' ez nem igaz. Te vagy életem értelme és nekem úgy vagy jó ahogy vagy - húz magához nekem pedig mosolyognom kell. 
-Szeretlek Szöszi - túrok a hajába mire felnevet.
-Én is téged Barna - mondja majd elröhögi a végét.
-Kapd be! Ez fiú név! - csapok a fejére mire nevetve magára húz. 
-Te is szőke vagy csak fested a hajad - mondja mire a szájára tapasztom az ujjam.
-Shh. Senkinek nem szabad megtudnia - vágok titkolózós fejet mire még jobban nevet. 
-Bugyuta - mondja majd megcsókoljuk egymást. Karjai derekam köré kúsznak, mellkasunk egymáséhoz simul. Az egész testem felforrósodik, a hátamon fel-le szaladgál a hideg. Egy finom mozdulattal maga alá gyűr aztán óvatosan rám feküdt. Ujjai bekúsznak fekete blúzom alá és csupasz bőrömet kezdik simogatni. Érzem amint egyre feljebb másznak, a csókunk is egyre vadabb lesz. Elér a legalsó gombhoz majd lassan kigombolja. Az újonnan felfedezett bőr felületemhez hajol, ajkaival apró puszikat hagy rajta. Halkan felkuncogok a csikiző érzés miatt majd felhúzom magamhoz. Kezeimmel benyúlok pólója alá, körmeim finoman végig szántják a hátát. Egy halk férfias morgás szalad fel belőle majd nyakamhoz hajol és nedves, bizsergető csókokat hagy ott. Ujjai még egy gombot vesznek kiszabadításba amikor rá is jövök, hogy mi folyik itt készülőben. Ezt még nem kéne...
-Oli - suttogom becenevét, de meg sem hallja. Egyre feljebb halad, elér az állam és nyakam találkozásához. Tetszik az érzés, de ennek még nincs itt az ideje.
-Olivér - szólok neki kicsit erélyesebben mire felkapja a fejét. - Figyelj, ezt még ne.
-Mégis mit? - kérdi ártatlanul.
-Ismerlek már te bolond. És te is férfi vagy, de ne kapkodjuk el a dolgokat - rázom a fejem.
-Ó értem - biccent aprót. - Ne haragudj - egy puszit nyom a számra, visszagombolja a blúzom alját majd rám néz. 
-Nem haragszol? - kérdem Tőle.
-Dehogy. Sőt igazad van. Ne kapkodjunk el semmit. Mindent a maga idejében - fogja meg a kezem majd rám néz. Látom rajta, hogy mondani vagy kérdezni akar valamit.
-Kérdezhetek valamit? - mosolyodik el aranyosan.
-Persze.
-De ugye nem haragszol meg? 
-Nem, de mond már - bököm meg a mellkasát. 
-Szűz vagy még? - hirtelen jön a kérdés, de nem érzem magam kellemetlenül.
-Nem - válaszolok szemrebbenés nélkül. 
-Még csak zavarba se jöttél - húzza fel az orrát mosolyogva.
-Hát most Istenem - rántok vállat. - De miért kérdezted?
-Csak érdekelt - nyom egy puszit az arcomra. - Éhes vagyok.
-Menjünk enni - kelek fel mire Ő is így tesz aztán az ajtó felé megyünk. Kezeit a derekamon tartja úgy mint a kis vasutazásnál és szorosan a nyomomban topog.
-Mit bolondozol te? Mindjárt felesel - nézek hátra nevetve.
-Akkor majd rád esek - nevet a nyakamba.
-Hülye - ujjamat a hasába bököm mire egy halk "áú" a reakciója.
-Na kibékültetek? - néznek ránk mosolyogva a többiek mikor a konyhába érünk.
-Igen - húzódik egy ezer wattos mosoly barátom arcára mire nevetve megrázom a fejem és a szekrényhez megyek.
-Köszi mindent - nézek hálásan a pultnak dőlő Ya Oura aki a kávéját kortyolgatja.
-Nincs mit - mosolyodik el. Előszedek két tányért meg két kést majd az asztalra teszem azokat.
-Mit együnk? - kérdezem a Szöszitől.
-Valami finomat - ül le mire a fejemre csapok.
-Nem mondod te hülye? De azon belül mit? - kérdezem röhögve.
-Csinálok rántottát - áll fel majd a hűtőhöz megy.
-Ez tud főzni meg sütni? - mutatok hátra közben pedig döbbenten nézek a nevető Bencéékre.
-Először is nem ez hanem Ő - kéri ki magának mire elmosolyodok. - Másodszor pedig igen.
-Na ezt megnézem - ugrok fel a pultra majd kényelmesen elhelyezkedem rajta és mosolyogva figyelem amint a Szöszi a hűtőhöz megy, kiveszi belőle a tojást, meggyújtja a gázt, rátesz egy palacsinta sütőt, önt bele egy kis olajat, leüt pár tojás, felveri majd beleönti a serpenyőbe. Halkan sisteregni kezd a sárga folyadék majd egy villa segítségével elegyengeti.
-Hm nem is rossz - szippantok a levegőbe mire öntelten elmosolyodik. Mikor kész a főztje kiszed egy adagot magának, egyet nekem is a többit pedig vissza rakja a gázra. Gondosan elpakol maga után majd sóval a kezében asztalhoz ül. 
-Hm finom lett - állapítom meg az első falat után. Egy kis sót szórok rá majd csöndben falatozunk. A többiek már rég befejezték a kajálást és egyedül hagytak minket.
-Miért nem eszel? - kérdezem Tőle döbbenten ugyanis nem nyúl a kajájához.
-Mert rossz helyen ülsz - biggyeszti le az ajkát. Ezt most nem értem...
-Mi? - vágok értetlen fejet mire megpaskolja a combját Én meg felnevetek. - Ez komoly?
Bólintás.
Átteszem elé a tányéromat majd az ölébe ülök.
-És most így jó? - kérdezem tőle nevetve.
-Sokkal - ölel át majd nagy nehezen meg kajálunk. Soha nem ettem még így, de egyszer mindent ki kell próbálni. Miután végzünk a kajálással összekapom a cuccaimat és elindulok a munkába. Az elején Olivér nem akar elengedi állítása szerint legközelebb "oda láncol egy székhez és nem enged el soha", aztán nagy nehezen sikerül elszabadulnom. Semmi kedvem nincs munkába menni, szeretnék vele lenni azok után ami történt köztünk, de muszáj a melóba sietnem. Igyekszem minél hamarabb oda érni és elkezdeni a munkát. Minél hamarabb végzek annál hamarabb érek haza és találkozok Olivérrel. 
Beérek a Rio-ba, szokás szerint az öltöző felé megyek ahol lepakolom a cuccaimat majd az alsó szintre megyek ahol a többiek is vannak..
-Sziasztok! - köszönök a többieknek akik nagyba pakolnak.
-Szia Merci - üdvözölnek aztán visszatérnek a munkájukhoz. Mivel ma egy szinttel lejjebb vagyunk, sokkal nyugodtabban telik a készülődés, nem kell annyit kapkodni és mindent nyugodtan, lassan meg tudunk csinálni. 
Órákkal később már hatalmas tömeg van bent, a zene ezerrel dübörög, szolgáljuk ki az italt kérőket a pultnál. 
-Merci - kiált mellettem Bence hangosan, túlüvöltve a zenét keze pedig a derekamra siklik.
-Igen? - kérdezem kissé zavartan. Mit csinál? 
-Segítenél nekem? Nem találom a limeot.
-Ott van a második sor ötödik polcán középen - világosítom fel értetlenül.
-Néztem már, de nincs ott - sóhajt tehetetlenül.
-Menjünk - sóhajtom aztán a raktár felé veszem az irányt. Belököm a nagy fehér ajtót és egyenesen a második sorba csörtetek. Meglepetésemre ott van a nagy doboz lime.
-Mondtam, hogy itt van - fordulok meg dühösen mire gúnyosan el mosolyodik. - Most csak szórakozol velem? - kérdezem dühösen majd megindulok a kijárat felé.
-Várj, várj, várj. Ha már itt vagyunk használjuk ki az alkalmat - kapja el a karom majd magához húz.
-Te normális vagy? - kérdezem döbbenten.
-Tudod már a legelső pillanattól kezdve a magaménak akartalak tudni - mondja mire lekeverek neki egy pofont. Pimasz mosoly jelenik meg az arcán, szemében düh és vágy keveredik. Kezdek megijedni.
-Hm, tüzes vagy. Ez tetszik - vezeti a kezét a fenekemre mire ellököm magamtól. Ismét a kijárat felé indulok, de vissza ránt magához. Erősen megfogja a csuklóm, megfordít a falnak nyom. Tehetetlen vagyok, kezdek félni. És de javú érzésem van. Fejével a nyakamhoz hajol majd csókolgatni kezdi. Összeérintem a fejem a vállammal ezzel megakadályozva a cselekedetét.
-Eressz már el! - kiabálok rá, de mind hiába. A félelem eluralkodik rajtam, nem tudom mit tehetnék. - Segítség! Valaki! Segítség!
-Hiába kiabálsz Mercikém! A zene kint dübörög, senki nem hall minket - nevet fel gúnyosan.
-Eressz már el! - ficánkolok majd lábamat fellendítem ezzel eltalálva középsőjét.
-A kurva... - görnyed össze Én pedig ezt a kis időt kihasználva rohanni kezdek.
-Nem mész Te sehova! - kapja el ismét a csuklómat ezúttal erősebben szorítja. Ismét a falnak nyom egyik keze a blúzom gombjait piszkálja.
-Ne érj hozzám, Te büdös disznó! Tudtam, hogy nem stimmel veled valami! Segítség! - kiáltozok és kezdtem azt hinni, elbőgöm magam. Erősebb volt nálam és keményebb. Senki nem hallott minket. A félelem még jobban eluralkodik rajtam, tudom, hogy mi következik ha senki nem nyit ránk, de nem merem elismerni. Ha megerőszakol Én..
Az ajtó hirtelen kinyílik és Tomi lép be rajta.
-Mi a francot csinálsz? - kiált dühösen és Bencének ront. Pullóverjénél fogva elrántja tőlem mire összegörnyedek és a földre csúszok. Kilöki a bejáraton az ajtót becsapta majd hozzám fut. 
-Merci jól vagy? Mi történt? - kérdezi ijedten leguggolva hozzám.
-M-megakart erőszakolni - dadogom sírva. - Nagyon féltem.
-Gyere ide - tárja ki a kezét mire hozzá bújok. A sírás kitör belőlem.
-Szólok Ákosnak, hogy rúgja ki ezt a disznót, Te pedig menj haza. Bántott?
-Nem. Csak a csuklóm fáj nagyon - veszem ujjaim közé az említett testrészemet amit iszonyatosan piros és zsibbad.
-Gyere kelj fel - húz fel óvatosan. - Elmegyünk Ákoshoz jó?
-Rendben - bólintok szipogva az arcomat törölgetve. Szorosan mellette lépkedek ki a helyiségből, Bencének hűlt helye. Egyenesen fel megyünk a hosszú lépcsőn, Ákos irodájába. Tomi kopog kettőt majd benyit.
-Srácok mi a helyzet? - kérdezi vidáman Ákos aztán arckifejezésünket látva elkomorul. - Baj van?
-Ki kell rúgnod Bencét! Ha nem megyek be a raktárba megerőszakolja Mercit - zúdít rá egyből mindent. Hát Tomi már csak ilyen, nem kerülgeti a forró kását.
-Ez igaz? - néz rám döbbenten. Egy aprót bólintok, még mindig vadul kalapál a szívem és félek.
-Hol van? - kérdezi felállva a helyéről.
-Nem tudjuk. Miután kidobtam a raktárból Mercivel foglalkoztam. Keressük meg - indulnak kifelé Én pedig sietve megyek utánuk.
-Jó figyelj Merci neked nem kell jönnöd. Menj haza jó? Mára neked ennyi elég volt - fordul hátra Ákos.
-Rendben. Köszönöm - nézek rájuk hálásan majd az öltöző felé megyek.
-Hát te? - kérdezi meglepetten Betty. - Mi van mi történt?
-Semmi nem történt semmi. Mégis honnan veszed? Csak haza megyek - hebegem idegesen. Minden porcikám remeg, a kezem hideg és valószínűleg fal fehér lehetek.
-Merci mi van? Látom, hogy van valami - fogja meg a két vállam. Leülünk a kis padra aztán szóról szóra elmesélem neki a történteket. Figyelmesen végig hallgat, arca néha olyan piros mint egy paradicsom majd mondandóm végén feláll eddigi helyéről.
-Mekkora egy büdös paraszt! Rohadt disznó! Tudtam, hogy valami nincs vele rendben! A múltkor állítólag Klaudiát is molesztálta - dühöng. Csakis egyszer láttam Őt ilyen mérgesnek. És akkor is egy hasonló helyzetnél.
-Micsoda? De akkor ezt mondani kell Ákosnak - kelek fel és akármennyire nem bírom Klaudiát nem akarom, hogy megtörténjen vele az amin egyszer Én is keresztül mentem.
-Majd Én mondom! Te szépen hazamész bébi - kapja ki a szekrényemből a cuccaimat. - Kikísérlek.
-Köszi. És figyelj kérhetnék valamit?
-Akármit - bólint komoran.
-Ne mond el ezt senkinek. Ezt a munkatársakra értem és Ya Oura. Még a végén elmondaná Olivérnek amit nem szeretnék.
-Miért? - vág értetlen fejet.
-Figyelj tudom milyen, ismerem. És nem akarom ha emiatt idegeskedne és ehhez hasonlók. Kérlek ne mond el neki - könyörgök.
-Rendben. Lakat a számon - karol belém. - Egyébként szörnyen nézel ki.
-Kösz - röhögök fel.
-Azért jól vagy? - vált át komolyabb hangnemre.
-Mondhatni. Igaz még remegek és félek, de megvagyok - mosolyodok el halványan. Átvergődjük magunkat a tömegen aztán a bejárathoz érve elbúcsúzunk egymástól Én pedig hazafelé megyek. Vak sötét van, alig látok valamit, az utcát csak a 2-3 méterenként álló nagy lámpák világítják meg. Próbálok a forgalmas részen menni hiszen az eldugottabb helyeken vannak az éjszakai emberek akik megerőszakolnak lányokat, kirabolnak embereket és ehhez hasonlók. Velem szembe fiatalok tömege sétál, hangosan röhögnek, dülöngélnek, kissé részegek. Egyfolytában a csuklómat szorongatom, rettentően fáj, kezd belilulni. Lejjebb hajtom a blúzom ujját, hogy senki se lássa meg. Belépek a lakásba, bezárom az ajtót, magassarkúmat a kezembe veszem és össze rezzenek amikor Ya Ou megszólít a konyhából.
-Merci hát Te?
-Ööö izé..n-nem éreztem jól magam, ezért haza küldtek - vakargatom a tarkómat hebegve.
-Minden oké? Rosszul vagy? - lép közelebb aggódóan méricskélve.
-Persze csak..egy kicsit fájt a fejem..v-veszek be gyógyszert és lepihenek. Elmúlik nyugi - veszek fel egy álmosolyt.
-Ha Te mondod. Ha bármiben tudok segíteni csak szólj - szól utánam.
-Rendben - bólintok majd a szobám felé igyekszem. - Ya Ou? - szólok vissza gyorsan mielőtt teljesen eltűnne.
-Hm?
-Olivér hol van?
-Az Ő szobájában - mutat jobbra.
-Köszi. Jó Éjt.
-Neked is.
Bemegyek a szobámba a cipőmet a földre teszem, táskámat a székre dobom. Felkapcsolom a kis éjjeli lámpát és gyorsan a fürdőbe megyek. A tükörhöz sétálok és arcképemet látva elhúzom a számat. Fal fehér vagyok, szemeim kissé pirosak, bennük félelem ül. Nyugodj meg. Nincs semmi baj. Szedd össze magad! Azt akarod, hogy Olivér megtudja és idegeskedjen? Nem! Van elég baja így is. Szedd össze magad! Felhúzom a blúzom ujját és akkor látom meg a kék-lila foltot. Nem a legcsúnyább, de nem is a legszebb. Amint hozzá érek fájni kezd és halkan felszisszentem. 
Két ölelő kézre kapom fel a fejem a derekam körül, visszatűröm blúzom ujját és remélem, hogy Olivér nem látta meg.
-Hogy-hogy ilyen korán itthon vagy? - duruzsolja a nyakamba lágy hangon Olivér.
-Ööö..nem éreztem jól magam és haza küldtek - hazudom neki azt amit nemrég Ya Ounak. Nehezemre esik hazudni mivel mindig őszinte vagyok, de neki akarok jót ezzel.
-Rosszul vagy? - fordít maga felé és aggódva néz végig rajtam. Tenyerét homlokomra teszi majd megszólalt:
-Jég hideg vagy. 
-Jól vagyok - fogom meg a kezét. - Letusolok és bent találkozunk rendben? 
-Biztos minden rendben? Idegesnek tűnsz - húz magához közelebb.
-Persze csak fáradt vagyok és fáj a fejem. De veszek be gyógyszert és minden rendben lesz - bújok hozzá.
-Rendben. Na kérek egy csókot - csücsörít mire elmosolyodok aztán megcsókolom. Elhagyja a fürdőt Én pedig megkönnyebbülten fújom ki a levegőt. Csak abban tudok reménykedni, hogy Betty tartja a száját. 
Miután letusolok és fogat mosok a szobámba megyek, felveszem a pizsamámat ám ekkor szembesülnöm kell egy dologgal. Ha rövid ujjú pizsamában megyek be Olivér kiszúrja a kezemen a lila foltot. Ha kötök rá egy kendőt akkor is kiszúrja és mindenáron megakarja nézni. Most mit tegyek? 
A szekrényemhez megyek kiveszek belőle egy pulcsit, remélhetőleg a legvékonyabbat és átcserélem a pólót. 
-Pulcsiban? - kérdezi felvont szemöldökkel Olivér mikor bemegyek a szobájába. 
-Fázom - kapom magam köré a kezeimet és megvacogtatom a fogaimat. Ügyes kis hazudozó lett belőled, büszke lehetsz magadra. Nobel díjat neki. A kis hangocska végig gúnyolódik velem miközben befekszem az ágyba. Elhessegetem a fejemből és Olivér karjai közé kúszom. Apró puszikat nyom a homlokomra, szorosan magához húz és jól be is takargat. Most már tudom milyen a csirkének a sütőben. Nem beszélgetünk, egy csókot adunk egymásnak és mindketten elalszunk. Pontosabban csak Olivér. Engem még sokáig gyötör a bűntudat amiért a szemébe hazudtam aztán valamikor hajnali fél négy felé Én is álomba merülök.
-----------------------------------------------------------------