Chapter 40

Sziasztok Manók! :3 Nos ahogy ígértem új részt hoztam. Köszönöm a komikat és az oldalmegtekintéseket! Egyszerűen le vagyok nyűgözve amiatt, hogy ennyien olvassátok a blogomat és ennyi pozitív visszajelzést kapok! Köszönök mindent! Nos holnap kezdődik a suli amit Én már nagyon várok :D Szóval az első héten még tudok hozni részt, de aztán utána szerintem csak vasárnaponként lesz rá időm mivel most megyek 8-ba és itt a tovább tanulásról fog szólni minden. Szóval a blog nem fog szünetelni csak ritkábban lesznek részek. Na, de erről majd még máskor írok. Jó Olvasást és kérlek hagyjatok nyomot magatok után! Új rész szerdán! 
Puszi : Brigii

-Beszélhetnénk? - kérdezi Lilla kissé félénken.
-Persze - bököm ki. A kezem ökölbe szorítva, a gyomrom össze szűkülve a felvillanó emlék láttán amikor csókolóznak Olivérrel.
-Figyelj szeretnék elnézést kérni amiatt a csók dolog miatt. Én nagyon sajnálom, nem tudtam, hogy Olinak barátnője van. Csak tudod nagyon tetszik és azt javasolta, hogy mondjam el a bajomat cselekedettel. És megcsókoltam, de azóta megbántam. Én tényleg nem tudtam, hogy ti együtt vagytok. Sajnálom - néz rám bűnbánóan. Szemeibe nézve elönt az a fájdalom amit hetekkel ezelőtt éreztem amikor Én is hasonló helyzetben voltam. Reménytelenül voltam szerelmes Olivérbe. Vagyis akkor azt gondoltam, hogy reménytelenül.
Legbelül megértem Lillát. Hisz' Én is szenvedtem miatta. Én is sírtam át napokat miatta.
-Megértelek Lilla. Tudod mielőtt Olivér meg én összejöttünk az ikremmel járt Katával. És Én egyszer csak beleszerettem. Napokig sírtam miatta, heteken keresztül szenvedtem aztán valamikor amikor minden igazság kiderült és Olivér és Kata szakítottak egy idő után össze jöttünk. És hidd el Te is megfogod találni az igazit csak ahhoz el kell, hogy engedd Őt. Tudom könnyen beszélek, mert egy olyan férfit elengedni mint Ő nem lesz könnyű, de ahogy körbe nézek itt rengeteg jó pasi van - nevetek fel finoman mire elmosolyodik.
-Akkor nem haragszol rám? - kérdi.
-Nem - mosolyodok el.
-Akkor esetleg kezdjük előről nem? - kérdezi mire bólintok. - szia Juhász Lilla vagyok - nyújtja a kezét.
-Szia Jakab Mercédesz - rázom meg ahogyan ma már ezt sokadszorra teszem. - Van kedved csatlakozni hozzánk? - kérdezem.
-Biztos vagy benne?
-Persze csak előtte benézek a fiúkhoz - mutatok az öltözőjük felé. 
-Rendben itt megvárlak - mosolyog. Nos könnyebb volt mint hittem. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar megbocsájtok és ilyen könnyen, de mindenkinek jár egy második esély.
-Sziasztok! - lépek be a többiekhez. - Hú jól néztek ki.
-Az előbb volt Oli alsógatyában - nevet fel Ya Ou mire a Szöszire pillantok.
-Hát bocs, de Lillával beszélgettem - rántok vállát mire Olivér rám kapja a fejét és döbbenten néz.
-Lilla? Az a Lilla aki megcsókolt? - néz döbbenten.
-Ahha. Kibékültünk. Vagyis összeismerkedtünk. 
-Komoly? - hüledezik tovább.
-Igen. Na nem maradok sokáig csak benéztem - lépek oda hozzá egy csókért amit meg is kapok aztán a kijárat felé indulok. 
-Cica! - szólt utánam mire visszanézek a vállam felett.
-Ezt nagyra értékelem benned - mosolyog és szemében csodálatot vélek felfedezni. Elmosolyodok majd elhagyom az öltözőjüket és vissza megyek Lillához.
-Mehetünk? - mosolygok rá.
-Ahha. De biztos nem gond? - kérdi félénken.
-Dehogy - nevetek fel és a színpad mögé húzom.
-Megjöttünk - jelenten be a többieknek és melléjük ülünk a székekre. A színpadot elhagytuk mivel elküldtek minket onnan mondván, hogy ne zavarjuk az embereket akik előkészítenek mindent. Így hát a színpad mögé mentünk és helyet foglaltunk a székeken. - Ülj le - paskolom meg magam mellett az egyik műanyag fehér széket mire a szőke lány helyet foglal köreinkben.
-Azta - néz Betty döbbenten. - Te Lilla vagy? Itt? Merci közelében? Sértetlenül? 
-Igen - nevetek fel. - Kibékültünk.
-Komoly? - kérdi mire bólintok. - Szia Betty vagyok - nyújtja oda a kezét.
-Szia Én meg Lilla - mosolyog rá majd megrázza.
-Helló Én meg Mayke - ment oda mellé a székével felvéve egy csajozós pillantást mire egyszerre tört ki belőlünk a röhögés Bettyvel.
-Mayke jössz? - kiált hozzánk Boti az említett személyre nézve.
-Minek? - értetlenkedik.
-Mert mondjuk mindjárt kezdünk - csapta össze a tenyerét idegesen.
-Ja - kapott észbe. - Hölgyeim, elnézést, de el kell hagynom a társaságukat - hajolt meg előttünk majd távozott. Nevetve néztünk egymásra aztán felálltunk eddigi helyünkről és vártuk, hogy az MDC megjelenjen a színpadon. Pár perc múlva egy teljesen más öltözékben jöttek elő, a hajuk nagyon jól megcsinálva. Cheng tényleg nagyon jó fodrász és nagyon jó fej, ahogy megismertem Őt nemrég. A fiúk felvonultak a színpadra, köszöntették a közönséget. Rengeteg számot eljátszottak amiből a Szabadul El-t és a Te se vagy mást-t ismerem, MDC-s kendőt dobáltak a levegőbe. Maykenak elképesztően jó a hangja. 40 perccel később miután kiugrándozták és kiénekelték magukat fáradtan, de mégis mosolyogva lejöttek a színpadról. A fiúk már rég ott álltak és izgatottan várták, hogy felmehessenek. A kivetítőn elkezdett felvillanni pár képkocka a Sose Múló Nyárból aztán a ByTheWay felrohant a színpadra. Ők is köszöntötték a közönséget, bemutatták a rajongóknak a Gudics testvéreket és Olivért, mármint Magán Olivért, Beszélgettek pár szót majd bejelentették, hogy amire már olyan régóta várnak azt most végre láthatják, tehát következik a Sose Múló Nyár. Amíg a klip leforgott lejöttek a színpadról.
-Na? Hogy tetszik? - karolja át a derekam Olivér.
-Még csak most kezdődik várj egy picit - nevetek fel és megcsípem az orrát. Hátulról alig lehetett valamit látni, de azért elkaptam ezt-azt. 
-Látod egyáltalán? - harapdálja a fülcimpámat.
-Valamennyire igen - suttogom elbűvölten. A klip fantasztikus lett. Olivér rapp része, a hatalmas medence, ahogy belelöki Ya Ou-t, a lányok nagyon jól néznek ki benne és nagyon csinosak. Kicsit elszégyellem magamat mellettük. Fantasztikus volt a klip, rengeteg munkájuk van benne és ez meg is látszott az utóbbi napokban. Koncerteztek, klipet forgattak, fáradtan jöttek haza és amellett Olivér mindig mellettem volt. Hiába mondtam neki, hogy menjen aludni, nem tette. Velem akart lenni aminek örültem is, de ahogy láttam rajta, hogy milyen fáradt és kimerült nem tudtam tovább nézni. Néha úgy kellett rákiabálnom, hogy tényleg menjen el aludni, mert nem fogja bírni. Erre a válasz az volt, hogy útközben alszik. A végén már csak úgy volt képes aludni ha Én is ott voltam mellette. Büszke vagyok Rá/Rájuk és nagyon tisztelem emiatt Őt/Őket. Ya Ou és Olivér először egyedül mentek el az X-Faktorba, de nem engedték őket tovább. De nem adták fel, évekkel később egy csapattal ami a ByTheWay nevet viseli ismét megpróbálták amikor tovább jutottak, utána pedig folyamatosan próbáltak és küzdöttek a célig. És elérték a második helyezést ami egyszerűen fantasztikus. Hatalmas kitartás van bennük ami tiszteletre méltó. És épp ezért büszke vagyok rájuk és tisztelem Őket. 
-Szuper lett - fordulok hátra hozzá a klip felénél.
-De még ez csak a fele - szabadkozik értetlenül.
-Nem baj - mosolyodok el és megcsókolom. Fejemet nyakhajlatába fúrom és mélyen beszívom az illatát. 
-Szeretlek - suttogom a puha bőrébe.
-Én is szeretlek. Mindennél jobban - ölel szorosabban.
-Olivér. Bocs, de mennünk kell - szól Bence.
-Rendben - bólint majd elenged és ismét felfutnak a színpadra. Olivér elmeséli a Mosolynap történetét Magán Olivért használva önmaga helyett amit nem tudunk nevetés nélkül végig nézni. A rajongók nevetnek, sikítoznak. Aztán elénekelnek pár számot, felhívják Csordás Ákost akivel eléneklik a One Way Or Another-t, majd Tóth Gabit később pedig Bigát. Lilla, Betty és Én már elfáradtunk így Szikora Robi előtt elvonulunk a fiúk öltözőjébe kajálni meg inni. Hannah is velünk tart így négyen beszélgetünk meg nevetgélünk. A fiúk lejönnek átöltöznek majd ismét felmennek a színpadra. Csak a rajongók hatalmas sikítozását és az erősítőből szóló zenét lehet hallani. Elképesztő milyen hangulat volt itt egész nap. Ahhoz képest, hogy nemrég meleg volt most kicsit kezd hűvös lenni. A rajongók elkezdik kántálni, hogy "Vissza! Vissza!" majd meghalljuk a fiúk hangját és újból énekelni kezdenek. Nagyon durva, hogy órákon keresztül bírják ezt az egészet energiával. Meghalljuk Olivér hangját amint bejelenti, hogy találkozunk mindenkivel a Track Teraszon majd pár perc múlva megjelennek az öltözőben.
-Szupik voltatok - nézek rájuk mosolyogva.
-Nem is néztetek minket - vágja rá Ya Ou durcásan mire felnevetek.
-Az elejét néztük. Aztán nem akartunk a hidegben álldogálni így bejöttünk - rántottam vállat. - De jók voltatok tényleg.
-Tudjuk - húzza ki magát nagyképűen Olivér az Én reakcióm meg egy szemforgatás.
-Tessék - dob Bence egy fehér törölközőt a kezembe mikor belép.
-Ez mi ez? - teszem fel az értelmesebbnél értelmesebb kérdést és a többiek egy nagyot nevetnek rajtam.
-Olivér izzadságos törölköző. Gondoltam örülnél neki - nevet fel.
-Hahaha, de vicces - rakom arrébb a pamut anyagot.
-Miért nem tetszik? - kérdezi felháborodva a Szöszi.
-Dehogynem te bolond - nevetek fel majd megcsókolom.
A fiúk elmentek dedikálni és mi ismét ott vártunk rájuk. Örülök, hogy eljöttem igaz kicsit fáradt vagyok, de alig várom, hogy végre haza érjünk és bezuhanhassak az ágyba.
Olyan fél egy felé mikor a szemem majd' leragadt megjelentek a fiúk az öltözőben. 
-Cica - nyöszörgött fáradtan Olivér mire kitártam a karomat és magamhoz húztam egy csókért.
-Srácok ki jön buliba? - jött be a két Gudics testvér vadul mosolyogva. Bennük aztán van energia.
-Én nem megyek - jelentette ki Olivér nyöszörögve.
-Én sem - ráztam a fejem álmosan.
-Szerintem mi igen - mosolygott Ya Ou végignézve Bettyn és a többieken.
-Jó. Akkor mi indulunk haza - kelt fel Olivér magával húzva. - Kocsit ki viszi?
-Hát mivel mi kis busszal megyünk ti mentek kocsival - mondja Marci.
-Jól van. Akkor majd otthon találkozunk - elköszöntünk mindenkitől majd lassan hazafelé indultunk. Olivér vissza ment a telefonjáért ugyanis mint kiderült ott hagyta az öltözőben. A fa lemezeken állva hallottam, hogy mit beszél a két lány akik elmentek mellettem:
-Mindenkitől kaptam autogrammot kivéve Olitól nem. Az ekkora szívás - hangja szomorú volt és próbáltam volna segíteni rajta, de nem tudtam. Lepillantottam a kezemben lévő törölközőre majd sunyin elmosolyodtam és utánuk siettem.
-Lányok! - rohantam eléjük majd megtorpantam mire Ők is így tettek. Kíváncsian néztek rám és a barna magas úgy méregetett mintha már ismerne csak nem ugrana be neki, hogy ki vagyok.
-Bocsi amiért leszólítalak titeket, de hallottam amint valamelyikőtök azt mondja, hogy nem kapott Olivértől autogrammot.
-Én voltam - bólint a fekete hajú csalódottan.
-Nos ezt a törölközőt Bence adta a kezembe mondván, hogy tele van Olivér izzadsággal és biztos örülnék neki. De mivel nekem nem kell neked adom - nyújtom felé mosolyogva. - Tudom, hogy nem olyan mint egy aláírás, de több mint a semmi.
-Ez komoly? - néz rám kidülledt szemekkel majd bátortalanul elveszi a kis törölközőt.
-Igen - bólintok mosolyogva.
-Úristen! Nagyon-nagyon köszönöm! - ugrik a nyakamba boldogan.
-Ó egyébként Én Horváth Eszter vagyok ő pedig a legjobb barátnőm Kiss Veronika - mutogat kettejük közt majd kinyújtja a kezét.
-Sziasztok Én meg Jakab Mercédesz - rázom meg Eszter majd Veronika kezét.
-Tudtam, hogy ismerlek valahonnan! - dobbant egyet Veronika mosolyogva. - Te Oli barátnője vagy!
-Mi? Te beverted a fejed? - nevet fel a barátnője. 
-Igaza van Én tényleg Olivér barátnője vagyok - mosolygok rá neki pedig kikerekednek a szemei.
-Úristen! Ez komoly?!
-Igen - nevetek fel.
-Jajj olyan jó neked. Oli nagyon-nagyon jó pasi. Szerencsés vagy - kacsint.
-Tudom - mosolygok. - Tudjátok soha nem gondoltam volna, hogy valaha mi együtt leszünk.
-Miért? - kérdi Veronika csalódottan.
-Hát tudjátok az egész egy bonyolult dolog. Egy közös albérletben lakunk ahova pár hónapja költöztem be. És van egy ikrem aki mindennél jobban utál, de fogalmam sincs miért és kihasználja a fiúkat. Olival is ezt tette Én meg közben beleszerettem a Szöszibe. Aztán Olivér megtudta az igazságot és rájött, hogy az ikrem Kata az Én személyiségemet ellopva érte el azt, hogy Olivér beleszeressen. És elmondta, hogy szeret, de Én vissza utasítottam mivel nagyon sok fájdalom ért engem azokban a hetekben amíg Katával együtt volt. Aztán egyszer elmondtam neki, hogy készen állok arra, hogy elkezdjem vele ezt az egészet - meséltem el nekik. Alig ismerem őket öt perce mégis olyan vagyok mint egy nyitott könyv, pedig nagyon ritkán viselkedek így.
-Miről van szó? - jelent meg a hátam mögött Olivér kezei pedig derekam köré csavarodtak.
-Úristen! - kapta a szája elé a kezét Eszter.
-Ez az első koncert amin itt vagy? - nevet fel Olivér látva Eszter reakcióját. 
-Igen - bólint megszeppenve.
-Adsz neki egy autogrammot? - kérdem Tőle.
-Miért nem kaptál? - néz a fekete hajú lányra.
-Nem - rázza a fejét csalódottan.
-Az, hogy lehet? - kérdi mire vállat ránt. - Elkérhetem a kendőt? - nyújtja az említett ruhaanyag felé a kezét. Eszter oda nyújtja neki majd a Szöszi előkap a zsebéből egy filcet.
-Mi a neved?
-Eszter - feleli mosolyogva.
-Tessék - nyújtja vissza.
-Úristen! Köszönöm szépen - ugrándozik boldogan.
-Nincs mit és sajnálom. Nem tudom, hogy történhetett ez - dörzsöli a homlokát idegesen.
-Semmi baj. Köszönöm még egyszer.
-Nincs mit. Sajnálom lányok, de mennünk kell mivel nagyon elfáradtunk. Örülök, hogy találkoztunk. Sziasztok! - öleli át kezével a derekam és a kijárat felé húz.
-Sziasztok! - integetnek vadul mosolyogva majd mikor jó pár méterre vagyunk Tőlük Eszter hangosan felsikít az örömtől.
-Neki adtad a kendőt? - kérdi mosolyogva.
-Igen mivel meghallottam amint mondja, hogy nem kapott Tőled autoogrammot és megsajnáltam Őt - húzom el a számat egy bólintás közepette.
-Ez nagyon kedves volt tőled - húz magához és egy puszit nyom a fejemre.  
-Elfáradtam - hajtja hátra a fejét a kocsihoz érve. 
-Majd Én vezetek - veszek ki a kezéből a kocsikulcsot.
-Tudsz vezetni?
-Ahha, de jogsim nincs - mosolygok rá.
-Na és akkor még te mondod nekem, hogy ne vezessek jogsi nélkül. Na jól van - száll be mellém fejcsóválva Én meg csak felnevetek.
-Akkor indulás haza - helyezem be a kulcsot majd elindítom a motort. - Alig várom, hogy lefeküdjünk - ásítok Ő meg perverzen rám néz. - Aludni - egészítem ki nevetve majd megcsóválom a fejem.
Egy 15 perces kocsi út után fáradtan szállunk ki a járműből. Bezárom az autót, összekulcsolom az ujjainkat és felliftezünk a lakáshoz. Amint beérünk a lakásba, visszazárom az ajtót és a konyhába megyek valami ennivaló után kutatva. 
-Nem rendelünk valami kaját? 
-Fél kettőkor? - néz az órára pillantva. - Egyébként van itthon egy mirelit pizza. Ha gondolod megehetjük.
-Oké - bólintok éhesen. Meggyújtom a sütőt, berakom a pizzát egy tepsin, előszedek két tányért és leülök az asztalhoz.
-Nézünk egy filmet? - kérdezem mosolyogva.
-De Én választok - kel fel a helyéről.
-Rendben. A laptopom a szobában van - kiáltom utána amikor kimegy a konyhából. Percekkel később sem tért vissza, a pizza viszont egy idő után már finom illatokat áraszt szét a konyhában így kiszedem és felvágom szeletekre. Két tányérral a kezemben elindulok a szobámba majd az ágyra huppanok. 
-Amúgy tényleg vannak könyveid vagy csak hazudtál? - néz fel a képernyőről mire elmosolyodok. 
-Ott vannak - mutatok a polcra mire érdeklődve fel kel eddigi helyéről és odasétál a kis szekrényhez. 
-Hú ez jó könyv - fog meg egyet a gerincénél fogva aztán a földre esik egy nagy sárga boríték. - Hoppácska ez mi?
-Jó kérdés - nyújtom ki érte a kezem mire vissza sétál az ágyhoz és a kezembe adja. Felnyitom a sárga nagy borítékot és fényképeket húzok elő belőle. Ó, ezek a kis kori képem.
-Ja, ezek pár képek a gyerekkoromról - mosolyodok el. - Nem készült sok mivel a legtöbben a nagyimmal vagyok, és mivel rólam ritkán csináltak képeket így csak ez a pár darab van.
-És ez mi? - húz elő a fehér borítékot mire kikapom a kezéből.
-Semmi - vágom rá.
-Nemár! Mutii - jön közelebb mosolyogva.
-Nem - csípem meg az orrát.
-Na légyszi. Akkor legalább azt mond, hogy mi van benne.
-Na jó végül is nem dől össze a világ - rántok vállát. - 19 éves koromban sokan mondták, hogy modellkedjek meg mindent, aztán egyszer úgy döntöttem, hogy csináltatok magamról egy akt fotósorozatot - hajtom le a fejem. - Igazából mikor elkészült nem sok mindenkinek mutattam meg, de büszke voltam magamra.
-Büszke is lehetsz, hisz' nagyon jó tested van és kevesen merik bevállalni azt, hogy csináltassanak magukról egy ilyen fotósorozatot - simítja meg az arcom. - Megnézhetem?
-Nem - vágom rá. - Ezeket csak akkor nézheted meg ha láttál már engem meztelenül - jelentem ki határozottan mire perverzen elmosolyodik.
-Most rögtön?
-Hülye! Nem most gondoltam. Hanem amikor egyszer majd lefekszünk - csóválom meg a fejem mosolyogva. Visszarakom a képeket a borítékba majd ismét rá nézek.
-Menj ki amíg eldugom.
-Oké úgyis van egy meglepim - mosolyog rám majd felpattan a helyéről. - Mindjárt jövök.
Amint becsukódik az ajtó felkelek az ágyról és felemelem a matracot a párnánál. Bedobom a fa rácsok és a matrac közé a borítékot majd visszaengedtem a szivacsot ami hangos puffanással a helyére esik. Visszaülök az ágyra közben pedig majszolni kezdek egy még meleg pizzát.
-Itt vagyok - nyit be egy fehér lappal a kezében. Kíváncsian nézem ahogy felemeli a gitáromat majd leül velem szembe. Lenyelem az utolsó falatot és minden figyelmemet rá összpontosítom.
-Írtam neked egy dalt amiben kifejezem az irántad érzett szerelmemet és szeretném ha most meghallgatnád - villantja meg vámpír fogait.
-Írtál nekem egy dalt? - kérdem meghatódva mire bólint. Egy pillanatra mindketten csöndben nézünk aztán elkezdi pengetni a húrokat. Egy kis bejátszást tart majd lassan énekelni kezd. A szavakat csak úgy szívom magamba, a szememet könnyek kezdik mardosni. A dal egyszerűen gyönyörű! Minden egyes szó amit kiejt a száján a szívemig eljut és megragad az agyamban. A hangja fantasztikus és a szöveg lenyűgöző. Szebbnél szebb dolgokat mond Róla, Rólunk, a megismerkedésünkről és arról, hogy mennyire szeret.
-Ez gyönyörű - törlöm le a könnyeimet az arcomról mikor vége a dalnak majd szorosan hozzá bújok. - Köszönöm - suttogom.
-Tényleg tetszik? - néz rám ragyogó szemekkel.
-Nem nem tetszik - mondom mire arcáról lehervad a vigyor és csalódottan néz. - Imádom - teszem hozzá mosolyogva. Megkönnyebbülten fújja ki a levegőt majd megcsóválja a fejét és megcsókol.
-A papírt megtarthatom? - kérdem suttogva pár centire ajkaitól.
-Persze - mosolyodik el.
-És majd egyszer felénekled nekem megint, hogy felvegyem hangrögzítőre? Ha majd hiányozni fogsz mindig meghallgatom - mosolygok mire felnevet.
-Igen. Ha gondolod holnap megint eléneklem.
-Szuper - csókolom meg.
-Kezeit szorosan derekam köré fonja és még közelebb húz magához. A hátamon végig fut a hideg, a gyomrom megremeg és melegség önt el. Ujjaim végig futnak mellkasán majd megállapodnak nadrágja övénél. Egy halk morgás szalad fel belőle aztán kezeit felvezeti a combomon, feltűrve a szoknyámat.
-Akarlak - suttogja.
-Én is téged - húzom magamhoz közelebb. Vágytól csillogó szemeibe nézek aztán mohón az övével babrálok. Mihamarabb kiakarom csatolni. Felkel az ágyról magával húzva engem is. Fenekemnél fogva felemel ajkaimat egy pillanatra sem engedve el és az Ő szobájába visz.
-Nem kényelmes az ágyam? - húzom fel a szemöldököm amikor végig fektet az ágyon. Fordítok helyzetünkön majd nyakához hajolok és finoman végig csókolom puha bőrét. Egy halk, gyenge sóhaj hagyja el a száját, érzem amint megremeg a testem alattam. Imádom amikor így reagál.
-De, csak szeretném ha végre valóra válna az álmom - fogja meg a derekam majd maga alá gyűr.
-Miért miről szól az az álmod? - kérdezem és lekapom róla a pólóját.
-Rólad az ágyamban.
-----------------------------------------------------------------