kurzor

2014. augusztus 20., szerda

Chapter 37 : Hazudtam neked...

Sziasztok Mukik! :3 Nem a legnagyobb kedvvel írtam meg ezt a részt mivel akadt pá személyes gondom ami miatt nem vagyok toppon. Mindegy, nem akarom sajnáltatni magam. Szokás szerint szeretném megköszönni a komikat és minden pozitív visszajelzést! Tudom elég szűkszavú vagyok, de ez majd változik:) Kérlek hagyjatok nyomot magatok után, Jó Olvasást! Új rész: vasárnap.
Puszi: Brigii

           


                         *Másnap reggel*

Rettentően melegem van, a hátamra rátapad a pullóver, a hajam és a homlokom izzadságtól ragad a nap fénye az ablakon keresztül az arcomba süt. Ránézek a mellettem békésen szuszogó Szöszire aki kitakarózva egy szál boxerben pihen. Formás ajkai halvány mosolyba húzódnak, haja kócosan hullik az arcába. Mosolyogva szedem elő a telefonomat majd egy képet készítek róla amit be is állítok a hívó képének és a háttérképemnek. Kikelek az ágyból majd a fürdőbe megyek. Hideg vízzel frissítem fel az arcomat majd megtörlöm a törölközőbe. A telefonomon megnézem az időt: 9:30. Tökéletes. Nem tudom, hogy ki van fent, ezért halkan a konyhába megyek ahol Szikivel találkozok.
-Jó Reggelt! - köszön álmosan.
-Neked is - túrok a hajamba és a szekrényhez sétálok. Kiveszek belőle egy bögrét majd a friss meleg kávéból öntök bele. Pár kanál cukrot rakok hozzá majd annak segítségével gondosan elkeverem aztán felöntöm tejjel.
-Többiek alszanak? 
-Ahha - teszi a mosogatóba a bögréjét aztán kimegy a konyhából. Csípőmmel neki dőlök a pultnak majd lassan kortyolgatni kezdem a kávét. Eszembe jut a tegnapi nap és az, hogy hazudtam Ya Ounak és Olivérnek is. De csak érte tettem! Nem akarom, hogy idegeskedjen emiatt az egész miatt. Így is van elég idegeskedni valója a munkával kapcsolatban. Majd valamikor elmondom neki. Csak még nem most...
Miután gondosan kiiszom a barna folyadékot a bögrémből és ismét rágódok a tegnapon a mosogatóba helyezem és a hűtő elé állok. Kezembe veszem a vajat, kenyeret szalámit majd fordulok meg amikor Olivérbe ütközök. A kezemből a cuccok kihullanak és a földön landolnak. Sietősen leguggolok értük, hogy felszedjem őket.
-Mi van veled cica? - kérdi aggódva Olivér aztán Ő is csatlakozik hozzám.
-Semmi csak megijedtem - mondom idegesen és lassan felállok.
-Nem tiszta a lelkiismereted? - nevet. Hát nem...
-Hülye - rázom meg a fejem aztán az asztalra pakolom a kezembe tartott ételeket.
-Még csókot sem kapok? - tettet háborodást mire elmosolyodok.
-Gyere Te bolond - húzom magamhoz és megcsókolom. Kezei fenekemre vándorolnak majd finoman bele markol mire egy nyögés hagyja el a számat.
-Hé! - távolodok el Tőle.
-Mi az? Ezt szabad nekem - vigyorog öntelten mire nevetve megrázom a fejem. Kezei átölelik derekamat, ajkai finoman az enyémhez érnek. Ujjbegyei bőrömet simogatják pulcsim alatt mire forróság önt el. Kezemet csupasz mellkasára teszem majd egy pillanatra lehunyom a szemem. A gyomrom fel-le liftezik a térdeim remegnek. Ajkai hozzá érnek az enyémhez majd elhúzódik Tőlem.
-Most csak szórakozol ugye? - kérdezem kissé felháborodva.
-Nem itt kéne egymásnak esnünk - indul meg lassan a szoba felé engem is magával húzva.
-Miért? Egymásnak fogunk esni? - kérdezem mit sem tudva.
-Lehetséges - nyom a falnak finoman és a nyakamat kezdi puszilgatni. Nedves csókjaira kiráz a hideg, finoman megszívja a bőrömet mire egy remegő sóhaj hagyja el a számat. Halkan belekuncog nyakamba, tudom, hogy élvezi ahogy reagálok. Nem hagyom magam, mutatóujjamat lassan lefelé húzom mellkasán egyenesen boxerének széléig. Pici köröket rajzolok bőrén aztán ujjamat a gumis anyagba akasztom, lassan meghúzom magam felé majd elengedem. Hangosan csattan fehér bőrén ezzel betöltve a konyha csöndjét. Egy halk férfias morgás szakad ki a torkából aztán vadul megcsókol. Tudom, hogy beindítottam, de még mindig azon a véleményen vagyok mint tegnap. Kezei levándorolnak fenekemre, ismét bele markol. Nem tudom mi olyan jó dolog ebben, de Én is kipróbálom az Ő fenekén.
-Hé - hőköl hátra döbbenten. - Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű mi? - kérdi mire beharapom alsó ajkam. Most már tudom miért olyan jó élmény a fiúknak ezt csinálni. Karjaim nyaka köré csavarodnak, közelebb húzom magamhoz, ajkaim pár miliméterre vannak az Övétől, de nem csókolom meg. Szaporán veszi a levegőt, mellkasa gyorsan emelkedik fel-le. Egy fájdalmasan rövid csókot hagyok ajkain majd készülök eltávolodni, de visszahúz magához és megcsókol. Óvatos mozdulattal a fenekem alá nyúl aztán megemel mire lábaim dereka köré fonódnak. Ajkai vadul falják az enyémet még mindig a falnak nyom.
-Krhmm - krákog Bence a konyha ajtóban mire felé kapjuk a fejünket.
-Hoppácska - ugrok vissza a talajra mosolyogva , kipirultan. 
-Jó Reggelt nektek is - sétál be fej csóválva. - Megértem, hogy szeretitek egymást, de létezik szoba is.
-Oké oké tudjuk - mondom még mindig kipirulva. - Mindjárt jövök csak elmegyek a fürdőbe - indulok meg az említett helyiség felé.
Behajtom magam mögött az ajtót és sietve a tükörhöz mengyek. Kérlek ne legyen olyan vészes...
Lassan hajtom fel a pullóverem ujját majd elszörnyedve nézem a csuklómon ékesedő kék-lila foltra. Csak van rá valami krém...
Idegesen túrok fel minden fiókot, a krémek használati utasításait átböngészve aranyértől kezdve migrénig mindent találok csak épp azt nem amit keresek. Dühösen lököm be a térdemmel az utolsó fiókot majd tehetetlenül bámulom a tükör képemből a csuklómat.
Az ajtó hirtelen kinyílik és Ya Ou lép be rajta.
-Óóó bocs. Nem tudtam, hogy itt vagy - szabadkozik védekezően aztán a csuklómra pillant.
-Ööö...semmi baj már épp menni készültem - hajtom vissza a pulcsim ujját majd a hátam mögé rejtem.
-Az ott mi a kezeden? - bök a szóban forgó testrészem felé.
-Pullóver - vágom rá az egyértelmű választ. Tudom, hogy nem erre gondol. Biztos, hogy meglátta...
-Úgy értem a bőrödön - jön közelebb.
-Nem tudom miről beszélsz - kerülöm ki idegesen, de visszaránt. 
-Merci mit titkolsz? 
-Nem titkolok semmit - vágom rá majd megcsóválja a fejét és felemeli a kezem, felrántja a pulcsim ujját.
-Mit csináltál? - nézi a lila foltot döbbenten.
-Ööö...hát az úgy volt, hogy..öö..a munkában izé...ráesett egy..egy szék - hebegem a homlokomon pedig izzadság cseppek gyöngyöznek. 
-Tétováztál és dadogsz. Hazudsz - lát át rajta mire lehajtom a fejem. - Mi történt Merci? Az igazat - beszél komoran.
Az ajtóhoz megyek kinézek nem-e jön valaki és miután meggyőződök róla, hogy egy lélek se jár erre becsukom magunk mögött.
-A múltkor jött egy új munkatársunk Bence. Kigyúrt, teletetovált kemény fiú. Tegnap este behívott a raktárba egy ürüggyel, hogy segítsek megkeresni neki a limeot. Bementünk a raktárba aztán erőszakoskodni kezdett velem, többször is megszorította a karomat, a falnak nyomott és..és majdnem megerőszakolt. A-az volt a szerencse, hogy a munkatársam Tomi benyitott és kidobta - sírom el magam a mondandóm végén. 
-Micsoda? - emelkedik meg a hangja vagy két fokkal. - Majdnem megerőszakolt? 
-Ya Ou! Halkabban már! - tapasztom ijedten a kezem a szájára. - Még csak az kéne, hogy Olivér megtudja - korholom.
-Olivér nem is tudja? - kérdi még két fokkal hangosabban.
-Hát téged aztán sokkolnak az információk - csapok a combomra. - Igen nem tudja. És szeretném ha ez így is maradna.
-Miért nem mondod el neki?
-Szerinted miért? Ismerjük mindketten Olivért, tudjuk milyen. Egyrészt van így is elég gondja ahogy nektek is, másrészt ha megtudná tudod mi lenne? - suttogok halkan.
-Jó ez igaz. De előbb utóbb el kell neki mondanod Merci. Nem hazudhatsz neki örökké.
-Nem is akarok. Elmondom neki csak még nem most, de kérlek tartsd a szádat - könyörögve nézek rá.
-Rendben. És jól vagy? Van még valahol ilyen sebed vagy valami?
-Nincs csak ez, de nehéz elrejteni.
-Undorító disznó - köpi dühösen a szavakat.
-Nyugodj meg nincs semmi baj - nyugtatgatom.
-Szerencsére nincs semmi. De mi van ha az a Tomi nem nyit be? Ha megerőszakolt volna én.. - kezdi aztán elhallgat.
-De cuki vagy - mosolygok rá aztán megölelem.
-Olyan mintha a húgom lennél, ha csak egy hajad szála is meggörbül Én úgy szét verem az illetőt - dühöng mire  ismét elmosolyodok. 
-Nyugi - teszem a kezem az arcára és barna szemeibe nézek. - Csak kérlek ne mond el neki.
-Lakat a számon - mosolyodik el halványan. - De most gyere menjünk reggelizni - húz ki a konyhába.
-Hey ti mit csináltatok? - kapja fel a fejét Olivér mire felnevetünk.
-Hülye - csóválom a fejem aztán egy puszit nyomok az arcára és leülök mellé reggelizni.




*Patocska Olivér*


Nem gondoltam volna, hogy Mercit ilyen hamar láthatom. Egyáltalán nem számítottam arra, hogy ilyen hamar haza ér. Mindenesetre örültem neki, viszont rettentő furcsa volt. Mikor megtudtam Ya Outól, hogy hazaért a szobájába mentem, de ott nem volt. Láttam, hogy ég a fürdőben a villany így bementem. Gyönyörű szerelmem fal fehéren, fáradtan állt a tükör előtt. Halkan osontam mögé majd kezeimet szorosan dereka köré fontam majd lágy hangon megszólítottam mire összerezzent. Bőre rettentő hideg volt akár a csempe. Elmondta, hogy rosszul van mire egyből aggódni kezdtem. Nem tudtam mi baja lehet, mindent felajánlottam neki, de csak magyarázkodott és le akart tusolni. Biztos voltam benne, hogy valami itt nincs rendjén. Aztán hosszú ujjú pullóverben feküdt be mellém mondván, hogy fázik, mire kezdtem aggódni. Gondosan betakartam és karjaim közé húztam, mert csak ott tudtam Őt biztonságban. 
Ma reggel egyedül ébredek, a gyomrom össze rándul és kezdem magam egyedül érezni. Sietve a konyhába megyek ahol szerelmem a hűtőből pakol ki reggelit magának. Ugyanolyan halkan mint tegnap este mögé osonok ám mikor megfordul nekem ütközik és megijed, a kezében lévő dolgok pedig a földön landolnak. Nem tudom, hogy miért reagál így, de ismét előjön a tegnapi aggodalmam. Segítek neki felszedni a földön heverő finomságot majd egy reggeli csókot követelek Tőle amiből az lesz, hogy egymás agyát húzzuk, amit Bence szakít félbe. Merci elmegy a fürdőbe közben pedig megérkezik Sziki. Mi addig neki állunk enni, Merci és Ya Ou nincsenek sehol. Később megjelennek mire megviccelem őket azzal, hogy merre jártak és mit csináltak. Jól a képembe röhögnek majd leülnek reggelizni. 
Miután befejezzük az evést mindenki elvonul a szobájába átöltözni. Percek óta szekrényem előtt állok és nem tudom mit vegyek fel. Tiszta ruhát nem akarok bekoszolni koszosat meg nem nagyon akarok felvenni. Felkapom a székről a tegnapi farmerem amikor a földre esik egy fehér lap. Gyorsan felszedem a földről majd valami jó helyet keresek neki, hogy Merci ne találja meg. Ez egy dal lesz Neki amit róla kezdtem el írni tegnap mikor már nem volt itthon. Szeretném majd elénekelni neki hisz' ezzel a dallal fejezem ki az iránta érzett elmondhatatlan szerelmemet. Csak ahhoz előbb be kéne fejeznem. 
-Olii - ugrik be az ajtón a gondoltaim közt forgó személy mire a hátam mögé dugom a papírt. Arca felderül majd kíváncsian néz rám. - Mi van nálad?
-Semmi - rázom meg a fejem mosolyogva.
-Mutasd - nyújtja a kezét és továbbra is kíváncsi.
-Nem - rázom meg a fejem mire rám ugrik.
-Olii mutasd - nyafog Én meg csak nevetek.
-Idővel megtudod - nyomok puszit a szájára mire lebiggyeszti formás, telt ajkait. 
-Mennyi idő az az idővel? - szomorkodik tovább.
-Pár nap - mosolygok rá.
-Rendben - adja fel egy könnyen.
-Szállj le egy picit, felöltözök - kelek fel mire kipattan az ölemből.
-Nekem így is jó vagy - harapja be az alsó ajkát amivel annyira beindít mire magamhoz húzom és megcsókolom. Kezei ugyanúgy vándorolnak fenekemre ahogy az enyémek szoktak az Övére majd belemarkol mire egy morgás szalad fel a torkomból.
-Naa. Erről most szokj le - emelem fel a mutatóujjam komolya arccal, de elnevetem magam.
-Késő - nevet majd ismét megcsókol. 
-Na végre megvagy! - ront be Betty ezzel félbeszakítva a szép pillanatot. Mióta van itt? 
-Hey Betty! - kiált fel Merci majd megöleli barátnőjét és kihúzza a szobából. Gyorsan vissza fordul majd rám mosolyog - Mindjárt jövök Kicsim! - dobo egy puszit a levegőbe utána pedig távoznak. Nők.Már csak ilyenek.
A helyzetet kihasználva eldugom a a papírt egy biztonságos helyre majd gyorsan felöltözök. Kisétálok a szobámból majd a konyhába igyekszem innivalóért amikor Merci szobája mellett elhaladva érdekes dolgokat hallok.
-Ákos tegnap kirúgta Bencét ugyanis épp akkor talált rá amikor Kamillát molesztálta - mondja mérgesen Betty. 
-Komolyan? - hallom meg Merci döbbent hangját. 
-Igen. Hallod az a legnagyobb szerencséd, hogy Tomi benyitott. Ha megerőszakolt volna Én... - kezdi aztán Merci idegesen közbe vág. - Nem lehetne halkabban? Mi van ha Olivér meghallja? - kérdezi ijedten. Mi az, hogy majdnem megerőszakolták? És ezt miért nem mondta el nekem? 
-Már késő - léptek be a szobába mire kikerekedett szemekkel bámulnak rám.
-Olivér...Én.. - szólal meg aztán nem találva szavakat elhallgat.
-Mi az, hogy majdnem megerőszakoltak? - kérdem dühösen. Fáj, hogy nem mondta ezt el nekem. Talán nem bízik bennem? Betty csöndben kislisszol a szobából, ketten maradunk.
-A múltkor érkezett egy új munkatársunk, Bence. Elég furcsa fiú, kigyúrt, teletetovált. Tegnap este behívott egy ürüggyel a raktárba aztán erőszakoskodni kezdett velem. Próbáltam elmenekülni, de nem tudtam, kiabáltam, de nem hallottak. Az volt a szerencse, hogy a munkatársam Tomi benyitott - mondja el a végét sírva. Sajnálom Őt, utálom az olyan embereket akik nőket vernek vagy erőszakolnak meg, de akkor sem értem, hogy miért nem mondta el.
-Hazudtam neked, de.. - magyarázkodott volna mire félbeszakítottam.
-Igen hazudtál, és nem esett a legjobban - vetem oda neki csalódottan és tudom, hogy fáj neki amit mondok.
-Olivér kérlek várj - rohan hozzám könyörögve. - Azért nem mondtam el neked, mert tudtam, hogy van elég gondod és nem akartalak ezzel terhelni. És ismerlek és tudom, hogy milyen vagy és nem akartam, hogy bármi hülyeséget csinálj - mentegetőzik sírva.
-Hülyeség az ha szétverem annak a seggfejnek a fejét amiért így bánt veled?! - kérdezem. Egyszerre vagyok dühös és csalódott. 
-Nem csak...kérlek érts meg..Én.. - szólalt meg ismét majd tehetetlenül a hajába túrt. Csalódottan megrázom a fejem aztán elhagyom a szobáját. Hallom amint becsapja az ajtót és felzokog. Sajnálom és tudom, hogy hibát követek el ezzel, de egyszerűen nem tudok ott maradni. Hazudott nekem és ez mindennél jobban fáj. Még ha ez Én érdekemből is tette...
-Mit csináltál vele? - ront hozzám Betty felpattanva barátja ölelő karjai közül. - Hallom, hogy sír!
-Én..dühös vagyok rá amiért hazudott és ott hagytam..egyszerűen nem bírtam ott maradni - magyarázkodok zavartan.
-Tudod Te min megy keresztül ez a lány? Tudod mit él át egy nő amikor megerőszakolják? Te nem tudod, de Ő igen. Mi lett volna ha újból át kell élnie neki azt, hogy akarata ellenére magaévá teszi egy vadállat mint annak idején? Igen lehet, hogy egy újabb titkot árultam el, de ideje, hogy megtudd, hogy Mercit 16 éves korában egy buliból hazafelé jövet megerőszakolták. Hónapokon keresztül sírt, nem evett, nem ivott kórházba került és csak Én álltam mellette. Nehogy neked álljon feljebb amiért hazudott! Hazudott, mert a Te érdekeidet nézte, mert tudja, hogy milyen vagy és, mert nem akarta, hogy hülyeséget csinálj és, mert egy nőnek rettentő szar érzés erről beszélni főleg egy férfivel! Én a helyedben vissza mennék amíg nem késő, amíg nem tesz magával valamit és mellette lennék. Ha szereted meg teszed ezt Érte - kiabál velem dühösen. Arca kipirult a benne felgyülemlett haragtól és dühtől majd egy nagy levegőt vesz és lassan kifújja. Döbbenten nézek Én is és Ya Ou is és be kellett látnom, hogy igaza van. Ne magadra gondolj. Persze hazudott, de a Te érdekeidet nézte és ahogy Betty mondta nem merte elmondani, mert félt. Menj vissza hozzá és beszéljétek meg. 
A kis hangocskának a fejemben és Bettynek előttem igaza van. 
-Sajnálom - bököm ki végül. - Én ezt nem tudtam és igazad van. Mindenben - nyelek nagyot.
-Nem akartam, hogy így tudd meg - szólal meg most már nyugodtabban. - De Ő úgyse mondta volna el és..na mindegy. Menj vissza hozzá és maradj mellette - simít végig a karomon. 
-Én nem szólok bele, de szerintem is ezt kéne tenned - szólal meg Ya Ou majd lassan hozzánk sétál és átöleli barátnője derekát. Elmosolyodok látványukon, nagyon összeillenek és mindennél jobban szeretik egymást. És ha Én is szeretem Mercit akkor most vissza megyek a szobájába.
-Kösz mindent - nézek rájuk hálásan majd vissza megyek a nemrég elhagyott helyiséghez. Az ajtó előtt megállok, kezemet a kilincsen pihentetem, nagy levegőt veszek és bekopogok.
-Hagyj békén - szólal meg zokogva mire úgy érezem a szívem ketté hasad.
-Én vagyok az - dőlök neki az ajtónak. - Kérlek engedj be.
-Minek? Azért, hogy megint a fejemhez vágd, hogy mekkorát csalódtál bennem - kérdi sírva. - Kösz, de már tudom.
-Ne beszélj butaságokat. Kérlek engedj be - könyörgök neki. Hallom tompa lépéseit a parkettán aztán fordul a zárban a kulcs és kinyitódik az ajtó. Tehetetlenül áll előttem, arcán könnyei szüntelenül folynak, szemei pirosak. Sietve lépek be mielőtt bármit is mondhatna az ajtót belököm magam mögött, arcát kezeim közé veszem és megcsókolom. Érzem amint meglepődik aztán lassan átöleli a nyakamat és közelebb húz magához. Ajkaink vadul falják a másikét, hátamon feláll a szőr, egész testem felforrósodik. 
-E-ez most mit jelentsen? - kérdi megszeppenve mikor lihegve elváltunk egymástól. 
-Sajnálom - sütöm le a szemem és átölelem a derekát.
-----------------------------------------------------------------

8 megjegyzés:

  1. Wow.Wow.Wow es wow. Irtozatosan jo lett megint. Alig varom az ujat. Kedvenc blogom. Nagyon jol irsz es remek otleteid vannak;). Pusziiiii :* ♥

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó lett! Imádom a blogodat,és,hogy ilyen jól írsz. Nagyon várom a kövit. :) ;) ♥♥♥

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm lányok ez nagyon jól esik <3 Nagyon nagyon köszönöm <3 Brigii

    VálaszTörlés
  4. nagyon jó lett egyszerűen imádom majdnem sírtam
    nehezen találom a szavakat wow

    VálaszTörlés
  5. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés