Chapter 38

Sziasztok! :D Nos nagyon nagyon boldog napom van igaz tegnap nem hozhattam a részt, mert nem értem rá amit nagyon nagyon sajnálok, de ma végre írhattam! Aminek nagyon nagyon örülök! Mindenki tudja, hogy már csak 7 nap a suliig ami mindenkit elszomorít, de engem nem, ugyanis Én már alig várom! Mondjuk kevesebb időm lesz a blog írására azt biztos, de valahogy megoldom! :D Köszönöm a +1 feliratkozót és a komikat! Nagyon nagyon jól esnek amiket írtok! Hálás vagyok mindenért! <3 :D Az új részt szerdán hozom. Addig is kitartás és Jó Olvasást!
Puszi: Brigii

*Jakab Mercédesz*



Nem gondoltam volna, hogy Olivér ilyen hamar tudomást szerez erről az egész dologról. De sokkal jobb így, hogy megtudta az igazságot még ha egész másképp mint ahogy elterveztem. Nagyon fájt, hogy ekkora csalódást okoztam neki és azt hittem, hogy a kapcsolatunknak itt és most vége. Meglepett mikor visszajött és megcsókolt. 
-Figyelj - simítja meg az arcom mire lehunyom a szemem és szorosan bújok hozzá. - Tegnap este miért volt rajtad pulcsi?
Nem tudom hogy mondjam el így az bizonyul a legegyszerűbbnek, hogy leveszem a kezemről a vastag karkötő réteget ami a lila foltot takarja. Lassan húzom le mindegyik karkötőt majd mikor mindegyik az ágy matracon pihen felé fordítom a csuklómat. 
-Ezt az a rohadék csinálta veled? - ül fel dühösen mire összerezzenek.
-Nyugodj meg kérlek - próbálom nyugtatni.
-Dehogy nyugszom! - kiált fel dühösen felpattanva a helyéről. - Ha Én meglátom azt a barmot esküszöm, hogy szétverem a fejét! Undorító mocskos disznó! Hogy lehet valaki ilyen undorító? Hogy van képe ehhez?! - kiabál tovább. Kezdtek Tőle megijedni, muszáj félbe szakítanom.
-Olivér ne kiabálj, mert félek Tőled! - kérlelem Őt könnyes szemekkel. Megáll a kiabálásban, szembe fordult velem. Eddig megfeszült állkapcsa és izmai most ellazulnak és rám néz.
-Sajnálom - mondja megbánva a dolgot és hozzám sétál. - Ne haragudj, csak a tudat, hogy mit tett volna veled az a szemét, egyszerűen feldühít. Utálom az olyan embereket akik nőket bántanak bármilyen értelemben. Sőt! Nem is ember az aki megüt egy nőt - mondja mérgesen aztán megfogja a kezem. - Sajnálom, nem akartalak megijeszteni - öleliát kezeivel a derekam.
-Semmi baj, csak még sose láttalak ilyennek és ez most megijesztett - törlöm meg a szemem.
-Gyere - kap fel a karjai közé majd az ágyhoz sétál. Kényelmesen helyet foglal rajta, de az öléből nem tesz le. Csönd áll be közénk, de egyáltalán nem kínos. Ujjait csuklóm köré fonja majd lassan ajkához emeli és apró, nedves csókokat hagyo a kékes lilás folton. Erősebben ölel kezei között majd megszólalt:
-Mondhatok valamit?
-Persze - mosolyodok el halványan. 
-Megtudtam, hogy 16 évesen megerőszakoltak - böki ki lassan Én meg döbbenten néztek. Mégis honnan tud erről? És mióta?
-H-honnan tudod ezt? - mászok ki az öléből és kérdőn nézek rá.
-Nemrég mondta Betty. Lehurrogta a fejemet amiért az előbb ott hagytalak és akkor mondta, hogy nem tudom, hogy min mész keresztül meg, hogy mi lett volna ha megint megerőszakolnak. 
-Szóval csak, emiatt jöttél vissza ide? Mert megsajnáltál? - kérdezem csalódottan.
-Dehogy! - ül fel és közelebb kúszik és ismét megfogja a kezem. Érintésére melegség árad szét a testemben, ellazulok. - Azért, mert szeretlek. Mert mindennél fontosabb vagy nekem - beszél halkan nekem meg könnybe lábadnak a szemeim.
-Nem akartam, hogy tudj róla - kezdem lehajtott fejjel. - Egy nőnek nagyon nehéz erről beszélni - elakadok. Nem tudok megszólalni. Az emlékek sodrásként jönnek elő, minden egyes pillanata újból leforog a fejemben. Könnyeimmel küszködve markolok bele a lepedőbe olyan mintha újból megtörténne. Az emlékek feltámadnak és sikítani tudnék a fájdalmas érzelmektől. Könnyeim patakokban folynak végig az arcomon, a torkom össze szűkül.
-Merci, nyugodj meg, minden rendben van - ölel át és magához húz. - Ne haragudj nem akartam, hogy sírj, de muszáj volt elmondanom. Kérlek ne sírj - apró puszikat hagy az arcomon, nyugtatóan simogatja a hátamat és a fülembe suttog. Könnyeim patakként folynak, eláztatják pólóját, de ez érdekel a legkevésbé. 
-Sajnálom. Nem akarok többet veszekedni ilyen dolgok miatt. Akármi van elmondjuk egymásnak ezentúl oké? - néz rám mire bólintok. Letörli arcomról a könnyeimet majd finoman megcsókol.
-Én is sajnálom. El kellett volna mondanom, de csak jót akartam - sütöm le a szemem.
-Mindegy. Felejtsük el és ne sírj kérlek. Tudom, hogy nehéz, de Én itt vagyok melletted leszek és segítek amiben csak tudok - kulcsolja össze az ujjainkat. - Örökre itt leszek neked - mosolyog halványan mire megcsókolom. 
-Szeretlek Szöszi - nézek mélyen a szemébe.
-Én is Téged - ölel át szorosan.
Egymáshoz bújva fekszünk tovább. Csak néha-néha szólalunk meg azután pedig mindig csókot váltunk. 
-Kérdezhetek valamit? - szólal meg ismét, elmosolyodok és bólintok. - Eljössz a nagy koncertre?
-Olivér ezt egyszer már kérdezted. És a válaszom nem volt - ültök fel és mosolyogva nézek rá.
-Hazug! Azt mondtad, hogy átgondolod - ránt vissza magára.
-De nem megyek el - rázom meg a fejem tiltakozón.
-De miért? Nagyon sokat jelentene nekem ha ott lennél - mondja ragyogó szemekkel.
-Tudom és sajnálom, de csalódást kell okoznom ugyanis a válaszom még mindig nem - simítom meg az arcát aztán elkapja a csuklómat és finoman harapdálni kezdi az ujjam.
-Kérlek - könyörög tovább amikor megszólalt a csengő.
-Valakii! - kiabál Ya Ou én meg felpattanok eddigi helyemről.
-Sajnálom, de nem - szólok neki vissza az ajtóból aztán a bejárathoz sietek.
-Kérlek! - jön utánam.
-Nem - vágom rá miközben kinyitom az ajtót.
-Szia! - mosolyog egy fekete hajú gyerek az ajtóban állva. Haja valamilyen szinten zselével borítva, nyakában egy fekete zsinóron egy medál féle, fehér pólót visel rajta fekete mellénnyel, fekete mellénnyel és egy szintén fekete Converse van a lábán. 
-Mayke csá haver! - vidul fel Olivér majd lepacsiznak. Mayke? Miért olyan ismerős nekem ez a név?
-Ja! Maykee Ő itt a barátnőm Merci Merci Ő itt Maykee egy jó haverunk - mutogat köztünk.
-Szia Bátori Miklós - nyújtja a kezét.
-Szia Jakab Mercédesz - fogadom el majd megrázom.
-Szóval Te vagy Oli barátnője akiről már annyit hallottam - mosolyog Mayke.
-Ha rosszat hallottál az nem igaz - nevetek fel mire Ő is így tesz.
-Csak jókat nyugi. Olivér csak rólad beszél mikor találkozunk.
-Kösz - mondja kínosan mellettem az emlegetett személy.
-Miért ez olyan aranyos - ölelem át a derekát és mosolyogva nézek rá. 
-Srácok itt van Mayke! - kiabál Olivér aztán könyörögve néz rám. - Légyszi!
-Nem - jelentem ki határozottan. - És hagyd abba különben a kanapén alszol - fenyegetem, de nem gondolom komolyan.
-Miről van szó? - kérdezi nevetve Mayke.
-Ráakarom venni, hogy eljöjjön a nagy koncertre, de nem-et mond. 
-Én is ott leszek - mondja önteltségét megjátszva mire felnevetek. - Még most is nemet mondasz?
-Sajnos igen - mondom neki nevetve.
-Hát egy próbát megért - veregeti meg Olivér vállát majd a közeledő többiek felé megy.
-Kösz a semmit - tárja szét a kezét barátom aztán felnevet.
-Gyere te hülye - bököm meg a hasát és előre sietek.
-Mindig lehülyézel - szomorkodik.
-Mert az is vagy - nyújtom rá nyelvet mire egy "na most meghalsz" fejjel közelít felém. 
-Nehogy! - emelem fel a kezem hátrálva mire megszaporázza lépteit. Ijedten futásnak eredek és a kanapé túloldalára futok. - Olivér hagyd abba! - szólok rá nevetve.
-Még mindig hülye vagyok? - kérdezi mire csak azért is bólintok. - Na megállj - rohan utánam majd derekamnál fogva elkap és feldob a vállára.
-Nemár! Tegyél le hallod? - dörömbölök a hátán.
-Segítsetek már - sétál oda velem a többiekhez. - Mit csináljunk vele?
-Csikizzük halálra - szólal meg Sziki.
-Dobd egy kád hideg vízbe - javasolja Bence.
-Nemár - szörnyedek el. - Ez egyre rosszabb - nyafogok.
-Áá nem. Valami jobb kell - dörzsöli össze a tenyerét Ya Ou.
-Kösz - csapok a combjára mire felnevetnek.
-Na jó megkegyelmezünk - mondja a Szöszi majd újból megérzem a lábam alatt a talajt.
-Majmok - röhögök rájuk. - Legalább Betty mellettem állt - néztek hálásan az említett személyre.
-Én pont most akartam javasolni, hogy - kezdi, de dühösen rá néztem. - Hát persze, hogy melletted állok - ölel meg a többiek meg felnevetnek.
-Kösz - röhögök Én is.
-Na csináljunk már valamit - pattog Mayke.
-Filmezzünk? - javasolom.
-Mit nézzünk? 
-Azt majd kitaláljátok - szólok vissza a konyhába indulva. - Valaki segítsen a kajában! - kiabálom a szekrényt nyitogatva. Kiszedek minden rágcsálnivalót amit találtam aztán beleöntöm tálakba. Betty siet a segítségemre aminek nagyon örülök. Amíg a fiúk filmet választanak addig megbeszéljük a dolgokat, elmesélem neki, hogy mi volt Olivérrel és finoman a tudtára adom, hogy bekaphatja amiért elmondta neki, hogy 16 éves koromban megerőszakoltak.
-Jó na ne haragudj, csak kicsúszott. Mérges voltam rá amiért ilyen szemét volt.
-Nem haragszom - ölelem meg egy mosollyal az arcomon. - Sőt mi több. Hálás vagyok érte. Köszönöm - nézek rá hálásan.
-Nem kell megköszönnöd.
-Na gyere menjünk - karolok belé aztán felkapok pár tálat és a nappaliba megyünk.
-Mit nézünk? - huppanok le Olivér ölébe egy tál chipsel.
-Szemfényvesztők - jelenti ki Bence.
-Úúú az rohadt jó film! - mosolygok.
-Láttad már? - fordulnak felém érdeklődve.
-Nem, de biztos jó - rántok vállat mire felnevetnek.
-Te hülye vagy - nyom puszit az arcomra Olivér aztán elindítják a filmet. Nem hazudtam sokat a film tényleg jó. Igaz még csak 15 perce megy, de nagyon jó.
-Ki kér inni? - kérdezem mire mindannyian felteszik a kezüket Én meg elszörnyedve nézek. - Na akkor valaki jön segíteni, mert ennyit nem tudok ide hozni.
-Megyek - kel fel Mayke majd a konyhába megyünk. Komolyan elhitte, hogy innivalóért jöttünk ki ugyanis már a szekrény ajtót kezdi nyitni amikor rá szólok:
-Nehogy elő vedd a poharakat. Csak hülyültem. Igazából mást akarok - dörzsölöm össze a tenyerem.
-Na mit? - derül fel egyből.
-Hallottál már a Smack Cam-ről? 
-Nem - rázza meg a fejét.
-A lényege az az, hogy a kezedbe raksz testápolót fogkrémet vagy bármi más folyékony dolgot és más arcára csapot. Tök buli - mosolygok vadul. - De kéne még hívni Bettyt! Betty gyere segíteni! - kiabálok amolyan "segítség kéne, de sürgősen" stílusban.
-Megyek - hallom barátnőm hangját majd perceken belül megjelenik a konyhában.
-Tudod mit akarok? - kérdem Tőle azzal a bizonyos fejjel majd arckifejezését látva leesik neki a dolog. 
-Mayke is benne lesz? - kérdi gonoszan.
-Naná - bólintok. - Oké akkor én leülök Olivér és Ya Ou közé, Mayke te Bence és Sziki közé a kis fotelbe, Betty te Ya Ou mellé. Aztán amikor köhintek akkor lekevertek nekik egy pofont.
-Oké, de mit tegyünk a kezünkbe? - kérdi Mayke.
-Ketchup! - rohanok a hűtőhöz. - Meg van májkrém meg majonéz is! 
-Ez nagyon király lesz - pattog levakarhatatlan mosollyal Betty. Mindenki kap a két kezébe valamit aztán ökölbe szorítva visszamegyünk a többiekhez. 
-És az inni valók? - kérdezik amint meglátják, hogy üres kézzel térünk vissza.
-Nincs itthon innivaló - húzom el a számat mire vállat rántanak. Egy halk köhintés hagyja el a számat majd mindhárman egyszerre keverünk le a mellettünk ülőknek egy nagy pofont.
-Háháhá ezaz! - röhögök fel győzedelmesen felpattanva a helyemről. - Csapjatok bele! - teszem fel mindkét kezem mire az egyikbe belecsap Mayke a másikba pedig Betty.
-Ti hülyék vagytok? - kérdezik röhögve és kissé döbbenten.
-Ez mi a rákom? - szagolgtja Ya Ou az arcáról leszedett valamit a kezén. - Ez májkrém?
-Az - röhögök rájuk. 
-Fúú te - jön oda fejcsóválva Olivér aztán hirtelen egy nagy adag trutyi landol az arcomon. Azt hiszem ketchup.
-Te köcsög! - ugrok rá és finoman püfölni kezdem. Hangos nevetése közben elkapja a csuklómat és maga alá gyűr. Közben a többiek se unatkoznak igyekeznek vissza adni Bettynek és Maykenak azt amit kaptak aminek a vége az lett, hogy a nappali kiürül, mert mindenki sikongatva rohan szanaszét.  
-Bolond vagy ugye tudod? - néz rám mosolyogva.
-De Te így szeretsz - rebegtetem meg a szempilláimat.
-Még jobban szeretnélek ha eljönnél - mondja. Dehogy megyek. Aznap dolgozom. Vagy csak félsz, hogy mit szólnak hozzád a rajongók. Csúfolódik a gonosz tudatalattim. NEM! Ez nem igaz! Na meglásd, elmegyek Én a koncertre!
-Ha ennyire akarod - kezdem aztán meggondolom magam. Egy kis meglepetés mindig jó. - Ja mégsem - mondom és gúnyosan elmosolyodok.
-Nemár, pedig kezdtem azt hinni, hogy meggondoltad magad - néz rám csalódottan. 
-Nem fogom - rázom a fejem.
-Ha mégis meggondolod magad - mondja aztán a pólójába töröli a kezét és a far zsebébe nyúl. Egy színes papírt vesz elő majd maga elé tartja. - Ez a te jegyed. VIP természetesen - mosolyodik el. 
-Köszi, de nem lesz szükségem rá. Ne haragudj - mondom.
-Rendben. Viszont egy kérdés. Miért nem akarsz eljönni?
-Aznap dolgozom - vágom rá, de nem hagyja annyiban.
-Létezik olyan, hogy szabadnap kérés - kocogtatja meg a homlokom.
-Mert nincs kedvem a rajongók képét bámulni amint lesajnálóan néznek amiért egy olyan fiú mint Te egy olyan lánnyal van mint Én - bököm ki már-már csalódva. - Tessék, ezért nem megyek el. Kész - finoman lelököm magamról és a fürdőbe mengyek. 
Félek. A rajongóktól. Attól, hogy mit gondolnak majd. Attól, hogy elfogadnak-e vagy sem. Biztos, hogy nem fognak elfogadni. Utálni fognak. Hisz ki vagyok Én? Egy egyszerű kis lány aki 8 órán át mixerkedik egy bárban, semmi tehetsége nincs. Vagyis egy hobbija van amiben jó is az az éneklés, de Ő nem egy elismert énekes. Csak egy hobbi énekes. 
Idegesen támaszkodok a mosdókagylón a tükörképemet bámulva. Még csak nem is vagy szép.
-Hogy értetted azt, hogy egy olyan fiú mint Én és egy olyan lány mint Te? - érzem meg derekam körül ölelő karjait.
-Mégis mit nem lehet ezen érteni? - kérdezem és megnyitom a csapot.
-Hát Én nem értem úgyhogy magyarázd el - morogta. Neki állok lesikálni az arcomra kent ragacsot közben pedig beszélni kezdek:
-Egy olyan fiú mint te; jóképű, tehetséges, hatalmas szívű, elismert. Egy olyan lány mint Én; csúnya, nem ismert, tehetségtelen. A rajongók utálnának és soha nem fogadnának el - fejezem be csalódottan és letörlom az utolsó rész ketchup és májkrém kotyvalékot az arcomról. A kéztörlőbe gondosan megtörlöm az arcom közben pedig a tükörből bámulom a Szöszit.
-Először is, Te önbizalom hiányos vagy. Néztél már tükörbe? Csúnya? Te? Na ne nevettess. Gyönyörű arcod van. A szép kék szemeid amikkel olyan szépen és csúnyán tudsz nézni, a gyönyörű ajkaid, amelyeket mindennél jobban imádok és egész nap eljátszadoznék velük. És akkor a többi testrészedről ne is beszéljünk. Formás mellek, vékony csípő, csábító fenék, hosszú, szép lábak. A hajad, a bőröd puhasága és illata. Lehet, hogy nem vagy elismert, de ezen tudnánk változtatni ha a tehetségedet elkezdenéd beindítani. Mert gondolom nem akarsz egy bárban rohadni örök életedig. Merci, hallak énekelni majdnem minden nap a zuhany alatt, telefonozás közben bármikor. Gyönyörű hangod van és tehetséges vagy, csak be kell indítani. És tojok én a rajongókra. Nem érdekel a véleményük. Én se szólok bele abba, hogy kivel vannak és nem mondok véleményt a párjukról akkor Ők se tegyék ezt. Ha meg megteszik akkor ez van. Nem fog érdekelni - tárja szét a karját az áradozása után Nekem pedig a végén folynak a könnyeim oly' annyira meghatott amit mondott. Halvány mosollyal az arcomon fordulok vele szembe és szorosan megölelem.
-Szeretlek - suttogom. 
-Te komolyan sírsz? - kérdi felemelve a fejem mire bólintok. - De miért?
-Mert Te vagy az első aki ilyet mondott nekem. Ilyen szépet - csuklik el a hangom.
-Tényleg? - mosolyodik el. Bólintok ismét. - Ezt komolyan is gondolom. 
-Köszönöm - simítom meg az arcát és megcsókolom.
-Még mindig nemet mondasz? - kérdi reménykedve.
-Figyelj -  kezdem egy fájdalmas sóhaj közben.
-Jó értem. Nem. Mindegy valahogy túl teszem magam rajta - szakít félbe felemelt kézzel.
-Sajnálom. Aranyos volt amit mondtál és jól esett, de ez nem változtat semmin - füllentem.
-Jó - egyezik bele csalódottan.
-Na gyere szedjük le az arcodról ezt a valamit - vizezem be a kezem amit az arcára teszem. Mikor kellőképp letisztítom arcbőrét megtörlöm a kéztörlővel és visszateszem azt a helyére. -Na kész is vagy. Most már csak át kell öltöznünk - mondom neki.
-Előttem is öltözhetsz - mosolyog perverzen.
-Felejtsd el. Túl sok mindent akarsz Édes - mosolygok rá és becsukom magam mögött a szoba ajtómat. Amint pólót cserélek a többiek keresésére indulok közben pedig a fürdőben lévő szennyes kosárba dobom a pamut anyagot.
-Szőke Herceget hol hagytad Hamupipőke? - támad rám hátulról Ya Ou ragadozóként amikor a nappaliban vagyok.
-Nee! Most mostam le az arcom és cseréltem pólót - teszem a kezem az arcom elé védekezés képp.
-Jajj ne az arcomat ne! - nyivákol a hangomat utánozva. - És az Én arcom? Nézd meg mi lett vele! - mutat az említett területre.
-Jó segítek lemosni csak ne bánts kérlek - könyörgök félve.
-Az lesz a legkevesebb - indul meg a fürdő felé.
-Haragszol? - kérdem mikor be csuktam magunk mögött az ajtót majd a csaphoz állok.
-Dehogy - nevet. - Csak ugrattalak. Mondjuk szívesen vissza adtam volna, de van szívem - teszi a kezét a szívére.
-Ami olyan mint a vaj - mondom neki amolyan "te egy Isten vagy" hanggal és pillantással megajándékozva.
-Hahaha - borzolja össze a hajam. - És mi a helyzet? Jössz a nagy koncertre? 
-Ne kezd Te is - sóhajtok aztán az Ő arcát is bevizezem.
-Mert? - nevet fel.
-Ne mozogj - korholom. - Mert nem merek. Félek - ismerem be. Ya Ou-nak sokkal könnyebben megy elmondani a dolgokat mint Olivérnek vagy bárki másnak. Ő mindig is megért engem és tanácsot ad amit Olivér is megtesz, de valahogy Ya Ou mégis más. Akár egy báttyus. - A rajongóktól és attól, hogy mit gondolnak. Már látom magam előtt azt a lesajnáló, ölő tekintetet amiért Olivér egy olyan lánnyal van mint Én.
-Sejtettem, hogy ez fog majd egyszer aggasztani. Figyelj Te egy gyönyörű, tehetséges lány vagy. Ha utálnának az nem utálat lenne hanem irigység. Irigyek vagy féltékenyek lennének arra, hogy Olivérrel vagy és arra amiért ilyen szép és elbűvölő vagy. Ne rágódj ezen - mosolyog rám.
-Kösz. Ez majdnem olyan szaftos volt mint amit Oli mondott. Betty gondolom elmegy.
-El - bólint mosolyogva.
-Na jó ha nem mondod el neki akkor beavatlak valamibe - suttogom titokzatos hangon.
-Lakat a számon - mosolyog vadul, kíváncsian.
-Elmegyek titokban a koncertre. De Oli erről nem tud. Amolyan meglepetés félének szánom érted?
-Ahha. Ez tök jó. És, hogy lesz ez az egész?
-Hát azt majd megtudod - harapom be az ajkam.
-Naa mond már - türelmetlenkedik és úgy néz ki mintha öt éves lenne.
-Aki kíváncsi hamar megöregszik - csípem meg az orrát mosolyogva.
-----------------------------------------------------------------