Sziasztok! :) Tudom, hogy ismét régen hoztam részt, de ennek ismét csak oka van...Rengeteget gondolkodtam a blogon és ahogy azt a címből is láthatjátok (annak ellenére, hogy ígértem még pár részt) ez lesz az utolsó része a blognak. (Külön bejegyzésben.) Gondolom most sokan elkeseredtetek a hír miatt, de kérlek ne búsuljatok. Ahogy azt nemrég is mondtam lehetséges, hogy majd egyszer bele kezdek egy új blogba. Tehát még nincs minden veszve!;) Nem tudom, hogy kezdjek hozzá a búcsúhoz..a búcsú mindig fáj és ráadásul nem az erősségem..
Végül ez a nap is eljött..Utoljára írok ebbe a blogba bejegyzést és utoljára lépek be úgy, hogy részt írjak..Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar vége..
Tudom, hogy a blognak nem volt sok olvasója, sok hozzászólás a részekhez, nincsen trailer, de azt tudom, hogy van jó néhány olyan olvasója aki nagyon szívesen olvassa ezt a blogot. Nektek írtam ennyi időn keresztül még ha sokszor nem is voltak a részek olyan jók, mint amennyire szerettem volna, hogy azok legyenek. Nem akarok nagy hegyi beszédet.. És nem is szeretnék olyan sírós búcsút venni tőletek meg ettől az egésztől. Szeretném megköszönni mindenkinek a sok kedves,tanácsadó és egyéb hozzászólást, pipákat. Rengeteg feliratkozója lett ennek a blognak, aminek nagyon-nagyon örülök. Nagyon sokszor kaptam olyan üzeneteket Facebookon amiben sok olvasó a bloggal kapcsolatos pozitív véleményét közölte velem. Nagyon jól estek és ezt köszönöm is szépen. :)
Egy évvel ezelőtt még csak Én is blog olvasó voltam. Rengeteg blogot olvastam aztán jöttek saját ötleteim és eszembe jutott néha az, hogy mi lenne ha én is elkezdenék írni? Rengeteg blogot hoztam akkor létre ám mégis ennél az egynél "állapodtam" meg és ragadtam le. Nagyon-nagyon élveztem minden egyes rész megírását, volt hogy több órán keresztül itt ültem a gépnél és gyártottam előre a részeket. Sok olyan nap volt amikor csak azon gondolkodtam, hogy mi legyen az új részben. Rengeteg film és könyv jelenetről jutott eszembe sok-sok jelenet. Arra is gondoltam, hogy ebből esetleg egy könyvet is írnék vagy valami más, de ezt az ötletet elvetettem párszor. Rengeteg ötletem volt amiket szerencsére meg is tudtam valósítani. A blog nem rendelkezik olyan nagy nézettséggel ám nekem ez mégis nagyon sokat jelent. Csak, hogy tisztában legyetek néhány adattal:
Ezen a képen a részekhez való hozzászólás és oldalmegtekintés a lényeg. Kb. 6-7-8 kommentet kaptam a részekre (amik izgalmasra, jóra sikerültek) és több mint 500 oldalmegtekintést. Mindig izgatottan olvastam végig a kommenteket és vártam, hogy kinek mi lesz a véleménye.:))
A blog 74 feliratkozóval rendelkezik aminek nagyon örülök. Fantasztikus érzés, hogy több, mint 50 embert érdekel/érdekelt a blog.:D :))
Az elején emlékszem mindig kíváncsian néztem, hogy van e új feliratkozó a blogon.:D
Amire a legbüszkébb vagyok az a majdnem 100.000 oldalmegtekintés. Persze másfél év alatt ám, de mégis mekkora szám már ez.:o
És még egy valami amire nagyon büszke vagyok. Ezen a képen látható, hogy több, mint 6 országban is "elhíresedett" a blog még ha nem is olyan nagy az oldalmegtekintések száma, de látható, hogy valaki mégis olvasta ott is a blogot. Hatalmas örömmel tölt el, hogy vannak olyan országok ahol olvasták a blogomat.
Régen nagyon sokat foglalkoztam ezzel a bloggal és nagyon-nagyon szerettem írni ráadásul rengeteg ötletem volt. Nem mondom, hogy most nem szeretek írni, de mostanra már annyira kifogytam az ötletekből és az időből, hogy az valami hihetetlen. Az unalmas hétköznapjaim miatt kezdtem el blogot írni, de mára annyira "forgalmasak" lettek, hogy nagyon kevés időm volt arra, hogy ide üljek a géphez és megírjam az új részeket.
Az utolsó részt nehezen, de sikeresen összehoztam, bár nem lett a legjobb (szokás szerint). Sok volt ez a másfél év, igaz sokkal kevesebb rész lett, mint amennyit terveztem, de most ez van.:) Köszönöm, hogy ilyen hosszú időn keresztül velem tartottatok és nyomon követtétek a blogot. Igazából még fel sem fogtam ezt az egészet..Mintha csak egy hete kezdtem volna a blogot és olyan furcsa, hogy nem fogok többet ide ülni és részt írni. Hogy nem fogok azon gondolkodni, hogy na vajon mi legyen az új részben, esetleg min változtassak? Nem fogom többet kíváncsian figyelni az új résznél a hozzászólásokat, pipákat. Nem fogok többet válaszolni a kommentekre és egyebekre. Nagyon fogtok hiányozni.:( Nem tudom, hogy igazából mit is mondjak..Hatalmas nézettsége lett a blognak, sok feliratkozó és olvasó. Mindezekért nagyon hálás vagyok! :)
Nagyon hálás vagyok:
-a ByTheWay-nek amiért róluk írhattam,
-a testvéreimnek és a szüleimnek, hogy eltűrték, hogy több, mint 2 órán keresztül itt ültem a gép előtt.
-meg persze Nektek.
Hatalmas kis család avagy csapat lettünk.
Ha az idők során új blogba kezdenék akkor értesítelek titeket erről. Talán lesz még folytatás..;) :) Köszönöm ezt a másfél évet Nektek és, hogy nektek írhattam. :) Egy idézettel búcsúzom Tőletek s talán egyszer újra írok majd Nektek. :) <3 Sziasztok! :)
,,Azt hiszem, a búcsú mindig ilyen - mint leugrani a szakadék széléről. A legrosszabb az egészben meghozni a döntést, hogy leugrunk. Ha már a levegőben vagyunk, semmit sem tehetünk, csak engedjük megtörténni." /Lauren Oliver/
--------------------------------------------------------------------
A rengeteg munka, koncertek és fellépések között sokszor nagyon kevés időnk van a családra. Ezalatt a 3 év alatt rengeteg helyet bejártunk már és nagyon sok új ismerősre, barátra tettünk szert különböző országokban. Rengeteg új kapcsolatot létesítettünk másokkal. Olivér és Én nagyon hozzászoktunk az ide-oda való utazgatásokhoz. Persze nem mintha olyan jól menne, hogy minden héten valami nagyon drága országban, egy 5 csillagos szállodában és puccos étteremben legyünk, de néha-néha egy kis kikapcsolódásnak megtehettük, hogy elutazunk egy vagy két hétre egy másik országba.
A mai napom végig a stúdióban telt, rengeteg énekléssel meg persze egy kis lazítással is. Egy új számon dolgozunk aminek hamarosan itt a klip forgatása majd a premiere. Rengeteg időmbe telt míg megírtam ezt a számot. Nagyon sok érzelem van benne. Egy lassú ám kicsit mégis lendületes szám, amely ha úgy vesszük akkor talán az életemről is szól. Az elmúlt több, mint 3 évről, arról ahogy megismertem Olivért és a többieket és megszületett a lányunk. Napokon át tartó virrasztások, család elhanyagolás és evés-ivás hiány eredménye ez a dal. Remélem, hogy örömmel fogják fogadni és hallgatni a rajongóim, ha mondhatom ezt. Nagyon nagy boldogsággal tölt el, hogy végre valóra vált az az álmom amire annyira vágytam ám az elején kissé mégis féltem tőle. A tudat, hogy végre énekelhetek ráadásul van is kiknek és tetszik is nekik egyszerűen fantasztikus. Erre vágytam már kiskorom óta. Még ha rettentően is féltem az emberek véleményétől, reakciójuktól, ez volt minden álmom és most végre valóra vált. Rettentő boldog vagyok és remélem, hogy most már minden jóra fordul és végre nyugodt életünk lehet. Már csak egy új valaki hiányzik ebből a boldog életből..
A stúdióban abba hagyott munka után még beszélgetek a dalról a többiekkel majd egy fél óra csevegés után elköszönök Tőlük és hazafelé indulok Angyalkához és a fiatal lányhoz aki vigyáz rá amikor Mi nem vagyunk otthon. Egy SMS-t dobok Olivérnek amiben kitartást kívánok neki az utolsó koncerthez amin most van és közlöm vele, hogy Én mára már végeztem.
*Patocska Olivér*
3 év rengeteg idő az ember életében. Kis szám, de ezalatt a 3 év alatt mégis rengeteg minden történt. Az életünk teljesen megváltozott. Mondhatni igazi felnőttek lettünk. Saját ház, új élet és persze egy tündéri kislány. Azzal, hogy rátaláltam Mercire,az életem új értelmet nyert. A hétköznapjaim már nem olyan unalmasak, mint eddig. Most érzem azt, hogy végre van kiért felkelnem reggelente. A ragyogó mosoly, mely minden reggeli ébredésnél fogad, mindennél többet ért. Végre van kiért küzdenem. Végre van értelme élnem. Ráadásul nem is akármi..
Három év alatt rengeteg minden történt. Pár hónappal lányunk születése után megkértem Merci kezét majd összeházasodtunk. Az esküvő nem volt nagy felhajtás, nagyjából 60 ember volt jelen s a szertartás itthon történt aztán utána a nászutunk Olaszországban volt. Rengeteg minden történt ott, a mai napig is vissza vágyom arra a helyre. Számomra nem is ez volt a lényeg, hanem, hogy kit vettem el feleségül. Merci gyönyörűen festett abba a menyasszonyi ruhában, egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy hogy lehetséges az, hogy egy ilyen csodálatos nő, mint Ő, az enyém lehet. Mai napig nem tudom felfogni, hogy mit szeret bennem.
Nagyon szeretem Őt és a lányunkat is. Ők az életem értelmei és soha nem kívánhatnék náluk jobbat.
A fiúk közül mindenki boldog kisebb-nagyobb családban él, úgy ahogy Mi is. Örülök, hogy ennyi idő után végre mindenki megtalálta a boldogságot és, hogy ugyanúgy egy hatalmas, kitartó család maradtunk. A srácok, a banda és a család ami éltet. Hihetetlen, hogy egy kis tehetségkutató és a rajongók által így elhíresedtünk az országban. A legaljáról indultunk és most rajongók ezrei éneklik és ordítják végig velünk a mindennapi koncerteket. Ha nem lenne ez a sok sikoltozó tini lány akik mind értünk rajonganak akkor talán ma nem tartanánk itt. Talán nem költöznénk össze egy lakásba, ahol van egy üres, szabad szoba. Talán akkor YaOu nem adja fel a "szoba gazdát kerestetik" hirdetést. Talán akkor Merci nem talál rá és nem jön el hozzánk. Talán akkor nem költözik be és akkor most nem Ő lenne a menyasszonyom. Talán akkor az maga lenne a pokol..
Ha nem lennének a rajongók akkor most nem lenne ez a fantasztikus életem.
Utolsó koncertünkről tartunk hazafelé a mai napon. A nap erősen süt, de szerencsére egy kis lágy szellő is fújdogál. Rettentő fáradtak vagyunk mindannyian, új szokásomként Én a csomagtartó részben pihenek ahol feküdni is lehet, mert az sokkal kényelmesebb, mint az a nyamvadt ülés. Na jó, talán túloztam azzal amikor azt mondtam, hogy felnőttem..
A telefonom halkan megcsendül a farzsebemben mire fáradtan veszem elő a készüléket majd elmosolyodok mikor meglátom az Én gyönyörű feleségem nevét a kijelzőn. Mosolyogva olvasom végig az üzenetet amit küldött egy órája majd elküldöm neki a válaszomat. Alig várom már, hogy végre haza érjünk és végre eltölthessek velük egy kis időt.
Órákkal később végre haza érünk Szentendréről majd fáradtan ám, de mégis boldogan pattanok ki a kisbuszból ami megállt a lakásunk előtt.
-Jövőhéten találkozunk srácok. Jó pihenést, sziasztok! - búcsúzok el a többiektől majd vállamon a táskámmal besétálok a lakásba. Halkan nyitok be, kulcsomat ledobom a kis szekrényre majd mellé a földre hanyag módon a táskámat és a cipőmet helyezem el.
Hangos kiabálásokra és nevetgélésekre leszek figyelmes, amelyek az emeletről jönnek.
-Anya hagyj békén! Tudod, hogy utálok fésülködni - hallok meg egy hangos kiáltást amit nevetés kíséri.
Mivel kezdem sejteni, hogy hol lehet a két nőszemély aki között épp a szokásos napi vita folyik az emeletre sétálok. Benyitok a hatalmas fehér ajtón a rózsaszín szobába ahol az ágon ülve Merci és a kislányunk egymással szemben szócsatáznak.
-Amit mondtam megmondtam. Ha szép akarsz lenni akkor fésülködj meg - okítja a kis hölgyet Merci.
Kislányunk morcosan felhúzza az orrát majd az ajtó felé pillant ahol Én állok s mikor meglát hangosan elkiáltja magát: - Apuci!
Merci halvány mosollyal az arcán fordul felém majd ölébe veszi a kislányunkat és felém siet.
-Sziasztok gyönyörűségeim - köszönök nekik mosolyogva majd átveszem az ölembe a leányzót és egy puszit nyomok az arcára.
-Ha nem fésülködsz meg akkor nem talál rád a szőke herceg akit annyira szeretnél megismerni - adom a kezébe a fésűt mire kikerekedett szemekkel bámul rám.
-Te jó ég. Akkor egyedül fogok meghalni - jelenti ki ijedten majd rúgkapálni kezd az ölemben mire lerakom őt az ágyra. Kezébe veszi a fésűt majd kissé bénán ám de mégis hatásosan megejti élete első fésülködését.
-Előbb is jöhettél volna - fújja ki a levegőt fáradt arccal a mellettem álló gyönyörűség mire egy csókot lehelek puha ajkaira.
-Most már itt vagyok és ez a lényeg - mosolygok rá majd magamhoz ölelem és úgy nézem tovább ahogy Angyalka fésülködik.
-Gyere hagyjuk magára, mondani szeretnék valamit - mosolyodik el Merci majd kezemnél fogva a folyosóra vonszol. Becsukom magunk mögött az ajtót majd teljes figyelmemet a feleségemnek szentelem.
-Mondjad szivem - húzom közelebb magamhoz mosolyogva majd megcsókolom.
-Ha megcsókolsz akkor nem tudom mondani amit szeretnék - nevet fel miközben eltol magától.
-Na jó, akkor mondjad mit szeretnél - mosolyodok el.
-Figyelj csak. Mennyi hely van egy új szoba kialakítására? - teszi fel a kérdést mire összeráncolt homlokkal nézek rá.
-Minek még egy szoba? Külön akarsz költözni? - kérdezem ijedten.
-Dehogy te bolond - nevet fel majd megfogja a kezem. - Nem nekem kell - jelenti ki halkan majd a hasára pillant s ráteszi a kezét. Hirtelen déja vu érzés fog el majd hatalmas mosoly húzódik az arcomra.
-Te..te..terhes vagy? - dadogom ki döbbenten ám mégis boldogan.
-Igen Olivér, még egy gyerekünk lesz - mosolyodik el. A szívem kétszer akkorát dobban, mint eddig, a gyomrom össze szűkül és boldogan kapom fel karjaim közé az előttem álló csodát.
-Ismét apa leszek! - jelentem ki boldogan majd megcsókolom Őt.
--------------------------------------------------------------------
