Prologe

Egy újabb napi vitán vagyok túl a szüleimmel, melynek eredménye, hogy ismét a szobámba sírok és magamat okolva az ereimet vagdosom. Utálom őket. Tudom, tudom. Egy gyerek, hogy ejthet ki ilyet a száján? De így van, Ők is utálnak és ezt mindennap az orromra kötik. Folyton az ikertesómat Katácskát dicsérgetik, hogy Katácska ilyen jól tanul, Katácska ilyen egyetemre megy majd tovább tanulni stb. Őt agyon dicsérik engem meg ki nem állhatnak. Mindennap a fejemhez vágják, hogy semmire kellő vagyok és, hogy kezdjek el dolgozni, mert tőlük egy forintot sem kapok. Egyszer megkértem a szüleimet, hogy vegyenek egy koncertjegyet a kedvenc bandám fellépésére. Azt mondták rendben. A koncert napján kérdem tőlük hol a jegy mire ők:
-Sajnálom, de Katának kellett a pénz így odaadtuk neki-akkor nem ez volt ez első eset.
Mérgemben megkerestem Katát és megvertem. Tudom. Melyik gyerek veri meg a testvérét? De ő folyton az orrom alá dörgöli, hogy apáék így szeretik őt, ilyen új telefont kapott, ilyen szép gyűrűt vettek neki névnapjára stb. Ezért sem öltözködöm úgy mint ő. Az ikertelepátiánk és a többi iker dolgunk sincs meg. Sőt! Még a hajamat sem úgy hordom mint ő. Egész más az ízlésünk is. Ő a szőke hajú, miniszoknyás, pláza cica én meg a barna hajú, festett szemű, sport mániás. Még az ikertelepátiánk és a többi iker dolgos tulajdonságunk sincs meg. Nem érezzük meg ha a másikkal valami baj történik. Nem halljuk egymás gondolatait. Nem egészítjük ki egymás mondatait. Hál' Isten. Letörlöm a kezemet a pengét pedig elrakom. Tudom nem ez a megoldás, hogy pengét kell ragadni, de jelenleg nekem ez segít.
-Merci! - ugrik be az ajtón az említett személy. - Tudod hova megyek ma este?
-Nem érdekel - fonom keresztbe a kezeimet magam előtt.
-A Hősök Terén megrendezendő ByTheWay koncertre! - lebegteti előttem a jegyet amin a négy fiú képe van a helyszín nevével és az időponttal. Legszívesebben kikapnám a kezéből és cafatokra tépném. Persze hasonlókat gondoltam akkor is amikor az új iPhone-ját, ez új Porsche-ja kulcsát, a nagyon márkás óráját, a felvételi eredményét valami egyetemre, a kis Chiwawa-ját és még sorolhatnám milyen új cuccát mutogatta nekem. 
-Mondtam már, hogy nem érdekel - lökdösöm kifelé az ajtómon majd becsapom és kulcsra zártom. Hallom azt a vinnyogásként használt diadalittas nevetését ahogy átmegy a saját szobájába. Mivel lassan elunom magam elkezdek öltözködni a futáshoz. Bettyvel a legjobb barátnőmmel minden nap együtt megyünk, hogy legalább legyen valamilyen alakunk. Felveszek egy futáshoz és egy kissé hűvös időhöz alkalmas öltözéket. Odasétálok a szobám ablakához majd azt résnyire kinyitom. Kilépek az ajtón az erkélyemre majd az ablak kis résén benyúlva bezárom azt. Az erkélyemnél lévő nagy fa ágára rákapaszkodok majd lemászok az udvarra. Mikor leérek elsétálok az udvarunk végében lévő erdőhöz majd hangosan üvöltetem a zenét a telefonomon, hogy Betty meghallja, hogy jövök. 
-Hahó! -ugrik rám hátulról.
-Szia! -ölelem meg.
-Na megvolt a szokásos veszekedés - állapítja meg az arcomat látva.
-Igen. De ne is erről beszéljünk. Mit hallgassunk? - térek egyből a lényegre. Három dolog van az életemben ami nélkül nem tudnék élni. A zene, a sport és a kaja.
-Demi Lovato: Neon Lights - mosolyog mire elindítom kedvenc énekesnőm legújabb számát. Az erdőben kezdünk el nyújtani majd onnét futunk a zenére énekelve. Az utóbbit pontosan csak én csinálom Betty meg szokás szerint nevet az alakításomon. Az erdőből kiérve egyenesen a parkon át rohanunk tovább. Több ember mellett is úgy rohanunk el, hogy én éneklek. De őszintén szólva nem érdekel ha néznek. A lényeg, hogy jól érzem magam és teszek rá, hogy ki mit gondol. Egyszer négy kapucnis alak mellett haladunk el, igaz majdnem elvisszük őket. Mikor már pár méter távolságra vagyunk tőlük megállunk. 
-Hallod majdnem elvitted a gyereket -lihegi röhögve.
-Jó nem direkt volt - nevetek fel. Ekkor felcsendül Lorde Royals című száma mire nyávogva kezdem el utánozni a csajt.
-Remélem a ma esti munkában is ilyen hiperaktív leszel - juttatja eszembe. Bettyvel már lassan két éve egy discoban dolgozunk mixer/pultosokként. 
-Persze. Na gyere -kezdek el rohanni mire ő is jön utánam. Hát igen. Nem mondom, hogy a legjobb meló, de jól fizet és ez e lényeg. Ahhoz képest, hogy én szerzem magamnak a pénzt és nem a szüleimtől kérek nincs szar életem. Mások azért sopánkodnak, hogy iPhone 4-et vagy 5-öt vegyenek. Eközben pedig hajléktalan emberek fekszenek az aluljárókban a mínuszokban egy szál matracon. Végül is családom nincs. Apám, anyám nem gyerekükként tekintenek rám Kata meg letagad. Viszont Betty szülei imádnak. Azt mondják olyan vagyok nekik mint egy második gyerek. Katácskát azért is utálom, mert ez eddigi barátjaimat mindig elvette tőlem. Mindenkivel csak lefekszik. Több napja valami Olivérről áradozik. Biztos vele is megy egy menetet aztán megy egy újabbhoz. Ilyenkor azokat a fiúkat sajnálom akik -nagy többségük- beleszeret a tesómba. Hogy miért ilyen? Ezt csak ő tudja. Utálom amikor minden nap egy újabb fiú van nálunk. Amikor elvette tőlem a pasijaimat annyira magam alatt voltam, hogy folyton azon járt az eszem, hogy legyek öngyilkos. Annyiszor megpróbáltam már, de nem sikerült. 15 évesen volt az első pasim aki díler volt. Rávett, hogy próbáljam ki a drogot én is. Heti 2-szer szedtem aztán 4-szer majd egyre többször. Betty majdnem ebbe halt bele. Azóta úgy tekintünk a drogra mint egy méregre. Egy nagyon rossz dolog. Igaz Én ezután még sokszor szedtem be különböző dolgokat, ittam fehérítőt, hypot, de még mindig élek. 
-Mi ez a nagy csönd? - bök oldalba könyökével.
-Ja semmi - mosolyodok el. Mivel a parkot végigfutjuk és kezdünk elfáradni hazafelé vesszük az irányt. Az erdőben egy nagy fánál lihegve megállunk majd még fél óráig beszélgettünk. 
-Na jó. Akkor nyolckor - indulok el.
-Oké szia! - ölel meg.
-Szióka! - mosolygok majd hazasietek. Szép lassan felsétálok az udvarra majd felmászok a fán. Gondolom kérditek, hogy miért nem a bejárati ajtót használom mint a normális emberek. Ha ott mennék ki egyből írásba kéne adnom, hogy hova megyek. Meg ez izgalmasabb. Bezárom az erkélyajtót az ablakot becsukom majd felkapom a törölközőmet és átmegyek a fürdőbe. Hajamat felgumizom majd beállok a tus alá és gyorsan letusolok. Kiszállok a tustálcából, magamra csavartom a törölközőmet aztán visszasiettek a barlangomba. Kis asztalom előtt sminkelni kezdem magam majd miután kész leszek felgumizom a hajam egy nagy copfba. Fekete ingemet, nadrágomat és magassarkúmat felveszem,

kabátomat magamra aggatom, táskámba beledobálom a fontos dolgaimat majd ugyanazt a technikát alkalmazva mint pár órával ezelőtt már az udvaron is vagyok. Mivel kissé sötét van világítanom kell igaz úgy ismerem az utat mint a tenyeremet. Hamar odaérek a Rioba majd a két gorilla biztonsági őr Ákos és Balázs mellett elhaladva bemegyek a cigifüsttel, emberekkel és azoknak hatalmas hangjuktól, a zenétől dübörgésétől megtöltött kék fényekkel megvilágított építménybe. Az öltözőbe érve berakom a szekrényembe a cuccaimat majd telefonomat a zsebembe téve bemegyek a főnökömhöz, szólni neki, hogy megjöttem. Miután ezzel megvagyok beállok a pultba. Lassan Betty is megérkezik így a nagy munka közben csak inteni tudok neki. A zene üvölt, én halkan dúdolom a vendégek meg csak rendelnek. Persze egy páran szokás szerint rám mozdulnak, de eltérítem őket máshova. Olyan két óra elteltével egy nyávogó hangot hallok meg mire unottan emelem fel a fejem. Katácska négy fiúval áll az oldalán és bárgyún vigyorog. Egyből tudom kik ők. A ByTheWay. Szóval a rekordja négy fiú egyszerre. 
-Sietnél? - sürget.
-Beverjek egyet? - kérdeztem mérgesen mire elhallgat. Elkészítem nekik az italokat majd a pultra teszem. 
-Hupsz. Ez kiborult - löki ki a kezével szándékosan mire dühösen bámulok rá. Hogy lehet valaki ekkora barom? És még csak finoman fogalmaztam. Dühösen újat csinálok neki, de legszívesebben a képébe önteném aztán kiteszem a pultra. Mivel ezt nem dönti ki hál' isten távoztak. Hajnali négy felé végezek a munkával majd Bettytől fáradtan elbúcsúzva megyek végig a pirkadattól megvilágított utcán. Otthon letusolok, eszek, fogat mosok majd a pizsamámként használt bugyimban, melltartómba, rövid gatyámban és toppomban fekszem be az ágyba. Szememet lehunyom majd azonnal elrepülök az álmok világába. 
-----------------------------------------------------------------                                          

Bevezető

Sziasztok! Üdvözlök mindenkit aki benézett ebbe a blogba. Úgy döntöttem nem elég nekem két blog legyen három. Ez a második kedvenc bandámról a ByTheWay-ről fog szólni. Ha megtetszik a történet és szívesen olvasnád iratkozz fel. Prológus nemsokára érkezni fog.