Sziasztok Drágáim! Ismételten egy újabb részhez érkeztünk ami későn jött és elég hosszú lett! Sajnos nagyon sok a tanulnivalóm nemrég értem haza a szórólapozásból és hát eléggé elfáradtam. Mindegy. Remélem mindenkinek jól telik a suli, ami holnap ismét elkezdődik :D Én már várom! Köszönöm a komikat és az oldal megtekintéseket! Jó Olvasást az új részhez és kérlek hagyjatok nyomot magatok után!
Puszi : Brigii
-Olivér - húzódok el Tőle nevetve amikor belecsikiz az oldalamba. - Megyek pakolni. Majd még találkozunk - állok fel mosolyogva majd elhagyom a szobáját. Kicsattanó örömmel ugrálok át a szobámba majd dúdolva előveszem a bőröndömet amit az ágyra dobok. Legaljára bepakolok mindenféle ruhát mivel ki tudja, hogy milyen lehet az idő. Perceken keresztül válogatok majd végül csak azt dobom bele ami nagyon fontos. Vastag pulcsit, hosszú és rövid gatyákat, pólókat, toppokat, dzsekit, fehérneműket, sapkát, cipőket, hajszárítót, hajvasalót, hajgöndörítőt majd a kis kozmetikai táskámba beledobom a dezodoromat, parfümöt, sminket, fésűt, fogkefét, fogkrémet, sampont, tusfürdőt, kézkrém, betétet, testápolót és személyit. Csak akkor tudatosul bennem, hogy sok cuccom amikor lecsukom a bőrön tetejét, de a cipzár nem ér össze.
-Ajj nemár - hajtom hátra a fejem. - De hisz' ez még a cuccaimnak egy fele. A többit itthon kell hagynom! - a saját dühömben fortyogva ráülök a bőröndre és úgy próbálom összehúzni, de úgy se sikerül. Egy dühös morgás hagyja el a számat majd felkapva a párnámat az ajtóhoz vágom.
-Áú. Mit ártottam Én neked? - kérdi a fejét fájlalva Olivér az ajtóban.
-Édesem ne haragudj - kapom a szám elé a kezem ijedten mikor tudatosul bennem, hogy az ajtó helyett Őt találtam el. Lepattanok a túl kicsi bőröndről majd sietve hozzá rohanok. - Ne haragudj.
-Dehogy haragszom. De miért dobálózol? Mit ártott a párna?
-A párna semmit - hajtom le a fejem szomorúan. - Csak az a rohadt bőrönd!
-Miért? - nevet fel szórakozottan majd az ágyamhoz sétál.
-Túl kicsi. Nem tudom összehúzni - huppantam le az ágyra.
-Kicsi? Merci Én fele ekkora bőrönddel megyek és elférek - néz döbbenten. - Had lám mit pakoltál be - nyitja fel a fedelét majd beletúr.
-Széldzseki? Nyáron? - veszi elő a kék Qoechua márkájú dzsekit.
-Jól van na. Fel kel készülni a legrosszabbra - tárom szét a kezem.
-De a hóviharra nem, Te bolond - dobja félre nevetve.
-Jól van na - biggyesztem le az ajkam.
-A vastag pulcsi se kell, a melegítő se kell - dobálja ki az említett ruha darabokat az ágyra.
-Honnan vagy Te ebben olyan biztos? - fonom keresztbe a karom a mellkasom előtt.
-Időjárás előrejelzés Cica. ez a 21. század - néz rám továbbra is nevetve. - 30 fokos hőség lesz.
Na jó, ez nem jutott eszembe. Csak tudnám miért.
-Oké oké. Ez nekem sem jutott eszembe. De Te itt vagy és segítsz - ugrok oda hozzá és hátulról átölelem a derekát majd egy puszit nyomok az arcára.
-Hogyne - csóválja meg a fejét. - Oké akkor ez a neszesszer marad. Hajvasaló minek? - emeli fel a szürke tárgyat.
-Hogy egyenes legyen a hajam. És akkor még Én vagyok a buta - csóválom meg a fejem nevetve és visszadobom a bőröndbe.
Miután sikeresen kipakolunk minden egyes oda nem illő dolgot a bőröndöm fele akkora lesz. Épp elég, hogy berakjam még a maradék dolgaimat, figyelmen kívül hagyva Olivér hüledezését.
-Na most, hogy kész vagyok mehetünk enni - húzom be a cipzárt majd a földre helyezem a súlyos bőröndöt. - Egyébként Te már bepakoltál?
-Igen már rég. Azért jöttem be hozzád, hogy megnézzem, hogy állsz, meg sejtettem, hogy valami gubanc lesz - öleli át a derekam mosolyogva miközben kinyitja a szoba ajtómat.
-Várj Én még pizsamában vagyok! - kapok a fejemhez majd visszasietek a szobába.
-Most nem mindegy, hogy miben eszel? - jön be utánam majd hanyatt fekszik az ágyon.
-Nem erről van szó. Csak már kajálás után nem akarok öltözködni hanem egyből indulni. Na fordulj.. - kezdem aztán legyintek. Mi értelme lenne elfordulnia? Igaza van. - Mit vegyek fel?
-Valami csinit. Tarthatnál divatbemutatót is - mosolyog rám.
-Jajj Oli nemár. Alig van időnk. Segíts - ugrok rá nyafogva.
-Istenem, Te nő - csóválja meg a fejét fáradtan majd finoman lelök magáról. A szekrényemhez hosszas keresgélés után egy rövid farmer nadrág és egy fehér topp a képembe vágódik.
-Hé finomabban! - szólok rá a fejemen lévő topp mögül. Levetem magamról a pólót majd átcserélem a toppomra. A nadrágot is ledobom magamról majd mikor begombolom a farmer gombját és cipzárját rá nézek.
-Ez túl gyors volt. Alig láttam valamit - néz rám szomorúan.
-Na Olivér, most hagyod abba - csapok finoman a fejére majd felveszek egy zoknit.
-Te meg Oli szomorító - csap a fenekemre amikor lehajolok.
-Hé - hőkölök fel.
-Emlékszel amikor azt mondtad, hogy ha lefekszünk azután megnézhetem az akt képeket? - kérdi bájos mosollyal.
-Emlékszem Oliver - bújok ki ölelő karjai közül majd az ágyhoz sétálok. Szélénél fogva felemelem a matracot, kikapom alóla a borítékot és visszasétálok barátomhoz.
-Tessék - nyújtom oda neki, de amikor kezét a boríték felé nyújtja visszahúzom. - De semmi perverz kijelents vagy bármi más. A rossz véleményeidet pedig magasról leszarom - közöltem vele kissé bunkón.
-Jó, nyugi . húz az ölébe mosolyogva mit sem törődve a kijelentésemmel. Mosolyogva veszi el kezemből a borítékot majd lassan nyitja ki. Miután kihúz egy kötet nagy fényképet megfordítja Őket és rápillant az elsőre. Ámulattal nézi végig mind a tíz darab fényképet, úgy szívja magába a látványt akárcsak egy kis első osztályos fiú aki épp a szorzó táblát tanulja az iskola padban.
-Hű - néz Rám csodálkozva. - Ez..ez gyönyörű Cica. Fantasztikus és lenyűgöző - elmosolyodok mivel büszke vagyok ezekre a képekre. Nem mutogatom magam mindenkinek akár egy ribanc, de ha már többen is mondták, hogy modellkedjek úgy gondoltam, hogy ha igazuk van azzal kapcsolatban, hogy jó a testem akkor kell csinálni egy ilyen fotósorozatot.
-Köszönöm Édesem - simítok végig az arcán. - Egyébként Te vagy az első fiú aki látja ezeket a képeket - ismerem be elpirulva.
-Tényleg? - kérdi felcsillanó szemekkel.
-Igen - bújok hozzá zavartan.
-Na ne legyél zavarba, Cica. Nagyszerűek ezek a képek, büszke lehetsz rájuk - puszilja meg az orrom hegyét.
-Aranyos vagy.
-Na nézzük tovább mi van még itt - kukkant bele a borítékba majd kiönt belőle pár fényképet. Mosolyogva kutakodik a kis kupac fénykép között majd felemel egyet amin a nagymamámmal vagyok.
-De aranyos vagy - néz rám egy pillanatra. - Ő a nagymamád?
-Igen - mosolyodok el amint eszembe jut a mosolygós nagyim amint mindig valami finom sütit készített nekem amikor Ott voltam Nála. - Ez az utolsó emlékem Róla.
-Sajnálom - fonódik az egyik keze a derekam köré.
-Nem érdekes. Olivér pakoljuk el ezeket, ugyanis még nem reggeliztünk és mindjárt indulunk - fogom a kezembe a borítékot majd sorban pakolgatni kezdem bele a képeket.
Felállok az öléből majd miután minden egyes képet visszaraktam az eddigi helyére berakom az ágy matraca alá.
-Cica - fogja meg a kezem majd magához húz. - Köszönöm, hogy megmutattad.
-Nincs mit megköszönnöd - mosolyodok el majd megcsókol. - Na menjünk reggelizni.
A konyhába menet közben köszönjük a többieket majd sietve, kettesben megreggelizünk. Gondosan elmosogatunk magunk után majd visszamegyünk a szobánkba.
-Indulunk! - hallom meg Ya Ou hangját mire felkapom a kezembe a kis táskámat, beleakasztom ujjamat a bőrönd fogantyújába is kirohanok a szobámból.
-Hoppá hoppá - nevet fel Olivér amikor teljes erőmmel neki megyek.
-Hupsz. Ne haragudj Édesem nem akartam - nézek szemüveggel fedett szemeibe bűnbánóan. - Megütötted magad?
-Dehogy Cica - öleli át nevetve a vállam majd egy puszit ad a fejemre.
-Úúú add oda - nyúlok a fekete keretes szemüveghez majd lekapom a fejéről és az enyémre teszem.
-Hé ne már! - nyúl érte, de elhajolok. - Cica add vissza. Nem látok semmit - hunyorog mire ajkamat lebiggyesztve visszaadom neki. Pedig olyan jó az a szemüveg!
-Panni és Zsófi? - kérdem miközben kilépnék az ajtón ám a bőröndön megakad a küszöbben. Dühösen fordulok vissza a kis lila ruha és egyéb dolgok hordozására alkalmas készülékhez majd átráncigálom a küszöbön.
-Lent várnak a parkolóban - mondja Sziki.
-Na akkor menjünk - húzom át a szűk folyosón és néhányuk lábán a bőröndöt miközben elindulok a lépcső felé.
-Bazd meg Merci! - kiált fel Ya Ou.
-Ne haragudj Ya Ou - húzom el a számát miközben hátra fordulok.
-Semmi baj - lép rá az előbb fájlalt testrészére majd sántikálva elindul.
-Merci van lift is - szól utánam Bence amikor már a harmadik lépcsőfokon húzom lefelé magam után a súlyos bőröndöt.
-Igen, de nem férünk be mindannyian. Majd lent találkozunk - mosolygok rájuk majd tovább sietek lefelé.
-Cica - hallom meg mögöttem Olivér hangját mire mosolyogva megfordulok.
-Mond Édes - mosolygok rá.
-Haragszol rám?
-Ugyan miért? - ráncolom a szemöldököm oldalra billentett fejjel.
-Amiért visszakértem a szemüveget.
-Dehogy Te bolond - sétálok hozzá majd megölelem.
-Akkor jó - mosolyodik el majd megcsókol.
-Na menjünk - csapok a fenekére majd megfogom a bőröndöm fogantyúját és sietve lehúzom a lépcsőn. Hatalmas koppanások töltik be az üres lépcsőházat.
-Te egy állat vagy - jelenti ki nevetve mikor lerakja a földre a bőröndjét. Igen Ő a kíméletesebb módot választja és leciplei a lépcsőn.
-Te meg egy majom - öltök rá nyelvet mosolyogva.
*Patocska Olivér*
Mindennél jobban vártam már ezt a napot. Végre egy kis szabad idő amit a szerelmemmel és a barátaimmal tölthetek. Persze örülnék ha anyukámmal és a testvéremmel is tudnék lenni egy kicsit, de hamarosan annak is eljön az ideje. Ugyanis arra gondoltam, hogy ha visszaérünk a nyaralásból azaz 3 nap múlva szeretném bemutatni anyukámnak és Ericknek. Lehet kissé korai, de egyáltalán nem érdekel. Szeretném ha Ők is megismernék a számomra mindennél fontosabb nőszemélyt.
A parkolóba érve megpillantjuk Pannit, Zsófit és Bettyt amint napszemüveggel a szemükön hangosan nevetgélnek. Mikor megpillantanak minket elmosolyodnak majd üdvözlik barátjukat egy csókkal. Betty és Merci mosolyogva megölelik egymást majd kicsit arrébb vonulva beszélgetni kezdenek. Bedobom a kocsiba csomagtartójába a fekete bőröndömet majd előhalászom a kulacsomat a hátamon lévő hátizsákból és kortyolok egy nagyot a hideg vízből.
-Hm, de lennék a kulacs helyében - sétál oda hozzám miután ő is berakta a bőröndjét Zsófi kocsijának a csomagtartójába.
-Ha jól viselkedsz akkor lehetsz - kacsintok rá perverzen.
-Na, de Olivér - néz rám kikerekedett szemekkel.
-Te kezdted Szerelmem - vágok ártatlan fejet.
-Na emberek! - csapja össze a tenyerét Panni. - Fiúk YaOuhoz, lányok hozzánk!
-Mi? - nézek döbbenten. - De Én Mercivel akarok!
-Én is Olivérrel! - ölel át az előttem álló nőszemély szomorú arcot vágva.
-Nem nem nem - nevet fel Zsófi hangosan.
-De.. - kezdek ellenkezni ám rájövök, hogy felesleges. - Hát akkor külön megyünk.
-Majd írok - mosolyodik el majd megcsókol. Megpaskolja a fenekem majd mosolyogva megindul Zsófi Nissanja felé. Sóvárogva nézek utána majd mikor Sziki lök egyet rajtam beülök a kocsiba.
-Na Oli ne búsulj már - bök oldalba a tizedik perc szótlanságom után.
-Ajj, Ti ezt nem értitek - csóválom a fejem.
-Ööö a kocsiban a mi barátnőink is ott ülnek - pillant rám YaOu a visszapillantó tükörből.
-Jó, talán igazad van - ismerem be. - Lehet, hogy túl spiláztam a dolgot.
Egy gyors SMS-t írok Mercinek amiben elmondom, hogy mennyire szeretem majd elrakom a telefonomat és csatlakozom a fiúkhoz akik valami hülyeségen nevetnek.
Az út első része viccelődésekkel és egyéb bohóckodásokkal telik. Minden hülyeségen hatalmasakat nevetünk és folyamatosan tovább fűzzük valami mással.
-Megállnak a lányok - néz YaOu az előttünk egyre jobban lassuló kocsira. Zsófi még le sem lassít, de jobb oldalról Merci ugrik ki majd berohan a benzin kútra.
-Ya Ou állj meg - csúsztatom idegesen a kezemet az ajtó nyitó kallantyúra.
-Olivér Én is azt szeretnék - mondja miközben begurulunk Zsófiék kocsija mellé. Mégis mi a franc történhetett?
--------------------------------------------------------------------
Sziasztok! Az első és legfontosabb a dolog amit szeretnék mondani, hogy mivel minden nap délután négykor jövök haza a suliból az előkészítők, társastánc, színjátszó és FGSZ miatt, ezért csak vasárnaponként tudok részeket hozni amik ígérem hosszúak lesznek! Sajnálom, hogy így alakult, de nem tudok mást csinálni. Ez az év nagyon durva lesz, fel kell kötnöm a gatyámat mivel most megyek 9-be, felvételiznem kell, nyílt napokra járni, sokat és még többet tanulni. Nem akarom abba hagyni a blogot így ez tűnik a legjobb megoldásnak. Remélem megértitek! Köszönöm a komikat és az oldalmegtekintéseket! Nagyon-nagyon szeretlek titeket! <3 Remélem nem okoztam senkinek csalódást és ezek után továbbra is olvassátok a blogom!:) Jó Olvasást az új részhez és kérlek hagyjatok nyomot magatok után! Új rész: Akkor sajnos csak vasárnap. :/
Puszi : Brigii
Az este folyamán több deprimáló, perverz alak mászik rám és kérik el a számom. Természetesen visszautasítom őket mivel foglalt vagyok, de ha szingli lennék akkor se jönnék össze olyan fiúkkal mint amilyenek ők.
Egész éjjel kapkodunk, össze-vissza rohangálunk, igyekszünk mihamarabb kiszolgálni a kissé türelmetlen, ittas állapotú vendégeket. Zoli a felettesem jól leszid, amiért nem vagyok elég gyors és figyelmes, Nekem pedig kezd elegem lenni ebből a melóból. Imádom a munkahelyem, Bettyvel több éve dolgozunk itt, igaz nem a legjobb állás, de a fizetés egész jó. Mondjuk amióta itt dolgozunk rengeteg dicséretet és elismerést kaptunk miszerint jól végezzük a munkánkat, de szerintem egy kis fizetés emelést megérdemelnénk.
-Merci! - kiált rám Zoli ismét a hangos zenét túlüvöltve. - Megint szólnom kell?
Ideges arckifejezéssel bámul, arca piros mint a paradicsom, nem tetszik neki amiért egy pillanatra nem a munkára koncentrálok. Vajon mikor robban fel a feje és hullik szét apró darabokra?
Zoli nagyon komolyan veszi a munkáját és elvárja, hogy mi is 110%-osan teljesítsünk. De akkor sem esik jól amit mond.
-Jó, ne haragudj. Megyek hozok még ananászt - sétálok el mellette a raktárba. Alig várom már a holnapot, Siófokot és a nyaralást. Elképzelem, ahogy a nap sugarai simogatják a bőrömet miközben fekszem a napozóágyon, ahogy a többiek hülyülnek a vízben, Olivér és Én együtt rohangálunk a naplementében. Gondolataim végtelenségig kalandoznának és még tovább amikor neki megyek az egyik szekrénysornak. Szerencsére nem ütöm meg magam, mivel megvéd a kezemben tartott doboz ananász, de épp elég ahhoz, hogy visszazökkentsen a való életbe. Már csak pár óra - gondolom miközben kimegyek a raktárból. Kipakolom a dobozból az ananászokat aztán hangos ordításra kapom fel a fejem. Ijedten nézek a tömeg közé a hang irányába majd megpillantok három fiút egymással verekedni. Két magas egy kicsi ellen, az egyik behúz a kicsinek aki a földre zuhan, a körülöttük lévők pedig egy kis kört kialakítva figyelik az eseményeket. Rácsipogok Balázsra, hogy jöjjön amint csak tud, de amikor percek elteltével se jön, ott hagyom a pultot és a tömegbe gázolok.
-Hey, hey mi folyik itt? - kérdem Tőlük kiabálva. Abbahagyják a dulakodást majd rám néznek, alaposan végig mérnek és perverzen elmosolyodnak.
-Egyedül vagy szivi? - kérdi Tőlem a bevert orrú szőke.
-Itt dolgozom, és megkérlek titeket, hogy folytassátok a verekedést kint.
-Mert ha nem mi lesz? - röhög fel a velem szemben álló.
-Takarodjatok kifelé! - üvöltök rájuk dühösen.
-Hm, de kis tüzes vagy cicus - néz rám csábosan Bevert Orr. - És még dögös is vagy - nyalja meg a száját. A gondolatra, hogy milyen perverz dolgok kavarognak a fejében eluralkodik rajtam a düh így az öklöm az amúgy is szétzúzott orrán csattan.
-Normális vagy te ribanc? - nyög fel fájdalmasan az orrát törölgetve, amelyből patakként folyik a vér.
-Induljatok kifelé különben Ti is kaptok - mutat a kijárat irányába. Imbolyogva megindulnak előttem, az orromat megcsapja az Őket körülvevő pia szaga ami azt mutatja, hogy többet ittak a kelleténél.
-Gyerünk, gyerünk nem érek rá egész nap - lökök egyet a magasabb, fekete hajún.
-Merci! - kiált fel Balázs előttünk amikor meglát minket.
-Balás, jó, hogy jössz - szólok Neki idegesen közben pedig még egyet lökök a feketén.
-Bocs, jöttem amint tudtam csak feltartottak - törli meg izzadságtól csillogó homlokát.
-Ezt a három parasztot kellett volna elintézni - mondom normális hangnemben amikor kiérünk a bejáraton.
-Jó, innen már átveszem - Kösz és bocs még egyszer.
-Cicuskám, azért megnézném, hogy az ágyban is ilyen vad vagy-e? - kiált utánam Bevert Orr aztán felnevet. Döbbenten fordulok vissza, már ott járok, hogy lekeverjek neki egyet amikor Balázs elém lép.
-Nyugi Merci. Menj be majd Én elrendezem Őket - néz rám megnyugtató pillantással.
-Oké - fújom ki a levegőt. - Kösz - mondom majd bemegyek.
-Merci mégis hol a francban voltál? - rivall rám Zoli a pultomnál állva amikor meglát. - Szóljak Ákosnak?
-Na ide figyelj Zoli! - csapok a pultra az öklömmel. - Attól, hogy még a felettesem vagy nem beszélhetsz így velem! Én is ember vagyok ahogy Te is és nem érdemlek meg ilyen lenéző hangnemet! Ha nagyon tudni akarod elmondom, hogy három idióta összeverekedett és közbe kellett lépnem ugyanis hiába szóltam Balázsnak nem tudott jönni mivel feltartották. És nem érdekel, nyugodtan szólj Ákosnak leszarom érted? Attól még, hogy Te 110%-osan teljesítesz a munkában nem várhatod el, hogy Én is és a többiek is ugyanolyan jól teljesítsünk mint Te! - ijedten nézek amikor tudatosul bennem, hogy mit mondtam, de már késő. Kimondtam és nem tudok rajta változtatni. Nem tudom kiradírozni vagy visszaszívni. Ahelyett, hogy Ákoshoz rohanna "árulkodni" bólint egyet és így szól:
-Folytasd a munkád - semmitmondó tekintettel néz rám majd elmegy. Megbántottam? Talán, de nem érdekel. Ideges voltam és a szavak csak úgy kijöttek belőlem. Lehet, hogy később megbánom...
Fáradtan sétálunk haza Bettyvel, közben pedig a ma esti történteket mesélem neki. Mivel ő egy szinttel lejjebb dolgozott nem hallott és látott semmit az este folyamán történtekről.
-Hű behúztál egy fiúnak? - kérdi döbbenten. - Mióta lettél Te ilyen agresszív?
-Agresszív? Én? - kérdezem döbbentséget tettetve.
-Jajj, de hülye vagy - nevet fel a fejem láttán.
-Ahhoz képest, hogy nemrég milyen fáradt voltam most nem is vagyok az - mondom.
-Kérdezhetek Tőled valamit? - néz rám kissé kényelmetlenül.
-Persze - mosolygok rá.
-Ugye Ya Ou és Én 26-án leszünk egy hónaposak és szeretném este meglepni valamivel. Egy jó kis vacsora utána meg..na szóval tudod - magyaráz kínosan. Nevetve bólintok majd folytatja: - És ahhoz kéne valami szexi ruha, szóval eljönnél majd velem vásárolni?
-Persze. Lehet Én is veszek majd valamit - pörgök fel mire perverzen elmosolyodik. - Most mi van?
-Semmi semmi - nevet fel. - Amúgy Ti már lefeküdtetek?
-Persze, a nagy koncert napján - mosolyodok el amint előjönnek az aznap esti emlékek.
-Oké oké a részletektől kímélj meg csak érdekelt - emeli fel a kezét védekezően.
-És Ti?
-Mi is - mosolyodik el.
-Nos megjöttünk - mondom miközben kinyitom az ajtót. - Vesd le a cipőt, mert nagyon hangosan kopog és nem akarom, hogy a fiúk felkeljenek - suttogom.
-Héé - ugrik elő a konyhából Olivér Mi pedig ijedten felsikítunk. Hangos hahotázásban tör ki, szórakoztatja, hogy az előbb majdnem szívrohamot kaptunk.
-Normális vagy Te majom? És ha szívrohamot kapok? - kérdem Tőle dühösen.
-Na, de Olivér és ha szívrohamot kap? - jön ki gúnyolódva Ya Ou.
-Én is itt vagyok ám Ferenc! - szól rá Betty.
-És ha Betty szívrohamot kap? - kérdi most már Ő is dühösen mit sem törődve azzal, hogy a barátnője nemrég Ferencnek hívta.
-Mit pampogsz, hisz' a Te ötleted volt - csap a combjára Olivér és most Mi nevetünk fel.
-Gyere már ide Te bolond - húzom magamhoz nevetve és megcsókolom.
-Hiányoztál - suttogja homlokát az enyémnek döntve.
-Te is nekem.
-Amúgy megkaptam az SMS-t és válaszoltam is.
-Tényleg? Észre sem vettem - nézek rá döbbenten majd előveszem a zsebemből a telefonomon és amint feloldom a zárat meglátom a bejövő SMS-t. Mosolyogva olvasom végig aztán visszateszem a zsebembe.
-Ez aranyos - puszilom meg az arcát. - Na srácok jó éjszakát. Majd holnap találkozunk - nézek hátra egy pillanatra Bettyékre és a szobába indulnék, de Ya Ou megszólal.
-Nektek is "jó éjszakát" - mutogat a levegőbe vadul nevetve.
-Olivér, Te már megint dicsekedtél? - nézek rá csípőre tett kézzel.
-Mondtam már, hogy szeretlek? - pillant rám ártatlanul, de csak megrázom a fejem és ismét Bettyékhez fordulok.
-Jó éjt srácok - mondom majd táskámmal a kezemben és oldalammal a Szöszivel a szobába indulunk.
-Cica - szólal meg amint a folyosóra érünk, de amikor nem reagálok megfogja a kezem és maga felé fordít. - Haragszol?
-Nem, de nem szeretném ha úgy beszélnél a magánéletünkről mint egy könyvről. Benne is van a nevében, hogy magán azaz kettőnkre tartozik.
-Jó ne haragudj. Nem rossz szándékból mondtam csak na...tudod - mosolyodik el huncutul.
-Tudom, Te bolond, de akkor se - borzolom össze a haját.
-Oké megígérem - húz magához és megcsókol. - Menj fürödj le és nálam találkozunk.
-De mindig nálad alszunk - mondom szomorúan.
-Mert az én matracom kényelmesebb - nevet fel.
-Nem szereted a matracomat? Jól van Patocska - nézek rá sértettséget tettetve.
-Nem nagyon - húzza el a száját. - Sorry.
-Jól van nem érdekes. Na mindjárt jövök - nyomok puszit a szájára majd besietek a szobámba. Ledobom a táskámat az ágyra a magassarkút a földre és átrohanok a fürdőbe. Bezárom magam mögött az ajtót és ledobom magamról a ruháimat a szennyes kosárba. Megnyitom a csapot közben pedig felgumizom a hajamat. Minden egyes vízcsepp energiával tölt fel, ellazulok és felfrissülök.
Miután alaposan megmosom a testem samponnal és leöblítem elzárom a csapot és kilépek a tus tálcából. Magam köré csavarom a törölközőm és alaposan fogat mosok. Lekapcsolom a villanyt, az ajtót behajtom és az Én szobámba megyek. Szárazra törlöm a testemet majd felveszem a fehérneműimet, a szívecskés pólómat és a muffinos nadrágomat. A telefonomat a számba veszem, nyomok a kezemre egy kis kézkrémet mivel elég száraz a bőröm majd lekapcsolom itt is a villanyt és Olivér szobájába megyek.
-Megjöttem - mondom miután kiköpöm a telefonomat az ágyra. Szórakozottan nézi amint bemászom az ágyba és a krémes kezemmel vigyázva valahogy betakarom magam.
-Kösz, hogy segítsz - nézek rá mérgesen.
-Tudod, hogy szeretlek - nevet fel majd magához húz. - Milyen napod volt?
-Szar. Elegem van már az egészből.
-Miért? Mi történt? Jött még egy Bencéhez hasonló munkatársatok? - ül fel és szemében düh szikrája lobban.
-Nem dehogyis - fogom meg az arcát nyugtatásképp ezzel össze krémezve puha bőrét. - Csak leszidták párszor a fejem, biztonsági őrösdit játszottam, lehurrogtam a felettesem fejét. Kezdem megutálni ezt a melót.
-Ennek felét sem értettem, de nem hiszem, hogy tudni akarom. Mindenesetre megnyugtatlak, hogy van ennél rosszabb meló is - húz magához közelebb majd egy puszit nyom az arcorma.
-Tudom. Szeretem ezt a melót csinálni csak néha úgy érzem, hogy nem Nekem való - rázom meg a fejem finoman.
-Ezt jól hiszed. Ugyanis neked az éneklés való - simítja meg az arcom mosolyogva.
-Olivér.. - sóhajtom és felülök ölelő karjai közül. - Nagyon szeretek énekelni, de nem.. - kezdem, de félbeszakít.
-Jó oké értem - mosolyodik el amolyan "ismerlek már" stílusban. - Majd ha akarsz róla beszélni akkor beszélünk. Nem akarom erőltetni.
-Köszönöm - húzom magamhoz majd megcsókolom. Nyelve elidőzik a számban, ujjaink egymás testén vándorolnak össze-vissza. Ujjai megállapodnak a pólómnál majd egy pillanat alatt lekapják Rólam és a földre kerül. Derekamat ölelve végig csókolja a nyakam a bőröm megperzselődik ahol hozzá ér.
-Annyira imádom a nyakad - duruzsolja.
-Vettem észre - kuncogok fel. - Sok a ruha Rajtad, nem gondolod? - kérdezem beharapva az ajkam. Ujjaimat nyakára kulcsolom majd lassan magamra húzom. A gyomrom fel-le liftezik, akarom Őt, mindennél jobban. Lassan húzom le Róla a pólóját majd a földre dobom az enyém mellé. Egy csókkal elvonva a figyelmét fordítok a helyzetünkön aztán kényelmesen elhelyezkedem a csípőjén. Lassan csókolom végig felsőtestének minden egyes porcikáját, érzem amint megremeg a teste alattam. Imádom, hogy ilyen reakciókat váltok ki belőle.
-Tetszik a látvány - nézek fel rá. - Patocska Olivér ilyen kiszolgáltatott állapotban és azt csinálok vele amit csak akarom. Felbecsülhetetlen.
-Lesz ez még másképp is - mondja majd derekamat elkapva maga alá gyűr. Csípőjével két lábam közé fekszik, érzem dudorodó férfiasságát. Akaratlanul is felnyögök amikor finoman megszívja a nyakamon a bőrt. Kezemmel végig simítok mellkasán majd egyre lejjebb merészkedem míg végül megállapodok nadrágja gombjánál. Türelmetlenül gombolom ki majd kezdem el letolni rajta.
-Valaki nagyon türelmetlen - nevet fel szórakozottan majd lehúzza magáról a nadrágot. Ajkai visszatérnek a kulcs csontomra lassan járják be a bőr felületemet.
Fordítok a helyzetünkön és most tudom, hogy Én jövök. Finoman meghúzom boxerének szélét majd elengedem, ezzel a bőrére csattan a vastag gumi. Feszengeni kezd alattam, férfiassága még nagyobb lesz. Felkuncogok a látványon majd leveszem magamról a nadrágot és azt is a földre dobom. Egy hirtelen pillanatban megragadja a derekam és ismét maga alá gyűr.
-Szeretem ha Én vagyok felül - suttogja miközben hátam alá nyúl. Ledöbbenek a perverz kijelentésén majd érzem amint kikapcsolja a melltartómat, aztán azt is a földre dobja. Nyelvei végig kalandoznak mellemen, orbitális lassúsággal, a légzésem gyorsul, idegesen a lepedőbe markolok. Ajkai lejjebb vándorolnak a hasamon majd bugyim szélénél állapodnak meg. Lassan húzza le Rólam az anyagot, ezzel még jobban elérve azt, hogy a gyomrom még jobban összezsugorodjon. Mikor végre lehúzza Rólam a bugyit az Ő alsónadrágját is lekapja magáról ezzel felfedve méretes férfiasságát.
A fiókba nyúl egy kis kocka zacsiért amit fogaival feltép majd kiveszi belőle a fehér gumit és felhúzza. Visszaereszkedik rám, szenvedélyesen megcsókol majd belém hatol. Egy halk nyögés hagyja el a számát ujjaimmal hajába túrok és lehúzom magamhoz egy csókért.
-Szeretlek - suttogja.
-Én is szeretlek.
Egy halk nyögés hagyja el a száját ujjainkat összekulcsolva pihenteti mellettünk a lepedőn. Minden egyes lökésnél szorít egyet a kezemen. Érzem amint közel vagyok a csúcshoz.
-Merci - nyögi a nevem amikor a csúcson van. Egy hatalmas nyögés közben egyszerre megyünk el. Csípőjével lelassul, finoman rám fekszik majd megcsókol. Egy kicsit vár amíg légzésünk csillapodik majd kihúzódik. Leveszi magáról a gumit, a kukába dobja majd mellém fekszik. Betakarom magunkat akármilyen meleg is van a szobában majd közelebb húzódok hozzá.
-Imádlak - suttogja majd ismét megcsókol.
-Én is Téged - mosolyodok el.
*Másnap reggel*
Hangos kiabálásokra és dörömbölésekre nyitom ki a szemem majd megpillantom a velem szemben szuszogó Szöszit.
-Jó Reggelt! - lép be az ajtón Ya Ou mit sem törődve a magánszféránkkal.
-Shh! Nem látod, hogy alszik? - rivallok rá suttogva.
-Bocs - vált át Ő is halk üzemmódba. - Srácok figyi lassan készülődni kéne. Fél egy van és nemsokára indulunk Ti meg ha jól tudom még nem pakoltatok össze.
-Jó oké. Felkeltem, megreggelizünk és neki állunk pakolni. Csak még egy kicsit had lustálkodjunk - fogom magamhoz a takarót.
-Aki éjjel legény... - kezdi mosolyogva majd kimegy. De nagy szerencséd van, hogy kimentél Ferenc!
Mosolyogva dőlök vissza a párnámra majd oldalamra fordulva jobb kezemmel megtámasztom a fejem és Olivérre nézek.
-Édesem - simítom meg az arcán miközben lágy hangon beszélek hozzá. - Jó Reggelt.
-Ühm - nyögdécseli álmosan majd takaróstul rám fekszik. Fejét nyakamhoz hatja és ott szuszog tovább.
-Édesem, lassan indulunk. Fel kéne kelni, reggelizni meg pakolni - birizgálom szőkés hajtincseit.
-Csak még egy kicsit bújj vissza hozzám - nyöszörgi álmos hangon.
-Na jó, de csak, mert ilyen szépen kérted - mosolyodok el majd egy puszit nyomok a fejére.
-Csöndes vagy - szólal meg pár perc csend múlva.
-Fáradt vagyok, Te meg még aludni szeretnél szóval nem akarlak zavarni.
-Tudod, hogy imádom a hangod ha beszélsz ha énekelsz. Attól, hogy még alszok nyugodtan beszélhetsz.
-Hát nincs mit mondanom - vonom meg a vállam.
-Baj van? - emeli fel a fejét aggódva.
-Dehogy - rázom meg mosolyogva a fejem.
-Biztos? - méreget gyanúsan úgy mintha hazudni akarnék.
-Biztos - mosolyodok el majd megcsókolom. - Na, de most már neki állni öltözni!
-Igenis anyuci - szalutál mosolyogva majd lemászik Rólam. Felkapja magára a tegnapi boxerét majd a nadrágot is.
-Dobd ide a ruhámat - mondom neki az ágyon ülve.
-Ezek kellenek? - markolja meg a hatalmas ruha kupacot és a levegőbe emeli. - Gyere érte - mosolyodik el ravaszul és visszadobja a földre. Bosszúsan felállok az ágyról, nem értem miért nem tudja odaadni azokat a nyomorult göncöket. Felkapom a földről és igyekeznék vissza az ágyhoz.
-Mire volt ez jó - csóválom meg a fejem.
-Erre - ránt vissza magához majd megcsókol.
-Te egy nem normális majom vagy - rázom meg a fejem.
-Te meg Oli szomorító - biggyeszti le az ajkait mire megforgatom a szemem majd elmosolyodok.
-Elfordulni - szólok rá az ágy szélénél állva. Szó nélkül, kérésemet teljesítve hátat fordít nekem és a szekrényhez sétál. Sietve felkapom magamra a bugyit és a melltartót majd kezembe veszem a nadrágom amikor megszólal.
-Fordulhatok?
-Nem - vágom rá és tovább öltöznék abban a tudatban, hogy továbbra is háttal marad Nekem, de ez nem történik meg. Mosolyogva pördül meg majd alaposan végig mér.
-Olivér! - dobok hozzá egy párnát mérgesen.
-Ne már Merci - kapja el a levegőben és visszadobja az ágyra. - Láttalak már meztelenül, akkor most a fehérnemű miért baj?
-Mert - vágom rá miközben Én magam sem tudom a választ.
-Na Te sem tudod úgyhogy ennyit Erről - húz magához nevetve, de amikor látja, hogy Én nem nevetek elhallgat. - Merci, ne már. Fantasztikus tested van mit szégyenlősködsz? Miért csinálod ezt?
-Jó. Mindegy - rázom meg a fejem majd felveszem a pólómat.
-Gyere már ide - nyújtja ki a kezét miközben az ágyra ül. Óvatosan körbefonja ujjaival az enyémet majd az ölébe húz. - Elmondod?
-Mégis mit? - nézek rá értetlenül.
-Hogy miért vagy ilyen szégyenlős?
-Jajj Olivér. Mindegy nő szégyenlős. Tudod nektek férfiaknak könnyű kordában tartani a testalkatotokat, de mi már egy hamburgertől 10 kilót hízunk. Minden lány a testét mivel nem megfelelő látvány fogadja őket a tükörbe nézve.
-De Te mit akarsz ennél jobban fogyni vagy jobb testet? Merci a végén még azt hiszem, hogy anorexiás vagy!
-Dehogy vagyok anorexiás! - nézek rá döbbenten. - És egyébként sem fogyózok vagy valami. De most jobb lenne ha itt mászkálnék fehérneműben?
-Nekem megfelelne - mosolyodik el perverzen. - Egyébként pedig nincs igazad velünk kapcsolatban. Mi nekünk férfiaknak is nehéz megtartani a testalkatunkat. Vannak olyan férfiak akik nincsenek megelégedve a testükkel, és hiába akarnak fogyni nem tudnak. Mi se vagyunk tökéletesek.
-De Te ugye meg vagy elégedve magaddal? - kérdezem félénken.
-Persze, de remélem Te is! Ne legyél szégyenlős, ne fogyózzál, ne izéljál, mert összeakasztjuk a bajszunkat. Nekem így vagy jó, Én így szeretlek - mosolyodik el.
-Olyan édes vagy - simítok végig könnyezve az arcán. - Köszönöm, hogy vagy Nekem. Nem tudom mi lenne velem Nélküled.
-Én köszönöm, hogy vagy nekem - csókol meg.
--------------------------------------------------------------------
Sziasztok! Nos rengeteg időm volt megírni ezt a részt mivel hazaküldtek délelőtt 10-kor a suliból, mert belázasodtam. Szóval ma nyomom az ágyat, holnap doki, de előtte persze új rész! Nagyon-nagyon köszönöm a komikat és az oldalmegtekintéseket! Remélem mindenkinek jól telik a suli. Nekem nagyon nehéz, mivel majdnem minden nap van előkészítő, társastánc, színjátszó és nagyjából négykor érek haza utána meg tanulnom kell. Szóval lehet, hogy heti 1x fogok tudni részt hozni. Remélem megértitek és továbbra is olvassátok a blogom!:) Igyekszem megírni előre a részeket, hogy akkor csak annyit kelljen csinálnom, hogy fellépek és felrakom az új részt. Erről amjd írok valamikor egy kis értesítőt részletesebben! Jó Olvasást az új részhez és kérlek hagyjatok nyomot magatok után! :D
Puszi: Brigii
Becsapom magam mögött a kocsi ajtót, bezárom és fellépcsőzök a negyedikre. Ledobom a cipőmet a földre a fogas alá, megborzolom izzadt hajamat a nagy melegtől közben pedig a konyhába megyek. Egy pohár hideg víz elfogyasztása után a nappalin keresztül a szobába megyek. Elmormolok a többieknek egy "Sziasztok" - ot majd becsapom magam mögött az ajtót. Hallom amint Olivér is ugyanígy tesz aztán leülök az ágyam szélére. Kezeimet a térdemre támasztom, fejemet a tenyerembe hajtom. Miért kell ezt csinálni? Miért kell ezt csinálnunk?
Végig futtatom a tekintetem az ágyamon majd megakad a szemem Olivér pullóverén. Felemelem a ruha anyagot a takaróról és eldőlök a matracomon. Szorosan ölelgetem a pulcsit, fejemet mélyen bele fúrom és beszippantom Olivér férfia illatát. Nem akarok vele veszekedni, de nem értem miért mondta azt nekem. Mi az, hogy büszke rám? Egy gyáva alakra, hogy lehet valaki büszke? Amit tettem az nem csodálatra méltó hanem elítélendő.
Egy halk kopogás zavar meg mire fáradtan lehunyom a szemem.
-Ki az? - szólok ki miközben még erősebben ölelem a pullóvert.
-Ya Ou vagyok, bejöhetek? - hallom meg kínai barátom hangját az ajtó túloldalról.
-Gyere - mondom miközben felülök. az ajtó lassan kinyílik, Ya Ou egy halvány mosollyal az arcán néz be amitől nekem is mosolyognom kell, de nem lesz jobb kedvem.
-Mi ez a mosoly szünet köztetek? Feltűnt, hogy nem faljátok egymást a nappaliban csak ajtó csapkodva bejöttetek a szobátokba - ül le az ágyamra és aggodalmas tekintettel néz rám.
-Nem tudom miről beszélsz - rázom meg a fejem miközben megvakarom a tarkómat.
-Ugyanezt mondta Oli is - rázza meg a fejét amolyan "engem ti nem vertek át, mivel ismerlek titeket" stílusban.
-Mondom, hogy nincs semmi - hazudok tovább. Semmi kedvem sincs most erről beszélgetni.
-Merci - néz rám könyörögve. - Mond mi történt
Egy nagy levegőt veszek, leteszem a kezemből a ruhát és megszólalok:
-A nagynénjémhez tartottunk látogatóba, akinek van egy kisfia Marci. A kisboltban futottam velük össze és Bea elhívott minket magához. Tökre vártam ezt az egészet mivel rég láttam őket és nagyon fontosak nekem. aztán út közben szóba jött a családom majd Olivér azt mondta, hogy büszke rám amiért szembe néztem az engem ért sérelmekkel, támadásokkal és ehhez hasonló dolgokkal. Én ezt az egészet nem értettem, hogy miért mondja ezt és elmondtam neki, hogy senki sem lenne büszke egy olyan emberre mint Én és nem is értem, hogy Ő miért az.
-Hogy érted, hogy egy olyan emberre mint Te? - szólt közbe kíváncsian.
-Egy olyan emberre mint Én. Egyáltalán nem igaz amit mondott Olivér érted? Nem néztem szembe a dolgokkal. Megfutamodtam mindentől, elmenekültem a gondok elől. Egy gyáva undorító alak vagyok aki nem érdemel csodálatot és ehhez hasonlókat.
-Mi az, hogy megfutamodtál? Te hallod miket beszélsz? Merci, Oli, Betty, Én és a többiek csodálunk Téged amiatt amit tettél. Hány ember csinálta volna azt utánad, hogy elviseli éveken keresztül azt a bántalmazást, értem ezt szavakkal való bántalmazásra, ami Téged ért? Hogy ezzel együtt éltél? Azzal, hogy a családod utál, kitagad, megvet amit Te nem is tudsz, hogy miért és a legelején még próbáltad megszerettetni magad velük, de egy idő után feladtad? Hogy elviseltél mindent amit veled tettek? Hány ember csinálta volna még ezt utánad? És Te kérded még, hogy miért büszke Rád, és nevezed magad egy undorító gyáva alaknak? - néz rám elképedve mondandója végén, de a szemében ott van a komolyság.
-É...m..a.. - csak ülök szótlanul és nézek az előttem ülő fiúra akiről azt hittem, hogy egy nagyon jó fiú barátom, de mint most kiderült több mint egy legjobb fiú barát. Olyan akár egy bátty. Soha nem mondtak még nekem ilyet.
-Most elértem, hogy nem tudj mondani semmit? - nevet fel döbbenten.
-Igen - bököm ki. - Soha nem mondtak még nekem ilyet és nem gondoltam volna, hogy Ti ezt így gondoljátok.
-Pedig így gondoljuk hidd el. Merci Te egy fantasztikus, kitartó, gyönyörű lány vagy aki igen csodálatra méltó. Ennyi mindenen keresztül mentél és nézd meg mi lett a végeredmény. Megtaláltad a boldogságot ennyi rossz után. Én büszke vagyok rád - mosolyodik el.
-És jó lenne ha nem magadat hibáztatnád végre, és nem gondolnád azt, hogy egy undorító alak vagy, Épp ellenkezőleg. De ezt már elmondtam.
-Köszönöm - ölelem meg ám a hirtelen jött lendülettől hátra esik az ágyon. Nevetve landolunk a matracon majd feltápászkodok és rá nézek.
-Nem tudtam, hogy Ti így gondoljátok, de ez nagyon jól esett amit mondtál. Köszönöm tényleg - nézek rá hálásan. Lehet, hogy igaza van.
-Nincs mit. Menj béküljetek ki. Nem akarok úgy elutazni, hogy azt lássam ahogy két méter távolság van köztetek. Igaz úgysem bírnátok sokáig, de.. - elhúzza a mondat végét majd felnevet.
-Jó. Csak nem tudom mit mondjak neki - vallom be csalódottan. - Haragszik rám.
-Dehogy haragszik - legyint. - Csak gondolom bántja a dolog. De nem tudod meg ha nem beszélsz vele. Na gyere - ránt fel az ágyamról és az ajtó felé lökdös.
-Jó megyek már - nevetek fel. Kisétálok a folyosóra, elbúcsúzom Ya Outól majd a Szöszi szobájának az ajtajához megyek. Kettőt kopogok majd mikor hallom a "gyere" szót benyitok.
-Szia. Bejöhetek? - állok meg a küszöbön.
-Szia - csillan fel a szeme. -Persze.
-Figyelj Kicsim, Én sajnálom. Csak tudod... - kezdem, de félbeszakít.
-Nem, Én sajnálom. Túl sok mindent zúdítottam a fejedre. Csak azt akartam, hogy tudd, hogy büszke vagyok rád és nagyon-nagyon szeretlek.
-Tudom. Beszéltem Ya Ouval és észhez térített ha szabad ezt mondanom. És lehet, hogy igaza van. Lehet, hogy nem vagyok egy gyáva patkány, csak Én hittem magam annak.
-Nem vagy gyáva patkány. Elmondtam már, de ha kell elmondom most is, hogy Te egy nagyon csodálatra méltó ember vagy. Nagyon tisztellek amiatt amin keresztül mentél és, hogy képes voltál ezeket a dolgokat elviselni.
-Köszönöm - nézek rá egy pillanatra. - De nem felejthetnénk el? Nem akarok így elutazni.
-Én sem szeretnék így elutazni. Szeretném minden pillanatát kiélvezni a nyaralásnak és nem rossz emlékekkel haza jönni.
-Akkor szent a béke? - nézek rá boci szemekkel.
-Gyere ide - tárja szét a karjait mire mosolyogva hozzá bújok és megcsókolom.
-Nagyon szeretlek Muki - suttogom.
-Én is Szeretlek. Van kedved elmenni sétálni?
-Kedvem lenne, de lassan munkába kell mennem. Addig pedig le kéne fürdenem - húzom el a számat aztán eszembe jut valami. - De ha gondolod fürödhetünk együtt - húzom fel az ágyról a kezénél fogva, vadul mosolyogva.
-Hmm, jól hangzik. Egy jó kis fürdő a világ legjobb nőjével? Ki nem hagynám - húz magához majd megcsókol. Halkan felkuncogok majd a fürdőbe megyünk. Bezárom magunk mögött az ajtót, megnyitom a csapot közben pedig felgumizom a hajam.
-Mi legyen, eper vagy mandula? - mutat fel a kezében két samponos flakont.
-Eper - nyalom meg a szám amint elképzelem magam előtt a finom gyümölcsöt. Belenyom egy hatalmas adagot majd miután megtelik a kád elzárja a csapot.
-Fordulj el - jelentem ki amikor letolnám a nadrágomat.
-Mi? - nevet fel értetlenül.
-Komolyan mondtam. Fordulj el - mutogatok az ujjammal köröket a levegőben ezzel jelezve, hogy tegye amit mondtam.
-Te bolond vagy - dobja le magáról az alsó nadrágot mire ajkamat beharapva végig mérem csupasz testét. Észreveszi amint elidőzik rajta a tekintetem, ezért elmosolyodik. Beszáll a kádba, kényelmesen elhelyezkedik majd rám néz.
-Oké oké becsukom a szemem - nevet fel.
-De takard is el - emelem fel a mutatóujjam miközben ledobom magamról a nadrágot. Gyorsan leveszem a pólót majd a melltartót és a bugyit is. Sietve beszállok elé a kádba majd neki dőlök.
-Kinyithatod - jelentem ki közben pedig bevizezem a vállamat.
-Mindent láttam - suttogja a nyakamba és derekam köré fonja a karjait.
-Perverz - nézek rá mérgesen a vállam fölött.
-Ugyan már Merci. Amikor szexelünk akkor is látlak meztelenül. És foglak is. Akkor most nem mindegy? Egyébként meg jó tested van úgyhogy ne szégyenlősködj - harap bele finoman a fülcimpámba. Szorosabban öleli a derekamat és a lehető legközelebb húz magához.
Apró puszikat hagy a nyakamon, közben pedig combomra apró köröket rajzolgat. Az egész testemet kirázza a hideg aztán hátrahajtom a fejem a vállára és engedem, hogy folytassa a cselekedetét.
-Imádom a nyakad - suttogja.
-Én meg téged - mosolyodok el és szembe fordulok vele. Lovagló ülésben helyet foglalok rajta majd beharapom az ajkam. Ujjaimmal végig simítom az arcát, az ajkait, magamba szívom a látványt amit soha nem akarok elfeledni. Vizes kezemmel beletúrok szőkés barna hajába amit ettől a cselekedetemtől habos és vizes lesz. Mosolyogva figyel engem majd kezeit az arcomra teszi és megcsókol. Ujjaim tarkóján pihennek, apró köröket rajzolva a bőrére. Kezeit derekam köré fonja, szorosan magához húz. Ajkaink vadul falják egymást, a gyomrom fel-le liftezik a testem felforrósodik. Finoman megharapom alsó ajkát mire gy morgás hagyja el a száját.
-Vadmacska - szakítja félbe egy pillanatra a csókunkat. Elmosolyodok majd ismét megcsókoljuk egymást, de ezúttal sokkal vadabbul. Kezével belemarkol a fenekembe és ezúttal az Én számat hagyja el agy nyögés.
-Akarlak - suttogja.
-Én is Olivér, de mennem kell a munkába - simítom meg az arcát kissé lihegve. Szomorúan lebiggyeszti az ajkát, aztán bólint.
-De ha hazajövök akkor bármit csinálhatunk - hajolok a füléhez mosolyogva.
-Na most majdnem mondtam valamit - rázza meg a fejét nevetve.
Miután a bőrünk aszalt szilva állagúvá ázik, kiszállunk a kádból, magunk köré csavarjuk a törölközőt és elvonulunk a saját szobánkba. Hatalmas nagy hőség van, alig lehet megmaradni és ehhez képest én nekem fekete nadrágban és ingben kell elmennem, merthogy ez a "kötelező munkaruha". Felrángatom magamra a fekete farmeromat, begombolom az ingem gombjait, felveszem a magassarkúmat, sminkelek és a táskámat felkapva a konyhába megyek. Megkajálok, elbúcsúzok a fiúktól és sietek a munkahelyemre. Remélem Ákos ad szabadnapot, mert anélkül nem tudnék elmenni a nyaralásra. Ledobom a táskámat az öltözőbe majd Ákos irodájához megyek. Kopogok kettőt az ajtón és benyitok.
-Szia Ákos - lépek be mosolyogva.
-Szia Merci. Mi a helyzet?
-Semmi különös. Igazából lenne egy kérésem - állok meg az asztala előtt.
-Na mondjad csak - mosolyodik el.
-Azt szeretném kérdezni, hogy ugye mivel holnap elutaznánk a barátommal nyaralni, kaphatnék-e szabadnapot 26-áig - bököm ki a félig értelmes mondatot.
-Nem - vágja rá Én pedig döbbenten nézek. Remélem ez csak egy rossz vicc.
-Csak viccelek - nevet fel az arckifejezésem láttán Én pedig kifújom az eddig visszatartott levegőt.
-Betty is volt itt az előbb szóval gondolom Ő is megy veletek. Menj csak nyugodtan és érezd jól magad - mosolyog rám.
-Hú, nagyon szépen köszönöm - nézek rá hálásan. - Akkor Én megyek beállok dolgozni. Köszönöm még egyszer - indulok kifelé.
-Nincs mit. Szia Merci - kilépek az ajtón és mosolyogva kapom elő a telefonomat, hogy írjak Olivérnek. Miután bepötyögöm az üzit nem várom meg, hogy mit ír vissza, elmegyek a pultomhoz. Neki állok a szokásos teendőimet elvégezni, közben pedig beszélek pár szót Bettyvel a nyaralásról. Szóba kerül, hogy ma este Ya Ounál alszik úgyhogy együtt megyünk haza, aminek nagyon örülök.
--------------------------------------------------------------------
Sziasztok! :D Elérkezett a vasárnap, ezzel együtt egy újabb rész és egy újabb hét vége. Nagyon elszomorított az előző részre érkezett egy komment. Köszönöm a komit, de abban reménykedtem, hogy másnap amikor benézek a blogba több komment lesz, de ez nem így volt. Nem tudom, hogy mégis miért. Feltettem magamnak számtalan kérdést, mint például: Ilyen rossz lett az új rész? Netán már nem is olvassák a blogom? Esetleg megutálnak? Aztán azzal zártam le az egészet, hogy egy komi nem a világ vége és lehet, hogy a suli miatt nem volt idejük komizni. Majd a következő részre több is érkezik. Remélem. Kérlek titeket, hogy ehhez a részhez fejtsétek ki komiba a véleményeteket a blogról! Nagyon sokat jelentene nekem!:) Remélem tetszeni fog ez a rész és hagytok nyomot magatok után! :)Köszönöm az oldalmegtekintéseket ami 50000-ren felül van! *-* A következőt ha minden jól megy és lesz időm, szokás szerint szerdán hozom! Addig is kitartás és sok sikert mindenkinek a sulihoz! Ölelés és puszi : Brigii
A bevásárlás után haza indulunk. Út közben Merci mesél nekem a nagy nénikéjéről meg Marciról. Már arról látszik, hogy imádja azt a kisfiút, ahogy bánt vele a boltban és, ahogy áradozik róla. Örömmel hallgattam végig. Nagyon jól állt a kezében az a kisfiú. Na, de a mi gyerünk milyen jól fog! Elmosolyodok amint magam elé képzelem Őt a kezében egy aranyos kislánnyal.
-Mit mosolyogsz? - pillant rám a hűtő előtt állva.
-Csak elképzeltelek a közös kisgyerekünkkel - mondom miközben átadok neki egy doboz vajat. Arcáról a mosoly lehervad ideges lesz a kezéből a vaj majdnem kiesik.
-Na most mi van? - kérdeztem ijedten.
-Te akarsz Tőlem gyereket? - kérdi meglepetten.
-Miért ne?
-Hát csak...izé...csak kérdeztem - kezd el pakolgatni a hűtőben tekintetét elkapva Rólam.
-Merci - sétálok oda mellé. - Mond már mi van - fordítom magam elé.
-Hát izé...hogy is mondjam...ahj. Én azt hittem, hogy Te nem szeretnél gyereket, mert mivel híresség vagy nem lenne rá időd és elrontaná a karrieredet - böki ki Én pedig döbbenten nézek.
-Ezt mégis miből gondoltad?
-Hát a legtöbb sztár nem akar gyereket, mert az elrontja a karrierjét és azt hittem, hogy Te sem akarsz gyereket.
-Dehogyis! Én szeretnék gyereket jó sokat - húzom magamhoz a derekánál fogva.
-Tényleg? - mosolyodik el boldogan.
-Igen. Sok ezret - nevetek fel.
-Ezret? - düllednek ki a szemei. - Tudod milyen kövér leszek Én egy gyerek után? És akkor még ezer után?
Hangosan felnevetek majd magamhoz húzom egy csókért.
-Maximum három gyerek - húzódik el komolya arccal.
-Öt - vágom rá.
-Három - erősködik.
-Négy? - kérdem reménykedve.
-Három és fél - vágja rá mire felnevetek.
-Három és fél? Te hülye azt, hogy?
-Lehülyéztél? Jól van Patocska ezt megjegyeztem - bontakozik ki ölelő karjaim közül és durcás arcot vágva a szobájába indul.
-Merci ne már. Tudod, hogy nem mondtam komolyan - húzom vissza csuklójánál fogva.
-Tudom csak ugyanazt csinálom amit te - nyújt rám nyelvet mosolyogva.
-Fussál Jakab különben véged! - nézek rá fenyegetően. Egy hangos sikoly hagyja el a száját majd a nappali felé rohan. Gyorsan utána eredek ésköröket írunk le a kanapé körül.
-Olivér hagyd abba - kiált rám nevetve.
-El se kezdtem - nézek rá ártatlanul.
-Dehogynem! Itt kergetsz a kanapé körül utána meg halálra csikizel vagy mit tudom én - hadonászik a kezeivel.
-Nem bántalak nyugi - nevetek fel és felé nyújtom a kezem.
-Benz menj már a tévé elől - lökdösi arrébb Ya Ou.
-Ne lökdöss már Ferenc - parancsol rá. Az alkalmat kihasználva amíg Ők ketten vitatkoznak elkapom Mercit a derekánál fogva és a szoba felé húzom.
-Segítség segítség! Feri segíts már! - kapálózik a karjaim között.
-Van nevem is - mondja Ya Ou a tévét bámulva.
-Ya Ou segíts már - kiáltja miközben megkapaszkodik az ajtó félfában.
-Hm - dörzsöli az állát hüvelyk és mutatóujjával. - Nem - vágja rá majd felnevet.
-Nemárr - kiáltja. Lekaparom ujjait az ajtó félfáról majd a szobába viszem. Óvatosan végig fektetem az ágyon aztán rá fekszem ezzel fogságba ejtve Őt.
-Félsz Tőlem? Tényleg? - nevetek fel.
-Dehogy csak vicceltem. Nem félek, mert tudom, hogy nem bántasz - rebegteti meg a szempilláit mire elmosolyodok.
-Basszus! - kap a fejéhez idegesen és félig felül. - Indulnunk kéne ha oda akarunk érni Beusékhoz.
-Az még ráér - suttogom miközben eltűrök egy tincset a füle mögé. Visszaereszkedik az ágyra és halványan elmosolyodik. Ragyogó, kék szemeibe nézek amelyek a legelső pillanattól kezdve elbűvöltek és fogságba ejtettek.
Csak nézzük egymást, nem mondunk semmit. De nem is kellenek ide szavak. Ujjai nyakam köré fonódnak majd lehúz magához és ajkait az enyémre tapasztja. Ajkaink lassan mozognak, körmével finoman végig szánt a hátamon. A hideg kiráz ettől a cselekedétől, de ennek ellenére imádom amikor ezt csinálja. Kezemmel benyúlok pólója alá majd hasát kezdem el simogatni az ujjaimmal. Végig simítok puha bőrén majd feljebb merészkedek melltartójának a széléig. Apró köröket rajzolok a ruhaanyag szélén a bőrére a száját pedig egy halk nyögés hagyja el. Szeretem és akarom Őt mindennél jobban.
-Olivér - húzódik el lihegve. Homlokomat az Övének döntöm, végig Őt figyelem. - Álljunk le mielőtt elkezdenénk. A többiek bármikor bejöhetnek és nekünk pedig mennünk kell.
Nem szexelhettek mindig! Bírjál már magaddal ember! Felfogom amit mond majd bólintok.
-Ne haragudj csak tudod nehéz neked ellenállni - suttogom majd egy puszit adok a szájára.
-Hidd el nekem sem könnyű - mosolyodik el. Kihúzom a kezemet pólója alól majd felkelek az ágyról. Merci is ugyanígy tesz, a smink asztalához sétál, felveszi a rajta heverő fésűt majd kifésüli szép, hosszú barna haját. Miután ezzel kész lesz előkotor a fiókból egy szempillaspirált.
-Az minek? - intek fejemmel a kezében tartott tárgy felé.
-Városba megyünk Olivér. Valahogy ki kell néznem - oktat ki tekintetét nem véve le a tükörről. Végig húzkodja szempilláin a fekete tust majd visszacsavarja a kupakot és a fiókba rakja. Egy fekete szemceruzát vesz elő majd kifesti a szemét alul. Miután ezzel is kész visszateszi azt is a fiókba a többi smink közé. Nyakára egy kis rózsaszín üvegcséből parfümöt fúj majd ellenőrzi magát a tükörben aztán felkapja a táskáját a földről.
-Mehetünk - mosolyog rám.
-Tudod te smink nélkül is szép vagy - mosolygok. Szeretem ha egy lány sminkeli magát, van aki sminkel is szép, de Merci nélkül is gyönyörű.
-Jó vicc - megy el mellettem nevetve ezzel egy finom és bódító illat felhőt hagyva maga után.
-Imádom ezt az illatot - sietek utána és átölelem a derekát.
-Én is. Majd újat kel vennem, mert lassan kifogy - biggyeszti le az ajkait.
-Úristen mekkora gondok vannak itt - rázom a fejem gondterhelt arcát látva.
-Bunkó vagy - böki meg a hasam. - Srácok elmentünk. Ya Ou vihetjük a kocsit? - kérdi kínai barátunkról.
-Persze, de ha valami baj lesz - csóválja a fejét majd felénk dobja a slussz kulcsot.
-Dehogy! Sziasztok! - nevet fel.
Leliftezünk a földszintre és kilépünk a hatalmas épületből. Megkeressük Ya Ou kocsiját és miután egy sort vitatkozunk arról, hogy ki vezessen Én beülök az anyós ülésre Merci pedig a kormány mögé.
-Nem félsz, hogy valami baj lesz? - kérdezem Tőle.
-Nem különösen. Ha rendőrt látunk leparkolok és gyalogolunk - ránt válla mit sem törődve a dologgal. Beindítja a motort majd kitolat.
-Nem maradunk sokáig, mivel dolgoznom kell. Maximum két óra és jövünk haza - jelenti ki.
-Rendben.
*Jakab Mercédesz*
Annyira örülök a találkozásnak Beussal és Marcival! Imádom őket és nagyon rég találkoztam velük. Imádom a kis lurkót! Annyira aranyos! Régebben volt amikor ott aludtam náluk és annyit játszottam a kicsivel, hogy szegénykém totálisan elfáradt. Nagyon szeretem a gyerekeket és meglepődtem amikor Olivér mondta, hogy egyszer szeretne közös gyereket.
Nagyon szeretem őket és nagyon fontos családtagjaim. Akár a nagyi akit az utóbbi időben elhanyagoltam. Ha lesz időm holnap kimegyek hozzá a temetőbe még mielőtt leutaznánk Siófokra.
Kissé idegesen fogom a kormányt reménykedem, hogy ma nincsenek rendőrök. Ha mégis vannak maximum kiszállunk és gyalogolunk. A rádióban közepes hangon szólt a zene, halkan dúdoltam. Nagyjából 15 perce vagyunk már úton.
Egy kezet érzek meg a combomon aztán mosolyogva fordulok Olivér felé.
-Egyébként nem gond ha eljövünk? - kérdezem meg ismét mivel érdekel, hogy szeretné-e ezt a találkozást Beusékkal.
-Mondtam már, hogy nem gond. Szívesen megismerném a családod vagy a rokonaidat.
-Hát a családomat nem tudod, ezért be kell érned a rokonaimmal, de hidd el nagyon jó fejek. És a kis Marcit a végén úgy megfogod szeretni, hogy alig tudsz majd eljönni onnan - nevetek fel.
-Tudod büszke vagyok rád amiért így kezeled ezt az egészet. Annyi rossz ért Téged, de Te ennek ellenére nem futamodsz meg és pozitívan állsz a dolgokhoz - szemeiből csodálat tükröződik, végig simít a karomon majd megfogja a kezem. Elképedek azon, hogy csodálkozva néz rám. Nem értem miért. Hisz' amit mond az nem igaz.
-Ez nem igaz - rázom meg a fejem. - Egyáltalán nem nézek szembe a dolgokkal. Megfutamodok ahogy szoktam - ismerem be. - Megfutamodtam minden egyes dolog elől. Ezért is költöztem oda az albérletbe. Menekülni akartam a gondok elől, a könnyebb utat választani ahelyett, hogy szembe néztem volna a problémákkal. És egyáltalán nem állok pozitívan a dolgokhoz, mivel minden egyes a szüleimmel vagy Katával való vita után felrohantam a szobámba és csak bőgtem az ágyon. Aztán mikor abbahagytam a sírást újból kitettem magam ennek az egésznek. És ez ment éveken keresztül ahelyett, hogy szembe néztem volna a gondokkal. Gyáva voltam és elmenekültem. És ez nagy hiba volt. De nem beszélhetnénk valami másról? - kérdezem idegesen. Rossz emlékek törnek elő a múltból, gyáva voltam ez az igazság. És még most is az vagyok. Elmenekülök a gondok elől azt gondolván, hogy ez a legjobb megoldás amikor ez nem így van. De e egyszerűen félek szembe nézni a gondokkal, félek a következményektől. Félek.
-Merci Én... - kezdi, de félbeszakítom miközben lekapcsolom a motort.
-Megérkeztünk - jelentem ki majd meg sem várva kiszállok a kocsiból. Mikor hallom, hogy becsapódik az ajtó megnyomom a kulcson az ajtó zár gombját és a bejárati ajtóhoz igyekszem. Beütöm a négy számjegyből álló kódot majd mikor zizeg az ajtó benyitok. Szerencsére Beusék az első emeleten laknak így két lépcsősor megmászása után már meg is nyomhatom a csengőt. A nagy barna ajtó kinyílik és mosolyogva kukucskál ki mögüle a nagy nénikém.
-Sziasztok! - kiált fel mosolyogva majd nagyra tárja az ajtót. - De jó titeket látni! Gyertek be! - két puszival köszöntöm majd mikor ez Olivér is megteszi a nappaliba megyünk. A kis helyiségben a bézs fotelben Marcika ül a tévét nézi, kezében a cumis üvege benne egy barna folyadékkal.
-Szia Marcika! - kiáltok fel mikor meglátom Őt. Mosolyogva kapja rám a fejét és ragyogó, óriás, barna szemeivel engem néz.
-Mejszi - gügyögi Én pedig mosolyogva veszem a kezembe. Két puszit nyomok az arcára majd Olivérrel egy kanapéra leülve az ölembe veszem.
-És mi újság veletek? - kérdezem Beusra nézve.
-Hát igazából semmi. István dolgozik mi meg csak úgy vagyunk. ÉS veletek?
-Képzeld holnap megyünk Siófokra amolyan nyaralás képp. Annyira várom már - mesélem vadul mosolyogva annak ellenére, hogy belül nincs valami jó kedvem. Végig a kocsiban történtekre gondolok. Elment a kedvem mindentől és akármennyire is örülnöm kéne, hogy itt vagyok mégsem tudok. Bea kérdezget minket a megismerkedésünkről, nem mondunk el neki mindent csak a lényeget. Néha-néha hozzá szólok Olivérhez, de nem öleljük át egymást, nem csókoljuk meg egymást és ez nagyon rossz érzés.
-Haragszol rám? - fordul felém Olivér amikor Bea elmegy a mosdóba.
-Nem - felelem a hajfüggöny mögül miközben Marcikával játszok a földön. - Magamra haragszom. Egy gyáva undorító alak vagyok. Elmenekülök a gondok elől mindig ahelyett, hogy szembe néznék velük. És miért? Mert félek. Félek minden egyes problémától és a következményeitől. Nem vagyok kitartó meg ehhez hasonlók. Gyáva vagyok.
-Hogy mondasz ilyet? - néz rám döbbenten. Felkel a helyéről majd leül mellém a barna padlószőnyegre és megfogja a kezem.
-Te vagy a legcsodálatosabb nő a világon akit valaha is ismertem. És Én mindig is felnézek Rád amiért elviselted ezt az egészet éveken keresztül. Én már a legelső adandó alkalomkor elköltöztem volna onnan. De Te, elviselted ezt az egészet és szembe néztél a szüleiddel és Katával.
-Nem néztem velük szembe - ismétlem idegesen. - Megfutamodtam. Gyáva voltam. Elmenekültem a gondok elől - soroltam.
-Szerintem pedig nem. Én csodállak emiatt.
-Ahj Olivér. Miért csinálod ezt? Nem érted, hogy... - kezdem ám bejön Bea így elhallgatok.
-Na mi ez a csönd?
-Ja semmi. Na Marcika mond ki a nevem rendesen - nézek az ölemben kuporgó csöppségre. Mosolyogva figyel engem Én pedig kiveszem a kezéből a cumis üveget.
-Addig nem kapod meg amíg ki nem mondod a nevem - öltöm rá a nyelvem mosolyogva. Kicsi kezével az üveg felé nyúl, de Én akkor sem adom neki oda.
Egy olyan háromnegyed óra beszélgetés és Marcikával való játszás után elbúcsúzunk Beától és haza indultunk. A hazafelé vezető úton egyikőnk se szólal meg. Én azért, mert nem akarok erről beszélni, és nem akarom azt hallgatni, hogy Olivér mennyire büszke rám. Mire büszke? Arra, hogy megfutamodtam? Hát arra nagyon büszke lehet mondhatom. Egyáltalán nem értem. Azt, hogy Ő miért nem szólalt meg azt meg nem tudom. Lehet azt várta, hogy Én tegyem meg vagy csak nem akart mit mondani. Hát marha jó kis nyaralásnak nézünk elébe így, hogy alig szólunk egymáshoz.
-------------------------------------------------------------------
Sziasztok! Fú nem is tudom hol kezdjem. Igazából most, hogy elkezdődött a suli már az első napok kinyírnak és nem tudom hol áll a fejem. Most mentem 8-ba, de nem tudom még, hogy melyik suliba mennék tovább tanulni. De már minden tanár azt kérdezni, hogy hova tovább és Én nem tudok mit mondani. Aztán ismétlünk, tanulunk, járunk nyílt napokra, felvételit írunk stb. Szóval nagyon úgy néz ki, hogy pár rész és utána a blog szünetelni fog. Nem akarlak titeket elszomorítani ezzel, de muszáj lesz szünetelni, de ha úgy lesz akkor a szünetekben és esetleg hétvégén hozok részt. Őszi szünet hosszú és a többi is, de csak akkor lesz időm blogot írni. Na mindegy, erről majd még máskor beszélek. Nem tudom még mennyi részt lesz időm írni ebben az első két hétben, de igyekszem minél többet. Köszönöm a komikat és az oldal megtekintéseket! Remélem ez a rész is elnyeri a tetszéseteket! Jó Olvasást és kérlek hagyjatok nyomot magatok után! Új rész: vasárnap.
Puszi : Brigii
*Reggel*
Soha nem gondoltam volna, hogy lesz egyszer egy olyan ember az életemben aki mindennél jobban szeret, aki mindent megad nekem, a tenyerén hordoz és úgy kezel mint egy királynőt még ha nekem nem is nagyon tetszik, mert utálom ha el vagyok kényeztetve. Soha nem gondoltam volna, hogy úgy fogok valakit szeretni mint Olivért. Ő az a férfi aki mindennél fontosabb nekem, akiért képes vagyok akár az életemet is oda adni, és aki mindennél jobban szeretek. Soha nem gondoltam volna, hogy lesz egyszer olyan, hogy Ő meg Én vagy Te meg Én. Mikor beleszerettem azt hittem, hogy örökké szenvedni fogok amiatt, hogy nem lehetünk együtt, hogy soha nem csókolhatom meg, nem mondhatom neki, hogy ,,Szeretlek", nem aludhatok vele minden este, nem érezhetem Őt soha. Amikor elköltöztem azt gondoltam, hogy minden problémám megoldódik és az Életem megváltozik. A szerelem vagy a kapcsolat szóba sem jött. De minden megváltozott attól a pillanattól kezdve amikor a gyönyörű szép szemeibe néztem és a gyomrom megremegett. Aztán napról napra egyre jobban szerettem, nem tudtam mit tenni ellene és magamnak sem mertem bevallani egy ideig. Aztán mikor rájöttem csak rosszabb lett az egész. De most? Most minden más. Boldog vagyok, hogy van mellettem valaki aki ennyire szeret.
A nap fénye ahogy besüt az ablakon finoman melegíti a bőrömet, a hajam kócosan omlik a szemembe. Hátratűröm rakoncátlan, barna tincseimet aztán az órára pillantok: 12:32. Hát egy hosszú éjszaka után nem csoda - gondolom vadul mosolyogva.
-Jó Reggelt - érzem meg Olivér kezeit a derekam körül, mellkasát a hátamnál, térdét a térd hajlatomban, ajkait a nyakamon.
-Jó Reggelt neked is - mosolygok aztán szembe fordulok vele. Finoman megsimítom az arcát és beharapom az ajkam.
-Tudod - kezdi lassan majd a nyakamhoz hajol és apró puszikat hagy a bőrömön. - Fantasztikus volt a tegnap este - kuncog fel aranyosan nekem pedig beugrik minden. Minden egyes érintés, forró csók, összekulcsolt ujjak, izzadságtól gyöngyödző homlok, vad szerelemtől ragyogó szemek, összegabalyodott végtagok.
-Több mint fantasztikus - emelem fel a fejét arcomon enyhe pírral az emlékektől és megcsókol. Testével fölém tornyosul, karjával megtámaszkodik mellettem a matracon és hajamat morzsolgatja ujjai között. Finoman beleharap az ajkamba majd lihegve homlokát enyémnek dönti.
-Szeretlek - suttogja.
-Én is - simítok végig az arcán. Finoman rám fekszik, ujjai melltartó pántomat birizgálják amit még tegnap este vettem vissza magamra. Lassan tologatja a vállamon fel-le ezzel kínozva engem.
-Direkt csinálod ugye? - kérdem remegő gyomorral. Huncut mosoly jelenik meg az arcán majd teljes testével rám fekszik és fejét ismét a nyakamhoz hajtja. Ajkaival ismét nedves csókokat hagy puha bőrömön melyeknek helyei felforrósodnak.
-Imádom a bőröd illatát - suttogja és leheletének csiklandós érzésére kiráz a hideg. - Mondjuk más is szeretek rajtad - néz rám szemöldök húzogatva mire felnevetek.
-De bolond vagy te - rázom a fejem még mindig nevetve.
-Jól van - néz sértetten.
-Jajj ne már. Tudod, hogy nem gondolom komolyan - ülök fel ezzel ajkainkat majdnem összeérintve.
-Tudom - nevet fel most Ő. - De jó látni amikor ijedt arcot vágsz.
-Te majom - boxolok a vállába.
-Na, tudod, hogy szeretlek - érinti ajkait egy pillanatra az enyémekhez.
-Tudom - mosolygok, de tudom, hogy nem ezt a választ várja. - És Én is szeretlek Téged. Mindennél jobban - húzom magamhoz közelebb.
-Várj ki akarok valamit próbálni - áll meg hirtelen. Ajkaink csak egy borotva penge távolságra vannak egymástól, kezei combomat simogatják. Ujjaim tarkóján pihennek, türelmetlenül húzom magamhoz közelebb, de nem mozdul.
-Shh. Ne olyan mohón - mosolyodik el mélyen a szemembe nézve. A gyomrom vadul remeg, ajkaim mindennél jobban akarják érezni az övét. Ujjaimmal végig simítok csupasz felsőtestén mire egyre szaporábban veszi a levegőt. Kezét derekamra csúsztatja míg másik egyre feljebb vándorol a combomon egészen a bugyim széléig. És akkor...
Ajkait végre az enyémre tapasztja mohón magához húz. A testem felforrósodik és azt kívánom, hogy ez sose érjen véget. Ujjaimmal hajába túrok finoman megmarkolom és meghúzom. Egy halk nyögés hagyja el a száját majd mikor minden levegőnk elfogy lassan elhúzódik. Kezével még mindig a derekamat öleli homlokát az enyémnek dönti.
-Soha többé nem akarlak bántani - suttogja mélyen a szemembe nézve.
-Mi? - nézek rá értetlenül.
-Hallottad. Soha többé nem akarlak megbántani. Szavakkal vagy esetleg tettekkel - lábad könnybe a szeme.
-Olivér - suttogom ijedten. - Ezt most hogy érted? Vagy mégis, hogy jön ez ide?
-Eszembe jutott az amikor régen olyan rossz dolgokat mondtam neked és azokkal megbántottalak. És nem szeretném ha ez újból megismétlődne - simítja meg az arcomat.
-De Olivér, ez már a múlt - fogom meg a kezét.
-Nem érdekel érted? Megtörtént és a mai napig is ha eszembe jut elönt a bűntudat. Nem akarlak megbántani többé.
-Nem fogsz hidd el - hajolok hozzá közel. - Tudom.
-Mégis honnan tudod?
-Csak érzem hidd el. De ne háborgassuk a múltat rendben? Megtörtént, elmúlt. Koncentráljunk a jelenre. Kettőnkre.
-Te könnyen beszélsz Merci! - kel fel a helyéről dühösen majd az ablakhoz sétál. Kihúzza a függönyt, kinyitja az ablakot. Először megijedek, hogy ki akar ugrani, de nem csinál semmit azon kívül, hogy mélyen beszívja a levegőt. Felkelek az ágyról, háta mögé sétálok és óvatosan átölelem derekát. Fejemet csupasz hátába fúrom és beszívom puha bőre illatát.
-Nem Te okoztál fájdalmat annak az embernek akit annyira szeretsz. És itt most nem csak arról beszélek, hogy szavakkal megbántottalak az elejétől kezdve, hanem, hogy vak és hülye voltam amikor össze jöttem Katával - fordul felém csípőjével az ablak párkánynak támaszkodva.
-Na jó ezt most fejezd be. Nem tudom, hogy mi bajod van, vagy, hogy miért vagy ilyen, esetleg a tegnap este történtek miatt, de Katával kapcsolatban csak annyit mondanék, hogy nem tudhattad! Nem tudhattad, hogy mire képes még ha figyelmeztettelek is. Szerelmes voltál, nem hallgattál senkire és nem törődtél semmivel. Én is voltam már így hidd el, utána Én is koppantam, de emiatt ne okold magad oké? Nem vagy hibás Én pedig nem haragszom emiatt. Oké lehet, hogy fájt, lehet, hogy Te voltál az első fiú aki olyanokat vágott a fejemhez, de kérdem Én Olivér; ha haragudnék emiatt akkor veled lennék? - kérdezem Tőle. Bűntudattól és haragtól teli szemekkel rám néz.
-Ez már a múlt. És szeretném ha ezt lezárnánk és mostantól csak a jelenre koncentrálnánk. Kettőnkre - lépek hozzá közelebb és össze kulcsolom az ujjainkat. - Verd ki a fejedből ezt a hatalmas bűntudatot, a haragot amiért haragszol magadra és fejezd be ezt az egészet. Igen lehet, hogy könnyen beszélek, de ez azért van, mert nem haragszom rád. Sőt kezdek mégis megharagudni amiért ilyen marhaságokat beszélsz - nézek rá egy dühös arcot felvéve. Lesüti szemeit majd közelebb húz magához.
-Csak szerettem volna ha tudod, hogy sajnálom és megbántam.
-Tudod hidd el - simítok végig puha arcbőrén. - Tudom mivel amikor megbántottál utána egyből bocsánatot kértél és az őszinte volt. Láttam rajtad, hogy mennyire bánt téged amit mondtál.
-Tényleg?
-Igen - mosolyodok el. - De nem hanyagolhatnánk ezt a témát? Nem szeretnék erről beszélni. Kezdi elrontani a reggelünket, ami elég szépen alakult.
-Ne haragudj, csak tudod olyan szörnyű érzés, hogy olyanokat mondtam neked és... - kezdi szomorúan, de nem tudja befejezni. Ajkaimat övére tapasztom, kezeimet nyaka köré csavarom és remélem, hogy nem szakítja félbe a csókunkat. Átöleli a derekamat, szorosan magához húz.
-Felejtsük el rendben? - húzódom el egy pillanatra.
-Jó - bólint bátortalanul, de látom rajta, hogy nem elég őszinte. - Oké abbahagyom - mondja komolyan arckifejezésemet látva.
-Szeretlek - húzom közelebb magamhoz.
-Én is szeretlek. És hálás vagyok amiért vagy nekem - csókol meg.
*Patocska Olivér*
Soha nem voltam még olyan fáradt és kimerült mint az elmúlt két hétben a koncert előtt. Minden energiámat elszívták a folytonos, késő estig tartó koncertek, a klip forgatással töltött idők. Úgy folyt ki belőlem az életerő és az energia mint a mosogató szivacsból a víz amikor összenyomják. Csak egyetlen egy dolog tartott bennem egy kis erőt ami elég volt erre az egészre. Pontosabban egy valaki, Ő pedig nem más mint Merci. Minden nap mikor hazajöttem és megláttam ragyogó mosolyát akármilyen fáradt és kimerült voltam csak Vele akartam lenni. Amit viszont nem hagyott, mondván, hogy fáradt vagyok pihenjek le. Akármennyire is tudtam, hogy igaza van nem tettem, mert azt a maradék ki időmet szerettem volna rá szánni. Szeretnék neki mindent megadni, elkényeztetni, a tenyeremen hordozni. Azt akarom, hogy boldog legyen mellettem, velem.
A nagy koncert remekül sikerült, soha nem éreztem még magam így. A több mint ezer rajongót látva, a sikításukat hallva elöntött a boldogság. Vidáman énekeltem, ugráltam, beszéltem és bohóckodtam a színpadon a többiekkel. Az a kitartás ami bennük volt egyszerűen eszméletlen. Amint tudomásomra jutott, volt már aki dél óta ott állt és várt a kapunál 6 órán keresztül csak azért, hogy még 2 órán keresztül ott legyen velünk és átélje a pillanatot, utána pedig még 1 óra várás után közös képet csináljunk velünk és aláírást kapjon tőlünk egyszerűen felbecsülhetetlen érzés. A kitartás ami bennük van, egyszóval fantasztikus. És az érzés amikor ott állsz előttük, veletek együtt éneklik a dalaitokat, ugrálnak, sikítoznak! Ők a legfontosabbak nekem, Merci és a családom után.
Merci. A nő aki egy pillanat alatt megváltoztatta az életem. Ott akkor amikor megláttam a Rioban már megindult bennem valami. És Katában fokozódott tovább, sajnos.
A tegnapi este egyszerűen fantasztikus volt Vele. Soha nem voltam még nővel így együtt és soha nem szerettem még senkit így mint Őt. Ő a legfontosabb mindennél. És épp ezért is utálom magam és dühös vagyok magamra amiért annak idején így megbántottam. Hiába mondja, hogy nem haragszik Én legbelül haragszom magamra. Ő nem érti és nem tudja, hogy mit érzek, de Én igen. Megpróbálnom lezárni magamban ezt az egészet és koncentrálni kettőnkre ahogy ő kért nemrég, de nem lesz könnyű.
-Na min gondolkodsz ennyire? - pillant fel rám a gondolataim közt forgó személy.
-Nem érdekes. Menjünk reggelizni - kelek fel magam után húzva Őt is.
-Előtte fel kéne öltöznöm nem gondolod? - néz végig fehérnemű borította testén. Akaratlanul is végig mérem formás melleitől kezdve, hosszú vékony lábáig majd beharapom az ajkam.
-Nekem így is jó vagy - sétálok hozzá majd kezemet derekára téve magamhoz húzom.
-Azt sejtettem, de gondolom nem akarod ha a többiek meglátnának engem így - nevet fel ezzel kivillantva tökéletes, fehér fogait.
-Hm ez igaz - mosolyodok el. Nevetve a szekrényhez siet majd kikap belőle egy Minnie-s pólót, egy rövid farmerral meg egy Air Max-el és gyorsan magára veszi. Az asztal fiókból kiveszi a karóráját majd felém nyújtja:
-Becsatolod? - néz rám.
-Persze - veszem ki a kezéből a szép darabot majd felemelt csuklójára csúsztatom és becsatolom rajta.
-Kösz Édes - nyom egy puszit az arcomra.
-Azt hiszem Én is megyek öltözni. Jössz? - nézek rá vissza az ajtóban mire mosolyogva felém ugrál. Átmegyünk az én szobámba Merci helyet foglal az asztalomon miközben a fiókomban turkál Én pedig valami ruha után keresgélek.
-Nem láttad a fekete pulcsimat? - nézek rá kérdőn.
-Melyiket? - pillant rám a fekete keretes szemüvegem mögül ártatlanul.
-Amelyiket annyira szeretsz már három napja rajtam.
-Neeeem - nyújtja meg az E betűt miközben megvakarja a tarkóját.
-Na vissza adhatod - tudom, hogy Ő vette el hiszen több napja tetszik már neki és van amikor Ő is szokta hordani.
-Akkor nem bánod ha megnézem a szobádban? - vonom fel a szemöldököm karba tett kézzel mire összezárt szájjal rám néz.
-Mondtam már, hogy mennyire szeretlek? - pattan le a szekrényről és hozzám siet. Szorosan nyakam köré fonja karjait majd megrebegteti a szempilláit.
-Nem dőlök be Neked Drágaságom - fogom meg két csuklóját és kiszabadítom a nyakam.
-Jó nálam van - hajtja le a fejét szomorúan. - De csak, mert annyira szeretem. Olyan illata van mint neked és olyan puha - megindul a saját szobájába aztán kikapja a szekrényből és a kezembe adja.
-Várj - húzom vissza a karjánál fogva mikor el akar menni mellettem. - Tartsd meg - nyújtom felé.
-Tényleg? - néz rám felvidulva.
-Persze. Ha nagyon tetszik akkor Neked adom.
-Köszönöm! - ugrik a nyakamba boldogan majd megcsókol. - Ha már itt tartunk, megtetszett ez a szemüveg és arra gondoltam, hogy... - kezdi mire félbeszakítom.
-Ne is álmodj róla - nevetek fel. - Hordhatod, de nem kapod.
-Oké - adja fel kissé csalódottan. - Na menjünk reggelizni - húz maga után a pullóvert pedig az ágyra dobja.
-Még mindig fel kéne öltöznöm.
-Akkor menj gyorsan öltözz fel. Itt várok - áll meg a folyosón. Besietek a szobámba, kikapom a szekrényből a fehér pólómat a földről felveszem a tegnapi barna gatyámat, lábamra zoknit és papucsot húzom majd kimegyek a folyosóra.
-Na menjünk - kulcsolom össze az ujjainkat.
-Jó Reggelt - köszönök a többieknek a nappaliban. - Ti nem reggeliztek velünk?
-Nektek is Jó Reggelt gerlepár. Már nem, azért, de mióta szokás reggelizni délután egy órakor? - nevet fel Ya Ou.
-Hoppácska. Sokáig aludtunk - nevet fel mellettem Merci.
-Hosszú volt az éjszaka mi? - röhög Bence.
-De még milyen hosszú. És milyen jó - ölelem át barátnőmet a derekánál fogva a többiekből meg kitör a nevetés.
-Na ne kösd az orrukra egyből - pillant rám a válla fölött Merci.
-Most miért? Érdekelte Őket Én meg elmondtam. Ez nem olyan nagy bűn - harapdálom a fül cimpáját.
-A részletektől kíméljetek meg, és még mielőtt elkezdenétek menjetek vissza a szobába - int Sziki az említett helyiség irányába.
-Hahaha - öltök rájuk nyelvet majd a konyhába megyünk.
-Mit együnk? - kérdi a hűtőben állva Merci. - Úúú van joghurt meg müzli - kapja ki az epres joghurtot a hűtőből.
-Akkor legyen ez?
-Ahha - lép a szekrényhez majd kivesz belőle két bögrét. Beleönti mindkettőbe a joghurtot majd a müzlit is. Előkotor két kanalat a fiókból majd gondosan össze keveri őket.
-Tessék - adja a kezembe mosolyogva majd leülne ám az ölembe húzom.
-Hé - hördül fel döbbenten. - Majdnem kiborult - emeli fel a kék csíkos bögrét a kezében. Megforgatom a szememet majd elmosolyodok.
-Nem megyünk tévét nézni? - vetem fel az ötletet.
-Hm. Menjünk - pattan fel majd mosolyogva maga után húz.
-Ha befejeztétek a reggelit elmehettek bevásárolni ugyanis lassan kiürül a hűtő és ti vagytok beosztva.
-Jójó elmegyünk nyugi - huppanok le a fotelbe.
-Egyébként nem lenne kedvetek valami programhoz? Sziki és Bence hívhatnánk Pannit és Zsófit meg jönne Betty is és akkor így nyolcan elmehetnénk valahova - szólal meg Merci egy kis csend után. - Persze ha van hozzá kedvetek és van rá időtök.
-Na ez jó ötlet. Úgyis 26-áig nem lesz programunk - bólint Bence mosolyogva.
-És hova mennénk? Én ilyen melegbe nem megyek sehova - nyavalygok kinézve az ablakon. Jó ötlet csak a baj az, hogy rohadt meleg van.
-Mondjuk ha a hosszú nadrágot farmerre cseréled akkor egy fokkal jobb lenne - rázza meg a fejét nevetve miközben bekap egy falat joghurtos müzlit.
-Hahaha - öltök rá nyelvet.
-Úúúú és mi lenne ha lemennénk a Balatonra? - kérdi felpörögve aztán félrenyel és köhécselni kezd. Hatalmas röhögésben törünk ki mindannyian aztán finoman megütögetem a hátát.
-Köszi - mosolyog rám. - Na szóval benne vagytok? Éés ha úgy van mehetnénk Siófokra. Úgyis rég voltam ott és elég jó hely.
-Siófok? - ráncolja a homlokát gondolkozva Ya Ou.
-Ahha. Voltatok már ott?
-Én szeretem azt a helyet - mosolyogtam rá. - Régebben voltam ott. És tök jó hotelek is vannak ott.
-Hát oké. Akkor benne vagytok? - kérdi újból mosolyogva.
-Ahha - feleljük egyszerre.
Mindenki felhívja a barátnőjét és megkérdezik, hogy van-e kedvük jönni. Mivel mindenki igent mond már ma neki állunk pakolni és holnap indulunk Siófokra. Én már alig várom! Végre egy kis idő amit a többiekkel és Mercivel tölthetek, és legalább nem otthon. Nagyon jó lenne végre egy kicsit pihenni és lazítani. És mindezt a világ legfantasztikusabb nőjével.
Miután "megreggelizünk" Mercivel lesétálunk a kis boltba bevásárolni. Egész úton a nyaralásról beszélgetünk és arról, hogy mindketten milyen izgatottak vagyunk. A kis boltba érve köszönünk a kedves hölgynek a kasszánál majd felkapunk egy-egy kosarat és elindulunk valamerre.
-Úúú van eper - indul meg a kiszemelt gyümölcs felé mire felnevetek. Ha már ott vagyunk a gyümölcsöknél veszünk almát, banánt, barackot pár zöldséget majd megyünk tovább. 10 perc múlva a kosaram már enyhén szólva tele van így Merci keresésére indulok ugyanis egy idő után ketté váltunk valahol. A tejtermékek sorai között találok rá ahol egy harmincas éveiben járó nővel beszélget a karjában pedig egy kisfiú van. Hangosan felnevetnek aztán Merci észrevesz majd int, hogy menjek oda.
-Olivér bemutatnám a nagynénémet Beát. Bea Ő itt a barátom akiről beszéltem - mutogat kettőnk közt mosolyogva.
-Szia Horváth Beáta - nyújtja a kezét a barna hajú nő.
-Üdvözlöm Patocska Olivér - fogom meg majd finoman megrázom.
-Jajj ugyan már. Tegezz csak nyugodtan, nem vagyok Én olyan öreg - nevet fel. A hangja, a mosolya, a szeme ugyanolyan mint Merci. Gyönyörű és ragyogó.
-Szóval Ő a barátod? Helyes fiú - nevet fel. - Aranyosak vagytok.
-Köszönjük - mosolyodok el.
-Ha van kedvetek ma beugorhatnátok. Rég voltál már nálunk és szívesen megismerném az unokahúgom barátját.
-Hát igen elég rég voltam. Te benne vagy Kicsim? - néz rám mosolyogva kezében a kisfiúval.
-Persze - mosolyodok el.
-Ja amúgy Ő itt Bea kisfia Marci. Egy igazi kis cukorbogyó - csipkedi meg a pofiját Marcinak. - Marci Ő itt Olivér - magyaráz tovább. Mosolyogva nézem amint gügyög a kis Marcinak, puszikat ad az arcára és nevetgél vele. Jól áll a kezében a kis gyerek.
-Nagyon aranyos - mosolyodok el. - Nem akarlak titeket elszomorítani, de mennünk kéne - pillantok a csuklóján lévő órára ami fél négyet mutat.
-Ó. Rendben. Figyelj Beus hazamegyünk és akkor utána egy két óra múlva ott vagyunk oké?
-Rendben. Na add vissza a kis drágámat - nyújtja érte a kezét Bea. Merci két puszit nyom Marci arcára aztán visszanyújtja a nagynénikéjének a kisfiút. Elbúcsúzunk Tőlük majd a kasszához megyünk.
-Nem baj, hogy elmegyünk? - néz rám.
-Dehogy. Miért lenne baj? - nevetek fel.
-Ja csak kérdeztem. Jajj Istenem olyan édi ez a kisfiú. És azok a szemek! Imádom a kis lurkót - áradozik mosolyogva.
-Jól állt a kezedbe. Mondjuk a mi gyerekünk majd még jobban fog - húzom magamhoz a derekánál fogva.
-Hm azt mondod? - mosolyog továbbra is.
-Nem mondom hanem tudom - csókolom meg.
-----------------------------------------------------------------
