Chapter 43

Sziasztok! Nos rengeteg időm volt megírni ezt a részt mivel hazaküldtek délelőtt 10-kor a suliból, mert belázasodtam. Szóval ma nyomom az ágyat, holnap doki, de előtte persze új rész! Nagyon-nagyon köszönöm a komikat és az oldalmegtekintéseket! Remélem mindenkinek jól telik a suli. Nekem nagyon nehéz, mivel majdnem minden nap van előkészítő, társastánc, színjátszó és nagyjából négykor érek haza utána meg tanulnom kell. Szóval lehet, hogy heti 1x fogok tudni részt hozni. Remélem megértitek és továbbra is olvassátok a blogom!:) Igyekszem megírni előre a részeket, hogy akkor csak annyit kelljen csinálnom, hogy fellépek és felrakom az új részt. Erről amjd írok valamikor egy kis értesítőt részletesebben! Jó Olvasást az új részhez és kérlek hagyjatok nyomot magatok után! :D 
Puszi: Brigii

Becsapom magam mögött a kocsi ajtót, bezárom és fellépcsőzök a negyedikre. Ledobom a cipőmet a földre a fogas alá, megborzolom izzadt hajamat a nagy melegtől közben pedig a konyhába megyek. Egy pohár hideg víz elfogyasztása után a nappalin keresztül a szobába megyek. Elmormolok a többieknek egy "Sziasztok" - ot majd becsapom magam mögött az ajtót. Hallom amint Olivér is ugyanígy tesz aztán leülök az ágyam szélére. Kezeimet a térdemre támasztom, fejemet a tenyerembe hajtom. Miért kell ezt csinálni? Miért kell ezt csinálnunk? 
Végig futtatom a tekintetem az ágyamon majd megakad a szemem Olivér pullóverén. Felemelem a ruha anyagot a takaróról és eldőlök a matracomon. Szorosan ölelgetem a pulcsit, fejemet mélyen bele fúrom és beszippantom Olivér férfia illatát. Nem akarok vele veszekedni, de nem értem miért mondta azt nekem. Mi az, hogy büszke rám? Egy gyáva alakra, hogy lehet valaki büszke? Amit tettem az nem csodálatra méltó hanem elítélendő. 
Egy halk kopogás zavar meg mire fáradtan lehunyom a szemem.
-Ki az? - szólok ki miközben még erősebben ölelem a pullóvert.
-Ya Ou vagyok, bejöhetek? - hallom meg kínai barátom hangját az ajtó túloldalról.
-Gyere - mondom miközben felülök. az ajtó lassan kinyílik, Ya Ou egy halvány mosollyal az arcán néz be amitől nekem is mosolyognom kell, de nem lesz jobb kedvem.
-Mi ez a mosoly szünet köztetek? Feltűnt, hogy nem faljátok egymást a nappaliban csak ajtó csapkodva bejöttetek a szobátokba - ül le az ágyamra és aggodalmas tekintettel néz rám.
-Nem tudom miről beszélsz - rázom meg a fejem miközben megvakarom a tarkómat.
-Ugyanezt mondta Oli is - rázza meg a fejét amolyan "engem ti nem vertek át, mivel ismerlek titeket" stílusban.
-Mondom, hogy nincs semmi - hazudok tovább. Semmi kedvem sincs most erről beszélgetni. 
-Merci - néz rám könyörögve. - Mond mi történt
Egy nagy levegőt veszek, leteszem a kezemből a ruhát és megszólalok: 
-A nagynénjémhez tartottunk látogatóba, akinek van egy kisfia Marci. A kisboltban futottam velük össze és Bea elhívott minket magához. Tökre vártam ezt az egészet mivel rég láttam őket és nagyon fontosak nekem. aztán út közben szóba jött a családom majd Olivér azt mondta, hogy büszke rám amiért szembe néztem az engem ért sérelmekkel, támadásokkal és ehhez hasonló dolgokkal. Én ezt az egészet nem értettem, hogy miért mondja ezt és elmondtam neki, hogy senki sem lenne büszke egy olyan emberre mint Én és nem is értem, hogy Ő miért az.
-Hogy érted, hogy egy olyan emberre mint Te? - szólt közbe kíváncsian.
-Egy olyan emberre mint Én. Egyáltalán nem igaz amit mondott Olivér érted? Nem néztem szembe a dolgokkal. Megfutamodtam mindentől, elmenekültem a gondok elől. Egy gyáva undorító alak vagyok aki nem érdemel csodálatot és ehhez hasonlókat. 
-Mi az, hogy megfutamodtál? Te hallod miket beszélsz? Merci, Oli, Betty, Én és a többiek csodálunk Téged amiatt amit tettél. Hány ember csinálta volna azt utánad, hogy elviseli éveken keresztül azt a bántalmazást, értem ezt szavakkal való bántalmazásra, ami Téged ért? Hogy ezzel együtt éltél? Azzal, hogy a családod utál, kitagad, megvet amit Te nem is tudsz, hogy miért és a legelején még próbáltad megszerettetni magad velük, de egy idő után feladtad? Hogy elviseltél mindent amit veled tettek? Hány ember csinálta volna még ezt utánad? És Te kérded még, hogy miért büszke Rád, és nevezed magad egy undorító gyáva alaknak? - néz rám elképedve mondandója végén, de a szemében ott van a komolyság.
-É...m..a.. - csak ülök szótlanul és nézek az előttem ülő fiúra akiről azt hittem, hogy egy nagyon jó fiú barátom, de mint most kiderült több mint egy legjobb fiú barát. Olyan akár egy bátty. Soha nem mondtak még nekem ilyet.
-Most elértem, hogy nem tudj mondani semmit? - nevet fel döbbenten.
-Igen - bököm ki. - Soha nem mondtak még nekem ilyet és nem gondoltam volna, hogy Ti ezt így gondoljátok. 
-Pedig így gondoljuk hidd el. Merci Te egy fantasztikus, kitartó, gyönyörű lány vagy aki igen csodálatra méltó. Ennyi mindenen keresztül mentél és nézd meg mi lett a végeredmény. Megtaláltad a boldogságot ennyi rossz után. Én büszke vagyok rád - mosolyodik el.
-És jó lenne ha nem magadat hibáztatnád végre, és nem gondolnád azt, hogy egy undorító alak vagy, Épp ellenkezőleg. De ezt már elmondtam.
-Köszönöm - ölelem meg ám a hirtelen jött lendülettől hátra esik az ágyon. Nevetve landolunk a matracon majd feltápászkodok és rá nézek.
-Nem tudtam, hogy Ti így gondoljátok, de ez nagyon jól esett amit mondtál. Köszönöm tényleg - nézek rá hálásan. Lehet, hogy igaza van.
-Nincs mit. Menj béküljetek ki. Nem akarok úgy elutazni, hogy azt lássam ahogy két méter távolság van köztetek. Igaz úgysem bírnátok sokáig, de.. - elhúzza a mondat végét majd felnevet.
-Jó. Csak nem tudom mit mondjak neki - vallom be csalódottan. - Haragszik rám.
-Dehogy haragszik - legyint. - Csak gondolom bántja a dolog. De nem tudod meg ha nem beszélsz vele. Na gyere - ránt fel az ágyamról és az ajtó felé lökdös.
-Jó megyek már - nevetek fel. Kisétálok a folyosóra, elbúcsúzom Ya Outól majd a Szöszi szobájának az ajtajához megyek. Kettőt kopogok majd mikor hallom a "gyere" szót benyitok.
-Szia. Bejöhetek? - állok meg a küszöbön.
-Szia - csillan fel a szeme. -Persze.
-Figyelj Kicsim, Én sajnálom. Csak tudod... - kezdem, de félbeszakít.
-Nem, Én sajnálom. Túl sok mindent zúdítottam a fejedre. Csak azt akartam, hogy tudd, hogy büszke vagyok rád és nagyon-nagyon szeretlek.
-Tudom. Beszéltem Ya Ouval és észhez térített ha szabad ezt mondanom. És lehet, hogy igaza van. Lehet, hogy nem vagyok egy gyáva patkány, csak Én hittem magam annak.
-Nem vagy gyáva patkány. Elmondtam már, de ha kell elmondom most is, hogy Te egy nagyon csodálatra méltó ember vagy. Nagyon tisztellek amiatt amin keresztül mentél és, hogy képes voltál ezeket a dolgokat elviselni. 
-Köszönöm - nézek rá egy pillanatra. - De nem felejthetnénk el? Nem akarok így elutazni.
-Én sem szeretnék így elutazni. Szeretném minden pillanatát kiélvezni a nyaralásnak és nem rossz emlékekkel haza jönni.
-Akkor szent a béke? - nézek rá boci szemekkel.
-Gyere ide - tárja szét a karjait mire mosolyogva hozzá bújok és megcsókolom.
-Nagyon szeretlek Muki - suttogom.
-Én is Szeretlek. Van kedved elmenni sétálni?
-Kedvem lenne, de lassan munkába kell mennem. Addig pedig le kéne fürdenem - húzom el a számat aztán eszembe jut valami. - De ha gondolod fürödhetünk együtt - húzom fel az ágyról a kezénél fogva, vadul mosolyogva.
-Hmm, jól hangzik. Egy jó kis fürdő a világ legjobb nőjével? Ki nem hagynám - húz magához majd megcsókol. Halkan felkuncogok majd a fürdőbe megyünk. Bezárom magunk mögött az ajtót, megnyitom a csapot közben pedig felgumizom a hajam.
-Mi legyen, eper vagy mandula? - mutat fel a kezében két samponos flakont.
-Eper - nyalom meg a szám amint elképzelem magam előtt a finom gyümölcsöt. Belenyom egy hatalmas adagot majd miután megtelik a kád elzárja a csapot.  
-Fordulj el - jelentem ki amikor letolnám a nadrágomat.
-Mi? - nevet fel értetlenül.
-Komolyan mondtam. Fordulj el - mutogatok az ujjammal köröket a levegőben ezzel jelezve, hogy tegye amit mondtam.
-Te bolond vagy - dobja le magáról az alsó nadrágot mire ajkamat beharapva végig mérem csupasz testét. Észreveszi amint elidőzik rajta a tekintetem, ezért elmosolyodik. Beszáll a kádba, kényelmesen elhelyezkedik majd rám néz.
-Oké oké becsukom a szemem - nevet fel.
-De takard is el - emelem fel a mutatóujjam miközben ledobom magamról a nadrágot. Gyorsan leveszem a pólót majd a melltartót és a bugyit is. Sietve beszállok elé a kádba majd neki dőlök.
-Kinyithatod - jelentem ki közben pedig bevizezem a vállamat.
-Mindent láttam - suttogja a nyakamba és derekam köré fonja a karjait.
-Perverz - nézek rá mérgesen a vállam fölött.
-Ugyan már Merci. Amikor szexelünk akkor is látlak meztelenül. És foglak is. Akkor most nem mindegy? Egyébként meg jó tested van úgyhogy ne szégyenlősködj - harap bele finoman a fülcimpámba. Szorosabban öleli a derekamat és a lehető legközelebb húz magához.
Apró puszikat hagy a nyakamon, közben pedig combomra apró köröket rajzolgat. Az egész testemet kirázza a hideg aztán hátrahajtom a fejem a vállára és engedem, hogy folytassa a cselekedetét.
-Imádom a nyakad - suttogja.
-Én meg téged - mosolyodok el és szembe fordulok vele. Lovagló ülésben helyet foglalok rajta majd beharapom az ajkam. Ujjaimmal végig simítom az arcát, az ajkait, magamba szívom a látványt amit soha nem akarok elfeledni. Vizes kezemmel beletúrok szőkés barna hajába amit ettől a cselekedetemtől habos és vizes lesz. Mosolyogva figyel engem majd kezeit az arcomra teszi és megcsókol. Ujjaim tarkóján pihennek, apró köröket rajzolva a bőrére. Kezeit derekam köré fonja, szorosan magához húz. Ajkaink vadul falják egymást, a gyomrom fel-le liftezik a testem felforrósodik. Finoman megharapom alsó ajkát mire gy morgás hagyja el a száját.
-Vadmacska - szakítja félbe egy pillanatra a csókunkat. Elmosolyodok majd ismét megcsókoljuk egymást, de ezúttal sokkal vadabbul. Kezével belemarkol a fenekembe és ezúttal az Én számat hagyja el agy nyögés. 
-Akarlak - suttogja.
-Én is Olivér, de mennem kell a munkába - simítom meg az arcát kissé lihegve. Szomorúan lebiggyeszti az ajkát, aztán bólint.
-De ha hazajövök akkor bármit csinálhatunk - hajolok a füléhez mosolyogva.
-Na most majdnem mondtam valamit - rázza meg a fejét nevetve. 
Miután a bőrünk aszalt szilva állagúvá ázik, kiszállunk a kádból, magunk köré csavarjuk a törölközőt és elvonulunk a saját szobánkba. Hatalmas nagy hőség van, alig lehet megmaradni és ehhez képest én nekem fekete nadrágban és ingben kell elmennem, merthogy ez a "kötelező munkaruha". Felrángatom magamra a fekete farmeromat, begombolom az ingem gombjait, felveszem a magassarkúmat, sminkelek és a táskámat felkapva a konyhába megyek. Megkajálok, elbúcsúzok a fiúktól és sietek a munkahelyemre. Remélem Ákos ad szabadnapot, mert anélkül nem tudnék elmenni a nyaralásra. Ledobom a táskámat az öltözőbe majd Ákos irodájához megyek. Kopogok kettőt az ajtón és benyitok.
-Szia Ákos - lépek be mosolyogva.
-Szia Merci. Mi a helyzet?
-Semmi különös. Igazából lenne egy kérésem - állok meg az asztala előtt.
-Na mondjad csak - mosolyodik el.
-Azt szeretném kérdezni, hogy ugye mivel holnap elutaznánk a barátommal nyaralni, kaphatnék-e szabadnapot 26-áig - bököm ki a félig értelmes mondatot.
-Nem - vágja rá Én pedig döbbenten nézek. Remélem ez csak egy rossz vicc. 
-Csak viccelek - nevet fel az arckifejezésem láttán Én pedig kifújom az eddig visszatartott levegőt.
-Betty is volt itt az előbb szóval gondolom Ő is megy veletek. Menj csak nyugodtan és érezd jól magad - mosolyog rám.
-Hú, nagyon szépen köszönöm - nézek rá hálásan. - Akkor Én megyek beállok dolgozni. Köszönöm még egyszer - indulok kifelé.
-Nincs mit. Szia Merci - kilépek az ajtón és mosolyogva kapom elő a telefonomat, hogy írjak Olivérnek. Miután bepötyögöm az üzit nem várom meg, hogy mit ír vissza, elmegyek a pultomhoz. Neki állok a szokásos teendőimet elvégezni, közben pedig beszélek pár szót Bettyvel a nyaralásról. Szóba kerül, hogy ma este Ya Ounál alszik úgyhogy együtt megyünk haza, aminek nagyon örülök. 
--------------------------------------------------------------------