Chapter 44 (+16)

Sziasztok! Az első és legfontosabb a dolog amit szeretnék mondani, hogy mivel minden nap délután négykor jövök haza a suliból az előkészítők, társastánc, színjátszó és FGSZ miatt, ezért csak vasárnaponként tudok részeket hozni amik ígérem hosszúak lesznek! Sajnálom, hogy így alakult, de nem tudok mást csinálni. Ez az év nagyon durva lesz, fel kell kötnöm a gatyámat mivel most megyek 9-be, felvételiznem kell, nyílt napokra járni, sokat és még többet tanulni. Nem akarom abba hagyni a blogot így ez tűnik a legjobb megoldásnak. Remélem megértitek! Köszönöm a komikat és az oldalmegtekintéseket! Nagyon-nagyon szeretlek titeket! <3 Remélem nem okoztam senkinek csalódást és ezek után továbbra is olvassátok a blogom!:) Jó Olvasást az új részhez és kérlek hagyjatok nyomot magatok után! Új rész: Akkor sajnos csak vasárnap. :/
Puszi : Brigii

Az este folyamán több deprimáló, perverz alak mászik rám és kérik el a számom. Természetesen visszautasítom őket mivel foglalt vagyok, de ha szingli lennék akkor se jönnék össze olyan fiúkkal mint amilyenek ők.
Egész éjjel kapkodunk, össze-vissza rohangálunk, igyekszünk mihamarabb kiszolgálni a kissé türelmetlen, ittas állapotú vendégeket. Zoli a felettesem jól leszid, amiért nem vagyok elég gyors és figyelmes, Nekem pedig kezd elegem lenni ebből a melóból. Imádom a munkahelyem, Bettyvel több éve dolgozunk itt, igaz nem a legjobb állás, de a fizetés egész jó. Mondjuk amióta itt dolgozunk rengeteg dicséretet és elismerést kaptunk miszerint jól végezzük a munkánkat, de szerintem egy kis fizetés emelést megérdemelnénk.
-Merci! - kiált rám Zoli ismét a hangos zenét túlüvöltve. - Megint szólnom kell?
Ideges arckifejezéssel bámul, arca piros mint a paradicsom, nem tetszik neki amiért egy pillanatra nem a munkára koncentrálok. Vajon mikor robban fel a feje és hullik szét apró darabokra? 
Zoli nagyon komolyan veszi a munkáját és elvárja, hogy mi is 110%-osan teljesítsünk. De akkor sem esik jól amit mond.
-Jó, ne haragudj. Megyek hozok még ananászt - sétálok el mellette a raktárba. Alig várom már a holnapot, Siófokot és a nyaralást. Elképzelem, ahogy a nap sugarai simogatják a bőrömet miközben fekszem a napozóágyon, ahogy a többiek hülyülnek a vízben, Olivér és Én együtt rohangálunk a naplementében. Gondolataim végtelenségig kalandoznának és még tovább amikor neki megyek az egyik szekrénysornak. Szerencsére nem ütöm meg magam, mivel megvéd a kezemben tartott doboz ananász, de épp elég ahhoz, hogy visszazökkentsen a való életbe. Már csak pár óra - gondolom miközben kimegyek a raktárból. Kipakolom a dobozból az ananászokat aztán hangos ordításra kapom fel a fejem. Ijedten nézek a tömeg közé a hang irányába majd megpillantok három fiút egymással verekedni. Két magas egy kicsi ellen, az egyik behúz a kicsinek aki a földre zuhan, a körülöttük lévők pedig egy kis kört kialakítva figyelik az eseményeket. Rácsipogok Balázsra, hogy jöjjön amint csak tud, de amikor percek elteltével se jön, ott hagyom a pultot és a tömegbe gázolok.
-Hey, hey mi folyik itt? - kérdem Tőlük kiabálva. Abbahagyják a dulakodást majd rám néznek, alaposan végig mérnek és perverzen elmosolyodnak.
-Egyedül vagy szivi? - kérdi Tőlem a bevert orrú szőke.
-Itt dolgozom, és megkérlek titeket, hogy folytassátok a verekedést kint.
-Mert ha nem mi lesz? - röhög fel a velem szemben álló.
-Takarodjatok kifelé! - üvöltök rájuk dühösen.
-Hm, de kis tüzes vagy cicus - néz rám csábosan Bevert Orr. - És még dögös is vagy - nyalja meg a száját. A gondolatra, hogy milyen perverz dolgok kavarognak a fejében eluralkodik rajtam a düh így az öklöm az amúgy is szétzúzott orrán csattan.
-Normális vagy te ribanc? - nyög fel fájdalmasan az orrát törölgetve, amelyből patakként folyik a vér.
-Induljatok kifelé különben Ti is kaptok - mutat a kijárat irányába. Imbolyogva megindulnak előttem, az orromat megcsapja az Őket körülvevő pia szaga ami azt mutatja, hogy többet ittak a kelleténél.
-Gyerünk, gyerünk nem érek rá egész nap - lökök egyet a magasabb, fekete hajún.
-Merci! - kiált fel Balázs előttünk amikor meglát minket.
-Balás, jó, hogy jössz - szólok Neki idegesen közben pedig még egyet lökök a feketén.
-Bocs, jöttem amint tudtam csak feltartottak - törli meg izzadságtól csillogó homlokát.
-Ezt a három parasztot kellett volna elintézni - mondom normális hangnemben amikor kiérünk a bejáraton.
-Jó, innen már átveszem - Kösz és bocs még egyszer.
-Cicuskám, azért megnézném, hogy az ágyban is ilyen vad vagy-e? - kiált utánam Bevert Orr aztán felnevet. Döbbenten fordulok vissza, már ott járok, hogy lekeverjek neki egyet amikor Balázs elém lép.
-Nyugi Merci. Menj be majd Én elrendezem Őket - néz rám megnyugtató pillantással.
-Oké - fújom ki a levegőt. - Kösz - mondom majd bemegyek.
-Merci mégis hol a francban voltál? - rivall rám Zoli a pultomnál állva amikor meglát. - Szóljak Ákosnak?
-Na ide figyelj Zoli! - csapok a pultra az öklömmel. - Attól, hogy még a felettesem vagy nem beszélhetsz így velem! Én is ember vagyok ahogy Te is és nem érdemlek meg ilyen lenéző hangnemet! Ha nagyon tudni akarod elmondom, hogy három idióta összeverekedett és közbe kellett lépnem ugyanis hiába szóltam Balázsnak nem tudott jönni mivel feltartották. És nem érdekel, nyugodtan szólj Ákosnak leszarom érted? Attól még, hogy Te 110%-osan teljesítesz a munkában nem várhatod el, hogy Én is és a többiek is ugyanolyan jól teljesítsünk mint Te! - ijedten nézek amikor tudatosul bennem, hogy mit mondtam, de már késő. Kimondtam és nem tudok rajta változtatni. Nem tudom kiradírozni vagy visszaszívni. Ahelyett, hogy Ákoshoz rohanna "árulkodni" bólint egyet és így szól:
-Folytasd a munkád - semmitmondó tekintettel néz rám majd elmegy. Megbántottam? Talán, de nem érdekel. Ideges voltam és a szavak csak úgy kijöttek belőlem. Lehet, hogy később megbánom...
Fáradtan sétálunk haza Bettyvel, közben pedig a ma esti történteket mesélem neki. Mivel ő egy szinttel lejjebb dolgozott nem hallott és látott semmit az este folyamán történtekről.
-Hű behúztál egy fiúnak? - kérdi döbbenten. - Mióta lettél Te ilyen agresszív?
-Agresszív? Én? - kérdezem döbbentséget tettetve.
-Jajj, de hülye vagy - nevet fel a fejem láttán.
-Ahhoz képest, hogy nemrég milyen fáradt voltam most nem is vagyok az - mondom.
-Kérdezhetek Tőled valamit? - néz rám kissé kényelmetlenül.
-Persze - mosolygok rá.
-Ugye Ya Ou és Én 26-án leszünk egy hónaposak és szeretném este meglepni valamivel. Egy jó kis vacsora utána meg..na szóval tudod - magyaráz kínosan. Nevetve bólintok majd folytatja: - És ahhoz kéne valami szexi ruha, szóval eljönnél majd velem vásárolni?
-Persze. Lehet Én is veszek majd valamit - pörgök fel mire perverzen elmosolyodik. - Most mi van? 
-Semmi semmi - nevet fel. - Amúgy Ti már lefeküdtetek?
-Persze, a nagy koncert napján - mosolyodok el amint előjönnek az aznap esti emlékek.
-Oké oké a részletektől kímélj meg csak érdekelt - emeli fel a kezét védekezően.
-És Ti?
-Mi is - mosolyodik el.
-Nos megjöttünk - mondom miközben kinyitom az ajtót. - Vesd le a cipőt, mert nagyon hangosan kopog és nem akarom, hogy a fiúk felkeljenek - suttogom.
-Héé - ugrik elő a konyhából Olivér Mi pedig ijedten felsikítunk. Hangos hahotázásban tör ki, szórakoztatja, hogy az előbb majdnem szívrohamot kaptunk.
-Normális vagy Te majom? És ha szívrohamot kapok? - kérdem Tőle dühösen.
-Na, de Olivér és ha szívrohamot kap? - jön ki gúnyolódva Ya Ou.
-Én is itt vagyok ám Ferenc! - szól rá Betty.
-És ha Betty szívrohamot kap? - kérdi most már Ő is dühösen mit sem törődve azzal, hogy a barátnője nemrég Ferencnek hívta.
-Mit pampogsz, hisz' a Te ötleted volt - csap a combjára Olivér és most Mi nevetünk fel.
-Gyere már ide Te bolond - húzom magamhoz nevetve és megcsókolom.
-Hiányoztál - suttogja homlokát az enyémnek döntve.
-Te is nekem.
-Amúgy megkaptam az SMS-t és válaszoltam is.
-Tényleg? Észre sem vettem - nézek rá döbbenten majd előveszem a zsebemből a telefonomon és amint feloldom a zárat meglátom a bejövő SMS-t. Mosolyogva olvasom végig aztán visszateszem a zsebembe.
-Ez aranyos - puszilom meg az arcát. - Na srácok jó éjszakát. Majd holnap találkozunk - nézek hátra egy pillanatra Bettyékre és a szobába indulnék, de Ya Ou megszólal.
-Nektek is "jó éjszakát" - mutogat a levegőbe vadul nevetve.
-Olivér, Te már megint dicsekedtél? - nézek rá csípőre tett kézzel.
-Mondtam már, hogy szeretlek? - pillant rám ártatlanul, de csak megrázom a fejem és ismét Bettyékhez fordulok.
-Jó éjt srácok - mondom majd táskámmal a kezemben és oldalammal a Szöszivel a szobába indulunk. 
-Cica - szólal meg amint a folyosóra érünk, de amikor nem reagálok megfogja a kezem és maga felé fordít. - Haragszol?
-Nem, de nem szeretném ha úgy beszélnél a magánéletünkről mint egy könyvről. Benne is van a nevében, hogy magán azaz kettőnkre tartozik.
-Jó ne haragudj. Nem rossz szándékból mondtam csak na...tudod - mosolyodik el huncutul.
-Tudom, Te bolond, de akkor se - borzolom össze a haját.
-Oké megígérem - húz magához és megcsókol. - Menj fürödj le és nálam találkozunk.
-De mindig nálad alszunk - mondom szomorúan.
-Mert az én matracom kényelmesebb - nevet fel.
-Nem szereted a matracomat? Jól van Patocska - nézek rá sértettséget tettetve. 
-Nem nagyon - húzza el a száját. - Sorry.
-Jól van nem érdekes. Na mindjárt jövök - nyomok puszit a szájára majd besietek a szobámba. Ledobom a táskámat az ágyra a magassarkút a földre és átrohanok a fürdőbe. Bezárom magam mögött az ajtót és ledobom magamról a ruháimat a szennyes kosárba. Megnyitom a csapot közben pedig felgumizom a hajamat. Minden egyes vízcsepp energiával tölt fel, ellazulok és felfrissülök. 
Miután alaposan megmosom a testem samponnal és leöblítem elzárom a csapot és kilépek a tus tálcából. Magam köré csavarom a törölközőm és alaposan fogat mosok. Lekapcsolom a villanyt, az ajtót behajtom és az Én szobámba megyek. Szárazra törlöm a testemet majd felveszem a fehérneműimet, a szívecskés pólómat és a muffinos nadrágomat. A telefonomat a számba veszem, nyomok a kezemre egy kis kézkrémet mivel elég száraz a bőröm majd lekapcsolom itt is a villanyt és Olivér szobájába megyek. 
-Megjöttem - mondom miután kiköpöm a telefonomat az ágyra. Szórakozottan nézi amint bemászom az ágyba és a krémes kezemmel vigyázva valahogy betakarom magam.
-Kösz, hogy segítsz - nézek rá mérgesen.
-Tudod, hogy szeretlek - nevet fel majd magához húz. - Milyen napod volt?
-Szar. Elegem van már az egészből.
-Miért? Mi történt? Jött még egy Bencéhez hasonló munkatársatok? - ül fel és szemében düh szikrája lobban.
-Nem dehogyis - fogom meg az arcát nyugtatásképp ezzel össze krémezve puha bőrét. - Csak leszidták párszor a fejem, biztonsági őrösdit játszottam, lehurrogtam a felettesem fejét. Kezdem megutálni ezt a melót.
-Ennek felét sem értettem, de nem hiszem, hogy tudni akarom. Mindenesetre megnyugtatlak, hogy van ennél rosszabb meló is - húz magához közelebb majd egy puszit nyom az arcorma.
-Tudom. Szeretem ezt a melót csinálni csak néha úgy érzem, hogy nem Nekem való - rázom meg a fejem finoman.
-Ezt jól hiszed. Ugyanis neked az éneklés való - simítja meg az arcom mosolyogva.
-Olivér.. - sóhajtom és felülök ölelő karjai közül. - Nagyon szeretek énekelni, de nem.. - kezdem, de félbeszakít.
-Jó oké értem - mosolyodik el amolyan "ismerlek már" stílusban. - Majd ha akarsz róla beszélni akkor beszélünk. Nem akarom erőltetni.
-Köszönöm - húzom magamhoz majd megcsókolom. Nyelve elidőzik a számban, ujjaink egymás testén vándorolnak össze-vissza. Ujjai megállapodnak a pólómnál majd egy pillanat alatt lekapják Rólam és a földre kerül. Derekamat ölelve végig csókolja a nyakam a bőröm megperzselődik ahol hozzá ér. 
-Annyira imádom a nyakad - duruzsolja.
-Vettem észre - kuncogok fel. - Sok a ruha Rajtad, nem gondolod? - kérdezem beharapva az ajkam. Ujjaimat nyakára kulcsolom majd lassan magamra húzom. A gyomrom fel-le liftezik, akarom Őt, mindennél jobban. Lassan húzom le Róla a pólóját majd a földre dobom az enyém mellé. Egy csókkal elvonva a figyelmét fordítok a helyzetünkön aztán kényelmesen elhelyezkedem a csípőjén. Lassan csókolom végig felsőtestének minden egyes porcikáját, érzem amint megremeg a teste alattam. Imádom, hogy ilyen reakciókat váltok ki belőle.
-Tetszik a látvány - nézek fel rá. - Patocska Olivér ilyen kiszolgáltatott állapotban és azt csinálok vele amit csak akarom. Felbecsülhetetlen.
-Lesz ez még másképp is - mondja majd derekamat elkapva maga alá gyűr. Csípőjével két lábam közé fekszik, érzem dudorodó férfiasságát. Akaratlanul is felnyögök amikor finoman megszívja a nyakamon a bőrt. Kezemmel végig simítok mellkasán majd egyre lejjebb merészkedem míg végül megállapodok nadrágja gombjánál. Türelmetlenül gombolom ki majd kezdem el letolni rajta.
-Valaki nagyon türelmetlen - nevet fel szórakozottan majd lehúzza magáról a nadrágot. Ajkai visszatérnek a kulcs csontomra lassan járják be a bőr felületemet. 
Fordítok a helyzetünkön és most tudom, hogy Én jövök. Finoman meghúzom boxerének szélét majd elengedem, ezzel a bőrére csattan a vastag gumi. Feszengeni kezd alattam, férfiassága még nagyobb lesz. Felkuncogok a látványon majd leveszem magamról a nadrágot és azt is a földre dobom. Egy hirtelen pillanatban megragadja a derekam és ismét maga alá gyűr. 
-Szeretem ha Én vagyok felül - suttogja miközben hátam alá nyúl. Ledöbbenek a perverz kijelentésén majd érzem amint kikapcsolja a melltartómat, aztán azt is a földre dobja. Nyelvei végig kalandoznak mellemen, orbitális lassúsággal, a légzésem gyorsul, idegesen a lepedőbe markolok. Ajkai lejjebb vándorolnak a hasamon majd bugyim szélénél állapodnak meg. Lassan húzza le Rólam az anyagot, ezzel még jobban elérve azt, hogy a gyomrom még jobban összezsugorodjon. Mikor végre lehúzza Rólam a bugyit az Ő alsónadrágját is lekapja magáról ezzel felfedve méretes férfiasságát.
A fiókba nyúl egy kis kocka zacsiért amit fogaival feltép majd kiveszi belőle a fehér gumit és felhúzza. Visszaereszkedik rám, szenvedélyesen megcsókol majd belém hatol. Egy halk nyögés hagyja el a számát ujjaimmal hajába túrok és lehúzom magamhoz egy csókért.
-Szeretlek - suttogja.
-Én is szeretlek.
Egy halk nyögés hagyja el a száját ujjainkat összekulcsolva pihenteti mellettünk a lepedőn. Minden egyes lökésnél szorít egyet a kezemen. Érzem amint közel vagyok a csúcshoz.
-Merci - nyögi a nevem amikor a csúcson van. Egy hatalmas nyögés közben egyszerre megyünk el. Csípőjével lelassul, finoman rám fekszik majd megcsókol. Egy kicsit vár amíg légzésünk csillapodik majd kihúzódik. Leveszi magáról a gumit, a kukába dobja majd mellém fekszik. Betakarom magunkat akármilyen meleg is van a szobában majd közelebb húzódok hozzá.
-Imádlak - suttogja majd ismét megcsókol.
-Én is Téged - mosolyodok el.

*Másnap reggel*

Hangos kiabálásokra és dörömbölésekre nyitom ki a szemem majd megpillantom a velem szemben szuszogó Szöszit. 
-Jó Reggelt! - lép be az ajtón Ya Ou mit sem törődve a magánszféránkkal. 
-Shh! Nem látod, hogy alszik? - rivallok rá suttogva.
-Bocs - vált át Ő is halk üzemmódba. - Srácok figyi lassan készülődni kéne. Fél egy van és nemsokára indulunk Ti meg ha jól tudom még nem pakoltatok össze.
-Jó oké. Felkeltem, megreggelizünk és neki állunk pakolni. Csak még egy kicsit had lustálkodjunk - fogom magamhoz a takarót.
-Aki éjjel legény... - kezdi mosolyogva majd kimegy. De nagy szerencséd van, hogy kimentél Ferenc!
Mosolyogva dőlök vissza a párnámra majd oldalamra fordulva jobb kezemmel megtámasztom a fejem és Olivérre nézek.
-Édesem - simítom meg az arcán miközben lágy hangon beszélek hozzá. - Jó Reggelt.
-Ühm - nyögdécseli álmosan majd takaróstul rám fekszik. Fejét nyakamhoz hatja és ott szuszog tovább.
-Édesem, lassan indulunk. Fel kéne kelni, reggelizni meg pakolni - birizgálom szőkés hajtincseit. 
-Csak még egy kicsit bújj vissza hozzám - nyöszörgi álmos hangon.
-Na jó, de csak, mert ilyen szépen kérted - mosolyodok el majd egy puszit nyomok a fejére.
-Csöndes vagy - szólal meg pár perc csend múlva.
-Fáradt vagyok, Te meg még aludni szeretnél szóval nem akarlak zavarni.
-Tudod, hogy imádom a hangod ha beszélsz ha énekelsz. Attól, hogy még alszok nyugodtan beszélhetsz.
-Hát nincs mit mondanom - vonom meg a vállam.
-Baj van? - emeli fel a fejét aggódva.
-Dehogy - rázom meg mosolyogva a fejem.
-Biztos? - méreget gyanúsan úgy mintha hazudni akarnék.
-Biztos - mosolyodok el majd megcsókolom. - Na, de most már neki állni öltözni!
-Igenis anyuci - szalutál mosolyogva majd lemászik Rólam. Felkapja magára a tegnapi boxerét majd a nadrágot is.
-Dobd ide a ruhámat - mondom neki az ágyon ülve.
-Ezek kellenek? - markolja meg a hatalmas ruha kupacot és a levegőbe emeli. - Gyere érte - mosolyodik el ravaszul és visszadobja a földre. Bosszúsan felállok az ágyról, nem értem miért nem tudja odaadni azokat a nyomorult göncöket. Felkapom a földről és igyekeznék vissza az ágyhoz.
-Mire volt ez jó - csóválom meg a fejem.
-Erre - ránt vissza magához majd megcsókol.
-Te egy nem normális majom vagy - rázom meg a fejem.
-Te meg Oli szomorító - biggyeszti le az ajkait mire megforgatom a szemem majd elmosolyodok.
-Elfordulni - szólok rá az ágy szélénél állva. Szó nélkül, kérésemet teljesítve hátat fordít nekem és a szekrényhez sétál. Sietve felkapom magamra a  bugyit és a melltartót majd kezembe veszem a nadrágom amikor megszólal.
-Fordulhatok?
-Nem - vágom rá és tovább öltöznék abban a tudatban, hogy továbbra is háttal marad Nekem, de ez nem történik meg. Mosolyogva pördül meg majd alaposan végig mér.
-Olivér! - dobok hozzá egy párnát mérgesen.
-Ne már Merci - kapja el a levegőben és visszadobja az ágyra. - Láttalak már meztelenül, akkor most a fehérnemű miért baj?
-Mert - vágom rá miközben Én magam sem tudom a választ.
-Na Te sem tudod úgyhogy ennyit Erről - húz magához nevetve, de amikor látja, hogy Én nem nevetek elhallgat. - Merci, ne már. Fantasztikus tested van mit szégyenlősködsz? Miért csinálod ezt?
-Jó. Mindegy - rázom meg a fejem majd felveszem a pólómat.
-Gyere már ide - nyújtja ki a kezét miközben az ágyra ül. Óvatosan körbefonja ujjaival az enyémet majd az ölébe húz. - Elmondod?
-Mégis mit? - nézek rá értetlenül.
-Hogy miért vagy ilyen szégyenlős?
-Jajj Olivér. Mindegy nő szégyenlős. Tudod nektek férfiaknak könnyű kordában tartani a testalkatotokat, de mi már egy hamburgertől 10 kilót hízunk. Minden lány a testét mivel nem megfelelő látvány fogadja őket a tükörbe nézve.
-De Te mit akarsz ennél jobban fogyni vagy jobb testet? Merci a végén még azt hiszem, hogy anorexiás vagy!
-Dehogy vagyok anorexiás! - nézek rá döbbenten. - És egyébként sem fogyózok vagy valami. De most jobb lenne ha itt mászkálnék fehérneműben?
-Nekem megfelelne - mosolyodik el perverzen. - Egyébként pedig nincs igazad velünk kapcsolatban. Mi nekünk férfiaknak is nehéz megtartani a testalkatunkat. Vannak olyan férfiak akik nincsenek megelégedve a testükkel, és hiába akarnak fogyni nem tudnak. Mi se vagyunk tökéletesek.
-De Te ugye meg vagy elégedve magaddal? - kérdezem félénken.
-Persze, de remélem Te is! Ne legyél szégyenlős, ne fogyózzál, ne izéljál, mert összeakasztjuk a bajszunkat. Nekem így vagy jó, Én így szeretlek - mosolyodik el.
-Olyan édes vagy - simítok végig könnyezve az arcán. - Köszönöm, hogy vagy Nekem. Nem tudom mi lenne velem Nélküled.
-Én köszönöm, hogy vagy nekem - csókol meg.
--------------------------------------------------------------------