Chapter 39

Sziasztok Mucik! Nagyon-nagyon sajnálom amiért ilyen későn hoztam részt. Úgy terveztem, hogy délután rakom fel, de aztán közbe jöttek dolgok és csak most tudtam. Nagyon sajnálom tényleg. Köszönöm a komikat és a plusz feliratkozókat! És persze a díjakat is köszönöm amiket majd nemsokára kirakok ha lesz időm. Jó Olvasást a részhez és kérlek hagyjatok nyomot magatok után! :D Új rész: vasárnap. Nemsokára elkezdődik a suli és eljön az az idő is amikor kevesebb részt tudok hozni. Már amennyi kevesebb lehet a heti 2-nél. Nem tudom, hogy még mi lesz. 
Puszi: Brigii

* Június 22; a nagy koncert napja*


Az elmúlt napokban a fiúk iszonyatosan idegesek voltak, nem tudták hol áll a fejük. Már a hét elején elkezdték a hülyeségüket, de ami ma van az rosszabb mint eddig volt. Pár óra múlva indulniuk kell, idegesek, izgulnak, össze-vissza beszélnek, hülyébbnél hülyébb kérdéseket és dolgokat mondanak. 
-Ideges vagy? - ülök le Sziki mellé aki viszonylag nyugodtnak látszik, de muszáj megkérdeznem.
-Nem, de várj hívom anyát - húzogatja a telefonja kijelzőjén az ujját majd a füléhez emeli a készüléket. - Szia Anya! Mi az, hogy Te nem vagy az anyám? És miért van férfi hangod? Mi? Pizzafutár szolgálat? Ó, bocsánat félre nyomtam! Elnézést viszlát! - mentegetőzik majd kinyomja a telefont. - Na jó talán az vagyok - mondja mire felnevetek.
-Na jó nézzük csak mit kell bepakolnom? - jön ki Bence gondolkodva. - Fogkefe, törölköző - sorolja.
-Na a váltó cipő bent van - rohant át a nappalin Ya Ou.
-Cica segíts már - jön ki Olivér fogkefével a szájában és egy fésűben a hajában. A szájában lévő fogkefétől és fogkrémtől csak annyit értettem, hogy Szisza csegítcs már. Nevetve állok fel és oda megyek hozzá majd óvatosan kiszedem a hajából a fésűt. Szembe fordítom magammal majd mosolyogva túrok bele a hajába, hogy megigazítsam. 
-Várjunk csak hol a telefonom? - kiált fel ijedten Ya Ou. - Jézusom mondjátok, hogy megvan! - sipákol amit  a csengő szakít félbe. - Úristen csengettek! Ki lehet az? Ti vártok valakit? Minek hívtatok vendéget? Hisz' mindjárt megyünk el itthonról - magyaráz idegesen Én meg kezdek megőrülni.
-Na jó talán kéne még váltó ruha - tanakodik Bence közben a csengő folyamatosan cseng. 
-Cica nem jó így a hajam. Mit csináljak? - nyafog előttem Olivér.
-Anya? Anya! Szia! - beszélt a telefonba Sziki.
-Fiúk! - kiáltom el magam aztán mindenki ijedten kapja felém a fejét. 
-Na jó! nyugodjatok meg! Először is Bence nem kell törölköző, meg pizsama meg nem tudom mi, egy napra mentek nem egy több napos kirándulásra! Csak a fontos dolgaidat vidd magaddal! Másodszor! Ya Ou! A telefonod ott van a kezedben és valószínűleg Betty jött és ki kéne nyitni azt a rohadt ajtót! Sziki Te! Te beszélj anyukáddal nyugodtan! Olivér Te meg! Köpd ki a fogkrémet, öblítsd ki a szád, rakd le a fogkefét és csináld meg magadnak a hajad vagy menj el fodrászhoz! Basszus nyugodjatok már le egy kicsit! Elhiszem, hogy idegesek vagytok meg minden, de fogjátok fel úgy a dolgot mintha ez egy sima koncertetek lenne csak itt épp több a közönség! - kiabálok velük vadul mutogatva. 
-Jesszusom levegőt vegyél! - mondja döbbenten Ya Ou aztán az ajtóhoz robog.
-Oké akkor kipakolom a pizsamát, a törölközőt, a köntöst meg a tusfürdőt - sorolja Bence és közben kipakolja az említett dolgokat a táskájából.
-Imádom amikor ilyen vagy - suttogja Olivér magához húzva.
-Na menjél csináld a dolgod! Elfogtok késni - csapok a fenekére mire kisiet a nappaliból.
-Szia Merci - lép be mosolyogva Betty majd megölel.
-Szia, jó, hogy jöttél. Már az agyamra mennek - mondtam fáradtan.
-Hát elhiszem. Négy ilyen bolonddal együtt élni, főleg ezzel itt - kócolja össze mosolyogva barátja haját.
-Mit mondtál asszony? - rikácsol Ya Ou kár egy papagáj mire felnevetünk.
-Nem vagyok az asszonyod - ölt rá nyelvet szórakozottan.
-Még - mosolyog majd megcsókolják egymást. Mosolyogva nézem őket amint felnevetnek, ismét megcsókolják egymást és szemükben a szerelem vad lángja ég. Összeillenek és tiszta szívből szeretik egymást. Gondolatomba egyből befészkelte magát az Én Szőke Hercegem majd a fürdőszoba felé mentem. Az ajtó nyitva volt így mosolyogva dőltem az ajtó fél fának és néztem amint Olivér megmossa a fogát (amit már fél órája sikált), leöblíti a fogkefét és a száját majd megtörli a kéztörlőbe. Hosszú ujjaival hajába túr, elrendezgeti aztán csalódottan felhúzza az orrát és sóhajt. Nem tetszik neki ahogy áll a haja és ez ellen nem tud mit tenni.
Továbbra is mosolyogva besétálok hozzá amikor az ablak felé néz és hátulról átölelem derekát. Fejemet hátába fúróm és mélyen beszívom férfias illatának és a Csokis Axe sprayének keveredését.
-Na mi van? - kérdezem a fülcimpáját harapdálva. - Nem jó a hajad mi? 
-Nem - biggyeszti le az ajkait és a tükörből rám néz. 
-Segítsek? - kérdezem mire bólint. Előkotrom a szekrényből a hajzselét, letekerem a nagy tégely tetejét, kiveszek a markomba egy kis adagot amit gondosan szétkenek majd a hajába túrok többször is és próbálok egy elviselhető frizurát csinálni neki.
-Na. Hát nem a legjobb, de ez van.
-Jó ez. A fodrászig legalább kibírja - nézegeti a tükörbe. A kezem megáll a levegőben miközben a csaphoz nyúlok és döbbenten pislogok rá. - Mi van?
-Mi az, hogy a fodrászig? - kérdezem.
-Hát még megyünk Yi-Jihez a fodrászunkhoz - pislog rám ártatlanul.
-És akkor addig nem mindegy, hogy nézel ki? - sipákolom. 
-Nem. Nekem mindig jól kell kinéznem. Még az utcán is - mondja öntelten.
-Pöcs - csapok a fejére dühösen, de nem gondolom komolyan.
-Most miért? - értetlenkedik.
-Akkor fölöslegesen vesződtem vele? - kérdezem miközben lemosom a kezemről a hajzselét.
-Hát öö igen - ismeri be mire lefröcskölöm vízzel. - Na, de most mit izélsz? 
-Á mindegy úgy sem érted meg - legyintek majd megtörlöm a kezem. Dühös vagyok. De csak egy kicsit. Mindig jól akar kinézni? Kis önimádó egoista.
-Na, de most mi van? Mérges vagy? - öleli át a derekam és borjú szemekkel néz rám.
-Önimádó - morgom. - Nem mindegy, hogy arra a fél órára, hogy nézel ki? Most feleslegesen vesződtem a hajaddal ha úgy is kezelésbe veszi egy profi - piszkálom a szőkés barna tincseit.
-Jól van na. De nekem fontos, hogy jól nézzek ki mindig.
-Mindig jól nézel ki. Nem kell ahhoz tökéletese frizura - mondom neki.
-Köszi - mosolyog ám amikor látja, hogy Én nem bűntudatosan néz. - Haragszol?
-Nem - sóhajtok. - Rád úgysem lehet Majom - nevezem egy új becenevén ezzel megsértve az egóját aztán megcsípem az arcát mire felnevet.
-Várj Te majomnak neveztél? - kérdezi döbbenten Én meg megforgatom a szemem.
-Te lemajmoztál? - áll megbántva mire felnevetek.
-Tudod, hogy nem gondolom komolyan - bújok hozzá ártatlanul mire felsóhajt.
-Az a szerencséd, hogy neked ezt megengedem.
-Nem kell ehhez nekem engedély - nézek rá majd megcsókolom. - Na menjetek, mert elfogtok késni - csapok a fenekére.
-És Te mit fogsz csinálni itthon? 
-Valószínűleg olvasok és unatkozok.
-Olvasol? 
-Ahha könyvet. Van pár könyvem és soha nincs rájuk időm. De majd most lesz. Aztán majd hajnalban találkozunk - kulcsolom össze az ujjainkat és a nappaliba sétálunk.
-Hát jó - mosolyog. - Indulhatunk?
-Hát mi már rátok várunk! Tudod ha nem entyem pentyemeznétek ott akkor nem késnénk el! - morog Ya Ou mire nevetve nézek rá.
-Akkor majd hajnalban találkozunk - fordul felém és átöleli a derekam.
-Rendben. Aztán jók legyetek - fonom a nyaka köré karjaimat. - Szeretlek.
-Én is szeretlek - csókol meg. - Majd néha hívlak.
-Rendben. Na menj Ya Ou már tiszta ideg - pillantok kínai barátunkra.
-Jól van. Szia - nyom egy utolsó csókot az ajkaimra majd a többiekhez megy.
Kikísérem őket az ajtóig aztán elbúcsúzok Tőlük. Elmegyek a konyhába megkajálok, megfürdök majd a szobámba megyek és pakolni kezdek a Louis Vuitton táskámba, aztán átöltözök. Egy gyönyörű, fehér pántos magassarkú veszek fel egy combközépig érő szoknyával és egy egyszerű felsővel. Halvány sminket teszek fel, magamra fújom a kedvenc parfümöm, elrakom a jegyemet, bezárom a lakást és a Barba Negra felé sietek. Pontosabban nem sietek mivel ha Olivér elmondása szerint fodrászhoz megy akkor elég hosszú ideig lesz ott. Felhívom Ya Out és érdeklődök.
-Szia - veszi fel és hallom a hangján, hogy még mindig ideges.
-Szia. Ti már oda értetek? - kérdezem.
-Ahha egy ideje itt vagyunk. Mondjuk még megyünk majd körbe nézni meg ilyenek, de a Szőke Herceg nincs itt. Most beszéltem vele, hogy Ákossal indul a fodrásztól.
-Oké köszi - mondom és készülök lerakni, de vissza szólok. - És Ya Ou? Ne idegeskedj. Minden rendben lesz. Jók lesztek mint mindig.
-Köszi Benz. Na lépek majd találkozunk. Szia.
-Szia - bontom a vonalat majd átsétálok a járdán.
A Barba Negrahoz érve a kis járdán sétálva látom amint méterekkel előttem Olivér sétál, a fehér-kék csíkos pólójában, a kék fenekénél lelógó amolyan beszartam látszatot keltő nadrágjában és táskájával a hátán, a kezében egy üveggel, a haja hátsó része lila, mellette Ákos, a kezében gördeszkával, fekete farmerben, szürke pólóban. Megállnak a rajongók láttán elmosolyodnak majd intenek nekik. Átvágnak a zebrán és Én is követem őket közben tárcsázom Olivér számát. Kis gombóccal a torkomon várom amíg felvegye közben pedig próbálok nem gondolni arra, hogy mi lesz ha a rajongók meglátnak minket együtt.
-Szia - veszi fel és hallom a hangján, hogy mosolyog és látom is. 
-Szia. Na mi újság? - kérdezem közben pedig vadul imádkozom, hogy nem néz hátra.
-Semmi most értünk ide - mondja amikor Ákosnak oda suttogja, hogy Merci az. Ákos megfordul majd mikor meglát döbbenten néz és készül szólni Olivérnek ám a szám elé teszem az ujjam és mutatom neki, hogy maradjon csöndben. 
-Na az jó. És izgulsz?
-Kicsit. Nem jártam még ezen a helyen és kissé idegen. De jobb lenne ha itt lennél - mondja lágy hangon.
-Nos ezen változtathatunk - mosolygok.
-Ezt, hogy érted? - értetlenkedik.
-Fordulj meg - mondom neki mire értetlen fejjel megfordul majd tekintetünk találkozik. Hatalmas mosoly ül ki az arcára, bontja a vonalat és felém siet. Mosolyogva indulok meg Én is aztán kezeit derekam köré fonja, felkap a levegőbe és megpörget.
-Meggondoltad magad! - kiáltja boldogan majd letesz. Ajkait enyémre tapasztja és szenvedélyesen megcsókol.
-Meglepi - suttogom vadul mosolyogva. - Egy ideje már terveztem.
-Komoly? - néz meglepetten mire bólintok. - Imádlak, imádlak, imádlak - puszilgatja össze-vissza az arcomat aztán megcsókol. - Na gyere - kulcsolja össze az ujjainkat és Ákoshoz sétálunk. 
-Szia - mosolygok rá. - Merci vagyok - nyújtok kezet amit mosolyogva elfogad.
-Szia, Csordás Ákos - rázza meg.
-Köszi, hogy nem szóltál neki.
-Nincs mit - ránt vállat.
-Micsoda? Te tudtad? - néz rá Olivér meglepve.
-Most tudtam meg amikor megfordultam és megláttam a hátad mögött. Egyből felismertem mivel amennyit áradozol róla meg a kinézetéről, hogy bárhol felismerném - nevet fel Én meg elmosolyodok.
-Na kösz - hajtja le a fejét. Mosolyogva nyomok puszit az arcára és átölelem a derekát.
-Bemegyünk? - kérdi Ákos mire bólintunk és mögötte sétálva bekéreckedünk, sikítozó rajongók ezrei mellett elsétálva. Mindenkin piros színű póló van rajta fehér ByTheWay felirattal. Hatalmas sor van a vas kerítés mögött, néhányan a földön ülnek. Egy gyors pillantást vetek rájuk, látom, hogy összesúgnak majd rám és Olivérre mutogatnak. És azt kívánom, hogy bárcsak hallanám mit gondolnak rólam. 
A fiúkat beengedik ám amikor Én mennék be kérdezősködni kezdenek, hogy ki vagyok? mit akarok?, de Olivér elintézi egy velem van-al és már bent is vagyunk. 
-Izgulsz? - kérdezem Tőle ismét, bár tudom, hogy minél jobban kérdezem annál jobban izgul. 
-Kicsit. De sokkal jobb most, hogy itt vagy - áll meg és felém fordul. Mosolyogva ölelem át a derekát ami a fenekére kúszik és finoman belé markolok. 
-Naa - hördül fel Én meg felnevetek.
-Imádom a feneked - suttogom az ajkaira aztán megcsókol. Vagyis megcsókolna, de finoman eltolom magamtól. 
-Na? Most mi az? - kérdezi csalódottan.
-Olivér. Rajongók ezrei állnak itt és ki tudja mit gondolnak ha.. - kezdem aztán belém fojtja a szót. Megcsókol. A rajongók akik minket néznek vadul sikítozni kezdenek.
-Nem érdekelnek a rajongók. Sem most sem holnap. És amint látom egész jól fogadják azt, hogy együtt vagyunk és kedvelnek - öleli szorosabban a derekam mire elmosolyodom és rájuk nézek. 
-Oli Oli gyertek ide! - kiabálják páran.
-Na menjünk? - biccent feléjük vigyorogva.
-Mi? - hőkölök hátra. - Nem nem.
-De de - húz oda mosolyogva. - Sziasztok! - kiáltja a rajongóknak akik vadul sikítozni kezdenek és a rácsot lökdösik.
-Oli, Ő a barátnőd? - kéri egy lány egy kisebb csapatból.
-Igen - feleli mosolyogva majd egy puszit nyom az arcomra.
-Mióta vagytok együtt? - kérdi egy másik.
-Egy ideje - válaszolom.
-Mercinek hívnak ugye? - néznek rám.
-Igen - mosolygok. Honnan tudja a nevem?
-Nagyon arik vagytok - nyúlnak át a rácson mire mosolyogva megfogom a kezüket. Megkönnyebbülés és boldogság jár át. Talán Olivérnek igaza van és tényleg kedvelnek.
-Köszönjük. Na mennünk kell. Kitartás csajok, Wayerek örökké - mutat egy W betűt Olivér az ujjaival aztán az ital árushoz megyünk. 
-Egyébként nagyon jól áll rajtad ez a szoknya - suttogja a fülemhez hajolva és finoman megharapja a fül cimpámat. Elpirulok.
-Köszi - nyögöm ki.
-Bepirultál - mosolyog. - Imádom amikor bepirulsz. Jól áll - nevet.
-Csá Oli - köszön neki egy szőke hajú, mosolygós gyerek amikor megállunk az italt iszogató többieknél.
-Sziasztok - köszönünk egyszerre még mindig mosolyogva.
-Srácok Ő itt Merci. Merci ő itt a bassz gitárosunk Gudics Martin - mutat a Szőkére.
-Szia. Jakab Mercédesz - rázok vele kezet.
-Hellóka. Gudics Martin. Ő a barátnőd Oli? - kérdi a Szöszire nézve mire csak bólint. - Sokat hallottunk már Rólad - nevet fel mire Én is így teszek.
-Nem Te vagy az első aki mondja.
-Ő pedig a szintis Magán Olivér - mutat a barna hajú férfira figyelmen kívül hagyva a beszélgetésünket.
-Szia Jakab Mercédesz - rázok kezet vele is.
-Szia Magán Olivér - mosolyog rám. - Aranyosak vagytok együtt.
-Köszönjük - szólal meg mosolyogva. - Na megyünk megnézzük a többieket - indul meg velem a színpad felé. Egy kis elzárt részhez megyünk ahol Ákos és Martin hülyéskednek a gördeszkával.
-Az, hogy lehet, hogy Martin ott van? - bökök az említett személyre döbbenten mire felnevet.
-Úgy, hogy az nem Martin hanem az ikre Marcell aki a dobosunk.
-Nemár! Ikrek? - kérdezem döbbenten. - Soha nem találkoztam még ikrekkel. 
-De hisz' neked is van egy ikred te hülye - nevet fel.
-Jó, de ez Én magam vagyok. Iker ismerőseim még sosem voltak.
-Hát ez akkor most változik.
-Mi változik? - kérdezi Ákos amikor oda érünk.
-Mercinek pont azt meséltem, hogy változik az, hogy nem találkozott még ikrekkel. Pedig neki is van egy ikre - nevet Marcira nézve aki tök ugyanolyan mint Martin. A szeme, az arca, a testalkata, az állása, a mosolya. Mindene!
-Ja - nevet fel Marci miután leesik neki a dolog majd kezet nyújt. - Szia Gudics Marcell. Tényleg van egy ikred?
-Szia Jakab Mercédesz és igen, de nem vagyunk a lehető legjobb iker viszonyban - rázom meg végig Őt bámulva.
-Á értem. Szóval akkor Ő a barátnőd? - néz Olira mire egyszerre bólintunk. Nem tudom, hogy még hányan kérdezi még ma meg tőle.
-Tudsz gördeszkázni? - néz rám Ákos.
-Hát valamennyire tudok. A fiú barátaim néha mutattak ezt azt - mondom kissé határozatlanul.
-Na az tök jó. Muti - löki oda a deszkát. Megállítom a lábammal, a magassarkúmat levetem, a táskámat a földre rakom majd mutatok pár trükköt. Megyek vele egy kört közben ugrok a levegőben majd megállok előttük.
-Hát ahhoz képest, hogy csaj vagy egész jó volt - néz elismerően Ákos, Olivér pedig büszke mosollyal az arcán magához húz és megpuszilja az arcom.
-Jó voltál - mosolyog.
-Köszi - megyek oda a magassarkúmért majd vissza veszem a lábamra a táskámat pedig a kezembe veszem.
-Á itt van mindenki - jelenik meg Ya Ou mosolyogva. - Látom Merci is megérkezett.
-Mi? Te tudtad? - kérdi döbbenten Olivér.
-Naná. Ő volt az egyetlen aki tudott róla - mondom neki mosolyogva aztán hirtelen akkora bűntudat tört rám mint még soha. Basszus Bettynek is el kellett volna mondanom! Ya Out követi Betty aki meglepve néz aztán Sziki és Bence akik szintúgy megvannak lepve.
-Betty gyere egy kicsit - fogom meg barátnőm karját és arrább húzom. - Haragszol? - kérdem Tőle. Neki is el kellett volna mondanom. 
-Mégis miért? - néz értetlenül.
-Hát amiért nem mondtam el. Izé..Én..nem is tudom miért nem mondtam el..csak - magyarázkodni akarok, de nem tudok mit mondnai. Eszembe sem jutott, hogy szóljak erről Bettynek.
-Így utólag, hogy Ya Ou tudott róla és Én nem nem esik valami jól, de ez a Te döntésed és annak mondod el akinek akarod - mosolyodik el majd megölel. - Látom, hogy kezd bűntudatod lenni, de ne legyen oké? Jó, lehet kicsit rosszul esik, de nekem is vannak titkaim - kacsint majd vissza indul a többiekhez.
-Mi? Ezt hogy érted? - kiáltok utána. Felnevet aztán Ya Ouhoz megy és egy puszit ad az arcára. Ezt mégis hogy értette? Mi az, hogy vannak titkai?
-Hé Cica minden rendben? - siet felém Olivér amikor észreveszi, hogy Betty nélkülem megy vissza.
-Persze - mosolyodok el halványan.
-Biztos? - méricskél gyanakodva.
-Persze. Csak kicsit bűntudatom volt amiatt amiért nem avattam be Bettyt ebbe a meglepi dologba, de azt mondta, hogy nem haragszik.
-Na akkor mégis mi a baj? - kérdezi értetlenül és egy mosoly jelenik meg az arcán.
-Semmi csak...szerinted jó ötlet volt, hogy eljöttem? - nézek mélyen a szemébe. A kérdés egy ideje foglalkoztat még ha magamban sem mertem eddig feltenni.
-Az, hogy érdemes volt-e azt csak Te tudhatod. Ahogy te érzed. De nekem nagyon sokat jelent - kulcsolja össze az ujjainkat. - Amíg nem voltál itt úgy izgultam mint amikor az X-Faktor színpadán álltunk. Azóta soha nem éreztem még ilyet. De amint megjelentél ez elmúlt. És Én szeretném ha itt is maradnál.
-Köszönöm - ölelem meg és fejemet a nyakába fúrom.
-Este mikor lesz vége ennek az egésznek? - nézek Rá ismét.
-18:00-kor van kapunyitás utána 19:00-tól 19:40-ig MDC és 20:00-tól 22:00-ig leszünk mi. De lesznek sztárvendégek, Szikora Robi, Tóth Gabi, Heincz Gábor Biga. Utána pedig a Track teraszon a VIP jegyesekkel közös kép meg aláírás szóval olyan éjfél fele - gondolkodik homlok ráncolva. - Miért?
-Csak úgy érdekelt - rántok vállat aztán döbbenten nézek. - Azt mondtad Tóth Gabi? - kérdezem felderülve.
-Igen. Miért? - nevet.
-Imádom Gabit! Tudod mióta akarok vele találkozni? - pattogok vidáman.
-Hát akkor most lesz alkalmad. De amúgy rajta volt a jegyeden is minden.
-Tudod ki nézegeti a jegyet - legyintek mire felnevet. 
-Tudod örülök, hogy hozzánk költöztél - öleli szorosabban a derekam.
-Én is. Régebben megfordult az a dolog is a fejemben, hogy ez mind Katának és a szüleimnek köszönhető. Mármint, hogy köszönettel tartozom nekik, mert ha nem lettek volna ilyenek akkor nem költözöm el. És ha nem költözöm el akkor nem ismerlek meg. És ha nem ismerlek meg akkor nem jövünk össze egy idő után. És ha nem jövünk össze akkor nem lennénk most itt - húzódik egy halvány mosoly a számra.
-Örülök, hogy vagy nekem - suttogja.
-Én is örülök, hogy Te vagy nekem - mondom majd megcsókolom.
-Hát ezek már megint kezdik - kiált fel Ya Ou mire nevetve elválunk egymástól.
-Jajj ne már. Mintha Te nem csókolóznál Bettyvel nyilvánosan - nyújtok rá nyelvet.
-Csak szeretik egymást. Hagyd őket - mosolyog mellette Betty aztán megcsókolják egymást.
-Ya Ou mondja Gerlepárnak, hogy ne smároljanak mi? - kérdezem nevetve.
-Jól van na - legyint és ismét megcsókolják egymást.
-Srácok próba! - jelent meg Bence akiről amúgy észre sem vettem, hogy elment valahova.
-Próba?  - néz döbbenten Olivér.
-Ahha. egy kis beéneklés meg ilyenek. Csak, hogy megnézzük milyenek a hangbeállítások, alkalmazkodjunk a térhez meg ilyenek.
A fiúkkal elmegyünk a színpad hátsó részéhez majd fel is megyünk rá. Bettyvel a színpad szélén ülve nézzük őket amint énekelgetnek, bohóckodnak és jól érzik magukat. Közben megjelenik Mayke is mindenkit üdvözöl majd csatlakozik a fiúkhoz. Oltári nagy bolondságokat művelnek, mi Bettyvel már majdnem a földön fekszünk a röhögéstől. Megismerkedünk Hannahval a fotósukkal aki nagyon-nagyon kedves, jó fej és vicces. Egy kis idő után elmegyünk innivalóért amiből viszünk mindenkinek. A fiúk befejezik a bolondkodást és egy kicsit komolyabban veszik a dolgot. Eléneklik Miley Cyrus The Climb című számát ami egyszerűen fantasztikus. Mayke csatlakozik hozzánk, egy csomót beszélgetünk az idő pedig csak repül. A fiúk bohóckodnak, Ákos és a többiek is, néha a rajongók közelébe sétálva beszélgetnek velük és még többet bohóckodnak. Mindenki fényképeszkedik mindenkivel, megérkezik, Szikora Robi, Biga, a fiúk klipjében szereplő lányok, azaz Lilla is, egy csomó ember é Tóth Gabi is aminek rettentően megörülök. Sorban bemutatkozik neki mindenki (már akit nem ismer), készülnek a közös képek ismét. Egy csomó új embert ismerünk meg Bettyvel és bezsélgetünk velük.
Már csak 10 perc van a kapu nyitásig, a rajongók sikítoznak, kántálják, hogy "mentes víz" vagy "nyissák ki" vagy "cuki fiú gyere ide" (utóbbit nem értem, hogy kinek szól), de meglehet érteni őket ha türelmetlenek. Van aki már dél óta itt van, lassan 7 órán keresztül álldogál és ez még csak a kezdet. A koncert még csak most kezdődik, még többet kell állniuk.
Felemelik a legelső kaput, elszörnyedve bámulok ahogy a nagy tömeg megindul, mindenki lökdös mindenkit és akik már bejutottak rohannak az első sorba. Percek alatt telik meg a szabad tér és rajongók ezrei álldogálnak ott hatalmas mosollyal az arcukon amiért végre bejuthattak. A fiúk öltözője felé sétálva egy hang a nevemet mondja:
-Merci! - megfordulok, mosolygok ám amikor meglátom, hogy ki az a mosoly lehervad az arcomról.
-----------------------------------------------------------------