Chapter 47

Sziasztok Bogárkák! :3 
Nos remélem mindenkinek fantasztikusan telt ez a hete is és örömmel várta az új részt. :D Nagyon jó kedvem van annak ellenére, hogy rettentő fáradt és kimerült vagyok a suli és egyéb dolgok miatt. Köszönöm a komikat, a plusz feliratkozókat és az oldal megtekintéseket! Mivel ma volt időm egy újabb, hosszabb résszel jelentkezem és remélem tetszeni fog nektek! :D Kitartás a sulihoz mindenkinek, nem sokára őszi szünet, amiben remélem nem csak heti 1 részt tudok majd hozni. :) Jó Olvasást és kérlek hagyjatok nyomot magatok után! :) Új rész: nem tudom mikor :D 
Puszi : Brigii

Mégis mi a franc van velem?
Sietve csapom be magam mögött az ajtót majd erőtlenül lerogyok a vécére. Fejem előre hanyatlik, ajkaim automatikusan nyílnak szét és engedem, hogy kijöjjön belőlem a nemrég elfogyasztott ebéd büdös, darabos trutyi formájában.
Fogalmam sincs mi van velem az utóbbi napokban, de akármi is legyen ez remélem hamar elmúlik. 
-Jézusom Merci! - hallom meg magam mögött Betty ijedt hangját. - Mégis mi a franc van veled? - kérdi miközben hátra fogja kiengedett hajamat.
-Fogalmam sincs - nyöszörgöm miközben letépek egy vécé papírból egy darabot. Perceken keresztül öklendezek, könnyezik a szemem és szerintem sokkal több jött ki belőlem mint amit megettem.
-Mondtam, hogy ne egyél annyi sült krumplit - korhol fejcsóválva
-Először is, hogyha éhes vagyok mint a farkas akkor persze, hogy többet eszem. Másodszor pedig nem hinném, hogy a sült krumpli okozta ezt - mondom miközben lehúzom a vécét. A mosdókagylóhoz sietek majd egy hatalmas adag mentolos fogkrémmel megmosom a fogam.
-Akkor mégis mi? - kérdi mire vállat vonok majd visszarakom a lila fogkefét a pohárba. Nézem a tükörben magamat, a beesett falfehér arcomat, a vörös szemeimet majd megrántom a vállam.
Aztán..
Aztán a tekintetünk találkozik majd ijedten kapjuk a szánk elé a kezünket.
-Ez lehetetlen - fordulok meg sokkoltan majd csípőmmel a fehér kagylónak dőlök. 
-Nos ez nem igaz. Mert tudod amikor Ti.. - kezdi magyarázni a gyerek csinálás folyamatát ám félbe szakítom.
-Úgy értettem, hogy lehetetlen, hogy minden alkalommal védekeztünk - mondom idegesen. - Mással pedig nem feküdtem le.
-Azt gondoltam. Figyelj az is lehet, hogy lyukas volt a gumi vagy - kezdi majd elhallgat. 
Terhes vagyok. Nem biztos, de ha mégis az vagyok akkor..akkor az fantasztikus! Mármint rettentően örülök neki, hisz' imádom a gyerekeket. Anya leszek. Olivér pedig apa. Gyerekünk lesz. Egy család leszünk. Ugyanakkor ki tudja, hogy Olivér mit szól majd hozzá? Ezer és ezer gondolat vsn a fejemben, azt sem tudom, hogy mit tegyek.
-Hahó Merci! - legyezgeti előttem a kezét Betty.
-Bocs csak elgondolkodtam, mit is mondtál? - nézek rá.
-Látom. Azt kérdeztem, hogy most mit fogsz tenni? Olivér mit fog hozzá szólni?
-Kell egy teszt. Ha pozitív akkor elmondom Olivérnek. És ha nem akkor kivizsgáltatom, hogy mi a bajom.Régen beszéltünk arról, hogy szeretne gyereket Ő is szóval örülne neki. Vagyis remélem örülne. - mondom halkan. - De Betty erről senkinek se egy szót se! Még YaOunak sem mondhatod el.
-Mit nem mondhat el nekem Betty? - nyit be a szóban forgó személy értetlenül.
-Mit hallgatózol Ferenc? - kérdem Tőle kissé mérgesen.
-Hey Én nem hallgatóztam - kéri ki magának durcásan. - Csak épp ide tartottam és hallottam, hogy miről beszéltek.
-Jó ne haragudj - kérem Tőle bocsánatot amikor Betty rám néz amolyan "nem volt szép" tekintettel.
-Semmi gond. Megjött a mikulás értem én - nevet fel poénkodva mire finoman fejbe ütöm majd elmosolyodok.
-Egyébként mi ez a szag? Mi döglött itt meg?
-Ööö - nézek idegesen Bettyre.
-Édesem menjünk ki a konyhába rendben? Kezdek éhes lenni - karol belé a barna hajó lány majd az ajtó felé vonszolja.
-Furcsák vagytok  - pillant vissza rám gyanúsan méregetve.
Mikor becsukódik az ajtó felkapom a vécé tartályról a légfrissítőt majd a fél flakon kifújása után helyet foglalok a földön.
Ha beigazolódik, hogy terhes vagyok és elmondom Olivérnek aki örülni fog neki akkor megtartjuk a babát. Ha nem vagyok terhes akkor nincs baba. Viszont ha mégis az vagyok, de a Szöszi nem örül neki akkor fogalmam sincs mit teszek. Nem lenne szívem ahhoz, hogy a szívem alatt fejlődő csöppséget csak úgy elvetessem. De ha megtartanám és Olivér nem örülne neki akkor viszont vagy elhagyna emiatt vagy döntésre juttatna. Vagy Ő vagy a baba. Nem tudnék se Olivér nélkül, se a baba nélkül élni. Még csak két perce sejtem, hogy gyereket várok, de máris minden a feje tetejére állt. 
Ó te jó ég! 
-Cica - szólal meg Olivér az ajtóban állva mire ijedten rezzenek össze majd rá pillantok. - Mi az, rosszul vagy? - guggol le mellém aggódva.
-Dehogy Muki - mosolyodok el halványan majd megsimítom az arcát.
-Akkor mégis mit csinálsz itt? - néz rám értetlenül.
-Jaa..öö..izé semmit - pattanok fel hirtelen majd abban a pillanatban úgy megszédülök, hogy a Szőkeség karjai közt landolok.
-Jézusom Merci! Mi van veled? - kérdi ijedten miközben leültet a kád szélére.
-Húú a fejem - hajtom a fejemet a térdemre. Az egész világ forog velem mint amikor kiskoromban azt játszottam, hogy addig pörgök egy helyben amíg össze nem esek.
-Na jó. Mi van veled? Napok óta rosszul vagy, szédülsz, hányingered van és még ki tudja mi. Ha nem kaplak el itt esel össze.
-Csak megszédültem - emelem fel a fejem miközben még mindig szédülök. - Jól vagyok hidd el.
-Ahha persze. Hozd a táskád viszlek az orvoshoz - jelenti határozottan ám amikor a szemébe nézek aggodalmat vélek felfedezni.
-Nem kell. Jól vagyok csak..ez akkor szokott lenni ha..ha megjön - füllentek egyet majd képzeletben a homlokomra csapok. Marha.
-Biztos? - kérdi és látom, hogy egy szavamat sem hiszi el.
-Biztos - adok egy puszit a szájára. 
-Rendben. Esetleg tehetek valamit érted? 
-Nem kell - mosolyodok el halványan. - Na menjünk együnk valamit. Farkas éhes vagyok - állok fel majd kezét megfogva kihúzom a fürdőből.
-Nemrég ettünk Cica - nevet fel mögöttem. - Még a végén elhízol.
-Igen? - fordulok hátra sértettséget megjátszva. - Jól van Patocska - elengedem a kezét majd a konyha felé sietek.
-Cica várj már. Tudod, hogy csak vicceltem - rohan utánam majd hátulról szorosan átölel.
-Tudom Te bolond - mosolyodok el majd megcsókolom.
-Fú Te - rázza meg a fejét mérgesen mire felnevetek.
A hűtőben kajtatva megállapodunk a maradék ebédnél majd a nappaliba sétálva a tévé előtt elfogyasztjuk. Az utóbbi időkben Bettyvel elhanyagoltuk a futást ami kissé meglátszik rajtam. 
-Min gondolkozol? - pillant rám.
-Hogy amióta nem futunk híztam vagy 20 kilót - nevetek fel.
-Ez nem igaz - mosolyodok el. - Még mindig nagyon szexi vagy - csókol meg. - És izgató - suttogja perverz tekintettel.
-Te majom - nevetek fel majd összeborzolom a haját. Hirtelen elkapja a csuklómat majd magára ránt ezzel leborítva az ölünkben lévő tányérokat a földre. 
-Hupsz - pillant le miközben elhúzza a száját. - Na mindegy. Úgy se mi takarítunk.
-De hülye vagy - nevet fel majd megcsókolom. 

*Este nyolc óra*

Idegesen ráncigálom magamra a fekete ingemet és azért imádkozom, hogy elmúljon a hányingerem. Pont most kell megint rosszul lennem! Amikor indulnék a munkába! 
Magamban fortyogva felkapom a táskámat, a kezembe veszek egy dzsekit és ki megyek a konyhába egy pohár vízért. Felhajtom a hideg folyadékot majd megsürgetem Bettyt egy újabb mondattal, hogy igyekezzen már.
-Már itt is vagyok, nyugi - robog be a kis helyiségbe a táskájában matatva. 
A fiúk nincsenek itthon, délután mentek el egy koncertre így mi zárjuk be a házat. Mikor ezzel is kész vagyunk sietve vesszük az irányt a Rio felé. Egy kisebb késésben vagyunk, nekem ráadásul még tesztet is kéne vennem. Szerencsémre épp van esti ügyelet így gyorsan veszek egy tesztet amit a táskám mélyére süllyesztek. Majd ha lesz időm a munkában megcsinálom. Otthon nem merem a többiek miatt. 
Amint beérünk a Rioba lepakolunk az öltözőbe és elfoglaljuk a helyünket a saját pultunkban. A sok rohangálásnak és a tisztítószerek különböző illatának köszönhetően a hányingerem csak még jobban nő és nő. Idegesen szolgálom ki a vendégeket, látom rajtuk, hogy türelmetlenek, de nem tudok mit tenni. A fejem sajog a hangos zenétől, szédülök és úgy érzem mindjárt össze esek. 
-Balázs ki megyek a mosdóba kérlek ugorj be két percre helyettem! - kiáltom oda a magas fiúnak.
-Rendben - bólint.
Idegesen kirohanok az öltözőbe, kikapom a táskámból a tesztet amit az ingem ujjába becsúsztatok majd berohanok a vécébe. Mikor sikerült megcsinálnom idegesen a mosdó kagyló szélére teszem a fehér lázmérőhöz hasonló tárgyat majd vissza rohanok a vécébe, mert elfelejtettem lehúzni.
-Jajj Istenem. Ilyen egy estét - hallom meg Hanna hangját. Sietve behúzom magam előtt a kis ajtót ám eszembe jut, hogy a tesztet kint hagytam. Ó a francba! 
-Te figyelj már. Ez egy terhességi teszt? - kérdi Bianka döbbenten. Halkan leülök a vécére a lábaimat felhúzom és imádkozom, hogy ne vegyenek észre.
-Hát úgy néz ki. Mi az eredmény? - kérdi érdeklődve.
-Azt a kurva - szólal meg ijedten Bianka. - Vajon kié?
-Fogalmam sincs. De van pár tippem. Te figyelj már. Van itt valaki?
-Nézzük meg - mondja Bianka majd hallom ahogy kinyitja az első ajtót. Majd a másodikat. És a harmadikat. Basszus mindjárt ideér!
-Lányok! Légyszíves térjetek vissza a munkátokhoz! - hallom meg Attila a felettesük ideges hangját. Hál' Isten!
-Jól van megyünk már. Két perc nekünk is jár! - sipákolja dühösen.
-Már rég lejárt a két perc. Gyertek! - parancsolja. 
-Rendben - kopogó sarkuk az ajtói elmegy majd vissza fordulnak. Ó a francba! 
-Dugd el a kuka mögé. Később vissza jövünk érte - suttogja Bianka majd végleg elhagyják a helyiséget. 
Leengedem a lábaimat majd megkönnyebbülve fújom ki a levegőt. Felkapom a tesztet a kuka mögül majd mikor meglátom az eredményt döbbenten nézek a tükörképemre.
--------------------------------------------------------------------