Chapter 50 : ,,A banda az első."

Sziasztok Ragadós Wattacukorkáim! :3
Nos hamarosan vége a szünetnek (minden szomorú) és elkezdődik a suli amit Én már rettenetesen várok. Nos a gépem jó egy ideje úgyhogy fogtam magam és ideültem részt írni. Remélem mindenkinek lesz ideje elolvasni a Celeb vagyok ments ki innen vagy az X-Faktor reklámideje alatt az új részt. :D 
Ez valamivel hosszabb lett mint a többi és remélem izgalmasabb is. Nem kertelek tovább, kérlek hagyjatok nyomot magatok után.
Sok puszi : Brigii



Mondatára a szívverésem kihagy egy ütemet, a szemem megtelik könnyekkel. 
-Ez biztos? - kérdezem suttogva.
-A teszt pozitív lett - ejti ki lassan a szavakat.
Akkor igaz. Apa leszek! Gyerekünk lesz! 
-Istenem - suttogom majd egy hatalmas öröm kiáltás közben karjaim közé kapom Mercit es megcsókolom. Ez hihetetlen...
-Várj, Te örülsz neki? 
-Ez mégis milyen kérdés? Még szép, hogy örülök neki.
-De nem félsz, hogy tönkre teszi a karriered? - néz rám félénken. Mégis miből gondolja ezt?
-Dehogy. Jézusom Merci. Minden álmom egy pici. Egy közös gyerek. A Mi keverékünk - könnyes szemekkel néz rám majd megkönnyebbült sóhaj hagyja el a száját.
-Akkor ez azt jelenti, hogy megtartjuk? 
-Igen - mosolyodok el majd megcsókolom. - Csak még egyszer meg ne történjen ez. A frászt hoztad Rám. És ha nincs ez a kis macska ki tudja mikor találok rád.
Begondolni is rossz, hogy mi lett volna ha nem találom meg. Lehet, hogy elmegy a pici és akkor...
-Miért? - szakít ki a gondolataim közül érdeklődve.
-Az a kis szőrmók minden áron be akart jutni hozzád. Aztán mikor szóltam neked, hogy mit tegyek nem válaszoltál. Aztán pánikba estem igy berúgtam az ajtót
-Na látod mekkora szerencse, hogy akaratoskodtam ennek a kis drágának a sorsa miatt? - csípi meg az orrom szórakozottan, ám Én ennek ellenére nem vagyok az.
-Merci - fogom meg a kezét ezzel komolyságra késztetve. - Miért nem szóltál erről korábban? Vagy egyáltalán mióta tudod ezt?
-Ma amikor kimentem a konyhába inni rosszul lettem. Berohantam a vécébe ahol Betty később rám talált. Aztán beszélgetni kezdtünk és rajöttem, hogy terhes vagyok. Aztán este a munkába csináltam egy tesztet ami pozitív lett. De egy valamit nem értek. Ha minden egyes alkalommal vedekeztünk akkor mégis hogy lehetek terhes? - tanácstalanul néz rám mire nekem beugrik valami.
-Nos..tudod Cicám...lehet, hogy egyszer elfelejtettem... - vakargatom meg a tarkómat bűnösen.
-Mikor?
-Emlékszel a múltkori bulira? Amikor anya és Erick is ott volt meg a többiek? - kérdezem mire bólint. - Nos akkor a vécében...tudod épp nem volt nálam...meg kissé részegek is voltunk...
-Óó már értem - bólint mikor eszébe jut az aznap este.
Halvány mosoly jelenik meg az arcán majd megcsókol.
-És akkor most hogyan tovább? Úgy értem nem maradhatunk itt mivel egy idő után megnő a hasam, megszületik a pici...- mielőtt végig sorolná az egész kilenc hónapot ajkaimat az övére tapasztom és gyengéden megcsókolom.
-Minden megbeszelünk. Van még kilenc hónapunk. Ráérünk. Először is a többieknek kéne elmondani - ujjaimmal megsimítom puha arcbőrét majd egy puszit nyomok a homlokára.
-Rendben - áll fel eddigi helyéről ám hirtelen megszédül. Reflexeim bekapcsolódnak es karjaim egyből utána kapnak.
-Hoppá hoppá - nevetek fel mikor karjaim között landol.
-Nagyon vicces. Ha a helyemben lennél nem nevetnél - néz rám mérgesen.
-Jól van na. Tudod, hogy szeretlek - egy puszit nyomok a nyakára majd derekát atölelve a konyhába megyünk.
-Szóltunk a mentősöknek, hogy ne jöjjenek. Kérdezték, hogy biztosak vagyunk-e benne és azt mondtuk igen. Remélem nem baj - mondja Bence mikor beérünk a kis helyiségbe.
-Dehogy. Viszont szeretnénk nektek mondani valamit - bátorítóan megszorítom a kezét majd egyszerre megszólalunk.
-Babánk lesz.

A mondat elhangzása után nem tudok nem mosolyogni. Még Én magam is alig hiszem el. Ez egyszerűen fantasztikus. Ugyanakkor ijesztő..
Mindenki álla a padlót súrolja, Betty tapsikolva felugrik majd megölel minket.
-Hűha - szólal meg YaOu. - Akkor ezért ettél mostanában annyit mint egy disznó - állapítja meg nevetve.
-Hé - hőköl fel döbbenten majd elneveti magát a sértett személy.
-Gratulálunk - mosolyodik el Sziki. - De ez veszélyezteti a banda jövőjét?
-Nem. Egyenlőre nem - mosolyodok el. - A banda az első Ti is tudjátok - lepacsizok velük majd ökörködni kezdünk. Fogalmam sincs mennyi ideig vagyunk ott, de egy idő után azt vesszük észre, hogy Merci és Betty eltűntek.
-Ezek meg hova lettek? - nézek körbe.
-Szerintem hagyjuk őket. Biztos elmentek aludni mivel fáradtak. Majd reggel beszélünk velük - mondja YaOu.




*Jakab Mercédesz*

,,A banda az első."
Végig ez a mondat jár a fejemben miközben magamat ölelve a szobámba megyek. Elfordítom a zárban a kulcsot majd összeszorult torokkal az ágyamra dőlök. 
Mégis, hogy gondolta, hogy a banda az első? Egy kapcsolatban az embernek nem a másik fél az első?! Megértem, hogy az éneklés és a rajongók az élete, de nem Én kéne, hogy legyek neki az első?
Lehet úgy tűnik mintha egy nyavalyás picsa lennék, de iszonyatosan rosszul esett amit mondott nemrég a konyhában.
Takarómat magamra húzva fejemet a párnába fúrom és remélem, hogy ezen a kis dolgon nem fogok sírni akármennyire is kiakasztott és rosszul esett. Az órára pillantok ami reggel nyolcat mutat. Egy hatalmas ásítás hagyja el a számat, melynek következtében a szemem könnybe lábad. Letörlöm a sós vízcseppeket majd ledobom magamról a nadrágomat az ajtóra egy post-it cetlire kiírok egy ,,alszok, hagyjatok" szöveget majd vissza fekszek az ágyba és álomba merülök.

Hatalmas alhasi görcsre kelek fel, ki tudja hány órával később. Összegömbölyödök az ágyon miközben legszívesebben sikítanék úgy fáj a hasam, a takarót a lábam közé szorítom és idegesen markolom a lepedőmet. Csak múljon már el. Csak múljon már el.
Idegtépő és fájdalmas percek telnek el majd azt veszem észre, hogy a fájdalom elmúlik. Megkönnyebbülten egyenesedek ki, letörlöm a homlokomról az izzadságcseppeket majd a hajamba túrva felállok az ágyról. Egy hatalmas ásítás hagyja el a számat majd a tükörbe nézve megállapítom, hogy ma reggel se festek a legjobban. Pontosabban fél kettőkor amikor megnézem mennyi az idő. Felhúzom magamra a tegnapi gatyámat majd átsétálok a fürdőbe. 
Fogalmam sincs, hogy mit érzek. Haragszom Olivérre, de nem is. Vagyis ahj..nem tudom, hogy most tényleg komolyan mondta-e ezt vagy csak a fiúk miatt. Ez az egész annyira bonyolult.
-Neked is jó reggelt - szólal meg fogkrémmel teli szájjal YaOu a mosdókagyló fölött állva amikor dühösen berúgom az ajtót. 
-Hoppácska. Bocs YaOu ne haragudj - húzom össze magam majd lehuppanok a kád szélére és egy hatalmasat sóhajtok.
-Baj van? - kérdi miközben kiöblíti a száját majd a helyére rakja a kék fogkefét.
-Dehogy. Minden oké. Csak izé..tudod..a terhesség - bökök ki valami hülyeséget.
-Na jó - mondja majd becsukja az ajtót és helyet foglal a vécén lehajtott tetőn, velem szemben. - Hallgatlak.
-Pff. Ennyire átlátszó? - kérdem majd idegesen elröhögöm magam.
-Ismerlek - mosolyodik el. - Na ki vele.
-Nem is tudom, hogy mondjam. Kurvára szarul esett amit tegnap Olivér mondott. Hogy a banda az első. Nem mondom, hogy ne legyen fontos az életében a zenélés meg a Wayerek, de számomra Ő az első az életemben. És Én akkor miért nem vagyok Neki az? Nem akarok olyannak tűnni, hogy körülöttem forogjon minden, de ez nagyon szarul esett. Ahj..érted mit akarok mondani?
-Persze, hogy értem. Nekem mindig is a banda volt az első. Aztán jött Betty és azóta már Ő az első legfontosabb személy az életemben. - halvány mosoly jelenik meg az arcán majd ismét megszólal. - Hidd el Én is meglepődtem amikor Olivér ezt mondta. Remélem nem gondolta komolyan és csak a mi kedvünkért mondta, de az lenne a legjobb ha ezt megbeszélnétek.
-Tudom, de nem akarok olyan lánynak tűnni mintha azt akarnám, hogy csak Rólam szóljon minden egyes perce. Szeretném ha megtudná, hogy milyen rosszul esik ez nekem, de nem akarom csak úgy a fejéhez vágni ezt az egészet.
-Hát ha viszont ilyen leszel akkor fél órán belül kiderül, hogy mi bajod - nevet fel mire Én is elmosolyodok. - Figyi majd megbeszélitek. 
-Tudom. Kösz - mosolyodok el.
-Rám mindig számíthatsz. Én mindig itt leszek.
-Jól van. Na, de most már hagyjál fürdeni - lökdösöm kifelé.
-Még csak a terhesség elején jársz, de már hangulatingadozásod van - nevet fel. - Sajnálom Olivért.
-Ezzel most azt akarod mondani, hogy idegbeteg vagyok? - kérdezem a poén kedvéért úgy kiabálva mint egy hisztis picsa.
-Ezt egy szóval se mondtam - emeli fel a kezét védekezésképp nevetve.
-Most meg hazugnak nevezel? 
-Szia Merci - megy el nevetve mire Én is elnevetem magam majd becsukom magam mögött az ajtót.
Egy húsz perces fürdés, fogmosás és egyéb fürdőben csinált dolgok után a szobámba megyek. Felkapok magamra egy bugyit és egy melltartót majd egy rövid gatyát és egy toppot. A hajamat hanyag módon átfésülöm majd kiengedve hagyom és a konyhába megyek. 
-Reggelt - köszönök fáradtan majd lehuppanok a székre Bence és Sziki közé.
-Neked is kismama - mosolyodnak el mire Én is így teszek.
-Figyi srácok. Azért ugye ez csapaton belül marad? Mármint nem tudom mi lenne ha a rajongók megtudnák szóval... - kezdem, de Sziki félbeszakít.
-Természetesen lakat a szánkon. Nyugi bennünk bízhatsz.
-Kiben bízhat kicsoda? - jön be Olivér álmos arccal, szembe lógó hajjal. Ó bakker, de szexi. De még mindig haragszom rá.
-Jó Reggelt Szerelmem - nyom egy puszit az arcomra majd leül az asztalhoz. 
-Neked is - dörmögöm majd felkapom a tányéromat és inkább a szobámba megyek, hogy ott megreggelizzek.
-Mi baja van? - hallom Bence hangját.
-Terhes - szólal meg Olivér.
-Kurva vicces! - kiáltom vissza mérgesen majd becsapom magam mögött az ajtót, be is zárom és levágódok az ágyra és neki látok össze csokizni a kezemet a kakaós csigámmal. 

Tudom, hogy nem maradhatok itt. Egy idő után észreveszik, hogy nem jövök ki a szobából és kérdezősködni fognak, hogy mi a bajom, azt pedig nem szeretném. Felkapom a Szürke 5 árnyalata című könyvet a polcomról majd beledobom a táskámba a telefonomon és egyéb dolgaim közé. Lábamra felveszem a fehér Conversemet írok egy cetlit ,,elmentem majd jövök" felirattal amit kirakok az ajtóra majd táskámmal a kezemben kisurranok a lakásból. Fogalmam sincs, hogy merre akarok menni, de kell egy nyugodt hely. És azt hiszem már tudom is, hogy hol van az a bizonyos hely.
--------------------------------------------------------------------