Chapter 51

Sziasztok Madárkák! :3 
Nos, remélem mindenkinek jól telt ez a hét is és a hétvégéje is jól fog! Igazából nem tudom mit kéne mondanom. Köszönöm a komikat és az oldal megtekintéseket! Sajnálom, hogy ilyen ritkán tudok részt hozni, de mint mondtam alig van időm. Az utóbbi időben nagyon sokat kell tanulnom. Igyekszem minél több komira, chat bejegyzésre válaszolni amikor csak tudok és remélem megértitek ha néha ez nem sikerül.:)  Most volt egy kis időm így gyorsan összedobtam valamit. :) Remélem mindenkinek tetszeni fog. Kérlek hagyjatok nyomot magatok után. Jó Olvasást! :)
U.i.: Létrehoztam egy csoportot ami direkt azért jött létre, hogy minden olvasó csatlakozhasson hozzá és elsőként értesüljön az új részről! csatlakozzatok nyugodtan!:) 
https://www.facebook.com/groups/399575406861207/
Puszi : Brigii 



Lekuporodok a fa tövébe majd körbenézek. Nézem a lehullott, kissé nyirkos, elfonnyadt, barna faleveleket, melyek között apró kis meszes héjú bogárkák mászkálnak. A közeli fa ágán lévő fészekben hangosan csipognak a kis madarak majd kis idő elteltével megjelenik az anyjuk egy apró kukaccal a csőrében amivel megeteti a kicsinyeit. Elmosolyodok az aranyos fiókák láttán majd kezemet automatikusan a hasamra vezetem.
Eddig még nem is volt időm belegondolni ebbe az egészbe... 
Gyerekünk lesz és egy gyerek komoly dolgokkal jár. Kemény kilenc hónap ami alatt jól meghízok, különféle hangulat ingadozásaim lesznek, és mindenkinek az agyára fogok menni. Miután a kicsi megszületik álmatlanul töltött éjszakáink, különböző veszekedéseink és még ehhez hasonló dolgaink lesznek Olivérrel. Emellett hatalmas nagy pénz összegek fognak elmenni havonta a lakásra vagy albérletre, amelyet annak céljából veszünk, hogy elég helyünk legyen a baba holmijának, hogy ne zavarjuk a többieket és végre külön, önálló életet kezdhessünk, a baba ruhákra, bútorokra és egyéb kellékekre is. 
Biztos, hogy Olivér belegondolt ebbe az egészbe? 
Mégis honnan teremtünk elő ennyi pénzt?
És a többiek mit fognak szólni ahhoz ha előfordulna az, hogy nekem dolgoznom kell és a picit neki magával kell vinnie a próbára vagy esetleg a koncertre?
Biztos, hogy akarjuk mi ezt a picit?
Oké lehet, hogy ez kissé túlzás, de megfordultak ezek a gondolatok, dolgok a fejében?
Belegondolt abba, hogy mivel jár egy kisbaba?

Amint elborítják a fejemet ezek a gondolatok hiába próbálok Mr.Grey és Ana erotikus, mulattató és mélyen megindító trilógiájának folytatására törekedni, egyszerűen nem megy. Felállok eddigi helyemről majd egy kitaposott ki utat felfedezve sétálni kezdek. Egy számomra ismert mégis ritkán látogatott helyre tévedek. A Duna partjánál lévő padokkal borított járdára lépve elmosolyodok a gyönyörű látványon majd leülök az egyik padra és nézem a nagy erővel száguldozó kékes vizet. Forgatom kezeim között a könyvet fejemben eközben ezer gondolat. Minden olyan zavaros és bonyolult. Egy biztos, hogy beszélnem kell Olivérrel, de nem tudom mégis, mit mondjak neki. Nem állhatok oda elé azzal a kérdéssel, hogy "Hé, biztos vagy Te abban, hogy eltudjuk tartani ezt a gyereket?". Valahogy finoman kell Tőle megkérdeznem. Csak mégis hogy a fenébe?
Dühösen a hajamba túrok majd a kezemben lévő könyvön kitöltve érzelmeimet a beton járdára vágom. Sejtem, hogy mindenki hülyének néz, de jelen pillanatban nem érdekel semmi sem. Össze vagyok zavarodva, nem tudom mit kéne tennem.
Már-már szinte sírva felhúzom a lábaimat, fejemet a térdemre hajtom és gondolkodok.
-Hé, mégis mit ártott neked ez a könyv? - hallok meg magam előtt egy hangot mire leengedem a lábaimat majd az előttem álló fiúra nézek.
-Kösz - veszem el a felém nyújtott könyvet fancsali arccal majd leporolom és magam mellé helyezem.
-Minden rendben? - érdeklődik kedvesen. - Olyan gondterheltnek tűnsz.
-Persze - sóhajtok. - Minden rendben. Vagyis nem, de nem érdekes.
-Szívesen meghallgatlak ha gondolod. Egyébként Kovács Barnabás vagyok, de hívj csak Barninak.
-Szia Jakab Mercédesz, de csak Merci - megfogom hatalmas kezét amit felén nyújt majd megrázom.
Halvány mosollyal az arcán leül mellém, a nap tökéletesen rásüt az arcára így alaposan végig tudom mérni. Zselé nélküli, barna haj, szintén barna szemek, napbarnított bőr akárcsak az olaszoknak, Colgate reklámos mosoly, széles váll és izmos karok.
-Szóval mi a gond?
-Nem is tudom, hogy mondjam. Olyan tanácstalan vagyok és fogalmam sincs mit tegyek. Tudod van egy barátom akivel épp gyerekünk lesz. Én is nemrég tudtam meg és Neki is ma mondtam meg. És Ő a ByTheWay egyik tagja, aztán ma kijelentette a többieknek, hogy számára a banda az első és a gyerek nem veszélyezteti a banda jövőjét. Ez volt az első dolog ami eléggé kiakasztott. Vagyis összezavart, mert ha az ember egy kapcsolatban van akkor számára mindig a másik fél az első, és Nekem Ő az első, de ezek szerint Neki nem Én vagyok az. A  másik pedig az, hogy babánk lesz rengeteg gonddal és pénz költséggel jár. Ő a zenészi munkájából jól megél és telik neki sok mindenre, de nekem a kis mixer állásomból nem biztos, hogy telne olyan dolgokra amit a jövőben meg kéne vennünk. Gondolok itt közös házra, baba holmikra és egyéb dolgokra. Szeretnék Vele valahogy beszélni erről csak nem tudom mégis mit és, hogy mondjam. És ez az egész egyszerűen annyira összezavar és felkavar - mondandóm végére könnyes szemekkel bámulok rá majd megtörlöm azokat.
-Nos, először is gratulálok a babához. Másodszor pedig, attól, hogy még ezt mondta ne törj össze vagy ne kezdj el aggódni. Lehet, hogy a többiek miatt mondta ezt, de ha esetleg mégis a banda Neki az első az nem jelenti azt, hogy Te nem vagy Neki fontos. Csak az éneklés a mindene. Viszont szerintem ha szeretitek egymást mindegy, hogy hogy állsz neki beszélni Vele, mert megfogjátok tudni beszélni a dolgokat - mosolyodik el halványan.
-Nekem is az éneklés a mindenem és ha egy elismert énekesnő lennék akkor is Ő lenne Nekem az első.
-Ne haragudj, hogy félbeszakítalak, de a pénzzel kapcsolatban annyit szeretnék mondani, hogy az éneklésből mindenki nagyon jól megél. És te azt mondtad, hogy szeretsz énekelni nem? - kérdi mire bólintok. - És jó is a hangod nem? - újabb bólintás. - Akkor miért nem próbálsz ilyen szakmát keresni? Akkor ne mixerkedj egy discoban vagy bárban hanem próbáld meg ezt.
-Azt hiszed nem gondoltam rá? Minden álmom, hogy énekelhessek, de nincs semmi ismeretségem a lemez cégeknél vagy bárhol máshol, és ötletem sincs, hogy hol vagy mivel kezdjem.
-Akkor hálát adhatsz az Istennek, hogy találkoztunk - mosolyodik el Én meg értetlenül bámulok Rá. - Tudod van egy lemezkiadóm. Rengeteg sztárt befuttattam már vagy indítottam el nekik a karrierjét. És a lényeg, hogy ha gondolod kipróbálhatod magad nálam a stúdióban.
-Ez most komoly? - nézek döbbenten.
-Halál komoly - teszi a szívére a kezét. - Ha gondolod keress rám az interneten. 
-Hát figyelj, nem is tudom. Hisz' most vagyok terhes. Nem hiszem, hogy tudnék így valamit is csinálni.
-Szerintem tudnál. Az első két három hónapban nem lennének semmi gondjaid és a hasad se látszódna annyira. Maximum haspuffadásnak tűnne - nevet fel mire Én is elnevetem magam. - és már egy hónap alatt elérnénk sok mindent főleg ha nagyon tehetséges vagy. És miután megszültél folytathatod a munkádat.
-Hú. Hát nem is tudom. Ezt még átgondolom. Kicsit hirtelen jött. De nagyon szépen köszönöm ezt a lehetőséget - mosolyodok el.
Uram atyám...

Két órával később hatalmas mosollyal az arcomon és egy öleléssel búcsúzok el Barnitól. A névjegykártyája a zsebemben az ajánlata a fejemben. 
El sem hiszem, hogy egy ilyen lehetőséget kaptam! Ez egyszerűen fantasztikus. Végre valóra válhat az álmom!
Csak pont most. Amikor épp terhes vagyok. Így aztán marhára sikeres lehetek.
-A rohadt életbe Mercédesz! - hallom meg Olivér dühös hangját mikor belépek a lakásba. - Mégis hol a francban voltál? A telefont felvenni luxus? - kiabál velem tovább mire ijedten meghátrálok majd az ajtónak ütközök.
-Olivér ne kiabálj velem légyszíves. Tudod mennyire félek ilyenkor Tőled? - nézek rá könnyes szemekkel.
-Leszarom Mercédesz! Szerinted Én mégis mit éltem át ebben a három órában? Tudod mennyire aggódtam érted?
-Először is, hogy jössz te ahhoz, hogy Mercédesznek hívj? Másodszor pedig, marhára el tudom képzelni, hogy aggódtál értem. Hisz' neked a banda az első - lököm arrébb vállánál fogva majd a többiek döbbent tekintetét állva a szobámba megyek. Egyszerűen muszáj volt ezt elmondanom neki. Nem bírtam tovább. Bezárom magam mögött az ajtót majd az ágyon, magzatpózba halkan zokogni kezdek. Szőkülő hajam a könnyes arcomra tapad, a tüdőm össze szorul és nem értem mi van velem. 
-Szívem - hallom meg Olivér hangját az ajtó túloldaláról. 
-Ó most meg már Szívem? Hát menj a francba te bunkó - kiáltom neki sírva majd felkapok egy párnát és az ajtóhoz vágom ami egy tompa puffanással a földön landol.
-Merci, sajnálom. Ne haragudj, nem akartam Veled kiabálni csak nagyon féltettelek. Egy szó nélkül elmentél és tudod rettentően aggódtam érted. Féltem, hogy történt Veletek valami - suttogja meggyötörten. A Veletek szóra szívem kihagy egy ütemet, minden haragom elszáll és csak arra vágyok, hogy megcsókolhassam Olivért. Leugrom az ágyról majd sebesen az ajtóhoz száguldok amit feltépek, a Szöszit berántom rajta majd megcsókolom.
-Hű. Nos ha nem tudnám, hogy terhes vagy és hangulat ingadozásaid vannak azt hinném, hogy dilis vagy - néz rám döbbenten.
-Ez nem hangulat ingadozás. Igenis dühös vagyok rád. Mindenért ami tegnap este mondtál és amit most csináltál - boxolok bele a vállába mérgesen mire lesüti a szemeit.
-Szóval a tegnap esti miatt vagy ilyen? - kérdi szomorúan.
-Igen. Nagyon rosszul esett.
-Figyelj Merci, Én..én nem úgy értettem. Csak hirtelen nem tudtam mit mondjak így ez jött ki. De amint kimondtam meg is bántam. Amióta Te bekerültél az életembe Te vagy Nekem az első. Vagyis most már Ti - öleli át a derekamat majd mélyen a szemembe néz. - Ne haragudj rám, kérlek.
Bűntudattal teli szemei láttán megenyhül a szívem majd becsapom mögötte az ajtót és ismét megcsókolom.
-Nagyon szeretlek - suttogja majd ajkait az enyémre tapasztja. A testem felforrósodik, a lábaim megremegnek. Kezei derekamról levándorolnak a fenekemre majd egy hirtelen mozdulattal megemel. Lábaimat dereka köré fonom majd erősen kapaszkodok belé miközben az ágyhoz visz.
--------------------------------------------------------------------