Chapter 29 : Felejtsük el a múltat...

Sziasztok! Elértük az 51 feliratkozót aminek nagyon nagyon örülök! Soha nem gondoltam volna, hogy lesz egy olyan blogom ami elér ennyi olvasót és nézettséget. Nagyon szépen köszönöm imádlak titeket! Nos remélem az új rész tetszeni fog, kicsit sokat vesződtem vele és késtem is pár órát. De a lényeg, hogy új résszel jöttem! Jó Olvasást és kérlek hagyjatok nyomot magatok után! Puszi: Brigii


                         

*4 nappal később*

Az elmúlt négy napban nem sok minden történt. A fiúk alig vannak itthon, folyton a klip forgatáson vannak. Ha meg nem ott akkor koncertezni mennek. Ma például 16:00-kor Mosonmagyaróvárra mennek, aztán 19:30 - kor Kádártára és 21:30-kor Szegedre. Fogalmam sincs, hogy bírják ennyi erővel ezt az egészet. Minden nap hulla fáradtan érnek haza, esznek aztán mennek aludni. Olivér kivételével, aki néha bejön hozzám és beszélgetünk, de mindig elküldöm aludni, mert látom rajta, hogy nagyon fáradt. A múlt esti beszélgetésünk óta más lett. A köztünk lévő kapcsolat sokkal szorosabb lett mint eddig volt. Nagyon sok időt töltünk együtt (már amennyit tudunk a koncertjeik, a klip forgatás és a pihenés közt) és ezalatt az idő alatt percről.percre látszik rajta, hogy a bűntudat ami eddig majdnem felemésztette teljesen elhagyta. Az elején még nagyon bezárkózott volt, nehezen tudtam vele beszélgetni, sőt nem csak Én hanem a többiek is, de aztán végre újra a régi önmaga lett. Mindig mosolyog, még ha fáradt is és teljesen felszabadult. Túlléptünk a múlton, lezártuk ezt az egészet és Én megbocsájtottam neki. Azt hittem, hogy több idő kell ehhez, de tévedtem. Sokat voltam itthon egyedül és átgondoltam a dolgokat. Szeretem és úgy érzem, hogy itt az ideje annak, hogy igen-t mondjak neki. Igaz Ő ezt nem tudja, de ez nem sokáig lesz így. Ma közlöm vele azt amire már egy ideje várt. Nem érdekel, hogy ki mit mond vagy gondol, szeretem és Vele akarok lenni. Biztos vagyok benne és igen-t tudok neki mondani.
Az egész együtt töltött idők nagy részét hol az Én hol pedig Olivér szobájában töltöttük. Most kivételesen sehol, mert még mindig a klip forgatáson vannak. Valamikor reggel 9 óra felé mentek el és most lassan egy fél tizenegy lesz. Én jelenleg az ágyamon ugrálok unaloműzés képen és üvöltetem a zenét, mert a lakás a fiúk nélkül nagyon csendes. Az ágyon ugrálást tegnap fedeztem fel, mert nagyon unatkoztam és hát gondoltam az ágyon ugrálás jó. 
-Benz megjöttünk! - kiabáltak a srácok mire egyből lepattantam az ágyról és a bejárathoz rohantam. Az utolsó métereket az általános iskolában szerzett gimnasztikai tudásommal akartam megtenni így hát cigány kereket vetettem. Arra viszont egyáltalán nem számítottam, hogy mikor ismét talpra állok Olivérbe botlok. Pontosabban esek. 
-Basszus Merci - nyögött fel alattam a fájdalomtól mire ijedten néztem rá.
-Hoppácska. Ne hari, nem akartam - keltem fel majd kezemet nyújtva felsegítettem. - Nagyon fájt?
-Nem fáj annyira. Csak egy kicsit. Meg hirtelen jött - mondta miközben leporolta magát.
-Amúgy sziasztok! - mosolyogtam a többiekre mire felnevettek. - Na és milyen volt a forgatás? - követtem őket a konyhába aztán felültem a pultra. Kíváncsian néztem rájuk miközben lábamat előre-hátra lóbáltam.
-Tök jó. Ma csináltunk egy videót a klippel kapcsolatos információkkal. Megmutattam benne a házat, csináltam Lilláékkal interjút meg ilyenek - mosolygott Olivér miközben kipakolta a kajákat a hűtőből. 
-Várj ki az a Lilla? - akadtam fenn az előbb említett neven. 
-Ja. Ő az egyik lány a Miss International Hungary 2014 képviselői közül. Három lányt választottunk ki Lilla, Bianka és Kitti és közülük az egyik Lilla. Miért? - magyarázta miközben leült a megterített asztalhoz. 
-Jaa. Csak érdekelt - vakargattam meg a tarkómat majd lepattantam a pultról és a szobámba siettem. Behajtottam magam mögött az ajtót és az ágyra huppantam a laptopom elé. Míg bekapcsolt a szerkezet csak az járt a fejemben, hogy ki ez a Lilla? Amint bekapcsolt beléptem Facebookra és keresgélni kezdtem Olivér ismerősei között. Mivel nála a keresőbe nem tudtam beírni Szikinél tettem meg. Kiadott egy Juhász Lilla nevű lányt mire egyből rákattintottam. Végig néztem a képeit, a bejegyzéseit. A profilképéről is látszik már, hogy szépségversenyzős vagy micsoda. Gyönyörű mosoly, szép szőke haj, tökéletes testalkat, hosszú vékony lábak. Ahhj. Persze megértem ha ezek után Olivér minden nap róla fog beszélni, a klip forgatáson és beszélgetnek aztán flörtölgetnek, összejönnek, összeházasodnak, lesz két gyerekük, Olivér feladja miatta a bandát, elköltöznek, lesz egy szép házuk és még több gyerekük. Elképzeltem ezeket a dolgokat, ahogy egymáshoz érnek, megcsókolják egymást. A hideg végig futott a hátamon, ezerszer borzongtam meg és a gyomrom összeszorult. 
-Hey! - nyitott be hirtelen Olivér egy hangos kiáltással mire egyszerre ijedtem meg és csaptam le a laptopom fedelét. - Mi az? - jött oda sunyin mosolyogva.
-Semmi - szorítottam magamhoz a fehér készüléket.
-Merci - mondta majd az ágyra mászott.
-Semmi - hátráltam ijedten, féltve tőle, nehogy meglássa.
-Te akartad - mondta majd rám vetette magát. Még mielőtt rajtam landolt volna eldobtam a laptopot az ágy másik végébe és próbáltam Őt lefogni, nehogy utána menjen. Hangosan sikonyáltam közben pedig azt kiabáltam, hogy "eressz el!" vagy pedig "szállj le rólam!". Egy hirtelen pillanatban felemelt majd arrébb dobott mint egy zsákot aztán a laptopért sietett. Lába után nyúlva elrántottam onnét majd húzni kezdtem lefelé. Amint a földre huppant rohantam vissza, de elkapta a lábamat és magára húzott. Egy hangos sikítás hagyta el a számat majd arra kaptam észbe, hogy maga alá gyűrt. Diadalittas mosoly ült ki arcára majd felkelt és az ágy végébe rohant. Hangos kacagással nyitotta fel a laptop fedelét én meg durcásan ültem vissza az ágy szélére.
-Tudtam! Tudtam! - kiáltott fel boldogan mikor meglátta Lilla adatlapját. - Féltékeny vagy? - mosolygott. 
-Nem nem vagyok féltékeny. Csak megnéztem, hogy mennyi esélye van ennek a lánynak nálad és mint kiderült igen sok - mondtam neki dühösen majd kikaptam a kezéből a készüléket és bezártam a chrome-ot. Lecsaptam a fedelet aztán az dühösen arrébb dobtam.
-Te bolond vagy - mondta, de rá se hederítettem. Fogalmam sincs miért, de szemeim könnybe lábadtak és úgy éreztem, hogy elveszíthetem Őt. Igaz még az enyém se volt úgymond, de már el is veszíthetem. - Merci nézz rám - mondta, de nem tettem. Kezével óvatosan az államhoz nyúlt majd fejemet felé fordította. - Lilla szép, kedves és okos lány. Jól lehet vele beszélgetni és nevetni. De akit Én szeretek az Te vagy. És egyáltalán nincs nálam több esélye mint neked. Sőt nincs semennyi esélye. Mert csak barátok vagyunk és Én téged szeretlek. És ez így is marad - mondta mire halványan elmosolyodtam.
-Ez aranyos volt - mondtam. Nem tudom mi ütött belém. Az előbb még azt hittem, hogy simán elveszíthettem vagy, hogy másnap már Ő róla fog áradozni és Ő neki fogja azt mondani, hogy szeretlek. Most meg megakarom csókolni. Kezemmel óvatosan arcához nyúltam majd ajkaimat az övére tapasztottam. Egy pillanatra éreztem, hogy váratlanul érte és meglepődött, de aztán átadta magát ennek az egésznek. Még mielőtt bármi más vagy több történt volna elhúzódtam és beharaptam az alsó ajkam.
-Hoppácska - mondta lassan, meglepetten. - Ez mi volt? - kérdezte. Na akkor ennek is eljött az ideje - gondoltam. 
-Te csókoltál meg engem. És nem húzódtál el egyből. És nem kezdtél bele a "sajnálom, ezt nem kellett volna" szövegbe. És... - mutogatott tovább, de félbeszakítottam.
-Olivér! Elmondhatom amit szeretnék vagy beszélsz még egy ideig? - kérdeztem tőle halványan mosolyogva.
-Mond - hallgatott el majd a hajába túrt.
-Szóval amíg nem voltatok itthon a napokban, gondolkodtam. Átgondoltam dolgokat, letisztáztam magamban és úgy döntöttem, hogy eljött az ideje annak, hogy igen-t mondjak. Persze csak ha áll még a dolog és Te is szeretnéd - mosolyodtam el halványan majd rá néztem. Arcára meglepettség majd öröm ült ki aztán felkiáltott.
-Akkor ez most azt jelenti, hogy leszel a barátnőm? - kérdezte ujjongva.
-Igen - mosolyodtam el mire szó szerint nekem rontott és megcsókolt. A hirtelen jött lökettől hátra estem Ő pedig rám, de nem érdekelt. Egyik kezemmel hajába túrtam másikkal pedig a tarkóját simogattam.
-Ez most tényleg igaz vagy csak álmodom? - kérdezte mikor elhúzódott tőlem.
-Tényleg igaz - mondtam mire megfogta a kezem majd ajkait ismét az enyémre tapasztotta. Nyelve bejutást követelt a számba amit meg is adtam neki majd nyelveink vad táncot jártak. Kezét bevezette a pólóm alá majd a hasamat kezdte el simogatni. Felkuncogtam a hirtelen jött érzéstől mire elhúzódott.
-Mi az? - kérdezte mosolyogva.
-Csikis a hasam - suttogtam mire fejével a hasamhoz hajolt, száját az érzékeny testrészemre tapasztotta és belefújt. Hatalmas nevetés tört ki belőlem a csikiző érzés miatt és próbáltam arrébb lökni.
-Olivér hagyd abba ez nagyon csikiz! - nevettem tovább mire folytatta. - Hallod te bolond? - szóltam rá megint majd felemeltem a fejét. - Tiszta bolond vagy - mosolyogtam. 
-Én? - kérdezte. - Én bolond soha. Maximum szerelmes.
-Az - mosolyodtam el majd felültem.
-Örülök, hogy igen-t mondtál. Nagyon vártam már ezt a pillanatot - mondta mire elmosolyodtam. 
-Elhiszem. És sajnálom, hogy ilyen későn, adtam választ, de idő kellett.
-Először is; soha nincs késő. Másodszor is; ezért ne kérj bocsánatot, mert Te kértél időt. Ez a Te döntésed volt és akkor válaszolsz amikor Te akarsz. Én pedig nem sürgettelek - mondta.
-Köszönöm - öleltem meg mire magára húzott és végig feküdtünk az ágyon.
-Szeretlek - szólalt meg kis idő múlva.
-Én is szeretlek - néztem rá mire megcsókolt. Most éreztem azt amit eddig talán soha. A gyomrom fel-le liftezett, a szívem vadul kalapált és ha álltunk volna biztos, hogy a földre esem vagy netalántán elolvadtam volna. Megszabadultam a szüleimtől, Katától, összejöttem azzal a férfivel akit igazán szeretek, aki számomra mindennél fontosabb és az életemet adnám érte. Boldogabb nem is lehetnék. Jó döntés volt, hogy elköltöztem ide. És azt hiszem azt, hogy el kellett költöznöm Katának és a szüleimnek köszönhetem. És talán mégis tettek valamit értem az életben. Amit csináltak és tettek velem/ellenem elérte azt, hogy fogjam magam és végre ott hagyjam őket. Azt hiszem köszönettel tartozom nekik ezért. Soha nem gondoltam volna erre, hogy köszönhetek nekik valamit, de úgy tűnik mégis.
-Éhes vagyok - szólalt meg pár perc múlva mire felemeltem a fejemet mellkasáról és kékes-zöldes szemeibe néztem melyek csak úgy ragyogtak.
-Akkor menjünk ki enni - javasoltam miközben letápászkodtam róla.
-----------------------------------------------------------------