Chapter 28

Sziasztok Mukik! :3 Sajnálom, hogy csak most hoztam részt, de ellettem tiltva a géptől telefonról meg tök lassan tudtam írni. Na, de mindegy a lényeg, hogy a tiltás fel lett oldva, aztán most ismét tudtam írni. :DD Nemsokára elérjük az 50 feliratkozót! *-* Amúgy lehet, hogy 10 napig nem fogok tudni részt hozni, mert utazunk el itthonról 25-én, de lehet, hogy tudok. Nem biztos. Azt biztos viszont, hogy előre meg kell írnom, hogy csak ennyi legyen a dolgom, hogy fellépek és közzé teszem. Na mindegy :D Köszönöm a komikat és a plusz feliratkozókat. Jó Olvasást! Puszi: Brigii

Berántott a szobájába, az ajtót ismét vissza zárta majd rám nézett.
-Ne haragudj csak tudod nem vagyok valami jól - mondta savanyúan majd leült az ágyra mire én is így tettem. 
-De miért? Mi a baj? Talán velem kapcsolatos? - jutott eszembe hirtelen. Talán ez lehet a baja. Valami rosszat tettem. Néma csöndben nézett előre majd beharapta az ajkát. 
-Szóval Én. Figyelj akármit is tettem vagy mondtam amivel megbántottalak sajnálom. Oké? Nem akartam - mondtam mire döbbenten kapta rám a tekintetét.
-Dehogyis. Merci ne mond ezt. Nem te vagy a baj csak - kezdte majd elhallgatott. 
-Csak? Csak mégis Én ha nem mondod el - mondtam és kezdtem dühös lenni. Mivel nem válaszolt felálltam a helyemről és készültem elhagyni a szobát.
-Várj - rántott vissza. - Nem te vagy a baj. Én magam vagyok a baj.
-Ezt nem értem - néztem rá értetlenül.
-Nem is baj. A lényeg, hogy Én magam vagyok a baj és kész.
-De magon belül mi? Kérlek mond már el. Nem bízol bennem vagy mi? - kérdeztem csalódottan.
-Dehogynem bízom benned csak nem akarom elmondani. Nem nagyon szeretnék erről beszélni - mondta lassan minden egyes szót megfontolva. Egyáltalán nem értettem, hogy miért nem szeretné nekem elmondani, de ha nem akarja akkor nem. Nem kell mindenről tudnom, de valahogy mégis erről szerettem volna a legjobban tudni. 
-Oké értem. De akkor legalább ne vágj ilyen savanyú képet - böktem oldalba mire halványan elmosolyodott. - Amúgy jó lett a hajad - mondtam és ránéztem.
-Köszi - mosolyodott el büszkén. - Tetszik?
-Ahha. Beletúrhatok? - kérdeztem reménykedve.
-No - mondta komolyan.
-Na légysziiii - könyörögtem úgy mint egy kisgyerek az anyukájának.
-Jól van legyen - egyezett bele mire egyből belevezettem az ujjaimat és élvezettel kócoltam össze az újonnan készített frizuráját. 
-Tessék új frizkót csináltam neked - mosolyogtam mire Ő is elmosolyodott. Tekintetemmel végig pásztáztam a szobát majd rápillantottam az órára.
-Basszus! - pattantam fel. - Mennem kell. El kell készülnöm. Mindjárt megyek futni. Na mennem kell bocsi szia - mondtam majd kiakartam menni az ajtón, de zárva volt. - Ööö kiengednél? - nevettem fel.
-Ja persze - tett Ő is így majd az ajtóhoz lépett, belehelyezte a kulcsot és elfordította.
-Köszi na szia! - mosolyogtam rá majd kimentem. Besiettem a szobámba ahol előszedtem a szokásos futó cuccomat majd magamra kaptam hozzá pedig az Air Max-emet felvéve és a telefont a kezembe véve kimentem a konyhába ahol ittam egy pohár vizet.
-Srácok elmentem sziasztok! - kiáltottam nekik majd kiléptem az ajtón. Lesiettem a lépcsőn amilyen gyorsan csak tudtam bemelegítés képp aztán a parkba siettem. Nagyjából 10 perc alatt oda értem ahol Betty már a padnál várt és nyújtott.
-Szia! - mosolyogtam rá. 
-Hali - kapta rám a tekintetét majd elmosolyodott. 
-Na mizu? - kérdeztem mosolyogva.
-Semmi. Na hányat terveztél mára ennyi szünet után?
-Semennyit inkább fussunk úgy, hogy ameddig bírjuk és kész.
-Oké - mondta majd előkapva a telefonját elindította azt a programot amit a futáshoz szoktunk használni (méri, hogy hány percet futunk, hány kilométert, percenként hány kilométert stb.) aztán neki iramodtunk. 
-Amúgy nem tudod mi baja volt Olinak? - kérdezte pár perc csend után Betty. - Egész úton csöndben volt a kocsiban és amikor a többiek megkérdezték, hogy mi a baja akkor egyszerűen csak bedugta a fülhallgatóját és zenét hallgatott.
-Hát képzeld, mikor te kimentél Ya Ou-hoz Én gondoltam, hogy bemegyek Olihoz. Azt képzeld mikor bementem a szobájába sírt. Az ágyon ült és sírt. Rákérdeztem, hogy mi a baj vagy mi történt, de nem mondott semmit csak arra kért, hogy hagyjam magára. Oké akkor utána elmentetek. Akkor utána hazajöttek, bementem hozzá és annyit mondott, hogy Ő maga a baja. Nem tudom, hogy ezt, hogy értette, de nem is mondott többet. Azt mondta nem szeretne beszélni róla így hát eltereltem a témát. De ez az egész nagyon furcsa volt - meséltem el neki a történteket.
-Mi? Azt mondta, hogy Ő maga a baja? - kérdezte értetlenül.
-Én se tudom, hogy hogy értette - vontam vállat tehetetlenül.
-Hát ez furcsa.
-Majd mondom Ferinek, hogy beszéljen vele hátha Ő tud valamit kiszedni belőle - mondtam.
-Te is Ferinek hívod? - nevetett fel.
-Ahha. Miért te is? - kérdeztem nevetve.
-Ahha, igaz utálja, de nem érdekel - nevetett tovább szórakozottan.
-Én a múltkor mosogatóhabot kaptam a képembe amiért így hívtam - meséltem neki mire még jobban nevetni kezdett.
-Úgy van. És azt, hogy?
-Hát nagyon cuki kis történet - vakargattam a fejem aztán egyszerre nevettünk fel. - Te! Mosogatóhabbal még nem smack cam-eztünk ugye? - kérdeztem tőle. A smack cam egy olyan játék amit valami fiúk találtak ki. Magcon ha jól tudom a nevüket. És a lényege az az, hogy a kezedbe nyomsz, testápolót, fogkrémet, hajzselét vagy bármi ilyen folyékony, ragadós cuccot aztán lekeversz valakinek egy pofont. Az egész arca tiszta trutyi lesz és tök jó móka. 
-Nem, de ez nem sokáig lesz így - mosolyogtam sunnyogva. Ahhoz képest, hogy elég rég futottunk 11,34 kilométer lett a vége.  A lábunk elzsibbadt, a torkunk kiszáradt, minden egyes porcikánk izzadt. Büszke vagyok magunkra. 
-Fuu te - guggoltam le lihegve.
-Ahha kábé - lihegett Ő is.
-Asszem' nekem ennyi elég volt - álltam fel majd leráztam a lábaimat aztán sétálni kezdtünk.
-Na Én most hazamegyek, lefürdök aztán eszek és elindulok a munkába - soroltam a teendőimet.- Te akkor ma nem leszel ugye?
-A-a hál' Isten - mosolygott.
-Na jól van. Akkor majd holnap valamikor találkozunk - indultam el balra.
-Jól van szia! - intett Ő pedig jobbra ment. Lassú léptekben hazafelé indultam aztán hirtelen eszembe jutott Tomi és az, hogy megígértem neki, hogy átmegyek másnap este Timihez. Úristen tökre kiment a fejemből! Azonnal előkaptam a telefonom majd tárcsáztam Tomi számát.
-Szia - vette fel és hallatszott a hangján, hogy haragszik.
-Szia Tomi. Figyelj nagyon-nagyon sajnálom, hogy nem mentem át Timihez, de elfelejtettem aztán sok minden történt. Megjelent egy régi fiú ismerősöm Márk, Olivér a lakótársam akibe szerelmes vagyok féltékeny volt, majdnem megverte, nekem elegem lett belőlük, elrohantam, elütött egy autó, kórházba kerültem és...ahj nagyon sajnálom tényleg. 
-Várj micsoda? - kérdezte döbbenten. - Elütött egy autó? Jézusom! Jól vagy? 
-Persze, de most nem én vagyok a lényeg. Haragszol?
-Nem - sóhajtott.
-És Timi?
-Dehogy. Ő nem is tudott róla, meglepetésnek szántam volna.
-Ohh - haraptam be az ajkam idegesen. - Figyelj ha gondolod holnap átmehetek - ajánlottam fel.
-Oké majd ma este munkában megbeszéljük. Most ne haragudj, de mennem kell.
-Oké rendben. Szia! - mondtam majd bontotta a vonalat.
-Sziasztok! - kiáltottam a srácoknak amikor beléptem az ajtón.
-Szia! - jött a válasz Ya Ou-tól aki épp felém közeledett. Megállt előttem, kezeit keresztbe fonta a mellkasán majd rám nézett.
-Mi az?
-Beszélgessünk oké? - kérdezte majd behúzott a konyhába.
-Baj van? - kérdeztem ijedten hisz' nagyon furcsa volt. 
-Szóval. Ma útközben Oli nagyon furcsa volt. Bezárkózott, nem szólt hozzánk. Nem tudod mi baja volt? Mondtál esetleg neki valamit? - kérdezte úgy mintha megakarna vádolni.
-Te most azt hiszed, hogy Én bántottam meg valamivel? - kérdeztem döbbenten miközben magamra mutattam. - Na jó figyelj. Már Betty is mondta és most elmondom neked is azt amit neki mondtam. Nem tudom, hogy mi baja van Olinak oké? Ma bementem hozzá a szobájába és ott ült az ágyon sírva. Megkérdeztem tőle, hogy mi a baja, de nem mondott semmit. Azt mondta, hogy hagyjam magára. Aztán mikor hazajöttetek ismét beszéltem vele és csak annyit mondott, hogy Ő maga a baja. Ennyi. Nem tudom, hogy mi a baja, de nem Én mondtam neki valamit oké? - mondtam el neki felháborodva amiért megvádolt azzal, hogy Én mondtam neki valamit. Dühösen kicsörtettem volna a konyhából, de visszarántott.
-Várj már. Nem úgy értettem, hogy miattad lett olyan vagy valami, csak kérdeztem, hogy nem-e te mondtál neki valami olyat. 
-Nem nem Én mondta - mondtam ingerülten.
-Jó, de most miért vagy ilyen feldúlt? Megbántottalak? 
-Nem. Mindegy nem érdekes. Megyek megfürdök aztán készülődök a munkába - mentem ki a konyhából aztán a szobámba vettem az irányt. Kihalásztam a szekrényből a munkaruhámat meg tiszta fehérneműt majd a fürdőbe mentem. Becsuktam az ajtót majd megnyitottam a csapot. A ruhákat a wc tetejére tettem és levettem a futó ruhát. Beálltam a tus alá, beállítottam a vizet, hogy olyan meleg legyen amilyet elvisel a bőröm majd áztatni kezdtem a testemet. A hajamat is bevizeztem hisz' ideje volt már megmosni. Bekentem a hajamat samponnal a testemet meg tusfürdővel aztán lemostam. Elzártam a csapot majd magam köré csavartam a törölközőmet és kiszálltam. A mosdókagylóba kicsavartam a hajamból a vizet majd arra is tettem egy törölközőt. Áttöröltem a testemet majd felvettem a fehérneműmet aztán a polcon lévő testápoló után nyúltam. Egyik lábamat feltettem a wc tetejére majd a kezembe nyomva egy kis adagot egyenletesen kenegetni kezdtem a bőrömön. A combomon a vágások még mindig látszódnak, de nem olyan vészesek mint pár napja. Halkan dúdolni kezdtem egy kedvenc dalomat Demitől és úgy kenegettem tovább magamat.
-Mik azok a vágások a combodon? - nyitott be Olivér mire döbbenten néztem. Először mérges voltam amiért leskelődött és benyitott aztán kezdtem zavarba jönni. Gyorsan felkaptam a törölközőt a földről majd magam köré tekertem közben pedig szidni kezdtem:
-Olivér te mi a francot képzelsz? Nem volt elég a reggeli kórházas dolog?!
-Válaszolj kérlek - jött be mit sem törődve a kirohanásommal s becsukta maga mögött az ajtót. Nem tudtam mit mondhatnék.
-Tudom, hogy miattam van - mondta Én meg nem értettem, hogy ezt, hogy érti.
-Ezt, hogy érted? - kérdeztem tőle gombóccal a torkomban.
-Hallottam mit beszéltetek Bettyvel - mondta mire döbbenten néztem.
-Te hallgatóztál? - sipítottam.
-Igen - ismerte be szemrebbenés nélkül. - Nem szándékosan csak hallottam valamit amit Betty mondott és kénytelen voltam tovább hallgatózni, mert érdekel, hogy mi van a véres zsebkendővel - mondta Én meg úgy éreztem, hogy mindjárt elbőgöm magam.
-Tényleg miattam van? - szólalt meg kis idő múlva könnyes szemekkel mire beharaptam az alsó ajkam. Felkaptam a földön lévő cuccaimat és mielőbb távozni szeretem volna.
-Merci - fogta meg a karom amikor elmentem mellette ezzel megállásra késztetve. Könnyeim végig folytak az arcomon és kénytelen voltam a szemébe nézni. -Sajnálom - mondta mire megráztam a fejem és kitört belőlem a zokogás. Kezeivel megakart ölelni, de finoman eltoltam magamtól.
-Ne..kérlek ne.. - mondtam halkan majd kimentem a fürdőből. Egyenesen a szobámba siettem és amint becsuktam az ajtót, neki dőlve a földre csúsztam. Átöleltem a lábaimat és hangosan felzokogtam. Mi volt ez az egész? Olivér mindent tud. Hogy miatta vagdostam magam. Miatta csináltam mindent. Pontosabban nem is miatta hanem Kata miatt. Vagy, azért, mert szeretem. Nem tudom. Egyszerűen nem tudom. Felkeltem a földről és még mindig könnyezve előkerestem a hajszárítómat. Gyorsan megszárítottam a hajamat aztán kifésültem és felöltöztem. Felvettem a fekete magassarkúmat, az ingem ujját pedig szokás szerint háromnegyedig felhajtottam. A szemeim vörösek voltak így egy kicsivel erősebb sminket tettem fel, hogy elfedjem őket. Előszedtem a fekete Louis Vuitton táskámat és minden fontos dolgomat bele dobáltam. Felkaptam a vállamra aztán a bejárat felé mentem remélve, hogy nem találkozom senkivel. 
-Elmentem sziasztok! - kiáltottam majd kiléptem az ajtón. Semmi kedvem és energiám nem volt ehhez az egészhez, de muszáj, mert kell a pénz. A munkahelyre megérkezve leraktam az öltözőszekrényembe a táskámat, a telefonomat zsebre tettem és kimentem a többiekhez.
-Sziasztok! - köszöntem egy halvány mosoly kíséretében majd bementem a pult mögé. Előszedtem a tiszta poharakat kipakoltam sorban egymás mellé, friss gyümölcsöket hoztam a raktárból, letöröltem a pultot. A kis asztalokhoz mentem, hogy leszedjem a székeket amikor láttam, hogy azok már készen vannak. Inkább visszasiettem a pulthoz ahol összesöpörtem a földön. Annyira a munkára figyeltem, hogy véletlenül neki mentem valakinek.
-Bocs - mondtam majd ránéztem.
-Minden oké? - kérdezte Tomi.
-Szia! Ööö..persze minden oké. Figyelj ne haragudj tényleg - kezdtem bele a mondanivalómba, de közbeszólt. 
-Semmi baj tényleg. De akkor holnap számíthatok rád?
-Persze - mosolyodtam el. Nem beszélgettünk tovább. Mindenki ment a saját helyére csináltak amit kellett. A főnökünk Ákos benézett hozzánk, elmondta a szokásos mondanivalóit majd távozott. Mivel ma Betty nem jött nem beszéltem senkivel hisz' legtöbbször vele szoktam. Amikor Ildi az egyik munkatársam megjött hozott kaját mindenkinek (szokás szerint), de én valahogy nem voltam éhes. Egy falat sem ment le a torkomon. Csináltam a munkát, de máshol jártam. A fejemben ezer Olivérrel kapcsolatos dolog és gondolat volt amit nem tudtam elhessegetni akárhogy is akartam. A Dj ismét megérkezett, ezúttal egy új ember akit még soha nem láttam aztán lassan a bulizni vágyó fiatalok is befelé szállingóztak. Először mindenki iszogatni kezdett majd lassan a táncparkettre vonultak. Órákon keresztül pattogtam ide-oda a lábam elfáradt, a torkom kiszáradt, a fejem kezdett fájni a hangos zenétől, az izzadt testszag zavarta az orromat és akkor ne beszéljünk a cigi füstről. Fáradtan indultam hazafelé miután nagyjából rendet tettünk hajnali fél négy fele és elköszöntem a többiektől. Amint hazaértem és beléptem az ajtón levettem a magassarkúmat, hogy ne keltsem fel a többieket a kopogással. Megkönnyebbülés futott át rajtam amint csupasz lábam szétterült a hideg kövön és nem volt többé beszorítva abba a fránya lábbelibe. Halkan mentem végig a folyosón és utam egyből a konyhába vezetett. Ittam egy pohár vizet ami sokat segített a kiszáradt, kaparó érzéstől szenvedő torkomnak majd a szobám felé mentem.
-Szia - hallottam meg magam mögött egy hangom mire ijedten fordultam hátra.
-Szia - fújtam ki a levegőt amikor megláttam Olivér arcát és nem valami szörnnyel találkoztam szembe. Szörnnyel? Úgy van Merci okos vagy - beszélgettem magamban aztán az előttem álló személyre figyeltem, mert beszélni kezdett.
-Figyelj Merci Én sajnálom. Mindent. Én nem tudtam, hogy ennyi fájdalmat okoztam neked. Minden ami történt azt hittem, hogy hamar túl léptél rajta, de tévedtem. Hidd el Én soha nem akartam neked fájdalmat okozni. Nagyon szeretlek és nem akarok neked még több fájdalmat okozni. Hatalmas nagy bűntudatom volt egész nap emiatt az egész miatt - jött közelebb meggyötörten majd megfogta a kezem.
-Figyelj ami történt megtörtént. Tudod, hogy mit teszek magammal, de ez van. Nem tudok vele mit csinálni. És nyugodj meg nem haragszom rád, mert nem vagy hibás. Nem tudhattad, hogy szeretlek. És, azért reagáltam úgy nemrég, mert rosszul érintett ez az egész - ráztam meg a fejem könnyes szemekkel. Aztán minden egyszerre ugrott be. Amit mondott. Hatalmas nagy bűntudatom volt egész nap emiatt az egész miatt. Hát persze. Akkor ezért volt ilyen.
-Várj akkor ezért voltál olyan ma amilyen? - kérdeztem Tőle.
-Igen - válaszolta majd megtörölte a szemét. - Minden miattam van érted? Miattam bántottad magad és miattam szenvedtél - mondta Én meg döbbenten néztem.
-Olivér ezt most fejezd be, mert seggbe rúglak! - emeltem fel a mutatóujjam. - Nem a Te hibád érted? Kata és a szüleim miatt csináltam ismét ezt az egészet. Aztán a végén Kata miatt csináltam. Azért, mert elcsavarta a fejed és kihasznált amit Én nem tettem volna. De felejtsük el ezt az egészet. Ez már a múlt - mondtam s egyre közelebb mentem hozzá.
-Nem tudom elfelejteni érted? Fogalmad sincs milyen érzés együtt élni a tudatta, hogy életed szerelmének megkeserítetted a minden napjait és miattad fájdalmat okozott magának. Hogy miattad sírt át éjszakákat - mondta és könnyei végig folytak az arcán le az álláig. Sajnáltam szegényt és nem bírtam tovább nézni. Kezemből leejtve a cuccaimat szorosan hozzá bújtam. Ujjaim felvándoroltak a nyakához majd tarkóját kezdtem el simogatni. 
-Nem miattad van értsd meg kérlek. És felejtsd el ezt az egészet - mondtam neki majd rá néztem.
-Nem akarok neked több fájdalmat okozni - nézett rám szomorúan.
-Nem fogsz hidd el - simítottam meg az arcát majd egy puszit adtam rá.
-Remélem. Megpróbálom elfelejteni. Vagy legalábbis túllépni rajta - mondta.
-Rendben. Ha kell segítek - ajánlottam fel, de nem válaszolt semmit. - Jó éjt - mosolyodtam el majd felvettem a cuccaimat a földről és bementem a szobába.
-----------------------------------------------------------------