Chapter 22

Sziasztok! Nos mivel mára ígértem részt, ezért amilyen gyorsan csak tudtam neki álltam megírni. Nagyon köszönöm a komikat és az oldal megtekintéseket. Túl léptük a 20 ezret! Nagyon boldog vagyok köszönöm! <3 Na remélem tetszeni fog az új rész! ;) Jó Olvasást! Puszi: Brigii <3

*Jakab Mercédesz*


Márkkal órákon keresztül beszélgettünk és nevettünk. Ugyanolyan hülye mint amilyen volt, viszont ha a komolyságról van szó abban sokat változott. Az arca is sokkal férfiasabb lett, kissé borostás, a haja színe besötétült és a szemei és mások. 
Hatalmasakat nevettünk sőt néha Én a földön fetrengtem olyan szinten nevetőgörcsöt kaptam. Amikor hülye arcokat vágott egy hangos "Jézusom!" vagy "Nem bírom" kiáltással és egyben röhögéssel jeleztem, hogy nekem végem. Az idióta viccein is annyit nevettem, hogy néha az ablakhoz kellett sétálnom és kinéznem, hogy ne rá nézzek, mert már attól tovább röhögtem volna ha csak egy pillanatra is rá pillantok. Mesélt nagyon sok mindent, hogy milyen Portsmouth ahol él, mesélt arról, hogy szerelmes, meg, hogy van egy felesége és két gyerekük. Elmeséltem neki én is, hogy mi van Olivérrel. Nyugodtan, szó nélkül hallgatott végig utána pedig azt mondta, hogy ha ennyi dolog történt köztünk akkor valamelyikőnknek lépni kell. Viszont mondtam neki, hogy én nem szeretnék összejönni vele, mert túl sok fájdalmat okozott. Elhúzva a száját bólintott majd csak annyit mondott, hogy idővel megbocsájtok neki. Reménykedtem benne, hogy így is lesz.
Hosszú idők után kikísértem Márkot a nappalin keresztül ahol a többiektől elbúcsúzott, Olivér meg úgy nézett rá mint aki most azonnal megöli.
-Féltékeny - mondta nekem az ajtóban mosolyogva.
-Ki? Olivér? - kérdeztem döbbenten.
-Ahha. Látom rajta. Sík ideg - mosolygott tovább mire elpirultam.
-Na köszi, hogy benéztél. Aztán ha van kedved találkozni csak szólj nyugodtan - mondtam majd nekidőltem az ajtónak.
-Rendben. De te is hívhatsz ám! 
-Hívlak nyugodj meg.
-Remélem is. Na szia! - ölelt meg szorosan majd elmosolyodott.
-Szia! Vigyázz magadra! 
-Te is! - ölelt meg utoljára majd kilépett az ajtón. Becsuktam az ajtót majd a fürdőszobába mentem. A mosógépbe sajnos benne maradtak a ruhák így gyorsan kiszedtem őket majd kiteregettem a szét nyithatós szárítóra. Miután végeztem vele átmentem a nappaliba a többiekhez majd lehuppantam melléjük.
-Mizu? 
-Semmi. Hallottuk elvoltatok - mondta Sziki majd mindannyian felnevettek Olivér kivételével. 
-De hülyék vagytok - fogtam a fejem röhögve.-Nem történt semmi.
-Ahha mi is ezt mondanánk - nevetett Bence mire megforgattam a szemem. 
-Na jó szerintem ideje neki állni takarítani - állt fel a Szőkeség a helyéről majd rám nézett egy olyan "vedd a lapot" tekintettel.
-Ja szerintem is - álltam fel én is majd elindultunk a fürdőszoba felé. 
-Kösz, hogy kimentettél - szóltam neki mikor beértünk a kis kék helyiségbe.
-Nincs mit - motyogta mire nem bírtam ki, hogy ne kérdezzek meg valamit
-Minden oké? - kérdeztem meg.
-Ahha - jött egy egyszerű válasz.
-Ja én meg Harry Potter vagyok. Na tényleg mi van? - mentem oda mellé.
-Figyelj. Ha azt mondtam, hogy nincs semmi baj akkor nincs semmi baj! Olyan nehéz ezt megérteni? - kérdezte felemelve a hangját mire megszeppenve álltam előtte.
-Jó bocs, hogy érdekel, hogy mi van veled. Akkor legyél bunkó - mondtam neki dühösen majd ott hagytam és a kis szekrényhez mentem, hogy elővegyem a tisztítószereket meg amik kellettek. 
-Merci - jött oda egyből mire nem is figyeltem rá csak tovább pakoltam.
-Merci - szólalt meg ismét majd megfogta a derekamat ezzel megállásra késztetve. Egyik kezével az enyémhez nyúlt majd megfogta és mélyen a szemembe nézett.- Ne haragudj, nem akartam veled így beszélni. Csak kissé fáradt vagyok meg ideges és rajtad vezettem le. Sajnálom.
-Bunkó vagy - mondtam a szemébe majd halványan elmosolyodtam. - Megbocsájtok, de nem felejtek.
-Köszönöm - ölelt meg hirtelen mire hátára simítottam a kezeimet, fejemet a vállára tettem és elmosolyodtam.
-Na gyerünk kezdjünk neki - húzódtam el tőle majd a kezébe adtam a cuccokat. - Kimossuk a kádat.
-Hát jó - ment az említett tárgyhoz majd leguggolt előtte. Leakasztotta a tus rózsát és bevizezte a kádat. A kezébe adtam egy szivacsot majd nyomtam rá neki tisztítószert. Az enyémmel is ugyanígy tettem és neki álltam sikálni a fehér felületet. Mikor ezzel végeztünk ismét leakasztotta a tusrózsát és lemosta vele. Véletlenül a kezemet vizezte le mire szúrósan néztem rá.
-Bocs nem direkt volt - emelte fel a kezét védekezően mire mosolyogva megráztam a fejem. A következő pillanatban meleg víz landolt rajtam mire döbbenten néztem a Szöszi meg csak nevetett. 
-Te normális vagy te majom? - kérdeztem majd elhajítottam a kezembe lévő habos szivacsot. Egyenesen rá.
-Na ezt most megbánod  - mondta fenyegetően és újból lefröcskölt a vízzel.
-Hülye állat - rohantam hozzá nevetve és ismét összekentem samponnal. Az összes kezünkbe akadt tárgyakat egymásra kentük míg végül minden tiszta dzsuva lett. Annyira nem figyeltünk oda és lökdöstük egymást míg végül a Szőkeség rám nem esett. Röhögve huppantunk a földre majd azonnal lehervadt a mosoly az arcunkról, amint találkozott a tekintetünk. Kezével óvatosan kisimított az arcomból egy tincset s közben végig engem bámult.
-Mi az? - kérdeztem visszafogott mosollyal.
-Gyönyörű szemeid vannak - suttogta mire elpirultam. Éreztem, hogy nincs valami rendbe vele, mert elég idegesnek tűnt.         -Figyelj. Én mondani szeretnék valamit neked... - kezdte mire ránéztem majd elmosolyodtam.
-Mond - küldtem felé egy kedves pillantást mire nagy levegőt vett majd megszólalt.
-A múltkor azon a felvételen Kata azt mondta, hogy a te tulajdonságaid ellopásával érte el azt, hogy belé szeressek.
-Igen. És? - kérdeztem kissé félénken.
-És rájöttem, hogy nem is Őt szerettem meg vagyis, hogy Ő belé lettem szerelmes hanem beléd - mondta majd kifújta a levegőt. Döbbenten néztem rá majd abban a pillanatban fel is ültem mire Ő is így tett. 
-Várj te most szerelmes vagy belém? - kérdeztem sokkoltan.
-Hát igen. Oké kimondtam és végül is nem is olyan nehéz. Figyelj amióta hallottam azt a hangfelvételt csak rád tudtam gondolni. És rájöttem, hogy szeretlek. És Te is szeretsz engem.
-Igen szeretlek - mondtam és éreztem amint elpirultam. Automatikusan lehajtottam a fejem, de kezeivel felemelte ezzel elérve, hogy a szemeibe nézzek.
-Merci. Lennél a barátnőm? - kérdezte suttogva majd kezével megfogta az enyémet. Totálisan döbbenten néztem miközben az agyam vadul kattogott. Ne ne csak ezt ne! Kérlek ne! Miért? Ezt nem kéne! 
-Olivér ne! Kérlek ezt ne - szedtem ki a kezemet az Övéi közül majd felálltam.
-De mégis miért? Most nem értelek - nézett rám értetlenül és egyben szomorúan aztán Ő is így tett.
-Én..én ezt nem tudom. Azt, hogy együtt legyünk - ráztam meg a fejem.
-De miért?
-Mert annyi fájdalmat okoztál nekem. És..és..Én ezt nem tudom megtenni ne haragudj. Sajnálom. 
-De.. - kezdte mire félbeszakítottam.
-Ne kérlek. Ne mondj semmit. Legszívesebben igent mondanék, de nem tudok. Túl sok fájdalom ért és ezt még fel kell dolgoznom - néztem rá könnyes szemmel. 
-Rendben. Értem - bólintott komoran mire megöleltem. Szorosan hozzá bújtam és adtam egy puszit az arcára.
-Sajnálom tényleg. De folytassuk tovább a munkát jó? - távolodtam el tőle és neki álltunk takarítani tovább. Csak ezúttal egyikőnk se szólalt meg nagyon...
-----------------------------------------------------------------