Visszatértem! Chapter 53

Ismét itt vagyok! :) 
Sziasztok Drágáim! 
Tudom nagyon régen írtam, jelentkeztem és hoztam részt. Nem is tudom igazából hol kezdjem. Nehéz időszak volt ez számomra. Rengeteg tanulás, készülődés a központi írásbelire, megírni azt, várni az eredményre és tovább készülni a tesi felvételire, mely hamarosan itt van.
Nos a felvételi, hogy is mondjam? Nagyon stresszes volt. És bármennyire nem akartam lassan telt el az a két óra amit arra kaptunk, hogy megírjuk. Amilyen izgulós típus vagyok nagyon féltem, sőt rettegtem attól a naptól. De aztán eljött és azt vettem észre, hogy ott ülök bent az osztályteremben. A magyar egész jól ment,38 pontra sikeredett. Viszont a matek már kicsikét húzósabb volt sajnos 13 pontot értem el (emiatt haragszom is magamra), de gondolom ezzel nem vagyok egyedül. 
A lényeg, hogy optimisták legyünk! Túl vagyunk ezen az egészen, most már csak az eredményre kell várni. Ne izguljatok sikerülni fog nektek is, akik központit írtak!:)
Rengeteg minden történt ezalatt a pár hónap alatt. Sok segítséget kaptam, új ismerősöket szereztem, ugyanakkor sok mindenkit elveszítettem. Volt egy nagyon zűrös időszakom. Talán azt is lehetne mondani, hogy elkezdtem valamit érezni egy bizonyos személy iránt. És épp emiatt és sok más dolog miatt sokszor voltam szomorú, rosszkedvű, mélyponton ami lehet meg fog látszódni az elkövetkezendő részeken, ugyanis ha volt valami bajom azt mindig blogolással próbáltam elfeledni. :') Na de mindegy. A lényeg, hogy visszatértem! 
Elnézést e hosszú monológért, de szerintem ennyi rész után ez Tőlem már megszokható, tartozom ennyivel és egy alap dolog, hogy több heti blog szünet után ennyi mindent közlök veletek. :)
Köszönöm a türelmeteket, azt, hogy ennyi ideig vártatok, hogy hűséges olvasói maradtatok a blognak. Egyszóval mindent. És köszönöm, hogy vagytok és olvassátok a blogot és biztattok. Nagyon szeretlek titeket! :) <3
Kérlek hagyjatok nyomot magatok után. Új rész hamarosan! :) 
Puszi : Brigii

Az ebéd közben megdiskiráljuk Betty társaságában Merci meglepetés buliját. Hamarosan itt a szülinapja és szeretnénk neki szervezni egy meglepetésbulit.
-De Merci utálja a meglepetéseket - ismétli el Betty vagy ezredszerre.
-Jó, de ennek biztos örülni fog - érvelek ellene ismét.
-Hát jó. Remélem így lesz - mosolyodik el. - Akkor ki mit intéz?
-Anya süti a tortát a helyszín pedig szerintem itthon lesz. A többit majd kitaláljuk - mosolyodok el.
Miután elfogyasztjuk az Isteni ebédet és elpakolunk magunk után Merci keresésére indulok. Reménykedve indulok el a saját szobámba ám amikor benyitok a barna-fehér helyiségbe az ágyon nincs semmi csak az összegyúrt takaróm. Abban reménykedve,hogy esetleg a saját szobájában van elindulok oda ám ott is sikertelenül járok. Utolsó reményemként a fürdőszobába megyek ahol a meglepetésemre az ajtó félig nyitva van hagyva. Ahogy közelebb érek megpillantom a tükör előtt az én gyönyörű szerelmemet amint magát nézegeti és bosszankodik amiatt, hogy hízott a terhessége alatt. Neki dőlök az ajtófélfának és keresztbe font kezekkel a mellkasom előtt, félredöntött fejjel nézem Őt. Nem tudom,hogy mégis mit hisz. Azt gondolja,hogy ha terhes lesz nem hízik egy dekát sem? Dehogynem. De ez van, ezt el kell fogadni. Én elfogadtam, de Ő mégsem. Nem tudom miért aggasztja ez az egész. Talán fél,hogy nem fogom szeretni akkor ha pár kilóval nehezebb lesz? Dehogynem!

-Ezt nem hiszem el - morog egyet a mérlegen állva ami hangosan csipogni kezd amikor megméri,hogy hány kiló is pontosan.
-Hát Én sem - rázom meg a fejem majd ellököm magam a félfától és bemegyek a kék, csempével borított helyiségbe.
-Olivér, nem mondták még neked, hogy nem szabad leskelődni mások után?! - tölti ki rajtam a testalkatának nem megfelelő mérete által keletkezett haragját.
Ügyet sem vetve haragjára elmosolyodok majd derekánál fogva magamhoz rántom húzom

.

-Lehet, hogy mondták már, de tudod nehéz ellenállni az olyan jó nőknek mint amilyen te vagy - suttogom mély hangon.
-Vicces vagy mondták már? - nevet fel cinikusan.
-Nem viccelek. Te vagy bolond. Hidd el, hogy jó alakod van és nem vagy dagadt - rágom a szájába úgy mintha valami szellemi fogyatékossal beszélnék.
-Pff. Ez egyáltalán nem igaz. Kibontakozik ölelő karjaim közül majd felkap a szekrény fiókjából egy haj gumit és felkötözi vele a haját.
-Merci ne csináld már. Nem érted, hogy én így szeretlek ahogy vagy?
-Most ezt mondod, de előre szólok, hogy hónapok múlva már más lányok társaságát keresed - jelenti ki a szavakat, melyek a szívemig hatolnak és rettentően megbántanak. Egyszerűen nem értem, hogy mégis hogy gondolhat ilyet.
-Köszönöm, hogy ennyire bízol bennem - ülök le csalódottan a kád szélére. Megáll az ajtóban kifelé menet majd visszafordul.
-Ne haragudj Szerelmem Én nem akartam... - jön oda hozzám megbánva a dolgot. - Csak tudod annyira félek, hogy... - kezénél fogva az ölembe rántom és megcsókolom. Valahogy tudatnom kell vele, hogy Én csakis Őt szeretem és senki mást. Ujjaival hajamba túr amit annyira szeretek, testem megremeg és közelebb húzom magamhoz. Ujjaim gerincén futkároznak föl-le, érzem amint megremeg karjaim között.
Az egész testemet forróság önti el. Ő az a nő aki ilyet tud kiváltani belőlem.
Finoman beleharapok alsó ajkába mire válaszul egy halk nyögés szalad fel belőle. Mohón közelebb csúszik hozzám amin csak mosolyogni tudok.
Mikor levegőnk elfogy pihegve húzódik el tőlem majd homlokát az enyémnek dönti.
-Akkor ez azt jelenti, hogy nem haragszol? - kérdezi majd beharapja az alsó ajkát.
-Nem. Igaz megbántott, de nem - húzódik halvány mosolyra a szám. Szemében a csillogás átvált bűntudatba majd harapdálni kezdi az eddig fogai által rabul ejtett ajkát.
-Hé Merci. Nincs semmi gond oké? Hagyd abba - utalok a száj harapdálásra amit akkor csinál ha bűntudata van vagy ideges.
-Sajnálom tényleg - lábad könnybe a szeme hirtelen. Egy hónapja terhes, de néha még mindig meglepődöm a hangulat ingadozásain és az érzelmi hullámain. És még nyolc hónap van előttünk..
-Nem haragszom érted? Csak könyörgöm ne sírj.
-Oké - csókol meg halvány mosoly kíséretében. A pillanatot YaOu fürdőszobába való benyitása zavarja meg.
-Bocs srácok, de most hívtak, hogy be kéne menni, mert egy kis gond van.. - szólal meg kínai barátunk.
-Jó. Mindjárt megyek - bólintok majd elmosolyodik ám érzem, hogy ez egy hamis mosoly.
-Itt hagysz? - szomorodik el.
-Sajnálom, de mennem kell.
-A tanfolyamra vissza érsz? - néz rám reménykedve. Megbeszéltük, hogy egy alkalmat sem hagyunk ki, mivel van még mit tanulnunk,

-Nem tudom még. Majd írok - egy csókot nyomok a szájára majd feláll az ölemből. - Szeretlek.
-Én is - mosolyodik el majd a szemembe néz.
A konyhában hagyott táskát felkapom a földről majd elköszönünk a lányoktól és ki megyünk a több mint harminc fokos hőségbe. Fekete pólómat egyből sütni kezdi a nap.
-Valami nagy gáz van igaz? - támadom le egyből Őket.
-Csúsztatják az album megjelenésének időpontját - sóhajt idegesen Bence.
-Mi? - döbbenek le totálisan. - De mégis miért?
-Nem tudjuk. Gondolom most akarják közölni velünk.
-Nem akartam Merci előtt mondani, mert felidegesítette volna magát vagy valami. De most mát tudod - néz rám YaOu amikor beülünk a kocsiba.
-Kösz haver - nézek rá hálásan majd elindítja a motort ami hangosan felbőg.
Hát ez remek. Már csak ez hiányzott.

*Jakab Mercédesz*

-Betty! - kiabálok barátnőmet keresve miután Olivér és a többiek itt hagytak minket.
-Mi az? Baj van? - lép ki ijedten a nappaliból.
-Jajj dehogyis. Mi van veletek mostanában? Oké, hogy babát várok, de ne aggódjatok már ennyire - nevetek fel majd leülök a kanapéra ahova csatlakozik Ő is.
-Bocs csak tudod amióta terhes vagy mindenki aggódik érted meg a piciért.
-Tudom és aranyos Tőletek, de n szükséges. Minden oké - mosolyodok el.
Halvány mosoly jelenik meg az arcán majd a hasamra néz.
-Milyen érzés? - teszi fel a kérdést amire igazság szerint nem is tudom a választ. - Mármint az, hogy kilenc hónap múlva egy kis emberkének adsz életet?
-Nos, igazából nem tudom elmagyarázni mivel még Én magam sem tudom és nem is nagyon fogtam még fel a dolgot. Egyszerűen felfoghatatlan. Az elején és talán még most is úgy érzem, hogy nem állok készen az anyaságra, de ennek ellenére akarom ezt a picit. Átakarom élni azt amit minden anya. Azt a kilenc boldogsággal teli hónapot minden rossz ellenére. És az utána következő egy évet. Nem érdekel mennyit fog nyavalyogni, kakilni, pisilni a pici, mennyit tudunk és nem tudunk mellette aludni. Én akkor is akarom ezt a picit, ha készen állok rá ha nem. És lehet, hogy most nem tudom megmondani, hogy milyen érzés, de talán majd akkor amikor megszültem ezt a csöppséget el fogom tudni mondani neked - elmosolyodik amikor a mondandóm végére érek majd megtörli a szemét. 
-Mindig is csodáltalak - hatalmas mosollyal az arcán megölel. Szorosan tartom magamhoz és soha nem akarom elengedni. Imádom Bettyt. A pillanatnak a hasam hatalmas korgása vet véget mire nevetve válunk el egymástól.
-Bakker - nevet fel hangosan. - Úgy látom éhes vagy.
-Ne is mond. Már kezd elegem lenni. Tudod Te, hogy fogok Én kilenc hónap múlva kinézni? 
-Hát a terhesség ezzel jár - kacsint majd felnevet. - Figyelj egyél popcornt. Az nulla kalóriás, nem hízlal, de finom.
-Hm. Igazad van - nevetek fel jóízűen majd felállunk és a konyhába indulunk.


Hosszú órák elteltével mikor már elfogyasztottuk az összes popcornt és kivégeztük az összes romantikus, vígjátékos filmet ajtó csapódásokra leszünk figyelmesek amiket mérgelődő férfi hangok követnek. Homlokráncolva, kérdőn nézünk össze Bettyvel majd felállunk a kanapéról és a fiúkhoz megyünk. 
-Mi a baj srácok? - kérdezzük a konyhába belépve, fanyar arcukat meglátva. Egyből feltűnik, hogy csak hárman vannak. - Hol van Olivér? - kérdezem ijedten.
-Kint van - biccent az ajtó felé Sziki. Egyből az ajtó felé veszem az irányt majd kissé túlreagálva a helyzetet állat módjára tépem fel és megyek ki a Szöszimhez.
-Szerelmem baj? - lépek ki hozzá aggódva majd átölelem.

-Ne aggódj Szívem. Csak egy kis baj van a lemez kiadás - fogja meg a kezem miközben felvesz egy "minden rendben" mosolyt. Ám tudom, hogy ez nem valódi.
-És? - kérdezem mélyen a szemébe nézve arra ösztönözve, hogy elmondja mi bántja Őt. 
-Nos, tudod lehet, hogy hülyén hangzik, de félek. Hogy a késés miatt a rajongók megutálnak minket. Vagy csak nem bírnak tovább és azt mondják köszönjük szépen elég volt. Nem ilyennek ismerem Őket, de mi van ha mégis ez lesz? 
-Figyelj ide Olivér. Ezt most rögtön fejezd be ugyanis ez irtó nagy hülyeség. Ha a rajongók képesek arra, hogy órákon keresztül sorban álljanak egy koncert jegyért, hogy végig várjanak Rátok nyolc órákat akkor most ki bírnak pár hét késést. Ha igazán szeretnek titeket tudnak várni. És igazad van ez tényleg hülyeség. Felejtsd el ezt az egészet. Tudom, hogy milyen vagy, mivel ismerlek. És tudom, hogy rengeteget fogsz még rágódni ezen, de nézd meg a fiúkat - bökök az ablak felé ahol belátni a konyhába. A kissé koszos üvegen keresztül látni ahogy YaOu és Betty hangosan nevetve csapkodják egymást konyharuhával, eközben Bence videózza őket. - Ők nem reagálják túl. Te se tedd ezt világos? - emelem fel a mutatóujjam fenyegetően.
-Igazad van. Tényleg hülyeség. Hiszen ahogy te mondtad tudnak várni egy kicsit.
-Na látod - mosolyodok el majd finoman a vállába boxolok.
-Nem is tudom mi lenne Velem Nélküled - rázza meg a fejét mosolyogva majd magához húz.
-Hát remélem nem is lesz rá alkalom, hogy megtudd.
-Azt garantálom - nevet fel lágyan majd megcsókol.
-Gyere, menjünk be, mert itt kint nagyon meleg van - fogja meg a kezemet majd az ajtó felé húz.
-Húha ez már jelent valamit - húzogatom meg a szemöldökömet majd felnevetek.
-Nagyon vicces - grimaszol egyet majd becsukja magunk mögött az ajtót.
A kis folyosón végig haladva feltűnik a nagy csönd ami a házat uralja. Itt valami nincs rendben. Ez nem jellemző a mi társaságunkra.
-Mi ez a csönd? - kérdezem halkan Olivér felé fordulva.
-Nekem is feltűnt. Te ezek készülnek valamire - vonja össze a szemöldökét majd beránt a konyhába.
--------------------------------------------------------------------