Chapter 6 : Betty pasizik...Én meg lehet, hogy szerelmes vagyok?

Halihóó mindenki! Végre  a suliban nekem már szünet van! Alig vártam már! Akinek még nincs szünet annak kitartás! És sok locsolkodót! ;) Na az új résszel kapcsolatban annyit, hogy mostanában nagyon kibuktam. Volt egy másik blogom és kértem az olvasóim véleményét, hogy mondják meg szerintük folytassam-e a blogom vagy sem. Olyanokat írtak, hogy az nem igaz. Végül is a vége az lett, hogy kitöröltem. Nem nagyon lett frappáns ez a rész, de beleadtam mindent. A komikat és a több mint 400 (!!) oldalmegtekintést nagyon köszönöm! Imádlak titeket! Jó olvasását! Puszi: Brigii :*



-Ez mindig ilyen? - fordultam feléjük.
-Hát nem. Soha nem volt még ilyen. Nem tudom mi ütött belé... - mondta Benny.
-Várj. Akkor amikor ott voltunk a munkahelyeden bulizni azért volt olyan goromba veled a tesód, mert...? - kezdte Ya Ou mire félbevágtam a mondandóját.
-Mert utál, igen - bólintottam.
-Na jó szerintem most inkább ezt a témát hanyagoljuk. Nekem mennem kell haza. Most akkor a futás így elmarad. Este a munkában találkozunk - ölelt meg Betty majd adott két puszit.-Srácok örülök, hogy találkoztunk. Sziasztok! 
-Kikísérlek! - pattantam fel, de Ya Ou megelőzött.
-Hagyd csak majd én te biztos fáradt vagy pihenj csak - sietett Betty után mire furcsán néztem.
-Oké - nevettem fel furcsán majd mikor kiléptek a többiekre néztem.-Ez mi?
-Szerintem Ya Ou-nak tetszik Betty - gondolkodott Sziki.
-Na majd én kiderítem - huppantam vissza mosolyogva az ágyamra amikor belépett Ya Ou.
-Mit derítesz te ki? - kérdezte mikor leült a többiekhez.
-Mi volt ez az előbbi kis dolog? 
-Ja semmi - jött kissé zavarba. Hm ez érdekes. Azt hiszem dúl a "lamour" - szórakoztam magamban amikor a telefonom jelzett, hogy SMS-em jött. Gyorsan beírtam a telefonjelszót amitől megjelent a háttérképem rajta a kis szöveggel miszerint üzenetem jött. Betty írt és gyorsan megnyitottam.
„Jesszus! Merci!!! Ya Ou elkérte a számom és elhívott moziba!!! Olyan aranyos! Tökre tetszik!"
Amint elolvastam az üzenetet a szemem kikerekedett hangosan Ya Ou-ra néztem és sikítani kezdtem.
-Jesszusom!! - ugráltam örömömben!
-Hallod beléd mi ütött? - kérdezte én meg nem is foglalkoztam velük csak gyorsan visszaírtam.
„OMG! OMG! OMG! Na, de Bettyke! Enyje bejnye! Pasizunk pasizunk? ;)"
Gyorsan elküldtem majd Ya Ou felé fordultam.
-Egyet kérek; ne bántsd meg! - mondtam neki komolyan.
Először furcsán nézett majd észbe kapott. - Rendben. 
-Na fiúk kimennek Ya Ou meg én itt maradunk! - szögeztem le mosolyogva mire Sziki és Benny kimentek Ya Ou pedig bent maradt velem.
-Na jó. Betty tényleg érzékeny lélek. Ha megbántod kiheréllek! - néztem rá szúrósan.
-Na jó kezdek kicsit félni - ijedt meg.
-Nincs miért félned. Csak tényleg vigyázz rá. Olyan lányt mint Ő nem mindenhol találsz.
-Tudom. Azért is tetszett meg első pillanatra.
-Jesszus! Amúgy nagyon cukik lennétek együtt - merengtem a távolba és magam elé képzeltem a két párt több év múlva. Két-három kisgyerekkel maguk mellett amint mosolyogva nézik egymást. Házasok, van egy kutyájuk egy szép nagy kertes házban élnek...
-Hahó Merci! - lengette meg előttem a kezét Ya Ou.
-Jah, bocsi elkalandoztam  - nevetgéltem.
-Látom. Ne aggódj nem fogom megbántani. Nekem tényleg nagyon tetszik. Ezért is hívtam el randira. 
-Na jó remélem jól sikerül - kacsintottam rá.
-Én is. Na megyek megnézem mit csinálnak a többiek. Te nem jössz?
-Ha Olivér kint van nem - ráztam meg a fejem.
-Hát rendben - indult el kifelé majd becsukta az ajtót. Gyorsan hanyatt feküdtem az ágyon és csak bámultam a plafont miközben a telefonomon bekapcsoltam az egyik kedvenc  COD számomat. Betty és Yaou. Ya Ou és Betty. Szerintem nagyon aranyosak lennének együtt. De vajon most mi baja lehet Olivérnek? Á franc érti a férfiakat! Egyáltalán miért gondolkodok én ezen az egészen? Elég rosszul esett amiket mondott. És szerelmes Katába! Istenem! Ugyanúgy fog járni mint a többi fiú aki eddig ezzel a bosnyák nyakúval kavart. Nem akarom, hogy megbántsa őt. Annyira törékenynek tűnik. Azok a szép szemei, a kisfiús arca, a szőke haja, a szép hangja ahogy énekel és az a mosolya! Basszus! Lehet, hogy szerelmes vagyok? Na ne! Jó tényleg helyes meg minden, meg azért kicsit tetszik is, de...Ahj. Ez nem igaz! Franc tudja szerelmes vagy-e vagy sem! Dühösen keltem fel az ágyamról és előkerestem a ruhámat a melóba. Hamar magamra kaptam és úgy döntöttem inkább itt a szobámban sminkelek. Elég lassan, de kész lettem. A hajamat átvasaltam párszor aztán végeztem is. Rohadtul nincs kedvem dolgozni menni. Nincs is hozzá kedvem meg tök furcsán érzem magam. Ez az egész szeretem Olivért vagy nem dolog folyton az agyamban jár. Sietősen felkaptam a táskám amiben zsepi, telefon, pénztárca, smink, váltócipő, váltó fehérnemű foglalt helyet. Hát igen. Az én táskám sok mindent rejt. 
-Srácok elmentem! - szóltam be a nappaliba a többieknek mire kórusosan köszöntek egyet. A bejárathoz érve felvettem a sálam meg a kabátom és kiléptem az ajtón. Sietősen lerobogtam a lépcsőn aztán elindultam a kis járdán. 15 perc gyaloglás után oda értem a munkába ahol az ajtónál lévő biztonsági őrökön és a klub helyiségben lévő alkalmazottakon kívül nem volt senki. Bementem az öltöző helyiségbe és letettem a cuccaimat a szekrényembe. Épp mentem ki amikor szó szerint belém jött Betty. Sikítoztunk "pár" sort erről az egész randi dologról majd nagy nehezen nekiálltunk pakolni. Mindenki a saját dolgát csinálta a székek lekerültek a kis asztalokhoz, a poharak, italok, gyümölcsök ott voltak az asztalnál, a Dj érkezett és a vendégek is kezdtek megérkezni. A lila-kék-pin-zöld fények villogtak az emberek pedig egyre jobban szaporodtak. Jöttek már a pulthoz kérték az italokat mi meg ide-oda ugráltunk, hogy kiszolgálhassuk őket. Fogalmam sincs, de teljesen le voltam lassulva. Folyton csak Olivér járt az eszemben. Tök jó. Betty pasizik én meg lehet, hogy szerelmes vagyok. Nagyon elbambultam, mert arra lettem figyelmes, hogy sürgetnek az emberek, mert mihamarabb vedelni szerettek volna. Órákon keresztül szolgáltuk ki őket, csináltuk az italokat, töltöttük fel a raktárból az italokat/gyümölcsöket; egy perc nyugtunk sem volt. Mikor végre hajnal öthöz értünk megkönnyebbülten huppantam le a székre Betty mellé. Nem sokat beszélgettünk, mindketten fáradtak voltunk. Csak gyorsan felvettük a cuccainkat, elbúcsúztunk mindenkitől majd egymástól és egyedül mentem haza. Ahhoz képest, hogy milyen lassú voltam percek alatt hazaértem és megkönnyebbülten vetettem le az ajtóban a magassarkúmat, hogy ne verjem fel a kopogó hanggal a többieket.
A kabátomat és sálamat a fogasra akasztottam és besiettem a szobámba. A nappaliban Olivér szintén ott ült mint tegnap, de nem nagyon érdekelt. Csak sietősen mentem a szobám felé majd felkaptam a törölközőmet és bementem a fürdőbe. Hamar letusoltam aztán felkaptam a pizsimet és bedőltem az ágyba. Percek alatt aludtam el és folyton Olivérre gondoltam.
-----------------------------------------------------------------