Chapter 8 : Lehet, hogy szerelmes vagyok Olivérbe...

Sziasztok! Ahogy ígértem a hét közepe felé új résszel érkezem! Elértük a több mint 5000 oldalmegtekintést amire csak annyit tudok mondani, hogy "WOW" és, hogy köszönöm szépen. Az új résszel kapcsolatban annyit, hogy hosszúra sikeredett, de hát gondolom van időtök olvasni. :D Jó Olvasást! Új rész jövőhéten! Puszi: Brigii

Ruhával a kezében elindult a kasszához majd én is követtem. Fizettünk majd távoztunk az üzletből. 
-Jajj istenem! Olyan szép - rázta meg a kezében lévő szatyrot.-Nem? - kérdezte mikor nem válaszoltam.
-De az - motyogtam.
-Na jó mi a baj? - fordult velem szembe.
-Semmi - vakargattam a tarkómat.
-Na persze én meg akkor Voldemort vagyok. Na ki vele látom, hogy van valami - simította meg a kezemet.
-Jó. De ne akadj ki - nyugtattam meg előre.
-Nem fogok - türelmetlenkedett.
-Lehet, hogy szerelmes vagyok Olivérbe - haraptam be az ajkam.
-Mi van? 
-Igen hallottad. De nem is biztos, hogy szerelmes vagyok belé. Csak úgy egyszerűen amikor rám mosolyog egyből mosolyognom kell, ha rá gondolok kiráz a hideg és amikor énekel. Na arról ne is beszéljünk. És tök jó társaság. Nagyon vicces meg tényleg figyelmes - áradoztam.
-Merci! Te belezúgtál! Amit itt elmondtál az itt mind arra utal, hogy szereted! Na hát mosolyogj már te szerelmeske! - rázogatott meg.
-Nem ezen nincs mit mosolyogni. Ha Kata megtudja első dolga lesz, hogy rá vesse magát és elvegye tőlem. Amúgy is Olinak tetszik Kata. Olyanokat mondott róla, hogy szép meg vicces, jószívű, jó társaság stb. Csak az a baj, hogy nem látja a fától az erdőt.
-Ez mondjuk igaz - húzta el a száját.-Figyelj üljünk be valahova kávézni és megbeszéljük oké?
-Bocsi, de most inkább egyedül lennék. Amúgy is gondolom még lenne intézni valód a ma estével kapcsolatban.
-Biztos vagy benne? Jó társaság vagyok - mosolyodott el.
-Tudom és köszönöm, de most inkább egyedül lennék - öleltem meg.
-Oké akkor majd este írok. Szia!
-Szia! - intettem majd elindultam. Komótosan ballagtam hazafelé miközben egy papírgalacsint rugdostam. Fogalmam sincs mit érzek. Legszívesebben sírnék és ordítanék. Szeretem vagy nem? Betty azt mondta, hogy igen szóval ha ő azt mondja, hogy igen akkor az igen. Csak az a legrosszabb, hogy már nem tehetek semmit. Boldogan sétál Kata karjai közé aztán összetörten jön ki onnét. Ehhez hasonló gondolatok voltak a fejemben aztán azt vettem észre, hogy haza értem. Lassan beléptem az ajtón majd a kabátomat a fogasra dobtam. 
-Ne csukd be! - sietett felém a szőkeség.
-Hova ez a nagy sietség? - kérdeztem.
-Megyek találkozok Katával. Úgy érzem annyira szeretem, hogy mindjárt felrobbanok. Megkérdezem lenne - e a barátnőm. Szerinted nem túl korai: - hadarta bezsongva miközben magára ráncigálta a kabátját.
-Fogalmam sincs. Nála semmit sem túl korai - mondtam könnyes szemekkel.
-Oké mindegy. Azért drukkolj kérlek. Szia! - lépett ki az ajtón én meg csak álltam ott és folytak a könnyeim. Megkérdi, hogy legyen a barátnője? Vége. Mindennek vége. Elkéstem. Persze, hogy is gondolhattam volna, hogy majd pont rám fog felfigyelni. Kata szép, jó alakja van, gyönyörű az arca, hosszú szőke haja van egyszerűen tökéletes még ha nehéz is bevallani. Sietősen a szobám felé indultam majd becsuktam magam mögött az ajtót. Teljes erővel vágtam neki a lábbelimet a földnek miután levettem a lábamról majd az ágyra huppantam és sírni kezdtem. Éreztem ahogy a sós könnyeim végigmarják a arcomat majd a párnára huppannak. Hangos zokogással és szaggatott levegővétellel telt meg a szoba. A telefonom egy pittyegéssel jelezte, hogy üzenetem jött. Könnyektől ázott kézzel húzkodtam a kezem a képernyőn és olvastam a Betty által küldött üzenetet:
,,Szia! <3 Akkor ma sajna nem futunk, de holnap ígérem, hogy bepótoljuk. Majd este írok! Légy jó és fel a fejjel!:)" 
Csak eldobtam a párnára a telefont és visszadőltem a fekete festéktől és könnyektől átázott lila párnára. Aztán ismét felkeltem és előkerestem a szekrényfiókomból a kis papírba csomagolt pengét. Kivettem a kezembe a kis tárgyat és többször is végig húztam a kezemen ezzel felhasítva a bőrt. Megjelent a hasadásokból a vörös vér majd lassan végigfolyt a kezemen. Akármennyire is fáj nem érdekel. Fogalmam sincs miért csinálom ezt. Régebben én is tudtam, hogy nem jó megoldás az, hogy a kezünket vagdossuk, de egy idő múlva valahogy rá szoktam és amikor sírtam -minden nap- akkor ez tűnt a jó megoldásnak. A pengét letöröltem a kezembe majd visszacsomagoltam és elraktam a fiókba. Visszakullogtam az ágyhoz majd újból elfeküdtem rajta magzatpózban. A könnyeim órákon keresztül folytak az arcomból és nem akartam szűnni. Nem is baj - gondoltam magamban. Kiadom legalább magamból minden egyes gondomat. Tényleg ezért jöttem el otthonról? Hogy ugyanúgy teljenek a napjaim ahogy eddig is? Minden nap ágyban fekve sírva, kezet vagdosva? Nem. Azért, hogy egy új életet kezdjek. Hogy eljöjjek abból a "nyomorból" ami otthon volt. Ehhez képest szerelmes lettem és most itt sírok. Igaza van Bettynek amikor azt mondja, hogy túl hamar leszek szerelmes. Túl hamar. Pont Olivérbe! Ezt nem hiszem el! Lehunytam a szemem majd úgy sírtam tovább aztán egyszer csak elnyomott az álom. Arra keltem fel ijedten, hogy valaki kopog a szobám ajtaján.
-Egy pillanat! - kiáltottam kissé álmosan majd gyorsan felkeltem az ágyból és megtöröltem az arcomat. A tükörhöz sietve letörölgettem az elmosódott sminkemet, a hajamat pedig kifésültem. Gyorsa ajtót nyitottam mire nagy meglepetésemre Ya Ou állt a küszöbön két pólóval a kezében tehetetlenül.
-Szia! Segítenél? - kérdezte megrökönyödve.
-Szia! Persze gyere be - álltam arrább mire besietett.
-Nos. Melyik színt szereti Betty? - mutogatta a kezében a pólót.
-Hát utálja a csíkokat és a kéket. Ha sárgát vagy fehéret veszel föl akkor jó kedve lesz, ha lilát akkor eszébe jut a halott kutyusa és sírni fog, ha feketét akkor komor hangulata lesz, ha pirosat akkor eszébe jutnak azok a szegény gyerekek akik éheznek és akkor is rossz kedvű lesz. Persze ez csak akkor van így hogyha ünnepségre vagy randira mentek. Ha rendesen napközben lát így akkor semmi gond. Tehát akkor szerintem, sárga vagy fehér - soroltam.
-Hű - döbbent meg.-Akkor sárga, mert azt szeretem - mosolyodott el.-Köszi, hogy segítettél. Milyen virágot szeret vagy milyen csokit? - kérdezgetett tovább mire mondtam, hogy foglaljon helyet. Leültünk az ágyra aztán elmondtam neki mindazt amit tudok a legjobb barátnőmről:
-A Milka csokit szereti a legjobban, és kedvenc virága a fehér rózsa. Szereti ha egy fiú figyelmes és udvarias, de nem szereti ha túlzásba van víve. Az olyan fiúkat szereti akikkel jól lehet beszélgetni, nevetni és nem szereti ha ki van használva vagy ha a haverok előtt le van szarva, de ha kettesben vagytok akkor meg csak rá figyelnek. Ha randizni viszed akkor ne valami puccos éterembe inkább egy elkülönített részhez ahol csak ketten vagytok. Nagyjából ennyi - rántottam vállat.
-Hú oké. Köszönöm még egyszer.
-Nincs mit - mosolyodtam el halványan majd magam elé bámultam.
-Minden oké? - méregetett gyanúsan.
-Persze minden a legnagyobb rendben - vakargattam a tarkómat. 
-Ha te mondod. Na jó én viszont megyek, mert nemsokára mennem kell. 
-Nincs mit tényleg. Na, de aztán sok sikert! - mosolyogtam rá biztatóan. 
-Köszi. Na szia! - indult kifelé majd becsukta maga után az ajtót. Tehetetlenül ültem az ágyon aztán elővettem a gitáromat meg pár papírt. Csak lassan, halkan pengettem a húrokat a szavak jöttek a számból a kezem pedig írt.  A dal csak arról szólt, hogy mit szeretek Olivérben. Csak rá gondoltam és csak úgy jött belőlem minden. Fogalma sincs mennyi ideig írogattam a dalt vagy, hogy mennyi ideig énekeltem, de kezdtem elfáradni. Előkerestem a laptopomat, hogy nem e tudnék nézni valami filmet aztán gyorsan elmentem letusolni. Mikor végeztem a fürdéssel a fogmosással és a hajamat is megszárítottam, megmostam beültem az ágyba betakaróztam aztán felmentem movie.cc-re. Keresgéltem aztán végül a Sose Hátrálj Meg!-nél maradtam. Biztos nem fogok most valami nyálas romantikus cuccot nézni. A telefonomat lenémítottam, hogy senki ne tudjon megzavarni a villanyokat leoltottam és elindítottam a filmet. Tök jó, hogy alig figyeltem rá, mert csak Olivéren járt az eszem.
-----------------------------------------------------------------