A konyhába indultam, hogy egyre növekedő éhségemet valamivel csillapítsam. Meg azért mégsem jó üres hassal elmenni futni. Egy gyors melegszendvicset csináltam, jó sok sajttal majd az asztalhoz ülve falatozni kezdtem.
-Jó étvágyat - lépett be Bence mosolyogva.
-Köszönöm - beszéltem félig-meddig tele szájjal.
-Olivér kettő - nevetett fel miközben kinyitotta a szekrény ajtót és kivett belőle egy poharat.
-Mi? - néztem rá értetlenül.
-Úgy eszel mint Olivér - mosolygott majd megtöltötte a műanyag tárgyat a kancsóban lévő teával.
-És ez visszataszító?
-Dehogy. Sőt! Vicces. Folyton Oli Úron röhögünk ahogy eszik, de majd mostantól te sem úszod meg.
-Oli Úr? Miért Úr?
-Ja. Mindent és mindenkit szeret úgy hívni mint például Gitár Úr, Ya Ou Úr, Macska Úr stb. Ezért ő Oli Úr lett.
-Ahha így már világos - töröltem le a számat egy szalvétával majd az üres tányért a mosogatóba raktam.
-Mész valahova? -érdeklődött a pultnak támaszkodva.
-Ja csak futni. Na megyek, mert késésben vagyok. Szia! - indultam kifelé a konyhából a bejárati ajtó felé.
-Jó futást szia! - kiáltott utánam aztán becsuktam az ajtót. Szokás szerint a parkban találkoztunk.
-Szia! - ugrott a nyakamba boldogan.
-Szia te kis szerelmes - mosolyogtam én is.-Na mesélj mi volt. Mondjuk Ya Outól is hallottam ezt-azt, de kíváncsi vagyok, hogy a te szemszögedből milyen.
-Fú fantasztikus volt. Egy csomót beszélgettünk, röhögtünk, egyszer majdnem rám köpte a kóláját annyira röhögött - nevetett fel és úgy beszélt akár egy tini. Nagyon jó volt így látni. Ritkán talál olyan fiút akivel nagy összhangban vannak, de úgy látom Ya Ou kivétel. -Nagyon jó fej. Egy csomót mesélt a családjáról, a gyerekkoráról én is meséltem neki. Aztán valahogy csak így összejöttünk. Nem tudom, hogy. Egy csókkal kezdődött aztán egy kézfogás majd megkérdezte, hogy járnék-e vele és igent mondtam. Olyan boldog vagyok - ugrándozott nevetve mire átkaroltam a vállát és felnevettem.
-Na hát akkor legyetek boldogok.
-Köszi. Na és mesélj veled mi újság? indult el futva mire én is így tettem.
-Semmi extra. Megvagyok. Olivér idegileg kikészít, folyamatosan bőgök, az élet pedig szép - rántottam vállat.
-Jajj, de miatta ne szomorkodj kérlek. Ha ilyen böszme akkor hagyd a francba.
-Jó mindegy nem érdekes inkább beszéljünk másról - tereltem el a témát. Egyáltalán nincs kedvem azt hallgatni, hogy Betty Olivért ócsárolja. Ő most szerelmes, fogalma sincs ilyenkor más dolgokról. Persze örülök neki, hogy összejöttek Ya Ouval, de ha az ember szerelmes akkor az elméjén eluralkodik a rózsaszín köd. Szerencsére Betty egyből elkezdett beszélni másról. Mondjuk nagyobb része Ya Ouról szólt, de nem zavart. Szívesen hallgatom végig a barátnőmet ha arról a dologról/személyről beszél akit kedvel/szeret. Fogalmam sincs mennyi ideig futottunk. Igazából sokáig, de nekem két percnek tűnt. Elbúcsúztunk egymástól majd hazamentem. Egész úton csak az járt az eszemben, hogy mi lett volna ha Kata nem születik meg. Ha nem lesz az ikrem. Ha nem utál meg ennyire. Ha nem ismeri meg Olivért. Ha Olivér nem szeret belé. Ha nem jönnek össze. Ha...
Fáradtan estem be a lakásba majd beköszöntem a fiúknak és egyből a fürdő felé vettem az irányt. Amilyen gyorsan csak tudtam letusoltam majd felvettem egy kényelmes öltözéket és elpihentem az ágyba, hogy este bírjam a melót. Amúgy sincs most kedvem senkivel sem beszélgetni. A telefonomat magam mellé helyeztem majd beállítottam, hogy a megadott idő múlva ébresszen fel.
Elképesztő milyen hamar telik az idő főleg ha alvásról van szó. Órákkal később ébresztett a telefonom mire álmosan kinyomtam a készüléket és a konyhába mentem.
-Sziasztok! - üdvözöltem egy ásítás között a fiúkat.
-Szia! Hát te? Most keltél vagy mi?
-Ahha, de aludnék még - sétáltam a szekrényhez majd kivettem egy poharat és megtöltöttem innivalóval.
-Hát látjuk - nevetett fel Sziki majd halk zörgést és nevetést hallottunk a bejárati ajtó felől.
-Sziasztok! - köszönt a szőkeség majd mellé egy nyávogó vékony hang is. Bárhol, bármikor felismerem ezt a hangot. A francba is. Minek van ez itt megint?
-Na jó megyek öltözködöm - tettem le a poharat majd a szobám felé vettem az irány hisz' hallottam, hogy a konyhába jönnek.
-Szia Merci! - köszönt Oli mikor kézen fogva elmentek mellettem.
-Sziasztok - motyogtam miközben végig az összekulcsolt ujjaikat bámultam. Fájdalomtól sajgó szívvel és összeszorult gyomorral néztem utánuk aztán Kata gonosz vigyorral az arcán hátranézett.
-Gyűlöllek - suttogtam majd megtöröltem a könnyes szememet. Elvánszorogtam a szobámba aztán nekiláttam sminkelni meg öltözködni. A hajamat egy szoros copfba kötöttem a fejem búbján majd előkerestem egy vékony dzsekit. Amint magamra kaptam, a táskámat is a kezembe vettem, közben pedig gyorsan ellenőriztem, hogy minden benne van-e, aztán kiléptem a helyiségből.
-Srácok elmentem sziasztok! - kiáltottam az ajtónál állva majd átléptem a küszöböt. Fáradt vagyok, éhes, álmos. Munkába nincs kedvem menni, otthon nincs kedvem maradni mégis mi a francot csináljak? Tehetetlenül vártam a zebránál majd mikor zöldre váltott átmentem a járdára. Megszokott tempómban ballagtam amikor épp mellettem sétált el egy ismerős alak.
-Tomi! - mentem utána majd elkaptam a karját.
-Merci szia!
-Szia! Hát te? - kérdeztem szőke tüsis hajú munkatársamat.
-Jövök munkába. Most szóltak, hogy két ember megint beteg aztán én helyettesítek. Ma is hajtás lesz.
-Az biztos. Na jó akkor menjünk együtt úgy is unatkoztam - mosolyodtam el.
-Jól van. Vigyünk a többieknek sütit oké?
-Úú oké. Én marlenkát kérek - vigyorogtam.
-----------------------------------------------------------------
adffssfdfsdddsdgfdshgdshdhjdsj :3 remélem értesz Tina nyelven
VálaszTörlésha nem, elmagyarázom hogy ez káromkodás+imádom-ot jelent :D