Chapter 11 : Kerülsz engem.

Sziasztok! Amint ígértem egy hét múlva hozok új részt, de mivel most volt egy kis időm előbb hoztam. Sikerült a lehető legjobbat kihoznom belőle főleg, hogy nagyon sok tanulnivalóm van és, hogy nagyon fáradt vagyok és rengeteg dolgom van. Köszönöm a komikat az újabb feliratkozókat és az oldalmegtekintéseket! Nagyon-nagyon jól esnek a komik és annyira imádom ezt a blogot. Imádok blogot írni :D <33 Remélem tetszeni fog az új rész! Jó Olvasást! Puszi: Brigii 

A földön ülve, az ajtónak dőlve hagytam, hogy a könnyeim mossák le az arcomon lévő citromos-mentás mosogatóhabot. Fogalmam sincs, hogy miért kezdek el sírni. Egyszerűen csak rám jött és nem tudok ellene mit tenni. Maga a név, hogy Olivér már könnyeket csak a szemembe. A tudat, hogy nem az enyém elszomorít. Az, hogy Katáé sírni késztet. És az, hogy, azért az övé, hogy csak szórakozzon vele bőgni késztet. Erőtlenül felkeltem a földről majd a csaphoz mentem és langyos vízzel laposan lemostam azokat a testrészeimet ahol mosogatóhabos lettem. Szárazra törölköztem az erre a célra kitett pamut darabbal majd ellenőriztem magamat a tükörben. A hajam itt-ott kócos volt, a szemem piros és kissé feldagadt. A lehető leghalkabban nyitottam ki az ajtót és léptem ki a folyosóra. Azonban a többiek épp előttem mentek el kivéve a szőkeséget. Biztos valahol Katával van vagy a szobájába ment. Nem is baj. Nincs kedvem találkozni vele. Beléptem a szobámba majd szembefordultam az ajtóval és úgy csuktam be (elég babonás vagyok és azt mondják, hogy ne háttal csukjuk be az ajtót, mert akkor szerencsétlenség ér minket). Ám amikor megfordultam olyasvalaki ült az ágyamon akt pont, hogy nem láttam volna szívesen ebben a pillanatban.
-Te mit keresel itt? - kérdeztem meglepődve ugyanakkor próbáltam kedves lenni.
-Beszélnem kell veled - mondta komolyan.
-Oké - mondtam kissé bizonytalanul.
-Valami bajod van velem. Valami rosszat mondtam vagy tettem amióta egy ideje kerülsz. Akármi is volt az sajnálom, ne haragudj nem akartam - mondta mire furcsán néztem rá.
-Te miről beszélsz? - kérdeztem hülyén mire felállt majd odajött hozzám. Bűnbánóan rám nézett barnás zöldes íriszeivel mire el kellett kapnom a tekintetemet.
-Arról, hogy kerülsz engem. Először nem tudtam, hogy mi a baj, de aztán egy idő múlva egyből levágtam. Mikor bementem a konyhába te egyből kijöttél. Utána visszamentél a konyhába. Mikor kijöttél és hülyültünk együtt egy kis idő múlva megint elrohantál. Akármit is tettem... - kezdte, de félbeszakítottam.
-Nem tettél semmi rosszat. Egyszerűen csak épp így adja a sors. Ez a véletlen műve. A konyhából, azért mentem ki, mert szeretek tévé előtt enni. A fürdőbe meg lemosni magamról ezt a cuccot mentem be. Nem, azért, mert kerüllek - hazudtam gyorsan majd mellé tettem egy barátságos mosolyt. 
-Biztos? - kérdezte összehúzva a szemöldökét. 
-Biztos - tettem a kezeimet a két vállára biztatásképp. 
-Akkor jó. Nem szeretem ha valaki haragszik rám, vagy ha valakit megbántottam - mosolyodott el mire görcsbe rándult a gyomrom. 
-Nincs semmi probléma tényleg.
-Rendben. De ha bármi van szólj.
-Oké - bólintottam komoran.
-Na mi ez a morci arc? 
-Semmi. Csak ilyen vagyok.
-Na mosolyogj már - mondta majd mikor nem csináltam semmit megcsikizte az oldalamat mire akaratom ellenére is nevetni kezdtem.
-Hagyd abba! Csikis vagyok és ez nem ér! 
-Jó, de akkor mosolyogj! - emelte fel az egyik ujját fenyegetésképpen mire elmosolyodtam.-Na ezt már szeretem. Egyébként jó ez a dal - sétált oda az ágyamhoz majd felvette az egyik lapot mire kikerekedett szemekkel néztem. Ó, basszus! 
-Hogy kerül az hozzád? - kaptam ki a kezéből majd magamhoz szorítottam.
-Bocs, nem akartam megnézni csak itt volt az ágyon mikor bejöttem. És hát gondoltam akkor megnézem - mondta közben pedig gyors pillantást vetettem a dal címére. Szerencsére ez egy kissé béna dal, és nem az amit róla írtam.
-Legközelebb ne - mondtam kissé dühösen majd elraktam az egyik fiókba. 
-Jó ne haragudj. Egyébként nem értem miért vagy most ilyen. Nagyon jó ez a dal. Tökre tetszik. Kifejezi, hogy milyen hangulatod volt amikor írtad.
-Miért milyen hangulatom volt? - kérdeztem érdeklődve.
-Hát nekem boldognak tűntél aközben miközben írtad ezt a dalt. Minden a legnagyobb rendben ment és nem volt semmi baj - mondta. Teljesen igaza volt. A dalt még akkor írtam amikor először jártam külföldön Bettyvel és minden jó volt. Minden tökéletes volt arra a kis időre. Mosolyogva gondoltam az emlékre aztán mikor eszembe jutott, az ami utána történt elkomorodtam és elhessegetem magamból azt az emléket.
-Hát én erre még soha nem gondoltam, hogy a dal hangulata jellemzi az író hangulatát. De egyébként igazad van.
-Pedig ez így van. Ezt régóta tudom - mosolyodott el halványan mire nekem is mosolyognom kellett. Egy pillanatra elővettem a zsebemből a telefonom aztán mikor az órára pillantottam ijedten kaptam fel a fejem.
-Basszus! Mennem kell futni! Betty már vár! - indultam el a szekrényemhez majd keresni kezdtem a futó cuccomat.
-Egy kérdés - mondta miközben leült az ágyra.-Miért jársz futni? 
-Ezt, hogy érted? - néztem rá egy pillanatra.
-Hát úgy, hogy neked a futás az sportod vagy, azért futsz, hogy jó alakod legyen?
-Ja. Hát sportom. Imádok futni és nagyon sokat sportolok. Már általános iskolában 6 féle sportot űztem. De egyébként engem nem nagyon izgat, hogy milyen alakom van. Persze, azért azt nem várom meg, hogy elhízzak és 200 kilós ember legyek, de nem fogok fogyókúrázni, azért, hogy ilyen egy szél bél legyek és, hogy lemondjak a finom falatokról - simogattam meg a hasam.
-Ahha - bólintott mosolyogva.-Imádsz enni.
-Ahogy te is - mosolyodtam el.-Na, de ki kéne menned, mert öltözni szeretnék.
-Ó persze! Oké! - állt fel majd kiment. Gyorsan levetettem magamról a rendes ruháimat és felvettem azt amit minden nap futáshoz szoktam. A hajamat kifésültem majd a fejem búbjára gumiztam össze. Gyorsan felvettem egy Nike feliratú cipőt, a kezembe vettem a telefonomat majd kimentem a konyhába, hogy indulás előtt egyek valamit. Azért mégsem üres hassal kéne nekikezdeni a futásnak. 
-----------------------------------------------------------------