Chapter 10

Sziasztok! Ahogy ígértem hét közepe felé részt hoztam. Nagyon nehéz hetem volt főleg, mert tegnap a másik blogomba hoztam részt most meg ebbe, de ráadásul nem is nagyon tudtam, hogy miről szóljon ez a rész, ugyanis nem írtam füzetbe egy árva szót sem az új részről. Na mindegy. Általában ha eltervezünk valamit az soha nem úgy alakul ahogy kell. Mindig kell rögtönözni vagy improvizálni. Most én is ezt teszem. Remélem tetszeni fog az új rész és jönnek a komik. Puszi mindenkinek! Új rész egy hét múlva.
U.i.: midig hetente fogok részt hozni, de ha engedi időm akkor egy héten kétszer. Brigii

Leültünk az ágyra aztán beszélgetni kezdtünk. Elmondtam neki, hogy tudom, hogy Kata csak kihasználja és, hogy ha megunja el fogja dobni és akkor Olivér össze fog törni. Ismerem a nővéremet, hisz több éven keresztül néztem végig, hogy miket csinál a fiúkkal, kivéve akkor amikor Bettyvel külföldre utaztunk. Elmondta, hogy neki sem stimmel valami Katával és, hogy furcsa lánynak tűnik neki. Próbálta Olivért figyelmeztetni, de ha valaki szerelmes annak nincs megállj. Órákon keresztül beszélgettünk, vigasztalt és mindig azt mondta, hogy ne adjam föl a reményt. Talán lehet, hogy egyszer nem Kata lesz ott mellette hanem én. Talán. De ez a talán még megváltozhat. Hosszas beszélgetések közepette megéheztünk -főleg én mivel nem is reggeliztem- így kimentünk egy kis ennivalóért a konyhába.
-Ne lógasd már ennyire az orrod - súgta oda mikor még mindig "depi" állapotban voltam. - A többiek majd arról fognak kérdezősködni, hogy mi a baj.
-Nem baj - vontam vállát.
-Hát látom téged semmi nem vidít fel. Még a kaja sem - bökött a kezemben lévő szalámis kenyérre amin lassan nyammogtam.-Pedig úgy hallottam, hogy imádsz enni. Első közös vonásotok - mosolygott mire nekem is egy apró mosoly kúszott az arcomra, de hamar el is tűnt.
-Sziasztok! - toppantak be a többiek mögöttük Olival aki épp telefonált.
-Igen kicsim.Nem - mosolyodott el.-Én is Szeretlek. Persze - magyarázott tovább a telefonba mire inkább felvettem a tányéromat és kimentem a nappaliba. Helyet foglaltam a kanapén és váltogattam a csatornák között. 
-Szia! - jött ki Sziki mire felvettem egy álmosolyt.
-Hali.
-Minden oké veled? - kérdezte mikor leült mellém.
-Ööö...persze..miért kérded? - kezdtem el babrálni a pólóm széléből kilógó cérnaszálat. 
-Csak, mert elég furcsának tűntél mikor bejöttünk. Aztán ki is mentél. Remélem nincs velünk semmi bajod.
-Jajj dehogyis! Nincs semmi baj csak egy kicsit fáradt vagyok meg inkább kijöttem tévézni. 
-Oké. De remélem tényleg csak ennyi a baj.
-Persze - nyugtattam meg.- Nincs semmi gond - mosolyogtam rá.
-Rendben ha te mondod. 
-Megjöttem - pattant be közénk Oli mire megéreztem finom babaillatát. - Miről beszéltetek.
-Csak megkérdeztem Mercit, hogy minden rendben van-e vele, mert olyan furcsának tűnt.
Oli lassan elgondolkodott majd mintha neki is rémlene valami bólintott.-Tényleg mostanában elég furcsa vagy. Talán menstruálsz? - kérdezte mire döbbenten néztem.-Jajj, nyugi csak ugratlak - pánikolt be mikor látta, hogy nem szólok semmit csak döbbenten nézek.
-Nagyon vicces - bokszoltam bele a vállába majd felálltam, hogy kivigyem a konyhába a tányéromat. 
-Na? - kérdezte Ya Ou mikor beléptem. Épp mosogatott mire adtam neki egy plusz tányért.
-Mi na? - értetlenkedtem.
-Láttam, hogy kiment hozzád. Mit mondott?
-Megkérdezte, hogy mi a bajom. És, hogy nem-e menstruálok. Tök vicces kedvében van. Hát én meg nem - rántottam vállat.
-Ne legyél már ilyen. Csak próbál felvidítani. 
-Jó ez rendes tőle meg minden. De ne próbálkozzon. Miatta vagyok ilyen. Na megyek a szobámba.
-Jól van szia Depi! - szólt mire visszafordultam.
-Mit mondtál? 
-Depi. Depis vagy nem? - kérdezte mosolyogva.
-Na jól van Ferenc! - nyúltam bele a habok közé majd ráfröcsköltem.
-Na megállj! - rohant utánam mire sikítva a nappaliba futottam.
-Jesszus ti mit csináltok? - védte a kezével a haját a szőkeség.
-Ferenc fejezd be! - szóltam rá a kanapé túloldaláról nevetve.
-Van rendes nevem is - indult el jobbra mire én is arra mentem, hogy elkerüljem. 
-Olivér kapd el! - szólt neki oda.
-Nehogy...! - emeltem fel a kezemet fenyegetően mire az említett személy huncut mosollyal rám nézett aztán egy pillanat alatt elkapta a kezem és átrántott a kanapén.
-Ne! - sikítottam. - Ya Ou ne bánts! Én csak vicceltem nem gondoltam komolyan! - kapálóztam össze vissza mire egy nagy adag hab landolt a képemben a többiek meg csak röhögtek.
-Kösz. Na Olivér - húztam le az arcomról a fehér cuccot majd a szőkeségre kentem.
-Hé! - nézett döbbenten.
-Megkaptad! - nevettem fel. - Máskor ne adj át az ellenségnek.
-Milyen ellenség? - kérdezte Ya Ou kikérve magának.
-Te te hülye - böktem bele az oldalába. - Most nézzétek meg tiszta víz meg ragacs lett a hajam. 
-Nézd a jó oldalát. Legalább nem kell este hajat mosnod - nevetett Bence.
-Vavra! - fenyegettem őt is aztán egyszerre felnevettünk. Ezt tartott úgy fél percig utána meg elkomorultam.
-Mi az? - kérdezték.
-Semmi. Bemegyek a fürdőbe lemosom magamról ezt a valamit - indultam el az említett helyiségbe könnyes szemekkel. Most mi van? Miért akarok sírni? Amint becsuktam az ajtót a könnyeim szüntelenül folyni kezdtek. Nem zokogtam csak könnyeztem. Eszembe jutott az a kis pillanat amikor erős kezeivel elkapta a kezemet majd a derekam köré fonta és felemelt. Milyen jó illata volt. És milyen óvatosan tartott. 
-Ó a francba is! - suttogtam majd az ajtónak dőlve a földre csúsztam és hagytam, hogy a könnyeim a szememből folyjanak.
-----------------------------------------------------------------