Chapter 13

Üdv drágák! Beköszöntött a június és ez alkalmából új résszel jelentkezem! Hosszúra sikeredett ami csak jó nektek. Nemsokára év vége, legjobb barátnőim most ballagnak. Komolyan mondom nem tudom mi lesz. Ha már most az ő ballagási próbájukon elsírom magam mi lesz a ballagás napján? Sőt mi lesz az én ballagásom napján? Na mindegy összeszedem magam. Kitartás mindenkinek már csak egy hét és vége a sulinak! Közben én is elkezdem írni a VAKÁCIÓT!!!: !!! 
Na jó olvasást puszi mindenkinek! Brigii
Új rész egy hét múlva!:) 

-Ú én marlenkát kérek - ugrándoztam a kedvenc sütim után.
-Jó azt kapsz - ütögette meg a fejemet mint a kutyáknak mire elmosolyodtam.
Tomi sorban állt a sütikért én meg addig megnéztem a Facebookomat. Jött pár levelem ismerősöktől azokra válaszoltam, értesítéseket is megnéztem-e a pár perc alatt majd mikor zsebre tettem a készüléket Tomi már előttem is állt.
-Gyors volt - mosolyogtam rá miközben a kezében tartott finomságokat bámultam.
-Na, azért el ne olvadj itt helyben - nevetett ki. 
-Jó na csak érjünk már oda - siettem ki a meleg kis helyiségből majdnem hogy futva mire jóízűen felnevetett. 
-Egyébként mi újság veled? - álltam meg, hogy beérjen majd kivettem a kezéből a sütit és én vittem tovább.
-Semmi. Képzeld nagyon boldog vagyok - mosolygott úgy mint a tejbe tök.
-Na mert'? - tettem fel az értelmes kérdést.
-Képzeld, Timivel babánk lesz - mosolygott tovább mire döbbenten lefagytam.
-Úristen! - ugrottam a nyakába sikítva.
-Te vagy az első akinek ezt elmondtam, de még ne nagyon mond el másoknak.
-Oké oké és mikorra van kiírva? Mi lesz a neve? Kislány vagy kisfiú lesz? Ha megszületik majd babázhatom én is? Felfogadtok bébiszitternek? Lehetek keresztanya? - bombáztam kérdésekkel mire döbbenten nézett.
-Még nem tudjuk. Azt sem tudjuk. Azt sem tudjuk bár én kisfiút szeretnék. Persze. Hát majd ha úgy lesz akkor igen. Talán - válaszolt mire boldogan mosolyogtam. Tomi nagyon jó barátom mindig mindent megbeszélünk, minden titkunkat elmondjuk egymásnak és ez most sincs másképp. 
-Fúú, de jó. És tervben volt vagy csak úgy hirtelen jött?
-Hát mindkettő. Mindig beszéltük, hogy szeretnénk babát aztán Timi véletlenül terhes lett, de ez így nagyon jó. Nagyon örülünk neki. 
-Hát gratulálok! 
-Köszönjük szépen. Na gyere elém, mert jönnek velünk szembe - irányított maga elé mire követtem az utasítását és úgy mentünk tovább. Egész úton beszélgettünk majd mikor megérkeztünk a munkába összehívtunk mindenkit és sütizni kezdtünk. Lassan Betty is megérkezett, vett magának sütit majd félrevonultunk.
-Na mizujs? - kérdezte.
-Hát képzeld Olivér hazajött. De nem egyedül. Jött vele Katácska is. Fú, te hallod azt hittem, hogy ott megfojtom azt a libát - fortyogtam.
-Hát ehhez szerintem hozzá kéne szoknod. Együtt vannak tehát ha úgy van lehet, hogy Kata oda is költözik.
-Hát, de én ezt nem tudom megszokni érted? Én nekem tudod milyen szar ezt látni? - kérdeztem könnyes szemmel.
-Elhiszem, de nyugodj meg jó? Ma kidolgozzuk a belünket és addig is nem rájuk gondolsz.
-Jah - röhögtem fel fáradtan, kellemetlenül.-Na kezdjünk takarítani - tettem le a kezemből az üres tányért. Majd a raktárba indultam takarítószerekért. Kihoztam mindent amit találtam majd lepakoltam a polcról az italokat és elkezdtem törölgetni a fa szerkezetet. Hagytam, hogy száradjon így addig felsöpörtem, letöröltem a belső pultot meg kipakoltam a pultra a különböző fajtájú/méretű poharakat, a gyümölcsöket, a szívószálakat meg az italokat. Visszapakoltam a megszáradt, tiszta polcra az italokat aztán letörölgettem a külső pultot. A kis asztalokról leszedtem a székeket ezzel segítve a többieknek aztán megkerestem Bettyt.
-Segítsek? - néztem rá aranyosan.
-Kérlek - mondta meggyötörten mire felkaptam én is egy rongyot aztán segítettem neki törölgetni. Komolyan mondom ennyi port én még életemben nem láttam. Mire végeztünk mentem volna haza, de a munka még csak most kezdődik. A DJ megérkezett, az emberek pedig szokás szerint szállingózni kezdtek befelé és fél óra alatt megtelt a helyiség. Mindenki helyet foglalt a pult mögött és úgy szolgáltuk ki a többieket. 
-Merci! Hozz egy láda limeot kérlek, mert elfogyott és te most épp szabad vagy - kiáltott oda Tomi mire elmentem hátra a nagy fehér ajtós terembe. Valahol a szekrények legtetején volt a láda így hát fel kellett másznom egy székre, de nagy nehezen leszedtem. Amikor leléptem a talajra és elindultam hirtelen kibicsaklott a bokám, de szerencsére nem estem össze. Viszont minden egyes lépésnél fájt és bele nyílalt. Hát ez így marha jó! - gondoltam dühösen.
-Tessék - tettem le a pultjára.
-Köszönöm. Mi történt a lábaddal? - nézett le az említett testrészemre.
-Félreléptem vagy nem tudom. Na megyek, mert vannak nálam  - néztem a pultomhoz ahol már vártak egy páran majd gyorsan odasiettem. Alaposan kiszolgáltam őket, kapkodtam oda-vissza miközben a lábam rohadtul fájt. Egészen hajnali négyig. Szerencsére ma nem zárok hanem váltanak így hát mikor elbúcsúztam a többiektől hazaindultam. Pontosabban bicegtem. Hosszabb idő alatt mint eddig szoktam érkeztem meg, de a lényeg, hogy hazaértem. Fáradtan letusoltam majd fogat mostam és az ágyba huppantam. Egy újabb unalmas este, ugyanazzal a menettel. Munka, munka, munka. És most alvás. Olivérrel aki ismét a gondoltaim között van. 

*Reggel* 

Álmosan keltem fel valami hangos zajra majd megdörzsöltem a szemem. A takaró félig rajtam félig az ágyon pihent mire kitakartam a testemet. Fáradtan a hajamba túrtam majd kikászálódtam az ágyból és az ajtó felé indultam. Viszont amint léptem egyet ott helyben estem orra egy nagy puffanással. A lábam hasogatni kezdett mire felültem és a kezem közé fogtam kissé lila bokámat. Fájdalmasan nyögdécselve felkeltem majd kisántikáltam a konyhába.
-Sziasztok! - köszöntem egy nagy ásítás közepette.
-Jó Reggelt. Hát veled meg mi történt? - kérdezte Bence. 
-Tegnap a munkában rosszul léptem és megrándult a bokám vagy mi. Aztán azóta fáj, de majd elmúlik - legyintettem mit sem törődve a dologgal ahogy szokás szerint szoktam amikor kezdek lázas lenni, vagy náthás és ehhez hasonlók. 
-Hát jó. Reggelizel velünk?
-Persze - vettem elő egy tányért majd leültem közéjük és odavettem egy szelet kenyeret. Megkentem finom nutellával majd falatozni kezdtem. A fiúk valami koncertpróbáról beszéltek, de nem értettem semmit belőle, mert négyen mondtak négyféle verziót.
-Semmit nem értek ám, de mindegy - adtam hangot a gondomnak mire elmosolyodtak aztán Olivér elmesélt mindent. A végére megértettem miről beszéltek majd egyszerre nevettünk fel.
-Na én megyek a fürdőbe - keltem fel nagy nehezen -és meg is botlottam mire felröhögtek-, a tányéromat a mosogatóba tettem majd elmentem a kis helyiségbe. Rohadtul idegesített, hogy nem tudok normálisan rálépni a lábamra így hát letettem a lila jobb lábamat a földre majd a balt felemeltem, de abban a pillanatban összeestem a fájdalomtól. 
-Merci! Jól vagy? - lépett be Oli majd leguggolt mellém.
-Persze - nyögdécseltem miközben a fájó testrészt dörzsöltem. 
-Figyelj felöltözöl és elviszlek orvoshoz.
-Nem kell - tiltakoztam a fejemet rázva miközben ránéztem.
-De kell. Na gyere - ragadta meg a derekamat majd felhúzott karjaival. Olyan hirtelen és könnyedén rántott fel mintha egy pillangó lettem volna. Testünk olyan szorosan összeért ahogy eddig még soha. Arcunk közt csak pár centi volt választásként és éreztem leheletét a bőrömön. Gyönyörűen ragyogó barnás-zöldes szemébe néztem és csak azt kívántam, hogy bárcsak megcsókolna.
-----------------------------------------------------------------