Chapter 19

Halihóó Drágák! Hú köszönöm a komikat és a sok oldalmegtekintést. Fantasztikusak vagytok! Imádlak titeket! *-* <3 Csak annyit szeretnék mondani, hogy szerintem az új részt hétvégén hozom utána pedig nem tudom, hogy lesz. Majd valamikor hozom ha lesz időm. Őszintén szólva, azért húzom ennyire azt, hogy Oli és Merci összejöjjenek, mert szeretném ha nehezen, sok dolgokon keresztül menve jönnének össze. De remélem emiatt nem haragszotok. Na remélem tetszeni fog! Kérlek hagyjatok nyomot magatok után! Puszi: Brigii

                               
Minden egyes érintésre amint egymáshoz értek, minden egyes pillantásra ahogy egymásra néztek összerándult a gyomrom. Halkan suttogtak néha-néha felnevettek majd megcsókolták egymást. Nem bírtam ki, hogy ne nézzek rájuk amikor hangosan felnevettek vagy megcsókolták egymást. Úgy éreztem mintha a szívembe ezredszerre döftek volna bele egy kést. Azt a kést ami már vagy 999-szer beledöftek és jól megforgattak. A mellkasom összeszorult, levegőt alig kaptam, a térdeim megremegtek és azt hittem, hogy ott helyben összeesem. Tudtam, hogy ez lesz. Tudtam, hogy ha beleszeretek Olivérbe csak magamat fogom őrölni amiatt, hogy Kata ezt teszi vele és amiatt is, hogy ennyire elvakítja a szerelem. Hogy ennyire nem látja a fától az erdőt. 
-Hey - lökte nekem az egyik rudat Ya Ou mire kizökkentett a távolba bambulásból és a gondolkozásból.
-Hm? - kaptam feléjük a fejem.
-Azt mondtad minden oké. Ne cseréljünk helyet?
-Nem nem kell. Egy pillanat és jövök csak kimegyek a konyhába - léptem el a csocsó asztaltól majd az említett helyiség felé vették lábaim az irányt. Kerestem egy poharat majd engedtem bele a csapból vizet. Lassan kortyolgatni kezdtem közben pedig újra arra gondoltam volna, hogy Olivér, hogy lehet ennyire vak amikor megcsörrent a telefonom. A hirtelen jött hang hallatára összerezzentem majd miközben visszaindultam a többiekhez felvettem a telefont.
-Szia Tomi! - vettem fel majd elmosolyodtam.
-Szia zavarlak? 
-Dehogy. Mondjad csak.
-Azt akarom kérdezni, hogy mivel holnap úgy se dolgozol én meg igen és mivel Timi egyedül itthon maradna, nem-e lenne kedved átjönni és beszélgetni vele?
-Holnap? Szerintem ráérek úgyhogy szívesen megyek.
-Tényleg? Csak, mert nagyon nyúzott, hogy megint egyedül hagyom itthon meg minden és gondoltam kitalálom ezt. De nem muszáj jönnöd ha nem akarsz.
-De akarok. Úgy sincs más programom csak itthon unatkoznék - nevettem fel finoman közben pedig beálltam a gerlepárhoz játszani. 
-Rendben akkor az időpontot rád bízom, de ha úgy lesz akkor ott is aludhatsz, mert én úgyis hajnalban érek haza.
-Rendben. Szerintem olyan fél nyolc és nyolc között. Vagyis én addigra készülök el - nevettem fel ismét aztán egy pillanatra felnéztem majd észrevettem, hogy a Szöszi engem bámul. 
-Oké. Köszönöm szépen akkor majd jössz. Na most le kell tennem. Köszönöm még egyszer. Szia!  
-Nincs mit. Szia! - mosolyodtam el majd letettem a telefont. Visszacsúsztattam a zsebembe majd a többiekre néztem. 
-Ki volt az? - kérdezte Betty.
-Tomi.
-Tomi? - kérdezte Ya Ou érdeklődve, mit sem tudva.
-Ahha egy munkatársam. Megkért, hogy menjek át hozzájuk holnap. Pontosabban Timihez, mert Ő elmegy dolgozni és nem akarja otthon hagyni Őt.
-Ahha - nyugtázták egyszerre majd a játékra koncentráltunk tovább. Az elején még néha-néha odakaptam a fejem a szerelmesekre, de egy idő után megfeledkeztem róluk és majdnem felszabadultan játszottam a többiekkel. Aminek az eredménye az lett, hogy nyertem 9-6-ra. 
-Mondtam én, hogy megverlek titeket - mondtam büszkén. 
-Na most maradj csöndbe vagy megbánod - emelte fel fenyegetően a mutatóujját Ya Ou.
-Bocs Feri - nevettem fel mire Betty is így tett.
-Na ezt megkaptad Fecó - húzta tovább barátnőm majd tovább röhögtünk. 
-Jól van lányok - mondtam sértődötten.
-Jól van na. Csak viccelünk nem kell komolyan venni - mondtam majd megöleltem.
-Én is csak vicceltem - mosolyodott el huncutul majd felröhögtünk. Megittam a maradék vizemet a poharamból majd kivittem a konyhába. Neki dőltem a konyha pultnak majd a telefonozni kezdtem. Arra lettem figyelmes, hogy Kata jön be.
-Na mi van Mercike? Hallottam a kis produkcióidról amiket mostanában csináltál. Nagyon hülye vagy ha azt hiszed, hogy Olivér majd ettől felfigyel rád - mosolygott gúnyosan én meg nem bírtam tovább.
-Mégis, hogy csinálod? Hm? Hogy így magadba tudtad bolondítani? - kérdeztem majd lepillantottam a telefonomra és gyorsan benyomtam a hangrögzítőt. A billentyűzárat lezártam majd letettem magam mellé az asztalra, hogy ne fogjon gyanút.
-Egyszerű az egész drágám. Olivér a legelején érdeklődni kezdett irántad. Én meg a legelejétől tudtam, hogy kell nekem. Ahhoz, hogy belém szeressen tudtam, hogy az kell, hogy lemásollak téged. Nem mintha mindig ilyet csinálnék, de most szükség volt rá - nézett végig fintorogva rajtam majd tovább folytatta. - Mivel a te kis jó kislány modorodra mindenki bukik Olivér ezt is bekajálta. És lám úgy eszik a tenyeremből mint kecske a legeléskor.
-És mégis meddig akarod még vele ezt csinálni? - keltem ki magamból dühösen.
-Hm nem is tudom. Nem olyan sokáig. Még egy kicsit játszadozom vele aztán majd kidobom. Nyugodj meg utána vigasztalhatod majd te a kis drágádat - nézett rám lesajnálóan. Nekem pedig el kellett ismernem akármennyire is nehezemre esett, hogy Kata egy profi cselszövő.
-Undorító vagy érted? Undorító - dobtam felé a szavakat.
-Jól van Mercike. Jól van - nevetett fel gúnyosan én meg már menni készültem. A térdeim remegtek mikor elindultam és felvettem a telefonom majd Ya Ou szobája felé vettem az irányt.
-Srácok! - nyitottam be ijedten mire felkapták a fejüket. - Nézzétek - mondtam majd lejátszottam nekik a felvételt. Csöndben hallgatták végig majd egyre jobban kerekedtek ki a szemeik. 
-Azt a büdös.. - mondta döbbenten először Ya Ou. - Szabad? - kérdezte mire a kezébe adtam a készüléket.
-Köszönöm és most megmutatom Olivérnek - kelt fel az ágyról én meg döbbentem néztem. Aztán amilyen gyorsan csak tudtam rávetettem magam és megállítottam. Vagyis próbáltam.
-Ya Ou meg ne tedd hallod?
-Mégis miért ne Merci? - kérdezte felháborodva. - Itt a kezünkben a bizonyíték. Most megtudja Ő is, hogy mi az igazság.
-De nehogy megmutasd neki - szaladtam utána ki a folyosóra.
-Látnia kell a Szöszinek és kész! Értsd meg! - csitított le.
-Mit kell látnom? - kapta fel a fejét az említett személy Ya Ou pedig a play gombhoz közelítette az ujját. Egyre jobban közeledett felé. Ya Ou kérlek ne...
-Semmit - válaszoltam majd kikaptam a készüléket a kezéből.
-Merci add vissza - mondta én meg szerettem volna kitörölni, de annyira remegett a kezem, hogy nem ment. 
-Mi az? - kérdezte a szőkeség.
-Semmi. Csak egy kép, de nem lényeges - mondtam majd eltettem a telefont és visszaindultam a szobába ahol Betty ült az ágyon.
-Te hülye vagy? - jött be utánam Ya Ou dühösen.
-Igen hülye vagyok képzeld el. Azért, mert nem akarom, hogy összetörjön a szíve. Előbb utóbb úgyis megtörténik, de Én nem akarok - mondtam majd éreztem amint végig folynak a könnycseppek az arcomon. Kimentem a szobájukból majd átmentem az enyémbe. Az ajtót bezártam és végigfeküdtem az ágyon. Elindítottam Jason Derulo Stupid Love című számát majd hagytam, hogy a könnyeim utat törjenek maguknak. Nem élném túl ha tudnám, hogy Kata kidobta Olivér. Ha látnám az arcán a fájdalmas szomorúságot és keservességet. Soha nem szerettem még senkit így és épp, ezért viselne meg engem annyira a látványa. De egyszer ez be fog következni. Csak még nem most. Sokkal később - gondoltam magamban, de tévedten. Nagyon nagyot tévedtem...
-----------------------------------------------------------------