Chapter 15

Sziasztok! Így egy nappal a nyár előtt új résszel jövök. Később akartam hozni, de így sikerült. Legyen mindenkinek jó nyara, pihenjétek ki magatokat, kerüljétek az iskolát és ha lesz időtök olvassátok a blogot! :D Jó Olvasást! :D Brigii



*Órákkal később*
Miután rájöttem, hogy a nővérem mit tett és megállapítottam, hogy olyan mérges vagyok rá, hogy megtudnám fojtani egy kanál vízben az ágyban fekve ismét megvagdostam magam és elhasználtam egy 100-as zsepit. Kikászálódtam a pihe-puha ágyból majd a tükörhöz sántikáltam, hogy ellenőrizzem az állapotomat. A szemem feldagadt a sírástól, az orrom a eldugult sok orrfújástól, a torkom és az ajkaim kiszáradtak a hajam összeállt darabokban hullott a vállamra. A fejem fájt és az egész testem forró volt. Rendbe kell szednem magam! - gondoltam. Mi lesz ha a fiúk meglátnak így? 
Halkan kinyitottam az ajtót majd - a meglepő csönd ellenére - minél kisebb zajt csapva átmentem a fürdőbe. Hideg vízzel megmostam az arcomat aztán megtöröltem egy törölközővel. Valamennyivel jobb - állapítottam meg. Kimentem a konyhába valami ennivaló után kutatva amikor a hűtőn találtam egy post-it cetlit rajta egy felirattal: 
,,Benz! Elmentünk próbálni, meg fodrászhoz majd jövünk. Nem akartunk szólni, mert aludtál. :D 
                                   Fiúk " 
-Hát jó - tettem le a fehér cetlit az asztalra majd bemásztam a hideg hűtőbe. (Nem szó szerint). Egyből éreztem ahogy kiráz a hideg és, hogy majd' megfagyok. Gyorsan kerestem szalámit, kenyeret, sajtot meg vajat majd csináltam melegszendvicset. Töltöttem mellé egy pohár narancslevet aztán a tévé előtt helyet foglalva neki álltam elpusztítani. Már majdnem megettem amikor kopogtak az ajtón. Ki mer ilyenkor zavarni? - mérgelődtem magamban. 
-Szia! - ugrott a nyakamba mosolyogva Betty mikor ajtót nyitottam.
-Szia! Hát te? - kérdeztem meglepetten.
-Hát hallottam, hogy mi van veled aztán gondoltam felnézek. Meg A fiúk mondták, hogy próbálni mennek addig én meg feljöttem hozzád, hogy boldogítsalak - jött beljebb.
-Hát oké. Most ettem. Te kérsz valamit? - mentem be a konyhába ahova követett.
-Csak inni - foglalt helyet az egyik széken. Gyorsan töltöttem neki is egy pohár narancslevet majd a kezébe adtam.
-Köszönöm - kortyolt bele.-Na és mit csináljunk? 
-Döglődjünk - jelentettem ki mire fejcsóválva felnevetett.
-Jellemző, hogy kajálás után lustálkodni akarsz. De én nem ezért jöttem át! - mosolygott. 
-Jól van. Na gyere menjünk a nappaliba - invitáltam át egy másik helyiségbe. Lehuppantunk a kanapéra én kényelmesen az ölébe helyeztem a lábaimat majd beszélgetni kezdtünk.
-Képzeld még nem is meséltem. Ugye múltkor itt volt Kata én meg mentem el itthonról dolgozni. Ma Olivér mutatott nekem egy dalt amit állítólag Kata írt neki. Megnéztem és tudod milyen dal volt az? - kérdeztem majd meg sem várva válaszát folytattam.-Az én dalom! Amit én írtam Olivérről! Kata bement a szobámba és ellopta.
-Már meg sem lepődöm ezen a kurván. Mekkora egy szemét? Hogy teheti ezt? - kérdezte felháborodva.
-Hát én is ezt mondtam. Na mindegy nem akarok róla beszélni csak gondoltam elmesélem. 
-Hát jól is tetted, hogy elmondtad. Na jó akkor beszéljünk másról - jelentette ki kissé dühösen. Lassan elfelejtettük ezt a dalos dolgot majd más dolgokról beszélgettünk. Legtöbbje kiskorúnkról szólt. Vicces dolgokat és aranyköpéseket idéztünk fel mire volt amikor annyira nevettem, hogy majdnem leestem a kanapéról. Bettyvel egy apró dolgon is úgy tudunk röhögni mintha az valami rohadt vicces lenne. Általában ha elkezdjük a nevetést, nem hagyjuk abba és ez így volt most is. Bármiről eltudunk beszélgetni, tudunk rajta közösen nevetni/dühöngeni/sírni. Apró hülyeségeket csináltunk, de én azt hittem, hogy ott helyben halok meg annyira fájt a hasam a nevetéstől. Néha, azért kellett abbahagynom, mert fájni kezdett a fejem aztán egy kis idő után elmúlt. Fogalmam sincs mennyi idő múlva, de Betty elment és én ismét egyedül maradtam. Eldőltem a kanapén, mert ismét fájni kezdett a fejem és most fáztam is. Lehunytam a szemem aztán ismét elnyomott az álom. 

Később egy ajtócsapódásra, kiáltásra majd hal sutyorgásra keltem.
-Szia Benz! Bocsi nem akartunk felébreszteni - köszönt Ya Ou és Sziki.
-Sziasztok! Nem baj csak elaludtam véletlenül itt kint - néztem rájuk amikor valami furcsát tapasztaltam.-Új frizurátok van? Nem úgy volt, hogy csak próbálni mentek?  
-Hát úgy volt, de holnapután koncert és jól kell kinéznünk tudod  - mosolyogtak. 
-Ahha értem. Cukik lettek - túrtam bele mindkettőbe majd felálltam.- Mindjárt jövök arcot mosok - indultam el a szobába aztán észrevettem, hogy hidegebb van mint pár órával ezelőtt, ezért útközben beugrottam egy pulloverért a szobámba. Mikor magamra húztam tovább siettem a fürdőbe majd hideg vízzel ismét leöblítettem az arcomat. 
-Szia Benz! - jött be Olivér miközben a telefonját nyomkodta.
-Szia! - néztem rá majd megláttam az új haját. Oldalt lenyírva, kiszőkítve, gondosan felzselézve. Nagyjából fél percig bámultam így mikor aztán kezdtem észrevenni, hogy Ő is látja amit csinálok így gyorsan megszólaltam.
-Jó lett a hajad - küldtem felé egy mosolyt.
-Köszi. Figyelj már te nem sülsz meg ebben a pulloverben?
-Nem sőt fázok is - túrtam fel az ujját, hogy megmossam a kezem.
-Fázol? Tudod milyen jó idő van? - kérdezte döbbenten én meg gyorsan megengedtem a meleg vizet, bekentem a kezem folyékony szappannal majd lemostam. Megtöröltem a törölközőbe aztán Olivérre néztem. 
-Ha jó idő van ha nem én fázok - vontam vállat majd elhagytam a helyiséget és a konyhába mentem. 
-Szia! - köszöntem Bencének.-Jó a hajad - dicsértem meg az övét is. 
-Szia! Köszönöm - mosolyodott el. -Nem kéne pihentetni a lábad?
-De, de az unalmas. Mondjuk most is unatkozom, de egész eddig aludtam.
-Ja - nevetett fel.-Hát jó.
-Na megnézem a többieket - indultam el a nappaliba.-Srácok unatkozom! - huppantam le melléjük.
-Te szegény. Menj nézd meg Olivért is, hogy mit csinál - passzoltak le.
-Ne már. Még csak most jöttem - szomorkodtam.
-Nem baj - mosolygott Ya Ou.
-Oké megyek - keltem fel mosolyogva majd bekopogtam a szőkeség szobájába.
-Gyere! - hallottam meg egy kissé ideges hangot.
-Hali zavarok? - dugtam be a fejem.
-Dehogy gyere csak - dobta az asztalra a telefont mire döbbenten néztem.
-Mi a baj? - foglaltam helyet mellette. 
-Holnapután lesz  koncertünk és utána folyamatosan megyünk minden hova és alig lesz időn valamire - dörzsölte meg az arcát.
-És? - kérdeztem ezzel várva, hogy folytassa.
-És az van, hogy szeretnék a családommal lenni, mert rég láttam őket, de ugyanakkor szeretnék eltölteni egy napot Katával is. 
-Hát ha nagyon szereted Katát akkor legyél vele. A családodat úgyis régebbről ismered, de Katát meg egy kis ideje. Ha nagyon szereted akkor legyél vele - próbáltam valahogy tanácsot adni neki. 
-Jó, de te könnyen beszélsz, neked nincs családod. Nincs akik között választanod kell. Csak vannak a barátaid és kész. Nincs olyan, hogy mos ez vagy az. Csak van ez és kész - mondta dühösen mire úgy éreztem magam mintha egy serpenyővel csaptak volna arcba. Nincs családom. Igaza van.
-Igazad van - néztem rá könnyes szemekkel majd folytattam. - De örülj amíg neked van - mondtam majd letöröltem az arcomon végig folyó könnycseppet. Láttam amint az Ő arcán a düh helyét átveszi a félelem és a megbánás. 
-Merci én nem akartam - nyúlt a kezem után, de elrántottam.
-Igazat mondtál. Tök mindegy - keltem fel a helyemről majd kimentem a szobából. Hangosan becsaptam magam mögött az ajtót majd átvágtatva a nappalin kirohantam a lakásból. Nincs családod. Csak ez járt a fejemben. Igaza van. Nincs családom. Nincs apám, anyám, testvére, mamám, papám. Egyedül vagyok nincs senkim. Normális kapcsolatom sincs csak egy reménytelen szerelem az életemben amibe ha így megy tovább beleőrülök. Egy közeli erdőhöz vettem az irányt a városon keresztül. Nem érdekelt, hogy kik látnák ahogy sírok csak menekülni akartam a gondok és az igazság elől. Most már tudom milyen az amikor azt mondják, hogy az igazság fáj.
-----------------------------------------------------------------