Chapter 14 : De hisz' ezt a dalt én írtam!

Sziasztok! Először is azt szeretném mondani, hogy ez a hét és már csak Vakáció! A második, hogy túlléptük a 10.000 oldalmegtekintést aminek nagyon örülök. Na meg persze a komiknak és a feliratkozóknak is! Köszönöm mindenkinek imádlak titeket! <33  ÁCIÓ!!! 

Gyönyörűen ragyogó barnás-zöldes szemeibe néztem és csak azt kívántam, hogy bárcsak megcsókolna. Karjait szorosabban fonta a derekam köré én meg nem tudtam hova máshova nézni mint tökéletes íriszeibe. Szemével néha-néha ajkamra pillantott majd egyre közeledett feléjük. Másodpercek múlva megérintették őket majd lassan falni kezdték. Mindez pillanatok alatt történt és fogalmam sem volt arról, hogy mit teszek. Kezeimmel hajába akartam túrni, de egy hirtelen pillanatban eltávolodott tőlem.
-Ez mi volt? - kérdeztem döbbenten és tudtam, hogy ez hiba volt. 
-Ne haragudj nem akartam - mondta idegesen, de még mielőtt válaszolhattam volna bejött Ya Ou.
-Bocs kell a fürdő - kopogott kettőt a félig nyitott ajtón majd belépett. Oliver csak kiment én meg indultam volna utána amikor egy kéz visszarántott. Szúrósan méregetett a szemeivel majd megszólalt:-Mi volt ez a bocs nem akartam szöveg amit Olivér mondott? - kérdezte majd nekidőlt a mosdókagylónak.
-Hát az egész úgy volt, hogy itt voltam bent és próbáltam ráállni a lábamra nagy nehezen, de összeestem. Olivér meg pont bejött és felráncigált azzal az indokkal, hogy orvoshoz visz. Aztán megcsókolt - vázoltam fel neki a helyzetet és amint kimondtam a szavakat rájöttem, hogy mennyire is szerelmes vagyok belé. Túlságosan is.
-Megcsókolt? - kérdezte döbbenten.
-Shh. Az kéne még, hogy a többiek meghallják és azt gondolják rólam, hogy én leszek majd az aki tönkreteszi a kapcsolatukat Katával.
-Dehogy gondolják ezt. Nekik is furcsának tűnik ez a lány. Te szimpibb vagy - mosolyodott el halványan.
-Hát köszi. 
-Egyébként nem ártana orvoshoz menned ebben igaza van Olivérnek.
-De nincs semmi bajom - makacskodtam.
-Tényleg? Akkor fuss egy kört itt - mutatott a körbe a levegőben. Én meg csak álltam ott és be kellett látnom, hogy tényleg el kéne menni ahhoz az orvoshoz. 
-Na jó. Te nyertél elmegyek.
-Hülye. Elmegyünk. Elviszlek kocsival.
-Gyalog is tudok menni - makacskodtam tovább.
-Ne makacskodj már. Majd fél órát fogsz gyalogolni mikor alig tudsz menni? Elkészülök és negyed óra múlva indulunk! 
-De..! - kezdtem, de félbe szakított.
-Semmi de! Addig te is szedd rendbe magad meg öltözz fel.
-Oké - indultam kifelé aztán bementem a szobámba. Kinéztem az ablakon és megállapítottam, hogy jó idő van így egy laza öltözéket vettem fel. A hajamat kifésültem majd a fejem búbjára kötöttem. Kerestem egy cipőt majd felkaptam a lábamra. Leültem az ágyra majd kezembe vettem a telefonomat és felléptem Facebookra. Betty rám írt aztán elmeséltem neki, hogy mi van. Sorokat írt arról, hogy ezt nem kellet volna meg minden, és én is írtam neki, hogy tudom jól. Aztán elbúcsúztam tőle majd zsebre tettem a telefonomat és kisántikáltam a konyhába. Töltöttem magamnak egy pohár Sió levet majd lassan iszogatni kezdtem. 
-Mercédesz Benz! - kiáltotta a nevemet Ya Ou a ház másik végéből mire felröhögtem.
-Kapd be! - tettem le a poharat majd elindultam, hogy megkeressem. Amint kiértem a folyosóra pont szembejött velem.
-Milyen Mercédesz Benz te hülye? - ütöttem vállba olyan erősen ahogy csak tudtam mire felröhögött.
-Jól van Benz gyere.
-Ne hívj így Ferenc! - tettem fel a mutatóujjam fenyegetve.
-De. Ezúttal ez lesz a neved - mosolygott majd előhúzta a zsebéből a kocsikulcsot.-Na gyere Benzike! 
-Ne becézgesd tovább a hülye nevem - mondtam komolyan aztán elmosolyodtam. Lassan leértünk a parkolóba ahol megkerestük az autót majd beszálltunk. Az utat végig beszélgettük és a fél óra szinte két percnek tűnt. A megfelelő részleget megkerestük a hatalmas kórházban majd elmentünk oda. Hamar sorra kerültünk és az öreg doki fogadott is minket.
-Jó Napot! - köszöntem mikor beléptem a kis helyiségbe majd Ya Ou is így tett. 
-Jó Napot! Miben segíthetek? - kérdezte a bácsi kedvesen mosolyogva majd elmondtam neki, hogy mi történt.
-Ülj fel ide az asztalra és vesd le a cipődet - utasított mire így tettem. Kérges kezei közé vette a bokámat megnézte mindkét oldalról majd ismét megszólalt: - Enyhe rándulás. Írok fel egy krémet amit a legközelebbi patikában ki kéne váltani. Reggel és este be kell kenni vele, nem szabad terhelni legalább 3-4 napig. Addig is pihentetni kell és jegelni.
-Pihenni? - kerekedtek ki a szemeim. - Nekem ma munkába kell mennem.
-Azt nem ajánlom. Szigorúan pihentetni kell.
-Majd gondoskodom róla. Köszönjük szépen - vette el a fehér-rózsaszín recept papírt Ya Ou én meg lekászálódtam az arról az ágyról vagy mi volt az.
-Egy hét múlva jöhetnek vissza kontrollra.
-Rendben köszönjük szépen - mondta Ya Ou. 
-Köszönjük viszlát! - indultunk kifelé.
-Viszlát jobbulást! 
-Na jó. Akkor ezt megvesszük, bekenem vele a lábam és megyünk haza - indultam előre.
-Pontosan és este nincs munka - ért mellém Ya Ou.
-Dehogynem. 
-Benz figyelj ide! A doktor is megmondta, hogy nem szabad terhelni. 
-De nekem dolgoznom kell érted? Itt nincs olyan, hogy fáj a bokám nem tudok dolgozni. Ha szólok a főnöknek akkor azt mondja akkor mehetsz többet vissza se gyere! - túloztam kicsit a dolgokon idegességemben majd kilöktem az ajtót.
-A múltkor azt mondtad, hogy két munkatársad helyett kell menned dolgozni, mert betegek. Őket kirúgták? - kérdezte mire nem válaszoltam semmit. Franc! 
-Nem - mormogtam.
-Na akkor? Téged sem fognak tehát otthon maradsz. Ha nem tartod be odakötözlek az ágyhoz és nem engedlek el.
-Jó. Nem egyezem bele, de van más választásom? - tártam szét a karom.
-Nincs - nevetett fel majd beszálltunk a kocsiba. A legközelebbi patikánál megálltunk és (mivel Ya Ou nem engedte meg, hogy én menjek be és vegyem meg a krémet) amíg Ya Ou bement a krémért addig telefonoztam. Felnéztem Twitter-re, Instagramra meg az egyéb közösségi oldalaimra. Mikor semmi érdekes nem volt elraktam a készüléket és bekapcsoltam a rádiót.
-Na itt vagyok - pattant be mellém majd a kezembe adta a krémet és a maradék pénzt.
-Köszi - néztem rá hálásan.
-Nincs mit - indította be a motort. Miközben kigurult az útra gyorsan bekentem a fájó részt. Majd mikor végeztem beszélgetni kezdtünk. Mindenféle dolgokról. Hazaérve leparkolt az eredeti helyére majd felmentünk a lakásba.
-Sziasztok! - köszöntem hangosan mikor beléptem.
-Sziasztok! Na mit mondtak? - jött oda Sziki.
-Hát enyhe rándulás. Pihentetni kell, kenegetni és aztán meggyógyul. Egy hét múlva kontroll - rántottam vállat.
-Úúú. Az gáz - húzta el a száját.
-Nekem mondod? - mentem be a konyhába innivaló után kutatva.-Nem tudok futni, dolgozni, sétálni. Egész nap feküdnöm kell. Én nem ehhez vagyok szokva - mondtam idegesen majd elővettem egy poharat és megtöltöttem vízzel. 
-Jól van Benz. Majd megnyugszol - csatlakozott mellém Ya Ou.
-Benz? - kérdezte Sziki miközben leült az egyik székre.
-Új becenév - mosolygott büszkén. 
-Ja - nevetett fel mire felhajtottam az innivalómat majd távoztam a helyiségből. A kis folyosóra kiérve egy személybe ütköztem.
-Bocs - léptem arrébb majd egy pillanatra ránéztem.
-Beszélhetnénk? - kérdezte. 
-Persze - tördeltem kellemetlen helyzetemben a kezem. Nem szeretném ha erről beszélnénk, mert ki tudja mit mondok. Mi lesz ha elszólom magam? Ha megtudja, hogy mit érzek iránta? 
-Nézd ami azt a csókot illeti...- kezdte, de félbeszakítottam. 
-Felejtsük el oké? Hiba volt mindkettőnk részéről. Nem kellett volna. Neked barátnőd van.
-Igen. Ne haragudj tényleg nem tudom mi ütött belém. Én nem akartam.
-Oké semmi gond - mosolyogtam rá egy állmosollyal miközben csak az járt a fejemben amit mondott. Nem akartam. 
-Biztos?
-Persze.
-Akkor jó. És ha lehet az maradjon köztünk. Mármint nem szeretném ha Kata megtudná és emiatt szakítanánk.
-Oké nem szólok senkinek egy szót sem. Ígérem. De ne is beszéljünk erről - legyintettem.
-Rendben. Egyébként mi van a lábaddal? - nézett az említett testrészemre.
-Hát enyhe rándulás. Pihentetni kell, kenegetni és aztán meggyógyul. Egy hét múlva kontroll - vázoltam fel neki is a helyzetet. 
-Úúú. Hát az nem jó - reagált Ő is úgy mint Sziki pár perce.- Egyébként szeretnék valamit mutatni.
-Oké - mondtam bizonytalanul közben meg csak arra gondoltam, hogy vajon mi lehet az.
-Gyere - indult el aztán hátranézett.- Vagyis sántikálj - nevetett fel.
-Jajj, de vicces valaki. Ennyi erővel a hátadon is vihetnél.
-Ne álmodj Benz - kacsintott.
-Fú te! - csuktam be magam mögött az ajtót. - Na mi az? 
-Ezt tegnap kaptam Katától. Egy dal. Nekem írta - nyomott a kezembe egy fehér papírt. Lassan olvasni kezdtem az ismerős sorokat, kacifántos, szép írást és rájöttem, hogy ez a dal ismerős. Mintha...Nem az nem lehet.. De hisz' ezt a dalt én írtam! 
-Azta nagyon szép. Ez tök kedves tőle. 
-Ugye? Annyira szeretem. És hallod olyan szépen elénekelte.
-Mikor adta? - kérdeztem gombóccal a torkomban.
-Még tegnap - túrt a hajába egy mosoly kíséretében.
-Ahha értem. Na jó én megyek lepihenek a lábammal.
-Oké rendben - tette el a diókba én meg sietve amennyire csak tudtam átrohantam a szobámba. Becsaptam magam mögött az ajtót majd a fiókhoz futottam és kihúztam. A papír helyén amin a dal volt egy kis papír fecni állt rajta egy felirattal: Köszi :* 
Most már biztos. Ellopta. Amikor nem voltam itthon.
-----------------------------------------------------------------