Chapter 31

Sziasztok Mukik! :3 Húú hát nemis tudom mit mondhatnék. Igyekeztem minnél hamarabb gyorsabban megírni és hozni a részt, de ez nem volt valami könnyű. Na mindegy. Ismét csak megköszönni tudom a feliratkozókat (lassan elérjük a 60 feliratkozót!!) a komikat és az oldal megtekintéseket. Fantasztikusak vagytok. Sőt! Elképesztőek, lenyűgözőek, fenomenálisak és még sorolhatnám még :D Egyszóval nagyon-nagyon köszönök mindent! Jó Olvasást! Új rész: csütörtökön! Puszi: Brigii


*Jakab Mercédesz*

Iszonyatosan boldog vagyok. Végre együtt vagyunk, és minden tökéletes. Igaz mióta elmentek a fiúk csak Olivérre tudok gondolni - nagyon hiáynzik. Ya Ouval a napokban kibékültem, bocsánatot kért és elmondta, hogy nem úgy értette azt amit mondott, Én meg bocsánatot kértem, azért, mert túlreagáltam a dolgot. Szerencsétlenségemre a telefonom beleesett a pohár tejembe így muszáj voltam Facebookon írni Bettynek ugyanis megfogadtam Olivér tanácsát és áthívom. Úgyis lenne mit modanom neki Olivérről és Rólam ha csak Ya Ou el nem mondta neki mivel mindig mindent elmondanak a másinak. Miuán elküldtem az üzenetet egyből visszaírt, hogy 10 percmúlva itt van. Megörültem neki és mondtam, hogy keresek egyjó filmet meg valami nassolnivalót. A kedvenc filmünket a Felhők fölött 3 méterrel elsőésmásodik részét választottam, rágcsálnivalónak pedig találtam popcornt, chipset, tortilla chipset, ropit. Hát lehet, hogy kevés lesz... - gondoltam miközben a hasamra néztem.
Kiöntöttem mindet külön tányérokba majd melllé innivalóval és poharakkal a kezemben a nappaliba vittem. A függönyöket behúztam, zsepit és párnát készítettem az asztalra és a fotelra majd leültem az előbb emlíetett berendezési tárgyra. Vártam és vártam majd mikor Betty belépett az ajtón - otthon érzi magát ahogy Én is náluk - egyből hozzá rohantam és erősen, hirtelen zártam karjaim közé legjobb barátnőmet.
-Húha. Mi ez a nagy szeretet? - kérdezte megtántorodva majd Ő is megölelt.
-Csak boldog vagyok - mosolyogtam vadul miközben a nappaliba mentünk. Táskáját kényelmesen az egyik székre dobta, cipőjét levetette a lábáról majd a kanapéra ült. 
-És mire föl ez a nagy boldogság? - kiváncsiskodott.
-Hát találgáss - ültem le Én is és kezemmel megtámaszkodtam a támlán.
-Dehogy találgatok - horkantott fel. - Na mond - kapott maga elé egy párnát és kiváncsian nézett rám - akár egy kislány.
-Na csak egy kicsikét barkóbázz - mutattam az ujjammal nagyjából egy centit.
-Nem találgatok. Na mondjad már - vágta hozzám nevetve a kezében tartott négyszögletű pamut anyagot. 
-Najó elmondom - húztam ki magam és a hatás kedvéért direkt lassan beszéltem: - Olivér és Én összejöttünk - mondtam mirefelsikított.
-Úristen! Ez komoly? Jézusom! Szent szar - nézett döbbenten kulönböző arcokat vágva mire felnevettem. - Úú lehetek majd koszorúslány?
-De hülye vagy - nevettem fel majd visszadobtam ez előbb hozzám vágott párnát. Kényelmesen hátradőltem a kanapén és minden figyelmemet a filmnek szenteltem. Az ölembe vettem egy chipses tálat majd falatozni kezdtem.
-Te menniy kaját kerestél elő? Ez konkrétan egy hadseregnek is elég lenne - hüledezett döbbenten barátnőm mire felnevetem.
-Shh. Tömd a majmot aztán jól van az - mondtam neki röhögve.
-Tömöm én - vett a kezébe egy tálat majd törökülésbe tornázta magát és falatozni kezdett. A filmet ezerszer láttuk már, de élvezet mindig megnézni. Régen mikor rossz kedvem volt, vagy szerelmi bánatom Betty az erkélyen felmászva egy doboz fagyival és a film két részvel jött hozzám, de Én se tettem másképp ha vele volt ez. Minden egyes szót halkan suttogva motyogtunk el, könnyeinkkel küszködve. A világon a legjobb film és csak ajánlani tudom mindenkinek. Betty már a legelső rossz résznél sírt Én viszont próbáltam erősebb maradni. Aztán beugrott egy kérdés: Minek?! Bőgd ki magad aztán kész, nem kell itt picsáskodni. Síros film nem? Akkor sírjál és ne mosolyogjál rajta! - mondtam magamban aztán az Én könnyeim is eleredtek. Hiába, akármilyen erős is vagyok sokszor, a filmeken mindig sírok. De hát nők vagyunk nem? Mindig sírunk. Mikor vége lett az első résznek egyből következett a második. Azon is nagyon sokat sírtunk Bettyvel. Elképesztő, hogy akárhányszor láttuk mégis képesek vagyunk minden egyes alkalommal sírni és átérezni mindkét fél helyzetét. A kaja lassan elfogyott és a filmnek is vége volt.
-Olyan szomorú - törölte meg a szemét Betty mire csak bólintottam. Felálltam eddigi, átmelegedett helyemről majd az ablakokhoz sétáltam és mindegyiknél kihúztam a függönyt. Hatalmas világosság tört a szobára és akkor láttuk csak, hogy néz ki a nappali. Az asztalon kiürült, egymásba rakott tányérok, a földön, asztalon és a kanapén szétszórt könnyes és taknyos papír zsepik. 
-Hupsz. Kicsit kupi van - néztem körbe nevetve.
-Nem mi voltunk - kelt fel a helyéről Betty. - Elmegyünk itthonról és megjövünk a fiúk után. Aztán azt mondjuk betörtek.
-Hogyne te hülye - dobtam hozzá egypárnátmajd felnevettünk. A tányérokat kivittük a mosogatóba, azsepiket kidobtuk a kukába, megigazítottuk a kanapén a párnákat és nagyjából rend is volt. 
-Na jó mit csináljunk? - kérdeztem.
-Nem tudom. Szerintem én lassan megyek, mert otthon ki kell takarítanom a szobámat aztán amjd futásnál találkozunk - mondta fáradtan.
-Ne már. Itt hagysz? Mehetek veled? - kérdeztem tőle mivel nem akartam itthon maradni egyedül.
-Persze, de ha segítesz - emelte fel a mutatóujját.
-Szia Betty! - ültem vissza a fotelbe majd intettem egyet.
-Na gondoltam - nevetett fel mire Én is így tettem. Nincs kevem takarítani, de itthon maradni sem. 
-Na megyek. Akkor majd futásnál találkozunk - búcsúzott két puszival majd kikísértem és elment. Magatehetetlenül ültem le a fotelba aztán kapcsoltam egy kis zenét. Ugrálni kezdtem a kanapén, de a kedvenc szórakozásom hamar is véget ért mivel csörgött a telefonom.Egyből felvettem mikor megláttam, hogy Olivér hív.
-Szia Muki! - vettem fel majd mosolyogva végig feküdtem a kanpén.
-Szia Cica - mondta lágy hangon mire azt hittem elolvadok. Merci, Te aztán szerelmes vagy...
-Cica? Ez töccik - mosolyogtam. - Na mi újság?
-Semmi épp úton vagyunk aztán gondoltam felhívlak. Veled mi a helyzet? 
-Semmi, nemrég ment el Betty bőgtünk vagy ezerrel, mert... - magyaráztam volna meg, de félbeszakított.
-Bőgtetek? Miért mi történt? - kérdezte aggódva.
-Tudod meg kéne várnod amíg befejezem a mondatod - mosolyogtam. - Felhők felett 3 méterrel-t néztünk és hát ugye azon mindig sírunk - meséltem.
-Ja. Már azt hittem, hogy van valami baj. Ti komolyan azon bőgtök? - kérdezte nevetve.
-Mint minden lány igen. És ne nevess ki, mert kapsz! - fenyegettem, de nem gondoltam komolyan.
-Húha, kezdek félni - mondta pimasz hangon és tudtam, hogy egy levakarhatatlan mosoly van az arcán. - Alszol ma este velem? Nyugi nem gondolok semmi rosszra...
-Dolgozok - juttattam eszébe.
-Oké akkor átmegyek a Te ágyadba és mikor megjössz akkor ott fogok várni rád - mondta édesen mire mosolyognom kellett.
-Jól van ha így akarod akkor legyen. De semmi fehérnemű szaglászás vagy valami! - mondtam neki fegyelmezően.
-Én? - kérdezte amolyan "hogy gondolhatod ezt rólam?" hangnemben. - Én soha - nevetett. 
-Jól van. És mesélj valamit - javasoltam miközben magam elé vettem a párnát és az abból kilógó rojtot kezdtem el piszkálni.
-Mit?
-Hát mondjuk, hogy milyen volt a koncert meg ilyenek.
-Jó volt. Fárasztó, de jó. Rengetegen voltak és nagyon jó volt a hangulat. De tényleg - áradozott. - Igaz nagyon fáradtak vagyunk, denem érdekes.
-Na az jó. Igyekezzetek haza és mielőbb pihenjetek! - parancsoltam neki.
-Dehogy. Megvárlak téged - mondta megint édesen.
-Dehogy vársz! Tudod mikor érek Én haza? Hajnalban! Addignem fogsz fent maradni, mert szépen csicsikálni fogsz az ágyamban - parancsoltam neki. 
-Jó rendben - búsult.
-Na ne szomorkodj. Csak a Te érdekedben mondom - beszéltem hozzá lágyan. 
-Oké értem. Köszönöm és aranyos vagy. Szeretlek.
-Én is Szeretlek - hajtottam a fejem a párnára miközben azt ölelgettem. - Olyan jó lenne ha itt lennél - suttogtam aztán eszembe jutott egy ötlet, felkeltem a kanapéről és az Ő szobájába mentem. Becsuktam magam mögött az ajtót és az ágyra feküdtem ahol párnáiba fúrtam az arcom és beszívtam bódító, különleges illatát.
-Tudom. De sajnos nem lehetséges. Viszont este találkozunk.
-Hajnalban, de mindegy Drágám. Addig meg kibírom a párnáid szagolgatásával.
-Miért? A szobámban vagy? - kérdezte majd felnevetett.
-Ne nevess ki. És igen ot vagyok. Most jöttem be, mert a párnáidon a Te szagod van. És ez így jó - mosolyogtam.
-De aranyos vagy - kuncogott fel mire egy mosoly jelent meg az arcomon.
-Mennem kell. Majd még hívlak.
-Jól van. Vigyázz magadra.
-Te is. Szeretlek.
-Én is Szeretlek. Szia Muki - mondtam aztán bontottam a vonalat. Mosolyogva feküdtem végig az ágyon és úgy éreztem mindjárt szétrobbanok a boldogságtól és a szerelemtől. Alig várom már, hogy végre ismét láthassam az én Szőke Hercegemet.
------------------------------------------------------------------