Chapter 45 : Indulunk!

Sziasztok Drágáim! Ismételten egy újabb részhez érkeztünk ami későn jött és elég hosszú lett! Sajnos nagyon sok a tanulnivalóm nemrég értem haza a szórólapozásból és hát eléggé elfáradtam. Mindegy. Remélem mindenkinek jól telik a suli, ami holnap ismét elkezdődik :D Én már várom! Köszönöm a komikat és az oldal megtekintéseket! Jó Olvasást az új részhez és kérlek hagyjatok nyomot magatok után! 
Puszi : Brigii


-Olivér - húzódok el Tőle nevetve amikor belecsikiz az oldalamba. - Megyek pakolni. Majd még találkozunk - állok fel mosolyogva majd elhagyom a szobáját. Kicsattanó örömmel ugrálok át a szobámba majd dúdolva előveszem a bőröndömet amit az ágyra dobok. Legaljára bepakolok mindenféle ruhát mivel ki tudja, hogy milyen lehet az idő. Perceken keresztül válogatok majd végül csak azt dobom bele ami nagyon fontos. Vastag pulcsit, hosszú és rövid gatyákat, pólókat, toppokat, dzsekit, fehérneműket, sapkát, cipőket, hajszárítót, hajvasalót, hajgöndörítőt majd a kis kozmetikai táskámba beledobom a dezodoromat, parfümöt, sminket, fésűt, fogkefét, fogkrémet, sampont, tusfürdőt, kézkrém, betétet, testápolót és személyit. Csak akkor tudatosul bennem, hogy sok cuccom amikor lecsukom a bőrön tetejét, de a cipzár nem ér össze.
-Ajj nemár - hajtom hátra a fejem. - De hisz' ez még a cuccaimnak egy fele. A többit itthon kell hagynom! - a saját dühömben fortyogva ráülök a bőröndre és úgy próbálom összehúzni, de úgy se sikerül. Egy dühös morgás hagyja el a számat majd felkapva a párnámat az ajtóhoz vágom.
-Áú. Mit ártottam Én neked? - kérdi a fejét fájlalva Olivér az ajtóban.
-Édesem ne haragudj - kapom a szám elé a kezem ijedten mikor tudatosul bennem, hogy az ajtó helyett Őt találtam el. Lepattanok a túl kicsi bőröndről majd sietve hozzá rohanok. - Ne haragudj.
-Dehogy haragszom. De miért dobálózol? Mit ártott a párna?
-A párna semmit - hajtom le a fejem szomorúan. - Csak az a rohadt bőrönd!
-Miért? - nevet fel szórakozottan majd az ágyamhoz sétál.
-Túl kicsi. Nem tudom összehúzni - huppantam le az ágyra.
-Kicsi? Merci Én fele ekkora bőrönddel megyek és elférek - néz döbbenten. - Had lám mit pakoltál be - nyitja fel a fedelét majd beletúr.
-Széldzseki? Nyáron? - veszi elő a kék Qoechua márkájú dzsekit.
-Jól van na. Fel kel készülni a legrosszabbra - tárom szét a kezem.
-De a hóviharra nem, Te bolond - dobja félre nevetve. 
-Jól van na - biggyesztem le az ajkam.
-A vastag pulcsi se kell, a melegítő se kell - dobálja ki az említett ruha darabokat az ágyra.
-Honnan vagy Te ebben olyan biztos? - fonom keresztbe a karom a mellkasom előtt.
-Időjárás előrejelzés Cica. ez a 21. század - néz rám továbbra is nevetve. - 30 fokos hőség lesz.
Na jó, ez nem jutott eszembe. Csak tudnám miért.
-Oké oké. Ez nekem sem jutott eszembe. De Te itt vagy és segítsz - ugrok oda hozzá és hátulról átölelem a derekát majd egy puszit nyomok az arcára.
-Hogyne - csóválja meg a fejét. - Oké akkor ez a neszesszer marad. Hajvasaló minek? - emeli fel a szürke tárgyat.
-Hogy egyenes legyen a hajam. És akkor még Én vagyok a buta - csóválom meg a fejem nevetve és visszadobom a bőröndbe. 
Miután sikeresen kipakolunk minden egyes oda nem illő dolgot a bőröndöm fele akkora lesz. Épp elég, hogy berakjam még a maradék dolgaimat, figyelmen kívül hagyva Olivér hüledezését.
-Na most, hogy kész vagyok mehetünk enni - húzom be a cipzárt majd a földre helyezem a súlyos bőröndöt. - Egyébként Te már bepakoltál?
-Igen már rég. Azért jöttem be hozzád, hogy megnézzem, hogy állsz, meg sejtettem, hogy valami gubanc lesz - öleli át a derekam mosolyogva miközben kinyitja a szoba ajtómat. 
-Várj Én még pizsamában vagyok! - kapok a fejemhez majd visszasietek a szobába. 
-Most nem mindegy, hogy miben eszel? - jön be utánam majd hanyatt fekszik az ágyon.
-Nem erről van szó. Csak már kajálás után nem akarok öltözködni hanem egyből indulni. Na fordulj.. - kezdem aztán legyintek. Mi értelme lenne elfordulnia? Igaza van. - Mit vegyek fel?
-Valami csinit. Tarthatnál divatbemutatót is - mosolyog rám.
-Jajj Oli nemár. Alig van időnk. Segíts - ugrok rá nyafogva.
-Istenem, Te nő - csóválja meg a fejét fáradtan majd finoman lelök magáról. A szekrényemhez hosszas keresgélés után egy rövid farmer nadrág és egy fehér topp a képembe vágódik.
-Hé finomabban! - szólok rá a fejemen lévő topp mögül. Levetem magamról a pólót majd átcserélem a toppomra. A nadrágot is ledobom magamról majd mikor begombolom a farmer gombját és cipzárját rá nézek. 
-Ez túl gyors volt. Alig láttam valamit - néz rám szomorúan.
-Na Olivér, most hagyod abba - csapok finoman a fejére majd felveszek egy zoknit. 
-Te meg Oli szomorító - csap a fenekemre amikor lehajolok. 
-Hé - hőkölök fel.
-Emlékszel amikor azt mondtad, hogy ha lefekszünk azután megnézhetem az akt képeket? - kérdi bájos mosollyal.
-Emlékszem Oliver - bújok ki ölelő karjai közül majd az ágyhoz sétálok. Szélénél fogva felemelem a matracot, kikapom alóla a borítékot és visszasétálok barátomhoz.
-Tessék - nyújtom oda neki, de amikor kezét a boríték felé nyújtja visszahúzom. - De semmi perverz kijelents vagy bármi más. A rossz véleményeidet pedig magasról leszarom - közöltem vele kissé bunkón.
-Jó, nyugi . húz az ölébe mosolyogva mit sem törődve a kijelentésemmel. Mosolyogva veszi el kezemből a borítékot majd lassan nyitja ki. Miután kihúz egy kötet nagy fényképet megfordítja Őket és rápillant az elsőre. Ámulattal nézi végig mind a tíz darab fényképet, úgy szívja magába a látványt akárcsak egy kis első osztályos fiú aki épp a szorzó táblát tanulja az iskola padban.
-Hű - néz Rám csodálkozva. - Ez..ez gyönyörű Cica. Fantasztikus és lenyűgöző - elmosolyodok mivel büszke vagyok ezekre a képekre. Nem mutogatom magam mindenkinek akár egy ribanc, de ha már többen is mondták, hogy modellkedjek úgy gondoltam, hogy ha igazuk van azzal kapcsolatban, hogy jó a testem akkor kell csinálni egy ilyen fotósorozatot.
-Köszönöm Édesem - simítok végig az arcán. - Egyébként Te vagy az első fiú aki látja ezeket a képeket - ismerem be elpirulva.
-Tényleg? - kérdi felcsillanó szemekkel.
-Igen - bújok hozzá zavartan.
-Na ne legyél zavarba, Cica. Nagyszerűek ezek a képek, büszke lehetsz rájuk - puszilja meg az orrom hegyét.
-Aranyos vagy.
-Na nézzük tovább mi van még itt - kukkant bele a borítékba majd kiönt belőle pár fényképet. Mosolyogva kutakodik a kis kupac fénykép között majd felemel egyet amin a nagymamámmal vagyok.
-De aranyos vagy - néz rám egy pillanatra. - Ő a nagymamád?
-Igen - mosolyodok el amint eszembe jut a mosolygós nagyim amint mindig valami finom sütit készített nekem amikor Ott voltam Nála. - Ez az utolsó emlékem Róla.
-Sajnálom - fonódik az egyik keze a derekam köré.
-Nem érdekes. Olivér pakoljuk el ezeket, ugyanis még nem reggeliztünk és mindjárt indulunk - fogom a kezembe a borítékot majd sorban pakolgatni kezdem bele a képeket.
Felállok az öléből majd miután minden egyes képet visszaraktam az eddigi helyére berakom az ágy matraca alá.
-Cica - fogja meg a kezem majd magához húz. - Köszönöm, hogy megmutattad.
-Nincs mit megköszönnöd - mosolyodok el majd megcsókol. - Na menjünk reggelizni.
A konyhába menet közben köszönjük a többieket majd sietve, kettesben megreggelizünk. Gondosan elmosogatunk magunk után majd visszamegyünk a szobánkba.
-Indulunk! - hallom meg Ya Ou hangját mire felkapom a kezembe a kis táskámat, beleakasztom ujjamat a bőrönd fogantyújába is kirohanok a szobámból.
-Hoppá hoppá - nevet fel Olivér amikor teljes erőmmel neki megyek.
-Hupsz. Ne haragudj Édesem nem akartam - nézek szemüveggel fedett szemeibe bűnbánóan. - Megütötted magad?
-Dehogy Cica - öleli át nevetve a vállam majd egy puszit ad a fejemre.
-Úúú add oda - nyúlok a fekete keretes szemüveghez majd lekapom a fejéről és az enyémre teszem.
-Hé ne már! - nyúl érte, de elhajolok. - Cica add vissza. Nem látok semmit - hunyorog mire ajkamat lebiggyesztve visszaadom neki. Pedig olyan jó az a szemüveg!
-Panni és Zsófi? - kérdem miközben kilépnék az ajtón ám a bőröndön megakad a küszöbben. Dühösen fordulok vissza a kis lila ruha és egyéb dolgok hordozására alkalmas készülékhez majd átráncigálom a küszöbön. 
-Lent várnak a parkolóban - mondja Sziki.
-Na akkor menjünk - húzom át a szűk folyosón és néhányuk lábán a bőröndöt miközben elindulok a lépcső felé.
-Bazd meg Merci! - kiált fel Ya Ou.
-Ne haragudj Ya Ou - húzom el a számát miközben hátra fordulok.
-Semmi baj - lép rá az előbb fájlalt testrészére majd sántikálva elindul.
-Merci van lift is - szól utánam Bence amikor már a harmadik lépcsőfokon húzom lefelé magam után a súlyos bőröndöt.
-Igen, de nem férünk be mindannyian. Majd lent találkozunk - mosolygok rájuk majd tovább sietek lefelé.
-Cica - hallom meg mögöttem Olivér hangját mire mosolyogva megfordulok.
-Mond Édes - mosolygok rá.
-Haragszol rám?
-Ugyan miért? - ráncolom a szemöldököm oldalra billentett fejjel.
-Amiért visszakértem a szemüveget.
-Dehogy Te bolond - sétálok hozzá majd megölelem.
-Akkor jó - mosolyodik el majd megcsókol.
-Na menjünk - csapok a fenekére majd megfogom a bőröndöm fogantyúját és sietve lehúzom a lépcsőn. Hatalmas koppanások töltik be az üres lépcsőházat.
-Te egy állat vagy - jelenti ki nevetve mikor lerakja a földre a bőröndjét. Igen Ő a kíméletesebb módot választja és leciplei a lépcsőn.
-Te meg egy majom - öltök rá nyelvet mosolyogva.

                             

*Patocska Olivér*

Mindennél jobban vártam már ezt a napot. Végre egy kis szabad idő amit a szerelmemmel és a barátaimmal tölthetek. Persze örülnék ha anyukámmal és a testvéremmel is tudnék lenni egy kicsit, de hamarosan annak is eljön az ideje. Ugyanis arra gondoltam, hogy ha visszaérünk a nyaralásból azaz 3 nap múlva szeretném bemutatni anyukámnak és Ericknek. Lehet kissé korai, de egyáltalán nem érdekel. Szeretném ha Ők is megismernék a számomra mindennél fontosabb nőszemélyt. 
A parkolóba érve megpillantjuk Pannit, Zsófit és Bettyt amint napszemüveggel a szemükön hangosan nevetgélnek. Mikor megpillantanak minket elmosolyodnak majd üdvözlik barátjukat egy csókkal. Betty és Merci mosolyogva megölelik egymást majd kicsit arrébb vonulva beszélgetni kezdenek. Bedobom a kocsiba csomagtartójába a fekete bőröndömet majd előhalászom a kulacsomat a hátamon lévő hátizsákból és kortyolok egy nagyot a hideg vízből. 
-Hm, de lennék a kulacs helyében - sétál oda hozzám miután ő is berakta a bőröndjét Zsófi kocsijának a csomagtartójába.
-Ha jól viselkedsz akkor lehetsz - kacsintok rá perverzen.
-Na, de Olivér - néz rám kikerekedett szemekkel.
-Te kezdted Szerelmem - vágok ártatlan fejet.
-Na emberek! - csapja össze a tenyerét Panni. - Fiúk YaOuhoz, lányok hozzánk!
-Mi? - nézek döbbenten. - De Én Mercivel akarok!
-Én is Olivérrel! - ölel át az előttem álló nőszemély szomorú arcot vágva. 
-Nem nem nem - nevet fel Zsófi hangosan. 
-De.. - kezdek ellenkezni ám rájövök, hogy felesleges. - Hát akkor külön megyünk.
-Majd írok - mosolyodik el majd megcsókol. Megpaskolja a fenekem majd mosolyogva megindul Zsófi Nissanja felé. Sóvárogva nézek utána majd mikor Sziki lök egyet rajtam beülök a kocsiba.
-Na Oli ne búsulj már - bök oldalba a tizedik perc szótlanságom után.
-Ajj, Ti ezt nem értitek - csóválom a fejem.
-Ööö a kocsiban a mi barátnőink is ott ülnek - pillant rám YaOu a visszapillantó tükörből. 
-Jó, talán igazad van - ismerem be. - Lehet, hogy túl spiláztam a dolgot.
Egy gyors SMS-t írok Mercinek amiben elmondom, hogy mennyire szeretem majd elrakom a telefonomat és csatlakozom a fiúkhoz akik valami hülyeségen nevetnek.
Az út első része viccelődésekkel és egyéb bohóckodásokkal telik. Minden hülyeségen hatalmasakat nevetünk és folyamatosan tovább fűzzük valami mással.
-Megállnak a lányok - néz YaOu az előttünk egyre jobban lassuló kocsira. Zsófi még le sem lassít, de jobb oldalról Merci ugrik ki majd berohan a benzin kútra.
-Ya Ou állj meg - csúsztatom idegesen a kezemet az ajtó nyitó kallantyúra.
-Olivér Én is azt szeretnék - mondja miközben begurulunk Zsófiék kocsija mellé. Mégis mi a franc történhetett?
--------------------------------------------------------------------