Chapter 56

Sziasztok! :) 
Először is egy olyan dologgal kezdnem a szokásos és hosszú monológomat, amiről már mindenki hallott. A napokban kiderült, hogy Zayn Malik a One Direction énekese kilép a bandából. Tudom, hogy nem a ByTheWay-hez kapcsolódik, de jómagam és sok olvasó (legalábbis szerintem) hatalmas nagy One Direction rajongó. Mindenkit rosszul érintett a hír, de el kell fogadnunk. Előbb-utóbb valamelyikőjük úgyis megtette volna azt, hogy kilép, hiszen valljuk be, az, hogy Zayn kilépett jó néhány elvetemült rajongónak, riporternek, fényképésznek köszönhető akik minden nap minden egyes pillanatában azon voltak, hogy valamelyik One Direction tagot tönkre tegyék, kikészítsék, szétválasszák a barátnőjével stb. Érthető, hogy Zayn megelégelte a dolgokat és egy kis nyugalomra vágyik. Meg hát valljuk be azt is, hogy Perrie a menyasszonya, 20 év fölött vannak és biztos, hogy gondoltak a családalapításra is. :) Nyugodtan megkövezhettek amiért ezt mondom, de ez az igazság. És sajnos nekünk el kell fogadnunk, hogy ez történt. A fiúk folytatják tovább Zayn nélkül, Zayn pedig éli a saját életét. Engem is szíven ütött a dolog. De el kell fogadni. :)
Másodszor pedig azt szeretném mondani, hogy tudom, hogy nem volt rész előző hétvégén, de nem volt rá sok időm. Mostanában történtek dolgok, elveszítettem egy számomra nagyon fontos személyt, hamarosan túl esek életem második térdműtétén. Az életem mostanában eléggé zűrzavaros és úgy érzem akkor tudok "jó" részeket érni ha épp padlón vagyok. Elég érdekes, de valamennyire hasznos. :) 
Nos más mondani valóm nagyon nincs. 
Ha tetszett a rész, kérlek hagyjatok nyomot magatok után. 
Jó Olvasást! :) 
Puszi : Brigii xx 

 *Másnap reggel*

Nehezen nyitom ki szemeimet a mellőlem jövő halk búgásra. Átfordulok a másik oldalamra majd megpillantom Olivért, amint buzgón gépel a laptopján.
-Jó Reggelt - szólok neki percekkel később mikor belemerülve a munkájába észre sem veszi, hogy Őt bámulom.
-Oh jó reggelt Kincsem - néz rám egy pillanatra majd tovább folytatja a munkát. 
-Reggeli puszit sem kapok? - kérdezem szomorúan.
-Ne haragudj drágám, csak sok a munkám és azt sem tudom, hogy hol áll a fejem. Le kell rendeznem az elkövetkezendő koncertek helyszíneit, beszélnem kell az album kiadóval, rengeteg papír munkát kell megcsinálnom. Már vagy egy órája gépelek, de sehol sem állok - panaszkodik fáradt arccal. Lopva az órára pillantok, ami 10:45-öt mutat majd meggyötört arcú barátomra nézek. 
-Tudok valamiben segíteni? - ajánlom fel kedvesen.
-Nekem már az is segítség hogy mellettem vagy - húz magához majd elmosolyodik. 
-De ha bármiben tudok akkor csak szólj - nyomok puszit a szájára.
-Imádlak életem, de tényleg nem kell semmit - rázza meg a fejét finoman.
-Rendben. Na, de gyere menjünk reggelizni - kászálódok fel az ágyról majd megborzolom a hajamat és felé nyújtom a kezemet.
-Ööö menj csak, Én befejezem ezt és később megyek. 
Mérgesen nézek rá majd elveszem Tőle a laptopot. 
-Ha most nem hagyod abba negyed órára a kibaszott gépi munkát akkor kidobom az ablakon a laptopot - mélyen nézek a szemébe, amit mondok komolyan is gondolom. 
-Életem kérlek ne csináld. Rengeteg munkám van még, ne húzd az időmet kérlek szépen - nyúl a laptopért, de nem tudja elvenni.
-Nem húzom az idődet okoska, hanem csak szeretném ha együtt reggeliznénk és nem csak mindig ezt a szar nyomkodnád. Értem Én, hogy munka, de akkor is van negyed órád kajálni, nemde? - vágok vissza bosszúsan.
-Jó, igazad van - ismeri be egy bólintás kíséretében.
-No látod? És ami a legdurvább, hogy nem halsz bele - játszom túl a helyzetet majd a mondatom végén döbbenten nézek rá. Lerakom a laptopot az ágyra majd ránézek.
-Tényleg kidobtad volna az ablakon? - nevet fel miközben kimegyünk a ajtón.
-Úgy ismersz mint aki nem tartja be azt amit mond? - nézek rá nevetve.
-Nem Te bolond - rázza meg a fejét.
-Bolond vagy ám Te - nézek rá nevetve majd hasba bököm az ujjammal.
-Áú a hasam - tapasztja a kezét az általa fájlalt területre.
-Bele ne halj - forgatom meg a szemem majd belépünk a konyhába.
-Szép jó reggelt mindenkinek - mosolyodok el amint meglátom a többieket. 
-Nektek is gerlepár - nevetnek fel a többiek. Az asztal tele van mindenféle finomsággal. Nagy nehezen kiválasztom, hogy mit szeretnék enni majd lassan befalatozom. Mikor a többiek is végeznek elmosogatunk Bettyvel miközben beszélgetünk néhány dologról.
-Beszéltél már YaOu-val? - hozom fel halkan a témát miközben berakok két tányért a polcra. 
-Nem, még nem. Ma szeretnék vele csak még nem tudom mit mondjak.
-Mindig is a szavak embere voltál, hidd el menni fog - ölelem meg bátorítóan.
-Köszi - mosolyodik el halványan. - Na menjünk nézzük meg a többieket.
-Előtte én elmegyek fogat mosni. Majd később csatlakozok.
-Rendben - mosolyog rám majd távozik a nappali irányába. Felakasztom a szekrény fogantyújára a konyha ruhát majd a fürdőbe megyek. Becsukom magam mögött az ajtót majd a mosdókagylóhoz lépek. A fogkefémért nyúlok, de hirtelen fájdalom nyilal a hasamba. Rettentően megijedek majd össze görnyedek a fájdalomtól, légzésem gyorsul. Testem minden porcikája megremeg, nem tudom mi ez az egész, de iszonyatosan fáj és félek. Halkan nyöszörgök a fájdalomtól, eszembe sem jut segítséget hívni. Leülök a kád szélére, görnyedten ahogy vagyok. Iszonyatosan fáj a hasam és még mindig félek. Mégis mi ez? Kiáltásra nyitom a számat, de a fájdalom ahogy jött elmúlik. Légzésem csillapodok, remegésem abba marad. Ugyanakkor még mindig ijedten ülök és ott az a nyamvadt kérdés a fejemben. Mi volt ez az egész? Talán ez is a terhességgel jár. Hiszen hamarosan szülök. Biztos ez csak egy kis elő fájdalom volt. Azért remélem többször nem lesz ilyen. Mindenesetre nem szólok senkinek. Fáradtan kelek fel a hideg kád széléről majd ismét a mosdókagylóhoz lépek. Gyorsan megmosom a fogam majd hideg vízzel leöblítem az arcomat. A nappaliba megyek ahol Olivér a kanapén ülve, ölében a laptoppal ismét reggeli teendőjét csinálja, Bence és Sziki meg piros pacsiznak. Igen mindenkiben ott van valahol a gyerek. Leülök a fiúk mellé majd csendben nézem a tévét. Egy idő után megunom majd előhalászom a sebemből a telefont és megnézem a Facebookomat. Az elmúlt idők során az üzeneteim és értesítéseim száma megnőtt, több százan jelöltek be ismerősnek. Különböző csoportokba vettek be ahol különböző viccesebbnél viccesebb kérdésekkel teli bejegyzésekben jelöltek meg. Nem nézem meg egytől-egyig mindet csak lenyitom az értesítés rublikát, hogy eltűnjön a piros háromjegyű szám ami az értesítések számát mutatja. Visszaírok az ismerőseimnek, a többi üzenetet nem nézem meg, mert sejtem, hogy nagy része tele van utálkozó mondatokkal, szavakkal. Olivér anyukájával is beszélgetek kicsit majd buzgón gépelő barátomhoz szólok:
-Édesem anyukád puszil - mosolygok rá kedvesen.
-Én is Őt. Beszélgettek? - mosolyodik el, de nem néz rám. 
-Igen, átadom neki - visszaírok Edinának majd elbúcsúzok Tőle és elrakom a telefont. Unatkozva nézek magam elé majd a többiek felé fordulok. 
-Mit szólnátok hozzá ha elmennénk sétálni délután? - vetem fel az ötletet.
-Ez jó ötlet - egyezik bele Bence mosolyogva. - Kérdezd meg a másik gerlepárt is.
-Mostantól nektek mindenki gerlepár? - nevetek fel.
-Igen. Miért talán baj? - néz rám Sziki csalódottan.
-Dehogyis Te dilis - mosolyodok el. - Életem Te benne lennél? - kérdezem Olivértől ám annyira belemerül a munkájába, hogy nem válaszol. Felkelek addigi helyemről majd a fotelje mögé sétálok és átölelem a nyakát hátulról.
-Olibaba - suttogom a fülébe mire összerezzen. - Van kedved sétálni jönni később?
-Nem tudom. Még sok a munkám.
-Na kérleek - nyávogok neki amiről tudom, hogy nem szereti.
-Merci mondtam, hogy sok a munkám. Légyszíves most ne - szól rám idegesen. Csalódottan bólintok majd kiegyenesedek.
-Megkérdezem Bettyéket - indulok el a szobájuk felé. Mindig csak a munka.
-Hé srácok - nyitok be a szobába boldogan és szokás szerint kopogás nélkül.
-Mercikém kopogni luxus? - nevet fel YaOu.
-Hihi igen - mosolygok kislányosan. - Azt akarom egyébként kérdezni, hogy.. - mondatom felén megakadok. A hasamba ismét belenyilal a fájdalom, de most sokkal erősebb mint az előbb. Hangosan felikáltok majd az ajtóba kapaszkodom.
-Jézusom, Merci mi az? - pattannak fel ijedten eddigi helyükről majd hozzám sietnek.
-A hasam.. - nyögdécselem fájdalmasan, levegőért kapkodva. Az egész világ forog velem, mindenből kettőt homályosan kettőt látok. 
-Ülj le azonnal - vezet Betty az ágyhoz. - Nyugodj meg szívem, vegyél mély levegőket.
-Nem megy..alig kapok levegőt. Nagyon fáj - pár kósza könnycsepp folyik végig az arcomon. Ismét félek és remegek. Rettentően fáj a hasam és nem kapok levegőt. Mégis mi ez?!
-Olivér gyere gyorsan! - kiált YaOu idegesen majd dobogó hangot hallok.
--------------------------------------------------------------------